Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-15 / 287. szám, szombat

Italo Calvino: Az ellenség szeme AMINT PIETRO kora reggel az ut­cán ballagott, nyugtalanság fogta el­Zem tudott szabadulni attól az ér­zéstől, hogy egy ismeretlen ember tekintete követi minden mozdulatát. Megállt, hátranézett a külvárosi ut­ca teljesen néptelen volt. Pietro bosszúsan ment tovább. Miért is en­gedte, hogy ennyire eluralkodjék raj­ta ez az ostoba érzés! Ismét maga­biztosan lépkedett, igyekezett meg­találni az elveszített gondolat fona­lát. Késő őszi reggel volt, a sápadt napkorong a szürke égen nem gyö­nyörködtette a szemet, Pietro még­sem szomorodott el. De nyomasztó érzésétől, - mintha valaki a tarkó­jára szegezte volna merev tekinte­tét — csak nem szabadult, sőt úgy érezte, az ismeretlen egyre közelebb ér hozzá. Igyekezett elfojtani növekvő félel­mét, befordult egy népes utcába, de a sarkon hirtelen megállt és még egyszer hátranézett. Mellette egy mo­torkerékpáros suhant el, arább egy öregasszony vágott át óvatosan az úttesten; Pietro sehogy sem tudta őket kapcsolatba hozni az őt nyugta­lanító érzéssel. Tekintete ekkor egy másik járókelő figyelő tekintetével találkozott, aki szintén hátranézett. Mindketten egyforma siettséggel for­dították el a fejüket, mintha valakit keresnének. Pietro elgondolkozott: hátha ez az ember is magán érezte a tekintetemet! Lehet, hogy ma nem­csak én vagyok ilyen nyugtalan. Ta­lán a komor, felhős, őszi nap okozza ezt a nyugtalanságot. Ott állt a népes gyalogjárón és a járókelőket nézegette. Gondolatai ha­tására fokozott éberséggel vett észre minden hirtelen vagy önkéntelen mozdulatot. Még az sem kerülte el (i figyelmét, amint egy ismeretlen férfi összeráncolta homlokát, mint aki valami nagyon kellemetlen dologra gondol. — Csak szép nap ez a mai is! — gondolta. A VILLAMOSMEGÁLLÓNÁL türel­metlenül topogott; megfigyelte, hogy akik a villamosra várnak, ugyanolyan idegesek, akárcsak ő; mintha mind­annyian valami rendkívüli dologra várnának. Pietro felszállt a villamos­ra. A jegyszedő tévesen adott vissza és emiatt Pietro egyre mérgesebb lett. A vezető olyan dühvel csen­getett, mintha meg akarná siketíteni a járókelőket és a motorkerékpároso­kat, akik akadályozták a forgalmat. Az utasok a fulladozók kétségbeesé­sével kapaszkodtak a fogantyúkba. Pietro az ajtó mellett Corrado termetes alakját pillantotta meg. Ba­rátja nem vette őt észre; szórako­zottan bámult ki az ablakon. — Corrado! - szólította meg Piet­ro, feléje fordulva az utasok feje felett. Corrado összerezzent. — Te vagy az, Pietro? Nem vette­lek észre. Egy kicsit elmerengtem. — Ügy látszik, ideges vagy — je­gyezte meg Pietro, majd mikor rá­jött, hogy másnak akarja tulajdoní­tani saját érzéseit, hozzátette: ­Nem tudom miért, ma valahogy én is nyugtalan vagyok. — Nem csoda. Ki nyugodt manap­ság? - kérdezte Corrado és széles arcán gúnyos mosoly jelent meg, amely akaratlanul is arra késztette a körülállókat, hogy felfigyeljenek sza­vaira. — Tudod, milyen érzésem van? — kérdezte Pietro. - Mintha valakinek a tekintete követné minden mozdu­latomat. — Kinek a tekintete? — Egy emberé ... Valahol már lát­tam! Hideg, könyörtelen a tekinte­te... — Olyan, mintha nem is rád irá­nyulna, s te mégis állandóan maga­don érzed?... - fordult feléje Cor­rando. — Igen, mintha ... — A náci merev tekintete? — Igen, igen, mintha egy fasisztá­nak a szeme követne — bólintott Pietro. — Ez érthető - mondta Pietro, és fellapozta a kezében levő újságot. - Nézd csak a