Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-15 / 317. szám, kedd

UJITO MOZGALOM — a harmadik ötéves terv aranyalapja kulrűRZ* ~~ Jan Amos Komenský Gyárainkban új, nagy jeladatokra, a harmadik ötéves terv sikeres megkezdésére készülnek dolgozóink. Mint már annyiszor, most is százával születnek, éppen a termelésben, a nagy elhatározások. Egyik ilyen ismert, alulról jövő kezdeményezés a partizánskei mozgalom — „a harmadik ötéves terv alapja". E kezdeményezés valóra váltásának gondolatával a napokban már a komárnói hajógyárban is foglalkoztak. egyszerű dolgozók kerültek a gyárba. Főiskolára — többnyire műszaki irányzatúra — negyvenegyen járnak, egészíti ki a számot az osztály másik dolgozója. Itt is a távtanulás a továbbképzés fő formája. Éppen ebben az évben lettek heten mérnökök a távtanulók közül. Persze, ezek az adatok nem teljesek. Az üzemi műszaki iskolákat — a kereskedelmi irányzatú esti tanfolyamot is ide számítva — összesen 330-an látogatják a gyárban. Ha nem ismerném személyesen is a gyár dolgozóinak egész seregét, az újítási osztályon hallott számadatok talán szárazaknak tűnnének. De tudom, hogy a gyárban nyilvántartott 1114 újító között olyan emberek vannak, mint volt munkatársam, Lengyel Ferenc. Mindig talál időt, hogy elgondolkozzon munkáján, hogy azt könnyebbé, jobbá tegye. Ilyen veretű ember a többi újító is. Hogy csak a legjobbak egy kis hányadát említsem meg. Ide tartozik: Czelder János, Tóth László és Haám elvtárs csoportvezető is. De a mérnökök közül is sokan bekapcsolódtak az újítómozgalomba. Bohunicky és Takács mérnökök a legjobb újítók soraiban foglalnak helyet, Molnár mérnök pedig találmányával szerzett nagy elismerést. Új emberek — új technika Valahányszor itt járok a komárnói hajógyárban, nekem mindig úgy tűnik, mintha az itt dolgozó emberek fittyet hánynának a természet törvényeinek. Mintha az évek ahelyett, hogy az öregedés ráncait hoznák az arcokra és a kor patinájával vonnák be a gyár falait, inkább a frisseséget, a fiatalságot hozzák az üzembe. így is van ez, hiszen ha a gyár sikereinek mércéjét, a gyártás színvonalát nézzük, rájövünk, hogy az én egyéni nézetem nem a lokálpatriota rajongása valamikori munkahelye iránt, hanem tárgyilagosan nézve is másokká váltak az emberek, megfiatalodott a gyár. Haám elvtárs csoportját utoljára két évvel ezelőtt láttam. Abban az időben a lemezhajlítást még teljesen kézi kalapáccsal végezték. Ma már ezen a munkahelyen is szóhoz jutottak a gépek. De nemcsak itt, a gyár valamennyi részlegében új, a technika legújabb vívmányaival ellátott gépeket találhatunk. Hegesztőautomaták bevezetése, a rajzoló új technikával való ellátása mind-mind olyan újítások, melyekkel két évvel ezelőtt a gyárban még nem találkoztunk; Ismerős neveket emlegetnek a gyárban. Valamikor tíz évvel ezelőtt is hallottam én ezekről az emberekről. Azzal a különbséggel, hogy abban az időben csak azon a részlegen ismerték őket, ahol dolgoztak. Ma az egész gyár munkája függ tőlük — vezetők lettek belőlük. Beck Tibor is ott kezdte a második szektoron, kétkezi munkás volt. Ma a műszaki ellenőrzési osztály vezetője. Mérnök. Vagy itt van például Sebedovszky György. Hatalmas két kezén még ma is meglátszik, hogy egyszerű munkásból küzdötte fel magát gépészmérnökké. Azt mondta, a műegyetem elvégzése után egy ideig máshol dolgozott, de most őt is visszahozta a szíve, hajót akar építeni. így sorolhatnánk fel egész oldalakon keresztül a volt egyszerű munkások tudásszomjának megnyilvánulását: a tanulás eredményeit. De hadd beszéljen Inkább az iskolaügyi osztály dolgozója: — Az érettségivel végződő esti iskolába 193 dolgozó jár, s közülük 58an fizikai munkát végeznek. De még azt is meg kell említeni, hogy a ma már nem fizikai munkásokként nyilvántartottak közül is sokan mint 'Az új technikát nemcsak az új gépek jelentik Laczko elvtárs, az újítási osztály vezetője is a magasabb szakképzettségben