Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-22 / 324. szám, kedd

Gyémántlakodalmat ünnepeltek Václav Charvát és felesége november 19-én Kvaň u Hofovicban. A Zájeöovi Helyi Nemzeti Bizottságon a lakosság ez alkalomból kedves ünnepséget rendezett, az ünnepelteket a pionírok virágokkul halmozták el. Václav Charvát 3 8 évig dolgozott a komárovi Buzuluk-üzemben mint öntö. Ma 85 éves, a felesége is r elérte már a 80 esztendőt. Öt gyerkeket neveltek fel és tizenegy unokájuk van. Az ünneplő idős házaspárt Anton Unger, a HNB elnöke is felköszöntötte, a nőbizottság tagjai ajándékokkal kedveskedtek a gyémántlakodalmat ülő házaspárnak. (J. Mucha felv. - ČTK) * * * ARNOLD ARKAGYEJEVICCSEL, a stalingrádi filharmónia helyettes igazgatójával beszélgettek november 16-án a prágai Nemzeti Színház operaegyüttesének tagjai. „1500 ÉVES A JAPÁN MŰVÉSZET" iimmel kiállítást rendezett a japán Nemzeti Múzeum. A kiállításon 261 művészi tárgy látható. A legrégibb tárgyak is meglepő pontossággal készülnek. MÁRCIUS 6-ÁN KEZDŐDIK AZ EICHMANN-PER. Az izraeli rendőrség 06-os osztálya már átnyújtotta az Eichmannügy összegyűjtött bizonyító anyagának egy részét dr. Gideon Hausaer föállarnügyésznek. A PRÁGAI ŠPEIBEL ÉS HURVINEK SZlNHÁZ a napokban Svájcba és Olaszországba utazott vendégszereplésre. A színház dolgozói karácsonyra térnek vissza Prágába és az ünnepek alatt már előadásokat tartanak. KÖZVETLEN HÁLÓKOCSI J ÁR ATOT VEZETNEK BE Róma és Moszkva között. Az út 36 órát fog tartani. Az olüsz hálókocsik különleges alvázzal készülnek, ami lehetővé teszi, hogy a szélesebb vágányú szovjet vasútisíneken is közlekedhessenek, CSÜTÖRTÖK REGGEL BORZALMAS TÜZ PUSZTÍTOTT Kavane japán városban. A tokiói rádió jelentése szerint a város épületeinek 80 százaléka a tűz martaléka lett. SZOVJET FILMHÉT KEZDŐDÖTT Konakryban, Guinea fővárosában. Az afrikai fővárosban négy filmszínház több mint tíz szovjet filmet mutat be. KÖZÉP-EURÓPA LEGKORSZERŰBB SÜTÖDÉJÉNEK építését kezdték meg Pferovon. A sütödét 1962-ben állítják üzembe. A munkafolyamat teljesen gépesített lesz. Az üzem 50 ezer lakost fog ellátni kenyérrel és péksüteménnyel. MEGHALT CLARK GABLE, aki 30 éven át a hollywoodi színészek „királya" volt. Az 59 éves világhírű művész szívroham következtében vesztette életét. HORMON- ÉS VITAMINKÉSZÍTMÉNYEKHEZ HASONLÓ tulajdonságú anyagot állított elő lúgokkal kevert olajipari melléktermékekből Guszejnov azerbajdzsáni profeszor. A nyulak, juhok és csirkék eleségéhez kevert készítmény nagyszerűen elősegíti az állatok fejlődését. ÁRVERÉS ALÁ KERÜL, Zelma Lagerlőf híres írónő lakóháza teljes berendezésével együtt. Egyelőre nincs érdeklődő az írónő könyvtára és a művészi tárgyak iránt sem. BALESET ÉRTE CHURCHILLT, a volt brit miniszterelnököt. Szerdára virradóra Iondoni lakásán elesett. A kórházban megállapították, hogy a 85 éves államférfi hátában egy . apró csont eltörött. MODELLBEMUTATÖT TARTOTTAK a bukaresti textilüzemek. A bemutatott modellek közül nagy érdeklődésre tarthatnak számot a plisszirozott rellonból készült kötött blúzok, a műszálakból készült csipkézett finom fehérnemű és a műszálakból készült függönyök. Öl POLGÁRI RUHÁS AMERIKAI KATONA összeverekedett a német vendégekkel az egyik berlini lokálban. Egy németnek sörösüveggel kiverték a szemét s meg is késelték. Az elmenekült amerikaiak közül a berlini rendőrség hármat elfogott és átadott az amerikai katonai ,i rendőrségnek. ÍJJ SZŐ 4 * 1960. november 19. Í

