Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-18 / 350. szám, vasárnap

mm t mű A járőr felkészült... A hídról egy szempillantással be­látni a város, Vráble nyüzs­gő, lüktető életébe. Autók, motor­kerékpárok és gyalogosok érik egy­mást. Mert város ez, mégha túlnyo­móan földművelő is a lakossága. A névre már azzal is rászolgál, hogy sok éven át a járási székhely tisztje övezte. S ez egy kis fényt, csillogást is ragasztott rá. Falai kö­zött izmosodott a földmunkások moz­galma. A fájó, égő élet rongyos, rop­pant hadaként sereglő parittyás Dá­vidok emberség és kenyérköve­telését itt is erőszak tiporta. Az élet homokóráján sok szem lepergett az­óta. Az eseményeket történelembe sűrítette az idő, a harc akkori részt­vevőit pedig tanúnak állítja a ma elé: imondjáic el, amit bátorsággal meg­cselekedtek. 40 év nagy idő. A Zsitva csendes andalgása akkor is csak andalgás volt. A horpadásokban úgy csillog­hatott a víz, mint most, csupán a Holka Károly, akit érdemeiért köz­társaságunk elnöke Munkaérdem­renddel tüntetett ki. decemberi hideg késztette öszébb az emberek rongyait. Mert fázós volt akkor a világ. Didergős. Az élet pe­dig — egészen kesernyés. Sötét kor... De a pásztortűz a legsötétebb éjszakában világit a legmesszebbre. A háború mérhetetlen szenvedé­sei feloldozásra vártak volna. Ámde az éhező ajkak kenyér helyett hi­tegetést kaptak, néphatalom helyett pedig a háborúszolgáló úri sírásók pöffeszkedő szólamaitól volt zagyva a lég. H olka Károly a maga 28 évével úgy érkezett meg falujába, Kishindre, mint az az ember, aki irgalmatlan hosszú út után szörnyen elfáradt. Munkalehetőségektől hajtva mint mester-legény bejárta a fél vi­lágot. Budapest, Fiume, Velence útja egy-egy állomása. Amikor 1912-ben hajómunkásnak állt, már megtörtént első találkozása a munkásmozgalom­mal. Később a próbát is kiállta. Ré­szese a kattarói tengerészlázadás­nak, s a szervezésben való bünré­szességért a hatalom hat kemény hónapot mér rá. Oroszországban nem járt, de fogolytársainak elbeszélései meg a Magyar Tanácsköztársaság ki­rajzolja benne a vajúdó kor meré­szebb álmait. Idehaza szörnyű kép fogadja. Á járásban 32 nagybirtok éhbérért zsigereli ki a cselédek, napszámosok erejét. S hányan vannak munkanél­1 kül... Egy szobában négy családot is összezsúfoltak. Sokszor vagy hú­szan szoronganak együtt. A kommen­ciőt nem adják... Ki győzné sorolni a sort. A helyzet a pattanásig fe­szült. Ilyen helyzetben találta őket 1920 decemberének forradalmi hullá­ma. A történelmi háttér ismert. A nagytőke kezessége a szociálde­mokrácia jobboldali árulói — csend­őri erőszakkal — a prágai Népházat kezére játssza. A baloldal a jogtip­rásra sztrájkkal felel. Ezrek, tízez­rek sorakoznak fel a munkások ügye mögé. A sztrájkhullám Szlovákiát is eléri. A hlohoveci főszolgábíró sürgős jelentésben tudatja az ese­ményeket: „1920. december 11-én a járásban kitört a sztrájk. A ki­ragasztott plakátok a csendőrség által letépettek" ... Másnap, harmad­nap már a topolčanyi és a verebélyi járás a „soros". Hlohovec 2353 sztrájkolót. Verebély 476-ot, Nitra pedig 337-et jelentett az első nap. Olyan fülledt volt a világ minde­nütt, mint óriási asztagok között nyáron a levegő. Csak egy szikra s lobbot kap az elégedetlenség, s vihart aratva zendül a népakarat. — Nehéz napok voltak azok — emlékezik Holka bácsi, a harcok