Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)
1960-10-05 / 277. szám, szerda
Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) I vükön nevezi, ez állítólag „gyűlölmiszerint az ENSZ tagállamai egyre köd ö propaganda". nagyobb számban utasítják el azt, hogy vakon támogassák az Egyesült Államok politikáját. Őszintén mondom, kínosan érintett, amikor itt az Egyesült Államok képviselője a Kínai Népköztársaságot olyan államként testette le, melynek képviselői állítólag megsemmisítenék az Egyesült Nemzetek Szervezetét, ha abban elfoglalnák törvényes helyüket. A Kínai Népköztársaság hatalmas szocialista nagyhatalom, amely lényegénél fogva békeszerető állam, a külpolitika terén a békés együttélés elveihez igazodik, s teljes joga van arra, hogy részt vegyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének egész tevékenységében. Az Egyesült Államok küldötte Itt a Kínai Népköztársaság állítólagos agresszív tetteiről beszélt. Szinte csodálatos, mily arcátlanul forgatta ki a tényeket. A Kínai Népköztársaság megalkuvás nélkül védelmezi a gyarmati és függő országok népeinek jogát a szabadságra és függetlenségre. Elítéli a gyarmatosítók szégyenteljes támadását a Kongói Köztársaság ellen és azt a szégyenteljes szerepet, amelyet ott az ENSZ apparátusa játszott. Ezzel az állásfoglalásával nem követ el semmiféle agressziót, hanem a békét szolgálja. A Kínai nép segítséget nyújtott a testvéri koreai népnek, amikor az Egyesült Államok és szövetségeseinek az ENSZ zászlajával visszaélve elkövetett könyörtelen katonai akciói ellen védekezett. A Kínai Népköztársaság kormánya tevékenyen hozzájárult a fegyverszünet megkötéséhez Koreában és kivonta onnan a népi önkénteseket, míg az amerikai csapatok Dél-Koreában maradtak és ott feszültté teszik a helyzetet s meggátolják Korea békés egyesítését. A koreai kérdésben tehát nem a Kínai Népköztársaság, hanem az Egyesült Államok helyezkedik agresszív álláspontra. Az amerikai csapatok már tíz' éve tartják megszállva Tajvan kínai szigetet és azt a kínai szárazföld elleni, atom- és rakétatámaszponttá alakították át, s ezzel nemcsak a kínai nép biztonságát, hanem egész Ázsia békéjét is veszélyeztetik. Ki beszélhet agresszióról, amikor a Kínai Népköztársaság az amerikai megszállók távozását követeli Tajvan szigetéről és más szigetekről, amelyekre a kínai népnek szent joga van? A Kínai Népköztársaság teljes joggal tiltakozik Tajvan megszállása ellen, teljes joggal száll szembe az Egyesült Államoknak a tajvani szorosban elkövetett provokációival, a kínai légitérnek amerikai repülőgépek által történő rendszeres megsértésével, teljes joggal komolyan óva inti az Egyesült Államokat, hogyha nem vet véget ezeknek a provokációknak, ez súlyos következményekkel járhat. Nyikita Szergejevics Hruscsov itt helyesen nagyra becsülte a kínai nép türelmét, amely tíz éven át igyekszik békés eszközökkel felszabadítani Tajvant. A tények azt bizonyítják tehát, hogy nem a Kínai Népköztársaság, hanem az Egyesült Államok kormánya és annak agresszív politikája a Távol-Keleten és a Csendesóceán térségében uralkodó feszültség forrása. Ezzel szemben a Kínai Népköztársaság kormányának és népének szilárd állásfoglalását jelentős hozzájárulásként értékeljük ama törekvéshez, amelyet a békeszerető nemzetek egy újabb háború megakadályozása érdekében fejtenek ki. Az idén például a Kínai Népköztársaság kormánya ismételten javasolta a nukleáris fegyverektől mentes övezet megteremtését és kollektív biztonsági szerződés megkötését Ázsia és a csendes-óceáni térség valamennyi országa között. A Kínai Népköztársaság kormánya az idén békés baráti és megnemtámadási szerződést kötött Nepál, Burma és Afganisztán kormányaival. Ismeretes, hogy jó kapcsolatokat létesít és mélyít el más országokkal is és a vitás kérdéseknek tárgyalások és megegyezések általi megoldására törekszik. Küldött urak! Az amerikai képviselő beszédének