Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)
1960-11-12 / 314. szám, szombat
flD A P A Száztornyú, aranyos Prága. Büszkék vagyunk a város vadonatúj lakôMfť/\|~| A Valaha az aranyos jelzővel negyedeire is, amelyeket mi, a szocialista I liriVjH illettek, mert egyesek bőség- Prága lakói építettünk. A gyárak sokaságára, ben, jólétben élvezték csillo- amelyeket mi irányítunk és nekünk szolgásodat. Most lettél csak igazán az aranyos gálnak, értünk dolgoznak. A neon-fényPrága. Ezt a jezöt azóta viseled jogosan, ben úszó Vencel térre, a pompás új üzleamióta a nép vette a kezébe a hatalmat, tekre, a száguldó személyautókra. A bölcsöAmióta bőségedből, csillogásodból egyformán dékre, a szocialista hazaszeretetre nevelő jut mindenkinek, aki utcáid valamelyikében iskolákra, ahol valamennyi gyermek, az egész él, munkától lüktető üzemeidben, építkezései- ifjú nemzedék egyformán élvezi a társadén vagy bárhol másutt dolgozik. Mit jelent dalom gondoskodását s egyformán részesül a ma nekünk Prága, szocialista hazánk gyö- fejlődést és haladást szolgáló tudás kiapadnyőrü fővárosa? Büszkék vagyunk évszá- hatatlan forrásából. Öröm és megelégedés zados patinájú műemlékeire, műkincseire, tölti el szívünket, hogy a színházakban, romantikát lehelő zegzugos utcáira, nem tu- hangversenyeken az ünnepi ruhát öltött halldunk betelni az Óváros, a Károly-híd, a kis gatóság között nem ismerjük fel ki a munArany utcácska lenyűgöző szépségével. El- kás, a mérnök, ki a tanonc, az egyetemi választhatatlanul a szívünkhöz nőtt a Vár hallgató. A kultúra nálunk közkincs, mingyőnyörű panorámája is, de még sokkalta denkié. inkább az, hogy szocialista köztársaságunk Prága, ez a Moldva partján elterülő gyöminden dolgozója az ősi várban az új idők- nyörü metropolis nemcsak a miénk, akik nek, munkásosztályunk hatalmának jelképét itt élünk. Szeretik azok is, akik ismerik hétlátja, és tudva tudja, osztályunk szívének köznapi arcát, a munka hevében lüktető és agyának, a pártnak hű fia, köztársasá- várost, és szeretik azok, akik néhány napra gunknak immár harmadik munkáselnöke se- felrándulnak, csak azért, hogy ünnepi könrénykedik ott még ragyogóbb holnapunk tösben megismerjék. Az egész ország temegteremtésén. kintete feléje irányul, mert őami fővárosunk. ^jgauvumájuiÍÍ jewje zajos gazdasági- és kulturális élet követelményei. Mit tehettek? A keskeny utcák és a túlterhelt útkereszteződések alatt kis alagútrendszert építettek ki. A villamos eltűnik a föld alatt, hogy azután a város központján kívül újra előjöjjön a napfényre. Mást nem tehettek, mert a számítások azt mutatták, hogy egy óránként 40 ezer utas elszállítását lebonyolító metro kihasználatlan lenne, hisz a csúcsforgalom idején óránként csak 12 ezer utas vár elszállításra. így hát egyes villamosútvonalakat elhelyeztek a központból és helyettük autóbuszjáratokat vezettek be. Moszkvában tetszett meg a gyalogosok aluljáróinak építése és az útkereszteződések rendezése. Mellesleg nem árt tanulni a testvéri országok tapasztalataiból. Budapesti példa láttán született meg az a gondolat, hogy az ódivatú moldvai flotillát korszerű és gyors motoroshajókkal — vízibuszokkal váltsák fel. P rága iparát a múlt század óta hagyományosan a város keleti részén helyezték el. Ha 25 évre előre lapozunk a naptárban, látjuk, hogy Prága továbbra is erős ipari város marad s közben új, hatalmas, korszerű iparú városrész épül Malešice és HostivaF térségében, az ipari Vysočany tőszomszédságában. Különben Vysočanyt alaposan átépítették és zöld növényi övezetek szelik át. Séta közben felötlik az ember agyában: Hová lett a gyárkémények füstje és a sűrű fekete füstfelleg a város népesen lakott részeiből, hisz azelőtt évente 2 ezer tonna korom és hamu hullott egy négyzetkilométerre? Hová lett a ŐKD Dukla vagy a Tatra Smíchov nagy gépgyár, melyek zaja és füstje sokáig zavarta a központi fekvésű lakónegyedek nyugalmát? Túlnyomórészt főtűközpont, erőművet elhelyezni. Elég megjegyeznünk, hogy a csatornák szennyvizének európai viszonylatban egyik legkorszerűbb központi tisztítóját 1960-ban kezdték építeni a Trójai szigeten az állatkert és a kulturális