FRISS SZÉL fújdogál AzsiábanJ .. Az új életet fakasztó, áldást hozó monszum a kis és nagy ázsiai államokat egyaránt • átjárja. A szocia-l í lista országok nagy forradalmi # átalakulások országából indul ki, s mozgásba hozza egész Ázsia la' kosságát. Ennek hatására a délkeletázsiai államok többsége a semlegesség és a békés együttélés politikáját folytatja. Ez a törekvésük szálka az imperialisták szemében. Senkitől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a dél-ázsiai államok önálló politikáját. Az ő malmukra hajtja a vizet a dél-ázsiai országok elmaradottsága, ami külső segítségtől teszi függővé a szóban forgó államokat. így hát könnyen elképzelhetjük, milyen a kelet-ázsiai államok függetlenségi és semlegességi küzdelme. Jellemző példa rá Kambodzsa neÍ héz függetlenségi harca: i Amikor Kambodzsa 1955-ben kilé• pett a Francia Unióból, az amerikaiak nekigyűrkőztek, hogy megszerezzék a franciák pozícióit. Előbb sürgették, hogy lépjen be Kam, bodzsa a SEATO-ba. Szihanuk kor! mánya azonban állhatatos maradt. 1 A szigorú semlegesség politikáját választotta és nem volt hajlandó belépni az Egyesült Államok csendes-óceáni paktumába. Ekkor az amerikaiak a megfélemlítés és édesgetés fegyverét is elhozták. Az ország déli partvidékén dél-vietnami rohamosztagok megtámadták a környező szigetekot, ugyanakkor az amerikaiak felajánlották, hogy gátat építenek a M'ikong-folyón. De felsültek. Akkor azután bősz haragra gerjedve a durva elnyomás eszközeihez folyamodtak: elkobozták Kambodzsa vámilleték-jövedelmét, beszüntették a munkát Kompong Somon és Pnom-Pcnh közötti országúton. Később utasították Dél-Vietnamot és Thaiföldet, hogy vegyék gazdasági zár alá Kambodzsát. Mivel a Kambodzsát az egész világgal összekötő útvonalak e két országon' keresztül vonulnak, érthető, milyen válságos helyzetbe jutott az ország. Ellenségei tönkre akarták tenni. Persze ezzel még nem érték be az amerikaiak. Csatlósaik fegyveres provokációkat kezdtek szervezni Kambodzsa határain. Az USA máig is ezt a politikát folytatja. Tovább folynak cselszövéseik, összeesküvéseket szerveznek Kambodzsa ellen, banditákat képeznek ki az ország megrohanására, felfegyverzik a szomszédait. Kambodzsa mégsem adja be a derekút. Sokat tanult e drámai küzdelemben. Világos, hogy ez az ötmilliós kis ország, a kambodzsai királyság is eredményesen védekezhet az irrnerialista hatalmak nyomása ellen. A szocialista országok segítsége és támogatása biztos mentőöv, hogy ne merüljön el az imperialista cselszövések tengerében. A KAPITALIZMUS uralmának tetőfokán alacsonyabb rendű földrészként állították be Ázsiát. El akarták hitetni, hogy az ott élő népek még máig sem tudták levedleni a prinütivizmust. Legtöbbször a vademberek és vadállatok lakta őserdőt, a dzsungelt mutatták be képeken; az itt élő törzsek történetét és kultúráját teljesen figyelmen kivül hagyták. Pedig Kambodzsa az ősrégi műemlékek óriási múzeuma. Három évvel ezelőtt jártam a „világ hét csodájának" egyikében, a kambodzsai Angkor Vath-ban, láttam a „Holt város" romjait. Ezt a grandiózus templomvárost az 1112— 1182 években Visnu isten tiszteletére építették. Az Angkor Vath romjait három méter magas és több kilométer hosszú négyzetes homokkőből emelt fal veszi körül. A templom tornyai a lótuszvirág óriási bimbóiként meredeznek a dzsungel fölött. A titokzatos Mermhegyet, a világmindenség közepét, a buddhista istenek székhelyét jelképezik. A középső torony galériái oly hosszúk, hogy fél napnál is tovább tart, míg az ember átmegy rajtuk. Az Angkor Vath a piramistornyok, medencék, bástyák, teraszok, galériák, oszlopsorok, hosszú, gyönyörű kömetszetü folyosók óriási útvesztője. Hosszú