nagy részében a Kínai Népköztársaság belső viszonyaival foglalkozott. Különösen afölött háborodott fel, amit ,(külföldi kormányok és nemzetek elleni gyűlölködő propagandakampánynak" nevezett, amely állítólag „páratlanul rosszindulatú a világtörténelemben" és amelynek „fő célpontja az Egyesült Államok". Idézte a pekingi rádiónak az „USA elleni propaganda hete" című műsorát. Ez valóban furcsa. Ha a Kínai Népköztársaság válaszol az Egyesült Államok kormányának rendszeres provokációira és ha a dolgokat neMiről akarják önök meggyőzni a küldöttségeket, melyeknek tagjai naponta kezükbe veszik az önök újságjait, hallgatják az önök rádióját, nézik az önök televíziós műsorát és mindebben nem találkoznak mással, mint a Kínai Népköztársaság és más szocialista országok lenézésével, rágalmazásával és sértegetésével? Szeretném azonban az amerikai képviselőt emlékeztetni arra, hogy mi más propagandaheteket is ismerünk, amelyeket az Egyesült Államokban tartanak és amelyek a szocialista országok ellen irányulnak, s rosszindulatukat tekintve valóban páratlanok a világtörténelemben. Továbbá szeretnék emlékeztetni arra, hogy határainktól körülbelül 40 kilométernyire működik az úgynevezett Szabad Európa leadóállomás, amely nem heteken, hanem éveken át terjeszt gyűlölködő propagandát és féktelenül uszít. Ezt a leadóállomást amerikai eszközökből tartják fenn és az Egyesült Államok kormányának támogatását élvezi. Az Egyesült Államok képviselője meghatóan törődik a „nagy kínai kultúra" és a kínai nép helyzete iránt, amely állítólag „szellemi pokolban" él és amelyet „korbáccsal hajtanak egyre több termék termelésére". Szeretném biztosítani önöket arról, hogy a Kínai Népköztársaság népe továbbra is több ezeréves kultúrájának nyomdokain halad és éppen ma páratlanul fejleszti azt. Láttuk Kínát és kultúráját. Gyönyörű ország ez, népe tehetséges, dolgos, szerény és békeszerető. A kínai nép szabad életének 11 éve alatt csodákat művelt. Szívós munkával felszámolja a gyarmati rendszer súlyos örökségét. Lerakja a korszerű ipar és mezőgazdaság alapjait, győzedelmeskedett az éhínség, a fertőző betegségek, az írástudatlanság felett. Évről évre jobban, gazdagabban, kulturáltabban él. Vajon lehetséges volna-e egyáltalán, hogy ilyen óriási művet valósítson meg egy „tehetségtelen, leigázott nép", amint itt az amerikai küldött beszélt róla? Kinek akar leckét adni a szabadságról? Az Egyesült Államok képviselőjének valamennyi beszéde mindig az ember szabadságát hangoztatja. Dicsekednek, hogy mily teljes szabadságban élnek az emberek itt, az Egyesült Államokban és sopánkodnak afelett, hogy mily kevés szabadsága van az embernek a Kínai Népköztársaságban és más szocialista országokban. De elegendő, ha az ember néhány tlz, vagy száz kilométernyire megy New Yorktól délre, s már ilyen feliratokkal találkozik: „Csak fehérek számára", „Színeseknek tilos a belépés", s a reakciós fajüldözés, az emberi méltóság legalávalóbb megsértése, az egyéni szabadság elnyomása más megnyilvánulásaival is találkozik. Végeredményben itt New Yorkban is az afrikai és más országok egyes küldöttei saját tapasztalataik alapján ismerték fel, mi a helyzet itt az egyenjogúság és a szabadság terén. A Kínai Népköztársaságban, sem pedig más szocialista országban semmi hasonlóval nem találkozunk. Ott az emberek tényleg szabadon élnek, tekintet nélkül arcszínükre vagy nemzetiségükre. Tájékozódjanak csak — bizonyíték van erről elegendő -, hogy hány kis, nem kínai nemzetet és nemzetiséget mentett meg országa területén a Kínai Népköztársaság kormánya, s jogokat és sokoldalú fejlődést biztosított számukra. Igen, ez az igazság a Kínai Népköztársaságról, amelyet semmilyen rágalom sem leplezhet. Elnök úr, küldött urak! A nyugati hatalmak az Amerikai Egyesült Államok kormányával az élükön ellenzik, azt, hogy a Kínai Népköztársaság törvényes képviselői helyet foglaljanak az ENSZ-ben. Az Egyesült