Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-11 / 253. szám, vasárnap

A csehszlovák-lengyel barátság hatalmas manifesztációja Varsóban Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, drága varsói barátaim! Csehszlovákia népe s a csehszlovák párt- és kormányküldöttség nevében szívélyesen üdvözlöm önöket s önök útján forró elvtársi üdvözletünket tolmácsolom a Lengyel Népköztársaság népének. Örömteljes benyomásokkal tértünk vissza a hazájukban tett körútról. Mindenütt baráti fogadtatásban volt részünk, a dolgozók mindenütt épp olyan szívélyességgel fogadtak minket, mint önök Varsóban. Ütunkon láttuk, milyen óriási sikereket aratott a lengyel nép a LEMP vezetésével az ország gazdasági és politikai életének helyreállításában. A lengyel nép nagy küzdelemben, nagy és önfeláldozó erőfeszítéssel eltakarította a hitleri hordák barbár dúlásának borzalmas nyomait, a földbirtokosok és a burzsoázia gazdálkodásának maradványait. Meg tudjuk érteni, milyen nehézségeket kellett leküzdeniök, mennyi erőfeszítésre és önfeláldozásra volt szükség ahhoz, hogy eltűnjenek a romok és helyükön új, gyönyörű városok, falvak és gyárak emelkedjenek. A lengyel nép nemqsak felszámolta a háború következményeit, hanem egyidejűleg Lengyelország gazdasági arculatát is megváltoztatta. Lengyelország ipari termelése több mint hatszorosa az 1938. évinek s ezzel Lengyelország gazdasági téren a vezető országok sorába lépett. Önök egészen új iparágakat létesítettek, olyanokat, amilyeneket a burzsoázia és a földbirtokosok Lengyelországa egyáltalán nem ismert. A mai Lengyelország tengerjáró hajók építésével, autó és repülőgép gyártásával, vegyi iparával és más nehézipari ágaival a világ fejlettt ipari államai közé tartozik. Bizonyára a munkásosztály hatalmának és a szocializmus építésének előnyeit bizonyltja szemléltetően az a tény, hogy a népi Lengyelország 15 év alatt kétszer annyi szenet fejtett, négyszer annyi acélt és cementet, kétszer annyi cukrot és felével több pamutszövetet gyártott, mint a lengyel burzsoázia és földbirtokosok uralmának 15 éve alatt. A lengyel mezőgazdaság is nagy átalakuláson ment át. Hajdanában a mezőgazdasági földterületek mintegy 45 százalékát a földbirtokosok nagybirtokai képezték. A földreform, amely minden harmadik lengyel családot földhöz juttatott, teljesítette a parasztok és a mezőgazdasági munkások követeléseit, s a föld most azoké, akik megművelik. Beszélgetéseink során a lengyel parasztok hangoztatták, hogy a mai lengyel falu össze sem hasonlítható a háború előttivel, most sokkal jobban és kulturáltabban élnek, mint a háború előtt. A lengyel mezőgazdaság és a mi mezőgazdaságunk előtt is elsőrendű feladatként áll a mezőgazdasági termelés lényeges növekedésének elérése, hogy még jobban kielégíthessük a lakosság és a népgazdaság szükségleteit. Ez a szocialista országok előtt álló egyik fontos gazdasági feladat, melynek teljesítése az egész szocialista tábor újabb nagy győzőimé lesz. A mi parasztjaink évről évre az EFSZ-ek szemléltető eredményein győződtek meg a közös gazdálkodás előnyeiről. Felismerték, hogy csak a falu szocialista átalakulásának, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek viszonyai közepette növekedhet állandóan a mezőgazdasági termelés, fokozódhat a falvak népének jóléte és kultúrája, csak így használhatók ki teljes mértékben a korszerű tudomány és a mezőgazdasági technika vívmányai, számolható fel teljesen a falvak társadalmi egyenlőtlensége. Itt is láttunk földműves termelőszövetkezeteket, láttuk a mezőgazdasági termelésben elért sikereiket. Sok további sikert kívánok a lengyel szövetkezeteseknek a szocialista mezőgazdaság építésében és fejlesztésében. Igen szembetűnő