Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-26 / 328. szám, szombat

___ Pa tények beszélnek A ki nyugat felé, a Rožňavának R vezető országúton hagyja el Ül Kelet-Szlovákia metropolisát, az nem a táj szépségeit nézi, hanem első- jjj, sorban az út baloldalát, hazánk legnagyobb szocialista építkezésének munkahelyeit keresi. A legtöbb emberen bizonyos csalódás mutatkozik, mert távolból a várt hatalmas építkezések, kémények körvonalai helyett a láthatáron egyelőre mindössze néhány daru, betongyártóüzem, esetleg lapos, barakkszerű épület körvonalait látja. A szakembert azonban nem lepi meg az a tény, hogy bár a Keletszlovákiai Kohómű építkezésének előkészületei immár közel két esztendeje folynak, LEGNAGYOBB MŰVE 12 oldalas jegyzőkönyv? ® Néha a térkép is csal A TÖBB EZER DOLGOZÓ, számos építkezési gép, sok százmillió korona értékű ráfordítás eredménye „még alig látszik". A tényleges építkezési munka csak ez év elején vette kezdetét. Aki azonban az újonnan készült utakon végigjárja a közel hétszáz hektárnyi építkezési területet, az megértir mi az eredménye az eddigi erőfeszítéseknek Mindenekelőtt a vizenyős, sok helyen egyenesen lápos területen vízrendészeti intézkedéseket kellett foganatosítani, kiterjedt vízgazdálkodási műveket, elsősorban vízlevezető-csatornákat kellett létesíteni. Ezzel párhuzamosan halad az új betonutak létesítése, amelyek keresztül-kasul szelik a rožňavai országút és Bodva folyó közötti széles térséget. Emellett számos bekötővágány, vasúti rakodó is megépült már, bár ez a tervezett, összesen 200 kilométer hosszú sínhálózatnak még csak tört része. Mindehhez sok százezer köbméternyi föld megmozgatása vált szükségessé, amit nem kubikosok, — mint apáink idejében, — hanem kizárólag földgépek végeztek. Ily módon érthető, hogy a táj arculatát messziről nem sokat változtatta meg az eddigi munkák eredménye, mert a munkák eddig a föld színén, vagy sok esetben egyenesen a föld alatt folytak. Mindazonáltal a Keletszlovákiai Kohómű építkezésének máris vannak „kiemelkedő" eredményei. Ilyen mindenkelőtt a négy AUTOMATIZÁLT BETONGYÄR, amelyek nélkül a kiterjedt betonmunkákat nem tudnák elvégezni. Az egyik munkahely felé úttalan utakon, sárban, latyakban törtetünk. Amerre a szem ellát, emberek és gépek sokasága. A nehéz teherautók csapásában elérjük a 2. számú munkarészleg ideiglenes iroda-, klub-, étkező- és kantinhelyiségét. Az ebédlőben havi tervek, harmonogramok, a munka kiértékelt eredményei. A részleg dolgozói naponta 500 ezer korona értékű munkát végeznek. A munkának mindössze 5 százalékát végzik kézi erővel. Közel hétszáz ember dolgozik a részlegen. Csatornákat, utakat, villanyhálózatot, hidakat, vasutakat építenek. Az ideiglenes utakat a buldozérok állandóan simítják. A betonosok két váltásban, a földmunkákon meghosszabbított műszakban dolgoznak most, télvíz idején is. A vasutat építő brigádban serénykednek Kosztolányi László és Murányi Zoltán. A Rimavská Sobota-i járásból jöttek az építkezésre. Fiatal emberek, falusiak. Több évig a vasúton mint pályamunkások dolgoztak. Elmondják, hogy meg vannak elégedve a dolgozókról való gondoskodással. Meleg munkaruhát, köpenyt, csizmát, kesztyűt kaptak. Tiszta fürdőhelyiséggel ellátott munkásszállóban laknak. A klubhelyiségben újságok, társasjátékok, a könyvtárban szakés szépirodalmi, politikai könyvek vannak, s ami a fő, magyar nyelvű könyv is akad kellő számban. Kétszer hetenként mozielőadást tartanak. Odébb, a košicehaniskai új útvonal felett hidat építenek. Anton Černák, a hídépítő kollektíva