Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)
1960-10-21 / 293. szám, péntek
Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai dolgozók nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) lása. A sokat szenvedett afrikai népek végre elnyerik emberi jogaikat. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezeket a nagy világváltozásokat. Amikor a második világháború után megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, más volt a világ politikai térképe és ez szabta meg a nemzetközi szervezet felépítését. Ezekben az években az Amerikai Egyesült Miamiknak nagy b. 'yása volt az egész világon. A leggazdagabb és gazdaságilag legerősebb ország volt. Bizonyára ez határozta meg azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét, székhelyét az Egyesült Államokba tették. Földrajzilag ez nagyon kényelmetlen, nem szólván arról, hogy az Egyesült Államokban uralkodó rend nem alkalmas egy ilyen nemzetközi szervezet elhelyezésére. Ha ma kellene kiszemelni az ENSZ székhelyét, akkor az afrikai népek, a négerek aligha értenének egyet azzal, hogy olyan országban legyen az ENSZ székhelye, ahol a négereket nem tartják embereknek, ahol - a lincselést is beleértve - a legkegyetlenebb megkülönböztetést alkalmazzák velük szemben. E tények, s a nemzetközi életből merített tények azt bizonyítják, hogy átértékelésre van szükség, meg kell találni a legfontosabb világproblémák megoldásának újszerű kezelését. Az ENSZ megalakulásakor helyesen szögezték le, hogy fő célja a béke biztosítása, a nemzetközi feszültséget előidéző és a harmadik világháborút kirobbantható kérdések megoldása. A fő figyelem olyan szerv létrehozására irányult, mely meg tudná oldani az államok között felmerült nehézségeket és viszályokat. Éppen erre a célra létesült a Biztonsági Tanács. A Biztonsági Tanács — abban az időben- nagyon helyesen — 11 államból alakult, közülük öten állandó tagok lettek. Ogy döntöttek, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagja az Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország lesz. Szeretném különösen kiemelni, hogy éppen ez az öt állam, melyeknek mindegyikét akkor nagyhatalomnak tartották, lett a Biztonsági Tanács állandó tagja. Az ENSZ-t alapító akkori politikusok bölcsessége abban rejlett, hogy egyenlő jogokat ismertek el a Biztonsági Tanács valamenynyi nagy államának, bár akkor világviszonylatban a szocialista országok abszolút kisebbségben voltak. Akkor csak a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság tartozott a szocialista országokhoz. De a Szovjetuniónak, minCszocialista államnak akkor éppen olyan jogokat ismertek el, mint a Biztonsági Tanács többi állandó tagjának. Az egyenjogúságnak elismerése abban nyilvánult meg, hogy az ENSZ alapokmánya kitűzte a nagyhatalmak egyöntetűségének elvét, a vétójogát. Senki sem hozhatott alapvető döntést a béke rovására, az öt nagyhatalom valamelyikének kárára, még akkor sem, ha négy állam állt szemben eggyel. Röviden akkor világszerte a tőkés országok voltak hatalmon. De az ENSZ alapítói akkor is helyesen gondolkodtak, amikor úgy vélték, hogy az ENSZ csak azzal a feltétellel töltheti be feladatát, ha a többség — s pedig ezt a többséget a tőkés országok, a gyarmati hatalmak képezték — nem él vissza helyzetével a kisebbség ellen. Csak ezzel a feltétellel létezhet, fejlődhet az ENSZ, teljesítheti feladatát, melynek ellátására létrehozták. De milyen a világ politikai térképe a közgyűlés XV. ülésszakának pillanatában. Ismétlem, ez a térkép nagyon eltér attól, amilyen az ENSZ megalakulása idején volt. Mindenekelőtt, amint már mondottam, létrejött a szocialista világrendszer, amelynek országaiban ma a földkerekség lakosainak több mint egyharmada él. A szocialista országok óriási gazdasági potenciállal rendelkeznek, termelésük már ma a világ egész termelésének több mint egyharmadát képviseli és számos fontos ipari