Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-15 / 287. szám, szombat

Békében akarjuk építeni szocialista hazánkat (Folytatás a 2. oldalról) az amerikai imperializmus uralma alá akarja hajtani az egész világot és ezért lázasan fegyverkezik s világszerte katonai támaszpontokat épit. A monopoltöke a fegyverkezésbe^ látja a gazdasági válság mindent gyógyító írját, mert az óriási hadi megrendelésekkel akarja elősegíteni a tőkés gazdálkodás stabilitását. Ezért. az amerikai imperialisták kétségbeesetten meggátolják a leszerelési intézkedésekről való konkrét megegyezés minden kísérletét. Ugyanakkor félnek attól, hogy a leszerelési intézkedést megvalósítása megrendítené az egész tőkés világban elfoglalt helyzetüket. Jól ismert tény, hogy az Egyesült Államok politikai uralma szövetségesei felett jelentős mértékben éppen a lázas fegyverkezéstől függ, amely főképp a kisebb tőkés államoknak gu2Sba köti a kezét és az amerikai monopóliumok diktátumának kénye-kedvére szolgáltatja ki őket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tavalyi közgyűlésén a nemzetek ama akarata, hogy a világbékét megőrizzék, az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslnt egyhangú elfogadásában nyilvánult meg. Genfbe egybehívták az ún. tíz ország bizottságának ülését, amelynek mi is tagjai voltunk és amelynek konkrét lépésekről kellettvolna tárgyalnia. A genfi tárgyalások lefolyása azonban megmutatta, hogy a nyuqati küldöttségek azzal az elhatározással mentek Genfbe, hogy ne folytassanak semmilyen konkrét tárgyalást, ne engedjék a legkisebb pozitív eredmény elérését sem, annál kevésbé a leszerelés kérdésének teljes egészében való komoly és felelősségteljes megoldását. Sőt elálltak saját javaslataiktól is, mihelyt a szocialista országok küldöttségei e javaslatokkal egyet értettek. A genfi tárgyalások számukra azt a célt szolgálták, hogy a tárgyalásokkal elaltassák a nemzetek éberségét s azalatt folytathassák lázas fegyverkezésüket és háborús előkészületeiket. Ebben a helyzetben a szocialista országok számára nem maradt más hátra, mint a tárgyalásokat félbeszakítani és ragaszkodni ahhoz, hogy az egész kérdéssel újból foglalkozzék az ENSZ közgyűlése. Kiderült, hogy elhatározásunk, amelynek alapján a tizesbizottság tárgyalásairól eltávozt&nk, teljesen helyes volt. A közgyűlés általános vitájának lefolyása feltárta az Egyesült Államok álláspontja, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamai többségének érdekei között tátongí alapvető ellentéteket. Napjaink legkomolyabb kérdésében elfoglalt eltérő álláspontjuk teljes mértékben megnyilvánult a Szovjetunió újabb leszerelési javaslatainak, valamint az ún. nyugati koncepció legutóbbi változatának összehasonlítása során. E két álláspont szembeállítása világosan és újból megmutatta az egész világ előtt, ki óhajtja igazán a megegyezést. A szovjet leszerelési javaslatok a három szakaszra tervezett leszerelési intézkedések világos, konkrét programját adják, ugyanakkor a leszerelés megvalósítását minden egyes szakaszban ellenőrzés kísérné. Hruscsov elvtárs szavai szerint készek vagyunk az ellenőrzés bármilyen rendszerét elfogadni még akkor is, ha a kommunizmus megrögzött ellenségei dolgozták ki, de természetesen ennek az ellenőrzésnek valamennyi fél által jóváhagyott tényleges leszerelésre kell vonatkoznia. Az amerikai imperialisták nem arra törekszenek, hogy hatékony leszerelési intézkedéseket tegyenek szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt, hanem arra, hogy az ellenőrzés ürügye alatt nyíltan kémkedést folytathassanak a szocialista országok ellen. Emellett tovább folytatnák a lázas fegyverkezést. Teljes mértékben azonosítjuk magunkat a Szovjetunió küldöttségének azon álláspontjával, hogy a leszerelésnek valamennyi fegyvernem és háborús eszköz megsemmisítését