Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-26 / 328. szám, szombat

Az elmúlt na­pokban emlékez­tünk meg a kom­munista és mun­káspártok moszk­vai Nyilatkozatá­nak harmadik év­fordulójáról. Ez a történelmi jelen­tőségű dokumen­tum marxi-lenini éleslátással elem­zi korunk társadalmi problémáit és megmutatja a fejlődés irányát. Az eltelt három év igazolta a békés egymás mellett élés történelmi szük­ségszerűségét és azt az alapvető tételt, hogy ha a világ népei össze­fognak, meg lehet hiúsítani a háború kirobbantását és meg lehet őrizni a világbékét A szocialista világrend­szer rendületlenül e küzdelem élén halad és napról napra újabb milliók csatlakoznak e nemes harchoz. A világ népei előtt egyre világo­sabbá válik, hogy korunk legégetőbb problémájának, a leszerelésnek meg­oldása csakis a szovjet javaslatok alapján lehetséges. Már hónapok óta folyik a vtta az ENSZ politikai bizottságában a leszerelésről, a kü­lönféle javaslatok száma már tizen­egyre szaporodott. A nyugati javas­latuk továbbra is a leszerelés nél­küli ellenőrzést szeretnék elérni, amelyről Hruscsov elvtárs a moszk­vai Pravdának adott legutóbbi nyi­latkozatában leszögezte: „A nyugati hatalmak összes terveiből látható, hogy a fegyverkezés megfigyelését szeretnék a leszerelés ellenőrzése he­lyébe állítani. A megfigyelés viszont, nevezzék akár a fegyverkezés ellen­őrzésének, vagy felügyeletének, sem­miképpen sem csökkentené a háború kitörésének veszélyét. Valójában mit jelent a fegyverzetek ellenőrzése? Azt jelenti, hogy a fegyverzet meg­marad, s mindenki előtt világos, ha Moszkvában megjelent „A szocializmus politikai gazda­ságtana" tankönyv Moszkva (ČTK) — A moszkvai társa­dalom- és gazdaságtudományi könyvki­adóban 200 ezres példányszámban meg­jelent „A szocializmus politikai gazda­ságtana" című tankönyv, a főiskoláknak, párt- és gazdasági aktíváknak, propagan­distáknak és egyéni tanulóknak. A könyv a kapitalizmus és a szocializmus kö­zötti átmeneti időszak kérdéseivel fog­lalkozik, megmagyarázza a szocialista termelési mód alapvető vonásait, vizs­gálja a szocializmusból a kommunizmus­ba való fokozatos átmenet problémáját. A szocialista termelési mód törvény­szerűségeinek elemzését a Szovjetunió és a többi szocialista országok tapasz­talataival támasztja alá. a napvilágban a fegyverzet megmarad, folytatódik a fegyverek tökéletesítése és felhal­mozódása, más szóval: a fegyverke­zési hajsza." Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ENSZ politikai bizottsága képtelen megoldani a Nyugat makacssága miatt holtpontra jutott tanácskozá­sokon vitatott problémákat. A Szov­jetunió ezt előre látta. Ezért java­solta — a leszerelés megvitatására — tavasszal kormányfői szinten a közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását. Ezt a javaslatot a nyu­gati hatalmak egyelőre elvetették, noha Macmillan angol miniszterel­nök legutóbbi beszédeiben új csúcs­értekezlet összehívásának szüksé­gességét emlegette. Nagy-Britannia szövetségesei egyelőre nemigen lel­kesednek Macmillan ötletéért és az is lehetséges, hogy inkább az USÄ­nák engedélyezett nukleáris rakéták­kal felszerelt tengeralattjáró-támasz­pont miatt felháborodott angol köz­vélemény megnyugtatását szolgálják e kijelentések, mintsem a leszerelést. A Szovjetunió' javasolta a leszere­lési tárgyalások