híreket. - A címekre mutatott. - „Kesselringet szabadláb­ra helyezték", „Volt SS katonák ösz­szejövetele". - „Az amerikaiak pén­zelik az újfasisztákat." - Nem cso­da, hogy újra magunkon érezzük a tekintetüket. — Gondolod? De miért csak most érezzük? Elvégre Kesselring és a volt SS katonák ezelőtt egy-két évvel is éltek... Igaz, cikkor Kesselring és egyes SS katonák a börtönben ültek, de mi jól tudtuk, hogy élnek, erről soha nem feledkeztünk meg... — Azt mondod, magadon érzed valakinek a tekintetét - mondta el­gondolkozva Corrado. — Tudod, mos­tanáig a fasiszták igyekeztek másfele nézni. Lesütötték a szemüket, a föl­det bámulták és mi elszoktunk merev tekintetüktől. Őket volt ellenségnek tartottuk, csak vadállati kegyetlenke­déseikre emlékeztünk gyűlölettel. De mostanában a fasiszták ismét ugyan­azzal a merev tekintettel követik minden mozdulatunkat, mint több évvel ezelőtt. Emlékszünk erre a tekintet­re... s most újra magunkon érez­zük ... Pietrónak és Corradónak sok közös emléke volt azokból az időkből. Kel­lemetlen emlékek voltak. Pietro test­vére koncentrációs táborban pusztult el. Pietro most öreg édesanyjával la­kott együtt, egy régi házban. Csak estériként tért haza a munkából. Ilyenkor megszokottan nyikorgott a kapu rozsdás sarka, lábai alatt csi­korgott a kavics, akárcsak régen, amikor Pietro gyanakodva figyelt fel a legkisebb zajra is. VAJON HOL CSELLENG e pillanat­ban az a német katona, aki akkor este berontott a házukba? Talán épp egy hídon megy át, vagy a csatorna mentén, megvilágított alacsony házak előtt lépked a távoli Németország­ban, ahol még most sem takarították el a romokat. Bizonyára civilben van, állig begombolt fekete esőköpenyben, zöld sapkában, szemét vastag szem­üveg takarja el, amely mögül, őt, Pietrót figyeli a merev tekintet. Pietro kinyitotta az ajtót. — Te vagy az? — hallotta anyja hangját. — Na végre ... — Hiszen, tudod, hogy csak estére jövök haza... — mondta Pietro. — Igen, igen, de ... nagyon aggód­tam érted. Egész nap nem találtam a helyem. Magam sem tudom, miért... Tudod ezek a hírek... Volt táborno­kok, akik újra a német hadsereg élé­re kerültek... és azt bizonygatják, hogy nekik van igazuk ... — Te is! - kiáltott fel Pietro. ­Tudod-e, mit mondott Corrando? Hogy mindnyájan a fasiszták tekinte­tét érezzük magunkon. Ettől vagyunk annyira nyugtalanok... — Pietro el­komolyodott. Ügy mondta ezt, mint­ha egyedül Corradónak lettek volna ilyen gondolatai! Anyja lassan megsimogatta az ar­cát. — Mondd, Pietro, lesz háború? Va­lóban ismét feltűnnek az utcákon? — íme, gondolta Pietro, — az utóbbi időben, mikor egy újabb hábo­rú veszélyéről hallottunk, semmi ha­tározott elképzelésünk nem volt róla. A hitleristák megmutatták nekünk a háború igazi arcát, de ki tudta vol­na megmondani, milyen lesz az új háború? Most már tudjuk. Az új há­borúnak csak egy arca lehet: a fa­siszta gyilkosok embertelen arca. Vacsora után Pietro kilépett a házból. Zuhogott az eső. — Pietro! — szólt utána az anyja. — Tessék, mama ? — Hová mégy ilyen ítéletidőben? — Miért volna ez ítéletidő, anyám? — Csak úgy mondom. De ... gyere haza minél hamarabb ... — Már rég felnőtt vagyok, mama. — Tudom, fiam ... Szerencsés utat Pietro. Az öregasszony ott állt az ajtóban, hallgatta fia lépteit a csikorgó kavi­cson, aztán a kapu csattanását. Mi­kor fia léptei eltávolodtak, bement s óvatosan bezárta az ajtót. Hallgatta az esőcseppek koppanását. Németor­szág messze volt, nagyon messze, az Alpokon túl. Bizonyára ott is esik az eső. Egy