Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-08 / 280. szám, szombat

J OVO B E VETETT HITTEL Simoné de Beauvoir francia írónő a kubai forradalomról Az amerikai hivatalos propaganda az utóbb) időben fokozta » kubai forradalom elleni rágalmazó hadjára­tát. Ugyanakkor számos európai pol­gári iró és újságíró hosszabb-rövi­debb kubai tartózkodás után olyan útijegyzeteket, cikkeket és tanulmá­nyokat jelentet meg, melyekben — az amerikai koholmányokkal ellentétben — a valóságot kívánja tükrözni. Nemrég Simoné de Beauvoir és Paul Sartre francia írók egy hónapot töl­töttek Kubában. Mindketten nagy ro­konszenvvel nyilatkoztak a kubai for­radalomról ^s az országa független­ségéért haréoló kubai népről Simoné de Beauvoir Párizsba visszatérve be­számolt élményeiről a Francé Obser­vateur címii hetilap munkatársának. Az alábbiakban rövidített formában közöljük az interjút: \ • KÉRDÉS: Asszonyom, ön egy hó­napot töltött Kubában. Mindaz, amit látott egyezik-e utazása előtti el­képzeléseivel? VÁLASZ: A valóság sokkal gazda­gabb, bonyolultabb és lenyügözőbb, mint ahogy elképzeltem. A kubai forradalomról, szemtanúk elbeszélé­se alapján kialakult védeményem nagyon előnyös volt, de ott tartózko­dásomból eltelt egy hét, majd egy hónap és a látottakat még többre ér­tékeltem. A francia és általában a külföldi sajtó a forradalom állítóla­gos romantikus, rögtönzött és ren­detlen jellegéről írt. Távolról a for­radalom rendkívül vonzónak tűnt, de nem eléggé komolynak. S lám, Ha­vannában gondolkozó, művelt, az előt­tük álló kérdésekben elmélyedő em­berekkel találkoztam. Ezek az em­berek valóban fiatalok, de elismerik: „Lehetséges, hogy mi igen fiatalok vagyunk és nem elég a tapasztala­tunk" — s arra törekszenek, hogy ezt az űrt sok munkával és gondol­kozással hidalják át. A felkelő had­sereg volt katonái szakállt viselnek, ritkán nyilatkoznak, továbbra is régi egyenruhájukban járnak, még akkor is, ha közben miniszter lett belőlük. Külsejük kissé elbátortalanítja az eu­rópaiakat, de egyáltalában nem tük­röz semmiféle hajlamot a különc­ködésre, az értelmi vagy erkölcsi neveletlenségre. Találkoztam Ce Guevarával. Hosz­szú haja és szakálla, sapkája és rendkívüli fiatalsága éles ellentét­ben áll a bank ünnepélyes légköré­vel, ahol most berendezkedett. Meg­figyeltem, hogy minden kérdésre tel­jes hozzáértéssel válaszol. Mély ha­tást tett rám következetes érvelése. Mindössze két-három órán át be­szélgettünk. Én természetesen nem vagyok szakértő, de elmesélték ne­kem, hogy még a szakértőket is bámulatra késztette. Ezek. amikor hozzámentek, azt hitték, könnyen „átejtik" majd. Ogy tűnik azonban, Guevaránál ez lehetetlen: a keres­kedelmi szerződéseket oly ügyesen intézi és tárgyalófeleit annyira fe­lülmúlja ész dolgában, hogy végső fokon mindig ó győz. KÉRDÉS: Akkor a kubai vezetők miért mondják, hogy nincsen ele­gendő munkásuk, technikusuk, szak­értőjük ? VÁLASZ: A káderkérdés valóban létezik és nemegyszer tárgyaltunk erről a kubai vezetőkkel. Elmesélem, hogyan ütköztünk először ebbe a kérdésbe. Fidél Castróval Olginben találkoz­tunk, Oriente tartományban. Szerda reggel, a megérkezésünket követő napon itt fontos szertartás ment végbe: a volt kaszárnya épületében megnyitották az iskolát. Ehhez ha­sonló átalakulások történnek az egész szigeten, aminek nemcsak gyakorlati, de szimbolikus jelentősé­ge is van. A kaszárnyák megszünte­tése — felszámolása a régi hadse­regnek, amely a nép ellen irányított rendőri erő volt. Az iskolák létesí­tése — harc az írástudatlansággal, a hiányzó káderek kiképzéséért. Meghívtak bennünket az Olgintól néhány kilométerre levő iskola meg­nyitására. Több