Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-17 / 349. szám, szombat

Vitatjuk a lakáskérdést Korszerút-célszerűt Jj Az országos lakásvita keretében • a kerületi lapok is behatóan fog• lalkoznak a lakásépítkezéssel kapJj csolatos kérdésekkel. Az alábbiak• ban a közép-szlovákiai „Smer"J ben, és a kelet-szlováikia „Výcho• doslovenské noviny"-ban megjeJ lent cikkekből szemelvényeket • közlünk. A „Sme r" írja: A közép szlovákiai kerületben 1960-ban a következő volt a lakások átlagszínvonala: A szobák számának átlaga 2,2, egy lakás lakfelülete 36,24 négyzetméter, hasznosfelülete 54,06 négyzetméter és súlya 75 tonna. A kísérleti tervezetek eddigi értékelése szerint elért átlagszínvonal a következő: A szobák számának átlaga 2,8 — 2,9, Ezzel kapcsolatban főleg raktárhelyiségekről, csoportos mosókonyhákról, ruhaszárító-helyiségekről, az önsegélyen alapuló karbantartás számára szükséges műhelyekről és klubhelyiségekről, van szó, amelyek a házgyűlések megrendezésére is alkalmasak volnának. A lakóházak legszükségesebb mellékhelyiségei (a kerékpárok, gyermekkocsik elhelyezésére szükséges helyek, a Ievélés élelmiszerszekrények, a hulladékleeresztők) továbbra is az egyes lakóházakban maradnának. Az ilyen elrendezésnek igen nagy a gazdasági hordereje is. Nem lesz ugyanis szükséges, hogy a lakótelepek ilyen épületeit alápincézzék és nem tipikus alagsorral megszavarják a lakóházak tipizálását. Ezenkívül sűrűbben lehet betelepíteni a lgkóA zvoleni panelgyártó üzem két évvel ezelőtt kezdte meg a termelést és az idén már 500 lakás számára gyárt panelt. Az üzem dolgozói a Nagy Október 43. évfordulója tiszteletére felajánlást tettek, hogy megjavítják a panelgyártást. Képünkön: Jozef Plánočka szocialista munkabrigád-vezető és Štefan Balejík a panelkészítőrészleg vezetője ellenőrzik a panelok készítését. a lakfelület 40-41 négyzetméter, a hasznosfelület 56-58 négyzetméter és a lakás súlya 45 tonna. Az építészeknek fontolóra kell venniük ezeket a számadatokat. Szükséges, hogy harmadik ötéves tervünk első éveiben megközelítsük azokat az eredményeket, amelyeket a kísérleti építkezéseken értünk el. Elsősorban a lakásegység súlyának lényeges csökentését kell szem előtt tartanunk. Ezt a csökkentést csak új, haladó irányzatú építőmódszerek, különösen előregyártóit épületelemek és könnyű építőanyagok legnagyobb mérvű alkalmazásával érhetjük el. A legközelebbi években a közép-szlovákiai kerületben is számos G-57 típusú (gottwaldovi típusú) panelház és öntött betonból készült ház épül. A szobák számának eddig elért aránya azonban az e típusú lakóházakban már nem lesz megfelelő. Ezért módosítanunk kell ezeket a típusokat, hogy már 1961-től különösen a központosított építkezéseken 37 százalékot tegyen ki a három- és többszobás lakások száma és 1963-tól 60 százalékra növelhessük ezt az arányt. Az építkezés központosított volta lényeges befolyást gyakorol az építés gazdaságosságára és egy-egy lakásegység árára is. A közép-szlovákiai kerület építkezései még mindig igen szétszórták, ami lehetetlenné teszi az építkezőknek a gépi eszközök legnagyobb fokú kihasználását, jóllehet ez lényegesen lerövidítené az építkezésekre szükséges időt. A kerületben a lakásegységeknek csak 75 százaléka épül központosított építkezések keretében, ami lényegesen akadályozza a folyamatos építkezési módszerek alkalmazását. A kísérleti építési tervek szerzői véleménye szerint az egy lakásegység építéséhez szükséges idő négy hónapra és távlatilag 3 hónapra lesz lerövidíthető. Egy-egy építészeti dolgozóra számítva eddig évente csak ÍVi lakásegység épült. Az új típusú lakások építése adta lehetőségek szerint feltételezhető, hogy egy-egy dolgozóra számítva évente 3, sőt több lakásegységet építhetünk. A lakásegység átlagszínvonala szorosan összefügg