Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-22 / 324. szám, kedd

MMI U J/'asár nap volt. . ' Több mint ötórás autöbuszút után érkeztem Moszkvából Tulába Itt taxiba ültem, hogy mielőbb Jasz­naja Poljunára érjek Az esős őszi napok után ma kivételesen szép időnk volt. De­rűs napfény omlott a tájra... A Volga szinte úszott a szé­les betonútfln. Mohó látnivágyással szem­léltem a vidéket. Már magunk mögött hagytuk a nagy kohót, mely fölött hatal­mas bárányfelhőként lebegett és foszla­dozott a napfém/től átitatott f üst réteg. S aztán szemet pihentető, csendes, nyu­godt táj következett... Ez már Tolsz­toj „birodalmához" tartozott. A domb­oldalon megsárgult, lombjukat hullató gyümölcsfák mondatják az emberrel az „aranyos ősz" szavakat. A kis tavacs­kában kacsák és libák vetnek apró, ta­rélyos hullámokat. A kiserdő mögött az orosz festők képeire emlékeztető táj. Igazi orosz ,vidék. Tolsztoj mondotta egy­kor: Jasznaja Poljana nélkül nehezen tudná elképzelni Oroszországot... S Jasz­naja Poljanát nehéz elképzelni Tolsztoj nélkül... A nagy író már ötven éve hagyta el e világot s itt mégis minden úgy hat, mintha élne. Ogy jönnek, zarándokolnak ide az emberek, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt a éhes, rongyos muzsikok, akik az urakat rablóknak nevező Tolsztojhoz úgy jártak, mint megmentőjükhöz, jóta­nácsot, segítséget vártak tőle ... A Tolsztoj kúriát koszorúzó park előtti térségen jó pár autóbusz, seregnyi sze­mélygépkocsi sorakozik. Az irómúzeum látogatóit hozták ... Megilletődve lépek a parkba. A láto­gatók suttogva beszélnek, meg ne za­varják az író nagy nyugalmát. S az ember képzelődik. Mint én, mások is _arra gondolhatnak, ezen a sétányon járt egy­kor Lev Nyikolajevics ... Látom a park kis tavacskáját, a Bolsoj prudot, melyben Tolsztoj a parasztgyermekekkel fürdött... ház előtt Tolsztoj rdekes. Sok látogató, fiatal és öreg c/ rokorba kötl a lehullot nagy faleveleket, jofeztoj-emléket visznek haza... Sokan fényképeznek. Egyesek hallgatagon állják körül 1 1 festi üvészt, aki vásznán örö­kíti mt-9 az e kezet e s helyet... A kö­zeli irodirimi m i um előtt sorban állnak az emberek, hogt megnézhessék az író kezeírásál •• Szá- évvel ezelőtt ebben az é: letten rend te be Tolsztoj a „term ?et iskolát hogy a nép, a pa­rasztok gr rrmekei mentesüljenek az urak hatása al'l. tehetségük szerint nevelőd­jenek, aüt van ... Elsó utam "z ei Nyárfák és- tölgyf három évszú' los és békét jutt<; egykor a jele: <t> herceg. Igen, Tolsztoj. „... Hati ilják, amihez kedvük lőbe vezet, a sírhoz... k Óriás, •laskos, két, I gyfák ... A Háború iszembe Erre járt utat bánkódó Andrej az erdőt irta le • i 'gyfa volt, ame­lyet csak két em'-:r f lott volna át­fogni ... egy öreg, : és mindent megvető szörnyetegfu- t litott a mo­solygó nyárfák kőzöti ebben az erdőben, a 1 •/ k-ös. el benőtt földhalmot látok. Se ke- sc már­ványkő nincs rajta. A nat. j J - fi jelte­len, névtelen sírja ez. Sc "'-< sem őrzi, kerítés sem övezi. . . Emberek állják kö­rül. Suttogó szó sem válik le ajkukról. Szemük a földhalomra tapad Mily egy­szerű a halhatatlan ember s rja. 0 kí­vánta így • • • Csak a szellu 'usogtatja a sárguló erdő leveleit, s a .koronák szabad résén áttörő napsugár s. Iliden bearanyozza a sírhalom kis részét.. y A múzeum igazgatójához megye-k, Alekszandr Ivanovics Popov ­kínhoz. Vendégei vannak. Indonézek. A