Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-19 / 321. szám, szombat

i nagyvilágban A Drienovec— Košice között épülő csoportos vízvezeték építésén Ondrej Kajaba hegesztő csoportja kiváló eredményeket ért el. A csoportnak — mely munkatervét 145 százalékra teljesíti — legjobb hegesztője Szabó József (M. Havran — ČTK — felvétele.) 1820-BAN EGY VITORLÁS HAJÓ 65 nap alatt kelt át az Atlanti-óceánon. Húsz évvel később gőzhajóval már 15 nap alatt tették meg ezt az utat. 1935 körül már 120—150 őra elég volt e távolság megtételére. Az első chipper 24 óra alatt ért Amerikából Európába. Hét évvel ezelőtt a B-47-es gépekkel 5 órára csökkent a távolság. 1970-re a mérnökök számítása szerint már olyan repülőgépeket gyártanak majd, amelyek óránként 360Ô km-t tesznek meg. PRÁGÁBAN A KÁROLY TÉRI GALÉRIÁBAN e napokban nyílott meg Alvena V. Seckar amerikai festőmüvésznö müveinek kiállítása. Seckar szlovák szülők gyermeke, a szülők az első világháború előtt Árvából a nyomor elől vándoroltak ki Amerikába. A kiállítás három hétig tart, majd Szlovákia nagyobb városaiba vándorol. EZ ÉV FEBRUÁRJÁBAN ROMMÁ VÁLTOZOTT a marokkói Agadir. A város azóta Is halott és üres. A sátrakban az otthon és munka nélkül tengődő lakosságot néhány jótékonysági szervezet tartja el, amelyek anyagi erőforrásai már kifogyóban vannak. Marokkóban azt találgatják, kikhez szivárgott el az újjáépítésre adományozott pénz. A MAGASÉPÍTÉSZET1 VÁLLALAT bratislavai dolgozói kötelezettségvállalásuk értelmében 3,4 millió korona értékű építkezési munkát végeznek el terven felül az év végéig. (i. s.) SVÉDORSZÁG 1961-BEN JAVASOLNI FOGJA az ENSZ-Gazdasági és Szociális Tanácsában, hogy a szervezet közgyűlésének programjába vegyék fel a születés-szabályozást. Véleményük szerint égetően sürgős egy Ilyen vita, minthogy az emberiség rohamosan szaporodik s az erre vonatkozó vallási és erkölcsi meggondolások nem felelnek meg a modern idők követelményeinek. JAROSLAV KROMBHOLC KARMESTER egyhónapos vendégszereplésre Angliába utazott. A Sukov-trió november 14-én Hollandiába utazott., ahol három hangversenyt ad, majd négy hangversenyen vendégszerepel a Német Szövetségi Köztársaságban. ' A BRÜSSZELBEN MOST MEGNYÍLT sajtókiállításon látható Európa legelső újságjának, az 1618—1622 között megjelent De Niewe Tydningen-nek mintegy 30 példánya, a világ legkisebb újságja, a Rómában 1779-ben kiadott Diario Ordinario, amelynek mérete 9x6 cm, s a legnagyobb újság, az 1841-es évi Boston Natlon, amelynek oldalmérete 1,65x1,20 m. MAJD 17 000 SZARVASMARHA került kényszerlevágásra Angliában és Skóciában az utóbbi nyolc nap alatt az egyre terjedő száj- és körömfájás járvány miatt. NOVEMBER 5—11. KÖZÖTT köztársaságunkban további néhány száz közlekedési baleset történt, amelyek közül 27 rendkívül súlyos következményekkel járt. A múlt héthez viszonyítva a halálos áldozatok száma ugyan majdnem a felére csökkent, mégis 22-en vesztették életüket, 19-en pedig súlyosan megsebesültek. 100 KILOMÉTER SEBESSÉGŰ SZÉLVIHAR dühöngött Montevideóban kedden. A rendkívül erős szélvihar százéves fákat tépett ki, az utcán álló autókat felforgatta, a háztetőket és a könnyebb épületeket összedöntötte. A villany- és telefonvezeték tönkrement A VÁRNA (BULGÁRIA) KÖZELÉBEN LEVŐ cementgyár dolqozói egyéves versenyszerződést kötöttek a Banská Bystrica-i cementgyár dolgozóival. Mindkét cementgyár berendezése az NDK-ban készült, ígv egyforma feltételek mellett versenyezhetnek. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 43. évfordulója alkalmából 13 nagy kínai városban rendeztek szovjet filmhetet, amelyek most zárultak rendkívül nagy sikerrel. KAREL ANCERL, A CSEH FILHARMÓNIA KARMESTERE novemberben szovjet zenekarokat vezényel Moszkvában, Leningrádban és Tallinban. ÜJ SZÖ 4 * 19