munkavezetője, a prešovi Magasépítkezési Vállalatból került ide. a HUKO építésén is dolgozott már. össze sem lehet hasonlítani a munkaszervezést, az anyagellátást és így a munkások teljesítményét sem a régivel. A harminckét-tagú csoport tagjai egytől-egyig környékbeli falusi emberek. Mégis tévedne az, aki azt hinné, hogy a Keletszlovákiai Kohómű termelését csak valamikor a harmadik ötéves tervünk vége felé kezdi meg. Maga a vállalat 1959 április elején alakult meg és az idén jó részt a volt HUKO-tól örökölt helyiségekben már megkezdte a termelést is: nagy átmérőjű acélcsövek gyártását. A jövő esztendőben a készülő új, GIGÁSZI MÉRETŰ MUNKACSARNOKBAN már megindul az acélszerkezetek gyártása is, természetesen a működő kohóinktól nyert acélöntvények alapján. 1963-ban helyezik üzembe az első hideghengerművet, 1964-ben gyártják majd az első tonna kokszot, s csak harmadik ötéves tervünk befejezése előtt?" ömlik majd először a legkorszerűbb acélolvasztó-konverterekből a keletszlovákiai Kohómű fő terméke: az acél. Mind ezt embereknek kell megvalósítanak sok esztendő fáradságos munkájával. Az építkezés döntő évének az 1962. esztendőt tekinthetjük, amikor is 1 millió 800 ezer köbméter földet mozgatnak majd meg, 320 ezer tonna minden fajta betont öntenek, 80 ezer tonna előgyártott épületelemet szerelnek és több mint 40 ezer tonna acélszerkezetet állítanak fel. Ebben az esztendőben egyben 75 ezer tonna különböző műszaki berendezést szerelnek fel, ami olyan mennyiség, amelyre hazánkban a szocializmus építésének folyamán még nem volt példa. 1962-ben kulminálni fog az építkezésen dolgozók száma is, amely eléri a 12 ezret. Ennyi ember elhelyezése, ellátása és kultúrigényeinek kielégítése önmagában is óriási feladat. Erre a célra elsősorban a Šaca melletti volt Huko-települést vették igénybe, s azt 1959 óta szüntelenül hatalmas termelési csarnokokat a bratislavai Priemstav dolgozói előregyártott elemekből építik. bővítik. Egyidejűleg hétezer dolgozö számára — a szocializmus legnagyobb művének megfelelő színvonalon — MUNKÁSSZÁLLÓKAT LÉTESÍTENEK, míg a többi dolgozó a közeli községekből és magáról Košicérôl vasúton és autóbuszon közelíti meg naponta munkahelyét. A Keletszlovákiai Kohómű építői egyben már a közeljövőben kultúrházhoz, a legkülönbözőbb üzletekhez, testedző-berendezéshez, poliklinikához jutnak. Készülnek már az egyes munkahelyeken a higiéniai létesítmények is, öltözők, 'mosdóhelyiségek, mosodák és természetesen megfelelő üzemi konyhák. Mindezeknek a feladatoknak a megvalósítása számtalan nehézség leküzdését jelenti. Jelenleg a fő akadály a végrehajtási tervek elkészítésében mutatkozó lemaradás, ami egyes esetekben költséges és felesleges rögtönzéseket okoz. Az épitő vállalat vezetősége és pártszervezete ezért megtesz mindent, hogy ezt a fogyatékosságot is megszüntesse és A TETTREKÉSZ DOLGOZÓKAT idejében igazán korszerű tervekkel, tervrajzokkal lássa el. A munka végrehajtása természetesen szocialista munkamódszerek alapján történik. Ennek legjellemzőbb tünete az a körülmény, hogy a kialakuló új munkakollektívák közül immár tizenhét versenyez a szocialista munkabrigád büszke címéért. Kétségtelen, hogy a Keletszlovákiai Kohómű építése vörös fonálként fog végighúzódni egész harmadik ötéves tervünkön és ezért azt hazánk minden dolgozója érdeklődő figyelemmel kíséri. Mózes Sándor Vrbovkán, a kis ipolymenti faluban, a HNB titkár Bielik Gyula elvtárs a nap jelentős részét az irodában tölti. A papírmunka négy fal közé kényszeríti. Kicsi a község, nem tarthatnak