Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-05 / 277. szám, szerda

Az ENSZ apparátusának átszervezése — pártatlanságának feltétele Tegnapi számunkban közöltük Hruscsov elvtárs felszólalásának f első részét. Az alábbiakban a befejező részt közöljük. Nehogy valaki félremagyarázza, megismétlem: Nem bízunk s nem bízhatunk Hammarskjöld úrban. Ha nem lesz elég bátorsága, hogy le­mondjon, ami lovagias eljárás len­ne, a kialakuló helyzetből mi vonjuk le a következtetéseket. .Annak az embernek, aki megtiporta a legele­mibb igazságot, nincs helye olyan fontos tisztségben, mint a főtitkári állás. Valaki azt mondhatná, hogy talán megfelelőbb emberrel kell felváltani Hammarskjöld urat. Én így gondo­lom: mondjuk Hammarskjöld durva hibát követett el. Orvosolható-e ez azzal, hogy valaki más lép a helyé­be? Természetesen meg lehetne ezt tenni, de megvédjük-e ezzel az ENSZ-t az ilyen hibák jövőbeni meg­ismétlésétől? Azt hiszem, nem. Más főtitkár sem tudna három különböző államcsoport objektív képviselője lenni. Sajnos, az ENSZ tevékeny­ségében, a közgyűlés, a Biztonsági Tanács és a főtitkár tevékenységé­ben még mindig egyoldalú irányzat érvényesül. Itt még mindig egy ál­lamcsoport uralkodik, melynek ve­zetője az USA, mely ma már nem is az erősebb jogán uralkodik. Ma ezek az államok elvesztették az úgynevezett erősebb jogát, mert ma már alig maradt valami abból a haj­dani erőből, mellyel a gyarmatosítók a gyarmati népeket engedelmesség­re kényszerítették. Ma az a reális világhelyzet, hogy a két legnagyobb hatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok leg­alábbis egyenértékűek, s ha tekin­tetbe vesszük a többi szocialista or­szágokat és a volt gyarmati orszá­gokat, világosan látjuk, hogy nem­csak a jog és az igazság, hanem az erő is a békeszerető államok olda­lán van. Ha nem lesznek erre tekintettel, akkor az ENSZ tulajdonképpen elveszíti jelen­tőségét, mert nem töltheti be főfeladatát: a népek békéjének megőrzését. Elvégre minek beszéljünk a jövőről, mikor ínár most látjuk, hová vezetett az ENSZ előtt álló kérdések egyoldalú meg­oldása, mivel az imperialista államok erői uralkodnak az ENSZ-ben. A főtit­kár tisztségét a nyugati hatalmak kép­viselője tölti be, a közgyűlés elnöki tiszt­ségébe az SSJSZ fennállásának 15 éve alatt egyszer sem' választották valame­lyik szocialista ország képviselőjét. Ehhez aztán igazán nem kell külön magyarázat. Az imperialista országok különösen szembetűnő nyomást gyakorolnak a köz­gyűlésre Kína törvényes ENSZ-jogai elis­merésének kérdésében. Már szóltam er­ről, s most újra elismétlem azoknak, akik gátolják Kína ENSZ-képviseletének megoldását, azoknak, akik most is vakon követik az imperialista hatalmakat: min­denkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ideje már orvosolni ezt az igazságtalan­ságot. Kína nélkül lehetetlen a leszere­lés, Kína nélkül nem fejthet ki rendes tevékenységet az ENSZ. Pedig fontos, hogy az ENSZ képes legyen idejében eloltani a háború láng­ját, bárhol is törjön elő. De hogyan tegye? Ezt csak akkor teheti, ha tekin­tettel lesz mindhárom államcsoport érde­keire, s a gyarmati népek érdekeit is tiszteletben tartja. A gyarmatosítók azonban most mindent elkövetnek, hogy meghosszabbítsák a gyarmati országok rabszolgarendszerének életét. Ott pedig, ahol a népek kivívják függetlenségüket, a gyarmatosítók igyekeznek megzabolázni őket azzal, hogy látszólag függetlenséget adnak nekik, de a valóságban még akar­ják hosszabbítani a gyarmati rendszer fennállását. A mai viszonyokat tekintve választha­tó-e olyan ember