6"- november 19. Mindenütt, ahol az Egyesült Államok uralkodó körei beavatkoznak más országok belügyeibe, s intrikáikkal uralmon tartják az általuk alakított bábkormányokat — egyre fokozódik a néptömegek elégedetlensége. Az ázsiai és középamerikai országok egész sorában is így van ez. A világ legkorruptabb terrorrendszerei segítségével tartják fenn ezekben az országokban azokat a köröket, amelyek lehetővé teszik az amerikai monopóliumoknak, hogy gátlástalanul kizsákmányolják az ország lakosságát. A parasztokat ezekben az országokban az ültetvényesek kénye-kedvének szolgáltatják ki, könyörtelenül elnyomnak minden haladót, ami netalán felütné a fejét, a koncentrációs táborokban tömegesen irtják azokat, akik ellenzik ézX a politikát. Mindez egyúttal a legjobb módszer arra, hogy az amerikaiak a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni agresszív háború számára zavartalanul támaszpontokat létesíthessenek és tartsanak fenn ezekben az országokban. A fokozódó elnyomással természetesen fokozódik a nép elégedetlensége is. Dél-Koreában ez az elégedetlenség elkergette Li-Szin Mant, Japánban milliós tömegek megmozdulását váltotta ki, Törökországban Menderesz megbuktatásához vezetett ... Mindezt természetesen látták az amerikai politikusok is és minden erővel igyekeznek megtalálni e számukra egyre súlyosbodó helyzet ellenszerét. Módszereik ebben az igyekvésükben igazán figyelemre méltók. Kubát, miután a kubai nép kiűzte Batista diktátort, végérvényesen elvesztették. Erre további országokban még jobban fokozták az elnyomatást és a terror mint Dél-Koreában és Dél-Vietnamban — már szinte korlátlan volt. A nép a terrorra tömegmegmozdulásokkal felelt. A bábkormányok újra veszélybe kerültek, s velük együtt az amerikai befolyás és az amerikai támaszpontok is. Az amerikai politika tehát módszert változtat: feláldozza bábkormányait, de úgy, hogv befolyása és támaszpontjai azért megmaradjanak. Ez sikerült Dél-Koreában. Végső szükség esetén mindenütt így akarták megoldani a helyzetet. így magyarázhatók a közelmúlt dél-vietnami eseményei is. Amikor az amerikaiak látták, hogy Ngo Dinh Diem klikkjére, a feudális reakció legelvakultabb, legesztelenebb csoportjára támaszkodó terroruralom már tarthatatlan. Ngo Dinh Diem bukása elkerülhetetlen. „A mór teljesítette kötelességét, a mór mehet" — mondották és sor kerülhetett feláldozására. Látszólagos „forradalmat" szerveztek, hogy katonai kormánnyal váltsák fel a lejáratott klikket, olyan kormánnyal, amely természetesen ugyanúgy, mint az előző, az ő érdekeiket szolgálná. Ez amolyan porhintés az emberek szemébe: ideig-óráig hadd gondolják, hogy az új kormány majd valami jobbat tud adni, majd leleplezünk egy-két korrupciót, hogy lecsillapodjanak a kedélyek és folytatjuk ott, ahol, abba hagytuk, csak más cégtábla alatt. Hogy ez valóban így volt DélVietnamban, arról a többi között az a tény is tanúskodik, hogy a katonai puccsot megkísérlő ejtőernyősök amerikai kiképzésben részesültek, hogy a felkelők jelszava a kommunista ellenség volt. Csakhogy ... Csakhogy éppen ezzel leplezték le magukat. A fennen hangoztatott kommunista ellenség semmi jót nem ígért és ezt meglátta a nép is. Annak ellenére, hogy mérhetetlenül