Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-15 / 287. szám, szombat

Kevés új film tette változatossá a mozik legutóbbi műsorát. Több hosszú premiér és felújított régi alkotás képezte a zömét. Annál nagyobb érdeklődéssel várjuk majd a szovjet filmek fesztiválját, a barátság hónapjának kimagasló rendezvényét, melyre már most készülnek moziaink. A hét műsorán érdekes dokumentumfilm szerepelt Hruscsov elvtárs franciaországi látogatásáról: TALÁLKOZÁS FRANCIAORSZÁGGAL. Szergej Jutkevics rendezésében, Kaszpij, Kiszeljov és Troskin operatőrök örökítették meg a szovjet kormányfő első történelmi jelentőségű franciaországi látogatásának nagy eseményeit. Megrázóan ecsetelte Gilberto Gazcon mexikói rendező a faji megkülönböztetés átkát egy Amerikába kivándorolt mexikói család drámai történetében. A KIVÁNDOROLTAK című film erős hazafias kicsengésű: azt az eszmét hirdeti, hogy mindenki a maga hazájában boldoguljon, ne szakadjon el a hazai gyökerektől. Az utóbbi időben meglepően jó, eszmeiségükben és művészi kidolgozásukban tökéletes filmek képviselik a hazai fflmgyártást. Ezek közé tartozik Jiŕí Krejčtk államdíjas rendező megfilmesített Drda-novellája is: FENNKÖLT PRINCÍPIUM. Nem eredeti film — egy közismert elbeszélés alapján készült a forgatókönyve s ilyen esetekben a filmezési kísérlet bizonyos kockázattal jár. Nos, a Fennkölt princípium alkotóiról megállapíthatjuk, hogy elkerülték az útvesztőket. Drda szóban forgó elbeszélését olvasóink is jól ismerik magyar fordításból. A Néma barikád mellett közkedvelt olvasmány lett. A náci megszállás legkegyetlenebb időszakában játszódik le a története, amikor egy ferde pillantás, vagy ellesett gúnyos mosoly elég volt ahhoz, hogy tízével és százával jussanak vérpadra ártatlan emberek. Krejčík filmje híven megőrizne a szerző mondanivalóját, s a film sajátos kifejező eszközeivel hatásosan kidomborította >a történet legmegrázóbb részeit. Ilyen hatásos momentum például az érettségi előtt álló nyolcadikosok, inkább vágyálmaikban mint a valóság talaján élő nagydiákok férfias összetartása, bajtársias szolidaritása a Damoklesz kardjaként fejük felett lebegő veszély láttán. A történet jellegzetes hőse a sorsa ellen lázadozni soha sem merő kisember, Málék tanár, az eszményi kisW&m^Šmb''' • • * • ^ ' V: . . " ^ VÄ'Jfj JPÍ> < ' ""ifijf"' • m polgár, aki a classica philologia-n túl tudomást sem vesz a világról, ö a nyolcadikosok osztályfőnöke, de mint afféle csodabogár nem örvend nagy tekintélynek. S egy szomorú napon ő a poros fóliánsokat búvó, „könyökvédős", halkszavú, bátortalan „emberke" naggyá nő tanítványai szemében ... Talán ezt tartanánk a rendező leghatásosabb beállításának: amikor a Heydrich-eset kapcsán féktelen terror dúl a protektorátusban és három nyolcadikos meggondalatlan csínytevésért a Gestapo kezére kerül, s már csak a kivégzettek névsorában értesülnek a diákok társaik sorsáról, az öreg Málék, aki felsőbb utasításra hivatva van megbélyegezni a szerencsétlenek „államellenes" cselekedetét, a félénk kispolgár - lehet, hogy eszményképeire, az erős lelkű római hősökre gondolva — szinte caesari nyugalommal intézi a „fennkölt princípium", a magasabb elv szempontjából e szavakat: A zsarnok megölése nem gyilkosság. A cseh kisember hőssé emelkedése a nemzet élet-halál harcában, illetve e harc hősiességre buzdító hatásának ábrázolása - ez a Fennkölt princípium remekül öszszefoglalt mondanivalója. Drda regényalakjait a cseh színművészet élgárdája keltette életre. Mindenekelőtt František Smolík nemzeti művészt kell dicsérnünk Málék alakításáért. A többi szerepalakító közül elismerést érdemel a bratislavai Ivan Mistrík, aki Otčenášek Romeo, Júlia és a sötétség regényének filmváltozata után már másodszor alakított hasonló szerepet. (L. L.) Holnap fejeződik be Bratislavában a hazai dráma fesztiválja. J. Herec