Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-13 / 285. szám, csütörtök

Különleges iskola Nagy az öröm az Alma Ata-í 2. sz. középiskolában, melynek tágas, világos tantermeiben kazahsztáni pász torok, parasztok, építőmunkások és kohászok mintegy 300 gyermeke tanul. A prágai pionírok, akik baráti szövetséget kötöttek a kazah pionír okkal, bábukat küldtek az Alma Atapionírszervezet bábszínháza számár a, ahol ajándékuk nagy tetszést váltott ki. (XASZSZ felvétel.) Ha nem vetnek nem is arathatnak A

Maltézské tér a prágai Malá Strana egyik legfestőibb része. Reneszánsz és barokk palotái a

r építőművészet remekei. Az egyil'c épületen az árkádosított járda homályában szerény tábla hívja fel magára a figyelmet: Deyl-féle vakok intézete. Milyen kegyetlen a sors, hogy ezt a csodálatosan szép környezetet nem láthatják, villan át agyadon, miközben kicsit szorongva megnyomod a kapucsengőt. Ez a rossz, szorongató érzés csak addig tart, amíg kezet nem nyújtasz Jan Drtinának, az intézet igazgatójának és kollégáinak A jóhumorú, energikus, igen sokoldalú igazgató világtalan, s tizennyolc kollégája közül rajta kívül még nyolcan világtalanok. A vakok nyilván ismerik a látók lelkivilágát s ezért mindjárt a beszélgetés kezdetén egész viselkedésükkel érzékeltetik, hogy az intézetben nincs helye az érzelgösségnek. Ösztönösen visszautasítanak minden olyan megnyilvánulást, amelyre az emberek általában hajlamosak, ha világtalanok közé kerülnek. Sérti őket, ha mint csodabogarakat, különleges lényeket kezelik őket. Ügy vágtatnak a lépcsőkön, hogy a vér meghűlne benned, ha egészséges gyermekedet így látnád rohanni. Öntudatosan készülnek fel az életre, hivatásukra, megvannak a napi örömeik, gondjaik, problémáik. Ugyanolyan embernek tartják magukat és egymást, mint a látókat és ugyanezt kívánják másoktól is. Céljuk az, hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek, önbizalmukat csak az töri le, ha érvényesülésük elé akadály gördül. A Deyl Intézet különösen nemes hivatásra készíti elő hallgatóit. Az országban, sót egész Európában az egyetlen iskola, ahol a világtalanok Í

a középiskolai tananyag mellett zenetanítói vagy zongőrahangolói képesítést is nyernek. A nyolc, illetve most már kilencéves iskolát végzett . világtalanok és egészen gyengén látók közül kiválasztják azokat, akiknek jó a zenei hallásuk és kedvük van tovább tanulni. A felvételi vizsga letétele után egyéves előkészítőtanfolyamot végeznek, majd ötéves zenei középiskolát. Az általános tananyag nagyjából egyezik a tizenkét éves iskola anyagával, de a fő súlyt a zenére fektetik. Mivel az anyag megjelel a zeneakadémia öt osztálya tananyagának, a rendkívüli tehetségű hallgatók folytathatják tanulmányaikat a zeneakadémia művész- vagy tanárképző tagozatán, esetleg az egyetem humanista ágazatain. A zeneelmélet, zongora kötelező tantárgy, később aztán specializálhatják magukat zongorára, harmonikára, hegedűre, klarinét re, fúvóshangszerekre, vagy mint már említettük, zongorahangolói mesterségre. Az intézetnek hatvankét hallgatója van, negyvennyolc fiú, tizennégy lány, csehek szlovákok és egy magyar nemzetiségű. S