folytatását az öt semleges országgal kibővítendő tízes bizottságban. A nyugati hatalmak azonban ezt is ellenzik és azt sze­retnék, ha a semmi eredményt cl nem ért tízes bizottságban zárt aj­tók mögött folytatnák a szócséplést. Attól tartanak, hogy a bizottság ki­bővítése esetén a semleges országok tökéletesen meggyőződhetnének ar­ról, hogy a Nyugat csupán szóno­kolni hajlandó a leszerelésről. Ez azonban így is egyre nyilvánvalóbb minden józan ítélőképességű ember előtt. Az ENSZ politikai bizottságá­ban tovább folyik a leszerelési vita a tizenegy javaslatról. Szülessen azonban bármilyen határozat is, an­nak csak akkor lesz értelme, ha az lépést jelent a szovjet általános és teljes leszerelési javaslat elfogadása felé, mert ez az egyetlen leszerelési tervezet, amely kifejezi a népek száz­millióinak leghőbb vágyát: a fegy­ver és háború mentes világ megte­remtését. Míg az Egyesült Nemzetek Szervezetének különféle bizottsá­gaiban az USA küldöttei hangzatos szavakkal naponta szónokolnak a függetlenségről, szabadságról, Wa­shington parancsára Kuba körül fe­nyegető gyűrűt vontak az amerikai hadihajók és ágyúcsöveiket a de­mokratikus forradalmat megvalósító nép országára szegezik. Közben ame­rikai pénzen Floridában és különféle diktatúrák földjén többezres lét­számú bandákat képeznek ki Kuba lerohanására. Az Egyesült Államok propagandagépezete a leglázítóbb rá­galmakat szórja Kubára: a közép­amerikai országok megtámadásának előkészületeivel, s bújtogatással vá­dolja a Castro-kormányt, s csupán a kedvező pillanatot lesi a Kuba el­leni agresszió megindítására. Az eró fitogtatása és a diktátori rendszerek támogatása azonban éppen ellenkező hatást szül Latin-Amerikában, mint amit az USA vezető körei szeretné­nek. Stone haladó szellemű amerikai újságíró így jellemzi a helyzetet: „Nem lehet csodálkozni azon, hogy Castro hősnek számit Latin-Ameriká­ban és mi vagyunk legfőbb akadályo­zói a határainktól délre élő népek jobb életbe vetett reményeinek. Szé­gyenszemre az amerikai imperializ­mus Közép-Amerikában nemcsak pro­paganda-jelszó, hanem valóság. Rá kell erre döbbennünk és abba kell hagyni a kubai összeesküvésről hí­resztelt buta meséket, ésszerűbb po­litikát kell folytatni és javítani kell a kapcsolatokat." Sajnos, az amerikai külügyminisz­tériumnak egyelőre más a vélemé­nye és tovább fokozza a feszültséget a Karib-tenger térségében. De ahogy megbuktak az eddigi amerikai fon­dorlatok a kubai nép elszántságán és tántoríthatatlanságán, ez a durva provokáció is csak az USA megnyir­bált tekintélyének árthat. Az elmúlt héten az Egyesült Államok befolyása alatt álló több­ség az ENSZ közgyűlésén újra olyas­mit tett, ami a világszervezet cél­kitűzéseit és alapelveit megcsúfolva alaposan megnyirbálta tekintélyét. A plenáris ülésen a Kongói Köz­társaság ENSZ képviselőjének Kasza­vubut szentesítették, aki elárulta a törvényes kormányt és szövetségre lépett a kalandor Mobutu ezredes­sel. Mobutu az elmúlt napokban a ghanai követség ellen intézett táma­dással bebizonyította, hogy életre­halálra a gyarma­tosítókhoz kötötte szekerét és elárul­ta a sokat szen­vedett kongói nép érdekeit. Kongó­ban ma a belga­amerikai gyarma­tosítók érdekei ér­vényesülnek. A Mo­butu bandáinak nyújtott rendszeres anyagi támogatáson, fegyverszállítá­son kívül az ENSZ apparátusra gya­korolt befolyássál az Egyesült Álla­mok megbénítja a több ezer főnyi ENSZ egységeket abban, hogy hely­reállítsák a rendet, lefegyverezzék a bandákat és lehetővé tegyék a tör­vényesen megválasztott parlament és kormány munkáját. E szennyes politikában komoly szerepet játszik Hammarskjöld főtitkár, aki minden­ben a gyarmatosítók érdekeit szol­gálja. Azért tették lehetetlenné az afri­kai országokból alakult „békéltető bizottság" Kongóba utazását is, mert az a rend helyreállításának törvényes útját tűzte ki céljául. Ez pedig fel­tétlenül a puccsisták vereségét je­lentené. Ezért törekszenek a gyar­matosítók a legnagyobb káoszra, mert csakis ez biztosítja számukra a fegy­verszállítást, a „tanácsadók" seregé­nek Kongóba csempészését és régi pozíciói visszakaparíntását. Miközben folyik a gyalázatos üzérkedés Kongó körül, az ország­ban a teljes összeomlás útjára jut az amúgy is gyenge lábon álló gaz­daság. A termelés szünetel, adót nem fizetnek, az államkincstárt ki­fosztják a bandák, egyre nagyobb az élelmiszerhiány, a lakosság köré­ben a végletekig fokozódik az elke­seredettség. Ennek következtében egyre kétségbeesettebb összetűzések robbannak ki, mind nehezebbé válik a helyzet békés rendezése. Pedig Lu­mumba miniszterelnök újabb — és újabb javaslatokat tesz az áldatlan állapot megszüntetésére. Azonban legutóbbi javaslata az ENSZ felügye­let mellett megejtendő népszavazás­ról sem talált megértésre az ENSZ vezetőszerveiben. A kivezető útat felcsillantó kezdeményezések helyett, az ENSZ parancsnoksága a terror és a vérengzés híveit támogatja. A világ közvéleménye azonban reméli, hogy a kongói nép végül is győze­delmeskedik az árulók felett, és a súlyos áldozatok árán megszerzi a függetlenséget. A kongói események bizonyítják, milyen fontos feladat a gyarmati rendszer azonnali felszámolása, ahogy azt az ENSZ-ben beterjesztett szov­jet javaslat követeli. SZ. B. A. H ARC SOV: CSALAD ES KOMMUNIZMUS (5) (Mai számunkban A. Har­csov a Család és kommu­nizmus c. cikkének befejező részét közöljük.) A szovjet család életére nagy ki­hatással lesz a munkaidő csökkenté­se. Az erre vonatkozó intézkedés tá­gítja a családi élet időbeli kereteit, fokozza a szabad idő szerepét és je­lentőségét a család életében, főleg a családi nevelésben. Mindez kedve­zőbb feltételeket biztosít a sokolda­lú művelődéshez. Ennek eredménye­ként a szabad idő felhasználásának formái is tökéletesednek, a család élete egyre szorosabban kapcsolódik majd a klubok, könyvtárak, sport­szervezetek, művészközösségek mun­kájához. A Szovjetunióban sokat tettek és tesznek a dolgozók ésszerű pihené­sének megszervezéséért. Az anyagi eszközök felhasználását azonban még eredményesebbé kell tenni, hogy kellőképpen kielégítsék a család napról napra növekvő igényeit. Vé­nyük a legegyszerűbb példát: a csa­ládtagok együtt akarják eltölteni az estét, de nem akarnak otthon ma­radni. Színházba vagy moziba — mint ismeretes — ritkán mennek családostul, s különösen nem lehet az egész szabad időt látványosságokkal kitölteni! Nyáron szép időben ki le­het sétálni a parkba; mit tehet azon­ban az ember télen vagy esős idő­ben? A felelet önként adódik: min­den vállaltnak van klubja vagy mű­velődési otthona, azt látogatni lehet, és ott mindenki tetszése szerint szó­rakozhat. Ezt a tanácsot azonban