fel vételén František Hrubín Augusztusi vasárnap című drámájának egyik je lenetében a Prágai Nemzeti Színház két kitűnő fiatal művészét, Marié Tomašovát és Ludék Munzert láthatjuk. Műkedvelők seregszemléje a Bratislavai Művelődési Házban Kulturális forradalmunk szerves részét képezi a tényleges társadalmi eröt jelen tő műkedvelői képzőművészet. Minél szé lesebb rétegekben felébreszteni és serkenteni a szép szeretetét, a sokakban szunnyadó tehetség apró szikráját fellobbantani nagyszerű feladat. Ugyancsak gyönyörű hivatás a gyermekek elfogulatlan szemével megláttatni a világot és ennek kifejezésére ösztönözni őket. Ez az országszerte működő hivatott oktatók irányítása alatt álló szakkörök programja. Meglepő eredményről ad hírt a chtelnicei kör Oravský vezetésével, 10—13 éves gyermekek és felnőtt tagjainak kitűnő meglátású munkáival. A Žilina! szakkör (oktatója F. Kráľ), a grafikában mutat fel szép eredményt. (Čapka, Halion, Kupkovič). A lučeneciekre kétségtelenül sugalló hatást gyakorol a városka nagy művész egyénisége: Szabó Gyula mester (Kruzič grafikai, Pupala képei, Hubáček rajzai rézdomborltásal). Feltétlenül nseg kell még említeni a bratislavai' Berger, fasizmus ellen tiltakozó. szívszorongató expresszív gyüjtötábori témájú festményeit, — és a szintén helybeli Keramikái kör (vezetője Trizma) friss fogalmazású élő, mozgó figuráit és mai vonalú edényeit, vázáit (Emanuelová, Burianová). B. ARTÚR ADAMOV, FRANCIA DRÁMAÍRÓ „1871 tavasza" címmel színdarabot ír a párizsi kpmmünról. A darabot a Német Demokratikus Köztársaságban mutatják be először. Jelenet a Fennkölt princíp ium-ból kétoldalt arca mellé hull, arca komoly s feszült figyelmet sugárzó, ujja türelmetlenül tovább akar lapozni a könyvben, noha tekintete csak az oldal közepén futkos. Ügy hiszem Neked is az a véleményed, hogy el kellene készíteni a férfiakkal szellemi téren is egyenrangú nő, az olvasó nő szobrát. BIZTOSAN EMLÉKSZEL még a régi Alsópiacra, amelyet jól lehetett látni a vonatból, mikor a mozdony a városka állomása felé pöfögött. Keserűlapú-erdőket, papsajtot, porcfüvet, terebélyes bojtorján-bokrokat, legelésző bárányokat s néhol egy-egy árva tehenet láttál rájta, ha kinéztél az ablakon. Olykor rongylabdát kergető mezítlábas gyerekek népesítették be a füves térséget. Az Alsópiacon ma hosszú épületek, gépszínek, műhelyek emelkednek: a hajdani üres terület a gépállomás birodalma lett. Olajoskezű, atlétatrikős munkások, szerelők járkálnak az épületek között. Mindenféle vasbrontoszauruszokat, színesre festett kerekes gigantoszauruszokat látni, de csöppet sem félelmetesek; az ember hű segítőtársai ők, mezők zúgó vándorai, könnyebbé teszik a munkát, az életet. A gépállomás közelében van az állami birtok gazdasági udvara. Ez a terület földesúri birtok volt a második világháború előtt. Tágas istállóinak, a bennük levő jószágnak, a kazlaknak, csűröknek ma a nép a tulajdonosa. Említésre méltó a kastélykert, melyben haltenyésztés folyik, s nagylombú százados fái alatt nyaranta szabadtéri előadásokat tartanak. A templomtér mögött többszárnyú impozáns palota állítja meg a sétáló idegent. Mikor egyszer — nem is oly régen — erre jártam, akkor kezdték építeni ezt az új iskolát. A sárban gumicsizmás emberek serénykedtek, téglaszállító futószalagok működtek, teherautók brummogtak a szerszámosbódék előtt, az ólmos ég alatt. Ma készen áll a gyönyörű épület, a tanítás javában folyik benne, tetejére langyos napsugár csurog. A tanítás azelőtt több helyen folyt, omladozó kastélyokban, magánlakások szobáiban, alkalmatlan, szűk épületekben. Most egy helyen vannak a tizenegyéves iskola osztályai, ebben a magas épületben, mely aránylag rövid idő alatt készült el. Kevés városban látni ehhez hasonló szép iskolát. A volt Tornallyai-kúria ma gyermekotthon. Kertjében a hagyomány szerint a tarkoponyájú