a lakóházakban levő mellékhelyiségek színvonalával Szükségesnek mutatkozik, hogy b nagy lakóházak ilyen helyiségéinélegy részét külön épületben helyezzék el, amely szerves része lesz a lakókörzet komplett ellátottságának. (F. Kocian ČTK-felv.) további telepet,nem beszélve egy igen fontos tényezőről — a költségek csökkentéséről s az építés ütemének meggyorsításáról. A „Východoslovenské noviny" írja: Ha kényelmesen akarunk lakni, nincs okvetlenül szükségünk nagy akásra, amelynek karbantartása, takarítása stb. sok gondot okoz. A lakónak rendszerint nem saját személye miatt van szüksége nagy lakásra, hanem azért, mert nem megfelelő a berendezése, legyen bár teljesen új bútorról szó. Sajnos, a bútorkereskedésekben kapható berendezés nem mindig megfelelő. Ma már a bútorgyárainkban sorozatosan készített berendezési tárgyakat is elavultaknak kell tekinteni. Ezért ha azt akarjuk, hogy fokozatosan megszűnjön az ilyen bútor gyártása, szükséges, hogy az emberek ne vásároljanak ilyen nem célszerű bútort. Milyen a nem célszerű bútor? Nehéz, nagyok a méretei, nem rakható össze és általában igen kényes. Az ilyen bútor legszembeötlőbb típusa az úgynevezett kombinált szekrényt. Ezt a bútordarabot egyszobás lakások egyetemes jellegű berendezési tárgyaként akkor kezdték gyártani,; amikor nagyon magasak voltak a lakbérek. A nyárspolgári ízlés minél bonyolultabb alakú szekrényeket ki- ; vánt, hogy tulajdonosa a jólét benyomását kelthesse vele. Az ilyen bútordarab számos különféle fiókkal, polcocskával stb. van ellátva, de tulajdonosának más szekrényekre is van szüksége, hogy valamiképpen „kiegyensúlyozza" a hatalmas méretű díszes berendezési tárgyat. Ezek a szekrények rendszerint 5—5 részesek, fényezettek, ritka falemezzel vannak bevonva, amelyek eltakarják a puha fából készült alapot. Az dolgozik jól, aki tanul Valamivel több mint két hónapja, hogy megkezdődött az 1960—1961. évi pártoktatás, amely tovább segíti a kommunisták és a párt politikáját megismerni akaró pártonkiviiliek elméleti tudásának növelését. Az idei oktatási év különösen jelentős, mert olyan fontos dokumentum tanulmányozására került sor, mint az országos pártkonferencia határozata. A konferencia anyagának tanulmányozása nemcsak az elméleti képzés, hanem a hallgatók gyakorlati munkájának elősegítése szempontjából is fontos. A RYBÄRPOLEI V. I. Lenin textilüzemben az idén jóval nagyobb gonddal, körültekintéssel készítették elő a pártoktatást, mint az előző években. Az üzemi pártszervezet bizottsága rendszeresen propagandista tapasztalatcsere értekezleteket szervez, ahol • a propagandisták számos hasznos tanácsot adnak egymásnak. Sok alapfokú tanulókör propagandistája igen jó eredménnyel alkalmazza a beszélgetéses módszer különböző formáit. Ennek lényege, hogy az unalmas iskolás kérdezés helyett az előadás után közvetlen beszélgetés során vitatják meg a fontos elvi Alakjuk sem a gyártás, sem pedig S és gyakorlati kérdéseket. az elhelyezés szempontjából nem megfelelő. A nyárspolgár ízlése szerint az a szép bútor, amelynek sarkai nem szögletesek, hanem gömbölyűek, üvegezett részük is gömbölyű stb. Az ilyen bútordarab rendszerint túlméretezett és költözködés esetén négy-hat embernek kell cipelnie. A lakásban a „díszhelyet" foglalja el és három-öt centiméteres lábai túlrövidek ahhoz, hogy a port rendszeresen ki lehetne seperni alóla. Ugyanilyen alkalmatlan bútordarab a széthúzható rekamié a hozzávaló ágynemű-ládával. Ilyen továbbá az éjjeli-szekrényekkel avagy tetszés szerint használható polcokkal kombinált kétágyas hálószoba-berendezés. Ilyen hálószobaberendezést eredetileg kastélyokban használtak, ahol azonban a hálószoba méretei gyakran olyanok voltak, mint ma egy egész lakásé. Külön fejezetbe tartoznak a nem célszerű, ízléstelen csillárok. Alakjuk