Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-30 / 272. szám, péntek
AhOL A TRAKTOROKAT GYÁRTJÁK Ha valaki sokat jár gyárakban és bizonyos gyakorlatra tesz szert, már belépéskor az első percekben meg tudja állapítani, hogy eredményesen, vagy gyengébben dolgozó üzembe került-e. Mint az emberek közötti viszonyban, úgy keletkezik ilyenkor is az első benyomás a gyárról, a termelés menetéről. Amikor a Brnóból kivezető betonút melletti völgyben megpillantottuk a Zetor traktorgyárat, kedvező kép alakult ki bennünk. A bejárat előtti rendet, tisztaságot látva fokozódott ez az érzésünk s nem alaptalanul. Hiszen a kapu mögött is példás rend uralkodik. Ott azonban már nem virágok, hanem szép sorban 200-nál több gazdájára váró új traktor, jobbra-balra pedig hatalmas épületek fogadtak bennünket. Megkérdeztük Josef Forál elvtársat, az egészüzemi pártbizottság elnökét, melyik az üzem legjobb pártalapszervezete ? Csodálkozva nézett ránk, mint aki nem érti a kérdést. Aztán, mint ahogyan ilyenkor lenni szokott, összeráncolta homlokát, megvakarta a fejét és hümmögni kezdett. - Melyik pártalapszervezet a legjobb a huszonkilenc közül? Ez bizony nehéz kérdés. Hiszen mind jól dolgoznak, alig van különbség közöttük ... Rövid gondolkodás után felderült az arca. - A nehéz- és könnyűmechanikai üzemrészleg pártszervezetére mondhatnánk talán, hogy a legjobb. Elindultunk a szereidébe. A nagy, tágas csarnok közepén frissen festett, még kerekek nélküli traktorok sorakoztak. Kicsit odébb a szerelők dolgoztak. Az egyik félig kész motornál találtuk František Josefik elvtársat, a pártszervezet elnökét. Nagy buzgalommal húzta meg a csavarokat. Mindjárt megmondtuk, mi járatban vagyunk, hogy az ő pártszervezetüket tartják a legjobbnak, s írni szeretnénk róla. - Miénk? Igaz, jól dolgozik pártszervezetünk, de azért ez túlzás. Ezt valahogyan nem jól mondták, ismételte többször. Nem beszélt arról, hogy a párt küldte mindig oda, ahol szükség volt következetes, kitartó munkájára, s arról sem beszélt, hogy példás dolgozó. Mindezt az egészüzemi pártbizottság tagjaitól tudtuk meg. Nem érdektelen közelebbről megvizsgálni, hogyan, miként, milyen módszerekkel születtek meg a politikai és gazdasági eredmények. Az üzemrészlegen például azzal feleltek pártunk országos konferenciájának határozatára, hogy felülvizsgálták a kommunisták tevékenységét a termelésben, miként lehetne az eddiginél szervezettebben jobb politikai munkát végezni. A pártbizottság tagjai megegyeztek abban, hogy még a legegyszerűbb épületet sem lehet jól felépíteni gondos terv nélkül. S ha ez érvényes a holt anyagból épülő létesítményekre, százszorosan érvényes a pártéletben, az emberek öntudatának fejlesztésében. Hiszen ahol nem a párszervezet tájékoztatja az embereket, ott burjánzik a helytelen szemlélet, a maradiság a korszerű gépekkel és a termelési technológia tökéletesítésével szemben. A pártbizottság nagy gondot fordít arra, hogy minden kommunista végrehajtsa pártmegbizatását. Minden eszközzel növelje élenjáró szerepét tevékenyen vegyen részt a pártés társadalmi-politikai munkában. Kétezer ebéd naponta Prága Žižkov negyedében a gazdasszonyok munkájának megkönnyítése céljából kész ételeket áruló kifőzde nyílt. A fogyasztó saját ételhordójába vagy személyazonossági igazolvány felmutatása ellenében a kifőzésből ingyen kölcsönkapott ételhordóban hazaviszi a kész ebédet, vacsorát. Az új kifőzde már az első napokban közkedveltségre tett szert. A háziasszonyok örömmel veszik igénybe, mert aránylag olcsó (negyedosztályú árak), nagy választék, nyolc-tíz