tatárok vérfürdőt rendeztek, amikor itt jártak, védtelen asszonyokat mészároltak le. Most apró gyerekek játszanak a fűben, a lombos fák tövében. Fehérköpenyes gondozónők vigyáznak rájuk. A kert végéből jól látni azt a hegyet, amelyen Mátyás király egykor megkapáltatta az urakat, lejtőnek lefelé. A hegy lábánál elterülő faluban Mátyás szobra beszél a régi időkről. A feljegyzések szerint Cinka Panna is abból a faluból származott. A városkához, amelyben vagyok, nem fűződik semmilyen régi nevezetesség. Petőfi keresztülutazott rajta egyszer, s egy öreg házaspár néhány eredeti Rudnay-képet őriz lakásában, — ez minden. A város nevezetességei újabb keletűek, a népi demokráciában születtek. BE KELL FEJEZNEM a levelet, mert nemsokára indul a vonatom. Kár, mert még sok mesélnivalóm lenne. Itt van például a poliklinika, amely erről a padról jól szemügyre vehető. Mentőautók futnak ki kapuján, bejáratán ki- s bejárnak a betegek. A városba új orvosok érkeznek: nemrég foglalta el helyét az új tüdőszakorvos. i Az autóbuszokról sem beszéltem még, amelyek sűrű időközökben indulnak és érkeznek, kényelmes utazást biztosítva a közeli falvak lakosainak, akik néhány esztendővel ezelőtt gyalog vágtak neki az országút porának, cipőjüket, csizmájukat vál lukra függesztve. A savanyúvíz-forrásról sem írtam még, mely a városka határában csobog, s gyakran állják körül a bugyros asszonyok, demizsonos gyerekek. Azt beszélik, hamarosan ásványvíztöltő üzemet létesítenek a forrás mellett. A dörmögő traktorokról sem írtam, pedig többször találkoztam velük, a raktárak felé tartottak, vontatókocsit húztak, s a kocsik púposra voltak rakva gabonás-zsákokkal. A csinos üzleteket is kifelejtettem, s a hirdetőtáblákat is, melyek a főtéren sorakoznak, elhelyezésük kitűnő ízlésről tanúskodik, szinte húzzák az embert. S külön lapot érdemelnének az építkezések, a gombamódra szaporodó házak, sőt utcák. Elcsodálkoznál, ha közéjük tévednél... Egy helyen megálltam s kezemben Maltz regényével hosszú ideig néztem a szaporán dolgozó kőműveseket. Karjukon kidudorodtak a vastag erek, arcuk vöröses-barna volt, mint a réz. Egyszerre az egyik kőműves fütyülni kezdett. A füttyszó fémesen, vidáman szállt a kék üvegég felé. Talán abban a percben ébredt fel bennem a vágy, hogy vázlatot küldjek neked erről a helységről. VOLTAK, AKIK azt gondolták, ha ez a kisváros megszűnik járási székhely lenni, „meghal benne az élet". Örömmel üzenem, hogy az élet — mely nem hegyen-völgyön lakodalom, hanem munkából és vágyakból, gondból és reménységből tevődik össze, - megy tovább. És bármelyik utcán haladsz, bárhová nézel, meg kell látnod valamit, ami eszedbe juttatja Ady szavait, amelyek az itteni sors lényegét is hűen kifejezik: Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít. Szeretettel üdvözöl: Veres János Csanda Sándor: Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok Csanda Sándor könyve antológia, a közel ezer éves magyar-szlovák érintkezés, kölcsönhatás és a kölcsönös megértésre irányuló erőfeszítések dokumentumainak a gyűjteménye. Jelentősége azonban túlmutat az iskolai élet keretein: tartalmánál, jellegénél fogva joggal tart számot mindazoknak az érdeklődésére, akik szivükön viselik a magyar-szlovák barátság ügyét. A szerző a csehszlovákiai magyar ifújúság szocialista szellemű nevelését kívánja előmozdítani s éppen ezért közös múltunknak azokat a mozzanatalt, tényeit választja csak ki, amelyeket egyenes vonal köt össze a szocialista jelennel s ennek mintegy előzményeit, előjátékát képezik. Ez a válogatási elv pedagógiai szempontból teljesen Indokolt: anélkül, hogy elhallgatná a kapcsolatok árnyoldalalt (ezekre a bevezetőben és az egyes fejezetekben adott összefoglalókban gyakran történik utalás), a pozitívumoknak ez a hangsúlyozott előtérbe állítása meggyőzően sugalmazza a haladó múlt és szocializmust építő napjaink szerves, logikus összefüggését. mélyebb volt annál, ahogy ezt az antológia tükrözi. Štefan Krčméry is jelentősebb szerepet játszott a magyar irodalom propagálása terén annál, mintsem hogy megelégedhetnénk nevének puszta megemlítésével, egyetlen Ady-fordltásával és azzal a megállapítással, hogy „Hviezdoslavhoz hasonlóan magyarul is verselt" (i. m. 301. 