ve­teránja. - S közben meg is öreged­tünk. — A sztrájkolóktól sok hőssiessé­get, egyéni bátorságot és a harcos szolidaritás magas fokát követelték meg. N em mondja ugyan tovább a sort, de a háromszavas jel­lemzésben végeredményben a folyta­tása is benne van. Sztrájkolni nem­csak a munka megszakítását és így a bérről való lemondást jelentette, nemcsak 10—14 napos éhezést és az egész család nyomorát, de a ható­sági üldözés vállalását, a letartóz­tatást és a munkahely elvesztésének veszélyét is. — Ott üléseztünk a Szentiványi uradalom pincéjében. A szavak mintha elevenbe vágná­nak. Kissé elmereng, szeme a tá­volba réved, s amikor szinte elér­hető közelben érzi a múltat, úgy mondja tovább, mintha unokának mondaná el a legszebb igaz mesét. — A szervezkedést már koráb­ban kezdtük. Major István a szom­széd faluban tanított. Rendre össze­jöttünk nála. Amikor az események hozzánk jutottak, a baloldal már megszervezte erőit... Mert nagy erő ám a szervezettség! December 14-én két község sztráj­kolt. Egy nap múlva már az egész járás. Kishind'és Kálasz cselédei fel­lobogózott urasági szekereken érnek Nitra alá. Tüntetésre. Kormos előtt gépfegyveres katonaság állja útjukat. Körülzárták a várost. Vissza kell fordulniuk. Vissza, de nem haza! A népesre szaporodott karaván mint hatalmas folyam hömpölyög. Vere­bély felé. Saját szerkesztésű Kos­súth — nótákra és népdalokra éne­kelt dalok is teremnek az ajkakon. Nótába mondják keserűségüket. Szlo­vákul, magyarul, de egy hittel, egy akarattal. öklök emelkednek a levegőbe: — Nem lesz a tőke úr miraj­tunk ... — kezd rá valaki, hogy per­cek múlva százak ajkán zengjen fel újra és ismét a harci dal. Záhorský szolgabíró Vykoukal csendőrparancsnokkal a volt mozi­helyiségben vár a tömegre. Törvény­re s rendeletre hivatkozva utasítja Infler István sztrájkvezetőt, oszlas­sa szét a tömeget s biztosítsa a vá­ros rendjét. — A város rendjéért felelek, de követeléseinket nem hagyjuk! ­hangzott az egyenes beszéd. Másnapra letartóztatják. Nyolcad­magával. Az egész sztrájkvezetősé­get elfogták. De van, aki a helyükbe áll. Vezessétek tovább a harcot — A detvai gépgyár példamutatása (ČTK) — Bár a detvai gépgyár Szlovákia egyik legújabb gépipari üzeme, a második ötéves terv évei­ben annyira fejlődött, hogy a leg­több földkotrógépet itt készítik ha­zánkban. Az üzem dolgozói jelenleg már az ezredik gépkocsira szerelt kotrógé­pet állítják össze, amelyet még ez idén akarnak átadni rendeltetésének. Éppen ezért munkahelyeiken szocia­lista munkaversenyt indítottak. A gyár felkészült arra, hogy szá­mos új típusú gépet hoz forgalomba harmadik ötéves tervünk éveiben. Közülük igen nagy jelentőségű lesz a D-031 típusú kotrógép, mivel köny­nyebb lesz a kezelése, s csekélyebb a súlya, mint a külföldön gyártott hasonló gépeké. Az új típusú kotró­gép további előnye, hogy különböző alvázakra is szerelhetik. A denevér-tanyák helyét a korszerű lakóházak sora váltja fel, (Foto; Tamás) hagyta meg Infler, a később mártír­halált halt munkásvezér. K ishinden forradalmi vezetőség alakult. Illegálisan. Major Ist­ván, Holka Károly és Mikle a tagjai. A falvakkal bizalmiak útján érint­keznek. Sztrájkőrségeket, s 17-ére tüntetést szerveznek a letartóztatot­tak szabadonbocsátásáért. — Árulók mindig akadnak, — ma­gyarázza Drapák József egykori vö­rös katona, a harc résztvevője. — A szolgabíró kiszimatolta a ter­vet. Csendőri és katonai erősítést kért Lévától és Nitrától. Már decem­ber 16-án este riadókészültséget ren­delt el. — Ránkhozták a csendőröket, — terjedt futótűzként a városban a hír. ... Mint patakok a déli völgyre úgy sietett másnap a környék. Hoz­ta őket a bajtársiasság, meg az igaz ügy: jogaik védelme. Katonaság és csendőrség állja út­jukat. Az érkezettek egy része a szőlőkön és kerteken keresztül jut be a városba. — A főerő a maróti és a nitrai országút kereszteződésénél gyüle­kezett — vallja Holka bácsi. A Zsitva vashídján átmentek, de a kőhíd előtt a katonák sorfala fo­gadja őket. A tömeg azonban mintha megtál­tosodott volna, nyomul előre. — Le a burzsoáziával! Szocialista köztársaságot! — hangzik innen is, onnan is a jelszó. A sorkatonák meghátrálnak. Test­véreiket látják ott a szuronyokon túl. Sokan még a fegyverüket is el­hagyták. A mintegy háromezres tömeg el- | éri a főutcát. Veleczký községi bíró görcsösen szorongatott pisztolyából a községháza ablakából jelt ad a tá­madásra. — Patkányok — —mormogja va­laki a tömegben. Hamáöek törzsőrmester pattogó vezényszavát sortűz követi. A tömeg megtorpan. A felháborodás végig­morajlik a sorokon. Majd feszesen felzárkózva újra indulnak. A sortűz ismétlődik... Most már élőcélra. Bérgyilkosok kezé­ben a fegyver... Hárman: Spetler József, Bátya Pál és Qibul'ka Má­ria holtan buknak ki a sorból. Töb­beket feljajdít az érzés. Mintegy húszra rúg a sebesültek száma. A tömeget szinte a földhöz ra­gasztja a felismerés, A pillanat szá­zadrésze alatt ráébrednek megalá­zottságukra. Némaság fogja az aj­kakat, de a szemekben tűz csillog. Tűz, mely ha kell éget, ha kell, me­legít is. ' —»••» • — Higgye el, nem tehettünk más­ként — magyarázza Štefunková Ro­zália, aki ebben az ütközetben két sebet: tüdő- és kézlövést kapott. Vykoukal csendőrparancsnok pedig küldhette a jelentést: három'felfor­gatót agyonlőttek. „A szervezet ténykedése kizárólag hazaárulás, ál­lamfordulatra és forradalomra irá­nyul". A tény ezzel szemben az volt, hogy ártatlan életeket oltott ki, a csendőr­golyó. Ártatlanokét, akiket küzdel­mükben egy cél vezérelt: legyen, le­hessen embersége az embernek! ^Tégy évtized! Mennyi minden •L^l múlttá változott azóta. Kihullt a fegyver a „bitang durva kezéből" ... Csak a harcok emléke világít, s teszi bátrabbá utunkat. Meg a hősök nevét őrzi kegyelettel az emlékezet. Állomásra menet utam a szovjet katonák hősi emlékműve előtt ve­zet. A bágyadt decemberi napsugár bearanyozza a kőbemeredt emléke­zést. A múlt eseményeivel gondola­taimban, a szabad­ság drága ízével számban állok meg egy pillanatra az emlékmű előtt. A legigazabb em­aerekre gondolok, akik azért küz­döttek, és küzde­nek, hogy a nap­fényből, vidám­ságból és kenyér­ből mindenkinek jusson. Gyermeksereg art velem szem­aen. Majd kicsat­annak az egész­égtől. Vidámak, lói öltözöttek. Sze­rencsés kor sze­•eacsés gyermekei, lókor születtek, iket már csak páik emlékezése figyelmeztetheti irra, milyen ha­alma volt itt va­aha a sötétségnek. FÖNOD ZOLTÁN V onal, pont, vonal... szaggatott, kanyargó vörös csík — ilyen J az államhatár a térképen. Ugyan ' milyen a valóságban ? Erdők, mezők, , völgyek, patakok, folyók, esetleg [hegytetőre épített jelzések. Itt-ott | egy fehérre meszelt határkő... A ha­i tárkövek között