Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-17 / 319. szám, csütörtök

A rubel értékesebb lett a dollárnál A tudás is — —a közös ügyet szolgálja A MOSZKVAI PRAVDA KEDDI SZÁMÁBAN KÖZLI V. GARBUZOVNAK, A SZOVJETUNIÓ PÉNZÜGYMINISZTERÉNEK CIKKÉT A JANUÁR ELSEJÉTŐL BEVEZETÉSRE KERÜLŐ SZOVJET VALUTAREFORMRÓL, AZ ÁTSZÁMÍTÁSI ÁRFOLYAM MEGVÁLTOZTATÁSÁRÓL. Garbuzov cikkében hangsúlyozza: a rubel aranyértékének megváltoztatását, átváltási árfolyamának módosítását azok a sikerek tették lehetővé, amelyeket a Szovjetunió gazdasági fejlődésében elért, s amelyek a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a rubel vásárlóértéke növelésére, a szovjet pénzrendszer megszilárdítására irányuló intézkedéseinek eredményei. A rubel jelenlegi aranytartalmát — 0,222,168 gramm aranyat — 1950ben szabták meg. Az 1961-től érvényes új aranyérték 0,987,412 gramm tiszta arany lesz. Ezzel párhuzamosan megváltozik a rubel átváltási árfolyama is a külföldi valutákhoz viszonyítva. Az új árfolyam szerint egy dollár négy rubel helyett 90 kopek lesz. A legfontosabb nyugati valuták közül a font sterling új árfolyama 2,52 rubel, a francia franké 0,18 rubel, a japán yené 0,25 rubel. Az új átváltási árfolyam bevezetése után megszűnik az eddigi kiegészítések rendszere, amelyeket a valutaváltásnál, valamint a nem kereskedelmi jellegű kifizetéseknél alkalmaztak. A rubel aranyértékének, valamint a kapitalista országok valutájához viszonyított átváltási árfolyamának növelése azokat a nagy sikereket tükrözi, amelyeket a Szovjetunió a kapitalizmussal folytatott békés versengésben ért el" — hangsúlyozza a cikk. Garbuzov megállapítja: a szovjet népgazdaság fejlődése jóval pvorsa"bb ütemű, mint a kapitalista országok gazdaságáé. A kapitalista országok gazdaságában mutatkozó válságjelek érződnek a kapitalista pénzrendszer válságában, a krónikus jellegű valutakáoszban is. A kapitalizmusnak ma elkerülhetetlen kísérője az infláció. Garbuzov cikkében hangsúlyozza: a szovjet rubel az egyetlen valuta, iamelyriek-aranytartalma növekedett a korábbi korszakhoz képesít, amikor a bankjegyeket szabadon átváltották aranyra. A rubel új aranytartalma 27,5 százalékkal magasabb, mint 1913-ban volt. A nyugati valuták ugyanebben az időszakban jelentősen elértéktelenedtek. Az amerikai dollár aranyértéke jelenleg Bolíviában kifütyülték az USA nagykövetét La Paz (ČTK) — Bolívia második legnagyobb városában az egyetemi hallgatók kifütyülték Carlo Stromot, az USA nagykövetét az egyetemen tartott előadása közben. A Francé Presse tudósítójának jelentése szerint az egyetem épülete előtt gyülekezett tömeg az amerikai diplomatát gyors távozása közben kövekkel dobálta me-r. A francia nagykövetnek „politikai zsarolás miatt" történt kitiltása után egy további atlanti nagyhatalom képviselője győződhetett meg kézzelfoghatóan arról, miképpen vélekedik Bolívia népe az USA kormányának politikájáról. Tovább dúlnak a harcok Guatemalában Havanna (ČTK) — A Prensa Latina hírügynökség tegucigalpai tudósítójának jelentése szerint a guatemalai felkelők a konmánycsapatok ellentámadásainak ellenére az ország keleti részében még nagy területeket, a többi között Puerto-Barios és Chiquinala városokat is kezükben tartják. Ydigoras Fuentes guatemalai elnök tömeges támadást rendelt el négy fő támaszpont, főképpen Zacapa város ellen. A tudósító jelentése szerint az összeütközések lefolyásáról nert^ lehet pontos képet alkotni, mert a sajtót és rádiót szigorúan cenzúrázzák és csupán hivatalos híreket közölnek, melyek szavahihetőségéhez