zedlák Nóra Sala nad Váhom ból való. A vakok levocai intézetében végezte az alsó osztályokat. Kiváló diák volt, nagyon szeretett volna tovább tanulni. De mit? És hol? Az iskolában azt ajánlották, próbálja meg Prágában. Apja, aki Bratislavában kőfaragó, felhozta és rögtön itt is maradt. Nóra 1,7-es átlaggal végezte a harmadikat. Klarinéton játszik, szorgalmasan és lelkiismeretesen készül hivatására. Az egyik tanteremből zongora és trombita kettős hangjai hallatszanak. Két fiú Mozart F-dúr szonátájának első tételét gyakorolja. Elmerülten játszanak, nyilvános fellépésre készülnek. A Deyl Intézet ugyanis október 17-én ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját és ebből az alkalomból az iskola, a szülői munkaközösség és a társadalmi szervezetek rendezésében zeneestet tartanak. - Az első köztársaság idején — mondotta Ivan Tylňák zenetanár, aki szintén az intézet neveltje - csak néhány igen tehetséges diákunknak sikerült elhelyezkednie. A legtöbbjük az iskola elvégzése után is támogatásra szorult s hogy ne tengődjenek magukra hagyatva, itt adtunk továbbra is hajlékot nekik. 1948-ban alapvető változás állott be. Intézetünk 14 éves kortól az egész országból gondozásába veszi azokat a világtalanokat, akik zenei pályára alkalmasak. Azóta több mint hetvenen fejezték be tanulmányaikat és valamennyien jól elhelyezkedtek. Nagy örömet okoz nekünk, ha volt diákjaink munkahelyéről elismerő leveleket kapunk, például a Csehszlovák Rádióban, a Česká Lipa-i, Hradec Králové-i zongoragyárakban, a prágai hangversenytermekben nálunk végzett zongorahangolók dolgoznak és munkájukat egyöntetűen dicsérik. Volt növendékeink mint pedagógusok is szép eredményeket mutatnak fel, az iskolákban becsülik, szeretik munkájukat. M

ilyen módszerekkel tanulnak a világtalanok? Nyomdájukban a kottákat átírják Braille-módszer szerint, ennek alapján gyakorolnak, de nagy segítségükre van kiváló emlékezőtehetségük. Egy osztályban legfeljebb tizenkét tanuló lehet, mert mint minden különleges iskolában, itt is egyénileg foglalkoznak a növendékekkel. Az intézet egyúttal internátus is, az ellátásért fizetett összeg azonban még öt százalékát sem teszi ki a tényleges költségeknek. Az oktatás természetesen ingyenes s a jó elömenetelű tanulók ösztöndíjat kapnak. A diákoknak hangszerek, ötezer kötetes Braille-betűs könyvtár, hatszáz gramofonlemez, magnetofon és más segédeszközök állnak rendelkezésére. Kéthetenként megjelenő folyóiratuk ismeretterjesztő cikkektől kezdve kulturális hírekig minden érdekes témakört kimerít. Az időszerű eseményekről rendszeresen tájékozódnak egyrészt a rádió, másrészt a napi sajtószemle útján. Politikai életünknek nem csupán passzív szemlélői. Tevékenyen részt vettek például a választási előkészületekben, brigádjaik kulturális fellépésekkel szerepeltek az agitációs központokban. A

Deyl Intézet az életre készíti elő neveltjeit S hogy ez a törekvés teljes megértésre talál, az szocialista rendszerünknek köszönhető, ahol az emberről való gondoskodás nem ismer akadályokat. KIS ÉVA Néhány kilométerre Lucenectől, az ' Ipoly mentén húzódik meg Rapovce. A folyó mentének idézése az olvasóban már eleve elmélyíti a jo földek gondolatát. Igen, határuk kitűnő. Bizonyítja az is, hogy takarítottak be már hektárjáról 445 mázsás cukorrépatermést, vagy 74 mázsás csöveskukoricatermést. Ennek megfelelően a rapovceiek nagyon szép célt tűztek maguk elé. A harmadik ötéves tervet határidő előtt teljesítik. Könnyűnek vesszük a cél elérését, ha figyelembe vesszük a 100 hektárra eső 70,6 szarvasmarhaállomány jelenlegi sűrűségét, a tömérdek baromfit és sertést. Ennek az állománynak a harmadik ötéves terv végére csak egy-két darabbal kell növekednie. Azonban, ha az ember a határukban jár, meginog az állatállomány hasznosságába vetett