( séta rég múlt idők gyönyörű emlékei között. A kambodzsai zászlón is rajta vannak az Angkor Vath romjainak aranytornyai Kambodzsa régi dicsőségét éš szabadságát jelképezve. Kambodzsa ellenségeinek soha sem sikerül sárba tiporni ezt a zászlót. KAMBODZSA ARANYBÁNYÁJA a kaucsukgyártás. Sok kaucsukültetvény van Kompong Cham tartományban Chup város körül. Igen hosszúak a kaucsukfák alléi. Egyes ültetvények területe meghaladja a 20 ezer hektárt is. Mértani pontossággal ültették a fákat. A tarka szürkéssárga kaucsukja a természet gazdag ajándéka. De tényleg csak a természet ajándéka? Hisz hét évig kell gondoznia az embernek, míg kiadja drága fehér mézgáját. Idő telik bele azután, míg az emberi kéz ügyesen megnyitja azt a sok csatornát, amelyen át kicsorog a folyékony gumi. Harminc év elteltével azután „nyugdíjazzák" a gumifái, mert már nem hoz annyi hasznot, mint a fiatalabbak. Megint csak az embernek kell gondoskodnia az utánpótlásról. Tehát azt mondhatjuk, hogy a természet csak segíti a munkásokat az ültetvények telepítésében, gondozásában, a kaucsukfák kihasználásában és eltemetésében. JOZEF VALENTINI Húsz milliárd rubel megtakarítás új hegesztési módszerekkel Moszkva (ČTK) - A Szovjetunió a legkorszerűbb hegesztési módszerek alkalmazásában már most túlszárnyalta az USÁ-t. A hétéves terv végéig az automatikus és félig automatikus hegesztést két és félszerte, az elektromos hegesztést pedig kétszerte növelik. A hegesztési munkálatokgépesítése 1965-ig 60-85 százalékul bűvül és a hét év alatt 20 milliárd rubelt jelent a szovjet népgazdaságnak. Seebohm újra uszít Regensburg (ČTK) — Seebohm, nyugatnémet közlekedésügyi miniszter, a közismert revansista uszító szombaton a szudétanémeteket támogató német társaság regensburgi ülésén kijelentette: „fel kell szabadítani az európai népeket, egészen az Uraiig". Vasárnap megismételte követeléseit a Cheb vidékéről áttelepült revansisták összejövetelén. Seebohm kijelentette: senki sem követelheti a szuíétanémetektől, hogy bizonyos csehszlovák területtel szemben támasztott igényeikről lemondjanak. „Sem a németek, sem Európa, sem a bolsevikok nem tántoríthatnak el bennünket ettől". Bartel, a Cheb vidékéről áttelepültek honfitársi szövetségének elnöke a miniszter beszéde után „Heil Seebohm" felkiáltással üdvözölte őt, amire az összejövetel több száz résztvevője kó-. rusban üvöltött heillel válaszolt. KAMBODZSA agrárország, lakosságának körülbelül kilenctized része földművelő. A képünkön kambodzsai asszonyok aratják a durrhát, Ázsia legelterjedtebb és legkifizetődőbb gabonafajtáját. De Gaulle újabb algériai terveiről Kairó (ČTK) — Az Algériai Köztársaság Hangja rádióállomás kommentárjában kijelentette, hogy de Gaulle csupán egyetlen úton haladhat, egyezményt kell kötnie az algériai kormánnyal, el kell ismernie Algéria szabadságát és területi sérthetetlenségét és alá kell magát vetnie az algériai nép akaratának. Az Algériai Köztársaság Hangja hangsúlyozta, hogy de Gaulle „Algériai Algériája" nem más, mint a Francia Algéria, amelyet azonban az algériai forradalom megdöntött. Az Algériai Köztársaság Hangja hozzáfűzte, de Gaulle azon törekvése, hogy Algériát faji alapon ossza fel, a francia imperializmusnak vereséget és de Gaullenak csalódást hozna. A kommentátor befejező részében kijelentette, hogy Algéria sorsáról csak a nép dönthet. A. HARCSOV: CSALAD ES KOMMUNIZMUS (i) A. Harcsov szovjet bölcsész Család és kommunizmus című cikke a Kommunyiszt f. év 7. számában jelent meg. Az alábbiakban megkezdjük a cikk folytatólagos közlését. A