az ENSZ főtitkári tiszt­ségére, aki mindhárom államcsoport ér­dekeit tiszteletben tudja tartani? Ügy véljük, hogy ez lehetetlen. Persze, ha a béke, az emberszeretet eszméjéhez való hűségről van szó, a szocialista államok képviselője is betölthetné a főtitkári tiszt­séget, s ez az ember valóban az em­beriség leghaladóbb eszméinek, a béke biztosítása eszméinek szószólója lenne. Ám előre megmondhatjuk, hogy a nyu­gati hatalmak bizalmatlanok lennének vele szemben s ez érthető is. Ha azonban mi beismerjük, hogy a szocialista országok képviselőinek kine­vezése az ENSZ főtitkári tisztségébe nem teremtené meg e szerv tevékenységének n«rmális feltételeit, hogyan követelhetik tőlünk a nyugati hatalmak, hogy higy­jünk jelöltjük, a mi esetünkben Ham­marskjöld úr objektivitásában? Ha a semleges országok szerepet akar­nak játszani az ENSZ-ben, ha biztosítva akarják látni érdekeiket, akkor tisztelet­ben kell tartani a semleges országok jogos érdekeit is. Ezért az egyedüli helyes megoldás olyan végrehajtó szerv alakítása lesz, tyelyben három személy képviselné a há­rom államcsoportot, akik végrehajtják a Biztonsági Tanács és a közgyűlés hatá­rozatait. Egyesek azt állítják, hogy ha az ENSZ végrehaitő szerve hárem személyből te­vődik össze, megbénul. Pedig az e szerv­be beiktatott emberek feladata énoen az lesz. hogy olyan bölcs megoldásokat talál, jának. melyek biztosítják a békét, azaz': tekintette! kell lenniök mindhárom államcsoport érdekeire. Ha azonban a döntésnél csak az egyik csoport érdekei! vesszük tekintetbe, ha Hruscsov elvtárs beszéde például csak az imperialista államok ér­dekeire leszünk tekintettel a döntés irreális lesz. Nézzük józanul a dolgokat. Az impe­rialista hatalmaknak nincsenek reális fel­tételei az ilyen egyoldalú döntések vég­rehajtására. mert nem képesek erő­szakkal kikényszeríteni határozataikat. Akik azt mondják, hogy a Szovjetunió állítólag az ENSZ-t felforgató javaslato­kat terjeszt elő. csak egy államcsoport szempontjából nézik az ENSZ tevékeny­ségét. Ha mi azt mondjuk, hogy tekintettel kell lenni az egyik, másik és harmadik államcsoport érdekeire, ók azt mondják, hogy ez az ENSZ felforgatását jelenti. Pedig ez iogos követelés. A világ né­pei, ha nem ma, akkor bizonyára holnap megértik, hogy az ENSZ-nek tiszteletben kell tartania valamennyi állani érdekeit. Más utat jelent valamely államcsoport uralma, ez azonban nem a kérdések megoldására, hanem a nemzetközi fe­szültség kiéleződésére vezet, ami hábo­rús viszállyá is fajulhat. Küldött urak! A világ népeinek szent törekvése, hogy biztosítsák a világbékét. A bé­ke biztosításának legjobb záloga a leszerelés. A békeszerető népek vágyva vágynak a leszerelésre, amely nem pótolható a fegyverkezés lesze­relés nélküli ellenőrzésével. Ha jó­váhagyják leszerelési javaslatainkat, hajlandók vagyunk elfogadni a Nyu­gatnak a nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó bárminő javaslatait. Mit jelent a fegyverkezés ellen­őrzése, melyet Eisenhower amerikai elnök kínál nekünk, és amelyről Macmillan angol miniszterelnök is beszélt? A fegyverkezés ellenőrzése annak elismerését jelenti, hogy a jövőben is szükségesek a fegyverek. Pedig tisztában vagyunk vele, hogy amíg léteznek fegyverek, mindenki, aki fegyverek birtokában van, a kritikus pillanatban akarva, nem akarva fegy­ver után nyúl. A kritikus pillanat­ban azok, akik fegyverrel rendelkez­nek és az erőpolitika követői, nem kérdik meg a Biztonsági Tanácsot, vagy nem hívják össze a közgyűlést annak megvitatására, használjanak-e fegyvert vagy sem. Egyszerűen