kétség fér. Guatemala fővárosában kedden a lakosság nagy tüntetésen követelte Ydigoras Fuentes diktátor azonnali lemondását. A rendőrség tekintettel a harctéri helyzetre nem mert a tömeg közé lőni. Riasztásképpen csupán a. levegőbe lőtt és könnyfak^ztó gázzal igyekezett a tömeget szétzavarni. AHIDZSO, a Kameruni Köztársaság elnöke, Dioria Nigériai köztársasági elnöke és Dia szenegáli miniszterelnök e napokban de Gaulle francia köztársasági elnökkel az algériai kérdésről tárgyaltak. A három afrikai államférfi e napokban Tuniszban találkozik az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának képviselőjével és megkísérli a közvetítést az algériai konfliktusban. (ČTK) 59,1 százaléka az 1913-asnak, az angol font 34, a nyugatnémet márka aranyértéke 59 százaléka az 1913. évinek. A francia frank — az 1959. január 1-én : végrehajtott valutareform ellenére — jelenleg az 1913. évi aranyértéknek mindössze 62 százaléka. A szovjet pénzügyminiszter cikkében rámutat, hogy a kapitalista országokban állandóan növekszik a fizetési mérleg hiánya. Az Egyesült Államokban például ez jelenleg mintegy 11 milliárd dollár. A mérleghiány következtében csökken a vezető kapitalista ország, az Egyesült Államok aranytartaléka. A dollár iránti'bizalom fokozatosan csökkent nemcsak külföldön, hanem Amerikában is s a menekülés a dollártól időnként valósággal pánikszerű jelenséggé válik. Legutóbb, 1960 októberében jelente kezett ilyen pánik a londoni aranytőzsdén. Garbuzov cikkében vázolja azokat a következményeket, amelyeket a rubel aranyértékének megváltozása a nemzetközi kereskedelmi forgalomban jelent. A rubel aranyértékének, valamint az átváltási árfolyamának megváltoztatása nagy jelentőségű a Szovjetunió külkereskedelmével kapcsolatos népgazdasági problémák megoldásánál is — hangsúlyozza a miniszter. A rubel új átváltási árfolyamával kapcsolatban lehetőség nyílik arra, hogy a világkereskedelmi árakat összehasonlítsuk a Szovjetunió nagykereskedelmi áraival, mivel a világpiaci árak átlagszínvonala nagyjában egyenlő lesz az új árfolyam alapján a Szovjetunió nagykereskedelmi árainak átlagszínvonalával. Ez lehetővé teszi, hogy pontosabban határozzák meg egyes áruk exportjának és importjának viszonylagos rentabilitását, a Szovjetunió külkereskedelmének rentabilitását mind egészben véve, mind pedig az egyes országokkal kapcsolatban. Ugyanakkor a rubel aranyértékének megváltoztatása egyetlen más ország érdekeit sem veszélyezteti. Garbuzov hangsúlyozza: a rubel aranyértékét magasabban szabták meg a dollár aranyértékénél. Ez a tény önmagában is mutatja azokat •a nagy gazdasági győzelmeket, amelyeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével ért el. A rubel aranyértékének megváltoztatása, a reális vásárlóérték alapján álló új átváltási árfolyamok bevezetése hozzájárul a rubel nemzetközi tekintélyének további növekedéséhez — hangsúlyozza cikkében a Szovjetunió pénzügyminisztere. Dániai választások eredménye Koppenhága (ČTK) — Koppenhágában a november 16-ra virradó éjjel közölték a parlamenti választások eredményeit. A kormánykoalícióhoz tartozó jobboldali liga elvesztette mind a 9 mandátumát és ezzel kiesett a parlamentből. A Szociáldemokrata Párt 6 új mandátumot kapott, úgy hogy a parlamentben 76 tagja lesz. Dánia Kommunista Pártja nem jutott mandátumhoz. Ennek ellenére a választások balra tolódást jelentenek. Az úgynevezett jobboldali ellenzék a konzervatív és agrárpárt 5 mandátumot vesztett. A Szocialista Néppárt, amely 1958ban keletkezett, és első ízben