hite, mert nagyon csendes a határ. Szinte fárasztóan az, leginkább annak, aki az őszi tájat nem tudja elképzelni traktorok berregése, vagy silókombájnok zakatolása nélkül. Hogy ezzel miért inog meg az állatállomány hasznosságába veteett hit? Október elején silókukoricájuk fele még a tövén állt. Csak egy, esetleg két napra állították le a járvasilőzót, vagyis arra az időre, míg a megszáradt herét behordják, de lehet belőle 10 nap is. Pedig a szálastakarmány-készlethez még hiányzik vagy neayven vagonra való, s a 600 köbméternyi silógödör is tátott szájjal vár a zöldre. Ezekben rejlik a kétely oka. Attól tart az ember, hogy a helytelen munkairányitás miatt tönkremegy a sok takarmány. Ez bosszantja Kozlok Ferenc könyvelőt és nem kevésbé Hudec Andrást, a HNB titkárát s minden embert, aki a közös gazdálkodás fellendítésére törekszik. De Ocsavai Béla csoportvezető a legnagyobb lelki nyugalommal a traktorokat építkezési anyagért küldi, méghozzá egy szomszéd községben lakos számára. A teherautó szintén cserépért ment a járási székhelyre, , de reggeltől délután 2-ig nem sikerült lefutnia a 14 kilométert. Vagy talán I több lesz a kilométerórán...? A burgo- I i nya meg valahogy majd csak a felvásárlási helyre kerül. Baj van a lánctalpassal is. Vagy két hete áll, mert nincs két ember, aki a szövetkezet szerelőjének segítene a nehezebb alkatrészek visszarakásában. A búza alá viszont még egy barázdát sem szántottak. Tervük pedig az, hogy október 20-ig elvetik. Vagý nem számit, ha egy kicsit késik a szántás? Minden földművelő tudja, hogy a korai vetés jobb termést hoz. Ahogy a búza alá nem készítik a talajt, ugyanúgy a cukorrépa alá sem. Igaz, az idei termés még mind a földben van, gondolják — miért kínlódjanak már a jövő évivel. — A szövetkezetnek annyi a traktora — ahogy Hudec elvtárs megjegyzi —, mint azelőtt a gép- és traktorállomásnak volt. Míg azok az egész környéket dolgozták, mi a saját 500 hektárunkon lemaradunk. Azt nem mondhatjuk, hogy a gyalogmunkások miatt, vagy hogy nem értené meg a falu lakossága az őszi munkálatok meggyorsításának szükségességét. Odaadással dolgoznak embereink, hisz az aratási munkálatokban is 347-en vettek részt. Csak a vontató gépeket kellene pontosabban beosztani. Mehet itt a répakiszántás, a kaszálás meg a szántás is egyszerre, mint a karikacsapás. Ezek után úgy teszünk, mint az aratási és cséplési munkálatok idején. Minden este beosztjuk, melyik gép hová megy, és azon a helyen kell dolgoznia. A lánctalpasra már kétr vezető , jelentkezett, akik két műszakban végzik majd a szántást. A könnyebb talajokon a kerekes traktorokat is bevonjuk a szántásba. Helyesnek tartjuk a titkár véleményét, s reméljük, mire e sorok megjelennek, más képet ölt az öszi munkálatok menete. Sokat behoznak az eddigi lemaradásból, mert 7 traktor és egy teherautó sok munka elvégzésére képes. Az eredményes munka láttára a Pató Pál-félék is nagyobb reménnyel várják majd a • harmadik ötéves terv első termését. S nem fér kétség az állatállomány hasznosságának növeléséhez sem. Benyus József A kommunista társadalom jó felkészültség ü embereket követel. A mi fiataljaink már erre a jövőre készülnek. Miroslav Melichar, a ČKD-Sokoiovo esztergályosa a munkában és a tanulásban egyaránt helytáll. (Foto: CTK — J. Finda) Akiket visszavár a föld HÁRMASBAN BALLAGUNK az autóbuszmegállóról a falu főutcáján. Alkalmi a barátság, csak a véletlen hozott bennünket össze. Szokványkérdésekkel méregetjük egymást, s