az a tény is, milyen nagy szerepet játszik a tudomány. a kultúra és a népművelődés Lengyelország népi rendszerében, önök különösen jelentős sikereket értek el az iskolarendszer fejlesztésében, a közép- és főiskolák számának növelésében, a kapitalizmus örökségének, az írástudatlanságnak felszámolásában, ami néhány éven belül teljesen befejeződött. A dolgozókkal folytatott beszélgetéseink és üzemlátogatásaink során szemtanúi voltunk annak a nagy alkotó törekvésnek, amellyel önök teljesíteni akarják a Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusának határozatait, melyek új szakaszt tűznek ki Lengyelország iparosításában, új igényes feladatokat tűznek kl a mezőgazdaságban. Alkotó törekvésük eredményeképpen a harmadik kongresszuson a feltételezetteknél nagyobb feladatokat tűzhetnek ki az iparban. E feladatok teljesítése lényegesen meggyorsítja Lengyelországban a szocializmus felépítését. Meggyőződésünk, hogy a lengyel dolgozók a párt vezetésével teljesitik a merész gazdasági terveket. Engedjék meg, hogy kommunista pártunk, a Nemzeti Front és népünk nevében gratuláljak a Lengyel Népköztársaság dolgozó népének a népgazdaság fejlesztésében, az anyagi és kulturális színvonal emelésében, a szocialista Lengyelország építésében elért sikereihez. Elvtársak! Nemzetgyűlésünk néhány héttel ezelőtt jóvahagyta az új alkotmányt, mely tartalmával kifejezi azt a történelmi tényt, hogy a szocializmus végérvényesen győzött hazánkban, hogy győztek a szocialista termelési és társadalmi viszonyok. Jól tudjuk, hogy az objektíven létező termelési viszonyok változása nem eredményezi automatikusan az emberek tudatában megmaradt polgári Ideológiai csökevén.vek megszűnését. A legutóbbi évek eseményei, főként a harmadik ötéves terv javaslatáról és az űj alkotmányról folytatott vita, a nemzeti bizottsági és nemzetgyűlési választások eredményei, az állam új területi megszervezésének módja, az országos Spartakiád lefolyása, az iparban elért jó gazdasági eredmények, az egységes földművesszövetkezetek általános fejlődése és szllárdulása azonban azt bizonyltja, hogy mély átalakulások történtek a lakosság nagy többségének gondolkodásmódjában, . hogy lakosságunk túlnyomú többsége felelősséget érez a haza sorsáért és tudja, hogy hazájának Igazi ura, hogy a kommunista párttal a legszorosabb kapcsolatban dönt az ország ügyeiben. Ma a központi hivatalok nagy jogkörét és felelősségét valamennyi fokú nemzeti bizottságra ruháztuk át. Azzal, hogy az állami döntés jelentős részét a helyi szervekre ruháztuk, nem bontjuk meg az állam egységét, az irányítás egységét, hanem bővítjük szocialista demokráciánkat s ily módon a nép közvetlenebb részvételét az irányításban és a döntésben. Az elkövetkező harmadik ötéves tervben minden téren merész feladatokat tűztünk Id. A nemzeti jövedelem, mely magában foglalja a társadalmi termelés globálisan kifejezett növekedését, az 1961— 1965. években több mint 42 százalékkal gyarapodik. Más szóval az elkövetkező öt évben annyival növeljük az ipari termelést, amennyivel az elmúlt tíz év alatt növeltük. Országépítési sikereink további munkára ösztönöznek. Az a tudat Is lelkesít bennünket, hogy munkánkkal hozzájárulunk a szocialista világrendszer SzilárduIásához, elősegítjük győzelmét a tőkés világgal folytatott békés versenyben. Hisszük, hogy teljesítjük a kommunista pártunk országos konferenciáján kitűzött feladatokat. Hiszünk dolgozóink nagy kezdeményezésében, amely a szocialista munkaverseny terjedésében, • szocialista munka brigádjainak nagy fejlődésében nyilvánul meg. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság között kialakuló kölcsönös segítség és megértés viszonya e két, közös célra — a szocialista rendszer felépítésére törekvő — alapvető társadalmi osztály szoros szövetségét eredményezi. .4 kapitalizmusban a város és a falu között uralkodó ellentét nálunk örökre megszűnt. Népünk büszke a sikereire, ugyanakkor tudatosítja, hogy a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió önzetlen együttműködése és segítsége nélkül sohasem értük volna el ezeket a sikereket. Elvtársak, barátaink! Országaink uralkodó osztálya a marxi-lenini pártok vezette munkásosztály. A marxizmus-leninizmus tanítása iránti hűség, közös barátságunk a Szovjetunióval és a szocialista világrendszer többi országával összefűz bennünket. Egybefűznek bennünket a közös célok, a közös békeharc és a szocializmus építése. Pártunk és kormányunk vezetőivel, vendéglátóinkkal folytatott megbeszéléseink igazolták nézeteink egységét. Egyre inkább bővül pártjaink együttműködése. Pártjaink munkatársai megismerkednek a szocialista építés folyamatában szerzett tapasztalatokkal, ami segítségünkre van a konkrét munka jobb és tökéletesebb megszervezésében. Gazdag tapasztalatcserét folytatunk az ipari építés terén. Sikeres a falu szocialista átalakulását szolgáló tapasztalatcsere. A jövőben tovább bővítjük sokoldalú együttműködésünket. Meggyőződésünk, hogy tárgyalásaink a lengyel és csehszlovák nép népgazdasága további fejlődésének és életszínvonala fejlődésének érdekében az általános együttműködés további kibontakozását fogják eredményezni. Pártjaink és kormányaink a jelenlegi nemzetközi helyzet kérdéseiben, mindenekelőtt a nemzetközi kapcsolatok alapvető kérdésében, a háború és a béke kérdésében teljesen egyetértenek. Meggyőződésünk, hogy a háború elkerülhető, hogy a békés együttélés politikája végül diadalmaskodik. A moszkvai Nyilatkozat és Békekiáltvány szellemében a jövőben is leleplezzük a kalandvágyó Imperialista körök cselszövéseit és a béke megőrzésére harcra mozgósítjuk a dolgozókat. Az imperialisták kiélezhetik a nemzetközi feszültséget, fájdalmasabbá tehetik a népek nemzeti felszabadulásának útját, de a kapitalizmus és a szocializmus erőinek viszonyát sohasem változtathatják meg a maguk javára. Politikai és gazdasági fölényünk törekvéseik ellenére is tovább fokozódik. Azok a provokatív cselekmények, amelyeket az utóbbi időben különösen az USA agresszív erői követnek el, nem erejüket, hanem ellenkezőleg, rettegésüket bizonyítják. Valamennyi provokáció kudarcra van ítélve. Az erősödő nemzeti felszabadító mozgalom meggyorsítja a gyarmaturalom felbomlásának folyamatát. A nemzeti felszabadító harc központja jelenleg Afrikában van, melynek térképe szinte napról napra változik. A felszabadulásukért küzdő népek egyre jobban tudatosítják, kik az igazi barátaik. Látják, hogy igazi barátajk a szocialista országok, amelyek általános fejlődésükkel példát mutatnak. A szocializmus befolyása Európából és Ázsiából Afrikára és Latin-Amerikára is kiterjed s diadalmas előrehaladása feltartóztathatatlan. A marxizmus-leninizmus győzelmes eszméinek befolyását még a szupermodern bombázó gépek, még a Samos kémbolygó sem tartóztathatják fel. Tudatosítjuk erőnket. Ezért nem félemlítenek meg bennünket a Lábétól nyugatra, Nyugat-Németországban jelentkező hangok, azoknak hangja, akik militarista és revansista céljaik elérése érdekében készek kirobbantani egy újabb világháborút. Jól ismerjük Adenauer kijelentéseit, aki a kiűzött porosz Junkereknek visszatérést ígér arra a területre, amely nem az övé és soha sem lesz az övé. Az Odera—Neisse határvonal végleges határ és nincs olyan erő, mely változtathatna ezen a tényen. A bonni kormány más tagjainak kijelentéseit is figyeljük, melyekben Igényt tartanak határvidékünkre. E provokációkra még elszántabb