gyakran a fényűzően berendezett paloták termeiben használt világítótesteket utánozza, amelyekben annak idején gyertyák égtek. Az említett bútordarabok ezenfelül rendszerint úgynevezett komplett berendezésekhez tartoznak, amelyek valóban nem férhetnek be a korszerűen épített lakások egyetlen szobájába sem. A szobák így túl szűknek bizonyulnak, pedig csak a bútordarabok túlméretezettek és nehezen helyezhetők el. Az ilyen berendezés ezenkívül nagyon drága is, mégis sokan szívesen vásárolják, sőt kizárólag ilyen bútort keresnek. A korszerű lakásberendezésnek egészen más tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Elsősorban kiváló anyagból kell készülnie, hogy kibírja az állandó használatot. A bútordaraboknak egyszerű, arányos, tehát ízléses alakúaknak kell lenniük. Az egyes darabok mérete legyen a lehetőleg legkisebb, a bútor legyen könnyű és álljon olyan lábakon, amelyek lehetővé teszik a lakás kényelmes takarítását. A ruhaszekrényeket teljesen beépített szekrényekkel kellene helyettesíteni. A bútornak az a célja, hogy az ember szükségleteit szolgálja és ne akadályozza mozgásában. Olyan legyen, hogy könnyen kiegészíthessük a számunkra szükséges és nem drága berendezési tárgyakkal. A korszerű bútor alakja tegye lehetővé olyan bútordarabokkal való kiegészítését, amelyet a család a családtagok számának megfelelően, vagy pénzügyi lehetőségei szerint utólag vásárol. Bútorgyárainkban már megkezdték az ilyen lakásberendezések gyártását pl. a szektorbútorét, melynek elterjesztése jelentős mértékben függ a vásárlók keresletétől. Az üzemi pártbizottság munkájának legfőbb érdeme, hogy minden támogatást megad a propagandisták munkájának segítségére. A pártbizottság szervezi meg a bevezető előadásokat, az elméleti tanácsadást, az ellenőrzést stb. Csak egy példát munkájuk ismertetésére: ebben az évben a marxizmus-leninizmus alapjait tanulmányozó körök propagandistáinak túlnyomó részével beszélgettek, ellenőrizték jegyzeteiket, tanácsokat adtak. A pártbizottság fő célja nevelni a propagandistákat. — Nem szabad elfelejteni — mondotta Štefan Lebiedrík elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke —, hogy a legjobb propagandisták is kimerülhetnek, ha a párt bizottsága nem vezeti őket, nem irányítja az időszerű feladatokra, nem segíti őket tanácsokkal, és nem vértezi fel őket az üzem életével kapcsolatos meggyőző érvekkel. A PÁRTBIZOTTSÁG kezdeményezésére a propagandisták rendszeresen tartanak tájékoztató előadásokat a legfontosabb időszerű kérdésekről. Jozefina Chromiaková, az üzem egyik legidősebb fonónője, a Csehszlovákia Kommunista Pártja történetét tanulmányozó kör propagandistája például a kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletén elfogadott Nyilatkozat jelentőségét ismertette hallgatóival. Tanulókörében fiatalok, többnyire lányok, a szocialista munkabrigád címért versenyző munkaközösségek tagjai nemcsak arról beszéltek a vitában, hogy a szocialista tábor nemzetközi erővé vált, és a tartós béke megőrzése szempontjából döntő fontosságú, hanem arról is, hogy munkájuk megjavításával hogyan járulhatnak hozzá a béke biztosításához. Chromiáková elvtársnő tanulókörében némely résztvevőnek eleinte voltak fenntartásai a tanulási módszer tekintetében. Ezek a fenntartások úgy születtek meg, hogy az előadások beváltották az előzetes reményeket. Érdekesek, nyíltak és vitaindítók. Bizonyosra vehető, hogy nem lesz lemorzsolódás, hanem bővül a résztvevők száma. Különösen a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívában felismerték, hogy a politikai képzés nemhogy nem vonja el őket a termelési problémák megoldásától, hanem közelebb viszi őket hozzá. A fonók között terjed az a felismerés, hogy a tanulás, a tudás, a műveltség hozzátartozik a gépek jobb kihasználásához, a