ahogy a tőmondatokból lassan oldódik a beszélgetés, tudom meg, hogy a falu két „beavatottja" Capko Péter, a HNB elnöke és Grega bácki, az ellenőrző bizottság elnöke a kísérőm. , Addig simán is megy a társalgás, míg a faluval való ismerkedést az általánosság jellemzi. Mihelyt azonban a szövetkezet kerül szóba, szinte egyszerre mondják, ízes, keleti kiejtéssel: — Hát csak úgy megyen! Most aztán döntse el az idegen, vajon Streda nad Bodrogom-ban mit jelent az, amikor valami „csak úgy megyen"? — Rosszul működik talán? — előzöm a találgatást. — Nem mondhatnánk — szűri a szót Grega bácsi. — Vagy jobban, mint szeretnék? — Ne türelmetlenkedjék — válaszol az elnök. — Már itt is vagyunk. Csak amikor a szövetkezet irodájából kifelé tartó vezetőembereket, szövetkezeti tagokat invitálja visszafelé, tudatosodik bennem a felismerés, hová igyekeztek velem oly sebtiben. — Mintha csak megrendelésre jöttek volna össze — kacsint felém Capko elvtárs, s hellyel kínál. — A teendőket beszéltük meg — mondja magyarázatként Blaskó János, a szövetkezet fiatal elnöke. ESTÉBE HAJLÓ IDÖ lévén, a feladatok megbeszélése természetes. Igaz, máskor ilyenkor még a határt járják, most azonban az elnök és a könyvelő brnői útja indokolta a tanácskozást. — Gép kell nekünk, de sürgősen! — bizonyítja Veres János. Magától értetődő természetességgel hömpölyögnek a szavak, s értelmük mögött a szövetkezet nagy célkitűzései sorakoznak. Azt tartják, a manna a biblia szerint is csak egyszer hullott az égből. Nekik pedig most nem is manna, de gép kell. Senki se hozza utánuk. Négy traktor-vásárlást terveztek az idén; eddig azonban még egyet se kaptak... - Pedig a gépekkel rosszul állnak. Hatbői kettő mindig állt — panaszolják. Egyesek szerint, talán keveset is mentek utána. De hát mehetnek-e? A járásról pedig egyáltalán nem járnak ide. Nem emlékeznek rá, mikor voltak utoljára. így hát bajaikkal maguknak kell megbirkózniok. — A munkaerőhiány a legsúlyosabb nálunk - magyarázzák a szövetkezetesek. A beszélgetés nyomán kitárul előttem a szövetkezet küzdelmekkel, eredményekkel - és mondjuk meg, néhol sikertelenségekkel i- - tele több mint tíz éve. Mert az ezer hektárt meghaladó nagyüzemben volt ebből is, abből is. Igaz, panaszkodni nem szeretnek, mert azt tartják, a bajokon úgyis csak maguk segíthetnek. — Munkaerőbiztosítás, s szervezés, ezen áll vagy bukik minden — magyarázta később Benedek Gyula, a HNB titkára. S valóban, a falu mostani gondját elsősorban ez a kérdés képezi. AZ 1949-BEN mintegy 30 taggal megalakult szövetkezet ma már 156-ot számlál, egészközségi lett. Az eredményeket kemény munkával érték el. A hatalmas építkezések, a munkaegység — jó néhány éve — 25,94 koronás értéke, s az idei 5 millió 406 ezer koronás pénzügyi terv egyaránt a fejlődés nagyságáról beszélnek. Büszkén emlegetik, hogy családi pótlék fejében ma 70, 170 és 310 koronát fizetnek... Mégis, mennyien itt hagyták a falut, a földet, A helyi nemzeti bizottság több mint 600 személyt tart nyilván, akik a szövetkezeten kívül dolgoznak. A szövetkezet 38 olyan személyről tud, akiket a korábbi vezetőség kiengedett... Fiatalokból pedig - éppen hogy csak van egynéhány a szövetkezetben. Most ott a föld, munkáskéz nélkül, itt vannak a jövő reménykeltő szép tervei — majdnem emberek nélkül. Megértik ők azt, hogy a dolgos igyekezetnek másutt is tere van, de miért állnak tovább éppen azok, akiknek a faluval szemben kötelezettségeik volnának? A tények indokolnak. A 156-ot számláló szövetkezeti tagságból 96 dolgozik rendszeresen. Ezekből 64 az állattenyésztés szakaszán, 20 a szövetkezet különféle munkahelyein. Nem csoda hát, hogy a növénytermelés érzi legjobban a „mostohaságot" s az sem, hogy a tervezett 20 ezer korona helyett eddig 80 ezret fizettek ki brigádosoknak. S amiben a legjobbak voltak a múltban, még abban is akadoznak. A kertészet 480 ezer koronás tervezett bevételét előreláthatólag csak 50 százalékra teljesítik. Az ok: munkaerő és a gépesítés hiánya. .