és mezőgazdasági termelésben a világ termelésének csaknem felét adják. Továbbá a gyarmati rendszer romjain számos független állam született meg, amelyek a katonai tömböktől és csoportosulásoktól távol maradó politikát folytatnak. Ilyenek India, Indonézia, Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, Guinea, Nigéria, stb. Lényegesen megváltozott a volt gyarmattartó imperialista nagyhatalmak helyzete Is. Milyen joggal tarthatjuk ma Nagy-Britanniát nagyhatalomnak és ugyanakkor Indiát nem? Milyen joggal? Azelőtt nagynak tartották azt, akinek nagy botja volt. Éppen Nagy-Britannia volt az, amelyet annak idején a fő gyarmattartó nagyhatalomnak tartottak. Tűzzelvassal igázott le országokat, furkósbottal uralkodott. Meghódította a világnak csaknem felét és ez határozta meg a hatalmát. Ma a helyzet megváltozott. A második világháború után Nagy-Britannia kénytelen kevesebbel beérni, mint azelőtt. És az, hogy ma egyes gyarmati országokat megtartott s azokat erőszakkal, durván elnyomja, ez már erejének végét, nem pedig gyarapodását mutatja. Katonái a menetelésnél még ugyanúgy emelik lábukat, mint Viktória királynő idején és Nagy-Britanniában sokan nem akarják megérteni, hogy ma már más idők vannak. Nagy-Britannia már régen nem a világ első műhelye, már régen megszűnt a tengerek királynője lenni. Franciaország szintén imperialista gyarmati hatalom, amely hatalmát ugyanolyan módon nyerte — az afrikai és ázsiai nemzetek meghódításával és durva leigázásával. Ma ez a nagyhatalom már több mint hat éve háborút folytat Algériával és semmiképpen sem tudja nagyságát bebizonyítani azzal, hogy véget vetne rabló politikájának. Más idők jöttek. A nemzetek ma élet-halál harcot vívnak elnyomóik, a gyarmatosítók ellen szabadságukért, sikeresen harcolnak emberi jogaik védelméért. Vajon Franciaországot miért tartják nagyhatalomnak és Indonéziát nem? Az Egyesült Nemzetek Szervezetében miért támasztanak Indiával és Indonéziával szemben más feltételeket, mint Nagy-Britanniával és Franciaországgal szemben, pl. ezek miért nem állandó tagjai a Biztonsági Tanácsnak? Vegyük pl. az Amerikai Egyesült Államokat. Továbbra is a leghatalmasabb kapitalista nagyhatalom. De míg az Egyesült Államok azelőtt vonzóerőt gyakorolt, mint a fellendülőben levő monopoltőke országa és míg vonzóerőt gyakorolt demokratikus burzsoá alkotmánya, ma már mindez elveszett. Ma az Egyesült Államok reakciós állam, amelyben a monopoltőke uralkodik, olyan állam, amely imperialista politikát folytat, s kapcsolatban áll a gyarmatosítókkal és azok vezetője. Az Egyesült Államokban minden a tőke és militarizmus elnyomása alatt van, alárendelt szerepet játszik, bár megőrzik a demokrácia látszatát. Mindent hatalmába kerített a monopoltőke: a termelőeszközöket, a hatalmas ideológiai fegyvereket, mint a sajtót, a kiadóhivatalokat* a televíziót, a rádiót, a filmet s mindezt a népakarat elnyomására, a tömegek becsapására használják fel. Az Egyesült Államok azelőtt világszerte kiemelkedett gazdasági fejlődését, erejét tekintve. Európától és Ázsiától tengerek választják el és ez leküzdhetetlen akadály volt az Európában és Ázsiában dúló háborúk idején. Háborút, éhínséget, gazdasági felfordulást - mindezt az Egyesült Államok nem ismerte. Ma már a tengerek nem képezik az USA leküzdhetetlen természetes 'erődítményét. Az USA elveszti kizárolagos gazdasági helyzetét is. A Szovjetunió s valamennyi szocialista ország óriási sikereket értek el gazdaságuk fejlődésében. Az Egyesült Államokat számos tudományos ág fejlődésében, a művelődés, kultúra és művészet terén túlszárnyaltuk, nem beszélve a szocialista országok politikai és szociális rendszerének fölényéről. Az Amerikai Egyesült Államok elvesztette korábbi vonzóerejét. Ma az országok elidegenednek az Egyesült Államoktól. Ez lényeges változás. Ennek még nem ébredtek tudatára teljésen maguk az amerikaiak, s azt mondhatjuk, hogy