meleg étel, közötte diétás, húsnélküli, külön körítések, levesek s ha nincs idejük, vagy kedvük, megtakarítják a főzés állandóan ismétlődő műveletét. A kifőzdében naponta kétezer ebéd és vacsora fogy el. Néhány párttag kivételével valamennyi kommunistának állandó pártmegbizatása van. Vannak köztük propagandisták, agitátorok, szakszervezeti funkcionáriusok, faliújságszerkesztők, CSISZ-szervezeti vezetők. Igen sok kommunistát ideiglenes jellegű megbízatás végrehajtására jelölnek ki. Jól szervezett szemléltető agitáció folyik az üzemrészlegen. Plakátokat, felhívásokat, fényképszekrényeket, szépen feldíszített dicsérettáblákat, villámröplapokat láttunk, amelyeket hetenként többször is cserélnek. Minden plakát, minden felhívás dicsérettábla azt a célt szolgálja, hogy valamennyi dolgozó tudatára ébredjen annak, miszerint a második ötéves terv határidó előtti teljesítése és a harmadik sikeres megkezdése az ő munkájától, szorgalmától is függ. A politikai agitációban fontos helyet foglalnak el a termelési témákról tartott megbeszélések. Érdekes és tartalmas vitákat, előadásokat tartott például Antonín Čoupek agitátor az új „Major" elnevezésű traktor gyártásának bevezetésével kapcsolatban, amely gép sokkal erősebb és tökéletesebb, mint az eddigi gyártott típusok. Az új traktor gyártására való áttérés szükségszerűen a különleges berendezések, felszerelések és szerszámok majdnem teljes állományának kicserélésével jár. Az üzemrészleg dolgozói azt a hatalmas munkát „menet közben" hajtják végre, anélkül, hogy leállítanák a régi típusú traktorok gyártását. Az üzemrészleg dolgozói, miközben az új gép gyártását meghonosítják, a régi traktorok gyártásába is új lendületet vittek s 60 traktort gyártottak eddig terven felül. A mindennapos politikai felvilágosító munka a takarékossági harcban is, fokozta a munkások öntudatosságát. Karol Cejpik elvtárs tizennyolctagú szerelő kollektívája például bevezette a „személyes megtakarítási számlákat". E számlákra rávezetik azokat az összegeket, amelyeket értékes anyagok, vagy szerszámok megtakarításával érnek el. Kezdetben ugyan túlmunkának, tehernek tekintették ezt, de csakhamar rájöttek arra, hogy a fáradozás kifizetődik, mert nemcsak az üzem, de mindenekelőtt saját maguk látják hasznát. Havonta 5 — 6 tízessel van több a borítékban. Az üzemrészleg pártszervezetének bizottsága következetesen irányítja az agitátorok munkáját. Rendszeres tájékoztató értekezleteket hív össze, hogy tökéletesítse az agitációs munka megszervezését és gyarapítsa az agitátorok politikai és gazdasági tudását. Mire az üzemrészleg végére értünk, kísérőink is befejezték mondanivalójukat. Kézszorítás közben mondtuk Jozefik elvtársnak, hogy ezek után mégis csak dicséretet érdemel a pártszervezet. — Persze, hogy érdemel, de higgye el, a többi üzemrészleg kommunistái sem dolgoznak rosszabbul, sőt talán még jobban. Olyan meggyőzően mondta ezt,' hogy megkérdeztük tőle, szerinte melyik lenne a legjobban dolgozó pártszervezet. — Én a szerszámkészítő pártalapszervezetét tartom a legjobbnak. Elindultunk, hogy megkeressük az elnököt. Éppen ebédidő volt s nehezen találtunk rá, végre kísérőim rábukkantak. — Azt mondják, Fučík elvtárs, az üzem legjobb pártalapszervezetének az elnöke — kezdtük a beszélgetést. A mienk? Ezt nem mondhatják, hiszen újabbnál újabb politikai és gazdasági feladatok követik egymást, s szinte úgy érzem, hogy minden követelménynek soha sem tudunk eleget tenni. Hogyan lennénk tehát a legjobbak? — De itt készülnek a sokat dicsért jó szerszámok, az új prototípusok — mondtuk az