park tőszomszédságában, bár olyan vélemény is volt, hogy hagyják meg a szigetet kulturális célokra és a lakosság üdülésére. Remek üdülőközpontok létesültek Prágától nyugatra, elsősorb^p a Berounka folyón Dobrichovicénél létesített mesterséges tó partján (ma még nincs a térképen), továbbá a slapyi duzzasztógát 40 kilométer hosszú tárolójának partjai mentén. Az irányelv nem nagyon propagálta egyéni nyaralók építését, inkább nagy sátorvárosok, szállodák és üzemi nyaralók építését szorgalmazta, hogy ne egyének, hanem a prágaiak tíz- és százezrei találjanak itt üdülési lehetőséget. További üdülőközpontok létesültek a várostól keletre, főként Čelákovice térségében és a Sázava folyó mentén. Bizonyára ismerik a prágai vár tövében húzódó egykori grŕfi és egyházi kerteket. Festői szépségű zöld térség a város szívében. De mit ért ez, ha a kertek összterjedelme csak két és fél ezer hektárt tett ki, holott mai sétánk idején, 1975-ben már majdnem 7 ezer hektárra számíthatunk, tehát a város központjában 12 négyzetméter, a város peremein pedig majdnem 70 négyzetméter jut egy lakosra. A lakosság eredményes brigádmunka keretében a prágai dombok hátán gyűrűként végigfutó új erdei védősávokat ültetett ki. Hogy megfeledkeztünk a legfontosabbról ? Hát igen, itt van még a lakáskérdés. Látogassunk el az új lakónegyedekbe. Ma már nem hasonlí-* tanak szétrakott konzervdobozokhoz. Az építészek már megtalálták a megfelelő díszítés módját a színes épülethomlokzatokon és felhasználják az élő zöld díszét az egyes házak között, hogy az ember kellemesen érezze magát. Így azután a fölösleges „monumentalitást" is elkerülik. A szépség nincs ellentétben a gazdaságossággal. Az országos vita, melyet a párt és a kormány a harmadik ötéves terv elején indított, a kísérleti építkezések eredményeivel együtt arra a kérdésre is választ adott, hogyan építkezzünk. Prágában 1960-ban 300 ezer lakás volt, ennek 70 százaléka a múlt szomorú öröksége - egy helyiségű vagy egyszobás lakások. Az ötéves terv végén épült lakások 65 százaléka háromszobás volt. Egy további példa is bizonyítja, mennyire nehéz volt megváltoztatni a lakásalap külső szerkezeti felépítését. Az ötéves terv elején az emeletek átlagos száma elérte a 2,5-t. Az új lakónegyedekben nem szabad 7 emelet alá csökkennie. Nem volt könnyű dolog, de sikerülnie kellett. A nemzeti bizottságoknál 1960-ban még nyilvántartott 50 ezer lakásigénylő nemcsak az új lakótelepeken épült, hanem más módon, például a régi lakásalap korszerűsítésével is előteremtett új lakásokba költözött. Oj lakásokat szereztünk ráépítéssel az emeletekre, volt irodahelyiségek átépítésével stb. Nemcsak a Prágában épült nagy panelgyárnak, hanem az új építőanyagok, új technológia alkalmazásának is az érdeme, hogy a harmadik ötéves terv végén nyolcezerre sikerült növelni az éven^ átadott lakások számát. Lehetővé vélt ugyanis a felhasznált anyag és a kész lakás súlyának csökkentése, s ennek következtében a költségeket és a munkaigényességet is leszállíthattuk. Az országos vita abból a feltevésből indult ki, hogy egy lakóháznak 100 évig kell szolgálnia, tehát a belső városberendezésnek is elő kell segítenie az új szocialista életstílus kibontakozását. Az Invalidus-telepen egy nagy kísérleti lakónegyed első lakói már meggyőződtek a szállodatipusú házak lakásának előnyeiről. Itt elmarad a főzés, vasalás és mosás, mert a hazban vendéglő, mosoda és egyéb közszolgálati üzem is van. Más házak lakói viszont az elmozdítható válaszfalakat dicsérik, mert lehetővé teszik a szobák nagyságának tetszés szerinti változtatását. A zt hiszem, azzal a megállapítással fejezhetjük be mai sétánkat, hogy Prága a világ egyik első városa, melyben sikerült alapjában felszámolni a lakásínséget, Josef Fleissig A harmadik ötéves tervoen 38 ezer új lakás épül Prágában, főként az új lakótelepeken. A legnagyobb lakónegyedek Petrín környékén, továbbá a város északi peremén és Pankrácon épülnek fel. A kép egy jövőben épülő michlei lakóneaved részét áhráznHa. M iT i inéi öregebb egy város, annál kevésbé megbízhatók a keletkezésére vonatkozó történelmi adatok. Az első hiteles írásbeli emlék