keskeny, kitaposott ! ösvény. A valóságban ezek a keskeny, J határőrcsizmáktól kitaposott ösvé­i nyek képezik az államhatárt — ez ! az utolsó terület, amelyen még hazai [ földön járunk. Ezeken a csapásokon > még vörös csillagos sapkában, zöld­Kovács István — egy szó nem sok, de annyit sem tudott szlovákul, ami­kor a századhoz érkezett. Falujában a munkájánál megvolt enélkül is» ekeszarvát fogni, kévét hányni ezt lehet magyarul is — gondolta. Ma már másra is gondolhat: tanulhat tovább, szakemberré képezheti magát még olyan szakmában is, ahol külön magyar tanfolyamot nem vezetnek be* Egyszer tálán az épüK nagy kohó• műben látjuk viszont... Most azonban még csak az őszről ír dolgozatot. A hosszú éjszakai szol­Deák őrmester Szálka határőr szlovák nyelvtudását újság segítségével gyarapítja. hajtókás egyenruhában csehszlovák gálatra — nem a határvonalon, ha­határőr jár. Itt még otthon vagyunk. Morávek hadnagy ujjával mutogatja: „Ez a bokor nálunk van, az a lomb­ja vesztett fa náluk ... Ez lenne tehát a határ. Nos, ilyet másutt is láthatunk — ösvény, bo­kor, kiszáradt fa. Ezt a határt azon­ban példás század védi. Példás szá­[ zad — egyenruhás szocialista mun­kabrigád. Hogyan élnek szocialista módon a határvonal mentén ? Néz­zünk utána. nem itt a telefonnál — Deák ör.« mesterrel együtt osztották be. Az újságot böngészik, szavakat tanulnak. Néha úgy, hogy a hivatalos közle­mények szövegét összehasonlítják, hogyan van a Pravdában, hogyan az ÜJ Szóban. A minap dolgozatot írt. Nem olyat, mint az iskolában, ha­nem csak papírlapra ceruzával. „Sa­ját szavaival, valamit az őszről" —: mondta Deák őrmester, talán mert az őszi hangulat vett rajta érőt. Mitől dobban meg a leányszív? *zÄt mľgsz^etľtf'szó' tň Abban a zöldhajtókás, kutyafejű benne az esőről, arról, hogy hű­egyenruhában sok varázs van — mondják a lányok. Ennél jobban már talán csak pilótaegyenruha láttán dobban meg a leányszív. Mitől van ez? Attól, hogy ilyen vagy amolyan uniformisba bújtatják az embert, megváltozik talán? őszintén szólva — igen. A határőrnek magabiztos fellépésre, határozottságra, fizikai erőnlétre, bátorságra, nehéz szolgá­lata utáni fáradság kipihenéséhez pedig jókedvre van szüksége. Már hogyne vennék ezt észre a lányok! Ez a korhatártól függetlenül — mindegyiküknek tetszik. Kisportolt termetű, napbarnított arcú fiúk között kutatjuk az egyen­ruhás szocialista munkabrigád titkát. A klubhelyiségből harmonika, trpm­bita hangja hallatszik. Gyerünk hát először oda. A klubban Két példás határőr és két újonc. Ez a zenekar. A leendő esztrád­együttes magva. Szorgalmasan gya­korolnak, mert közelednek az ünne­pek és valami módon a kellő han­gulatról is gondoskodni kell. A népi elbeszélő — az esztrádok közkedvelt alakja — ugyancsak próbál. Még a zenészek is abbahagyják egy percre a kottaolvasást, hogy kinevethessék magukat eredeti tréfáin ... A sarokban televízió (az antennát az őrtoronyra erősítették, hogy ma­gasabban legyen), a falon a példás határőrök névsora. A díszhelyen aranybetűs, vörös zászló. Felirata: példás század. Ahhoz, hogy ezt a zászlót magukénak mondhassák, itt, klubhelyiségben is törtennie I kellett valaminek. Igen, itt derültek esténként jókedvre a határ­őrök, itt adta elő műsorát egy-egy őrs. Mert mindig más őrs szórakoz­' tatja a századot. Itt vették kezükbe a könyvet azok is, akik