ezt még nem tudatosították sokan világszerte sem, de érzik ezt annak ellenére, hogy a megváltozott feltételekből nem vonták le a következtetéseket. Ezért az USA a nemzetközi porondon már nem az a nagyhatalom, mint azelőtt, jóllehet a tőkés országok között ma gazdaságilag és katonailag a legerősebb. Abban az időben, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakult, Kína fel volt aprózva és keveset törődtek vele. Hogy a monopoltőke országai mégis felvették a Biztonsági Tanácsba, ez azért történt, hogy a kapitalista világhoz kössék, nem akarták, hogy Kínát „megfertőzzék" a szocialista marxilenini eszmék. Az imperialista hatalmak meg akarták őrizni a nagy kínai falat, hogy ez az ország a monopoltőkének olyan gátként szolgáljon, amely a szocializmus világát elválasztja a kapitalizmus világától. De a kínai nép a maga módján mérlegelte, hogyan éljen. A kínai nép Kína Kommunista Pártja vezetésével a felszabadításáért vívott hősi harcban nagy győzelmet ért el. A kínai nép sikeresen kihasználta a második világháború után kialakult helyzetet, amikor megsemmisültek a fasiszta erők Európában és amikor szétzúzták a militarista Japánt. A kínai népi felszabadító hadsereg számára megbízható hátország alakult kí. A kínai népi felszabadító hadsereg szétzúzta a csangkajsekista hadsereget, amely abban az időben már átállt az Amerikai Egyesült Államok, az imperializmus oldalára. Amikor Kína népi, ténylegesen kínai országgá vált, s amikor kormánya valóban a nép akaratát és vágyait fejezi ki, a monopoltőke, az imperialista tőke országai nem ismerik el. Az imperialisták nem ismerik el a kínai Kínát, de elismerik az amerikai Kínát, Tajvan szigetét, amelyet az USA tart megszállva. Sőt a népi Kínát nem engedik be az Egyesült Nemzetek Szervezetébe sem, ahol nem foglalja el törvényes helyét. , Mi ennek az oka,? Kína talán megszűnt? Nem, Kína él! Kína itt van! Vajon kevésbé nagy lett? Nem! Kína ma nagyobb, gazdaságilag és politikailag egyaránt hatalmasabb állam. Kínát azért nem Ismerik el, mert szocialista országgá vált. A szocialista Kína létrejötte miatt érzett félelmük az imperialistákat megfosztotta józan eszüktől és tagadni kezdték a kínai Kína létezését. Nos, ezt a helyzetet saját történelmünkből ismerjük. Hisz a legarcátlanabb imperialisták a Szovjetuniót sokáig nem tartották nagyhatalomnak, hanem csupán földrajzi fogalomnak. Az Amerikai Egyesült Államok 16 éven keresztül nem ismerte el a Szovjetuniót — ismétlem, ezt a helyzetet ismerjük.. Igaz, hogy az utóbbi időben számos burzsoá államférfi is felismeri az USA Kínával szemben folytatott politikájának esztelenségét és elítéli azt. Az Egyesült Államoknak évről évre nehezebb megvédelmeznie a népi Kína el nem ism—'iét, a közgyűlés minden egyes ülésszakán mechanikus többséget kapar össze, lelepleződik a Kínával szemben álló mechanikus többség politikája. A legközelebbi idő valószínűleg meghozza e politika teljes összeomlását. Ha az isten nem bünteti azzal az USA államférfiait, hogy megfosztja őket józan eszüktől, akkor a legjobb volna számukra, ha állást foglalnának Kína ENSZ-jogainak felújítása és a Csang Kaj-sek báb kiűzése mellett. Vajon az USA államférfiai képesek lesznek-e élni isten ajándékával vagy sem? Ne találgassuk erre a választ, meghozza az idő. De ha nem fognak ésszerűen eljárni, akkor a legközelebbi jövőben le kell nyelniök a legkeserűbb pilulát a népi Kínával szemben folytatott politikájukért. A népi Kína, India, Indonézia, Japán, Burma és más ázsiai államok egyre nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi életben, a világpolitikában. A utóbbi években óriási változások következtek be Afrikában is. Afrikában az ENSZ megalakulásának idején a valóságban csak három önálló állam volt; e világrész egész területe megoszlott a gyarmatosítók között, akik hosszú évtizedeken át elnyomták Afrika nemzeteit. Most Afrika egészen másképpen fest. Most