— Két hektár paprikát lekaszáltunk, annyira begyomosodott, — mondja Baltész közgazdász. A SZAKMAI KÉRDÉSEKBEN a buktatón a lelkesedés és az igyekezet sok esetben átsegít. Néha azonban figyelmeztetőn követeli a szakmai hozzáértést, a bevált új módszerek bátor alkalmazását. Csakis ezek hiánya okozhatta, hogy például nemcsak a vegyi gyomtalanítást, de a kukorica négyzetes ültetését is elmulasztották. — Sűrűsoros vetés, kikelés után kétirányú sarabolás, — gondolták a tavaszon — s meglesz a négyzetes fészkes eljárás. Csakhogy hiba csúszott a számításba. Sorközi megmunkálást nem alkalmazhattak, így a 90 hektár kukoricát mind kézzel kellett bekapálniok. Az időnyerés ellenében inkább időt veszítettek... De azért tanulságként is szolgált. — A jó munkaszervezésen rengeteg múlik - erősíti a HNB-titkár, ez a nyugtalan ember, akinek élete, egyénisége lázas lobogás, alkotnivágyó. segíteni akaró türelmetlenség. Szívén viseli a falu, a szövetkezet sorsát. Nem csoda hát, hogy méltatlankodik amiatt is, hogy a kerületi Agroprojekt hároméves építkezése még semmit sem eredményezett a szövetkezetnek. Kétmillió koronás állami beruházással alapozzák az öntözéses gazdálkodást. 256 hektárból 64-et már májusban át kellett volna adni... Minden kész, csupán víz nincs. — Csinálják, csinálják, de ha így megy, két év múlva sem lesz vizünk — mondja gondterhelt arccal. És már nyúl is a ceruzáért, hogy feltérképezze a helyzetet. '— Á védőgáton kívülre tették a szivattyúházat, - magyarázza. — A gátat átvágni nem lehet, s most csatornát kel! hozzá építeni. Még egy úszó-szivattyúház is többet segítene. Járatlan vagyok a vízgazdálkodás kérdéseiben, az értelem azonban azt diktálja, ha a szakemberek szakmájuk szűk körébe néha beavatnák az egyszerű logikával és helyismerettel rendelkező embereket is, a kérdés megoldása sok esetben talán simábban mehetne. A SZÖVETKEZET, A FALU nagy feladatok előtt áll. S ha van is problémájuk, azért beszélnek róla, mert azt akarják, hogy jövőre minden sokkal jobban menjen. A jómódú falut itt már nemcsak a tízesével épülő házak jelentik, de a befejezés előtt álló kultúrház - szélesvásznú mozijával - az épülő 17 tantermes iskola, a villanyhálózat kibővítésének 80 ezer koronás költségvetése ... s amit még nagyon szeretnének, az egészségház. * * * — Emberek csinálják a szövetkezetet, — szokták mondani, — s itt most emberekért csatáznak. A tíz év alatt nyílt viadalban legyőzték a kisgazdaságot, s most, ahogy a nagyszerű eredményekért új, nagy csatákra indulnak, a „mérkőzés" beszorult a faluba. A lelkekért, az értelemért, a döntésért. NAPPAL VAN, zuhog alá a fény, a felhőtlen égből, s a végeláthatatlan táblákon hull a mag, a jövő évi kenyér bíztató ígérete. ... S szinte vele izmosodik a falu érdeke is: a boldogulás, a közös erőfeszítések, a jövő bíztató képe visszahozza azokat is, akik a szövetkezetben meglelt helyüknek néhány éve istenhozzádot mondtak. FÖNOD ZOLTÁN ÍJ J SZÓ 83 * 1960, október 18.