látja az eddig elért eredmények nyitját. Erről a kérdésről így nyilatkozik: — A gyár berendezése még újnak mondható, hiszen az üzem mindöszsze 10 éves. A kimondottan új technikának a teljesen újonnan épített részlegekben lesz majd nagy jelentősége. A meglevő berendezéseknél — és éppen itt vannak a legnagyobb tartalékok — leginkább az újítók tehetnek sokat. Szinte törvényszerű, hogy az újítók számának növekedése egyenes arányban áll az iskolát végzettek számával. Tegyünk egy kis összehasonlítást két év eredményei között. Az 1959-es évben összesen 1033 újítási javaslatot adtak be a gyár dolgozói, melynek alapján 3 700 000 korona valóságos megtakarítást értek el. Mi a helyzet ebben az évben? Végleges adatok még nincsenek, de 1960-ban, az újítók negyedévében 411 javaslatot adtak be az újítók. Hasonló a helyzet a többi negyedében is. Olyan jelentős újítást vezettek be már az idén, mint például a MOL-1200-as hajó csőrendszerének új módszerű hőszigetelése, amely több tízezer korona megtakarítását jelenti. Az újítások megvalósításáért Nem esne termékeny talajba a gondolat, ha az papírra vetve hónapokig ott porosodna valamelyik fiókban. Éppen ezen a téren nyilvánultak meg az újítómozgalom valamikori kezdeti nehézségei. Ezért szükségessé vált a dolgozók anyagi érdekeltségének kiemelése. Ily módon az év első kilenc hónapjában közel negyvenezer korona jutalmat kaptak a javaslatok legjobb megvalósítói. De a mozgalom legfontosabb előrelendítője mégsem a pénz, hangzottak el több helyről is a tiltakozás szavai. Erről a kérdésről Lengyel Ferenc elvtárs, a gyár egyik jó nevű újítója így beszélt: Az újítás becsület kérdése is. Naponta látjuk városunk és annak környékének hatalmas iramú fejlődését. Csak Komárnónak több száz új lakást adott ez a rendszer. Gondtalanul dolgozunk és tudom, hogy szaktudásom gyarapításával nemcsak keresetem növelem. Ha valamit jól végzek el, bátrabban nézhetek más szemébe. „A harmadik ötéves terv alapja" mozgalom nem lepte meg a komárnói hajógyár munkásait, technikusait. A gyár fennállása óta már sokszor bebizonyították, hogy a partizánskei felhíváshoz hasonló nagy mozgalmakban mindig helyt tudtak állni. Most már csak a vezetőségen múlik, hogy minden egyes dolgozót aktivizáljanak az új technika bevezetése és az újítások megvalósítása érdekében. Tóth Mihály Légabroncsgyár berendezéséi szállítjuk Kalkuttába (ČTK) - A Technoexport külkereskedelmi vállalat szerződést kötött a National Rubber Manufacture indiai tarsasággal egy légabroncsgyár teljes berendezésének szállítására. A szerződés értelmében szakembereink dolgozzák ki a szükséges terveket, végzik a szerelőmunkákat és szakszerű kiképzésben részesítik a gyár alkalmazottait. K

étszázkilencven esztendővel ezelőtt, november 15-én a l távoli Amsterdamban halt meg Jan (Amos Komenský, a nagy cseh huJmanlsta, pedagógus és filozófus. < A nardeni kápolnában levő jeltelen Jsír nagy gondolkodozó testét fedi, < akinek műve érthetően, időszerűen j szól hozzánk, a XX. század embereihez is. A nevelési problémákról gondol| kodók közül J. A. Komenský számos J művében óriási mennyiségű, mind) máig időszerű gondolatot vetett fel ] és boncolgatott, amelyeknek fénye J mai szocialista társadalmunkban Is ragyog. Tulajdonképpen csak ma isi merjük teljességében és sokrétűsé'j gében Komenský hagyatékát, fő{ként, hogy D. Čiževský Halléban fel) tárta Komenský hátramaradt írásait, {valamint a Leningrádban fellelt ha> gyaték és Komenský, Dury és Hartj líb közötti levelezés Turnbull kiadásában való megjelenése után. Komenský, mint nevelő mindig a nemzeti és a szociális elméleti pedagógia példaképe marad, a didaktikában régóta elismerik a szemléltető oktatás úttörőjeként. Ugyanakkor Komenský elképzelése az iskola előtti nevelésről a mai nevelési lélektan állapotához hasonlítva becsületiíl megállja a helyét. Komenskýnál a művelődés igazi eredménye az ész uralma, amely csupán azt ismeri