vett részt a választásokon, 11 mandátumhoz jutott. Ez a párt választási programjában a semlegesség, a leszerelés és Dániának a NATO-ből való kilépése mellett foglalt állást. A Szociáldemokrata Párt választási programja belpolitikai kérdésekre szorítkozott, elsősorban a lakásépítkezés bővítését és az adó leszállítását ígérte. A politikai megfigyelők véleménye szerint Viggo Kampmann miniszterelnök és a Szociáldemokrata Párt elnöke ismét kisebbségi kormányt alakít. Dániának már az 1953—1957. években is kisebbségi kormánya volt. Tömeges letartóztatások Dél-Koreában Penjan (ČTK) — A Szöuli Rádió jelentése szerint Csangjohn Mjon dél-koreai miniszterelnök klikkje a közelmúltban különleges vizsgáló bizottságot alakított, amelynek tagjai az államügyészség, a hadsereg és a rendőrség képviselői. Ez a bizottság teljesen ártatlan dél-koreai polgárokat tartóztat le. November 11-től 13-ig a bizottság ügynökei Szüulban 249 személyt vettek őrizetbe. Az autóbusz mindjárt a szélső háznál megáll. De eszembe se jut a kiszállás, hisz jól tudom, hogy a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság irodája a falu túlsó végén van. Rövidesen csupán a vezetővel és a jegykiadóval maradók a járműben s annak hajtószerkezete annyira elhallgat, hogy semmi hajlandóságot nem mutat az út folytatására. — Mi az, nem megyünk tovább? — kérdem türelmetlenkedve. — Hol látott már maga olyat, hogy tengerben autóbusszal kocsikáznak? — kérdez vissza a sofőr és a széles utca felé mutat. — Hát igen, széles a bešai utca, de a mostani állapotából ítélve csak arra jó, hogy valóban tenger-arculatot kölcsönözzön a sárrengetegnek. Nem valami kedélyesen indult ez az új találkozás, de azért csak felballagok az irodába. Ladányi titkár borús homlokkal, türelmetlen hangon telefonál. — És miért nem vették át? Hangosan beszélnek a drót túlsó végén, nem is messze, alig négy kilométer ide a vojanyi felvásárló üzem, pontosan mégsem hallhatom a választ. Annyi azonban az én dobhártyámig is érthetően eljut, hogý nem volt üres vagon. Erre már dühösen felel a titkár. — Akkor miért rendelték meg az árut?! Még beszélne tovább, ha a túlsó végen le nem tennék a kagylót. Nagyobb szövetkezetben eredményesebb a gazdálkodás A közép-csehországi kerületben 653 kis szövetkezet döntött az egyesülés mellett. Az újonnan alakult 240 szövetkezetben, melyek átlagban 667 hektár földdel rendelkeznek, előnyösebb a gazdálkodás. A Kutná Hora-i járás onomyšli szövetkezete a fajállomány nevelése terén ér el szép eredményeket, s a harmadik ötéves tervet négy év alatt akarja téljesfténi. A borjak szellős nevelése. Bohuslav Štolba baromfigondozó az idén 5000 csirkét nevelt föl. A szárnyasok fele a tervezett fajállományt fogja képezni. (. Mevald — ČTK — felv.) Azért még így is hozzámondja „azt a..." nem papírra kívánkozó, kinyilakoztatást, s csak azután fordul kissé restelkedve felém. A bemutatkozás után mindjárt azzal kezdi: — Látja, ennek a falunak még a termékek eladásában sincs szerencséje — mondja és lemondóan legyint. Majd kitálalja, hogy az előző napon a vojanyi felvásárló üzem 120 mázsa első osztályú káposztát rendelt a szövetkezettől. Az üzem vezetője háromszor is telefonált, hogy nagyon fontos a szállítmány. Egész éjjel dolgoztak a káposztával,, csakhogy minél korábban indulhassanak a fogatok. Ma meg visszaküldték az egész rakományt. — És ne bosszankodjék az ember, ha még ilyen dologban sem kap támogatást sehonnan! — fejezi be a témát, de már sokkal nyugodtabban, mert mint mondja, máskor és másokkal is történt