nem mindig követhetjük. A klubok rendszerint különböző „műsorokat" készítenek elő, s ezek a leggyakrab­ban hasznosak, de néha unalmasak. Ha nem akar valaki Ilyen „műsort" látni, akkor nincs mit keresnie a klubban. Különösnek látszik, de tény az, hogy számos klub vezetője a leg­kevésbé törődik azzal, hogy az em­berek pihenni mennek-e oda, vagy egyszerűen csak „beütik magukat". A klubok jelentéseiben néha „csa­ládi összejövetelekről" is hallhatunk. Ez azonban elég ritkán fordul elfi, ami ismét csak arra val, hogy a klub munkastílusa egyoldalú. Egyenesen nevetséges, amikor egyes művelődési otthonok lemásolják a tudományos katedrák és intézmények munka­programját. Erről azonnal meggyő­ződhetünk, ha végigtekintünk a klu­bok „műsorain". Ügy tűnik, mintha valamely intézet tudományos munka­társa csak akkor pihenhet legjob­ban, ha klubjának „tudományos osz­tályán" dolgozik. S mindennek az az oka, hogy egyes klubvezetők még a „szórakozás" szótól is rettegnek. A család visszafordul „saját" klub­jának ajtajából, de a kávéházban sem találja helyét, jóllehet a kávé­ház különbözik a többi étkező helyi­ségtől, itt nemcsak enni lehet, ha­nem az ember lapokat is olvashat, találkozhat, beszélgethet Ismerősei­vel, egyszóval pihenhet, hasznosan és kellemessen töltheti el idejét. Olyan sporttelep is kevés van, aho­vá a belépés díjtalan. Minél rövidebb lesz tehát a mun­kanap, annál fontosabb szerep vár a család idejének megszervezésével foglalkozó intézményekre, annál eré­lyesebben, önállóban és lelkesebben kell tevékenykedniük azoknak, akik ezzel a fontos és bonyolult társadal­mi feladattal hivatásszerűen foglal­koznak. A munkaidő csökkentése elkerül­hetetlenül eredményezi azt is, hogy a pvermeknevelés nem lesz többé csak az asszony feladata, amint az napjainkban sok helyen történik, ha­nem a házastársak közös ügyévé vá­lik. Ez viszont jelentősen kiszélesíti a férfiak és a nők napi közös elfog­laltsáaán k körét, tartalmasabbá és tartósabbá teszi a családi kapcsola­tokat. Jelenleg sok városban és falun, különösen a fiatalság körében, moz­galom indult új szovjet szokások és ünnepségek bevezetésére a nagyko­rúság elérése, a házasságkötés, a szülét' és más fontos családi ese­mény alkalmából. Leningrádban pél­dául nagyon népszerű a komszomo­lista esküvő a maga egyszerű, szép és ugyanakkor mélyértelmű „szer­tartásával". A városi „Esküvői palo­ta" megnyitásával sok tekintetben megváltozott, ünnepélyesebb, szebb lett a házasságkötés ténye. Csak he­lyeselni tudjuk a Lett Szovjet Szo­cialista Köztársaság Tukum rajonl végrehajtó bizottságának kezdemé­nyezését, hogy ünnepeljék meg az újszülöttek napját, a nagykorúság nam'át s a halottak emlékezetének napját. Az olyan ünnep, mint a nagy­korúsáq napja, nemcsak az ember esztétikai érzését mozgosító ünne­pélyre ad alkalmat, hanem erkölcsi szempontból is rendkívül jelentős, mert felelősségre neveli az ifjúságot jövője iránt, s az eszmei hagyomá­nyok továbbadására figyelmeztet. A társadalom kulturális és esztéti­kai gazdaaodása eredményezi azt is, hogy a házassági é családi kapcso­latok súlypontja a jooi szankciókról az erkölcsi tényezőkre és a közvéle­ményre tevődik át. Ez a folyamat már napjainkban megindult. Nem ritka eset, hogy a közvélemény ítélete vagy az ettĽ ;aló félelem erősebben hat a szabálysértő emberekre, mint