Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-11 / 283. szám, kedd

A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányainak 1960. október 10-i közös nyilatkozata Prága (ČTK) - A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai a nyugat-németországi militarista és revansiszta tevékenység aktivizálódásával kapcsolatban, komoly aggodalmaktól eltelve Európa békés jövőjéért, szemtől-szembe azzal a fokozódó veszéllyel, mellyel a német militarizmus és revansizmus a békét fenyegeti, a következő kiáltványnyal fordulnak a világ népeihez és kormányaihoz. Az utóbbi idő tényei azt bizonyítják, hogy az NSZK kormányának katonai előkészületei újabb veszélyes szakaszba jutottak, melynek jellemző vonása az a törekvés, hogy minden áron tömegpusztító fegyverhez jussanak, rendszeresen revansista hangulatot szítsanak a nyugatnémet lakosság körében, s azt ideológiailag előkészítsék a háborús kalandokra. Azzal szemben, hogy az NSZK kormánya és a Bundeswehr vezetősége kezdetben a Német Szövetségi Köztársaságra nézve bizonyos korlátozásokat tartalmazó párizsi szerződések felülvizsgálását követelték és titkos egyezményeket kezdtek kötni a Bundeswehr felé irányuló bizonyos fajta rakétaszállításokról a főbb NATO hatalmakkal, most ultimatív formában nyíltan felvetették a kérdést: adják át nekik az összes korszerű fegyverfajtákat, elsősorban a rakéta- és atomfegyvert. Ezek a rosszindulatú követelések a tábornokok úgynevezett emlékiratában öltöttek testet, melyet az NSZK kormánya és Adenauer kancellár személyesen is teljes mértékben támogatott. A katonai szolgálatra képes lakosság erőszakos bevonása a hadseregbe, a Bundeswehr korlátlan felfegyverzése atom- és rakétafegyverrel, valamint bombázó gépekkel, hatalmas hadiflotta létesítése a tonnatartalomra és a katonai fegyverzetre való korlátozások nélkül, a fegyveres erők, a katonai raktárak és egyéb berendezések elhelyezése az NSZK határain túl, a NATO-tagállamok területén, — ez az ország nagyszabású militarizálásának programja, amelyet a volt hitlerista tábornokok emlékirata tűzött ki. Az NSZK kormánya azzal a törekvésével, hogy megvalósítja a nyugatnémet militarista klikk említett programját, nyíltan provokálja a békeszerető népeket, melyek minden erejükkel megegyezni igyekeznek az általános és teljes leszerelésről, melynek eszmélyét az Egyesült Nemzetek Szervezete magáévá tette. Az NSZK kormánya a Bundeswehr tömegpusztító fegyverekkel való felszerelésére irányuló követeléseit „a kommunista veszély" hangoztatásával próbálja elkendőzni. Az európai népek azonban saját tapasztalataikból nagyon jól ismerik a német militarizmus állati kedvteléseit, hallottak már hasonló szólamokat és tisztában vannak vele, mily célt követ. Az NSZK kormánya nyíltan fő politikai célkitűzésévé tűzte ki a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos annexióját, valamint a lengyel, csehszlovák és szovjet területek elszakítását. Állandó ellenséges uszító propagandát fejt ki az említett országok ellen. Az Adenauer-kormány nagy erőfeszítéseket tesz és nagy eszközöket fordít revansiszta hangulatkeltésre a nyugatnémet lakosság körében. A sajtó, a rádió, a televízió, a film s a propaganda minden eszköze ezt a célt szolgálja. A lakosság tudatának megmérgezése revansizmussal már az iskola padjaiban kezdődik, s folytatódik a főiskolákon, a vállalatokban, a hivatalokban. A különféle honfitársi egyesületek, kuratóriumok, szövetségek és hasonló egyletek százai működnek szerte az országban, rendszeresen kongresszusokat, összejöveteleket, manifesztációkat rendeznek a „nagy német birodalom" feltámasztásának és a kelet-európai államok területei annektálásának jelszavával. E szervezeteket rendszerint volt nácik és háború bűnösök vezetik, és az NSZK kormányszervei aktívan támogatják és pénzelik őket. A bonni