gépkocsiban Kesselring ro­bog valamerre; a kerekek szét fröcs­kölik a sarat. Az SS katona, aki el­rabolta tőle az egyik fiát, volt gyil­kostár saivdl találkozik valahol; csil­logó fekete köpenyt visel, a régi ka­tonaköpenyét. Persze, nevetséges így nyugtalankodni minden éjszaka, ta­lán egy év múlva sem történik sem­mi borzalmas, Viszont a háborúban is voltak nyugalmas, békés esték ... Mégis, szüntelenül gyötörte a gon­dolat: - Mi lesz velünk holnap? ÜLT MAGÁNYOSAN. Kint zuhogott az eső. És az esőmosta Európán át, az éjszakai sötétségben a régi ellen­ség tekintete szegeződött rá. Látom a szemét - gondolta az anya. — De ők is látják a mi szemünket. — Ült egyenesen; fáradt szeme fenye­getően nézett a sötétségbe. VINCZE FERENC fordítása fiiü A technika fejlődése a divat tükrében AMI MEGLEPTE A KÜLFÖLDI SZAKEMBEREKET • GYAPJÚ HELYETT MŰFO­NAL? 1961-BEN: ANILON, EVALON, MIRLAN A műfonalak megjelenése tagad­hatatlanul rányomta bélyegét a divat alakulására is. Elegendő megemlíteni a nylon, szilon anyagokat, amelyek aránylag rövid idő alatt teret hódí­tottak. Az utóbbi időben műfonálból sikerült szőrmeutánzatokat is előál­lítani, melyek kivitelben semmivel sem maradnak el a szőrmebundától. A női szilon fehérnemű, a férfi szi­lon ingek nagy közkedveltségnek ör­vendenek s ezekből iparunk ma még nem képes teljes mértékben kielé­gíteni a keresletet. A szilon tartós, ruganyos, könnyen mosható, gyorsan szárad, vasalni se kell. Olyan tulajdonságok ezek, ame­lyek több vonatkozásban felülmúlják a gyapotot és a gyapjút is. Mégis sok kifogás hangzott el a műfonálból ké­szült anyagokat illetően. Simasága sok bosszúságot okozott a varrónők­nek. Hőszigetelő-képessége aránylag kicsi, ezért egészségügyi szempont­ból a szilon fehérnemű viselése télen nem ajánlatos. További fogyatékos­ságnak róható fel, hogy a műfonal a gyapottól és gyapjútól eltérően nem veszi magába a nedvességet. A világ fejlettebb ipari országai­ban a legkiválóbb szakemberek fára­doznak olyan műfonal előállításán, amely minden vonatkozásban helyet­tesítheti a gyapjút. A brnói árumintavásáron tudomá­nyos értekezlet keretében számos ország szakembere tárgyalt a műfo­nalak problémájáról. Nem hiányzot­tak a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, a Német Demokratikus Köztár­saság, Nyugat-Németország, Francia­ország és Anglia képviselői sem. S amikor dr. Nedved elvtárs, a tex­tilgépeket gyártó libereci vállalat képviselője arról beszélt, hogy ha­zánkban sikerült megoldani a műfo­nal bolyhosítását és az ilyen fona­lakat gyártó gépek megtekinthetők a brnői mintavásáron is, külföldi ven­dégeink még nem nagy jelentőséget tulajdonítottak e bejelentésnek. Azt hitték, egyszerű kísérletről van szó, amelyet a gyakorlatban még ki kell próbálni. Ez esetben tévedtek. A mintavásár igazgatósága a külföldi szakemberek számára lehetővé tette három üzemünk megtekintését, ahol az új műfonalak három új fajtája: az Avilon, Mirlon és Evalon készül. Egyszerre felfigyeltek e páratlan csehszlovák sikerre és bizony hir­telen nagy lett az érdeklődés az új műfonalat gyártó gépek iránt. Ezeket a gépeket a mintavásár lá­togatói is megtekinthették. A C-pa­vilonban voltak kiállítva. Megtapo­gathatták a bolyhos műfonalat és a kiállítás második hetében naponta négyszer divatbemutatót is tartottak e gépek közvetlen szomszédságában. Itt az új műfonálból készült női ru­hákat láthatták az érdeklődők. Mi tagadás, a csinos, szép kivitelű ruhák nagy sikert arattak. Ennek tu­lajdonítható, hogy a libereci