e világrészen 26 független állam van, amelyekben több mint 180 millió ember él. Igen jellemző, hogy ezen országok nagy többségében - huszonhat közül tizenhatban — a függetlenséget az idén, 1960-ban hirdették ki. A fiatal afrikai államok küldöttei az ENSZ közgyűlésén arról beszéltek, hogy az 1960-as év Afrika éve. Egész Afrikát lángra lobbantotta a nemzeti felszabadító mozgalom tüze. De az afrikai kontinensen még ma is 16 állam a gyarmati rendszer jármában sínylődik. Ezekben az országokban több mint ötven millió ember él. A gyarmati és függő országok népei harcolnak az idegen elnyomás ellen és nem kétséges, hogy kivívják függetlenségüket. Ez a néhány vonás jellemzi a világ szociális és politikai arculatát 15 évvel az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakítása után. Az imperialista államok — a nyugati hatalmak katonai tömbjeibe tömörült monopóltőke államai — katonai erőre akarnak támaszkodni, hogy megőrizzék vezető helyzetüket, az Egyesült Nemzetek Szervezetében azt a helyzetüket, amellyel megalakítása idején rendelkeztek. Ezen uralmukat minden-áron fenn akarják tartani, jóllehet a történelem ténylegesen megfosztotta őket e joguktól, mondhatnám lehetőségeiktől fosztotta meg őket. Elvesztik egykori gazdasági fölényüket, amely azelőtt az imperialista országoknak lehetővé tette, hogy nyomást gyakoroljanak a világ számos országára. Az Imperialista hatalmak elvesztették katonai fölényUket is, amelyre erőpolitikájukban támaszkodtak Az imperialista országok uralkodó körei azonban még mindig abban az illúzióban ringatóznak, hogy továbbra is fenntarthatják egykori uralmukat. Ezért teljesen természetes és törvényszerű, hogy a közgyűlés XV. ülésszakán a Szovjetunió küldöttsége felvetette azt az elvet, miszerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének összetétele elavult. Ez a srtuktúra megfelelt az ENSZ aiaptiása erőviszonyainak, az államok akkori szerepének és jelentőségének, de nem felel meg a mai időknek. Felmerült az ENSZ összetétele megváltoztatásának sürgős szükségessége a nemzetközi porondon szereplő három fő államcsoport — a szocialista, imperialista és semleges államok új erőviszonyának megfelelően. A kérdésnek ez a megfogalmazása támogatásra és megértésre talált a jelenlegi ülésszak, számos résztvevőjénél. Még nem tettünk konkrét javaslatot, csupán elvi áláspontunkat fejtettünk ki e kérdéssel kapcsolatban. Az ENSZ végrehajtó szervei strukturális megváltoztatásának kérdését nem azért vetettük fel, mintha mi magunk valamilyen kiváltságokkal akarnánk rendelkezni az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A ml helyzetünk, a szocialista országok helyzete ma általánosan ismert s a józanul gondolkodó emberek közül senki sem tagadhatja a szocialista országok jelentőségét az Egyesült Nemzetek szervezetében. A szocialista országok részvétele nélkül az egyesült nemzetek sem létezhetnek. Miért? Azt mondhatná valaki, hogy a szocialista országok ma kisebbségben vannak, de ostoba az, aki az ENSZ-ben levő államok egyik vagy másik csoportjának jelentőségét az e csoportban levő országok száma szerint határozza meg. Ha a világ lakosságának egyharmada, amely az egész világ hatalmának felével rendelkezik, nem lesz képviselve az Egyesült Nemzetekben, akkor az ENSŽ valóban elveszti jelentőségét mint világszervezet. A szocializmus sikerei vonzók azok számára is, akik nem ismerik el a mi rendszerünket, de már nem intézhetik azt el. egy kézlegyintéssel, nem hagyhatják figyelmen kívül rohamos növekedését. Ezt csupán a vak ignorálhatja, aki azt mondja, hogy nincs világosság és nincs nap és hogy az, amit mások mondanak a világosságról és a napról, csak mese. Ogy véljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét tökéletesíteni kell, mint egy újabb világháború elhárítására létesült nemzetközi szervezetet. Ehhez elsősorban vissza kell térni az Egyesült Nemzetek Szervezetének