gyűlöli a Diem-kormányt, mégsem volt hajlandó saját vére árán az egyik igát a másikkal felváltani. A felkelők nem találtak támogatásra a népnél — s ez végzetessé^ vált számukra. A felkelés nem terjedhetett el, elszigetelődött. A siker reménye nélkül az amerikaiak sem állhattak ki tovább mellettük. Maradt tehát minden a régiben. Kétségtelen azonban, hogy a Diem-klikk a megtorló intézkedéseket nem csupán a puccsisták ellen fogja alkalmazni. A régi jó recept szerint minden bizonnyal megragadja az alkalmat, hogy lecsapjon a haladó erőkre is. Hiszen jól tudjuk, a fasizmus provokációit mindig a haladás hívei sínylik meg, legyen az Reichstag-égés, vagy szaigoni katonai puccs... A Mexikó, Honduras, Salvador és két óceán közé ékelt Guatemalában újra fegyverropogás hangzik. Hondurason túl, ahol a két Amerikát összekötő földsáv elszűkül, Nicaraguában ugyancsak harcok dúlnak. Luis Samoza diktátoron páni félelem vett erőt, rendkívüli állapotot hirdetett, felfüggesztette az alkotmányos jogokat. Az UPI jelentése szerint a harcok a főváros felé közelednek. Nicaraguában a diktátor, Guatemalában a hírhedt United Fruit konszern remeg ingadozó hatalmáért. A múlt hatalomcserélö „forradalmai" ezen a vidéken arra csábítanak; hogy ne vegyük túlságosan komolyan a középamerikai palotaforradalmakat, hiszen tudjuk, hogy mindig az egyik diktátort felváltotta a másik, de valódi forradalomról szó sem volt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a földrészen már megvalósult egy olyan forradalom is, amely nem csupán palotaforradalom volt. A Kubai nép lerázta nyakáról a gyűlölt Batista diktátort és valóban haladó reformokat valósít meg az országban. A nép a forradalmi kormányt támogatja és minden erŕjével kész megvédeni vívmányait. Közép-Amerika nemzetei közvetlen közelükben lát úk megvalósulni azt, amit mindeddig egyik „forradalom" sem valósitott meg. Erős diktatúra, féktelen terror kell ahhoz, hogy az uralkodó klikkek megfékezzék a néptömegeket a kubai példa követésében. A terror ellenére is egyremásra zajlanak le a kubai forradalmat támogató tüntetések. Sőt, mint a múlt hét — rendkívül szűkszavú — híreiből értesülünk, fegyveres összetűzésekre is sor került. Ezekből a hírekből persze nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Ma még nem tudjuk, milyen erők mozgatják a guatemalai és nicaraguai fegyveres akciókat Egy azonban bizonyos — a nép gyűlöli az őt elnyomó diktatúrát éppúgy, mint a kíméletlenül kizsákmányoló United Fruit Companyt. Ha a fegyveres megmozdulásokban a nép akarata is megnyilvánul, akkor az mindenekelőtt e két elnyomója ellen fog irányulni. A múlt hét eseményei bőven nyújtanak bizonyítékokat arra, hogy az Egyesült Államok politikája mindenütt, ahol a népet elnyomó diktatúrákra, terrorrendszerekre támaszkodik, a néptömegek ellenállásába ütközik. További bizonyítékok ezek arra, hogy az USA tekintélye a világban rohamosan csökken. Az emberek midenütt átlátják, hogy az amerikai politika az USÁ-tól függő országok kizsákmányolására, agreszszív háborút szolgáló felvonulási területté változtatásra irányul. Milyen görcsösen kapaszkodik az USA, hogy megmentse azt, ami még menthető! A függő országokban fegyverrel és terrorral, a szövetséges országokban gazdasági behatolással (pl. Nagy-Britannia autóiparának válságát az amerikai Ford az iparág egész felének megkaparintására akarja kihasználni), az ENSZben a küldöttekre gyakorolt nyomással akarják biztosítani maguk számára a vezető szerepet. A világ képe