Államok fél attól, hogy a Kínai Népköztársaság képviselői elősegítik azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban egyetemes világszervezetté váljék, ahol minden egyes ország vagy országcsoport szavát és nézetét teljes mértékben megbecsülik és tiszteletben tartják, ahol meggátolják a sértő megkülönböztetést és ahol nem lesz szavazógépezet, nem lesz többé helye a kulisszák mögötti mesterkedéseknek és olyan javaslatok mellőzésének, amelyek megvalósítását az egész emberiség óhajtja. Véget kell vetni annak, hogy tovább is szabotálhassák az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének további kibontakozását. A kínai népnek nincs semmi baja, hogy itt nincs képviselve, a kínai nép rendületlenül tovább halad országa felvirágoztatása útján és semmilyen sértegetés sem állítja meg őt ezen az úton. A mai állapot azonban kárt okoz az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amely a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül nem oldhat meg sikeresen számos sürgető feladatot. Minden államnak, minden nemzetnek joga van részt venni az ENSZ tevékenységében. Senkinek sincs joga e részvételből kizárni a Kínai Népköztársaság 650 milliós népét. Bárki akarja ezt megtenni, ezzel megsérti azokat az alapelveket, amelyeken az ENSZ épült. A csehszlovák küldöttség ezért erélyesen állást foglal amellett, hogy a Kínai Népköztársaság törvényes képviselőinek tegyék lehetővé, hogy részt vehessenek az ENSZ munkájában és hogy a csangkajsekistákat az ENSZ valamennyi szervéből utasítsák ki. Erélyesen elutasítjuk az ún. „két Kína" elméletét, amelyet a nyugati hatalmak abból a célból hoztak létre mesterségesen, hogy életben tartsák a csődöt mondott Csang Kaj-sek klikkjét és tartóssá tegyék Tajvjan elszakítását a kínai anyaországtól. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége megelégedéssel hallgatta meg a sok felszólalót, akik tárgyilagosan és meggyőző érveléssel beszéltek ezen az emelvényen Kína igazságos ENSZ-beli képviselete megoldásának szükségességéről. Az USA küldöttségének az ügy-, rendi bizottság beszámolójában foglalt javaslatát provokatívnak és elfogadhatatlannak tartjuk. Ojból megerősíti azt az imperialista és reakciós pozíciót, amelyre az Amerikai Egyesült Államok kormánya helyezkedik. Teljes mértékben támogatjuk Nepál és Guinea küldöttségeinek módosító javaslatát, amely szerint a közgyűlésnek ez az ülésszaka megtárgyalná Kína ENSZ-beli képviseletének kérdését és azonnal meghívná az ezen ülésszakon való részvételre a Kínai Népköztársaság képviselőjét. Ha így határozunk, ezt világszerte üdvözölni fogják és az Egyesült Nemzetek tekintélye emelkedni fog. HRUSCSOV ELVTÁRS VALASZA öt ország kormányfőjének felhívására A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének sajtócsoportja jelenti: Nkrumah, ghanai köztársasági elnök, Nehru indiai miniszterelnök, Sukarno indonéz köztársasági elnök, Nasszer, az EAK köztársasági elnöke és Tito jugoszláv köztársasági elnök szeptember 29-én a következő levelet küldték Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének: Elnök úr! Tisztelettel közöljük önnel, hogy tekintettel a nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható feszültségre, abban a meggyőződésben, hogy Excellenciád, kormánya és nagyhatalmának népe hatékonyan e feszültség enyhítésére és a béke megszilárdítására törekszik, azonnali megvitatás végett határozati javaslatot szándékozunk a közgyűlés mostani ülésszaka elé terjeszteni. A határozati javaslat szövegét mellékeljük. Reméljük, hogy ön kedvezően fogadja törekvésünket. Megragadjuk az alkalmat, hogy ismét legmélyebb tiszteletünkről biztosítsuk Excellenciádat.' Ghana, India, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Jugoszlávia határozati javaslata, melyet csatoltak a levélhez és megvitatásra a közgyűlés XV. ülésszaka elé terjesztettek, kifejezi azt az óhajukat, hogy a Szovjetunió és az USA