fegy­vert ragadnak. Ha pedig ez megtör­ténik, akkor már semmilyen közgyű­lés nem ül össze, mert kitör a hábo­rú a maga romboló következményei­vel. Ezért a béke legjobb biztosítéka az emberpusztító eszközök, a fegyverek megsemmisítése. Ez a szovjet! nép őszinte óhaja. A szovjet állam ala­pítója, Lenin szavaival már régóta mondjuk, hogy a leszerelés hívei va­gyunk. A szovjet kormány ezen a közgyűlésen újra kifejtette nézetét és konkrét javaslatokat terjesztett megvitatás végett önök elé. Ezért nyomatékos felhívással for­dulok önökhöz, hogy értsék meg a leszerelés rendkívül nagy fontossá­gát a világ minden népe, tehát mind­nyájunk és az utánunk következő nemzedék szempontjából is. Fontos, hogy valamennyi ország és nép arra törekedjék: azoknak az országoknak kormányai, melyektől a megegyezés függ, a gyakorlatban kényszerítve legyenek az általános és teljes le­szerelés végrehajtására. (Taps). Egyesek azt mondják, hogy Hrus­csovot és Eisenhowert egy külön szobába kellene zárni, üljenek ott addig, amíg meg nem egyeznek a le­szerelésben. Ez persze naiv elképze­lés. Ülhetünk mi együtt, amennyit tetszik, ha egyszer az elnök és a mögötte álló körök nem akarnak megegyezni, nem száll fel füst a kéményből, ahogyan ez hagyományo­san a római pápa megválasztásakor történik. Pedig adott esetben nem pápaválasztás, hanem sokkal bonyo­lúltabb kérdés: a leszerelés és a háborús viszályok elhárítása, milliók élet-halál kérdésé előtt állunk. Ha nem jön létre megegyezés a leszerelésben, állítólag nemzetközi fegyveres erőket kell létesíteni. Elv­ben egyetértünk ezzel, de felmerül a kérdés, ki lesz a parancsnokuk? Az ENSZ főtitkára? Hisz akkor az egy­oldalú döntés bizonyos akcióról a főtitkár erkölcsi meggyőződésétől, lelkiismeretétől függne. Megenged­hető-e, hogy milliók sorsát e tiszt­séget betöltő egyén eljárásától te­gyék függővé? Nem bizhatunk a főtitkár lelkiisme­retében, mindenkinek a lelkiismerete né­zetétől, erkölcsi felfogásától függ. A tő­kés világnak, a kommunista világnak és a semleges országoknak is saját erkölcsük van. Ezért tekintetbe kell venni a konkrét feltételeket, úgy kell megszervezni az ENSZ apparátusát, hogv visszatükröződjék benne a tényleges világhelyzet, hogy ki­fejezze a különböző államcsoporthoz tartozó népek érdekeit. Lehetetlen a le­szerelés, lehetetlen nemzetközi fegyve­res erők létesítése, ha nincs meg a garancia mind » három államcsoport­nak, hogy senki sem él vissza ezekkel a fegyveres erőkkel. Tehát hogyan biztosítsuk ezt? Nem akarunk semmilyen kiváltságokat, persze azt sem akarjuk, hogy másoknak le­gyenek kiváltságaik velünk szemben. Azt akarjuk, hogy mindenki egyenlő helyzet­ben legyen. Ezért uraim, ha óhajtják a tényleges leszerelést, ha azt akarják, hogy a nemzetközi szervek tényleg eb­ben az irányban, békés célok eléréséért tevékenykedjenek, át kell szervezni az ENSZ apparátusát úgy, hogy az ENSZ titkárságának és a Biztonsági. Tanácsnak tevékenységében visszatükröződjenek a reálisan létező államcsoportok érdekei, hogy védve legyenek valamennyi ENSZ­tagállam érdekei. Egyes személyiségek éles szavakat használnak, éles vádat emelnek, szerin­tük Hruscsov felforgatja az ENSZ-t. Visszautasítjuk ezt a vádat és kijelent­jük. hogy a Szovjetunió javaslatainak célja az ÉNSZ megszilárdítása. Azt akar­juk. hogy az ENSZ valóban olyan szerv legyen, melyben valamennyi tagállam ér­dekeit egyaránt tiszteletben tartják és védelmezik. Az ENSZ tevékenységének alapja a világbéke biztosítása legyen. A más államok érdekei fölött álló szűk csoportérdekeket követő államok csapást