azelőtt nem szerették. Művelődnek, zenét hallgat­nak. Többet akarnak tudni. Mert ez is hozzátartozik a példás címhez. Nemcsak tanulnak, tanítanak is. A falon egy felajánlás: Kovács határ­őrt megtanítom a szolgálati nyelvre — Deák Vilmos őrmester. írásbeli dolgozat az őszről Deák őrmester bratislavai eszter­gályos volt. Mostohaanyjától ma­gyarúl is megtanult. Jól jön most ez a nyelvtudás. Az ősszel ugyanis Ke­let-Szlovákiából magyar fiúk jöttek, akik ugyancsak hadilábon álltak a ! szolgálati nyelvvel. Határőrnél ez bi­zony nagy baj. Hiszen a parancsot a legapróbb részletekig teljesíteni kell. De hogyan, ha még nagy vona­laiban sem érti meg a katona? Olyan aztán nincs, hogy a század hagyomá­nyán folt essék, a sérthetetlen határ­vonalon baj támadjon csak azért, mert egy határőr nem értette meg a parancsot! Ezen segíteni kell — mondotta Deák elvtárs és felajánlást tett: felcsap tanítónak. vösebbek az éjszakák, meg hogy me? leg ruhát kell felvenni, és sárgulnak a levelek. Hiba is van benne bőven, szó se róla. De saját szlovák szókincs is. Jó úton halad Kovács határőr —. többet fog tudni. De nemcsak ő. Szálka Ferenc is, aki már többet tud ugyan, de azért igénybe veszi Deák őrmester „iskoláját". Hangosan ol­vasnak, a kiejtést gyakorolják, - új szavakkal ismerkednek... Dicséretes munka Deák elvtárs! Jó esztergályos­ból jó határőr lett. De tanítónak sem utolsó. Ez nem átjáróházi „A határörszolgálat harci szolgálqt. A határ nem átjáróház", — mondják a példás század katonái. De nemcsak mondják, — eddigi eredményeik ar­ról tanúskodnak, hogy példás egy­séghez méltóan őrzik a rájuk bízott szakaszt. Három éve senki sem lép­te át engedély nélkül a határt. Nagy segítséget kaptak a közeli falu dol­gozóitól is. A szénát szállító 57 éves Salai Martin bácsi nemcsak lovait nógatja, amikor a határszélen jár, hanem figyel is. Nem egy Nyugatra igyekvő szökött foglyot, hozzánk be­törni akaró külföldi kémet juttatott éberségével a határőrök kezére. A század jó munkájáról tanúskodik ez, hiszen tőlük függ, hogyan magyaráz­zák a határmenti falu lakóinaki határaink sérthetetlensége az ő ér­dekük is. A harci feladat teljesítése persze főleg a határőrök felkészültségétől f"gg. Ez nemcsak a fgeyverforgatáš tudományát,hanem például a határ­őrkutyák kiképzését is jelenti. Olyan kutájuk is volt, amely 27 betolako­dót fogott el. A felsőbb parancs­nokság oda is ajándékozta a ku­tyát kiképzőjének, amikor leszerelt. „Ron"-t, a 'már majdnem vak 15 éves kutyát nincs szivük kivégezni, pedig már nem jár szolgálatba. Hálá­ból — sokat köszönhetnek neki... Esteledik A tájat az első idei hó borítja. Az ég korán szürkül, korán kez­dődik az éjszakai szolgálat. A pa­rancsnokhoz két fehérruhás, gép­pisztolyos határőr nyit be. A szol­gálatos jelentést tesz: „Hadnagy elvtárs, a járőr felkészült a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság ál­lamhatárának védelmére". A járőr pontos parancsot káp. A parancsot megértették. Hátra arc! Induljí A két fehérruhás határőr alakja lassan belevész az esti homályba... A keskeny ösvényt tapossák, hogy a század hagyományaihoz hűen a határvonal sérhetetlenségét őrizzék, hogy a példás század határszaka­szán a betolakodó lába ne érhesse büntetlenül azt a földet, amelyre azt mondjuk „nálunk". VILCSEK GÉZA jtfr SZO 5 * 1960' december 18.

Next

/
Thumbnails
Contents