külön tisztviselőt. — Tudja elvtárs — panaszkodik — a decentralizációval bővült a helyi nemzeti bizottság jogköre. Ez helyén van! Hiba azonban, hogy szaporították a papírmunkát. Nagyon sok papír fogy feleslegesen. Például a járástól 52 gépelt oldalon megkaptuk az őszi munkák tervét. A falunkra csak egész kis rész vonatkozik, és azt is nélkülözni tudnánk, mert megvan az agrotechnikai határidők terve. Még egy példa: - Amikor a területi átszervézés folyt, egy értekezleten a járási nemzeti bizottság dolgozói azt mondták, hogy rövid és értelmes jegyzőkönyvet írjunk a gyűlésekről. Nemrég mintát küldtek hat gépelt oldalon. Ha belevesszük a konkrét adatokat, akkor a jegyzőkönyvet legalább tizenkét oldalon kell megírni. Máskülönben visszakapjuk. Már a szakbizottságok is jegyzőkönyvet írnak .,. Közben megjött a napi posta. Meggyőződtünk rőla, hogy elintézése nem olyan egyszerű. Két fél esetében öröklés ügyben előzetes kihallgatást kell végezni a bíróság számára. A járási nemzeti bizottság jelentést akar a pénzügyi helyzetről, és egy másik jelentést a helyi nemzeti bizottság által irányított asztalos és ácsműhely munkájáról. Ezenkívül segélyügyeket kell intézni, folyamatban van a jövő évi terv szétírása ... Felsorolni is sok. A helyi nemzeti Idősebb Gyilre József (jobboldalt) 33 éve kisbíró Vrbovkán, valamikor Babík, Senellk, Selec ký. Szabó és Balázs főjegyzők •zeszélyeit tűrte. Bielik Gyula (baloldalt) más, mint ők voltak. — Akárcsak a fiam lenne — mondja meghatódva Gyiire bácsi. A kitüntetett dolgozók között A konómu építésén több száz cigány is dolgozik s amint láthatjuk, megtalálják a szórakozás lehetőségeit is. Képünkön: Nistor Eduard és Gažo Ernest sakkozás közben. (J. Gerda felvételed) Éjfél it elmúlt már, amikor Boros József, a Topolnica-Pálovce-i EFSZ elnöke kerékpárján végighajtott az ázott mezei utakon. Hová mehet ilyen későn? A vasút közelében fény pislog. Ide tart. Amikor közelebb kerül a fényforráshoz, már két fénypontot lát, a DT lámpáit. — Hogy halad a munka? — Nagyon jól, elnök elvtárs. Reggelig, meglesz az öt hektár, — feleli Frenyák István, a szövetkezet traktorosa. Boros József felkereste a többi traktorost is s pár lelkesítő szó után hazafelé vette útját. A faluban itt-ott már világítottak az ablakok. A fejők készülődtek munkába. A pálovcei EFSZ tehénistállójában öt férfi dolgozik: Misik Kálmán, Szabó Gyula, Szlamka János, Ribnikár János és Zimányi Lajos. Mindannyian vidám és szívós emberek. Reggel négy órákor már talpon vannak. Odadóan gondozzák a rájuk bízott teheneket. Az idegen, ha az istállóba lép, egy táblát fedez jel, különböző adatokkal teleírva. — A tehenek száma 68. — Az átlagos napi tejhozam 8,7 liter, stb. Bárhová nézel, mindenütt rendet és tisztaságot látsz. Szépek, tiszták a tehenek is. Minden arra vall, hogy itt szorgalmas gondozók dolgoznak, olyan szövetkezeti tagok, akik viselői a „szocialista munka brigádja" büszke címének. Hogy milyen eredmények alapján kapták meg a büszke címet? Misik Kálmán, a brigád vezetője ilyen választ ad: — A versenybe tavaly neveztünk be s felajánlottuk, hogy e9y-egy tehéntől 2700 liter tejet fejünk ki. Munkához láttunk, s az év végéig az eredeti felajánlásnál 77 literrel nagyobb tejhozamot értünk el. Egész éven át csaknem ismeretlen fogalom volt nálunk a borjak pusztulása. A brigád tagjai közül Zimányi Lajos érte el a legjobb eredményt. Az első félévben tehenenként 1600 liter tejet fejt. A szocialista munkabrigád tagjai most az V. kongresszus előtti vita anyagával foglalkoznak s ezzel