vállalat kiállítói egyszerre a kíváncsiskodók pergőtüzébe kerültek. — Mikor kerülnek piacra az új műfonálból készült anyagok? Dr. Nedved elvtárs felelőssége tel­jes tudatában jelentette ki: - 1961-ben! Röviden még talán a műfonál boly­hosságáről. Ismeretes többféle el­járás. Az Evalon például kinézésre, fogásra semmiben sem különbözik a gyapjútól. A sima -fonal a hő hatá­sára vatta módjára vékonyka fona­lacskákra bomlik. További ismert fajta a Mirlan. Ez inkább a gyapot­fonálhoz hasonlít. Itt a műfonal sima felületének enyhe bolyhosodását lég­nyomással érik el. Ennek következ­tében a sima felület megrepedezik. Az itt felsorolt anyagok előnye! tartósság, ruganyosság, hőszigetelés, gazdaságosság. A nyersanyag meny­nyisége nincs korlátozva a juhte­nyésztés terjedelmességétől és ott is gyárthatják, ahol juhtenyésztéssel nem foglalkoznak. Gyakorlati előnye: könnyen mos­ható, gyorsan szárad, nem kell va­salni és mosás közben nem megy, össze (mint az a gyapjú esetében gyakori jelenség). Nem kétséges, az új műfonalakból készült anyagok iránt nagy lesz az érdeklődés. Zs. fc. A kövérség megelőzhető és gyógyítható LÉPTEN-NYOMON halljuk manap­ság, hogy a kövérség alapjában véve betegség s hogy a hízás idő előtti öregedést jelent. Am sokan, különö­sen olyan hízásnak induló emberek, akiket súlygyarapodásuk még nem gátol semminemű tevékenységükben, kizárólag szépséghibának tartják a testükre rakódó hájréteget, pocak­jukat. Pedig már a kezdődő kövér­séget is rendestől eltérő, tehát be­teges állapotnak kell tekinteni. S va­lóban öregedést jelent-e a hízás? Maga a nehezebb testsúly is megter­helést jelent az ember legfontosabb szervei számára — a hájasodás pedig nem csupán a testfelülethez közel eső részeket, hanem az egyes szer­veket is érinti és megnehezíti mű­ködésüket. Miután pedig az agy, a szív, az érrendszer, a máj és más szervek fokozott igénybevétele egy­ben gyorsabb elhasználódást is jelent, méltán szólhatunk a hízással kapcso­latban a szervek, s az egész szer­vezet öregedéséről. Ki ne ismerné a szólást mondást: Míg a kövér embér lefogy, addig a sovány elfogy ..." Az orvosi statisz­tikákkal alátámasztott tudományos tapasztalat azonban mást mond; a kövér sokkal közelebb áll a betegsé­gekhez, az öregséghez s a halálhoz, mint a sovány, helyesebben szólva, mint a normális testsúlyú ember. Milyen a rendes testsúly? Legtöb­ben már az iskolában vagy a sorozó bizottság előtt megtanultuk, hogy ha testmagasságunkból levonunk 100-at, azt a számot kapjuk meg, amely kg­ban az eszményi testsúlyt fejezi ki. Ez azonban csak hozzávetőleges szá­mítás, mert a meghatározáshoz az ember korát és nemét is figyelembe kell vennünk. Például egy 165 cm magas férfi eszményi testsúlya 32 esztendős korában 65 kg lenne. Ha az ember saját „előírt" súlyánál 5 szá­zalékkal több vagy kevesebb, ezt nem kell figyelembe vennünk. Ha súly­többlete 5 százaléktól 20 százalékig terjedően emelkedik, enyhefokú, nemkívánatos elhízásról beszélünk. Ha ennél is nagyobbfokú elhízásról van szó, ezt már beteges kövérség­nek tekintjük. A HlZÄS LÉNYEGE a túltápláltság folytán bekövetkező hájlerakódás az ember szerveztében. Van ugyan oly természetű kövérség is, amely belső­kiválasztású mirigyek működési za­varaiból, betegségéből ered, de a tudományos kutatás kimutatta, hogy az elhízásoknak több mint 90 száza­lékát táplálkozási mértéktelenség okozza. Nem helyénvaló a hízást, a kövérséget öröklődésre, családi haj­lamra fogni rá, mert valószínű, hogy csupán a táplálkozási szokások, a