polgári szociológusok szerint a család a „bolsevikok", mindent „felszámoló" kísérlete ellenére maradt fenn a Szovjetunióban. Szerintük a szovjet hatalom és a család között negyven éves „háború" folyik. Ebben a „háborúban" a „támadó fél" természetesen a szovjet kormány, amely — mint például Klaus. Melnert A szovjet ember című könyvében írja — a forradalom után azonnal „hadat üzent a családnak" és igyekezett megsemmisíteni azt. Napjainkban, e stratégák véleménye szerint, „a bolsevizmus első rohamát a magánélet ellen sikerült visszaverni", de a család továbbra is veszélyben van — úgymond —, mert a pillanatnyi „szélcsend" nem azt jelenti, mintha „ők" (a kommunisták — A. H.) leküzdötték volna ellenszenvüket a családdal szemben. „A család szálka a szemükben — írják —, s nemcsak mert konzervatív jelenség." A kommunisták — folytatják — „ezt az ellenőrizhetetlen intézményt, ezt a sajátszerű és körülhatárolt sejtet idegen testnek tekintik az államban, és annak puszta létezése is nyugtalanítja őket". A Béke Oroszországgal? című nemrég megjelent füzetben Avarell Harriman makacsul erősíti, hogy ellentmondás van a szovjet állam politikája és „ama individualista elkülönülési szándék" között, amely — állítólag — a családos embereket jellemzi a Szovjetunióban. „A régi marxista tételek világánál, hogy tudnillik a család »polgári« előítéletek elhaló csökevénye — folytatja a szerző —. különösnek tűnt fel nekem az az igyekezet.... amellyel fenn akarják tartani azt." S hogy a burzsoá ideológusok csak valamenynyire is összhangba hozzák a család ellen indított állítólagos szovjet „támadást" a párt és a kormány mindenki számára nyilvánvaló gondoskodásával a családi kapcsolatok megerősítése érdekében, kiagyalták, hogy csak a második világháború után változott meg a Szovjetunióban a családellenes magatartás. Az ő véleményük szerint, amilyen mértékben a szovjet rendszer forradalmi szervezetből tartósabb jellegű alakulattá változott, olyan mértékben kezdte a családot támaszának tekinteni és elismerni annak jelentőségét. A szovjet valóság maga cáfol rá a polgári ideológusok rágalmaira. A kommunista párt és a szovjet kormány minden igyekezete a családi kapcsolatok megerősítésére és továbbfejlesztésére irányul. A HÁZASTÁRSI ÉS CSALÁDI KAPCSOLATOK MEGVÁLTOZÁSA A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI KÖZÖTT A család bonyolult és sokoldalú társadalmi jelenség. A nemek élettani kapcsolata összefonódik benne a gyermeknevelés társadalmi feladatával, és a tudatosság teszi széppé. Olyan embereknél, akik családi kapcsolatba lépnek — amint Lenin mondotta —, nemcsak a természeti adottság, hanem az is kifejezésre jut, amit a kultúrával sajátítottak el. S minél gazdagabb a társadalom és minden egyes ember lelki élete, annál fokozottabb mértékben tükröződik az vissza a házasság és a család jellegében. Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című munkájában kimutatta, hogy a monogámcsalád távolról sem az embereknek az egynejűség (monogámia) iránt érzett „természetes hajlandósága" következtében jött létre, amint azt még napjainkban is sok burzsoá tudós állítja. Ez a család annak eredményeképpen alakult ki, hogy a vagyon a férfitulajdonosok kezében halmozódott fel és összpontosult. A magántulajdon megjelenése előtt a nemzetség volt a társadalom legkisebb egysége, s a házassági kapcsolatra vonatkozóan nem volt olyan sokféle tilalom, mint az osztálytársadalomban. E különböző (jogi, erkölcsi és vallási) tilalmak végső oka — Engels szerint — a tulajdonnal rendelkező emberek igyekezete volt, hogy vagyonuk öröklését olyan gyermekek számára biztosíthassák," akiknek az apja nem kétséges". Nemcsak a marxisták, hanem egyes polgári szociológusok is elismerik, hogy a magántulajdonon alapuló monogámiának éppen ez volt a fő oka. így például a New Yorkban kiadott Szociológiai elmélet című könyvben a következőket olvashatjuk: „A család nemcsak szétosztja, hanem tőke formájában fel is halmozza a különböző vagyontárgyakat. Az egyéni és társadalmi haladás szempontjából nagyon fontos, hogy ez a felhalmozás szabályszerűen nemzedékről nemzedékre menjen végbe" (Sociological Theory, N. Y„ 1956. 