kapcsolatosan arra vállaltak kötelezettséget, hogy a tejtermelés terén már 1962-ben elérik az 1965-ös irányszámot, az az 1962-ben 800 l tejet termelnek hektáronként. Krajcsovics Ferdinand bizottság titkára azonban politikai dolgozó, neki tömegpolitikai munkát kell végeznie. Reggel kint volt a szövetkezet krumpliföldjén. Jó munkára lelkesítette a dolgozókat. Estére megint kint járt, „kellemetlen" ügyet intézett. A szövetkezeti tagokat sérelem érte. Krumpliszedésnél a normát a gépi munkára szabták, de a gépek a nagy sárban nem dolgozhatnak. A különbözetet néhány szövetkezeti tag krumpliban akarta elhordani egyenesen a határból. - Nem igazságos ez -, magyarázta Bielik elvtárs. — Rendezni kell a normát, de nem szabad megengedni, hogy közpréda legyen a szövetkezet termése. Elvégre mindenki várja az évvégi öt-hatezer korona osztalékot. A szövetkezeti tagok egyetértettek Bielik elvtárssal. Tudják, jót akar, megbíznak benne. Hét éve lesz, hogy Bielik Gyula a Vrbovkai Helyi Nemzeti Bizottság titkára lett. A többi képviselővel együtt merész tervvel lépett akkor a választók elé: Z-akcióban megszervezik az útépítést. Falujuk az őszi esőzésektől a tavaszi szikkadásig csaknem teljesen el volt szakadva a külvilágtól. Vagonszámra romlottak meg náluk a mezőgazdasági termékek, melyeket a rossz időjárás beállta után nem tudtak elszállítani. Az útépítési terv azonban csak papíron maradt. Ojabb választások közeledtek. Küldöttség ment Bratislavába, az illetékes megbízotti hivatalba-. Az itteniek térképet terítettek eléjük, azon mutatták meg, hogy a hét kilométeres útszakasz, melyet kérnek, már létezik. A küldöttség tagjai bosszankodtak. Hát a papíroknak hisznek, vagy az embereknek? — Tudják mit, elvtársak, jöjjenek el hozzánk autóval, ha út vezet hozzánk, a benzint én fizetem! — jelentette ki határozottan Bielik elvárs. Egyoldalúnak látszott a fogadás. De mégsem. A bratislavai elvtársak számára büntetés volt ez az út. Belevesztek a nagy sárba, azon a helyen, ahol a térkép utat jelzett. Nem jutottak el Vrbovkára. Utána rövidesen megkezdődött az út építése. Nem csoda, hogy ezek után a faluban az emberek kissé bizalmatlanok a papír iránt. De megértik, milyen zavar lenne, ha megszűnnék a nyilvántartás, a könyvelés, a levelezés. - Nem erről van szó, — mondják a vrbovkaiak. — Mi a fölösleges papírmunka ellen vagyunk. Aminek hasznát látjuk, azt magunk szorgalmazzuk. Az iskola igazgatóját már régóta kérjük, hogy írja a falu krónikáját... Vrbovkán az utóbbi évek folyamán eseményekben nem volt hiány. Három éve bevezették a villanyt, utat építettek, úgyhogy tavaly május elseje előtt rákapcsolták falujukat az úthálózatra. Két tömött autóbuszon mentr a falu népe május elsején a járási székhelyre, hogy kifejezze pártunk és kormányunk iránt érzett háláját. Mert van miért hálálkodni! A felszabadulás előtt három rádió volt a faluban, most három televíziós készülékük van. A faluban azelőtt senkinek sem volt motorkerékpárja, az utóbbi években tizenhatan vásároltak. Két szövetkezeti tag személyautót vett, Vrbovkán 150 a házszám (39 új ház), 110 házban van rádió. Orvosi rendelőt rendeztek be náluk, fogorvos jár hozzájuk... Bielik elvtárs büszkén beszél ezekről az eredményekről. Hét éve HNB titkár a faluban. Mikor megkérdeztük tőle, mit csinált ez alatt az idő alatt, nem az iratokat, nem a hivavatalt mutatta, hanem az elmaradottságból felébredt falut. De hozzátette : - Nem az én érdemem. Csak a lakosság közvetlen támogatásával lehet nagy dolgokat művelni. Drftbek Viktor m 906 § * HM50. november 96.