el igazságnak, ami bebizonyftható. Jóllehet Komenský világnézetében ellentmondásokat találunk, kora és hivatása befolyásának nyomait, a XVII. század cseh géniuszában mégis olyan embert látunk, akinek műve általános egyetemes emberi tartalmánál az emberiség felviságo.'ttdásába és további előrehaladásába vetett hiténél fogva értékes kincsünkké vált. Dr. Jozef Tvrdoň Megkezdődött a baráti zenehónap A Nagy Október 43-ik évfordulója és Ja csehszlovák-szovjet barátság hónapjáénak megnyitása zenei életünkben is megí találta ünnepi kifejezését. •ML "" Ni flHBfv wm Ék WWfSSm Vlagyimir Alume A szovjet művészek közül, akik a barátsági hónapban új színekkel gazdagítják hangversenyévadunkat, elsőnek Vlaigyimir Alume hegedűművészt üdvözöltük. Vlagyimir Alume, az Észt SZSZK érdeŕmes művésze, a tallini zeneakadémia tafnára, Mozart D-dúr hegedűversenyét > adta elő (K. 218.) Az első tétel előadása (mintha a kezdeti elfogódottság nyugtalanságával indult volna. Vendégünk inkább J az Andante gyönyörűen kibomló dallam-. } vonalaiban talált magára. Stílusosan, ímelegfényü hegedühangon muzsikált, de i játékából a művészi kifejezésmód csi} szoltsága mellett is hiányzott az a gondítalan könnyedség, friss báj, ami annyira l jellemző Mozart ifjúkori hegedűversejnyeinek „belső arculatára". Alexander Moyzes Ballada-kantátája ?nagyszabású előadásban került a közönség 'elé. Moyzes új kompozíciójának tartalmi magvát, érzelmi és hangulati alapját Ián Poničan „Demontázs" című költeménye alkotja. (Megjelent 1929-ben.) Az első szlovák proletárköltő ebben a versben pattogó és lüktető ritmusokban élesen, merészen szembeállította a munkások kilátástalan nyomorát a tőkések fényűző életével. Ján Poniían költeménye önmagában is erős, élő megnyilatkozás, zenei kifejezéséhez nincs szükség rafinált hatások felvonultatására. Valószínűleg ebben a felismerésben gyökerezik a kompozíció áttekinthető ritmus- és dallamvilága. A színes hangszerelés pedig nemcsak alkotójának zenekari fantáziájáról, de kitűnő mesterségbeli tudásáról is tanúskodik. A költemény eredeti formájától eltérően a zenei anyagban egyes verssorok, néha egész versszakok ismétlődésével találkozunk, ami megtartja a zenei történés folyamatosságát és az egész műnek epikai lélegzetvételt kölcsönöz. így a költemény erős élmény-anyagának és a zene hozzáillő kifejezési módjának sajátos vegyületéből érdekes modern zenei elbeszélő költemény született. Filharmóniánk odaadással állította tudását a kompozíció szolgálatába és Ladislav Slovák karmesteri keze biztonsággal irányított. A Szlovák Filharmónia énekkara (karnagy J. M. Dobrodiský) jeletőségéhez méltó közreműködője volt az előadásnak. A tenor-szólót Andrej Kuchársky, a Nemzeti Színház szó'istája adta elő. Sosztakovics V. szimfóniája az ünnepi műsor méltó befejezése volt. Ez a szimfónia fordulópontot jelent Sosztakovics alkotó munkásságában. Alcíme állítólag ez volt: „Egy szovjet művész válasza az igazságos kritikára". Tény, hogy a mű a harmincesztendős komponista számára autobiográfia! jelentőséggel bírt. Ladislav Slovák valóban „beavatottként" mozog a Sosztakovics szimfóniák világában. A rendkívül érdekes müvet explozíván és egyben impulzivan vezényelte, s a zenekar készséges közvetítője volt a karmester elképzeléseinek. HAVAS MÁRTA ból ered. Látni kell azonban, hogy éppen az időveszteségek, amelyeket elsősorban a termelési folyamatok megszervezésének elégtelen színvonala, a nem folyamatos anyagszállítás, a kész termékek nem megfelelő elszállítása okoz, a munkatermelékenység növelésének és a munkaidő csökkentésének igen fontos forrását képviselik. Emellett e fogyatékosságok okainak kiküszöbölése nagy mértékben maguknak a vállalatoknak a kezében van mind a termelés szervezése, mindpedig a szállítási kapcsolatok következetes és kezdeményező megoldása szempontjából. A munkaidő lerövidítésének előkészítése megköveteli, hogy valamenynyi dolgozónk figyelmét