kormánya állítsa vissza az utóbbi időben megszakadt kapcsolatait, hogy ily módon megvalósíthassák világosan kifejezett óhajukat: megtalálják és fokozatosan életbe léptethessék a vitás problémák megtárgyalását. NYIKITA HRUSCSOV A KÖVETKEZŐKÉPPEN VÁLASZOLT NKRUMAH GHANAI KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKNEK A FELHÍVÁSRA: „ŐEXCELLENCIÁJA, KWAME NKRUMAH ÚRNAK, A GHANAI KÖZTÁRSASÁG ELNÖKÉNEK. A szovjet kormány és én, mint a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke személyesen nagyra becsüljük azokat az Indítékokat, melyek önt, valamint az Indonéz Köztársasági elnököt, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, a Jugoszláv Köztársasági elnököt és az indiai miniszterelnököt arra késztették, hogy a felhívást és a közgyűlés határozati javaslatát elküldjék az Amerikai Egyesült Államok elnökének és nekem azzal a kívánsággal, hogy újítsuk fel kapcsolatainkat az elnökkel és vitassuk meg azokat a kérdéseket, amelyek ma elködösítik a nemzetközi légkört, oldjuk meg tárgyalással e kérdéseket. E felhívás újra igazolja, hogy a nemzetközi ügyek állapota ma korántsem normális és a nemzetközi helyzet, főként a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya jogos aggodalmat kelt számos állam és vezető államférfiben. A szovjet kormánynak mindenkor az volt és ma is az a nézete, hogy a megoldatlan nemzetközi kérdéseket, köztük a szovjet-amerikai viszonyt békés úton tárgyalással kell, s lehet is rendezni, ha az érdekelt felek óhajtják. A szovjet kormány azért szorgalmazta e kérdések ötegtárgyalásának fontosságát, mert úgy vélte, hogy a nemzetközi helyzet javulása és a megoldatlan problémák, főként a leszerelés megoldása, véget vetne az óriási anyagi értékek esztelen pusztításának és a népek romboló eszközök gyártására fordított erőpocsékolásának, a lehető legradikálisabb megoldást követeli meg a vezető államférfiak megegyezése útján. Éppen ezért szorgalmazta a szovjet kormány a csúcsértekezletet, reményét fejezte ki, hogy a csúcsértekezlet alapvető áttörést eredményez a nemzetközi helyzetben úgy, hogy ez a béke megszilárduláséi és az államok eddigi viszályainak megszüntetését eredményezze. Ismert tény, mi történt azután, hogy megegyeztünk a csúcsértekezlet megtartásában. Éppen akkor, amikor a népek, köztük a Szovjetunió népei is reménnyel várták, hogy a csúcstalálkozó nagv eredményre vezessen, az Egyesült Államok kormánya úgyszólván a csúcsértekezlet előestéjén a hitszegés útjára tért, ami agresszív cselekményben nyilvánult meg, mint amilyen a Szovjetunió államhatárait megsértő U—2 amerikai katonai repülőgép esete is volt. Mint tudják, az USA kormánya az elnök és a külügyminiszter útján megerősítette, hogy ezek a cselekmények, valamint a Szovjetunió államhatárainak további megsértése az RB—47 Az éjszakai ülésen Kína ENSZ képviseletéről tárgyaltak New York (ČTK) — Az ENSZ-köz gyűlés október 3-1 éjszakai plenáris ülésén Kína ENSZ-képviseletéről tárgyalt. Elsőnek ABDUR RAHMAN PAZSVAK, Afganisztán képviselője szólalt fel. Határozottan állást foglalt a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli törvényes jogainak elismerése mellett. Senki sem tagadhatja — mondotta —, hogy ez a kérdés nemzetközi probléma és elsősorban az ENSZ-t érinti. Ezért az afgán küldöttség támogatja az ügyrendi bizottság határozati javaslatához fűzött pótindítványt, amely javasolja, haladéktalanul hívják meg a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. Ezután A. NOVOTNÝ, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke szólalt fel. Novotný elvtárs beszédének teljes szövegét közöljük. „Az albán küldöttség örömmel fogadta a szovjet kormány azon javaslatát, hogy a közgyűlés ezen az Ülésen tárgyalja Kína ENSZ-képviseletének kérdését — mondotta MEHMED SEHU, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, vagy bármely államnak joga van kapcsolatokra lépni vagy nem lépni a Kínai