mérnek az ENSZ-re, s végül ha maka­csul kitartanak irányvonaluk mellett, az ENSZ felbomlását idézik elő. Ha az az apparátus, melynek külde­tése az alapvető nemzetközi kérdések valamennyi állam érdekeinek tekintetbe vételével való megoldása, ha ez az ap­parátus — az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, a Biztonsági Tanács és a tit­kárság — a szocialista vagy semleges ál­lamok rovására fognak dönteni e kér­désekben, akkor nagyon természetes, hogy ezek az országok nem fogják tiszteletben tartani az ilyen döntéseket, saját erőikre fognak támaszkodni, hogy megvédjék államaik érdekeit, a béke ér­dekeit. Az ENSZ-nek most határoznia kell: vagy valóban összefogunk és min­dent megteszünk az ENSZ megszi­lárdulása érdekében s biztosítjuk az államok együttműködését a béke biztosítása érdekében, vagy pedig továbbra is azok az erök fognak uralkodni az ENSZ-ben és apparátu­sában, melyek az imperialista állam­csoport érdekeit és előnyeit helye­zik előtérbe, ami igen ártana a bé­kének és a nemzetközi együttműkö­désnek. Döbbenjenek rá azok. akik az eröpolitikát támogatják és az ENSZ útján másokra is rá akarják kényszeríteni akaratukat, milyen sze­repet töltenek be és milyen felelős­ség hárul rájuk a jövőért az egész világgal szemben. Nyíltan megmondom az ülésszak küldötteinek: ne dőljenek be Ham­marskjöld úr és a gyarmati hatalmak képviselői felfuvalkodott frázisainak, melyekkel a gyarmatosítóknak és cinkosaiknak a kongói népen elkö­vetett véres bűntetteit próbálták igazolni. Kereken kijelentem, hogy az Amerikai Egyesült Államok kép­viselője itt a régit, a korhadtat vé­delmezte, azt, aminek rombadőlését sem az Egyesült Államok küldötte, sem más küldött nem tudja megaka­dályozni. A holtat nem lehet léleg­zésre kényszeríteni. A gyarmatura­lom túlélte önmagát, s bűzlő hullá­ját mielőbb el kell távolítani, meg kell tisztítani a légkört, jobb életet kell teremteni a világon minden em­bernek. (Taps.) Ismétlem, rokonszenvezünk a szabad­ságért éš függetlenségért küzdő népek­kel. Egyesek azt mondják, hogy Hrus­csov felkelésre szólít fel. Nem szólítok fel senkit felkelésre, mert egyedül a nép dönt arról, felkel-e valamely ország alkalmatlan rendszere ellen. Én csak azt mondottam, hogy ha a gyarmatosítók nem adják meg a függetlenséget és sza­badságot a gyarmati népeknek, akkor ezek nem tehetnek egyebet, mint hogy felkelnek a gyalázatos elnyomás ellen. Minden derék ember köteles segítő ke­zet nyújtani azoknak, akik emberi mél­tóságukért, a fosztogatás, a gyarmatosí­tók ellen küzdenek. Kezet nyújtunk azoknak, akik még a gyarmati rabság béklyóiban sínylődnek. Ha ezt felkelés­nek, uszításnak nevezik, akkor büszke vagyok rá s azt mondom: a Szovjetunió szabadságszerető népei segítő kezet nyúj­tanak a gyarmatosítók ellen szabadsá­gukért és függetlenségükért síkra szálló népeknek. (Hosszan tartó taps.) Tisztelt küldött urak! Az egész világ feszülten vár választ e kérdésre: meg­oldást nyer-e a leszerelés, meg tudjuk-e oldani ezt a létfontosságú kérdést? Ami minket illet, egyértelműen kijelentjük, hogy a legbecsületesebb szándékkal jöt­tünk és készek vagyunk erőnktől tel­hetően mindent megtenni, hogy béke ho­noljon az egész világon, sőt nemcsak a béke, hanem a barátság is rákőszöntsön a népekre. A szovjet kormány a jövő­ben is becsületesen fog tevékenykedni, mint ahogyan a magvető is derekasan dolgozik, mert azt akarja, hogy gazdag termést takarítsanak be az emberek. A legjobb magot választja ki és szórja a főidbe. Ha elveti a magot, meg van róla győződve, hogy tavasszal s nyáron kihajt és