erre összpontosítsuk és a szocialista munkaversenyt a munkaidő lerövidítése feltételeinek megteremtésére irányítsuk. Ha sikerül a szocialista munkaversenyt ezekre a célokra irányítani és széles mértékben kibontakoztatni, oly hatalmas mozgalmat keltünk életre, amely lehetővé teszi valamennyi előttünk álló komoly és feleiősségteljes feladat sikeres megoldását. A munkaidő lerövidítésének előkészítése során a vállalatoknak nemcsak saját érdekeiket kell szem előtt tartaniok, hanem elsősorban az egész népgazdaság érdekeire kell tekintettel lenniök. Ez elsősorban a szállító-átvevő kapcsolatok területére vonatkozik. Szeretném újból hangsúlyozni, nem engedhető meg, hogy a nem egyenletes nyersanyag-, féláru- rés berendezés-szállítások miatt veszteglések következzenek be, ezek lefékezzék a termelést s a munkatermelékenység növekedését és így megzavarják a termelés ütemességét. Igen fontos, hogy a munkaidő lerövidítésénél minden egyes üzemben éppen ezekből a szempontokból mérlegeljük a javasolt üzemeltetési rendszert. Másrészt valamennyi ágazatban alapvető követelmény, hogy egyenletességet érjenek el főként a villanyáram-fogyasztásban és a teherszállításban. A munkaidő lerövidítését és az ötnapos munkahét bevezetését nem képzelhetjük el úgy, hogy öt napon át az egész népgazdaság teljes üzemben lesz és két napig az ágazatok többségében szünetel az üzem.' Ez a saját állóalapok elégtelen kihasználásához, a szállítási és energetikai eszközök elégtelen kihasználásához vezetne a munkaszüneti napokon és ugyanakkor aránytalanul nagy igényeket támasztana a munkanapokon. Eddig már kb. 120 ezer dolgozót foglalkoztató száz üzem tért át a lerövidített munkaidőre. Az ötéves terv feltételezi, hogy a jövő évben a munkaidő lerövidítése további kb. 340 ezer dolgozóra terjed ki. Feladatul tűzzük ki, hogy a jövő évben lényegében befejezzük a munkaidő lerövidítését a szén, F T érc és a többi bányákban és széles terjedelemben alkalmazzuk a rövidített munkaidőt a szüntelenül üzemben levő alapvető iparágakban, így főleg a kohászati és vegyi ipari üzemekben, a cementgyárakban és villanyművekben. A munkaidő lerövidítésének problematikája tehát jelentős mértékben azokban a kulcságazatokban összpontosul, amelyektől a népgazdaság további fejlődése függ. Ezzel egyidejűleg próbaképp be akarjuk vezetni a lerövidített munkaidőt más ágazatok egyes kiválasztott üzemeiben is. A munkaidő lerövidítése eme időbeli programjának teljesítése természetesen kizárólag csak attól függ, hogyan valósítjuk meg ehhez a feltételeket. Ez az irányító szervek, a vállalatok termelés-szervezői, a technikusok, a munkások és az öszszes többi dolgozók közös ügye. A munkaidő lerövidítése jövő évi programjának teljes mértékben való érvényesítése céljából feltétlenül teljesíteni kell azokat • termelési és minőségi feladatokat, amelyeket az 1961-es évre a harmadik ötéves terv és a kormány rendeletei meghatároztak. Népgazdaságunk egyes szakaszain a tervteljesítés jelenlegi állapota, valamint az egyes ágazatok által a jövő évre benyújtott tervjavaslatok azt mutatják, hogy még sok a teendő ahhoz, hogy a munkaidő lerövidítésének jövő évi programját teljesítsük. A munkaidő lerövidítése érdekében a munkaterveket helyes arányba kell hozni úgy, hogy a munkaerők iránti követelmények összhangban legyenek fedezésük lehetőségeivel. A munkaidő lerövidítése terén a jövő évben kétségtelenül a legfontosabb feladat az lesz, hogy a széniparban csökkentsük a munkaidőt. Jelenleg a szénipari dolgozók 30 százalékának csökkentettük a munkaidejét. A fejtésnek, főként a kokszolható szén fejtésének egyenlőtlensége, valamint a szállításban .levő nehézségek már most jelentős mértékben fékezik a munkaidő csökkentésének ütemét ebben az ágazatban. Ez a tény veszélyezteti a szénbányák, elsősorban a ostravaikarvinai körzet bányáinak előnyben részesítését. Ezért szükséges, hogy a Tüzelőanyagipari Minisztérium a munkaidő