Népköztársasággal, de nincs joga szavazógépezet, intrikák, rágalmazás, zsarolás és nyomás segítségével meggátolni, hogy a közgyűlés megtárgyalja a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak felújítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében. TODOR ZSIVKOV, a bolgár küldöttség vezetője támogatta azt a követelményt, hogy haladéktalanul újítsák fel a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZben és hangsúlyozta, hogy az USA intrikáinak hibájából ma a világ minden negyedik lakosa nincs képviselve az ENSZ-ben. R. SAHA, Nepál képviselője ugyancsak slkraszállt a Kínai Népköztársaság ENSZbeli törvényes jogaiért. Egyáltalán nem hatott meggyőzően az angol küldött beszéde. Semmi újat nem hozott fel, hanem csak Nagy-Britannia kormányának ama ügyetlen érvelését Ismételgette, hogy Kína képviseletének kérdésében semmi sem változott, fenntartás nélkül támogatta az amerikai határozati javaslatot. ISMAEL TOURÉ, Guinea küldötte állást foglalt Kína ENSZ-beli jogainak felújítása mellett. Támogatta Nepál módosító indítványát és saját modósító javaslatát terjesztette elő, amely követeli, hogy Csan Kaj-sek képviselőjét az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság képviselője váltsa fel. ADZSEI, Ghana külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ csupán az egyetemesség elvé alapján működhet. A'600 milliós Kínának joga van megválasztani kormányát és ez a választás az ENSZ-t egyáltalán nem érinti. SÍK ENDRE, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hangsúlyozta, hogy nem lehet szó egyetemességről, ha a 600 milliós ország nem jutott képviselethez az ENSZ-ben. Általános nézet szerint a béke és békés egymás mellett élés biztosítása a szervezet legfontosabb célja. Egyelőre azonban a legjelentősebb problémát, a leszerelést nem lehet megoldani az ENSZben a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül. Az ENSZ-nek sokkal fontosabb, mint Kínának, hogy ez a hatalmas ország tagja legyen szervezetünknek — mondotta Sík. KRISNA MENŐN, India nemzetvédelmi minisztere hangsúlyozta, hogy a kérdés, amelyről a közgyűlés tárgyal, nagy politikai jelentőségű. Semmi jót nem hoz áz ENSZ alapokmányának elferdítése. Az amerikai határozati javaslatról, amelyet az eljárási szabályzattal ellentétben az ügyrendi bizottságban elfogadtak. Menőn azt mondotta, hogy a bizottság ezzel korlátozza a közgyűlés jogait. Ki adott az ügyrendi bizottságnak jogot arra, hogy elrendelje, miről kell, vagy nem kell tárgyalni, mondotta haragosan az indiai küldött. Mivel e kérdésben még sokan jelentkeztek szólásra, az elnök kijelentette, hogy a vitát a közgyűlés október 5-i éjszakai ülésén folytatják. típusú amerikai katonai repülőgép ré»; széről, bizonyos „szándékos politika kifejezője volt." Az is bebizonyosodott, hogy az USA kormánya és Eisenhower el» nök személyesen nem szándékoznak feladni e politikát és a mai napig is folytatják. Az USA kormánya nemcsak nem adoti elégtételt a Szovjetuniónak, azért a ká-i rért, melyet szuverenitásának az ameri-, kai légierők részéről történt durva megd sértése okozott, hanem még több esetben meg is erősítette ezt a hitszegő politikát* mely lényegében a nemzetközi jog alap* jainak a szuverénitás tiszteletben tartáí sa fennkölt alapelvének hallatlan és pélfl dátlan megszegése. Az amerikai kormánS ily módon abba a helyzetbe jutott, hogj számára bizonyára nehéz tisztességei tárgyalást kezdeni a Szovjetunióval. Aj USA elnöke is ebbe a helyzetbe került, mivel politikája miatt bizonyára nehé* pozitív eredményekre vezető kapcsolatod kat felvenni a szovjet kormányelnökkel. Magától értetődő, hogy a hitszegés út* ját követő fél kísérletei, hogy a kapcso* latok felújítását valamilyen előzetes feht tételekhez kösse, újra azt bizonyítják^ hogy az USA jelenlegi kormánya nem akarja komolyan keresni olyan tárgyalás útját az államokat elválasztó vitás kér* dések megoldására, melynek