elvtársnak. Az igaz, hogy mi csináljuk, s a kommunisták valóban példásan dolgoznak. Szívesen követik őket a pártonkívüliek, de nem érezzük magunkat a legjobbaknak. Talán a többiek ... Kik azok a többiek? Míg ezen töprengtünk, kezdtük megérteni az egészüzemi pártbizottság elnökének szavait, ő már a kérdés feltevésekor tudta, hogy úgysem találjuk meg a legjobbat. Nem, mert mindannyian, ha nem is mindig hiba nélkül, de jól dolgoznak, s nem véletlen, hogy az üzem már hetedik negyedéve a kormány vörös zászlajának birtokosa. Az Üzem dolgozói keresik az újat. Terjesztik a jó> munkamódszereket s az eredmény, amellyel mindannyiunk életét teszik szebbé, könynyebbé, nem maradt el. Egyre több olyan szerszámot és gépet gyártanak, amely a legtöbb esetben 5—6szorosára növeli a munkatermelékenységet. így készülnek a munkaidő lerövidítésére s az önköltség csökkentésére. ERDÖSI EDE A mélniki villanyerőmü építői kötelezettséget vállaltak, hogy az első aggregátot hat héttel a tervezett határidő előtt üzembe helyezik. Jól halad a portalanítöberendezés építése is. Képünkön a berendezés első része befejezés előtt. (J. Šaroch — ČTK — felv.) Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A Béke és Szocializmus szeptemberi száma fontos cikkeket tartalmaz a békeharcról és a munkásmozgalomról. Jean Dienne cikke a háborús veszély elleni harc feltételeiről és irányáról, a kommunistáknak e harccal kapcsolatos sajátos feladatairól szól. A háborús veszély ellen, a népek közötti békéért vívott harc problémája más összefüggésben is szóba kerül Gus Hall Milyen jövő vár. az imperializmus fellegvárára? és Enreque Lister Agresszív háromszög című cikkében, valamint J. Zsilin és V. Zaglagyin Nemzetközi viszonyok 1960 nyarán című szemléjében is. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese Az olaszországi antifasiszta és demokratikus erők nagy győzelme című cikkében a néptömegeknek a fasizmus újjáéledése és a Tambroni-kormány ellen indított mozgalmáról ir. „A szocializmus országaiból" rovatban olvashatjuk To Huunnak, a Vietnami Dolgozók Pártja titkárának Vietnam új kultúrájáért című cikkét, N. Tyihonov írását a szovjet kohászat fejlődéséről, összehasonlítva az Egyesült Államok kohászatának fejlődésével, továbbá Trautmann Rezső cikkét: Hogyan oldjuk meg a lakáskérdést Magyarországon. Érdekes és változatos írásokat közöl „A kommunista és munkáspártok életéből" rovat. Az új számban eszmecserét olvashatunk arról, milyen változások mennek végbe a munkásosztály struktúrájában a kapitalista országokban. Az e számban közölt eszmecserében részben a „Var Tid" című svéd folyóirat szerkesztősége, J. Büking nyugat-németországi olvasó, valamint a Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Politikai Intézetében dolgozó munkatársak egy csoportja vesz részt. A „Könyvekről és folyóiratokról" rovatban találjuk Hans Wolker recenzióját „A közös piac cégére alatt", J. Popov írását, „A belga monopóliumok az anyaországban és Kongóban", A. Kuzin „A béke hírnöke" című írását Joliot-Curie válogatott műveinek gyűjteményéről. Egy Tegucigalpából keltezett levél megismerteti az olvasót Honduras népének a szabadsagert, függetlenségért, az amerikai monopóliumok ellen vívott harcával. A folyóiratot az Angolában folyó afrikai gyarmati terrorról szóló cikk zárja. Szoros együttműködés a sikerek forrása Szlovákia déli részén jártam a minap, a Duna és a Garam háromszögében. De nem csupán őszt csodálni és hallgatni a szüretelő lányok vidám dalát. A népet kerestem, a föld rabságából szabadult és annak urává vált embereket, akik megtanultak