mint egy óránkba került, hogy ezt a távolságot megte­gyük. Az út zsúfolt volt, tele autók­kal, szekerekkel, gyalogosokkal, a forgalmat senki sem irányította. Ne­hezen jutottunk el az emelvényig, melyen Fidel Castro állt. Amikor be­fejezte beszédét, a nép feléje özön­lött, senki sem tartotta vissza. Az emelvény körül néhány „felkelő" áll­dogált — így nevezik az új hadse­reg katonáit -, akik rendőri teen­dőket láttak el, de meg sem próbál­ták távoltartani az embereket az emelvénytől. Mindez igen kedvesnek látszott, mégis nyugtalanított bennünket. Azt kérdeztük magunktól: mi történne itt pánik esetén? Később visszafelé menet úgy vettük észre, hogy az emberek szomorúan mennek haza. Üjra magukra maradtak. Olginból visszatérve arra gondoltunk: A for­radalomnak nincs elegendő szakkép­zett kádere. Ugyanaznap erről be­szélgettünk barátainkkal, később pe­dig megkérdeztük az összes vezető­ket, akikkel találkoztunk: Miért nin­csenek szakképzett káderek, miért nincs apparátus? Különféle válaszokat kaptunk, "de mindegyik lényegében ugyanazt mondta. A július 26-1 mozgalomnak megvolt a saját apparátusa, mely kis­polgárokból állt. akik nem követték a forradalmat, mert a hatalom át­vétele után az egyre radikálisabb lett. Ez az apparátus a földreform menetével sem tudott lépést tartani. Ekkor szélnek eresztették. Jelen pillanatban, amikor a forra­dalom még igen fiatal és jelentős mértékben a tömegeknek Fidél Castróba vetett abszolút hitére támaszkodik, a vezető csoport tag­jainak szükségük van arra, hogy a legszorosabban együttműködjenek. „Fidél természetesen találhatott vol­na olyan embert, aki jobban ért a pénzügyekhez, mint én, de senkiben sem bízott meg annyira, mint ben­nem" — mondotta nekünk Guevara. Az ország belső nehézségei és a kí­vülről jövő fenyegetések a kormá­nyon lévőktől abszolút egységet kö­vetelnek: azt kell érezniök, mintha ugyanazon kéz ujjai lennének. Meg­felelő apparátus kiépítésére pedig pillanatnyilag nincs is meg a le­hetőségük. A kubai diákok csak most kezdik megérteni, hogy ko­moly ismeretekre van szükségük. Nincs elegendő mérnök, szakértő, általában értelmiségi. Mielőtt fel­használhatnák a szakképzett embe­reket, először fel kel! nevelni őket. KÉRDÉS: Hivatalos adatok szerint Kubában, úgy emlékszem, az írás­tudatlanság a lakosság 50 százalé­kára terjed ki. Optimista ez a becs­lés? VÁLASZ: Nem sokkal magasabb százalékarányt adtak meg. Nunez Jimenez, az agrárreform végrehajtá­sának vezetője és egy Kubáról szóló nagysikerű földrajzkönyv szerzője úgy véli, hogy az ország lakosságá­nak 50-55 százaléka írástudatlan. Másrészt viszont a kispolgári szár­mazású ifjú értelmiségiek eléggé kétkedők voltak és túlságosan hiány­zott a jövőbe vetett- hitük ahhoz, hogy komolyan dolgozzanak. Az utób­bi 14 hónapban nagyon megváltoz­tatták magatartásukat és most tele vannak lelkesedéssel, de 14 hónap alatt senki sem válhat mérnökké. A szakképzett emberek hiánya ál­landóan arra készteti a vezetőket, hogy személyes, közvetlen kapcso­latba lépjenek a néppel. Ez egyike a kubai foradalom legeredetibb vo­násainak. KÉRDÉS: Ön abban a ritka sze­rencsében részesült, hogy napokat tölthetett Fidél Castróval s néhány más vezetővel. Érdekes lenne meg­tudni az Ön személyes élményeit ve­lük kapcsolatban. VÁLASZ: Az alatt a két nap alatt, amikor Fidél Castro a saját autó­ján és csónakján vitt bennünket s mi reggeltől estig figyeltük éle­tét, meggyőződtünk róla, hogy he­lyesek voltak első megérzéseink. Fényképei gyakran keltenek hamis benyomást róla. Castro nem vágja magát soha ünnepélyes pózba, ide­gen tőle mindenfajta önteltség. Tud­ja. hogy határozott szavakat, hatá­rozott