alapja 4 tárgyalásban résztvevő felek érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása lenne. E* arra vall, hogy az USA kormánya nem igen veszi tekintetbe más államok törekvését, mellyel elő akarják segíteni t nagyhatalmak viszonyában tapasztalható feszültség enyhülését. Természetesen két olyan hatalom, mint a Szovjetunió és az USA magatartása döntő jelentőségű a nemzetközi kapcsolatok további alakulása szempontjából. Ám egyáltalán nem bef csülhető le más államok, nagy és kis áíjjí lamok, valamint az egész ENSZ aktlY szerepe a megoldatlan problémák elin4 tézésében. A jelenlegi helyzetért az USA kormánya és csakis ő felelős. Szilárd meggyőződéi sem, hogy minden államférfi, aki objekt tívan tudja értékelni ezt a helyzetet, feltétlenül meglátja, ki gördít akadályokat a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői közötti kapcsolatok helyi reállításának útjába, amely az országok viszonyában a feszültséget előidéző kér» dések elintézésére vezetne — amint ezt felhívásuk és határozati javaslatuk if megállapítja. Ma olyan a helyzet, hogy*az USA kor* mánya nemcsak nem ítéli el az ilyen cselekményeket, hanem Eisenhower személyesen is kijelentette Párizsban, hogy elrendelte: amíg a Fehér Ház ura, ne küldjenek ki amerikai repülőgépeket a szovjet légitérbe. Csak ezzel magyarázható, miért kerülte meg hallgatással a Szovjetunió fölé kiküldött U—2 amerikai katonai repülőgépek ügyét közgyűlési beszédében az önök felhívására adott válaszában. Említést tett azonban az RB—47 mintájú amerikai repülőgépről, mely — mint tudják — már a csúcsértekezlet meghiúsulása és a Szovjetunió légiterét megsértő amerikai katonai repülőgépek berepülésének megszüntetésére vonatkozó elnöki nyilatkozat után szállt fel útjára. Természetesen érthető, hogy az USA kormánya továbbra is ezt a politikát folytatja, önmagát becsülő és szuverenitásának sérthetetlenségével és biztonságával törődő egyetlen állam sem bízhat ilyen körülmények között az USA kormányának nyilatkozataiban, hogy igyekszik megjavítani a szovjet-amerikai viszonyt. Ugylnez vonatkozik a leszerelésre is, mert az USA álláspontja a leszerelésre világosan azt a célt követi, hogy minden eredményes leszerelési tárgyalás meghiúsuljon. Nem abból indul ki, hogy meg kell valósítani a szigorúan ellenőrzött leszerelést, hanem abból, hogy be kell vezetni a fegyverkezés ellenőrzését, azaz, az ENSZ zászlaja alatt folytatott nemzetközi kémkedés jóváhagyott rendszerét. A szovjet kormány nemcsak a múltat, hanem a jövőt is nézi. Bármilyen feszült legyen is a Szovjetunió és az USA viszonya, megjavulhat, ha a vezető államférfiak leküzdik elfogultságukat és ellenséges érzelmeiket, s ha szemelőtt tartják a világ sorsáért rájuk háruló nagy felelősséget. A szovjet kormánynak szilárd meggyőződése, hogy jelenlegi elmérgesedett helyzet a szovjet-amerikai kapcsolatokban leküzdhető. Ez azonban megköveteli annak világos elismerését, mi volt az oka e viszony rosszabbodásának. Nyíltan be kell ismerni, hogy a rosszabbodást a szovjetellenes, provokatív-agresszív cselekményeket elkövejő amerikai kormány példátlan, hitszegő cselekedetei idézték elő. Más szóval készek vagyunk felvenni a kapcsolatot és tárgyalást az Amerikai Egyesült Államok elnökével és kormányával, ha az USA kormánya bátorságot vesz magának és elítéli a szovjet-amerikai viszony rosszabbodását előidéző cselekményeket és ha jóakaratot tanúsít e viszony tényleges megjavítására. Ez a szovjet kormány álláspontja, ezt tartottam szükségesnek kifejteni arra a levélre adott válaszomban, melyet az említett öt ország képviselői az USA elnökéhez és hozzám intéztek. Tisztelettel NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. New York, 1960. október 3. Hruscsov elvtárs válaszát az indiai miniszterelnöknek, az Indonéz köztársasági elnöknek, az EAK elnökének és a jugoszláv köztársasági elnöknek is elküldte, lOj SZÖ 3 *' 1960. október 1.