parancsolni a természetnek, s ha kell, munkájuk nyomán tengerré duzzadnak parányi csermelyek. így kerültem Lubára, ebbe a szelíd dombokkal övezett, alig 800 lelket számláló kis községbe. Népe már a múltban is összetartott, amikor báró Ullmannak és Rády „nagyságos úrnak" vágta a rendet, tizedikért. Cudar idők voltak azok, a munkabér csak annyi volt, amennyi az éhenhaláshoz sok, de az élethez kevés. A nép lázongva, gyötrődve átvészelte a sötétséget, s kivárta a virradatot, az emberiség dicső hajnalát. A földeket már egy évtizede közösen művelik. Szövetkeztek a falu földművesei, ki-ki a maga kevesével segített növelni a közöst. A kezdeti eredmények soványak voltak, akárcsak a szelid dombok sárgás agyaga. A közismert nehézségek itt is akadályozták a gazdálkodás kibontakozását. Az objektív nehézségekhez hozzájárult az emberek bizalmatlansága, az „enyém"-hez való görcsös ragaszkodás. Élt a szövetkezet, mint egy meddő fa, de nem hozott termést. Három évvel ezelőtt új elnök került a közös élére. Lengyel Imre, régi kommunista. Bőbeszédű, de megfontolt, komoly ember, aki elméleti állításait szereti gyakorlatilag is igazolni. Téli estéken arról beszélt a szövetkezeti tagoknak, hogy a természettől nem szabad elfogadni könyöradományt, hanem el kell venni tőle, amire szükség van. De nemcsak szónokolt, hanem cselekedett is . Abban az évben ki kellett cserélni az egész marhaállományt, mivel a tbc és a fertőzéses elvetélés akadályozta fejlődését. Oj" állományról kellett gondoskodni. Az állam nyújtott anyagi segítséget hitel formájában, de az még nem volt állatállomány. Az elnök járta a környék szövetkezeteit, érdeklődött, kutatott, vásárolt. Egészséges, fiatal üszők képezték a törzsállományt. Ma már kitűnő tehenek, sőt „unokáik" is vannak. Az előírt 208 ezer liter tejből már 165 000 litert beadtak ebben az évben. Juhász János zootechnikus abban bízik, hogy még 25 — 30 ezer liter tejet adnak be terven felül. A terv 2300 liter egy tehénre, de előreláthatólag elérik a 2600 literes átlagot. Géppel fejnek. Vodička Lajos fejő 1300 koronát is megkeres havonta. Lehet termelni, mert bőven van takarmányuk. A sertéstenyésztésben már nem ilyen kedvező a helyzet, de nincs semmi ok borúlátásra. A hibák gyökere a múltba nyúlik vissza. Tavaly 170 hektárral bővült a szövetkezet, s ezzel a faluban végiéig megszűnt az „egyéni kínlódás". Csakhogy a földterülettel arányosan nem növekedett a sertésállomány, a beadásokat pedig biztosítani kellett az új terület után is. De hogyan? Hiába van takarmány, hiába van állatgondozó, ha nincs mit hizlalni. A választások után ez a probléma is megoldást nyert. Kollár elvtárs, a HNB új titkára a mezőgazdasági bizottság javaslatára a tanács elé terjesztette a fontos kérdést. A HNB tanácsa javasolta a szövetkezet vezetőségének, hogy a sertéshúsbeadás biztosítása érdekében haladéktalanul be kell vezetni a sertések száraz hizlalását, a súlygyarapodást pontosan ellenőrizni és arról áttekinthető nyilvántartást kell vezetni. A határozatot tett követte. Juhász János zootechnikus azonnal elkülönített 60 drb. hízót és száraz etetésre fogta őket. Csak úgy kísérletképpen. Az eredmény meglepő volt: az egy állat etetésére adagolt 3 kg darától nem 60, hanem 75 dkg volt a napi súlygyarapodás. Ez azt jelenti, hogy 100 mázsa abrakból nem 20, hanem 25 mázsa sertéshúst tudnak kitermelni s ezáltal lényegesen csökkentik a termelési költségeket. Ha ezzel a módszerrel hizlalnának 300 darab sertést, 450 kg súlytöbbletet érnének el naponta. — Ez nagyon hasznos tanács volt a HNB részéről — mondja elismerően