274.). Ez a tevékenység a családot minden kizsákmányoló rendszer biztos támaszává teszi. Minden kizsákmányoló osztály ezért tanúsított és tanúsít ma is olyan érdeklődést a társadalomnak eme magántulajdonon alapuló sejtje iránt. Emellett valamennyi egy és ugyanazon módon erősítette és erősíti a családot: a férfi hatalmának növelése, a nő jogainak korlátozása útján. Ugyanakkor a családi kapcsolatok tulajdonjogi alapjának erősödése a család erkölcsi pilléreinek megingását vonta maga után: „a piszkos anyagiak" háttérbe szorították a szerelmet; nem az érzés, hanem a törvény vagy a haszon kapcsolja össze a házastársakat. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kizsákmányoló társadalomban ne volna szerelmi házasság, tartós, egészséges családi kapcsolat. Itt a családi viszonyok legjellegzetesebb vonásairól és jelenségeiről van szó az antagonista osztályokra tagolt' társadalom feltételei között, s főként az uralkodó osztályok házassági és családi erkölcseiről. A magántulajdonon alapuló monogámia sajátos jellegéből éles ellentmondások fakadnak; ezek közül a legfontosabb a férfi és a férfinak kiszolgáltatott nő. A GAZDASÁGI SZÁMÍTÁS ÉS A HÁZASTÁRSAK ÉRZELMEI KÖZÖTT FENNÁLLÓ ELLENTMONDÁS. A magántulajdonon alapuló családnak ez az antagonisztikus jellege különösen a tőkés társadalom feltételei között nyilvánul meg. Gondoljunk csak Daniel Gilles mai belga író A bűn ára című regényére. A könyv szerzője nem kommunista; hőseinek életét alaposan ismerő becsületes polgári művész. Főhősei közül Cox él rendes családi életet. Ez azonban rendellenes dolog, ő maga különc az „előkelő társaság" szemében. A szabvány Francois, aki csak a gazdag hozomány és a cim reményében házasodott, a házasságtörésben keres „kárpótlást". Nagybátyja, Tisso is hozzá hasonló: öregkorában elkergeti feleségét, és „törvényes házasságra lép" egyik szeretőjével, aki aztán „utóddal" ajándékozza meg, ez az utód viszont a nő egy másik szeretőjétől származik. Ilyenek de Roquelandgé báró és Lamis szenátor, akik rosszhírű mulatóhelyek állandó vendégei és ugyanakkor „tisztes" családapák. A „felsőbb tízezer" többi tagja is hasonló. Számukra a flört, a házasságtörés, a prostitúció a házasság „természetes" kiegészítői, a. hozományvadászat és az örökséghajhászás pedig a házasság lényege. A kommunizmusnak magától értetődően tagadnia kell az ilyen házasságot és az ilyen családot. A magántulajdonon, az „anyagiakon" és a nő megalázásán alapuló házassági és családi kötelékek tagadása azonban a marxisták számára sohasem jelentette a családnak mint intézménynek a megtagadását. Sőt mi több, a marxizmus-leninizmus mindig szembeállította a magántulajdonon alapuló családdal a tartósabb és erkölcsi tekintetben tisztább monogám családot, Lenin kifejezése szerint — „a szerelmi házasságot". Míg a polgári szociológusok többsége számára a család burzsoá formája örök és változatlan intézmény, a marxizmus-leninizmus tudományosan kimutatta a házassági és családi viszonyok társadalmi jellegét és azt, hogy a család történelmi kategória, s történelmi fejlődésnek van alávetve. A család szerkezetében, társadalmi szerepében, gazdasági és szellemi életében beálló változásokat végső fokon a társadalom gazdasági szerkezetének, alapjának fejlődése és alakulása határozza meg. Minthogy a család az emberek között létesülő nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kapcsolatokat is magában foglalja, ezért a szellemi kultúra és a kulturális hagyományok is befolyásolják fejlődésébén, s így bizonyos fokú viszonylagos önállósággal rendelkezik. (Folytatjuk.)