konyhai mesterfogások és bizonyos kedvelt ételek előtérbehelyezése száll nagyanyáról anyára s anyáról lányára és ily módon „öröklődik" a túltápláltság is nemzedékről nemze­dékre. A táplálkozás célja az, hogy a szervezet a tápanyagok feldolgozása révén a testi és szellemi tevékeny­ségre felhasznált energiát s az el­használódott sejteket pótolja. A test­re akkor rakódik le tartalék formá­jában a fölösleges megterhelést je­jelentő hájréteg, ha több élelmet fogad be, mint amennyire az újrapót­láshoz szüksége van. A túlméretezett táplálkozás nem mindig egyedüli oka a kövérségnek. Az esetek nagy ré­szében hozzájárul a munka, a pi­henés és a szórakozás álló vagy ülő jellege, leginkább a komoly erőkifej­tést kivánó testmozgás hiánya. A kövérség önmagában véve is be­tegség, de ezenfelül közvetlen okozója lehet más bajoknak is. A bete­ges elhízás következtében fellépő ér­elmeszesedés például a szívizom ren­des munkáját is károsan befolyásol­hatja. A kövér embereknél vérkerin­gési zavarok folytán könnyen fejlő­dik ki visszérbetegség. A testsúly gyarapodása gyakran vonja maga után a hátgerinc, láb, az izületek bántal­mait. Megemlíthetjük az ivarszervek zavarait, a nemző- és fogamzóképes­ség csökkenését a beteges elhízás következtében. Nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a kövérség lelki kiha­tásait sem. S így sorolhatnánk még az elhízás-okozta károsodások egész skáláját. MINT CSAKNEM MINDEN BETEG­SÉG a kövérség is megelőzhető és gyógyítható. A megelőzés titka: ide­jében elsajátítani az ésszerű táp­lálkozás és a helyes életmód alapvető követelményeit s minden tekintetben eleget tenni ezeknek, szűkebb családi és tágabb kö­zösségi, társadalmi viszonylat­ban is. Ezt már a gyermekkor­ban kell elkezdeni, tehát a szülők és a pedagógusok egyik legfőbb fel­adata, hogy a gyermekeket szokta­tással, példaadással és oktatással rendszerre és mértékletességre ne­veljék a táplálkozásban is. A serdü­lőkori ifjúság érdeklődését, kedvte­léseit is úgy kell felkarolni, hogy egészséges szenvedélyei, sportszere­tete stb. tartós szokássá váljanak. Szó sincs arról, hogy aszkéta módon éljünk, de harmincöt esztendős élet­korunk betöltése után, amikor már arra kell gondolnunk, hogy a testben és az érrendszerben elindulnak a szöveti elváltozások, bizony már jól tesszük, ha lemondunk a zsíros éte­lekről, a cukrászsüteményekről, ha kevesebb tejfölt és tojást fogyasz­tunk; ehelyett azonban bátran ehe­tünk zöldséget, gyümölcsöt, burgo­nyát, tejet, túrót, joghurtot, sovány­húst, rozslisztből sütött kenyeret. A kövérség gyógyításának kérdésé­ben mindig orvoshoz kell fordulnunk, ő állapítja meg, a betegségnek mily neméről van sző, s meghatározza a szükséges gyógymódot is. A gyógy­kezelés főképp orvosilag előírt, táp­lálékcsökkentő diétából, mozgási gya­korlatokból s esetleg gyógyszeres kúrából áll. Komoly, indokolt ese­tekben az orvos intézeti kezelésre bízza betegét, fürdőbeutalást javasol. Az orvos tanácsa és irányítása nélkül végzett fogyókúra a szervezetben komoly károsodásokat okozhat s nem vezet tartós eredményhez; ezért so­hase kísérletezzünk önállóan, még ismerőseink legjobb tapasztalatai alapján sem. Dr. Szántó György A Jičíni AGROSTROJ dolgozói próbaüzemeltetésre ötven kétsoros SCZ-2-es répa­kombájnt adtak át földműveseinknek. A kísérlet eredményeit megbeszélik a szakemberekkel, majd a gép tökéletesítése után — valószínűleg már a jövő év­ben — áttérnek a kombájn tömeges gyártására. ÜJ SZÖ 8 * !960, október 15.

Next

/
Thumbnails
Contents