1.). Ady Endre és a szlovák irodalom kapcsolata külön fejezetet kapott az antológiában, de az Itt olvasható szemelvények együttvéve sem adnak teljes képet arról, mit jelentett Ady a szlovákok számára. Mostohán bánik Csanda antológiája Ján Smrekkel és Valentin Beniak-kal is. Igaz, Milan Pišút alapos cikke Smrek Petőfijéről megtalálható a gyűjteményben, (i. m, 373. L), de miért nem kapunk legalább egy-egy versfordítást a valóban nagy hozzáértéssel tolmácsolt Petőfi-Ady- és József Attila-kötetekből? A Urai fordítás-irodalomban a magyar költők tolmácsolása terén a felszabadulás óta senki sem múlta felül Ján Smreket a szlovákoknál, akár a mennyiséget, akár a művészi színvonalat nézzük. Valentin Beniak neve is csak felsorolásképpen szerepel az Ady-fordítők között (1, m. 302. 1.) azzal a megjegyzéssel, hogy „nagyszerűen sikerültek fordításai". Pedig nemcsak Ady-t tolmácsolta, — mint azt a rövid megjegyzés alapján gondolni lehetne. Könyve a Večerná blýskavica Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Arpád, József Attila és Illyés Gyula nagyszámú versét tartalmazza, valóban „nagyszerűen sikerült" tolmácsolásban. E több, mint 230 fordítás közül egy-kettőnek helyet kellett volna adni a gyűjteményben. Az antológia szépirodalmi anyaga között olvasható értekező jellegű írások színvonalasan egészítik ki a könyv mondanivalóját, de Barsi Imre cikkét (Gondolatok egy Mőriczlevél olvasásakor, i. m. 322. I.) ki lehetett volna hagyni az első három bekezdés kivételével. Ami ugyanis ezek után következik, sem Móriczről nem mond újat, sem a kapcsolatok körébe nem tartozik. (Nem beszélve aról, hogy egy apró, de szemetszúró hibával kevesebb volnai a Betyár főhőse, Avari Jani, háromízben is Avar Jóska néven szerepel.) Helyesebb lett volna talán magát a Móricz-levelet közölni. Szily Imre Anton Straka c. írását (i. m. 324. 1.) igényesebben kellett volna elkészíteni: ebben a változatban keverednek a tanulmány és a riport műfaji sajátosságai s ez zavaróan hat az olvasóra. Straka munkássága nem érdemelt volna-e meg teljesebb, alaposabb feldolgozást? A XXIII. fejezet bevezetőjében téves az az állítás, hogy Vladimír Roy Ady életében fordította a magyar költő verseit Az első szlovák Ady-fordító Št. Krčméry volt, aki a Živena 1916. évfolyamában tette közzé A vár fehér asszonya és az Álmodik a nyomor c. verseket. Nem lehet egészen elfogadni Milan Pišút megállapítását sem, mely szerint Hviezdoslav megértette volna a nála egész nemzedékkel fiatalabb Ady-nak a költészetét (i. m. 374. 1.). Valóban megértette a Magyar jakobinus dalát, Ady-nak a nemzetiségi kérdésben vallott demokratikus nézeteit, de költészetének újszerűségét, modern művészi eszközeit, költészete egészét nem értette meg, távol esett ízlésétől. A könyv didaktikai és ismeretterjesztő funkciója mellett tudományos szempontból is értékes. Külön is figyelemre méltó a kuruckori kapcsolatokkal foglalkozó fejezet, amely Csanda Sándor egyéni kutatómunkájának eredményeiből is sokat merít. Egyebek között itt jelennek meg először nyomtatásban a Války a rebelie Františka Rákócziho II., a iiak oči jest dostal, valamint a szerző által felfedezett Za tréma horami kezdetű szlovák kuruc-dalok. A „Magyar-szlovák kulturális kacsolatok" hasznos, időszerű úttörő munka. Hatalmas tényanyagával, meggyőző érvelésével, szépirodalmi szemelvényeinek szuggesztív hatásával jelentős eszköz egyrészt a nacionalizmus elleni harcban, másrészt pedig a két, immár szocialista