a törvényes büntetés. Amikor azon­ban a közvéleménynek a házasságra és a családi életre gyakorolt hatásá­ról szóllink, helytelen volna beletö­rődni abba, hogy egyes társadalmi szervezetek és sajtóorgánumok nem átallják a családi konfliktusokat kendőzetlenül kiteregetni. Az embe­rek intim élete gyakran felkelti a „sikamlós" pletykákra éhes közönség érdeklődését. Ebből azonban távol­ról sem következik, hogy az efféle igényeket ki kell elégíteni. Annak a harcnak, amelyet a magánéletben a kommunista. erkölcs győzelméért folytatunk, semmi köze sincs az „in­timitások" polgári ízlésre valló szel­lőztetéséhez, az emberek bizalmas élete felett gyakorolt kicsinyes gyámkodáshoz. fii jogszabályok és szankciók alkal­mazási körének fokozatos szűkülése nem zárja ki azt, hogy a törvénye­kit ne kellene a jövőben módosíta­ni, illetve tovább fejleszteni. A Szov­jetunió hatályos családjogi törvényei közül például egyik sem írja elő, hogy az apa anyagilag felelős volna a gyermek neveléséért, ha nem haj­landó házasságkötést bejegyeztetni. A mi véleményünk szerint ez nem helyes. Olyan nézet is van, hogy bár­milyen módon oldanák is meg ezt a kérdést, csak indítékot nyújtana a „futó viszonvok" számára. De vajon nem lehetne-e úgy megfogalmazni a törvényt, hogy ennek az indítéknak elejét vegyük? A i az érzésünk, hogy a válásról szóló törvény is elmaradt társadal­munk erkölcsi fejlődésétől. A mi vé­leményünk szerint azok a feltételek, hogy közzé kell tenni a válásról szó­.ló nyilatkozatot, hogy mind a két félnek feltétlenül bele kell egyeznie a válásba, már nem segítik elő a házasság megszilárdulását, hanem a házastársi és családi kapcsolatokban csak hazugsághoz és képmutatáshoz vezetnek. Nem helyes azt gondolni, hoq" minden válás erkölcstelen. Vannak helyzetek, amikor a válás erkölcsösebb, mint a házastársi kap­csolat fenntartása. IÁ kommunizmus a házasság teljes szabadságának kora lesz. Tökéletesen megvalósul az első hét pont, amelyet Lenin Inessza Armandhoz intézett levelében felsorolt. Meggyőződésünk, hogy ez egyben a következetes mo­nogámia kora is lesz. És nincs is miért csodálkozni ezen, mivel a kommunista házasságban az erköl­csi-esztétikai momentum jelentőseb­bé válik, mint bármikor. Ebből azon­ban nem következik, hogy a kommu­nizmusban nem lesz semmiféle csa­ládi ellentmondás és konfliktus: hi­szen az összhang a szerelemben tá­volról sem a társadalmi összhang egyszerű visszatükröződése. A kommunizmusban a társadalmi kapcsolatok gazdagsága és sokoldalú­sága nem vezet a családon belüli kapcsolatok gyöngüléséhez. A kom­munista társadalomban sok olyan sa­játos funkció tárgytalanná válik, amely a családot jellemezte és jel­lemzi. Ez azonban egyáltalán nem a család „elhalását", hanem legfőbb hivatásának kiteljesítését jelenti: az emberek szerelmének, személyes boldogságának oltalmát, az emberi­ség legfiatalabb nemzedékének ne­velését. 