azonban megváltozott, s ennek mind a nemzetek közötti kapcsolatokban, mind az ENSZ-ben meg kell mutatkoznia. A múlt héten az ENSZ bizottságaiban újra ennek a ténynek az elismeréséért küzdöttek a szocialista tábor küldöttei. Az USA tekintélye azonban az amerikai politika minden erőfeszítése ellenére tovább csökken. Mintegy jelképe ennek, hogy az új rubelárfolyam révén a dollár már csak 90 kopeket ér... V. G. Ötezer zsoldos Kuba eHen Havanna (ČTK) — Carlos Fonseca és Noel Herrero, a nicaraguay egységfront képviselői egy havannai sajtóértekezleten kijelentették, hogy azt az ötezer zsoldost, akiket az amerikai imperializmus Guatemalában képzett ki a Kuba elleni agreszszióra, Nicaraguába szállították a Gracias Diós fok, Puerto Cabezas térségébe, Maiz-szigetére és az amerikaiaktól megszállt hondurasi Sisne-szigetre. Véleményünk szerint az átcsoportosítás oka, hogy miután Kuba az ENSZ szónoki emelvényén leleplezte az agresszív készülődéseket, az egész világ tudomást szerzett a guatemalai támaszpontokról. Az amerikai imperialisták úgy vélik, hogy az előbb említett területek jobban megfelelnek a Kuba elleni fegyveres betörés előkészületeinek álcázására. Guatemalában folynak a harcok Guatemala (ČTK) — A nyugati sajtóirodák jelentése szerint a guatemalai félkelők tovább harcolnak Ydigoras Fuentes rendszere ellen. A legelkeseredettebb harcok Guaerto Barreros nagy katonai támaszpontokon és környékén dúlnak. A kormány azt állítja, hogy a napokkal ezelőtt kitört felkelést már felszámolták. A hadműveletek híreit azonban szigorúan titokban tartják. /%(£)£? B/ÁL Ű miNBEN f § a tárgyalásokat, melyek az első öt ^ ülésen nem vezettek eredményhez. ^ Amikor végül a tárgyaló felek köi zött kedvezőbb légkör alakult ki, fc a koreai képviselők közölték kíván>i san eiuiasnotia ezt a javaslatot. A ^ japánok szeptember 18-án előter-^ ^ jesztett újabb javaslatukban az >5 eovezmónv érvénvpccrnénnk hat hň| ezt a javaslatot is elutasította és elhagyta az eredménytelen tárgyaét. A japánok magakoreai bábkormány és befolyásolta. A koreaiak való tömeges vissza> mint 90 százalékuk származik) mindig ŕ szama volt a Dél-Koreában basás^ kodó urak szemében, ők más megoldást kerestek és találtak is. Eddig mintegy 3000 dél-koreai árvát küldtek Amerikába, ahol ezek a legolcsóbb munkaerőkként tengetik életüket. Az a tény, hogy a Japánban élő koreaiak fszak-Koreában kívánnak letelepülni, a dél-koreai állam csődbejutásáról és arról tanúskodik a világ közvéleménye előtt, mily nyilvánvaló az észak-koreai szocialista rendszer fölénye. Az említett tárgyalások idején Szöulban tartózkodott Japán külügyminisztere és arra akarta kihasználni a Vöröskereszt-értekezlet eredménytelenségét, hogy erősebb tárgyalófélként léphessen fel a dél-koreaiakkal szemben. A japánok egy hónappal később mégis aláírták az észak-koreai javaslat alapján megkötött egyezményt. Magatartásuk hírtelen megváltozása azzal magyarázható, hogy a japán nép hatalmas és egyre nagyobb méreteket öltő mozgalma erős nyomást gyakorolt az Ikeda-kormányra. Ezt a mozgalmat a japán kommunista és szocialista párt és az atom- és hidrogénbombák felhasználása ellen küzdők tanácsa és a hatalmas Szohió Szakszervezeti Szövetség irányítja. A japán tartományi és városi tanácsok százainak képviselői, valamint 1600 tanár írta alá az említett egyezmény érvényességének egy éves meghoszszabbítását követelő határozatot. Az Ikeda-kormány végül belátta, hogy súlyos választási harcok közepette nem szaporíthatja a számára kényes és szinte megoldhatatlan problémák tömegét. A hét vége felé világszerte azt kérdezik az emberek — mivel töltsük a vasárnapot? Csöngzsinben, Ko~ rea legészakibb kikötővárosában nem nyugtalanítja ez a kérdés az embereket. A csöngzsini férfiak, nők, aggastyánok és kisgyermekek is minden vasárnap reggel színpompás csillogó selyemből készült ünneplőbe öltözve, zászlókkal, virágcsokrokkal és hangszerekkel a kezükben elindulnak a kikötő felé. Amikor Csöngzsinben időztem, a Szovjet Vöröskereszt két személyszállító hajóját — a Kriliont és Tobolszkot — várták, amelyek Japánból több mint ezer hazatelepülőt hoztak fedélzetükön. A kikötő fogadócsarnoka előtti térség mint valami mesebeli tenger hullámzott a virágcsokrok, fűzérek, zászlók és tarka kendők végeláthatatlan sokaságától. A népviseletbe öltözött ifjúság különféle hangszerek zenéjére táncolt és mindenütt pionírok énekeltek. Hirtelen minden zaj elnémult. A nyílt tengeren feltűntek a hajók. Az izgalom moraja zúgott végig a hatalmas tömegen, bár a csöngzsiniek azóta, hogy 1959. novemberében befutott az első hazatérőket hozó hajó, már negyvenszer voltak hasonló esemény szemtanúi. A boldogság, a büszkeség és meghatottság érzése azonban oly frissen, erősen él bennük, mint azon az -első vasárnapon. Azóta már 40 ezer honfitársuk tért vissza hazájába, de még százezrek várnak erre a pillanatra. A hajók még gyakran teszik meg az utat a japáni Niigata és az észak-koreai Csöngzsin kikötővárosok között. A két óriáshajó végül megközelítette a kikötőgátat. Fedélzetükön láthatóvá válták a sűrűn egymás mellett álló koreai nemzeti színű zászlócskákat lengető emberek. A várakozó tömeg üdvrivalgásban tört ki, lányok tarka papírcsíkokat dobáltak a hajók fedélzetére, hogy jelképesen a szeretet s a barátság kötelékével fűzzék egymáshoz a „régi" és az „új" koreaiakat. A hajókról lebocsátott hídon libasorban, lassan lépdelve jöttek le a hazatérők. Aggastyánok benyomását keltő férfiak és nők, akiknek ráncos arca mérhetetlen szenvedésről tanúskodik, térdre hulltak s megcsókolták az egy emberöltő előtt elhagyott és most viszontlátott haza földjét. A legújabb divat szerint öltözött, tűsarkú cipős lányok, kirívó csíkos öltönyöket viselő fiatal emberek és iskolás gyermekek, akik japánul szólították meg rokonaikat, mert nem tudnak koreaiul, és japán nok, akik koreai férjükkel eljöttek az új hazába — mindnyájan örömmámorban ölelkeznek, apák fiaikat, lányaikat zárják karjukba. Még kisgyermekek voltak, amikor a japánok évtizedekkel ezelőtt elhurcolták őket, vagy önként hagyták el hazájukat, hogy idegen országban keressék meg kenyerüket. A haza most visszahívta őket, mert szükség van építőmunkájukra. Azután a kikötő személyzete nyújtott segítséget a megérkezetteknek. Átvette csomagjaikat s a váróterembe vezették a kisgyermekeket és idősebbeket ... A váróteremben teával, kaláccsal, gyümölccsel vendégelték meg a hazaérkezőket, akik boldogan mosolyogva kényelmesen foglaltak helyet a karosszékekben és élvezték a hazatérés első felejthetetlen pillanatait. Az aggastyánok, a betegek, a várandós és szoptatós anyák az egészségügyi központban pihenték ki a hosszú út fáradalmait. Azután autóbuszok a vadonatúj lakóházakban előkészített lakásokba szállították a visszatérteket. E házak előtt is több ezer főnyi tömeg várakozott. Este díszelőadást rendeztek tiszteletükre a városi színházban, ahol lelkes üdvözlőbeszédek elhangzása után a művészek régi és új koreai dalokat, táncokat adtak elő. A művészek elő'