nemzet barátságának megszilárdítását és elmélyítését szolgálja nemcsak a tanulóifjúság, hanem a felnőttek körében ls. CSUKÁS ISTVÁN A történeti áttekintés azt mutatja - és Csanda könyv is arról győzi meg az olvasót -, hogy a magyar-szlovák kulturális érintkezés és kapcsolatok útja három jől elhatárolható szakaszra oszlik. A feudalizmus évszázadaiban a közös történelmi megpróbáltatások, a török és a német elleni harc, a jobbágyélet élményei tükröződnek mind a két nép irodalmában. Természetes, hogy a közös téma, a közös hősök, tehát a mondanivaló azonossága tömegével hozta létre a párhuzamosságokat, megfeleléseket. S a mindennapi együttélés, a nemzeti elr különítést nem ismerő életmód és az azonos fejlődési szint kedvezett a kifejezési formák szabad kölcsönzésének is, nem beszélve a témák, sőt egyes alkotások teljes egészében való átvételéről, idegen nyelvre való átírásáról. Mindez ösztönös folyamat eredménye, a szellemi termékek spontán cseréje az adott történelmi és társadalmi körülmények között. A kölcsönös megismerést tudatosan elősegítő irodalmi tevékenységre, tehát a szó mai értelmében vett kapcsolatokra a XIX. sz. elején került sor s keletkezésük összefügg a polgári átalakulás erőteljesebb megindulásával, a burzsoá nemzettéválás kezdeteivel. Az irodalom ekkor kezd betölteni jelentősebb társadalmi szerepet, egyáltalán ekkor kezd tényezővé válni és alkalmassá arra, hogy egyéb, sajátos funkciói mellett a kölcsönös megismerés s ennek révén a nemezti közeledés ügyét is szolgálja. Maga a történelmi fejlődés támasztja ezeket az igényeket az irodalommal szemben. A polgári nemzettéválás ugyanis a közös nyelvet beszélők szorosabb összetartozását, következésképpen a más ajkúaktől való elkülönülését eredményezi. Csanda könyve világosan mutatja, a szorosan értelmezett kulturális kapcsolatok magyarok és szlovákok között akkor kezdődnek, amikor — a polgári nemzettéválás hatására — az eltávolodás kezdődik. Éppen az eltávolodás, a szembekerülés tényeinek és veszélyeinek felismerése alapján tudatosodik a legjobbakban a kapcsolatok szükségessége. Csanda antológiájának egyik fő tanulsága, hogy a magyar-szlovák barátság ügyét következetesen mindig a demokratikus eszmékért harcoló írók, tudósok, politikusok szolgálták. Végső soron a két nép kulturális kapcsolatainak története. A magyar-szlovák kulturális kapcsolatok történetének harmadik szakasza a felszabadulással kezdődik. De míg az előző korszak kapcsolatai jórészt ellenséges légkörben működő haladó egvének, kis csoportok erőfeszítéseiből születtek, a szocializmus útjára lépett két baráti nép kulturális értékeinek cseréje már az új társadalmi rend lényegéből fakad s intézményesen, programszerűen folyik. A müvek kölcsönös fordítása most is fontos szerepet játszik olyan mértékben, amilyenre azelőtt nem volt példa. Az alapvetően új mégsem ebben van, hanem abban a szemléletben, írói magatartásban, amely a felszabadulás utáni kapcsolatokat bemutató fejezet verseiből és egyéb írásokból kiviláglik. A dokumentumok kiválogatása, az antológia összeállítása hozzáértő, szakavatott kéz munkája. A szerző nem törekedett teljességre, jó érzékkel általában azokat a müveket, megnyilatkozásokat gyűjtötte össze könyvében, amelyek jellemzőek keletkezésük körülményeire, a korra s azon belül az együttműködési törekvések tartalmára, jellegére és a törekvések képviselőire is. Néhány megjegyzéssel mégis szeretnénk a szerző segítségére lenni, hogy azokat az újabb kiadásnál figyelembe vehesse. Az anyag csoportosításánál és az arányok megállapításánál egyes esetekben nagyobb teret kellett volna biztosítani a kapcsolatok olyan munkásainak, akiknek tevékenysége az adott korszakban kiemelkedő volt. Hviezdoslav fordítói ténykedése és érdeklődése a magyar irodalom iránt például sokkal nagyobbarányú és ÜJ SZŐ 7 * 1960, október IS,