miniszterek oly messzire mennek, hogy gyakran személyesen vesznek részt a revansista összejöveteleken. Közismertek Adenauer uszító beszédei, melyekben minduntalan a keleti idegen területek meghódításának előkészítésére szólít fel. Erhard alkancellár, Markac és Seebohm miniszterek nemrég területi követelésekkel léptek fel Lengyelország és a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben. Kijelentéseik általános felháborodást és nyugtalanságot keltettek a világ közvéleményében. Mindez azt bizonyítja, hogy Bonn most az NSZK kormányának hivatalos politikájává tette a revansizmust. Mit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az NSZK kormánya - tekintettel arra, hogy a világ közvéleménye negatív álláspontot foglal el a más államokkal szemben emelt területi követeléseihez - a német határok „békés revíziójáról" hangoztatott frázisokkal igyekszik elkendőzni politikájának agresszív jellegét. De ki veheti komolyan az ilyen kijelentéseket, kit téveszthetnek meg? Az NSZK kormánya nagyon jól tudja, hogy azok az államok, melyeknek területére igényt tart, sohasem egyeznek bele, hogy határaik a német militaristák javára változzanak, s nem hagyják magukat bevonni semmilyen tárgyalásokba e kérdésről. Ennek ellenére az NSZK kormánya továbbra is makacsul kitart követelése mellett, sőt általánosan meggyorsított fegyverkezéssel igyekszik azokat alátámasztani. Ebből egy következtetés vonható le: az NSZK kormánykörei erőszakkal, háborús viszállyal akarják elérni terjeszkedési céljaikat. A Bundeswehr fejlődésével és szilárdulásával párhuzamosan a nyugatnémet revansisták tevékenysége is egyre kihívóbb és veszélyesebb jelleget ölt. Nem elégednek meg az NSZK területével, az NDK szívében fekvő Nyugat-Berlint is igyekeznek felhasználni provokációs céljaik elérésére. Egyre arcátlanabbak és csillapíthatatlanabbak a nyugatnémet katonai klikk követelései. Az NSZK vezető köreinek politikájában egyre élesebben és szembetűnőbben rajzolódnak ki azok a vonások, amelyek Németország politikáját a második világháború előestéjén jellemezték. Az akkori Németország urai szintén „egyenlőségi jogot" követeltek a fegyverkezésben, szintén „kommunista veszélyről" papoltak, s ily revansiszta eszmékkel mérgezték a németek lelkét, „élettér" szerzésére szólítván fel őket. Köztudomású, mi lett a vége. Az állig felfegyverzett fasiszta Németország végül szörnyű vérontásba sodorta az emberiséget, határtalan szerencsétlenséget és szenvedést okozott a népeknek, köztük a német nemzetnek is. Ha a revansisták ma újra hangoskodnak, ha a német militarizmus újra erősödik és veszélyezteti a népek békés életét, akkor ezt csak a három nyugati hatalom, mindenekelőtt az USA kormányköreinek rövidlátó és veszélyes politikája tette lehetővé, melyet a háború utáni időszakban Németország felé folytattak. A legdurvább módon megszegték a Szovjetunióval egyetemben vállalt ünnepélyes kötelezettségeiket: mindent megtesznek arra, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét. Sarkig tárták a nyugati csoportosulások ajtaját a nyugatnémet militaristák előtt és megengedték nekik, hogy kiépítsék Nyugat-Európa legerősebb hadseregét. Alig kötötték meg a párizsi szerződéseket, egymás

1 után kezdték hatálytalanítani azokat a jelentéktelen és formális korlátozásokat, melyeket e szerződések az NSZK felfegyverzése terén leszögeztek. Senki más, mint az USA kormánya követelte 1957 decemberében a NATO-csapatok, közöttük a Bundeswehr korszerű felfegyverzéséről szóló határozat elfogadását, amivel megteremtették az NSZK rakéta- és atomfelfegyverzésének alapját. A Pentagon siet, hogy a Polaris-típusú stratégiai rakétákat átadja a hitlerista tábornokoknak, akik már azzal dicsekednek, hogy e fegyver segítségével elérhetik a szomszéd államok létfontosságú központjait. Nemrég közölték, hogy