fiatalabbik író, Tolsztoj fordítója, az idősebb Indonézia Kommunista Pártjának egyik funkcionáriusa. Hall­gatagok. Bizonyára ők is a sírtól jöt­tek ... Popovkin elvtárs almával kí­nál: - fit Tolsztoj-kertből valók... Elfogadom. Az indonézek is meg­ízlelik. Ritkán adatik meg az élet­ben, hogy ugyanarról a fáról szedett gyümölcsöt egyék az ember, melyről a nagy írónak is szakítottak ... Az indonéz vendégek búcsúznak. — A tömzsi, őszhajú igazgató el­mondja; hogy az a ház, amelyben va­gyunk, a Volkonszkij-ház. Itt voltak a műhelyek, itt szőtték a vásznat, itt dolgozták fel a bőrt... Volkon­szkij ... Bolkonszkij ... Jasznaja Pol­jana ... Lyszyje Gory... A Háború és béke sok, sok történetének szín­helyén járok... A Tolsztoj-emlékek vonzzák az embert. Tavaly száztízezren fordultak meg itt, az idén már több mint ki­lencvenezren voltak, köztük há­romezer külföldi... — Fučík is járt itt, — mondja a mindent számontartó Alekszandr Iva­noyics, — tovariscs Nejedlý is, aki ifjú korában beszélt is Tolsztojjal... — Az irántunk tanúsított szeretetét, vonzalmát fejezi ki Popovkin elvtárs, amikor Zdenek Nejedlý, az első köz­társaság idején elhangzott szavait idézi: „Prágában élek, de a szívem Moszkvában van!" Milyen jó is ezt itt, Jasznaja Poljanán egy orosz em­bertől hallani! És mást is hallok. —; A mi baráti kapcsolataink nem új­keletűek, - folytatja Popovkin elv­társ. — Itt van a szlovák Makovický doktor, Dušan Petrovics, aki Tol­sztojnak utolsó éveiben a legjobb barátja volt, hat évig élt itt... De majd Nagyezsda Akimovna — néz a mellette ülő fia­tal asszonyra, a múzeum dolgozó­jára, - majd el­mond mindent magának... Elindulunk a Tolsztoj-ház irá­nyába. A telt arcú, komoly Nagyezsda tanítónő volt, Tu­lában tanított mi­előtt az irodalom szeretete, Tolsztoj emlékének ápolá­sa ide vonzotta őt... A Tolsztoj-ház egy emeletes. Itt is sorban állnak az emberek. A múzeum dolgozói­nak kíséretében, csoportokban tér­nek be az épület­be ... Nagyezsdával külön járjuk a helyiségeket. Kétszáz éves az épület, magyarázza, Tolsztoj nagyapja, Vol­konszkij építette, ötven évvel ez­előtt innen menekült el Tolsztoj Ma­kovický kíséretében, hogy valahol fa­lusi faházban lakjon, úgy éljen és szenvedjen, mintahogy a / parasztok éltek és szenvedtek ... A folyosón tolókocsit látok. Tolsztoj ült benne, amikor beteg volt. A sa­rokban hosszúkás talpazaton álló óra. A Háború és békében is „szerepel". Tolsztoj nagyapja vásárolta még a tizennyolcadik században... A 1 kis családi ebédlőbe lépünk. Nagyezsda mutatja, hol ült Tolsztoj, hol a fele­sége, Szőfja Andréjevna Tolsztája... majd egy festményre mutat: — Ő a Háború és béke Natasája..; Tolsztoj feleségének testvére, Tatjá­na Andréjevna... Rjepin festménye. Több Rjepin kép van itt, az egyiken Tolsztojt látni, szántás közben... A sarkokban két zongora. Tolsztoj nagyon szerette a zenét, fiatal korában zeneszerző akart lenni, két katonadalt is kom­ponált ... Tovább megyünk. Ä könyvszekré­nyek zsúfolásig telve könyvekkel (28 szekrényben huszonkétezer könyv, három nemzedék könyv­tára). Van köztük kétszáz cseh könyv is. Tolsztoj tizenöt ' nyelven beszélt, csehül is tudott... Szófja Andréjev­na szobájában va­gyunk. Ide a csoportos látogatókat nem is engedik be, mert oly kevés a szabadhely. Az egész házban csak itt volt ikon, Tolsztoj másutt nem engedte kifüggeszteni... A falon sok fénykép. Kísérőm