testi munka megkönnyítéséhez, a munkatermelékenység növeléséhez. A PÄRTOKTATÄS során bebizonyosodott, hogy akkor serkenthet a propagandista előadása jobb termelőmunkára, ha bizonyítani tudja a dolgozók közvetlen egyéni érdekeltségét a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a technológia tökéletesítésében. Jól segítettek például Ludevít Zofaí gépkarbantartó, a szövődé egyik propagandistájának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari gazdaságtanéval kapcsolatos előadásai a műszaki fejlesztés fontosságának megértésében. Számokkal bizonyította azt is, hogy a szövőgép rendszeres gondozása mennyire növeli teljesítőképességüket, mennyivel olcsóbban, takarékosabban lehet rajtuk dolgozni, s hogy nő a dolgozók keresete is. — Az a követelmény, hogy a pártoktatás segítse a termelés feladatait, persze nem jelentheti a mindenáron való aktualizálást, a pártoktatás termelési értekezletekké tételét. Azt sem jelentheti, hogy a gyakorlati tennivalókat az elvi kérdések alapos és mindenoldalú tisztázásának rovására tárgyaljuk meg — mondotta Miloš Kobzán elvtárs, a szövődé vezetője, aki szintén sikeresen végzi pártmegbízatását, mint „a világ térképe előtt" tankör propagandistája. A harmadik ötéves terv termelési feladatai szükségessé tették, hogy a propagndamunkába minél több olyan szakembert, kiváló gazdasági és műszaki vezetőt vonjanak be, akik maguk is elismert harcosai azoknak a céloknak, amelyekre propagandamunkájuk során mozgósítanak. - Az üzem dolgozói propagandistáinktól azt is elvárják — mondotta Štefan Forma elvtárs, az üzemi pártbizottság tagja, - hogy nekik gyakorlati segítséget nyújtsanak, a legjobb tapasztalatokat részletesen ismertessék, hasznos tanácsot adjanak, hogyan kell ilyen vagy olyan munkamódszert az üzemben eredményesen alkalmazni. Ehhez természetesen a propagandistáknak nemcsak elméleti tételeket, hanem a konkrét gazdasági helyzetet, a termelési kérdéseket is ismerniök kell, de nem általánosan, hanem az ügy alapos ismerete alapján kell beszélniük. A most folyó oktatási évben valóban sokat javult a propagandisták összetétele. A pártbizottság ülésein már nemcsak beszélnek arról, hogy a jó propagandamunka egyik alapvető feltétele a megfelelő képzettséggel rendelkező propagandisták kiválasztása, a propagandisták munkájának állandó javítása, hanem ennek értelmében cselekszenek is. Egyre nagyobb számban vesznek részt a propagandamunkában mérnökök, üzemrészlegvezetők és mesterek, akik az ideológiai munka fő részének tekintik a kötelezettségvállalások teljesítéséért és a műszaki haladás meggyorsításáért vívott küzdelmet. A propagandisták minden üzemrészlegen különös gondot fordítanak a dolgozók politikai és szakmai tudása növelésére. Az üzemrészlegek túlnyomó részében távlati terveket dolgoznak ki, melyekben előirányozzák a munkásoknak a harmadik ötéves tervre való műszaki és általános művelődésből álló előkészítését. Az üzemi pártbizottság a pártoktatás menetének értékelésekor rendszeresen foglalkozik a CSISZ politikai oktatásával is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az idei pártoktatási évben már minden fogyatékosságot felszámoltak. Megkérdeztük például Csifári László elvtársat, a „tanulunk a pártról" című tanulókör propagandistáját, aki az elvtársak szerint előadásaiban ' igen szépen kifejtette a CSISZ-nek mint a párt tartalékának fontos szerepét, hogy hány CSISZ-tagot nevelt és javasolt párttagjelöltnek. Zavartan elismerte, hogy keveset. Nem is volt szükség semmiféle meggyőzésre ahhoz, hogy Csifári elvtárs belássa mulasztását. Megfogadta, hogy ezentúl másképp lesz. A PÄRTOKTATÄSI ÉVNEK több mint a fele hátra van még. Mód van tehát arra, hogy a hibákat kijavítsuk, hogy az előadások, a viták még eredményesebben segítsék pártunk politikájának