küzdelemmel felelünk azok ellen a nyugatnémet körök ellen, amelyeket méltán nevezhetünk békerontóknak és hidegháborús bajnokoknak, akik állandó nyugtalanságot és feszültséget idéznek elő a nemzetközi kapcsolatokban, önkéntelenül is csodálkozunk azoknak a nyugati politikusoknak rövidlátásán, akik ma rakétafegyverekkel szerelik fel Nyugat-Németországot, vagy elősegítik rakéta-felfegyverzését. Nyugat-Németország azért veszélyes, mert az ismét döntő pozíciókban ülő militaristáknak igen nagy kedvük van háborút kirobbantani, melybe — nemzeti érdekeikkel szemben — más népeket Is belesodornának. Ezért még fokozottabban fogunk küzdeni a német békeszerződés megkötésére és a nyugat-berlini kérdés megoldására tett szovjet javaslatok elfogadásáért. Ezért készek vagyunk aláírni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, amely szilárdan útját állja a nyugatnémet rnilltarizmusnak és számunkra Németország egyedüli képviselője lesz. Táborunk egysége megsokszorozza erőinket. Az egyes szocialista országok erejét a többi szocialista állam ereje megsokszorozza. Szilárd barátságunk a proletár nemzetköziség eszméiben gyökerezik. Az alapkő a szocialista országok és a Szovjetunió barátsága. A Szovjetunió általános segítsége és együttműködése megkönnyíti sikeres szocialista építésünket, segít az akadályok legyűrésében. Büszkék vagyunk erre a barátságra, mely a nemzetközi kapcsolatoknak újabb, fejlettebb, a kölcsönös tiszteletre, egymás óhajának és szükségletének tiszteletben tartására épiilő formáját képezi, arra a barátságra, amelyben nincs különbség az erősebb és a gyengébb, • kisebb és nagyobb között, amelyben a kölcsönös önzetlen segítség természetes valami. Ezért kötelességünknek tartjuk, hogy minden eszközzel hozzájáruljunk a szocialista tábor erejének és tömörségének fokozásához, országaink kölcsönös barátságához, a közös úton elérendő további sikerekhez. Békét akarunk magunknak és az egész világnak. A dolgozók egyre gazdagabb életét akarjuk megteremteni. Mély meggyőződésünk, hogy győzedelmeskedünk a békeharcban, hogy történelmileg elmaradhatatlan a kommunizmus végső világgyőzelme. Drága elvtársak és barátaink! Még egyszer hálásan köszönöm a kedves fogadtatást, az önök körében töltött gyönyörű perceket. Sok sikert kívánok munkájukban, sok szerencsét kívánok magánéletükben. Szilárduljon a kölcsönös csehszlovák-lengyel barátság. Fejlődjék és erősödjék a Lengyel Népköztársaság, a munkások, parasztok és értelmiségielj hazája! Éljen a Lengyel Egyesült Munkáspárt! A Szovjetunió mellett, a szocialista országok szilárd egységében, a béke és a kommunizmus győzelméért! W. Gomulka elvtárs beszéde W. Gomulka elvtárs beszéde bevezető részében nagyra értékelte a Csehszlovákia Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság nemzeteinek szoros, megbonthatatlan barátságát. Behatóan foglalkozott a két ország közötti gazdasági kapcsolatokkal. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozta a nemzetközi munkamegosztás nagy jelentőségét és az eredményesen fejlődő műszaki-tudományos együttműködést. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott. Különösen nagy figyelmet szentélt annak a veszélynek, amelyet a nyugatnémet militarizmus felélesztése jelent. Ezzel kapcsolatban a többi között kijelentette: Nemcsak országaink közvéleménye aggódik a nyugat-németországi helyzet alakulása miatt. Az NSZK revansista és határrevíziót követelő körei a kormány és Adenauer kancellár buzgó támogatásával Lengyelország, Csehszlovákia és más szocialista államok ellen irányuló akciókba bocsátkoznak. Az NSZK kormánya NATO-szövetségeseinek, különösen az USÁ-nak segítségével fegyverkezik, ma már nem leplezi agresszív terveit s a rakéta