már hasonló eset a felvásárló üzem részéről. Mi azonban nem nyugodhatunk bele az ilyen elintézési módokba, mert a belőlük származó veszteség népgazdaságunkat is károsítja, de az sem kisebb hiba, hogy a felvásárló üzemekkel szemben csökken a termelők bizalma. M ás témára terelődik a szó. A sártengerrel kezdjük. — Talán annak is az az oka, hogy a község nenj kap elég támogatást? — kérdezem. — No, azt nem állítottam, mert eddig még egyetlen évben sem merítettük ki a községfejlesztésre előirányzott összeget. Az emberek valahogy nem a közös ügyekkel, hanem inkább egyéni dolgaikkal törődtek. Persze a mostani költségvetésből már nem lehet csodákat művelni. — Akkor a szövetkezet is gyenge lábon áll? — kérdem a közös ügyek iránt tanúsított közömbösségre utalva. — Bizony 1958-ig inkább csak tengett-lengett, mint működött. Az utóbbi két esztendőben azonban sokat javult, szilárdult. Különösen az építkezés terén tett nagy lépést előre, de a termelésben is legalább a jó közepes színvonalára emelkedett. Meg aztán az is szép eredmény, hogy a fiatalok mind jobban bekapcsolódnak a szövetkezeti munkába. A szövetkezet raktárosa is közbeszól, aki jelenleg a mezőgazdasági technikumon tanuló Zahari elvtársat, a HNB elnökét helyettesíti. — Igaz, hogy sokat segítenek a fiatalok, csak az a baj, hogy sokat is követelnek. Nyomatékosan ejti ki az utolsó szavakat: kíváncsi az ember, hogy mennyi az a sok a fiatalok követelésében. íme a válasz: — Hát nekik nem tetszik, hogy nem az övék az egész kultúrház, mert egyik részében még benne a gabona. A titkár a fejét csóválja. Én megpróbálok összefüggést keresni az eddigi vélemények között. A falu fiatalsága tehát jól dolgozik és aránylag jól is keres a közösben, de legtöbbjét ez nem elégíti ki, hanem művelődni és főképp szórakozni is akar. A felsoroltak bizonyos, része vádként hangzik, nekem ennek ellenére rokonszenvessé kezd válni a bešai fiatalság. — És milyen szórakozási lehetőségekhez juthatnak a fiatalok abban a fél kultúrházban? — próbálok tovább tájékozódni. — Hát milyenhez juthatnának? Hiszen az üres falakon kívül nincs ott jóformán semmi — ilyenforma a válasz. — És a szövetkezet kulturális alapját használják fel? á szövetkezet vezetőivel folytat** juk a beszélgetést a szakmai továbbképzésről, a fiatalokról s elsősorban a fiatalok iskolázásáról. — Hogy hányan tanulnak mezőgazdasági iskolákon? — ismétli a kérdést Juhász Bertalan, az EFSZ elnöke. Falusi szokás szerint — és kimutatás hiányában — sorra veszik az egyes házszámtői az egész községet s a végén kikerekedik a számszerűség. Most heten járnak iskolába, legalább ennyi már befejezte a tanulást. Ezekből úgy tűnik, hogy a szakmai nevelés terén Besa községtől példát vehetnek a környékbeli falvak, hiszen ilyen létszámból minden funkcióba két szakember jut. Ezt a feltételezést azonban nem teljesen fedi a valóság. Igaz, hogy a szövetkezet elnöke már kétszer vett részt három-három hónapos elnökképző iskolázáson. Pallai Tihamér csoportvezető kétéves mesteriskolát végzett. Zahari István, a helyi nemzeti bizottság elnöke most végzi a technikumot. Szakképzett mezőgazdászuk, zootechníkusuk azonban még nincs, képzett csoportvezetőkben is hiány van. A jelenlegi funkcionáriusokat küldték ugyan továbbtanulásra, de nem éltek a lehetőséggel. — És a végzett fiatalok? — kérdezem, mert az eddig sorolt nevek között egyetlen kitanult nevét sem említették. — Tóth Lajost, aki szőlészeti mesteriskolát végzett, többször is kértük, hogy vegye át a szőlőcsoport vezetését. Nem vállalta — mondják