megértését és végrehajtását, s új tagokkal való megerősítését. Erdősi Ede Gábor bácsi 17 lacsanský Gábor hosszú évtizedeket töltött szorgalmas munkában. De a múltban hiábavaló volt igyekezete, szorgalma, soha nem érte el, hogy a sovány bér mellé legalább egyegy elismerő szót is kapjon. A solöanyi EFSZ sertésóljában ezzel kezdtük a beszélgetést. Csoda-e, ha a múlt idézése közben könnybe lábad a 66 éves ember szeme? - Tudja - kezdi élete történetét - nehéz volt akkor a szegény ember gyermekének, amikor én kezdtem megbirkózni a sors nehézségeivel. Solčanyban o föld nagyobb részének Bauer földbirtokos volt a mindenható ura, s ha azt akartuk, hogy a rengeteg te'rmésböl nekünk is jusson egy csipetnyi, akkor látástól vakulásig gürcölni kellett. Beszélgetés közben Gábor bácsi mélyen merül az emlékek tengerében. Alig hagyta maga mögött a suhanc évek gondokkal telített szakaszát, amikor a munkanélküliség már külföldre kényszerítette. Jugoszlávia, Magyarország, Románia ezek voltak az első állomások. Csakhamar látta, hogy egyik kapitalista országban sem rózsásabb a dolgozók élete, mindenütt egyformán szipolyozzák az urak a szegény embert. Szegényen, ahogyan elindult, visszatért tehát szülőföldjére. jplhallgat, gondolatai hetek, hónapok ese*J ményein röppennek át, míg végre megállapodnak élete nagy fordulójánál. - De jött 1945 - mondja, és a boldog emlék mosolyt varázsol arcára. Felderül az arca, mint mikor napsugár oszlatja el a ködöt. Igaz ugyan, hogy a felszabadulás után még gyakran változtatta a munkahelyét, hajtotta a nagyobb kereset, végül szülőfalujában állapodott meg. Itt az 1956-os esztendő hozott döntő fordulatot az életében. Solöanyban akkor alakult meg a szövetkezet. Belépett ő is, a földnélküli. A hízók egyik csoportjának gondozásával bízták meg. Egy másik csoportnak Michal Nemčický viselte gondját. Megkezdődött a verseny. Gábor bácsi éveit meghazudtoló lendülettel dolgozott, s eredményekben csakhamar maga mögött hagyta fiatal társát. Később Nemčický gondozó helyét a Gábor bácsival egykorú Ondruš Alojz foglalta el. Azóta a szövetkezetesek nagy megelégedésére, közösen gondozzák a több mint .300 sertést. A két idős ember dicséretére legyen mondva, minden gépi berendezés nélkül is becsülettel helytállnak a nehéz munkában. Godosságuknak és hozzáértésüknek köszönheti a szövetkezet, hogy sertéshúsból mindig többet adnak piacra a tervezettnél. Meg is becsülik Gábor bácsit a szövetkezetesek. ö maga is azt mondja: - Negyven esztendő alatt felerésznyi jó szót sem kaptam, mint most egy évben. No meg aztán a fizetés. Abban is van jó kis eltérés. A legnagyobb elismerést ez év május 9-én, hazánk felszabadulásának 15. évfordulóján kapta. „A szocialista mezőgazdaság építője" megtisztelő címmel tüntették ki. tgy nyilatkozik a nagy eseményről: - Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat. Mindig jólesik az embernek, ha társai elismerik munkáját, de mikor a nagy nyilvánosság előtt az ország vezetőitől kaptam a kitüntetést, akkor bizony hiába akartak volna szóra bírni, hang nem jött ki a torkomon. Hát ezért dolgozom azóta még nagyobb szorgalommal. És valóban ezt teszi. Sőt emellett még gazdaságosabban is akar termelni, hogy a közösnek még több legyen a haszna az ő munkájából. Azért várja a sertésólak korszerű berendezését olyan fiatalos hévvel. Bevallja azt is, hogy az ő munkája is könnyebb lesz, de hát neki a nehéz munkához szokott embernek nem ez a lényeges, hanem az, hogy többet és olcsóbban termelhessen. Akkor a harmadik ötéves terv mutatóit sertéshúsból nem 1964-ben, hanem már 1963-ban elérik. J^lnézem ezt az embert. Arcán már mélyülnek a ráncok. De ki merné róla állítani, hogy öregszik, amikor ilyen fiatalosan gondolkodik? Gábor bácsi örök fiatal. a. PEŇKOVSKÝ ÜJ SZÖ 5 * "S" december 17.