és atomfegyver teljes birtokában akar lenni. Ezt állítólag a „béke védelme" és az úgynevezett „szabad világ" védelme nevében teszi. Igazi célja — ezt már a vak is látja — Nyugat-Európa uralása. A bonni birodalom törekvését a legarcátlanabbul hirdetett revansista jelszavak és határrevíziós követelések kísérik. A bonni állam legtekintélyesebb személyiségeinek revansista és revíziót követelő beszédei az utóbbi években még a nyugati burzsoá közvéleményt is nyugtalanították. A nyugatnémet militaristákat és revansistákat gyógyíthatatlan bolondoknak tarthatnánk. Olyan emberek ők, akik semmiből sem tanultak, mindent elfelejtették és felelőtlenül viselkednek olyan helyzetben, amely egészen más, mint amilyennek elképzelik. De ezeket az őrülteket a Pentagon és a legagresszívabb amerikai körök urai felfegyverzik és támogatják. Sőt nemcsak az USA-ban támogatják őket. Ha ezekre a gyógyíthatatlan elmebetegekre nem húznak idejében kényszerzubbonyt, ha atomfegyvert adnak a kezükbe, készek megkezdeni a harmadik világháborút, kirobbantani a nagy hidrogén- és rakéta-világégést. Készek egyre mélyebbre süllyeszteni védnökeiket és szövetségeseiket, talán még mélyebbre, mint ők maguk kívánnák. Gomulka elvtárs beszédében elemezte a német revansizmus veszélyének okait, majd leszögezte: Csehszlovákiának és Lengyelországnak nemcsak joga, de kötelessége is a világ közvéleményének ítélőszéke előtt hangosan és intőén felvetni e kérdéseket. Csehszlovákia, amelyet az akkori nagyhatalmak müncheni politikája koncul vetett a német imperializmusnak, bár ünnepélyes szövetségesi kötelezettségeik voltak iránta, s Lengyelország, melyben a német fasizmus és militarizmus minden ötödik lakost meggyilkolt, jogosan felvethetik e kérdéseket. Lengyelország és Csehszlovákia, melyeknek területe felé nyújtogatják a nyugatnémet revansisták és militaristák — Adenauer vezetésével — a karmaikat, joguk és kötelességük tudatában kérdik, ki a felelős ezért. Joguk és kötelességük Európával szemben, hogy vége szakadjon az ilyen politikának. Beszéde további részében a német militarizmus feltámasztásának egyes szakaszait elemezte. Csak azok, akik félre akarják magukat vezetni, vagy akik másokat félrevezetnek, tagadhatják, hogy nem látják a mély okozati összefüggést a Bundeswehr felfegyverzésének meggyorsítása' és az NSZK revíziós, revansista kámpányának fokozódása között A Lengyel Népköztársaság kormánya figyelmeztetett s ma is figyelmeztet a veszélyre, mely a nyugatnémet katonai erők feltámasztását támogató nyugati államok politikájából ered. Kormányunk nemrégen jegyzéket intézett az Atlanti Szövetség tagállamihoz, rámutatva a német revansizmus és militarizmus veszélyére. Figyelmeztettük őket, hogy Adenauer úr nyilvánosan és egyöntetűen bevonja NATO-szövetségeseit az idegen területek ellen irányuló hódító terveibe. Egyes nyugati kormányok — válaszjegyzékükben — vállalták azt a hálátlan szerepet, hogy tisztára mossák Adenauert és megnyugtassák a közvéleményt azzal a fogadkozással, hogy a német revansisták és militaristák részéről semmilyen veszély nem fenyegeti Európát. A tények azonban erősebbek a szavaknál. Ha a Német Szövetségi Köztársaság militarizálódási folyamatának egyes szakaszait vizsgáljuk, ez önkénytelenül is azt a benyomást váltja ki bennünk, hogy minden olyan módszerekkel történik, mint a második világháború előtt. A támadások fő célpontja akkor is az „igazságtalannak," „esztelennek", „lehetetlennek", „véresnek" stb. minősített lengyel-német határ volt. A nyugatnémet revansisták mai beszédeikben és kiadványaikban nem egy jelzőt használnak a régiek közül. A német imperializmus abbeli törekvésében, hogy visszaszerezze a hajdanában tűzzel-vassal elhódított