rámutat az egyik­re: - Liza... Jelizaveta Andréjevna, Tolsztojné testvérhúga... a Háború és béke Vjera Rosztovájá ... Továhb megyünk. A falon ismerős képet látok, Ján Hus égetését ábrá­zolja. Černí cseh festőművész küldte e karcolatot Tolsztojnak, amikor az orosz nép nagy fiát a papok kiátkoz­ták ... Egy kisebb szobába megyünk, itt lakott Dusán Petrovics, a ružombero­ki szlovák orvos. Csak látogatóba jött Tolsztojhoz s aztán, 1904-ben ittma­rasztalták. családtagnak számított az író házában, mondja Nagyezsda. Lev Nyikolajevics nagyon szerette őt, élete utolsó pillanatában egyik utol­só szava „kedves Dusán" volt. Mako­vický hat évig élt a Tolsztoj-házban. Naplót vezetett... Feljegyzéseit most adják ki teljes kiadásban. Tol­sztoj nem szerette, ha valaki fel­jegyzi szavait. Dusán Petrovics egyik kezét állandóan a zsebében tartotta s úgy jegyezte fel gyorsírással az Író szavait... Nagyezsda egy képet tesz elém. Ä vaságyon az aggastyán író ül, s előtte sötét ruhában, zsebre tett kézzel áll a szakállas háziorvos ... Tolsztoj dolgozószobájában (az emeleten) őrzik a széles fekete bőr­dívánvt. Ezen született az író. A fa­lon Rafael rajz, az asztalon Dickens arcképe. Itt az Edisontól ajándékba kapott fonográf is. Ezzel sikerült megmenteni az utókornak Tolsztoj hangját. A földszintre megyünk, egy hosz­szúkás szobába. Parasztkasza és nagy fűrész fügo a falon ... - Itt Irta a.. Háború és békét ­mondja Nagyezsda. Itt? Hisz afc emeleten láttam a dolgozószobát! Az író' nem szeretett epv helyen dolgozni... A vendégszobában egyszerű vaságy, egyszerű mosdő, kis íróasztal. Itt la­kott Gorkij, Csehov. Rjepin ... - Itt írta az Anna Karenyinát... lyfindcn Tolsztojra és műveire emlé­kertet... Az a vágyam támad, hogy kezembe vegyem a Háború és bé­két, az Anna Karenyinát, a Feltáma­dást s itt olvassam el újra, itt, ahol az író alkotta. Nem tehetem. Búcsúznom kell... Az egyik Moszkvából jött „exkurzió" tagjai felvesznek az autóbuszukba. A pártfőiskola hallgatói. Vagy negyvenen lehetünk a kocsiban s megszámláltuk, ve­lem együtt tizenhét nemzetiséget kép­viseltünk. S mindnyájan egy emberként vittük magunkkal a Tolsztoj-emléket. A lemenő nap fényében gyönyörködtünk Jasznaja Poljana tájában, a szép orosz tájban, mely szinte egybenőtt Tolsztoj életével. Nem is tudom miként történ­hetett. Ogy érzem ma is, a táj volt az oka, mely egyszerre karmesterré válto­zott, megpengette szivünk, lelkünk húr­jait. Az egyik ukrán lány kezdte a dalt. Ogy csengett a hangja, mintha kisharcmg szólalt volna meg s mi követtük. Orosz népdalt énekeltünk, s arra gondoltunk, mondtuk is később egymásnak, hogy örülne Tolsztoj, ha látná az emberek mai életét, azoknak az életét, akik már nem ismerik a nyomort, gazdag az éle­tük s messzi, messzi vidékekről oly határtalan szeretettel jönnek, zarándo­kolnak ide hozzá, mint annak idején a rongyos, tépett ruhájú muzsikok, akik jó tanácsot, segítséget vártak a nagy írótól... PETRŐCI BÁLINT kulrŰRz* A barátsági hónap további szov­jet %endége, Jevgenyij Malinyin, zongoraművész érdekes élményt nyújtott. A szovjet muzsikusok kiváló tech­nikai és zenei felkészültsége hova­tovább természetessé válik szá­munkra. Pedig fontos lenne mindig újból beszélni róla, elemezni, mélyé­re hatolni, mert nem elegendő egy­szerűen tudomásul venni a szovjet iskola nagyszerű eredményeit. Mód­szereit a mi előadó-művészetünkben