lerövidítésének előkészítése során mindenekelőtt a kokszolható szén fejtésének teljesítésére és túlszárnyalására törekedjék. Komoly gondot okoz a munkaidő lerövidítse a kohászati iparban, ahol már hosszabb ideje nehézségek mutatkoznak. Minden nehézség közös nevezője a beruházási építkezés lemaradása a kohászati iparban, annak rossz minősége és a gépek üzemzavarainak nagy száma. Szükségesnek tartom hangsúlyozni. hogy a munkaidő lerövidítése a kohászatban csupán azzal a feltétellel lehetséges, hogy leküzdjük az ebben az ágazatban levő összes eddigi komoly fogyatékosságot. Elvárjuk, hogy a dolgozók kezdeményezése jelentős segítséget nyújt e probléma megoldásában. Ezekből a szempontokból kell közeledni a munkaidő lerövidítéséhez, mégpedig nemcsak a tüzelőanyagipari és kohóipari ágazatokban, hanem valamennyi ágazatban, ahol csökkenteni akarjuk a munkaidőt. Éppen a bérrendszer átépítése terén szerzett tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, mily fontos, sőt döntő szerepet játszhat az ilyen intenzív gondoskodás és figyelem, amely rendszeres szervező erőként érvényesül. Nem fér kétség ahhoz, hogy a munkaidő lerövidítése olyan program, amely páratlan kezdeményezést kelt és ez a kezdeményezés feltárja azokat a forrásokat is, amelyek * egyébként aligha volnának mozgósíthatók. Természetesen az az elképzelés, hogy a munkaidő lerövidítése „alulról" valósul meg, a nehézségek veszélyes lebecsüléséhez, ösztönösséghez és az egész akció sikerének veszélyeztetéséhez vezethetne. Amint már mondottuk, a munkaidőt fokozatosan kell csökkenteni. A jövő évre tervezett munkaidő csökkentés, jóllehet nagymértékű lesz, még nem vonatkozik közvetlenül valamennyi ágazatra és üzemre. De célszerű lesz már most valamennyi üzemben megteremteni az alapvető feltételeket a munkaidő lerövidítésére. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyes vállalatok ösztönösséget vihetnek e fontos akció megvalósításába. Egyértelműen meg kell mondani, hogy 1961-ben egyetlen olyan ágazatban és üzemben sem lehet lerövidíteni a munkaidőt, ahol ezt nem irányozza elő az ötéves terv. A munkaidő lerövidítésének és bevezetése előkészítésének egyik fontos előfeltétele pl. a túlórában végzett munka százalékának rendszeres csökkentése. Ezen a téren egyes üzemek már bizonyos sikert értek el. így pl, az iparban a túlórák száma ez év nyolc hónapja alatt a múlt év hasonló időszakával szemberv 5,7 százalékról 4,9 százalékra csökkent. De nem elégedhetünk meg ezekkel az eredményekkel sem. Gondoskodni kell a túlórák további csökkentéséről, főként a termelés jobb megszervezésével. Ezáltal elérjük a munkaidő lerövidítésének két fontos előfeltételét, mégpedig egyrészt maguknak a túlóráknak a csökkentését, másrészt pedig a termelés nagyobbfokú egyenletességét és ütemességét. További fontos feladat, amelyről valamennyi üzemnek már ma gondoskodnia kellene, a munkatermelékenység növelésében való előny elérése. A munka óratermelékenységének a munkaidő lerövidítéséhez szükséges további növelését nem érheti el valamennyi üzem egyszerre, a munkaidő lerövidítésének pillanatában. Ezért a munkatermelékenység növelését már előre" biztosítani kell, nagyobb feladatokat kell javasolni a munkatermelékenység növelésében az ötéves tervben feltételezett feladatoknál és így kell felkészülni a munkaidő csökkentésére. « Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a szakképzett dolgozók előkészítésének a fő üzemrészlegek számára, valamint általában a dolgozók szakképzettségének növelésére és bővítésére. Végül pedig a szakszervezeteknek, az üzemeknek, valamint a nemzeti bizottságoknak is már ma gondolniuk kell arra, hogyan készüljenek fel a munkaidő lerövidítésére a kultúra, a szolgáltatások stb. terén. Ehhez fel kell használniok mindama gazdag lehetőségeket, amelyek már ma rendelkezésre állnak és amelyeket a vállalatokban és községekben kialakítunk. ÜJ SZÖ 5 * 1960 november 13,