és a második világháború következtében elvesztett idegen területet, annyira arcátlan, hogy a nemzetek önrendelkezési jogából származtatja „jogait". Hisz mindnyájan emlékszünk rá, hogy Hitler a háború kirobbantására gálád eszközül használta fel ezt a jogot. Ha a bonni revansisták ma az önrendelkezési jogról beszélnek, a német imperializmus lényegének megfelelően a farkasjogra, más népek sorsa meghatározásának jogára gondolnak. A német imperializmusnak ezt az átkozott „jogát", hogy más népeket és országokat életüktől is megfosszon, Varsó ési Sztálingrád romjai eltemették. A német revansisták a potsdami értekezlet rendelkezései ellen küzdve ma „a hazához való joggal" hozakodnak elő. A szövetségesek azért döntöttek Lengyelország és Csehszlovákia német kisebbségei kitelepítéséről, hogy garantálják Németország szomszédainak biztonságát, hogy biztosítsák azoknak a népeknek önrendelkezési jogát, amelyeket a harmadik birodalom leigázott. Hogyan magyarázza ezt a jogot Adenauer úr? 1953, szeptember 8-án kijelentette: „Európa valósággá válik s akkor megadhatjuk ifjúságunknak azt, amire szüksége van: széles életteret, politikai, gazdasági és kulturális terjeszkedésére." Elvtársak! Azok a célok, amelyeket most a bonni urak kitűznek, lényegében nem különböznek Hitler 1938. és 1939. évi céljaitól. Az idők megváitoztak, a szocialista tábor politikai, gazdasági és katonai ereje, a varsói szerződés tagállamainak nagy szövetsége gátat vet a német imperializmus keleti útjának. A varsói szerződésnek az NDK, a történelem első békeszerető és demokratikus német állama is tagja. Bennünket és csehszlovák szomszédainkat a barátság és az együttműködés testvéri köteleket fűznek ehhez az államhoz. A béke biztosítása erdekében valamennyi érdekelt államnak konstruktív javaslatokat teszünk a német békeszerződés megkötésére és a nyugatberlini kérdés megoldására. A népek azt várták, hogy 1960 javulást hoz a nemzetközi kapcsolatokban. Az imperialista kalandor körök bűne, hogy ez nem történt meg, mert meghiúsították a négy nagyhatalom párizsi kormányfői értekezletét és a hidegháború felszítására törekednek. A nyugati körök rosszakarata különösen a leszerelés kulcsfontosságú kérdésében nyilvánul meg. Mihelyt világos volt, hogy a nyugati hatalmak a genfi leszerelési tárgyalásokat csak köpönyegül használják fel a további lázas fegyverkezés leplezésére, és csupán a közvéleményt akarják félrevezetni a tárgyalásokkal, a szocialista államok nem tehetnek mást, mint hogy ezt a kérdést újra az ENSZ közgyűlése elé terjesztették, mert fontos, hogy a világ közvéleménye megtudja az igazságot és hogy a kormányok komolyan kezeljék a leszerelés kérdését. E helyzetben rendkívül nagy jelentősége van annak a szovjet kormányjavaslatnak, hogy az ENSZ kormányfői színvonalon tárgyaljon. A teljes és általános leszerelés nem valósul meg könnyen, de mi erősen hisszük, hogj lehetséges és reális. Gomulka elvtárs beszéde további részében hangoztatta, hogy az Imperialisták ma már nem dönthetnek önkényesen a népek sorsáról és nem kényszerithetik háborúkba a népeket. Ezért népeink mindennapi alkotótörekvéseinek meg kell sokszoroznia országaink erejét, a szocialista tábor erejét és egységét, mert csak így biztosithatjuk a háború megakadályozásának lehetőségét. Csehszlovák testvéreinkkel, a Szovjetunióval karöltve a szocialista országok nagy családjában rendületlenül haladunk előre nagy célunk: országaink szocialista felvirágzására, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egvüttélésének megszilárdítása, a béke és a szocializmus világgyőzelme felé! Éljen Lengyelország és Csehszlovákia népeinek barátsága és testvérisége. X

J

Ť

J SZÓ 3 * 1960. szeptember 14.