Rubec Károly, a szövetkezet könyvelője. De erre szükség is van, mert még 157 mázsa sertéshúst kell beadnunk ebben az évben. Különben veszélyben lenne a pénzügyi terv. Igaz, úgysem lesz meg egészen, hiszen a repce és az őszi árpa nem vált be, a korai burgonya lefagyott és a kenderért tervezett jövedelmet sem értük el. Éppen ezért a jövőben még inkább az állattenyésztésre fektetjük majd a fősúlyt, hogy abból kapja a szövetkezet összjövedelmének legalább 65 százalékát. Rövidesen új sertéshizlaldát építünk, amely szárazetetésre lesz berendezve, és ezzel a módszerrel neveljük majd az összes sertést. Bár a tervezett pénzjövedelemnek még a felét sem érte el a szövetkezet, nincs oka a tagságnak elkeseredésre. Most futnak be a nagyobb összegek a kiválóan sikerült cukorrépáért és mint magtermelő szövetkezet, magas árat kap majd a vetőmagnak elismert lencséért, babért, répamagért, kendermagért és nem utolsó sorban a 30 hektáron termelt heterózis kukoricáért. Bár az év elejétől fogva 15 koronát fizetnek ki előlegként egy munkaegységre, van rá kilátás, hogy az évvégi zárszámadás napján is százasoktól duzzadó borítékokat kapnak a szövetkezet tagjai. Ilyen nagy eredményre pedig büszke lehet a kis falu szövetkezetének valamennyi szorgalmas tagja. így vélekedik Horváth elvtárs is, a helyi pártszervezet elnöke. A helyi nemzeti bizottság tevékenységéről ugyancsak elismerően nyilatkozik. — Minden problémát közösen tárgyalunk meg. Kollár elvtárs, a HNB új titkára valóban felelősséget érez a mezőgazdasági termelésért, illetve a szövetkezet gazdálkodásáért. Ha kellett, brigádosokat szervezett komposztozásra, ha szükség volt rá, éjszakákon át tárgyalt a szövetkezet vezetőségével, miként lehetne javítani a helyzeten. Minden gondolata, minden tette arra irányul, hogy legalább részben pótolni tudja azt a mulasztást, amit a múlt átkos örökségként hagyott a falura. Most postát követel, mert az újságot csak este hat óra felé kapják meg, a csomagokat pedig a štúrovói postára viszik feladni. Borbély- és fodrászműhelyt tervez, mert már a lubai lányok sem hordanak varkocsot, ők is megengedhetik maguknak a „dauert". A hentesüzlet már a napokban megnyílik, s nem kell ezután Gbelcére, meg Stúrovóba járni húsáruért. Szóval a falu gondjával — bajával és örömével együtt él a mi titkárunk, bárki megmondhatja. A falusi pártszervezet és a kommunisták jó munkája következtében a helyi nemzeti bizottság tanácsa eredményesen segíti a szövetkezet gazdálkodását. A mezőgazdasági bizottság nemcsak gyűlésezik, hanem konkrét javaslatokat terjeszt a HNB tanácsa elé, amelyek határozat formájában válnak valóra a szövetkezetben. A heti 1000 liter fölözött tej kevésnek bizonyult a sertések számára. A HNB tanácsa határozatot hozott az adag növelésére. Azóta 2000 liter a heti fogyasztás, a sertések pedig gyorsabban fejlődnek. Ebben és hasonló tettekben nyilvánul meg a mezőgazdasági termelésért érzett közvetlen felelősség. Nem célunk, hogy önteltségre neveljük a HNB-k funkcionáriusait, de kétségtelen, hogy politikai téren övék a felelősség a termelésért, hiszen ők a párt célkitűzéseinek megvalósítói. Emellett azonban a kedvező gazdasági eredmények közvetlen előmozdítói s ezért elismerés illeti őket. Persze egy ember nem sokra vinné. A falusi funkcionárius mindenben igazodjék a párt iránymutatásához, támaszkodjék a képviselők széles aktívájára és tartson fenn állandó, szoros kapcsolatot választóival. Bizonyosra vehető, hogy ilyen esetben az eredmények nem maradnak el. Tamás Vince X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.