magatartást várnak tőle, s nem akarja személyiségnek kijátsza­ni magát s ugyanakkor olyannak kíván látszani, amilyennek az em­berek szeretnék, spontán s ugyan­akkor mintha egész idő alatt ellen­őrizné magát. Számomra egész vá­ratlan volt az életerő és tartózko­dás e keveréke... Amikor keresztülhajtott a falva­kon, az emberek megismerték, s ha gépkocsija megállt, kérlelni kezd­ték: „Fidél, Fidél, gyere, beszélgess velünk, a nép azt követeli, hogy beszélgess!" Castro felhúzta ^vállát és érdesen megjegyezte: „Ma mái­mindenki a nép nevében beszél!" ...Néhányszor saját magától meg­állt, hogy megnézze a szövetkeze­tet, megtekintse a falut. Az embe­rek itt is körülfogták, de nemcsak azért, hogy elkiáltsák magukat: „Él­jen Fidel!" Elmesélték neki, milyen "kérdések foglalkoztatják óket. Miért nem haladnak a szövetkezet ügyei? Miért váltották le a régi traktorost, amikor az új semmihez sem ért? A múlt héten rajtakapott tolvajt miért nem csukták még mindig le? Castro figyelmesen hallgatta őket. titkárnője pedig mindent feljegy­zett. Egy fehércsuhás pap jelentet­te, hogy kőolajat talált: „Adjál ne­kem a fúrásra 10 ezer dollárt, s ha tévedtem, lőjenek azonnal agyon!" Megkérdeztük Castrótól: „Van-e ki­látás arra, hogy valóban találjanak kőolajat?" „Lehetséges, mindeneset­re meg kell néznünk" — válaszolta. Fidél Castro nem hízelgett be­szélgetés közben a parasztoknak. Megbírálta őket, néha szitkozódott is, de mindig azt követelte, hogy dolgozzanak jobban. Vasárnap dél­után az egyik faluban a parasztok az új falut építették. „Hol állnak majd a házak?" — kérdezte Castro. „Az út mentén." „Ô, szerencsétle­nek, magatoknak építkeztek, itt fog­tok lakni, ennek szépnek kell len­nie!" 7- mondotta, s egész hosszá­ban leheveredett a homokra, hogy felvázolja a falu tervrajzát. Majd amikor egy darab kartont adtak neki, arra rajzolta az egészet. Amint látja Castro utazásai nem a demagóg utazgatásai, aki azért mutogatja magát, hogy minél több szavazatot szerezzen. Castro épí­tőmunkát végez. KÉRDÉS: Volt-e kapcsolata a for­radalom iránt ellenséges környe­zettel? VÁLASZ: A Havannában élő fran­ciák eljuttatták hozzánk egyes pol­gárok panaszát, akik úgy vélik, hogy a forradalom elnyomja a kistőkét és kiskereskedelmet. Ennek követ­kezménye lenne a tőke kivonása az országból, amit különben meg le­hetne előzni. Castróék nem értenek egyet ezzel, a nagytőkét már ré­gen kimenekítették Amerikába. 1959 január óta Kubából lehetetlen pénzt kivinni. Különben, tudomásom van róla, hogy a nagytőkések és külö­nösen a nagybirtokosok között Castrónak természetesen van ellen­zéke, de ennek képviselőivel nem találkoztam... A továbbiakban Simoné de Beau­voir arról beszél, hogy Kuba pél­dája nemcsak Latin-Amerikára néz­ve jelentős, hanem általában azt bizonyítja, hogy „az ember lehető­ségei messze felülmúlják azokat a határokat, melyeket a burzsoá pesz­szimizmus állított elébe korlátul." Majd így folytatja: Ha eddig ily kitartóan szóltam a kubai forradalom racionális ol­daláról, nem szabad megfeledkez nem csodáiról sem. Castro meglepő kísérlet végrehajtását próbálta meg és sikert ért el, mert minden kö­rülményt figyelembe vett, de rend­kívüli bátorságra is szüksége volt ahhoz, hogy szinte a semminél kezdje el. Sok Ifjú kubai értelmi­ségi, aki Battista idején kiábrándul­va Európába menekült, mondotta nekem: „Olyan hanyatlás volt az, hogy még csak gondolni sem lehe­tett ilyen feléledésre." Castro el­képzelte, hitt benne és megvalósí­totta. A kiábrándult fiatalemberek újra megteltek hittel, visszatértek Kubába és most tele vannak tűz­zel. KÉRDÉS: Az a benyomás alakult ki bennem, hogy más gyengén fej­lett országok félnek hozzáfogni a cselekvéshez, mert hallják, hogy útjukon kissé sok, esetleg elhárít­hatatlan akadályba ütközhetnének. Igv van ez? VÁLASZ: Kubában túlhaladott a lehetséges és a lehetetlen fogalma. Sok országban úgy vélekedtek, mint ahogy azt a Battista idején kiáb­rándult kubaiak tették: „A helyzet kilátástalan, nincs semmiféle kive­zető út!" Most pedig azt mondják magukban: „Miért ne tennénk mi is ugyanúgy? Castro bebizonyította, hogy eddigi helyzetünk tarthatat­lan." Castro megmutatta, hogy amit eddig bölcsességnek minősítettek, — a tehetetlenség — megszüntethető. Ebben rejlik a csoda. Ésszerű cso­da, mert a helyzet világos megíté­lésén alapszik és mégis csoda, mert bátorság kellett az ember győzel­mének lehetőségébe vetett hithez. Castro és bajtársai bátorságukkal fontos tanulsággal szolgáltak az egész világnak: az ember és lét­körülményei nem meghatározottak, nemegyszer és mindenkorra adot­tak. KÉRDÉS: Olyan „ forradalom ez, mely az ember lehetőségeibe vetett mély hiten alapul? VÁLASZ: Átgondolt hiten! - ez a véleményem. Castro sosem esett idaalizmusba. Országa anyagi lehető­ségeiből indul ki, de nem volt so­hasem védője annak az Slrealizmus­nak sem, amely azzal az ürüggyel, hogy tényekre támaszkodik, nem en­gedi meg magának, hogy átalakítsa a tényeket. Az ember konkrét le­hetőségeire alapozva végeztek szá­mítást. a konkrét körülményekből indultak ki. Ezért a kubai forra­dalom nem csupán siker, de egy­ben példa is. Barna Iván fordítása. * * J p f r 1 * i : í 5" »« f* " j* * 1* *• §« «« F' L !»«» Harkovban felépült az egyetem új, impozáns épülete, amely a második legnagyobb főiskolai épület a Szovjetunióban. A 14 emeletes épület belső területe 56.000 négyzetméter. (TASZSZ felvétele) \IR0DA10MR0L­KÖNYVEKRÜUÖ­A könyvkiadás bőséges választékot nyújt az oszi kiadványokból. Nagy számban jelentek meg magyar nyelvű új szépirodalmi, politikai müvek, szakkönyvek. Az alábbiakban rövid ismertetést adunk egy-egy érdekes, figyelemre méltó kötetről. A politikai irodalom értékes kiadványa Marx-Engels Müveinek 3. kötete. E nagy terjedelmű művet Marx és Engels 1845— 46-ban közösen írták. A kötetben szere­pel Marxnak Feuerbachról szóló 11 kri­tikai tézise. A mélyreható történeti, gaz­daságtani, nyelvtudományi, esztétikai, fi­lozófia-történeti megjegyzéseken kívül tartalmazza még a francia és angol utó­pista szocializmus bírálatát, továbbá ada­lékot nyújt az angol és francia politi­kai gazdaságtan történetéhez. Engels vátogatott hadtudományi mun­kái. Engels a hadtudomány, a katonai a lengyel forradalmár Miczkiewicz fino­man megrajzolt találkozásán keresztül bepillantást enged a kor szellemi vitái­ba. A „Mozart novella" az ifjú zeneköltő és az agg Casanova találkozását festi meg. A szellemes remekműben a feltörő polgári rend tudatos művésze csap össze az idejétmúlt fejedelmi udvar gáláns rokokóvilágának jellegzetes alakjával. Goncsarov: Oblomov című regényében a néptől eltávolodott, semmittevő ember típusát mutatja be. Kuprin: A boszor­kány. Oleszja, a gyönyörű lány, akit nagyanyjával együtt boszorkánynak gon­elmélet kiváló ismerője volt. Lényegében dol a környék babonás népe, tragikus ő dolgozta fel a marxista hadtudomány szerelmének történetét meséli el $ kis­általános elméleti alapelveit. A kétköte­tes gyűjteménynek az első kötete nagy­jából Engelsnek az 1850-es évek végén regény. A kötet ezenkívül még másik három kisregényt tartalmaz, a Gramb­rinusz-t, a Fehér uszkár-t és a Rib­írott hadtudományi műveit foglalja ma- nyikov főhadnagy-ot. Mark Twain: Huck­gába. Ady Endre: A fekete lobogó. A kiváló költőnek az egyházi reakciói támadó ve­zércikkei, heti, napi jegyzetei közül vá­leberry Finn és Tom Sawyer kalandjai gyermekeket és felnőtteket egyaránt ér­deklő nagyszerű regényei ismét megje­lentek. Mérimée: Szent Bertalan éjszakája lógatták ki a szerkesztők e kötet írá- című történelmi regénye a XVI. század­sait, amelyek 1901 és 1916 között je- beli polgárháborúk és a vallási fana­lentek meg nagyváradi és budapesti la- tizmus korának egyik irtóztató, vérlázító pok hasábjain. Ady élvezetes, szellemes pillanatát ragadja meg. Molnár Géza: írásai értékes segítséget nyújtanak fekete reakció" igazi arculatának, a tör­Hullámverés című nagy sikert aratott, ellenforradalmat feldolgozó regénye téne'emben betöltött népellenes szerepé- megjelent második kiadásban. Móra Fe­nek leleplezéséhez. Akcióban az SS. Az renc: Göröngykeresés cimü írásában sa­SS tevékenységéről szóló dokumentumok ját életéről ^d közvetlen lírai vallomást, tükrében maga a német fasizmus tárul Pavese: Az ördög kastélya. A fiatalon elénk. Az okmányok során nyomon kö- elhúnyt olasz írót az irodalom már-már vethetjük a hitlerista diktatúra gyilkos klasszikusnak tekinti. Ebben a művében tevékenységét kialakulásától a csúfos bu­kásig. Sőt, szinte napjainkig, mivel a az olasz értelmiség és a polgárság bi­zonyos rétegeit bírálja az erkölcs szí­vóit SS-tagok tevékenysége még ma sem gorú mércéjével. Seinyin: Sírius akció ért véget. Elgondolkoztató és időszerű című izgalma^ kalandregényének a Ka­olvasmány ez a könyv. Sok új doku­mentummal bővíti ismereteinket a né­tyusa tüzérségi fegyver a „főhőse". A németek minden áron meg akarják sze­met fasizmusról. Karsai Elek—Pintér rezni ennek a nagyhatású sorozatvető­István: Darutollasok. Az izgalmas ri- nek a dokumentációját. Titkos szolgála­portkönyv a Horthy-féle hadsereg meg- tuk egész keleti apparátusát mozgósítják, szervezését és dicstelen „haditetteit" mu­latja be. A kötetben ismertetett ténye­de minden akciójuk kudarcba fullad. Az új fegyver elkészül és éppen ellenük ket még hitelesebbé és színesebbé te- vetik be. Vészi Endre: Lakoma hajnal ­szik a függelékben közölt dokumentumok ban. A kötet az író legutóbbi években és fényképek. A politikai kiadványok irt legjobb novelláinak gyűjteménye. Szuggesztív erővel idézi a koncentrációs táborok világát, a két világháború kö­zötti nincstelenek küzde'nlét a létért, az közé sorolhatjuk a Szovjetunióban ki­adott „Kratkij Ekonomicseszkij Szlovar" Közgazdasági lexikon címen megjelent magyar fordítását is. A kislexikon mint- emberibb életért. Megkapó képeket raj­egy 900 címszóban dolgozza fel a poli tikai gazdaságtan és az ágazati gazda ságtanok körébe vágó legfontosabb fogai zol az ú.i mai emberről, o megválto­zott, átalakult társadalomról. Fenyő Béla: Columbustól Castroig című ismeretter­makat. A lexikon aránylag kis terjedelme jesztő műve epizódok, színes képek ke - „ , rétében feleletet ad a Latin-Amerikával kapcsolatos időszerű kérdésekre. Dür­renmatt: Az ígéret. Az író egy kegyetlen gyilkosság körülményeit és a nyomozást a fogalmak rövid és népszerű megvilá­gítására késztette a szerzőket. A szépirodalmi alkotások közül a fel sorolást Balzac: Az élet iskolája című regényével kezdjük. Balzacnak e műve az vezető detektívfelügyelö életét, különös Emberi színjáték ciklusába tartozik. Egy -"— " társas bérkocsi utasai a regény szerep­lői, s az út során sorra lelepleződnek nagyzolásaik. Eleven humor és számos ellentmondásos egyéniségét írja le e mű­vében. Ivanov: Színes szelek. Három kisregényt tartalmaz e kötet, mindhárom írás izgalmas, érdekfeszítő. Lem: A vi­írói ötlet fűszerezi az életképszerü rész- lágiír csavargója. A regény hőse efféle i-m... —modern Münchhausen, aki a