s a Biztonsági Tanácsnak alapjaiban foglalt eszmékhez és elvekhez, vagyis ahhoz, hogy valamennyi állam számára — s főként azok számára, amelyektől függ, lesz-e világháború vagy sem, — egyenlő feltételek elvét kell elismerni. Azzal szemben, hogy az ENSZ megalakulásakor öt nagyhatalmat tartottak számon, — az Amerikai Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, Kínát, Angliát és Franciaországot —, ma a nagy államok száma jelentősen kibővült. Ma már lehetetlen, hogy Franciaország és Anglia mellett ne számítsák Indiát és Indonéziát is a nagyhatalmak közé. nem is szólván a népi Kína jogainak helyreállításáról. Az imperialista gyarmati hatalmaknak, melyek önző csoportérdekeik szellemében cselekszenek, sok mindent sikerült elrontani abból, amit az ENSZ alapjaival leraktak. Eljárásukkal megkerülték az ENSZ alapokmányét, mely megszabta, hogy a Biztonsági Tanács, az öt nagyhatalom — a Biztonsági Tanács áilandó tagjai egyöntetűségének feltételével oldja meg a legfontosabb kérdéseket. Amikor a nyugati hatalmak képviselőinek nem sikerült keresztül vinni elhatározásukat, megkerülték a Biztonsági Tanácsot és e kérdéseket közvetlenül a közgyűlés ülésszaka elé terjesztették. Ezzel megszegik a Biztonsági Tanács egyöntetűségének rendkívül fontos elvét, melyet azért szögeztek le az ENSZ alapjainak lerakásakor, hogy biztosítsák a békét. Megkerülték ezt az elvet és a kérdéseket a közgyűlésen gépiesen, vagy kétharmados szavazattöbbséggel akarják megoldani, mert remélik, hogy szavazógépezetük kiút a kátyúból. Pedig ez nem kiút a helyzetből. Ezzel csak a szelepet nyitják meg, amin keresztül olyan viszály törhet ki, amely majd egy háborús világkatasztrófába sodorja az emberiséget. Ez a helyzet növeli annak veszélyét, hogy maga az ENSZ is háború szélére vagy egyenesen háborúba taszíthatja a világot. Ezért a nagyhatalmak egyöntetűségének elvét illetően szigorúan tiszteletben kell tartani az ENSZ alapokmányát, akkor, amikor a Biztonsági Tanács a legbonyolultabb nemzetközi kérdések megoldásáról dönt. Ez azonban a kérdésnek csak egyik része. A megváltozott világviszonyokat is tekintetbe kell venni, tekintetbe kell venni az erők új viszonyát a világporondon. Az öt nagyhatalom' mint állandó tag képviselete a Biztonsági Tanácsban már nem megfelelő. Most tehát úgy kell kidolgozni az ENSZ szervezeti felépítését, hogy mind a három államcsoport, tehát a szocialista, az Imperialista és a semleges államok csoportja egyenlő helyzetben legyen azoknak a nemzetközi kérdéseknek a megoldásában, amelyektől a háború vagy a béke sorsa függ. Aki ragaszkodik a régihez, és meg akarja őrizni a régit, nem ismeri el az újat, az nem érti meg, hogy a régi nem vezet a béke megszilárdítására. Ebben a régiben a háború kitörésének nagy veszélye rejlik. Aki ügyet se vet a három államcsoport érdekeire és egy államcsoport, az imperialista monopoltöke államcsoportja érdekében akarja felhasználni a nemzetközi szervezetet, azt nem a béke ; megszilárdításának érdekei vezérlik. Ezért mejj kell változtatni az ENSZ | felépítését. Összhangba kell hozni végre| hajtó szerveit az élet követelményeivel, mind a három államcsoport egyenjogú < képviseletének alapelvével. Máskülönben nem egyesült, hanem inkább szétválasztott nemzetek szervezetéről lehet beszélni. Szólottam a Biztonsági Tanács felépítésének megváltoztatásáról. Ez persze teljes mértékben vonatkozik az ENSZ végrehajtó szerveire, főtitkárára. Elvégre lehetetlen, hogy egy ember — legyen az a bölcs Salamon —, egyszerre mind a három államcsoport érdekeit objektíven kifejezze. Mivel ma az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei, Anglia, Franciaország és a monopoltőke más, imperialista, gyarmatosító politikát folytató országai uralják az ENSZ-t, természetesen saját jelöltjeiket javasolják a szervezet vezető helyeire. Kinek a jelöltje a mostani főtitkár, Hammarskjöld úr? Mindenki tisztában van