szárba szökken. Tudja, hogy a kisarjadt növényzetet aszály, vihar, orkán támadhatja meg. Az is .előfordul, hogy egyes magok sziklára hullanak. De azért a magvető tovább dolgozik. Nem teszi ölbe a kezét az elemek bősz acsar­kodásával szemben. Nem gondol rá, kifi­zetődik-e munkája, vessen-e vagy sem. Az ember él és élni akar, ezért állandóan dolgozik, hogy jobb életet biztosítson embertársainak. Ezért jöttünk el mi is népünk aka­ratából s szorgalmasan hintjük a béke magjait. Lehet, hogy nem min­denütt jutnak termőtalajba. Sőt meg­győződésem, hogy bizonyos mennyi­ség sziklás talajra hull. Önök uraim, bizonyára látták, hogy hatalmas fe­nyő növekedik a legkeményebb, ki­etlen sziklán. Honnan veszi tápanya­gát? Nehéz megmondani, de a fenyő mégis növekszik. Hisszük, hogy ha egyes elhintett magvak sziklás ta­lajba kerülnek is, nem mind pusz­tul el, mert ezek egészséges magok, az emberi igazság magjai, melyeket az igazság és az emberélet nevében hintünk el. Meggyőződésünk, hogy kihajtanak és a sziklán keresztül utat törnek az élő talajba, s ott kinő az élet erős, hatalmas fája. Hiszünk az életben és küzdünk érte, küz­dünk a világbékéért. (Hosszan tartó taps.) Meggyőződésünk, hogy az igazság magjai kihajtanak az emberek gon­dolatában, hisz hozzájuk fordulunk. Meggyőződésünk, hogy a jó magve­tőket, azokat, akik elvetik az igaz­ság, az élet magjait, az a jutalom éri, hogy az igazság győz, az ész és a béke erői győznek a háború erőin. Ezért fontos, hogy állandóan elhint­sük az igazság magjait, harcra lel­kesítsük az embereket ezért az igaz­ságért, küzdjünk a veszélyes aszály és a viharok ellen. Ha mindenki, va­lóban mindenki, s nemcsak egy ál­lamcsoport küzdeni fog, akkor az igazság győzedelmeskedik s bizto­sítva lesz az egész világ békéje. (Taps.) Köszönöm a figyelmességüket. (Hosszan tartó taps.) Kádár János beszéde Kádár János az általános vitában hétfőn este mondott beszéde beve­zető részében a Magyar Népköztár­saság kormánya és népe nevében üdvözölte az ENSZ új tagjait és a legjobbakat kívánta további erőfe­szítéseikben. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének kezdeményezéséből az idei ülésszakon számos állam- és kor­mányfő vesz részt. Mindenki előtt ismeretes, hogy míg ä Szovjetunió és a többi szocialista ország csök­kentette haderőinek létszámát, a NATO-országok tovább folytatják a lázas fegyverkezést. A NATO vezetői például az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának kezdetével egyidejű­leg nagy hadgyakorlatot tartottak, hogy megmérgézzék a légkört. A közgyűlésnek meg kell tárgyal­nia az áilamok szuverenitása meg­sértésének kérdését, valamint a nyugatnémet militarizmus újjáélesz­tésének kérdéseit is. Kádár elvtárs rámutatott a nyugati államférfiak rövid emlékezőtehetségére, akik már „elfelejtették" a nácizmus okozta szenvedéseket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy békeszerződést kell kötni Németországgal és fel kell számolni a legutóbbi háború marad­ványait. A magyar népnek minden oka megvan arra, hogy gyűlölje a hábo­rút, országában törvény tiltja a há­borús propagandát — hangsúlyozta Kádár elvtárs a nyugat-németországi militaristák és revansisták tevé­kenységére utalva. Majd rámutatott, hogy valóban megjött a gyarmati rendszer végleges és teljes felszámo­lásának az ideje. Ez ugyanakkor a háborúk egyik okának kiküszöbölé­sét fogja jelenteni. Kongó kérdésében kijelentette, hogy a belga csapatoknak végérvényesen el kell hagyniok az országot. Összefoglalta a belga gyarmati háború áldatlan követ­kezményéit és rámutatott a