világűrben tett utazása közben mulatságosnál mu­latságosabb kalandokon esik át. Maltz: Tüzes nyíl. A történet a náci téboly te­tőfokának időszakában játszódik le Né­metországban és egy egyszerű munkás lelki átalakulását rajzolja meg művészi leteket. Bródy Sándor: Húsevők. Bródy Sándor negyven év alatt több mint ezer novellát írt. Ez a válogatás minden ed­digi gyűjteménynél teljesebb képet ad az író elbeszélő művészetéről. Erasmus: A Balgaság Dicsérete. A humanista görbe tükröt tart kora embereinek hibái és a vallási bigottéria elé, igy kapjuk meg eszközökkel. Sadoveanu: Medveszem. A a buja, az oktondi, az aszkéta és a bölcs, a méltóságban pöffeszkedő és a tudo­mányában kérkedő emberek karikatúráit, melyekről a Balgaság nevében mond íté­román irodalom legnagyobb élő alakjának néhány remekművű novelláját foglalja magában ez a kötet. Zola: Germinal. Áz író ebben az egyik legismertebb regé­tetett karikatúrák a ma emberének fo­gyatékosságairól is kritikát mondanak. A kötetet Holbein eredeti fametszetei díszítik. Fiirnberg: Találkozások. A fia­letet. A 16. századi kosztümökbe öltöz- nyében a francia bányászok keserves, • • küzdelmes életét örökíti meg. A verses kötetek között a Kincses Könyvek sorozatban megjelent az örök­szép Toldi trilógia és a Magyar Iro­talon elhunyt német író két nagyobb el- dalom Gyöngyszemei sorozatban kiadott beszélését tartalmazza a kötet. A „Lá- Ady Endre válogatott versei foglalnak togatás Weimarban", az öreg Goethe és el kiemelkedő helyet. Ge org Klaus ; Jezsuiták, Isten, Anyag Georg Klaus. a berlini Humboldt Egye­tem professzora ebben a művében G. A. Wetternek, a nyugat-németországi je­zsuita szerzetesnek a dialektikus mate­rializmusról írt könyvével foglalkozik. A szerző a marxizmus klasszikusainak módszeréhez híven nemcsak nagyszabású vitairatban cáfolja a neotomizmus ' új köntösbe öltöztetett régi érveit, hanem egyben kifejti a marxista-leninista filo­zófia néhány sarkalatos és ma még el nem döntött problémájál is. Wetter könyvében a katolikus ideoló­giai reakció legfontosabb érveit sorakoz­tatja fel. s a modern természettudo­mány elméleteit a marxisia filozófia meg­cáfolására próbálja felhasználni. Georg Klaus mindezekkel a kísérletek­kel szemben bebizonyítja, hogy a leg­újabb természettudományos felfedezé­sek, amelyek világképünk megváltozá­sát idézték elő (különösen a mikrofi­zika és a relativitáselmelet felfedezései) nem cáfolják, hanem éppen ellenkezőleg alátámasztják a dialektikus materializ­mus világszemléletét. A szerző nem ke­rüli ki az úgynevezett „kényes" kérdé­seket sem, amelyekre még nem adtak egyértelmű materialista váiaszt, hanem felvázolja a dialektikus-materialista meg­oldás lehetőségét, bebizonyítva, hogy a legújabb természettudományos felfede­zések is a marxista filozófia iga'zságait támasztják alá. Klaus hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház és hivatalos filozófiája, a neoto­mizmus nemcsak a társadalmi haladás­nak. hanem egyúttal a tud >irányosi fej­'ődésnek is ellensége, Wetterről pedig kimutatja, hogy elméleti műve szorosan összefonódott az Adenauer-rendszer reak­ciós, kommunistaellenes poétikájával. Az értékes filozófiai művet a budi­pesti Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Louis Aragon több szovjet író könyvét fordította már le francia nyelvre, ezenkívül személyesen részt .esz egész sor Párizsban megjelenő szovjet irodalmi mü szerkesztésében. Most Muhtart Auezov „Abaj élete" :ímű müvének második kötetét for­dítja. valamint Csukovszkij „Balti égbolt" és Groszman „Igaz ügyért" című müvének fordításán dolgozik. JJJ SZÖ 6 * 1960. október 8. i

Next

/
Thumbnails
Contents