kell jelentenie. A szovjet kormánynak az ismer! leszerelési deklarációban, valamint az általános és teljes leszerelésről kötendő szerződés fő rendelkezéseinek tervezetében foglalt javaslatai, amelyeket küldöttségünk támogat, nemcsak a közgyűlésen résztvevő számos küldöttség részéről, hanem elsősorban a világ valamennyi országa százmilliós tömegeinek részéről lelkes támogatásra talált. , És miből fakad ez a támogatás? Abból a tudatból, hogy az általános és teljes leszerelés problémájának megoldása és a konkrét haladás elérése ezen az úton lényeges mértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A minimumra csökkentené egy újabb világkonfliktus kirobbanásának veszélyét, felújítaná az állaimok közötti bizalmat és eddig pusztító eszközök gyártására fordított óriási eszközöket szabadítana fel békés célokra. Főként a gazdaságilag elmaradott és kevéssé fejlett országok népei ébrednek tudatára, mit jelent gazdaságuk fejlesztésére az eddig fegyvergyártásra fordított eszközök csak egy részének felhasználása is. Az általános és teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslatok óriási vonzóereje nem engedi, hogy az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei nyíltan lépjenek fel a leszerelés ellen és így különféle hazugságokhoz és mesterkedésekhez kénytelenek folyamodni. Az egyik ilyen mesterkedésük ama szovjet javaslat meghiúsítása, mely szerint a leszerelés kérdését a közgyűlés plénuma tárgyalja meg a kormányfők részvételével, és ne utalják bizftttság elé. ahol e kérdést a nyugati hatalmak végtelenbe nyúló meddő vitákba temetnék. Hruscsov elvtárs az eddigi tapasztalatok alapján a bizottságban való tárgyalásokat találóan egy bűzlő lóistállóhoz hasonlította és nyomatékosan figyelmeztette a közgyűlést, hogy ha nem emel szót a leszerelés mellett, csalódást okoz a békére törekvő nemzeteknek. Ismerni kell és meg kell érteni azokat az indítékokat, amejyek egyes semleges országok küldöttségeit arra vezették, hogy a leszerelés kérdésének a politikai bizottságban való megtárgyalására irányuló javaslatra szavazzanak. Ez számos küldöttségnél nem jelenti azt, hogy ellenzik az általános és teljes leszerelést. Egyesek még illúziókat táplálnak az ENSZ-bizottságok munkájáról — nem látják az egész gépezetet. A különféle amerikai javaslatok és beszédek „őszinteségéről" tanúskodik egyébként az az állásfoglalás is, amelyre a külügyminisztérium sugallatára az amerikai sajtó s később egyes hivatalos tényezők is a Szovjetuniónak az ún. tíz ország bizottsága kibővítésére tett javaslatával szemben helyezkedtek. Az Amerikai Egyesült Államok azonnal határozottan tiltakozott az ellen, hogy a semleges országok képviselői az Atlanti Paktum országainak képviselőivel és a Varsói Szerződés képviselőivel egy asztalhoz üljenek az általános és teljes leszerelés javaslatainak megtárgyalása céljából. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan nem akarja azt, hogv nagyobbszámú ország, amelyeknek létérdeke a béke és a világbiztonság megőrzése, közvetlenül részt vegyen a leszerelés problémáinak megtárgyalásában. Az amerikai monopolisták és NATO-beli szövetségeseik előtt világos, hogy helyzetük gyengülni fog. hogy nem folytathatják szemfényvesztéseiket és ezek az országok felismerik, milyen célokat követnek az imperialisták. Előbb utóbb — tekintet nélkül az ENSZ-ben lezajlott mostani szavazásra — kell, hogy az imperialisták mesterkedései kudarcot valljanak. Az általános és teljes leszerelés gondolata egyre inkább tért hódít az emberiség többségében s ma nagy erkölcsi erőt jelent. E gondolatot nem lehet kiirtani a nemzetek tudatából s nem lehet levenni többé a nemzetközi tárgyalások programjáról. Ezért teljes mértékben állást foglalunk a Szovjetunió azon javaslata meUett, hogy a leszerelés kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlése tárgyalja meg, amely Hruscsov elvtárs javaslata szerint 1961 tavaszán Genfben, vagy valahol máshol Európában ülhetne össze. Az általános leszerelés kérdése napirenden marad, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. És napirenden marad mindaddig, míg nem nyer sikeres megoldást, míg nem szüntetik be a fegyverkezési versenyt, míg nem jön létre a háborúktól és fegyverektől mentes világ, amire az emberiséq hosszú évszázadok óta vágyódik, amiről álmodik. Elvtársak! Küldöttségünk a Szovjetunió, Lengyelország és a szocialista tábor más államainak küldöttségeivel együtt az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlését felhasználta arra, hogy újra megvilágítsa az ellentmondást, például a. békével és a leszereléssel kapcsolatos amerikai szavak és az Egyesült Államoknak a Német Szövetségi Köztársaság irányában gyakorolt politikája között. Fellépéseinkben határozottan rámutattunk arra, hogy az amerikai kormánykörök felelősek a támadó német imperializmus monopolista gazdasági alapjának felújításáért. Ezt a felelősségüket nem rázhatják le. Nem -mi, nem a Szovjetunió, hanem ők szegték meg a potsdami egyezményt és Angliával, valamint Franciaországgal együtt újra talpra segítették a német militarizmust. Felszólalásainkban azokból a történelmi tapasztalatokból merítettünk, amelyeket népünk a nemzeteink ellen irányuló német imperialista agresszió során szerzett. Mi sohasem feledkezünk meg Münchenről és 1939. március 15-ről. Ezért nem engedjük meg, hogy az imperialisták ábrándokba ringassák a világ közvéleményét és leplezzék előtte, hogy Nyugat-Németországban Adenauer kormánya a fegyverkezésnek és a háború előkészítésének politikáját folytatja, hogy újra az agresszió útjára lépjen. A Német Szövetségi Köztársaság 1961. évi éppen most jóváhagyott költségvetése több mint 12 milliárd márkát irányoz elő közvetlenül a fegyverkezésre, vagyis 2 milliárd márkával- többet, mint tavaly. Nyílt -titok azonban az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság költségvetési tételeinek fele, vagyis mintegy 24 milliárd márka szolgálja a fegyverkezést. Cáfolhatatlan tény, hogy az amerikai imperializmus segítette a nyugat-hémet militaristákat az új Wehrmacht építésének útjában álló akadályok eltávolításában, a Wehrmacht bevonásában a támadó jellegű Atlanti Tömbbe s az amerikai imperializmus leghűségesebb európai szövetségesévé avatásában. A német imperialista erők ezen céltudatos támogatása és a Bundeswehr támadó, valamint rakétafegyverekkel való felfegyverzése elsősorban azzal magyarázható, hogy az amerikai imperialisták Európában a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint a forradalmi, haladó erők ellen irányuló támadó jellegű bázist építenek. Egyben ezzel olyan helyzetet teremtenek, hogy a NATO többi résztvevője engedelmeskedjék az amerikai kívánságoknak. A szocialista országokat elvakultan gyűlölő, számos nyugat-európai politikus hallgatott az amerikai monopolisták tanácsára, azt hívén, hogy a Bundeswehr fog harcolni herlyettük a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló, jövőben kirobbanható háborúban s megvédi őket — szavaikkal élve — a kommunizmus veszélyétől. Ezért nem hallgat sok nyugati politikus figyelmeztetésünkre. Nevetséges az az állításuk, hogy Nyugat-Németországot ellenőrizhetik, mivel tagja a NATÖ-nak. Ez az érvelés teljesen téves ma, amikor Nyugat-Németország a legerősebb partnerré válik a NATÖban, egységeit és támaszpontjait széthelyezi egész Nyugat-Európában, s nehéz rakéte, valamint nukleáris fegyvereket kap. Talán nem képzelik Nyugaton azt, hogy a nyugatnémet imperialisták megkérdezik tőlük, vajon megtámadhatják-e a szomszédos országokat? Ma már olyan a helyzet, hogy Nyugat-Németország NATÖ-szövetségeseit akaratuk ellenére is