gyarmati ha­talmak álszenteskedésére, amelyek azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy az ő érdemükből nyertek szabadságot az új állanak. Kádár elvtárs elítélte azt a törekvésüket is, hogy ezen országok ön­állóságát azzal a propagandaállítással késleltessék, hogy „még nem eléggé érettek" az önállóságra. Emlékeztetett arra, hogy a gyarmati rendszerben levő életfeltételek következtében a gyarmatok lakosságának átlagos életkora 30—35 év volt. Küldöttségének teljes támogatását ígérte a gyarmati rendszer felszámolá­sára tett szovjet' javaslattal kapcsolat­ban. Rámutatott, hogy így száimos új KÁDÁR JÁNOS, A MAGVAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK VE­ZETŐJE AZ ÉNSZ KÖZGYŰLÉSÉN. (ČTK felv.) nemzet nyer szabadságot és válik az ENSZ tagjává, ami növeli e szervezet egyetemességét. Ezzel kapcsolatban ha­tározottan állást foglal a Kínai Népköz­társaság ENSZ-beli jogainak elismerése mellett. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy egyes államok e kérdésben kitérnek felelősségük elől, mint pl. Nagy­Britannia, amely ugyan elismerte a Kí­nai Népköztársaságot, de kibúvó állás­pontra helyezkedik ENSZ-beli jogainak elismerése kérdésében. Kádár elvtárs ugyancsak állást fog­lalt a Mongol Népköztársaság felvétele mellett. Rámutatott arra, hogy a szocialista ál­lamok_ és a Szovjetunió kezdeményezé­séből az ülés napirendjén korunk fon­tos kérdéseivel kapcsolatos pozitív javas­latok szerepelnek, míg az USA semmilyen pozitív napirendi pontot sem terjesztett elő, s figyelmét csak olyan provokációs „problémák" előterjesztésére összponto­sította, fnint az ún. „tibeti kérdés" és a „magyar kérdés", amelyek már rég elévültek. Kádár János ezután az USA és Magyarország közötti kölcsönös kap­csolatok különféle szempontjaival foglal­kozott. Emlékeztetett rá, hogy amióta a magyar nép szocialista rendszert állított fel országában, az USA a két ország kö­zötti kapcsolatok rosszabbítására törek­szik. Kijelentette ezzel kapcsolatban, hogy az USA és Magyarország közötti kapc=o!atok azonnal normálissá válnának, ' az USA elismerné, hogy a szocialis­ta rendszer a magyar nép belügye. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a volt nagybirtokos rendszer időszakától el­térően a szocialista rendszerben jelen­tősen emelkedett a termelés szintje, a lakosság életszínvonala, az egészségügyi gondoskodás stb. Rámutatott arra is, hogy ez a növekedés nagyobb, mint szá­mos fejlett kapitalista államban. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a főtitkár sohasem talált időt arra, hogy Magyarországra látogasson, jóllehet ezt feladatává ' tették az ENSZ határozatai. Rámutatott, hogy a szovjet csapatok a varsói szerződés alapján tartózkodnak Magyarországon és hogy távozásuk attól függ, mikor teszik ezt lehetővé a nyu­gati sztratégák, akik elutasítják a NATO és a varsói szerződés államai közötti meg­nemtámadási egyezmény megkötésére ismételten tett javaslatokat. Kádár János ezután rámutatott arra, hogy az USA kormánya évente száz­millió dollárt fordít felforgató elemek kémtevékenységére azon országok ellen, amelyeknek társadalmi rendszere nem tetszik az USA kormányának. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a közgyűlésnek le kellene vennie napirend­jéről az összes provokációs kérdéseket és a megoldásra váró fő világproblémák­ra kellene összpontosítani figyelmét. Ez­zel kapcsolatban újból kiemelte, hogy az ENSZ titkárságának összetételét módosí­tani kell úgy, hogy megfeleljen az új helyzetnek. lOj SZÖ 4 *' 1960. október 1.

Next

/
Thumbnails
Contents