vele, hogy az Egyesült Államoké. A svédek azt mondják, hogy Svédországot képviseli. Igen, eredetére nézve svéd, de politikai nézeteivel az Egyesült Államok monopoltökéjét képviseli és az Egyesült Államokat szolgálja. Ezért ne sértődjenek meg a svédek. Nekünk is van egy Hammarskjöldünk az Amerikai Egyesült Államokban. Ez Kerenszkij. Születésére nézve orosz, de kit szolgál? Az amerikai imperialista tőkét szolgálja, de az orosz nép már évek óta elég jól megvan nélküle. Természetesen minden államcsoport saját jelöltjét szeretné látni a főtitkári tisztségben. Ez természetes ugyan, de irreális. Minden államcsoport, amely saját képviselőjét akarja látni az ENSZ végrehajtó szervében, uralkodni akar. De mi azt akarjuk, hogy az ENSZ végrehajtó szervében, a titkárságban egyetlen államcsoport se uralkodjék. Az ENSZ-titkárság és a Biztonsági Tanács kérdésének leggyökeresebb és legigazságosabb megoldása tehát az egyenjogúság, az egyenlő lehetőségek, az egyenlő képviselet elvének érvényesítése. A titkárságot három titkárnak kell képeznie. Valaki ellenvethetné: hogyan oldják meg akkor a különféle kérdéseket, hiszen ez nagyon bonyolult dolog lesz. De hisz némely ország parlamentjében, különösen a burzsoá országok parlamentjeiben bonyolult dolog a kérdések megoldása, mert ott antagonisztikus osztályok vannak, minden osztálynak saját pártja, saját képviselői vannak. Az uralkodó osztályok a maguk politikáját, más osztályok elnyomásának politikáját folytatják. E téren a tökére támaszkodnak. A tőke nagy erő. Nem állíthatjuk, hogy szavaz, hanem veszteget, és ezért más osztályok képviselői megvesztegetésének formájában érvényesíti szavát. De ez mégis csak egy állam. Ilyen parlamenti rendszer érvényesítése egy nemzetközi szervezetben teljesen megvalósíthatatlan. Az ENSZ mintegy száz államot egyesít, a világon pedig most világosan megkülönböztetnek három államrendszert, három fejlődési irányt. Ha egyik, vagy másik államcsoportot el akarnák nyomni, azt jelentené, hogy az erő érvényesítésének, a háború előkészítésének útjára lépünk. Az ENSZ azonban nem hadviselésre alakult, hanem a béke biztosításának eszközeként jött létre. A tartós béke megteremtése érdekében fontos, hogy egyik államcsoport érdekeit se sértsék meg. Csakis ezzel a feltétellel biztosítható a béke. Ha az ENSZ, a Biztonsági Tanács, a közgyűlés és a végrehajtó szerv egyoldalú politikát fog folytatni, és nem veszi tekintetbe a három államcsoport érdekeit, akkor az ENSZ öngyilkosságot követ el, ebben az esetben egyetlen állam sem tartja tiszteletben határozatait. Az adott esetben egyetlen államcsoport sem teheti kötelességévé más államoknak, hogy teljesítsék a jóváhagyott határozatokat. Ez a helyzet a végsőkig kiélezheti a nemzetközi feszültséget és azután egy véletlen szikrából háborús világtűzvész robbanhat ki. A második világháború után még mindig megoldatlan maradt a német kérdés. Valamennyi ország, a nagy és kis országok egyaránt tagjai az ENSZ-nek, de a német nép nem. Felvették az ENSZ-be Olaszországot, Japánt, mely a múltban militarista állam volt. Még Spanyolországot és I Portugáliát, ezt a két fasiszta állaI mot is felvették. Miért nincs képI viselve az ENSZ-ben a német nép? j Azért mert még nem kötötték meg j a német békeszerződést. Az impej rialista államok készakarva halogatI ják a békeszerződés megkötését, mivel nem akarják elismerni a Német Demokratikus Köztársaságot. Ostoba politika ez, mert a Német Demokratikus Köztársaság már 11 éve létezik és fejlődik. Az ilyen jelenségnek véget kell vetni és meg kell kötni a német békeszerződést. Meg kell oldani ezt a kérdést, tudomásul kell venni a háború utáni viszonyokat és változásokat, hogy a német nép egyenjogú tagja lehessen az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ismétlem, a német békeszerződés megkötése óriási jelentőségű a nem(Folytatás a 3. oldalon), ÜJ SZÖ 2 * 1 9 6°. október 21.