1 Irina Vanjusinová, a Szovjetunió jarosz-\ ! lavi területén kiváló eredménnyel vé-] 1 gezte el a tizenegyéves iskolát, az érett­[ ségi után aranyéremmel tüntették kii 1 Tanítói és iskolatársai, úgy gondolták, Irina a főiskolán folytatja tovább tanul­1 mányait. Irina azonban másképp hatá-­rozott: „Előbb valami szakmát tanulok és csak azután megyek a főiskolára." A Novi Szever nevű szovhoz baromfi i farmján állt munkába. Munkáját lelki­| ismeretesen végzi, szabad idejében pe-; > dig zongorázni és németül tanul, ezen­| kívül a jaroszlavi Népi Alkotás Házában i a festőtanfolyamot látogatja. Közben a ; főiskolai felvételi vizsgára készül, mező­gazdasági szakember akar lenni. Ké­pünkön Irina Vanjusinová a jaroszlavi festőtanfolyamon. (TASZSZ felv.) A PftEROVI MEOPTÄ-BAN a harmadik ötéves terv folyamán bővül a termelési program. Többek között az egészségügy számára gyártanak majd műszereket. Itt fogják gyártani azt a légzésszabályozó műszert is, amelyet a súlyosabb operá­cióknál használnak, s amelyet eddig kül­földről hozattunk be. A MÁSODIK SZOVJET VRHAJÖ felbo­csátása alkalmából a szovjet posta két értékből álló bélyegsorozatot adott ki, amelyeken az űrhajó két „utasának", a két kutyának rajzát látjuk egy televí­zió képernyőjén, továbbá a radar-antennát és az űrhajó rajzát. A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁ­GI HÓNAP keretében Szlovákia területén <J óriási érdeklődés nyilvánul meg az orosz nyelvtanfolyamok iránt. Több mint negyvenezren tanulják az orosz nyelvet 3000 népi orosz nyelvtanfolyamon. INDIÁBAN EGÉSZEN RÉGI MÉRTÉKEK mellett a gyarmati uralom óta az angol mértékek használatosak. Ez évben beve­zetik a méter-rendszert. TÖBB MINT ÖTVENEZER FÜRDÖVEN­; DÉG üdült az idén Vyšné Ružbachyn. Ez a látogatottság minden eddigit felül­múl. KANADÁBAN FELÉPÜLT az eddigi leg­hosszabb alumíniumból készült híd. A híd fesztávolsága 88 méter, egy völgyet hidal át. EGY HOLLAND LÖKHAJTÁSOS VADÁSZ­GÉP Franeker községben egy lakóházra zuhant. A pilóta és a ház lakói, apa, anya és négy gyermek, szörnyethaltak. A NYASSZAFÖLDÖN KITÖRT H1MLÖ­JÁRVÁNYNAK eddig 39 halálos áldozata van. A betegség főként a gyermekek kö­rében pusztít. CSÜTÖRIÖK ÓTA keresik az eltűnt személyszállító repülőgépet, amely az utolsó jelzéseket Manillától 16 km-re ad­ta le. A repülőgép a fülöp-szigeti Repü­lőtársaság tulajdona volt. YMA SUMAC, A V1LÁGH1HO PERVI ÉNEKESNŐ Moszkvában vendégszerepel. November végéig csaknem mindennap hangversenyt ad Moszkvában, utána kör­utat tesz a Szovjetunióban. A BERJOZKA szovjet táncegyüttes no­vember 24-én a Prága-Karlini színház­ban lépett fel. Az előadás nagy sikert aratott. A VILÁG LEGKISEBB HEGEDŰJE a prágai Népmúzeumban található. A mi­\ niatür hegédűt, amely nem nagyobb, mint egy szem szilva, Jaroslav Witter mester | mikroszkop segítségével három hónap alatt készítette. 1945 ÓTA hazánkban 646 mtlüó látogató 600 szovjet filmet tekintett meg. Ugyan­ezen idő alatt 1700 millió szovjet mozi­látogató 82 csehszlovák filmet látott. 200 HALÁSZ PUSZTULT EL a kelet­pakisztáni árvizek alkalmával. 24 halász­gőzös elmerült, Elpusztult a rizstermés és az állatok nagy része, 140 ezer em­ber vált hajléktalanná. EZER FONTÉRT kínált eladásra egy üveg 1811-es Napoleon-konyakot Tom - Norman angol borkereskedő. Az eladó fi­gyelmeztette vevőit, hogy e rendkívül I ritka Italt saját veszélyükre vásárolják, \ mert nem téríti vissza az árát, ameny­nyiben a konyak valamilyen oknál fogva | ihatatlannak bizonyul. A TOKIÓI TELEVÍZIÓS ADÓ TORNYA • 25 méterrel magasabb mint a párizsi Eiffel-torony. A televíziós toronyban ét­terem, múzeum, és emléktárgyakat áru­ló tizlet is van. JjíJ SZÖ 2 * 1960. november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents