Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-15 / 287. szám, szombat

Békében akarjuk építeni szocialista hazánkat (Folytatás az 1. oldalról) unió fáradhatatlan kezdeményező békepolitikájának köszönhető. Főként azután, hogy az Egyesült Államok agresszív akciói meghiúsították a csúcsértekezletet, a nemzetek várakozással tekintettek az elé, milyen álláspontra helyezkedik az Egyesült Nemzetek Szervezete napjaink égető problémáival szemben. Tekintettel a napirenden szereplő kérdések fontosságára, a Szovjetunió javaslata alapján számos államfő vagy kormányfő elhatározta, hogy személyesen részt vesz a XV. közgyűlésen és tekintélyével hozzájárul az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt álló feladatok megoldásához. Az Egyesült Nemeztek Szervezetének idei ülésszaka a nemzetek világfőrumává vált, ahová a világ valamennyi emberének tekintete és gondolatai irányulnak. Ehhez hozzájárultak elsősorban Hruscsov elvtárs felszólalásai, valamint ama történelmi jelentőségű javaslatok, amelyeket a szovjet kormány nevében terjesztett elő. Az Amerikai Egyesült Államok megkísérelték mindenféle módon lekicsinyelni a szovjet kormány ama javaslatát, hogy az államok legfőbb képviselői vegyenek részt a XV. közgyűlésen s megkísérelték széleskörű részvételüket meggátolni. Ezt attól való aggodalmukban tették, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén a szocialista országok és más államok legfőbb képviselőinek jelenléte következtében a helyzet az ő politikájukkal szemben kedvezőtlenül fejlődhet. E szándékaik azonban kudarcot vallottak, jóllehet nagy erőfeszítéseket tettek ebben az irányban, sőt az amerikai külpolitikára jellemzó provokációkhoz is folyamodtak. Ismeretes, hogy a nyugati nagyhatalmak a szovjet kezdeményezést kelletlenül fogadták. De Gaulle kategorikusan elutasította, hogy New Yorkba menjen. Eisenhower az ülésszak kezdete előtt az utolsó napokig nem tudta, fog-e beszélni. Felszólalását csak akkor határozták el, mikor már nyilvánvaló volt, hogy nemcsak a szocialista államfők, hanem más, semleges országok államfői is részt vesznek az ülésszakon. Beszédének az volt a célja, hogy már eleve csökkentse Hruscsov elvtárs várható felszólalásának hatását. Macmillanra hárult az a szerep, hogy az ülésszak folyamán Diefenbaker kanadai miniszterelnökhöz vagy Menziesz ausztrál miniszterelnökhöz hasonlóan a szocialista országok világos, meggyőző állásfoglalásával az elcsépelt burzsoá propagandát állítsa szembe. A vezető államférfiaknak, főképp a semleges országok vezetőinek részvétele azzal a pozitívummal járt, hogy számos személyes találkozóra és kétoldalú tárgyalásra került sor, ami nem csekély mértékben fontos a béke ügyének és a nemzetek közötti együttműködésnek megszilárdítása szempontjából. Érthető, hogy személyesen megismerkedtünk különböző országok számos tényezőjével és megbeszéléseket folytattunk velük. E megbeszélések egyrészt a nemzetközi problémákra, másrészt köztársaságunk és az ő országaik közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseire vonatkoztak Több ízben találkoztunk és beszélgetést folytattunk a szocialista országok küldöttségeinek vezetőivel, elsősorban Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, továbbá Podgornyij, Mazurov, Gomulka, Kádár, Zsivkov, Gheorghiu Dej, Mehmet Sehu elvtársakkal és másokkal. Baráti megbeszéléseket folytattunk Fidél Castroval, Kuba forradalmi kormányának elnökével, Sekou Touréval, a Guineai Köztársaság elnökével, Nkrumah-val, Ghana elnökével, G. A. Nasszerrel, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével. Ezenkívül különböző alkalmakkor találkoztunk és beszélgettünk Nehru indiai miniszterelnökkel, Szukarnoval, Indonézia elnökével, Szihanuk herceggel, a kambodzsai kormány elnökével, Salaammal, Libanon miniszterelnökével, Olympióval, Togo Köztársaság miniszterelnökével, Ceylon képviselőjével, a Fülöp-szigetek parlamentjének képviselőivel és másokkal. Főként a független országok államíérfiaival lefolyt találkozásainkról szeretnék megemlékezni. Mindnyájan nagy elismeréssel beszéltek gazdaságilag és kulturálisan fejlett szocialista országunkról s nagyra becsülték kölcsönös együttműködésünket és a részünkről nyújtott segítséget. Mindannyiokkal megtárgyaltuk a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit, a békés együttélés, az általános és teljes leszerelés kérdését, a gyarmati rendszer csökevényeinek felszámolását és más kérdéseket. E kérdésekről folytatott megbeszéléseink elvben pozitívak voltak, jóllehet sokan közülük e javaslatok megvalósításával kapcsolatban eltérő álláspontra helyezkedtek. Ez logikus,' mert bár teljesen egyetértettek megvalósításukkal, mégis saját feltételeikből indultak ki. Köszönetüket fejezték ki nekünk azért a következetes támogatásunkért, amelyben Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek az imperializmus ellen, a külföldi monopóliumok uralma ellen, a teljes politikai és gazdasági függetlenségért vívott harcát részesítjük. Ügy vélem, hogy köztársaságunk ezekben az országokban jó hírnevet szerzett és népünk jó barátokra talált. Közölhetem önökkel, hogy a baráti országok államférfiaival megegyeztünk a legfelsőbb képviselők kölcsönös látogatásában. Megfelelő alkalommal hazánkban üdvözöljük majd Fidél Castro miniszterelnököt, Nkrumah elnököt, Nasszer elnököt, Sihanuk herceget, Kambodzsa kormányfőjét és más becses vendégeket. Népünk szép hagyományainak megfelelően valóban szívélyesen, őszinte örömmel fogadjuk majd őket, lehetővé tesszük, hogy megismerjék szocialista hazánkat és népünk munkájának eredményeit. A gyarmati igában sínylődött vagy még mindig sínylődő nemzetek nagy bizalmáról tanúskodott az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya képviselőjének látogatása is. Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes vezetésével eljöttek hozzánk, hogy köszönetet mondjanak azért a politikai és erkölcsi támogatásért, amelyet Csehszlovákia népe a harcoló algériai népnek nyújt és így bizonyltja be magasfokú internacionális érzéseit. Algériai barátainkat biztosítottuk arról, hogy a szabadságért vívott derekas harcukban továbbra is legmélyebb rokonszenvünk kiséri őket. Kétségtelen, hogy az országok legfőbb képviselőinek a közgyűlésen való nagy jelentőségű részvétele alkalmat adott arra is, hogy elgondolkodjunk afelett, vajon az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban teljesíti-e feladatát. Tudjuk, hogy e szervezet tizenöt évvel ezelőtt a fasisztaellenes koalíció hatalmainak kezdeményezésére alakult meg. Feladata az volt, hogy az emberiségnek tevékeny támogatást nyújtson abban, hogy az államok között békés kapcsolatok alakuljanak ki és megszilárduljon a nemzetek közötti barátság. Mivel azonban az Egyesült Nemzetek Szervezete az Egyesült Államok befolyása alá került, hosszú éveken át az Egyesült Államok meggátolta e szervezetet feladatainak és tényleges küldetésének teljesítésében. Az Egyesült Államok hírhedt szavazógépezetét az Egyesült Nemzetek Szervezetében felhasználta arra, hogy ezt a világszervezetet agresszív politikájának eszközévé, céljai megvalósításának eszközévé tegye. Az Egyesült Államok kormánykörei ebben az esztendőben is folytatni akarták ezt a módszert. Már néhány héttel a közgyűlés megkezdése előtt a propaganda, a sajtó, a rádió és a televízió minden eszközével a politikai feszültség, az idegesség, a vádaskodás és a botránycsinálás légkörét hozták létre, hogy így megakadályozzák az Egyesült Nemzetek Szervezetének és főleg a szocialista ország küldöttségeinek normális tevékenységét. Sok .mindent írtak arról, hogy New York hűvösen fogadja majd Hruscsov elvtársat, kifejezésre juttatja elutasító álláspontját, és hogy mindenki ignorálni fogja. Sőt az amerikai hivatalok úgy intézkedtek, hogy a Baltika-hajó, amelyen a szovjet küldöttség élén Hruscsov elvtárs, valamint az országaik küldöttségét vezető Kádár, Zsivkov és Gheorghiu-Dej elvtársak érkeztek, a ma már nem használt régi New York-i kikötőben kössön ki. Az elvtársakat egy félig rombadőlt, lyukas tetejű helyiségben fogadtuk. A jelenlevők itt áztak az esőben, és az óriási rendőrségi készültség nem alkalmazott éppenséggel válogatott módszereket. Természetesen ez nem csökkentette örömünket, hogy találkozhattunk a szovjet, magyar, román és bolgár elvtársakkal. Így bántak tehát az amerikai hivatalok Hruscsov elvtárssal és a szocialista államok képviselőivel. Öt és minket is meg akartak alázni, félre akartak állítani és elhallgattatni. De rosszul számítottak. Amint Hruscsov elvtárs megjelent, azonnal az első, legnépszerűbb személyiség lett nemcsak az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hanem általában az Egyesült Államokban. Bárhová is ment, nyomon követték az újságírók, fényképészek, és filmesek figyelték minden mozdulatát, minden szavát. Hiába tiltakozott az amerikai külügyminisztérium, hiába adott utasítást, hogy ne összpontosítsák figyelmüket Hruscsovra, hiába követelt több figyelmet Eisenhower, Herter, Macmillan és Diefenbaker számára. Ez mitsem segített, a sajtó, a rádió és a televízió az Egyesült Nemzetek Szervezet^ ülésének középpontjába állította Hruscsov elvtárs tevékenységét. Nem állítom, hogy ezt minden esetben a valóságnak megfelelően tette, hogy ebben nem volt célzatosság és elferdítés, sőt provokáció is. de tény az, hogy az amerikai propagandagépezet nem némíthatta el Hruscsovot, kénytelen volt tudomásul venni és figyelmét rá összpontosítania. Hruscsov elvtárs idei fellépésének az Egyesült Nemzetek Szervezetében más volt a jellege, mint tavaly. Az Egyesült Államokban tavaly ősszel tett látogatása során Hruscsov elvtárs az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén egyetlenegy beszédet mondott. Ebben előterjesztette a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó ismert tervezetét. Hruscsov elvtárs idén a szovjet küldöttség vezetőjeként érkezett a közgyűlésre, mindennap részt vett munkájában és közvetlenül reagált az adott helyzetre. Meggyőző módon védte a Szovjetunió álláspontját és javaslatait, leleplezte és szétverte az USA képviselőinek, valamint kiszolgálóiknak fondorlatait és manővereit. Temperamentumos válaszai, illetve ellenvetései, harcias közbeszólásai és lendületes vitakészsége a szónoki emelvényen, jelentős mértékben meghatározta az egész ülés jellegét. Meg kell mondanunk, hogy a szocialista tábor többi országának képviselői is hozzájárultak a békéért és a nemzetek jövőjéért az Egyesült Nemzetek Szervezetében kibontakozó nagy harchoz és a mi Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk hangja is többször hatást keltően szárnyalt az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről. Hruscsov elvtárs teljesen szétzúzta az amerikai küldött népi Kína ellen irányuló rágalmait, helyesen rámutatott arra, hogy az amerikai kormány szövetkezik a fasiszta Francoval. Amikor az ülés elnöke rémülten kérte, hogy „ne sértegessen államfőket" Hruscsov elvtárs viszszautasította megjegyzését és megkérdezte tőle, vajon miért nem szólt közbe akkor, amikor a Kínai Népköztársaságról szóló amerikai rágalmakat hallgatta. Meg kell mondani, hogy Boland úr többször már nem merte Hruscsov elvtárs felszólalását megszakítani. A sajtóból és a rádióból tudják, hogy nem ez volt Hruscsov elvtársnak az utolsó összecsapása Boland úrral. így nem csoda, hogy tegnap abban a győzelmünkkel végződő, nagy harcban, amelyet a gyarmatosítás kérdésének a közgyűlés napirendjére tűzéséért folytattunk, Boland úr idegei a román küldöttel folytatott szóváltásban felmondták a szolgálatot, s ennek az elnöki kalapács vallotta kárát. Hogy az amerikai kormánykörök mennyire félnek Hruscsov elvtárstól, erről a vasárnap esti televíziós beszédének körülményei tanúskodnak. Ez a televízió kommentátora és Hruscsov elvtárs közötti beszélgetés formájában zajlott le. A kérdéseket előkészítették éspedig úgy, hogy Hruscsov elvtársat kihozzák a sodrából, provokálják és a nézőknél így olyan benyomást keltsenek, hogy nem a. Szovjetuniónak, hanem az Egyesült Államoknak van igaza. A beszélgetést kétszer megszakították, s amint ismeretes, a szünetben a Szabad Európa uszító műsorát sugározták. Meg kell mondanunk, hogy a televíziónak ezt az aljas provokációját számos amerikai telefon útján azonnal elítélte. Hruscsov elvtársat azonban mindez nem hozta ki a sodrából. Nyugodtan, tárgyilagosan és meggyőzően érvelt, visszautasította a rágalmakat és a provokációkat, védelmezte a Szovjetunió álláspontját és javaslatait A program így nem Hruscsov elvtársat kompromittálta, hanem lejáratta a kommentátor urat s az egész amerikai szovjetellenes propagandát. Ügy hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a közgyűlés idei ülése jelentős fórummá vált, amelyen élesen összecsaptak az emberiség többségét jelentő békeszerető erők képviselői az imperializmus és a hidegháború szószólóival. Az utóbbi erők még azért számottevőek, mert különféle eszközökkel nyomást gyakorolnak az Egyesült Nemzetek szervezetére és az egyes országok küldöttségeire, valamint kormányaira is, viszont napjaik meg vannak számlálva és kénytelenek lesznek feladni pozícióikat. A világ fejlődése tehát nem követte Dulles vágyálmait s ma sem követi Herter, valamint az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája más képviselőinek kívánságait. A Szovjetunió és a többi szocialista állam ereje és tekintélye állandóan növekedik, a béke és a szocializmus gondolata feltartóztathatatlanul utat tör. Ugyanakkor óriási iramban kibontakozódik az elnyomott és leigázott nemzetek mozgalma, amelyeknek célja a gyarmatosítás megszüntetése, a gyarmati uralom megdöntése, a nemzeti függetlenség elérése. Mindez természetesen az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak növekvő számában is tükröződik. Ez a szervezet keletkezése után 15 esztendővel a tagállamok összetételét tekintve egészen megváltozott. Önök előtt ismeretes, hogy csak ebben az évben 17 volt gyarmatból lett új államot vettek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezek az államok nem tartoznak az imperializmus táborához, a semlegesség alapjára helyezkednek, habár számos kérdésben a volt gyarmatosító országok nyomása következtében még ingadoznak. Az erőviszonyok világméretű óriási változása következtében az Egyesült Nemzetek Szervezetében is erősen megrendült az Amerikai Egyesült Államok és az Atlanti Tömbben lévő szövetségeseik, valamint más támadó jellegű tömörülés monopol-helyzete. Míg azelőtt az amerikai irányvonal érvényre juttatásához elegendő volt, ha utasítást adtak szavazógépezetüknek, ma az amerikaiaknak sokkal nagyobb igyekezetet, nyílt gazdasági és politikai nyomást kell gyakorolníok, hogy célt érjenek. A szocialista tábor és számos más békeszerető állam növekvő ereje következtében fokozatosan létrejönnek annak feltételei, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, ne töltse be az amerikai imperialisták engedelmes eszközének szerepét. Amint erre sor kerül, teljesítheti küldetését, amelyért létrejött. Az egész világ népeihez közelállóak a béke és a megértés Szovjetunió s a többi szocialista ország által érvényesített gondolata. Az emberiség háború nélküli világot akar. A békés egymás mellett élés politikáját támogatják hovatovább mindinkább nemcsak az egyszerű emberek, hanem számos ország vezető államférfiai is. A világon mind nagyobb ellenállásba ütközik a hidegháborúnak és a feszültség fokozásának politikája, amelyet az USA monopolista körei folytatnak, s amely a nyugati tőkés országok kormányainak érdekeit szolgálja. Beigazolódott az is, hogy a gyarmati uralom túlélte önmagát és következetesen meg kell szüntetni. Az Egyesült Államok képviselői és szövetségesei, főleg Diefenbacker és Menzies urak rágalmazó módon el akarták ködösíteni a gyarmatosítás minden formája megszüntetésének kérdését. Olyan vádakat hangoztattak, hogy a szocialista országok a Szovjetunió „gyarmatai". Állításuk szerint a Szovjetunió „minden idők legnagyobb gyarmatosító hatalma". E hét szerdáján, amint arról most értesültünk, újra megtámadták népünket, országunkat. Mi már választ adtunk ezekre a provokációkra közvetlenül a szónoki emelvényről. Most újra ezt mondjuk: a kapitalizmus nálunk végleg eljátszotta szerepét éppen úgy, mint a burzsoá szabadság és demokrácia. Mi ezekről a kérdésekről nem vitatkozunk velük. Ha ezt nem akarják tudomásul venni, mi tovább építjük életünket, úgy, hogy a dolgozók szocialista vívmányai a dolgozó ember kapitalista ellátottságához viszonyítva világosan beszéljenek. Mi jó példát akarunk mutatni. Természetesen az említett urak vádaskodásukkal nem értek fl semmiféle sikert azon országok képviselőinél, amelyek ismerték a nyugati nagyhatalmak gyarmati uralmát. Senki sem csatlakozott hozzájuk, sőt az afrikai és az ázsiai országok képviselői helyesen jellemezték a gyarmatosítást és követelték megszüntetését. A volt gyarmati országok, amelyek a múltban az imperializmus tartalékát képezték, ma mint új, független államok a haladás és a béke erőinek tartalékát jelentik. A nemzeti felszabadító harcban szabadságukat és függetlenségüket kivívott új államok az imperialistaellenes poszton állnak. Gyarapítják a világ békefrontját, mivel legsajátabb érdekük és kívánságuk békés feltételek között törekedni hazájuk gazdasági fellendítésére, népük anyagi és kulturális színvonalának emelésére. A gyarmati rendszer felbomlásával és az új államok létrejöttével erősödik az imperializmusellenes front, s gyarapodik azoknak a száma, akik nemzetközi fórumon védelmezik a bék&3 egymás mellett élésnek és a béke megszilárdításának elveit. Az idei közgyűlésen tovább növekedett a Szovjetuniónak és az egész szocialista világrendszernek a tekintélye. Világszerte további embermilliók ismerték meg a Szovjetunió békejavaslatait és meggyőződhettek róla ki a gyarmatosítók által elnyomott népek barátja és ki az ellensége, ki akarja valóban szabadságukat, függetlenségüket és ki nem. Az imperialisták, főleg az Amerikai Egyesült Államok uralmon levő monopolista körei újra az egész világ színe előtt lelepleződtek. Az amerikai imperialistáknak mint a legaktívabb új gyarmatosítóknak a leleplezése megrendítette az Amerikai ügyesült Államok tekintélyét, amelyet bizonyos mértékig — a kimondottan gyarmatosító hatalmakkal ellentétben — még élvezett Afrika, Ázsia és LatinAmerika népeinél. Ehhez hozzájárult az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselői faragatlan módon léptek fel mindenki ellen, aki általuk helytelenített nézeteket képviselt. A közgyűlés általános vitája a világ népei előtt megmutatta a nagy különbséget az imperializmus és a szocialista országok javaslatai között. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének üléstermében körülbelül ilyen volt a helyzet: fönt az elnöki emelvényen foglalt helyet a nyugati kapitalista tömb szavazataival megválasztott Boland úr, a? ülés elnöke, a nyugati kapitalista tömb akaratát végrehajtó Hammarskjöld úr, az ENSZ főtitkára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik vezető amerikai hivatalnoka. Természetesen nem akármilyen amerikai, mert ő volt a szervező, ahogy mi mondjuk, a jobb kéz, a mozgatóérő. A teremben lenn három országcsoport volt: a kapitalista, a szocialista és a semleges országok csoportjának képviselői. A szónoki emelvényen váltakozva hangzanak el a szocialista államok és számos semleges ország képviselőinek harcos, világos és meggyőző beszédei és az imperialista hatalmak képviselőinek, valamint néhány engedelmes kiszolgálójuknak durva, haragos, rágalmazó felszólalásai. Kimondottan kínos volt hallgatni például Husszeinnek, az önkényuralmat folytató jordániai királynak beszédét, aki trónját csak az imperialisták támogatásának köszönheti, akit saját országának népe szíve mélyéből gyűlöl, s ezért a király a menekülésre gondolva állandóan repülőgépet tart készenlétben. S ez az ember fel mert lépni az ENSZ közgyűlésén, bele mert avatkozni a világpolitikába. Hajlongott az imperialisták előtt és fékeveszetten támadta a szocialista országokat, valamint számos semleges államot. Ezt a királyi nullát azonban teljes komolysággal fogadta Eisenhower elnök, az újságok pedig azt írták, hogy Husszein király „kifejezte azt B véleményét, hogy nem ért egyet a csúcsértekezlettel". Nos. ez ő tőle egészen biztosan nem fog függni. Sajnos, az ENSZ-ben egyelőre az a helyzet, hogy a Husszein és a hozzá hasonlók által kikUIdött delegációk helyet foglalnak itt, s természetesen ők képviselik az Egyesült Államok s nyugati szövetségeseik szavazógépezetét. Ez a gépezet azonban évről évre gyengül, s beköszönt az az idő, amikor teljesen megbénul. Eltekintve ettől az Ideiglenes helyzettől, a közgyűlés idei általános vitája a békeszerető erők győzelmét hozta. A szónoki emelvényről az ö szavuk hatott a legerősebben. Ezt önök Is bizonyára észrevették a sajtó közleményeiből. Az Imperialista képviselők védekezésre szorultak. Megmutatkozott, hogy. fontos lépés volt a küldöttségek vezetőiként az államtők és a miniszterelnökök kiküldése. Az Ülésen több mint harminc államfő és miniszterelnök vett részt. A vezető imperialista nagyhatalom képviselője, az amerikai elnök olyan beszédet mondott, amely senkit sem lelkesített, hemzsegett a frázisoktól, és 24 óra múlva mindenki elfelejtette. Megismételte az amerikai külpolitika elavult nézetett és leplezni próbálta az amerikai imperializmus igazi céljait. Hruscsov elvtárs ezzel szemben az emberiség vágyait kifejező programot terjesztett elő. Megvalósítása olyan világ létrejöttét jelentené, amelyben minden ember és nép megszabadulna a gyarmati kizsákmányolástól, a háborús félelemtől, olyan világét, amelyben mindenki valóban szabadon élhetne és szabadon dönthetne sorsáról. Ez a szocialista humanizmusból eredő program világosan és egyértelműen megmutatja, ki az erősebb, kié a fölény, s ki örvend ma s a jövőben hova tovább mindinkább az egész világ népeinek rokonszenvének. Az eddigi fejlődés cáfolhatatlanul igazolja, hogy a történelmi igazság teljes egészében a szocializmus és a kommunizmus pártján áll. Ma már kétségtelen, hogy ezek az erők a haladás és a béke erőivel szövetkezve végleges győzelmet aratnak az egész emberiség boldog jövője érdekében. Elvtársak! A világ jelenleg számos fontos kérdés előtt áll, amelyeknek megoldása dönti a további békés fejlődés szempontjából. A békeszerető nemzetek már hosszabb ideje kulcsfontosságú problémának tartják a teljes és általános leszerelés kérdését, amelynek megoldása lehetővé teszi a bizalom megteremtését az államok és nemzetek között s biztosítja további termékeny, békés életüket. Hruscsov elvtárs beszédével az emberek százmillióinak óhaját fejezte ki, hogy a világ háborúktól mentes legyen, ugyanakkor megmutatta az utat, amely e célhoz vezet. Az emberiséget évszázadokon át rablóháborúk sanyargatták és csak most, a szocialista világ növekvő fölénye következtében nyílik reáljs lehetősége arra, hogy mentesüljön a háborúktól. A szocializmusnak nincs szüksége háborúra. Biztosak vagyunk győzelmünkben, amelyet a kapitalizmussal folyó békés versenyben aratunk. A leszerelésért vívott harc a szocialista rendszer lényegéből fakad, mert a szocialista társadalom csak békés feltételek között fejlődhet sikeresen.. Ezzel szemben az imperializmus lényegéből következik a gazdasági leigázás, az agresszió, más nemzetek szabadságának és függetlenségének veszélyeztetése. A kapitalizmust a nyereség utáni hajsza, az új piacok meghódítására való törekvés jellemzi, mégpedig betörések és katonai agressziók útján. Hisz nem titok, hogy (Folytatás a 3. oldalon) £jj SZÓ 2 * 1960> október 11.