Prágának mint Nyugat és Kelet fontos kereskedelmi útkereszteződésének létesítéséről, a 930 körül élt Ibn Jakub kereskedőtől származik. Mi volt itt azelőtt, arról csak a régészek, költők és írók tudnak regélni. Népi monda alapján költötték Libuše fejedelemnő legendáját és közismert jóslatát. A mai tervezők, városrendezők és építészek azonban reális eszközökkel rendelkeznek, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosát ne csak dicső történelmi hagyományai és páratlan műemlékei tegyék „naggyá". Nem is próféciákkal, hanem látszatra szürke gazdasági kérdésekkel, számokkal és rajzokkal foglalkoznak. Az eredmény már megszületett. A nagy művet a kormány 1958 márciusában jóváhagyta: ez a főváros 20—25 évre előre kidolgozott átépítésének és kiépítésének Irányterve. Tegyünk egy kis sétát a jövő Prágájában, melynek építményei nem a képzelet szüleményei, hanem kézzelfogható valóság, hisz már sok minden épül abból, amit a terv tartafmaz, vagy pedig éppen most születik a tervezőirodák rajztábláin. A város látképéből még mindig kiemelkedő Vár változatlan sziluettje alatt az Óváros és a Malá Strana államilag védett műemlék-rezervációja terül el. A műemlékvédők gondoskodása egész történelmi részekre, s nem elszigetelt objektumokra terjed ki, melyek közül néhány az ún. Újváros területén utat nyitott az új élet folyásának, főként a közlekedésnek. Prága különlegessége: a középkori alaprajz, régi utcák, s ugyanakkor a közlekedéssel szemben nagy igényeket támasztó j., , 11 ,i m iii jn átköltöztek a város keleti peremére s velük együtt még a kapitalizmustól örökölt sok kisüzemet is meg kellett szüntetni. S hová tűnt a füst a sok prágai pályaudvarról? Nem volt elég, hogy kiselejtezték a gőzmozdonyokat és villanymozdonyokat alkalmaztak vontatóerőként. Prágában az egész vasúti gócpontot át kellett szervezni. Egyszerűsíteni kellett a vasútvonalak rendszerét. A tizenöt teherrakodó állomásból csak hetet hagytak meg. A város szervezetéből el kellett távolítani három idegen testet: a Prágaközép, Tešnov és HolešoviceBubny pályaudvarokat. Alig számolták fel ezeket a pályaudvarokat a harmadik ötéves tervben és helyezték át a személy-forgalmat az alaposan átépített és kibővített főpályaudvarra, nagy . területek szabadultak fel a belvárosban és eszményi feltételeket nyújtottak az építészeknek, hogy kissé szabadjára engedjék alkotó képzeletüket. Aki ismeri Prága dimbes-dombos vidékét és az abból származó nehézségeket, hogy tiszteletben kell tartani a történelmi műemlékeket, s aki tudja, milyen nehéz találni egy darabka beépítetlen területet, az kétszeresen tudja értékelni a három állomás megszüntetését. Nézzünk csak vissza ma, 1975-ben, a volt Prága-közép pályaudvarra. Keskeny utcákat és túlterhelt útkereszteződéseket látunk. Fölösleges felüljárókat vagy alagutakat tervezni az eltűnt állomás alatt, hisz egyszeriben felszabadult az északdéli nagy autóút fontos középső szakasza. Az útvonal az egyik részen a kibővült Hlávkúv most-ra vezet az ismert Téli Sportcsarnok körül, a másik részén az 500 méter hosszú nuslei völgyön keresztül egy karcsú kétemeletes vasbeton hídon át vezet. Az új híd tiz percre rövidíti a pankráci új lakótelepről a város központjába vezető utat. Ma négy ilyen fő útvonal van Prágában: kettő észak-dél, kettő pedig nyugat-kelet irányában. Egyikük a PrágaBrno első beton-távútvonalhoz kapcsolódik. Prága környéke is egészen új jellegű lett. A megszokott villanyoszlopokon kívül a légi metro beton tartóoszlopainak hosszú sora szeli át a vidéket. Rájöttek, hogy ez a közlekedési eszköz — mely különben csak annyiba kerül mint a villamos - bonyolítja le legjobban az üdülési lehetőségekben még mindig szegényes Prága és az üdülőközpontok közötti forgalmat. A r* z irányterv nagy érdeme éppen abban rejlett, hogy eredményesen megoldotta a város és környéke viszonyát. A modern várostervező tudja, hogy a város szoros határain belül már nem lehet kielégíteni egy milliós nagyváros lakosságának követelményeit. A város belsejében soha sem lehet elegendő üdülési alkalmatosságot, raktárhelyiséget, zöldségtermesztő üvegházat. JŰJ SZÖ 2 * 1960. november 17.