belesodorhatja egy háborús konfliktusba. A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának közös nyilatkozata felhívja valamennyi állam kormányának figyelmét az abból a tényből eredő helyzet komolyságára, hogy Nyugat-Németországnak a nyugati hatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok által támogatott felfegyverzése új veszélyes időszakába lépett. Nyugaton mindenkinek tudatában kell lennie annak, mily nagy veszélyt jelent Európa népeire a militarizmus és a revansizmus nyugatnémet politikájának támogatása. A Szovjetunió és a szocialista országok előre látták a nyugat-németországi militarista fejlődést, amikor felismerték, milyen politikát gyakorol az Amerikai Egyesült Államok kormánya a felosztott Németországgal szemben. Ezért állandóan felemeljük intő szavunkat, állandóan küzdünk a revansizmus, a militarizmus, a Bundeswehrnek atom- és rakéta fegyverekkel való felszerelése ellen. Ma azonban már ott tartunk, hogy a nyugatnémet hadsereg — létszámát tekintve — a legnagyobb Nyugat-Európában. Egységei az Atlanti Tömb haderejének magvát képezik, s a német tábornokok ebben a szervezetben mind jelentősebb posztokat töltenek be. Szégyen ez mindazoknak, akik farizeus módon el szeretnék hitetni a világgal, hogy Nyugat-Németország részéről nem fenyegeti veszély a békét. Ezt még Eisenhower és Macmillan úr sem hiszi el. A nyugatnémet tábornokok nemrégen nyilvánosságra hozott memoranduma, — amely hemzseg a Bundeswehr gyorsított iramú kiépítésének provokációs követelményeitől, — s amely a teljes hadkötelezettség, valamint a Bundeswehrnek atomfegyverekkel való felszerelése mellett* száll síkra, - arról tanúskodik, hogy a német imperializmus nem törődik bele az Atlanti Tömbben betöltött alantas szerepébe. Ez a memorandum arről tanúskodik, hogy a hitlerista hadseregek legyőzött tábornokai nem okultak, és amerikai szövetségeseik támogatásával Nyugat-Németországot Európa katonai szempontból legerősebb államává kívánják fejleszteni. Igen, a nyugatnémet Bundeswehr az USA legmegbízhatóbb szövetségese Európában. Érdekes az, hogy az ENSZ ülésezése idején- a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nyugati határain éppen ez a két hadsereg, a nyugatnémet és az amerikai hadsereg tartott hadgyakorlatot. Nem titok előttünk, hogy e hadgyakorlatok során Csehszlovákia a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország megtámadását gyakorolták. A Csehszlovákia elleni támadás iránya Ausztrián keresztül vezetett. Szemmel látható, hogy ebben is Hitler a példaképük. . Az utóbbi időben Nyugat-Németország 'Adenauer, Strauss és mások közvetítésével terveket dolgoznak ki a Német Demokratikus Köztársaság megtámadására. Az űn. június 17. és a magyar ellenforradalom csődje után a revansisták újabb provokációkat szeretnének előidézni a Német Demokratikus Köztársaságban és elsősorban Nyugat-Berlinben. Céljuk meghiúsítani a német kérdés békés megoldását, mert ez terveik csődjét jelentené. Ezért Nyugat-Németországban Bonn és személyesen Adenauer támogatásával erősen aktivizálódnak a militarista és revansvágyó erők, melyek segítségével a Német Szövetségi Köztársaságban egy újabb háború tömegalapját akarják kiépíteni. A Német Szövetségi Köztársaság élete hovatovább a náci rendszerből ismert vágányokra kerül. És mindez a bonni állam kormánytényezőinek tevékeny részvételével és vezetésével történik. A bonni kormány kezdeményezésére és támogatásával a Német Szövetségi Köztársaságban a revansszellem rendszeres terjesztésére az ún. áttelepítetteket egybetömörítő összes szervezet országos centrumát létesítették. Nem telik el egy hét sem anélkül, hogy ne kerülne sor a revansisták valamilyen találkozójára, amejyen agresszív követelményeket hirdetnek. E tények és számos további tény azt mutatja, hogy menynyire jogos a nyugatnémet imperialisták ellen vívott harcunk. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy számos nyugati politikus azt mondja, nem ismerjük a Német Szövetségi Köztársaságban fennálló helyzetet, azt mondják, hogy ott demokrácia van és tévedünk, amikor Adenauernek és Bonnban uralkodó társainak valamilyen támadó terveket tulajdonítunk. Ezek az állítások teljesen beleilleszkednek a monopolista körök leplező mesterkedéseibe. Ugyanezt a taktikát alkalmazzák nemcsak velünk szemben, hanem országuk dolgozóival szemben is, akiket igyekeznek megtéveszteni és becsapni. Ugyanezt • a taktikát alkalmazzák a világ más államaival szemben is, amelyeknek — amint ők állítják — nem érdekük a német kérdés megoldása. De az a visszhang, amellyel az Egyesült Nemzetek Szervezete XV. közgyűlésének küldöttei a nyugatnémet militarizmus veszélyére figyelmeztető felszólalásainkat fogadták megmutatta, hogy ez a taktika nem ér célt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ülésszakán, mint ismeretes önök előtt, a nyugatnémet politika védelmére a felszólalók közül egyedül Macmillan brit miniszterelnök sietett, akinek ott helyben válaszoltunk. Jellemző, hogy Nagy-Britannia államférfija, amely a múltban és főként az utolsó, a német imperialisták által kirobbantott háborúban annyit szenvedett, a nyugatnémet háborús kalandorok védelmezőjének szerepére vállalkozott. Ismerjük e fellépésének indítékait — versengés a gazdag menyasszony kezéért, akit más vőlegények is környékeznek, pl. de Gaulle francia elnök hasonlóképp, mint Eisenhower. Macmillan fő „érve" az volt, hogy a nyugatnémet militarizmus bírálatában állítólag reakciós pozíciókon állunk és hogy nem kell hátrafölé nézni, hanem előre, a jövőbe kell tekinteni. így nem tudom: ha a nyugatnémet fenyegető veszéllyel szemben támasztott ellenállásunk reakciós, akkor minek nevezzük azt, amikor a brit gyarmatosítók emberekre lőnek Kenyában, Tanganyikában és másutt Afrikában? Ez úgy látszik Macmillan szerint korszerű, haladó és humánus. Nem, minket nem csap be senki. A nyugatnémet militarizmus és revansizmus leleplezéséért folytatott harcunk a haladást szolgálja, mivel összhangban áll a népek és a világbéke érdekeivel. Az államok többsége ezt megértette. Erről tanúskodik az ENSZ-ben kialakult helyzet is. Itt senki más nem vette már védelmébe Adenauert és rendszerét. A nyugatnémet sajtó is felháborodottan ír arról, hogy szövetségeseik sem szállnak síkra Nyugat-Németország védelmében. Meggyőződésünk, hogy a brit nép sem kíván München létrehozóinak nyomdokába lépni, hiszen ezeknek lelkiismeretén az európai országok, beleértve Nagy-Britannia sok millió lakosának élete szárad. Csehszlovákia népének elvitathatatlan joga, hogy a leghatározottabban elítélje Nagy-Britannia uralmon levő köreinek a világ közvéleményének ábrándokban ringatására, és a nyugatnémet militarizmus megszépítésére, sőt a valódi nyugat-németországi helyzet eltitkolására irányuló kísérleteit. Mindez rendkívül feltűnően emlékedet az egykori müncheni politikára. Természetesen azzal a különbséggel,- hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem a régi burzsoá Csehszlovákia, s hogy ma olyan szövetségeseink, vannak, akik hazánkat nem árulják el. Nálunk ma nem Preiss, Beneš és Beran uralkodik, akik közül ketten nyíltan kimondották: Inkább tíz Hitlert, mint egy Sztálint. Ma nálunk a dolgozó nép és a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály uralkodik. A nyugat-német imperializmus támadó tervei nemcsak azért vannak kudarcra ítélve, hogy a világ erőviszonyai feltartóztathatatlanul a béke és a szocializmus javára alakulnak, hanem azért is, mert riagy változások következtek be Németországban is. Ugyanakkor az egész német nép békeszerető erőinek mind szilárdabb az a meggyőződése, hogy a nyugatnémet militarizmus megfékezéséért