Norstad tábornok, az európai NATOcsapatok főparancsnoka támogatta a nyugatnémet katonai tömbnek azt a követelését, hogy joga legyen olyan űrtartalmú hadihajókat építeni, hogy azokat felszerelhessék atomtöltéssel is ellátható nehéz rakétafegyverekkel. Az a körülmény, hogy a nyugati hatalmak támogatják az NSZK felfegyverzését, oda vezetett, hogy a Bundeswehr ma egyre makacsabbul igényt tart a NATO európai vezető szerepére. Nyugat-Németország militarista körei már nem akarnak megelégedni „az NSZK szűk térségével", hanem egész Nyugat-Európában igyekeznek elhelyezni a Bundeswehr katonai objektumait és alakulatait, hogy szorosabban hadigépezetükhöz kössék az európai államokat és az NSZK háborús készülődéseinek rendeljék alá érdekeiket. Ennek következtében olyan helyzet alakul ki, hogy az NSZK-nak a katonai csoportosulásokhoz tartozó jelenlegi szövetségeseit akaratuk ellenére bármelyik pillanatban háborús viszályba sodorhatják a nyugatnémet revansisták bűnös terveinek végrehajtása érdekében. Az USA, Anglia és Franciaország kormányai úgy tesznek, mintha nem látnák, milyen arányokat öltött Nyugat-Németországban a revansista tevékenység. Egy szóval sem említették a tábornokok emlékiratában tartalmazott felháborító követeléseket. Ha ezt a szándékukat azzal leplezik, hogy továbbra is engedékeny politikát akarnak folytatni a nyugatnémet militarista klikkel és revansizmussal szemben, akkor az említett államok kormányainak az egész felelősséget vállalniuk kell e politika elkerülhetetlen súlyos következményeiért. Az USA, Anglia és Franciaország kormányai, valamint a többi európai államok kormányai, melyeket katonai kötelékek fűznek az NSZK-hoz, döbbenjenek rá, mily sors érte azokat az országokat, melyek a második világháború előtt részt vettek a hitleri Németország újrafeli'egyverzésében, milyen véres áldozatokat kellett hozni népeiknek kormányaik bűnös müncheni politikájáért. Természetesen az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányait nem az őrült tervektől való félelem készteti arra, hogy ilyen élesen vessék fel a béke nyugatnémet imperializmus részéről történő veszélyeztetésének kérdését. A szocialista tábor országainak mindenük megvan minden támadó szétzúzásához. Am ha ma megengednék, hogy az NSZK militarista erői rátegyék kezüket a rakéta- és atomfegyverre' ez azt jelentené, hogy holnap szemtöl-szemben állnánk azzal a nyílt veszéllyel, hogy e fegyvereket revansista céljaik elérésére használják fel, ami nemcsak Nyugat-Németország vesztét okozná, hanem a világ népeinek is mérhetetlen szenvedést okozna. Ma sokkal inkább, mint a múltban fontos, hogy a békeszerető népek határozott lépéseket tegyenek, s vessenek véget a nyugatnémet revansisták bűnös törekvéseinek. Ezen az úton a legfontosabb lépés a békeszerződés megkötése mindkét állammal. A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai hajlandók megkötni ilyen egyezményt és szilárd meggyőződésük, hogy ezzel a német kérdés, közte a nyugat-berlini kérdés pozitív elintézést nyer és minél előbb történik ez meg, annál kedvezőbb lesz az európai béke és a német nép szempontjából is. Az NDK, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányai felszólítják a világ népeit és kormányait, elsősorban azokat, amelyek harcoltak a hitleri Németország ellen: közös erőfeszítéssel akadályozzák meg, hogy a német militarizmus és revansizmus a békét veszélyeztesse. Ne engedjék meg a Bundeswehr felfegyverzését rakéta- és nukleáris fegyverrel és tegyenek meg minden szükséges lépést a német békeszerződés haladéktalan megkötésére és ennek alapján garantálják az európai népek békéjét és biztonságát, Hruscsov elvtárs beszéde az Amerikai Televízióban (Folytatás az 1. ol leöl") az USA javaslataira szavaznak, később utánunk jönnek, megmagyarázzák álláspontjukat, azt fogják mondani, hogy szívvel-lélekkel velünk vannak, de az USA ellen nem szavazhatnak. Egyszer azonban eljön az az idő, amikor az Egyesült Államok majd kisebbségben lesz az ENSZ-ben. „Ami Németországot illeti, úgy vélem, meg kell kötni a békeszerződést mindkét német állammal — jelentette ki Hruscsov elvtárs egy további kérdésre. — Más út nincs, mert ma két német állam létezik. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Németországban mielőbb meg kell szüntetni a megszállási rendszert. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszéde további részében hangoztatta, hogy a Szovjetunió hajlandó azonnal aláírni a leszerelésről és a fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezményt. „Ha az amerikaiak megfelelő ellenőrzési rendszert javasolnak, ebbe is beleegyezünk. Ám sohasem értünk egyet a leszerelés nélküli ellenőrzéssel és felügyelettel" — jelentette ki Hruscsov elvtárs. Ezután azt kérdezték Hruscsov elvtárstól, hajlandó-e találkozni a novemberben megválasztandó új amerikai elnökkel. Hruscsov elvtárs kijelentette, nemcsak hajlandó találkozni, hanem erősen hiszi is, hogy megvalósul a találkozó. Arra a kérdésre, nem volna-e jobb diplomáciai úton már eleve előkészíteni a csúcsértekezletet, így válaszolt: „Készek vagyunk minden ésszerű lépésre a béke és a barátság megszilárdítása érdekében..." Nikita Hruscsov a következő szavakkal fejezte be beszédét az Amerikai Televízióban: „Csütörtök este visszautazom a Szovjetunióba. Szeretném, ha ellátogatnának hozzánk azok, akik személyesen akarják megismerni életünket. Népünk és a szovjet kormány békében és barátságban kíván élni a világ minden népével. Szeretnénk, ha az amerikaiak és az amerikai kormány is ezen az állásponton lenne. Az Amerikai Televízió Hruscsov elvtársnak ezt a beszédét is sietett arcátlan provokációra kihasználni. Szünet közben a hírhedt Szabad Európa rádióállomás reklámja jelent meg a televíziós készülékek képernyőjén és pénzügyi segítséget kért az amerikai nézőktől az adóállomás „vasfüggöny" mögötti országokba sugárzott uszító adásának támogatására. Az ENSZ-közgyűlés hétfő délelőtti általános vitája SEKOU TOURE BESZÉDE AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS PLÉNUMA HÉTFŐN FOLYTATTA AZ ÁLTALÁNOS VITÁT. A DÉLELŐTTI ÜLÉST BOLAND, A KÖZGYŰLÉS ELNÖKE IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT 15.55 ÖRAKOR NYITOTTA MEG ÉS ÁTADTA A SZÖT SEKOU TOURÉNAK, A GUINEAI KÜLDÖTTSÉG VEZETŐJÉNEK. A szónok hangoztatta, hogy a világ népei méltán tartják az idei ülésszakot a béke ülésszakának. Ám új nehézségek veszélyeztették a népek ama reményét, hogy a jövő nemzedékek már megszabadulnak a háború veszélyétől, s nap mint nap újabb viszályok merültek fel. A gyarmati hatalmak nem akarnak lemondani kiváltságaikról. A közgyűlés idei ülésszakára az a szerep hárul, hogy különösen a gyarmati kérdésben újabb alkalmat nyújtson az emberiség reményeinek beváltására. Egyre gyorsabban terjed a gyarmati népek szabadságmozgalma. Afrika, az évszázadokon át néma és mozdulatlan világrész az egész világ nemzetközösségének új tényezőjévé válik. Még mindig vannak a világon olya-n emberek és olyan államok, akik, illetve amelyek hatalmas területek fölött gyakorolt uralmukat igazolni próbálván, „felsőbbrendűségükkel" kérkednek. A gyarmati népek kizsákmányolása azt bizonyítja, hogy ezeknek az embereknek és államoknak sejtelmük sincs a jogról és az emberiességről. Sekou Touré hangoztatta, nincsenek másodrendű népek a világon. A másodrendűnek tartott gyarmati népek kizsákmányolását éppolyan határozottan el kell törölni, mint a gyarmati uralmat. - Az ENSZ egyik legfontosabb feladata, hogy a gyarmaturalom elviselhetetlenné vált utolsó maradványaitól is megszabadítsa a világot. A gyarmaturalom teljes felszámolásának következménye teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával. Sekou Touré kijelentette: a népek politikai felszabadulását gazdasági felszabadulásuknak kell követnie, mert különben lehetetlen a haladás. A gyarmatok eddig az anyaországok gazdasági függvényei voltak és hozzájárultak gazdasági virágzásukhoz. Sekou Touré hangoztatta, hogy é cél elérése érdekében Afrikának feltétlenül külső segítségre van szüksége. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a guineai nép harca politikai és gazdasági önállóságáért elválaszthatatlan az ázsiai, afrikai és más országok népének harcától. Az afrikai népek felszabadulásának útja elég nehéz, más út azonban nincs. A győzelem legbiztosabb útja az afrikai népek győzelembe vetett elszántsága. A kongói helyzettel kapcsolatban Šekou Touré rámutatott, hogy az afrikai népek körében' rendkívül nagy nyugtalanságot kelt az a tény, hogy a Biztonsági Tanács gyöngének bizonyult Kongóban és hajlott azokhoz a körökhöz, melyek saját kizsákmányoló érdekeik megőrzésére törekednek Kongóban. A felszólaló leszögezte, hogy Lumutnba kö/ponti kormánya a Kongói Köztársaság egyedüli jogérvényes képviselője. A decentralizálás!' törekvések keretében ala» kult tartományi kormányok csak az egységes kongói állam keretében fejthetik ki tevékenységüket. Sekuu Touré felszólította a tagállamokat, ítéljék el a gyarmatosítók törekvését, hogy hasznot akarnak húzni a kongói helyzetből. Az ENSZ nem tekinthető valamilyen hatalomnak, hanem valamennyi nép menedékhelyének. Fontos, hogy az ENSZ megfeleljen ennek a szerepének. Ha gyámsági igazgatás alá helyeznék Kongót, — ei visszafejlődést jelentene. Ellenkezőleg, biztosítani kell minden gyarmati népet a kizsákmányolással szemben. A guineai népet érdekli, mi történik körülötte és kész részt venni minden szabadságharcban. Minden népnek, tehát a kongói népnek is joga van saját útjára. Az ENSZ-nek támogatni kell a kongói parlamentet és kormányt s ezért fontos, hogy Kongót olyan küldöttség képviselje az ENSZ-ben, amelyet f.umumba központi kormánya nevez ki. A guineai köztársasági elnök a gyarmati kérdés fejtegetése után az ENSZ főtitkári tisztségének átszervezésére tett szovjet javaslatot érintve nem foglalt el nyílt álláspontot, de fenntartotta magának a jogot, hogy utójag nyilatkozhassék e fontos kérdésben. Majd a leszerelési szükségessége mellett szállt síkra. Ne«n York (ČTK) — A közgyűlés tegnap két gyűlést tervezett az általános vita folytatására. Sekou Touré. Guinea elnöke után felszólalt még Tunézia. Burma, Malájföld és Izrael küldötte. Estére további ülést terveztek az ügyrendi bizottság programjavaslatával kapcsolatban. Várható, hogy Nikita Hruscsov, szovjet miniszterelnök az esti ülésen beszédet mond. Nehru támogatja az ENSZ rendkívüli ülésszakának összehívását Delhi (CTK) - Nehru, indiai miniszterelnök az amerikai televíziónak adott szombati nyilatkozatában támogatta Hruscsov javaslatát, hogy 1961 elejére hívják össze az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésszakát. melyen megtárgyalnák a leszerelést és nemzetközi ellenőrzését. Nehru nagyon égető problémának minősítette a leszerelést és követelte, hogy ne halasztgassák tovább e létfontosságú kérdés megvitatását. Hangoztatta, hogy az államok legfelső képviselőinek jelenléte meggyorsíthatná a leszerelés megvalósítását. Kijelentette, meggyőződése hogy Hruscsov leszerelést akar és nem háborút, s hogy a nyugati hatalmak nem akarják komolyan venly a leszerelést. Nehru szorgalmazta a népi Kína ENSZ-képviseletét, mivel a leszerelés és hasonló nagy problémák nem oldhatók meg a Kínai Népköztársaság képviselői nélkül. Nyilatkozatában igen sokat foglalkozott fl gyarmati kérdéssel. A BEJRÚTIAK küldöttsége vasárnap tiltakozott a libanoni kormánynál a hatodik amerikai flotilla hadihajóinak hétfői látogatása ellen. (ČTK) ÖjT SZÖ 3 * 19

6°. október 11.