is ápolni kell és minél többet át­venni belőle. A szovjet előadó-isko­la felbecsülhetetlen eredménye, hogy technikailag tökéletesen képzett mű­vészeket bocsát útjukra és amellett tág teret nyújt a zenei egyéniség kibontakozásának. így tehát a nagy tehetségek fejlődését nem köti gúzs­ba a hiányos hangszertudás, sőt ilyenformán a közepes tehetségek is inkább érvényesülhetnek, mert pro­dukciójukra nem rak ólomsúlyokat az anyaggal folytatott kilátástalan küzdelem. Jevgenyin Malinyin is ragyogó hangszertudással lépett a hallgató­ság elé. A fiatal művész Grieg A-dúr zongoraversenyét adta elő. Edvard Grieg a norvég nemzeti zene legkimagaslóbb egyénisége. Ki­sebb formákban tudott leginkább szíve szerint beszélni és ehhez lé­nyegében még zenekari műveiben is hű maradt. Pontosan ismerte művé­szetének határait. Ebben rejlett leg­nagyobb erőssége. Skáláján nem tobzódtak a színek. De az' a néhány szín, amit palettáján kever, meg­kapja a szemet és a képzeletet. Éle­tének és munkásságának eredmé­nyeit összegezve Grieg ezt írja: „Művészek mint Bach és Beethoven nagy magaslatQkon templomokat és katedrálisokat emeltek. Én csak egyszerű lakóhelyeket akartam épí­teni az embereknek, ahol otthono­sak és boldogok. Hazám népzenéjét jegyeztem fel..." Grieget a zene­szakértők ma már sokszor banális­nak tartják. De az egyszerű emberek milliói inkább szívvel mérnek, mint ésszel, s a Grieg muzsikát, amely­ből bensőség és finom, kissé idegen­szerű illat árad, az emberek szere­tik a világ minden táján. Szovjet vendégünk a zongoraver­senyt szenvedélyes muzikalitással, a dinamikai és tematikus ellentétek nagy feszültségével adta elő. Kap­csolata a zenéhez nagyon élő és közvetlen, előadását izzásig hevíti a belső tűz. A műsor második felében Beetho­ven VII. szimfóniáját hallottuk. Beethoven minden szimfóniája ön­magába zárt külön világ. A Hete­dik egy titán jókedvének, humorá­nak grandiózus megnyilatkozása, de éppen lenyűgöző nagyságánál fogva inkább felemelő érzéseket, mint jó­kedvet vált ki. Dr. Rajter partitúra nélkül, a vezérkönyv mély ismere­tével vezényelt, és Filharmóniánkat kitűnő teljesítményre inspirálta. Az előadás átélt, harmonikus és ki­egyensúlyozott volt. Semmit nem játszottak túl, az átgondolt, érett formaépítésben a részletek is szé­pen érvényesültek. Vítézslav Novák „A Tátrában" című szimfonikus költeménye a mű­sor hangulatot keltő és hangulato­san előadott megnyitása volt. Havas Márta Jevgenyin Malinyin zongoraművész (J. Herec felvétele) A Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének 117. kiadványa A Fasisztaellenes Harcosok Szó­lj vétségé eddig 117 kiadványt jelen­getett meg, összesen 1180 000 pél­> dányban. Ezen belül a Dokumentu­mok könyvsorozat keretében 87 kö­tet jelent meg, csaknem 870 ezer példányban. Ez a sorozat népszerű­tudományos müveket tartalmaz új­Jkori történelmünk fasisztaellenes ha­gyományairól. Legutóbb „Az utolsó ) felvonás" című riportsorozat jelent meg, amely bemutafcja az 1944-1945­5ös magyarországi események, a /Horthy-féle fasiszta rendszer össze­j omlásának hátterét. A jövő évben a Dokumentumok­ŕ sorozatban számos érdekes kiadvány íj«Ienik meg, a német imperializmus (és nácizmus embertelenségét bemu­tató művek. Az olvasók körében bi­zonyára érdeklődést kelt majd dr. Václav Králnak, a Történelmi In­tézet dolgozójának „Ki akartak ben­nünket irtani" című