folytatott harcukban támaszra leltek a munkások és parasztok első demokratikus német államában, a Német Demokratikus Köztársaságban. A Német Demokratikus Köztársaság egyértelmű harcot folytat a nyugatnémet militarizmus és revansizmus ellen, kormánya az Egyesült Nemzetek Szervezetének XV. közgyűlése elé terjesztette arra irányuló javaslatát, hogy Németország területén valósítsák meg az általános leszerelést. Ezzel az állásfoglalásával újra meggyőzi a világ közvéleményét, hogy olyan állam, amely, leszámol a múlt áldatlan örökével. A Német Demokratikus Köztársaság valamennyi kezdeményezése igazolja, hogy a munkások és parasztok ezen állama következetesen küzd a német militarizmus ellen, a tartós békéért. A nyugatnémet és az amerikai politikusok az utóbbi időben mindent megtesznek annak érdekében, hogy meggátolják a Német Demokratikus Köztársaság tekintélyének növekedését. Mit sem használhatnak azonban az övezetek közötti kereskedelem korlátozására és felszámolására irányuló intézkedéseik, az NDK elleni provokációik, a Német Demokratikus Köztársaság területén fekvQ Nyugat-Berlinnel való összeköttetésükkel kapcsolatban. Teljesen egyetértünk a Német Demokratikus Köztársaság kormányának intézkedéseivel, amelyekkel csődre ítélik a bonni militaristák kísérleteit. A nyugOT-németországi fejlődés még inkább aláhúzza annak sürgető szükségességét, hogy meg kell kötni a békeszerződést mindkét német állammal, megoldani Nyugat-Berlin kérdését, s kiküszöbölni az adott helyzetet, amelyben Nyugat-Berlin a zavartkeltés, az aknamunka és a kémkedés központja, a Német Demokratikus Köztársaság és a szocialista tábor többi állama ellen irányuló harc bázisa. Ha a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság továbbra is szembehelyezkedik a két német állammal való bé» - keszerződés megkötésével s NyugatBerlin kérdésének megoldásával, akkor nem leszünk a végletekig türelmesek s más államokkal együtt megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Elvtársak! A közgyűlés jelenlegi ülése olyan időszakban zajlik le, amikor a világban feltartóztathatatlanul kibontakozódik az imperializmus gyarmati rendszere felbomlásának folyamata, amikor új nemzetek követelik az önállóságot, az évszázados gyarmati iga alóli szabadulást. Feltartóztathatatlanul közeledik az emberiség történelme ezen visszataszító jelenségének vége, a gyarmatosító hatalmak Afrika és Ázsia nagy kiterjedésű területeinek lakossága fölötti korlátlan uralma. Végéhez ér az az időszak, amelyben a világ legnagyobb monopóliumai ezeken a területeken féktelenül kizsákmányolhattak . és rabolhattak szemforgató módon leplezve tetteiket az úgynevezett „civilizációs küldetés" hangoztatásával, amelyre állítólag „a történelem jogosította fel őket". A gyarmatosító rendszer felbomlásának folyamatáról beszélünk s örömmel fejezhetjük ki jókívánságainkat a gyarmati igát levető népeknek. De ez még nem jelenti azt, hogy a gyarmatosítás már egyáltalában nem játssza aljas szerepét. Sajnos szomorú valóság az, hogy, korszakunkban, amelyben az emberiség óriási sikereket ér el a tudomány és a technika szakaszán, nagykiterjedésű területeken a gyarmatosítók még mindig fenntartják a rabszolgatartó társadalomra emlékeztető viszonyokat, s e területeket gazdasági és kulturális elmaradottságra ítélik, a lakosságot megfosztják a szabadságtól és véresen elnyomják a gyarmati uralom megdöntésére és a függetlenség elérésére irányuló minden kísérletet. Az ilyen brutális gyarmati uralom „igazolására" kigondolták azt az elméletet, hogy „a népeknek feltétlenül szükségük van a szabad életre előkészítő bizonyos időszakra. (Antonín Novotný elvtárs beszédének befejező részét, valamint a prágai dolgozók manifesztációján elfogadott határozatot lapunk holnapi számában közöljük.) i ÜJ SZŐ 3 * 1960, október 15.