többen. Kérdőjel lehet a tekintetemben, mert kérdezés nélkül is folytatják: — Fekete Zoltán a mesteriskola után most tovább tanul. Szabó Aranka és Nagy Ibolya még nem fejezték be a mesteriskolát. A többiek? Már hatan végeztek a szőlészetin, kettő még most tanulja a szőlészeti szakmát, — sorolják. — Mennyi a szőlőjük? — Csak négy hektár. — Milyen terveik vannak újabb telepítésre ? — Nem tartozunk a tokaji körzetbe, lényeges bővítéssel nem számolhatunk. — Akkor miért kell annyi szakember a szőlőbe? — Senki sem küldte őket — állítják.^ U

gy hangzik ez, mint vád a fiatalok felé. Olyan vád, amely elol nem térhetnek ki önkritika nélkül. Mert például miért nem tudtak olyan szilárd ifjúsági szövetségbe tömörülni, amely a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság segítségével a szükségletnek megfelelően irányította volna a fiatalokat a pályaválasztásban. Kit okolhatnak majd azért, ha a képesített nyolc szőlészt nem tudják szakmájukban elhelyezni? Miért tanultak nyolcan szőlészeti szakiskolán, ha képesített mezőgazdászra, zootechnikusra, állatgondozóra nagyobb szükség lenne? A falu közelében mér épül a vízelvezető és öntöző főcsatorna, a Latorca mentén gátat húznak az évszázadokon keresztül garázdálkodó folyó árja elé. S ha ezeket a munkákat befejezik, az 1561 ( hektáros szövetkezet a jelenlegi 520 hektár szántóterületet legalább duplájára növelheti. Természetes, hogy az állatállomány létszáma hasonló arányban növekszik majd. Ezt a fiataloknak látniok kellett volna. Persze ez csak egyik oldala az éremnek, mert nem kevesebb joggal tehetjük fel a kérdést a falu vezetőinek: miért nem nyújtottak segédkezet a fiataloknak a pályaválasztás nehéz gondjában. Hiszen a szövetkezet fejlődésével összefüggő szakkáder-szükségletet legjobban ők láthatták előre. Bizonyosan sokan megfogadták volna a fiatalok közül a jó tanácsot. Erre enged következtetni az a tény, hogy a fiatalok, a továbbtanulók az általános iskola után közvetlenül a mezőgazdaságot választók egyaránt szorgalmasan dolgoznak a közösben. Tehát a mezőgazdaság mellett döntöttek. Nagyobb részük nem is keres kibúvókat, hogy tanulásuk irányának megválasztásában hibát követtek el, mert az egyéni érdeket tartották szem előtt. De ezt most azzal igyekeznek jóvátenni, hogy a /nyári szünetben s az iskola elvégzése után ott vállalnak munkát, ahol éppen szükség van rájuk. Például az elmúlt nyáron Fekete Zoltán a .cséplőnél mint gépész dolgozott, Szabó Aranka és Nagy Ibolya a zöldségesben segédkeztek, a többiek sem húzódtak a munkától. Talán sokat emlegettem azt, ami ' még javításra vár, kevesebbet szóltam az olyan dolgokról, hogy a szövetkezet menet közben már sok komoly problémát megoldott. Elegendő férőhelyet biztosítottak az állatállomány számára. Az idén már teljesen a saját takarmányalapból látják el az állatállományt. Olyan gazdálkodást hátráltató problémákkal is meg kellett birkózniuk, mint az említett káposzta-ügy és egyebek. Azt is meg kell említenem, hogy a bešai EFSZ a jobbak közé tartozik a trebišovi járásban. Burgonyából jóval terven felül adtak közeilátásunknak, árpából, zabból többet termeltek a tervezettnél. Előreláthatólag húsból és tejből sem ma-, radnak közellátásunk adósai. De ha azt akarják, hogy önmaguknak, jövójüknek se maradjanak adósai, akkor a szakkáder-képzésben a jövő, a holnapi feladatok lebegjenek szemük előtt s úgy oldják meg a fiatalok tanulásának és elhelyezésének kérdését, hogy az teljes mértékben a közös ügyet szolgálja. Haraszti Gyula ÍJJ SZÖ 5 * 1980. november 17.