dokumentum­gyűjteménye, amelyben rámutat a revansisták aljas terveire. A doku­mentumok megerősítik, hogy a nácik tervszerűen felkészültek népünk ki­irtására. Ugyanettől a szerzőtől je­lent meg az „Igazság Csehszlovákia megszállásáról" című kiadványa, amely fényt vet a nyugat-németor­szági revansisták ama hazugságára, hogy az ún. protektorátus a második világháború alatt paradicsomi sziget volt a „harcoló birodalom" közepet­te. Sokat igérő kiadvány lesz a „Né­metek Hitler ellen" című dokumen­tumgyűjtemény is, amely a német nép részvételét ecseteli a fasizmus elleni harcban. A világirodalomban első í?ben je­lenik meg a „Gyermek-naplók" gyűj­teményes kiadás, amely a második világháborúban náci koncentrációs táborokban és zsidó ghettókban kín­zott lengyel és szovjet gyermekek feljegyzéseit tartalmazza. Volkonszkij-ház Miről irnak az üzemi újságok ? Kivétel nélkül valamennyi üzemi lap fő témája az újítás, az ésszerűsítés, egy­szóval a műszaki fejlesztés kérdése. Jó jel ez, hiszen az üzemi bpok sokat te­hetnek e fontos népgazdasági feladat teljesítésében, propagálásában. Fórumokká valtak az iizemi lapok, ahol a mesterek, a munkások és a mérnökök hallathatják szavukat. inni AD I4ICDII A Komárnói Hajó­LULfiaft Pilt KU gyár lapjában Ond­rej ka mérnök cikke gyakorlati példákkal mutatja, mit adott a Komárnói Hajógyárnak az újítómozga­lom. Ahogy a lapból kitűnik, nemcsak a kimondottan gyártási részlegekben vezetik be az újítási javaslatokat. A könyvelési osztályon például a jövőben a T 500-as lyukasztórendszerú számológéppel végzik a munkát. Az ez évi eredményekről még nincs részletes kimutatás, de a lap egyik cikke szerint 1959-ben ezerharminchárom újítási javaslatot adtak be az üzem dol­gozói. Ez évben már 324 újítási javas­latot valósítottak meg. melyek segítsé­gével 2 755 000 korona évi megtakarítást érnek el. A szocialista munka­verseny új elemei cí­men hosszabb szer­kesztőségi cikket közöl a Nové Zámky-i Elektrosvit. Propagálja és gyakorlati példákkal mutatja be, hogy az üzem dolgozói mit kapnak jutalomképpen egy­egy értékes újítási javaslatért. Kell az Ilyen cikk, különösen az Elektrosvitben, ahol a műszaki fejlesztés terén sokkal többet tehetnének, mint eddig. ELEKTR0SVIT STROJÁR Jó] szerkesztik a koši­cei gépgyár iizemi lap­ját. Az egyik cikk a gyár harmadik ötéves tervének távlatai­ról ír. Ez írás szerint új gépek munká­baállításával többszörösen megnövekszik a gyár termelési kapacitása. A technika új­donságainak kihasználásával a jövőben ötszörösére növelik a munka termelé­kenységét. Említésre méltó, hogy a dol­gozók számának emelkedése nem ját­szik jelentős szerepet a munkatermelé­kenység növelésében. !gy hát Košicén is nagyon jól teljesítik a műszaki fejlesz­tésről szóló párthatározatot. IIIITNÍlr MICDII A žiar nad Hr o" numilv mtK U nom-I alumlnium­kohóüzem dolgozóit jól informálja az üzem lapja. A tartal­milag jól szerkesztett üzemi újság leg­újabb számában „A helyes szocialista munkaversenyért" címmel Bulik Sylvesz­ter, szakszervezeti elnök például a mun­kaverseny formáinak legújabb bevezeté­séért és helyes értelmezéséért száll sík­ra. Fontos probléma az új technológia bevezetése is, hisz az alumíniumiparban minden évben jelentős újítások születnek. Ezek bevezetéséért is több szakcikket hoz az üzem lapja. (t m) JjíJ SZÖ 2 * 1960. november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents