Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-28 / 270. szám, szerda
Az ENSZ közgyűlése folytatj a az általános vitát MehmetSehu : Az albán nép jövőjét építi és gyűlöli a háborút (ČTK) - Hétfőn Novotný elvtárs beszéde után Diogenes Taboada, Argentína külügyminisztere szólalt fel, aki dicsérőleg nyilatkozott az ENSZ és főképp Dag Hammarskjöld főtitkár kongói tevékenységéről, akinek eljárását „ésszerűnek és elfogulatlannak" minősítette. Említést tett az ENSZ jelentős bővüléséről a fiatal afrikai államoknak az ENSZ tagállamai közé való felvétele következtében. Azzal a ténynyel ellentétben, hogy sok gyarmati nemzet még mindig küzd függetlenségéért, Taboada azt állította, hogy „a gyarmati rendszer már a múlté". Felszólította a közgyűlés küldötteit, ne támadják a gyarmati hatalmakat. Diefenbaker kanadai miniszterelnök szeptember 26-i beszédében kijelentette, hogy ez az ülés a világ és a nemzetek vezetőinek legtekintélyesebb gyűlése a történelem folyamán. Rámutatott továbbá arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fejlődésének kritikus időszakát éli és hogy létezése veszélyben fprog. A kanadai miniszterelnök csatlakozott az Ny. Sz. Hruscsov beszédét támadó amerikai kormánykörökhöz és hangsúlyozta, hogy Ny. Sz. Hruscsov állítólag „a hidegháború nagy támadását indította meg". A főtitkári funkciónak háromtagú titkársággal való pótlására irányuló konstruktív javaslatot Diefenbaker „az ENSZ bomlasztása politikájának" nevezte. A kanadai miniszterelnök nem fukarkodott az Eisenhower amerikai elnököt dicsőítő szavakkal. Azt álNew York (ČTK) - A szeptember 26-i délutáni ülésen az általános vitában felszólalt Fidél Castro, Kuba miniszterelnöke. A küldöttek túlnyomó többsége viharos tapssal fogadta a kubai forradalom hősét. Csupán azok nem tapsoltak, akik el szeretnék nyomni a kubai nép igazságos függetlenségi harcát. „Valaki azt hihetné, hogy elkese(Folytatás a 4. oldalról) szágok sokkal erőteljesebb képviseletet nyerjenek az ENSZ szerveiben, ezenkívül pedig a javasolt háromtagú titkárságban is. Ugyanígy a semleges országos képviselőit is meg kellene hívni a leszerelésről folytatott konkrét tárgyalásokra és ki kellene bővíteni az említett tízes bizottságot. Hisz a semleges országoknak is érdekük a háborúk elhárítása és a leszerelés. Jól tudják, hogy egy jövő háború őket is sújtaná, hogy ebben a háborúban nem lennének csupán nézők. Nem kétséges, hogy van mondanivalójuk a leszerelés kérdésével kapcsolatban is, és hogy a tárgyalások során bizonyosan pozitív szerepet játszanának. Ha nem elhamarkodottan, hanem megfontoltan ítéljük meg a szovjet kormány elnökének az ENSZ-szervezete objektív feltételekkel összhangban való módosítására irányuló javaslatait, akkor azt látjuk, hogy itt nincs szó semmilyen „hadüzenetről" az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen, sem pedig e szervezet szétzúzásáról vagy annak válságáról. Ha valamilyen válságról beszélhetünk, akkgr csupán az Egyesült Államok kormányának azon régi koncepciójáról lehet szó, amely ezen ország valamilyen feltételezett vezető szerepéből és a többi ország alárendeltségéből indul ki. De mit lehet tenni? Az Egyesült Államok kormányának bele kell nyugodnia abba, hogy az ENSZ nem lesz az ö függvénye, hanem szabad és egyenlő jogú tagokkal rendelkező nemzetközi szervezet, amelyben az Egyesült Államok a tagállamok egyike lesz, nagy és így jelentős tagállama. Jó volna, ha az Egyesült Államok kormánya elvetné az ENSZ-hez való kapcsolatában elévült koncepcióját és az új helyzetnek megfelelő új koncepciót fogadna el. Az amerikai tényezőknek meg kell szokniok azt, hogy nem fog mindenki egyetérteni az általuk hirdetett alapelvekkel. Emellett az Amerikai Egyesült Államok mit sem nyernek azzal, ha mindazokat, akik nem értenek egyet politikájával, kommunistának vagy kommunista csatlósnak minősítik. Az Egyesült Államok vezető tényezőinek tudatosítaniok kell, hogy az USÁ-nak a többi ország feletti korlátlan politikai és gazdasági uralma egyszer s mindenkorra a múlté. A világ és a társadalom fejlődik, egyre újabb és újabb nemzetek és államok alakulnak és természetes, hogy a belés a külpolitika terén országuk és népük érdekeinek, szükségleteinek megfelelő saját utakat keresnek. Ennek következtében ellentétbe kerülnek az imperialista és gyarmati hatalmak érdekeilította, hogy Eisenhower konstruktív béke-programot terjesztett elő. Diefenbaker ingerült hangon beszélt arról, hogy valamennyi gyarmati népnek és országnak adják meg a függetlenséget. Nem merészkedett ugyan közvetlenül szembehelyezkedni minden nemzetnek a gyarmati járom alól való gyors felszabadításával, hanem az amerikai burzsoá propagandának „a szovjet kolonializmusról" híresztelt esztelen állításait ismételte. Minden népi demokratikus országot „a Szovjetunió gyarmatának" nevezett és ismét előhozakodott az úgynevezett „magyar kérdéssel". Az atomfegyverek valamennyi szállítási eszközeinek elpusztítására irányuló szovjet javaslatttal szemben Diefenbaker saját tervével állt elő, amelyben csupán a rakéták ellenőrzéséről és a rakétatámaszpontok területének felügyeletéről van szó. A továbbiakban Eisenhowernek a világűr ellenőrzésére vonatkozó javaslatait ismételte. Mehmet Sehu az Albán Népköztársaság nevében üdvözölte a közgyűlést és sok sikert kívánt munkájában. Beszéde bevezető részében utalt arra, hogy az Albán Népköztársaság örömmel fogadta a Szovjetuniónak a közgyűlés múlt ülésszakán előterjesztett leszerelési javaslatait. Ez idén azonban a közgyűlés fokozottan feszült légkörben ült össze. Valamennyi kormány szent kötelessége most a béke megőrzésén munkálkodni. Hangsúlyozta a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szükségességét. Rámutatott arra, hogy míg a szocialista és a semleges államok a békére és a békés egymás mellett élésre törekednek, egyes agresszív körök az USÁ-ban és a többi kapitalista államban a béke esküdt ellenségeiként lépnek fel. Az Albán Néprített minket az a tény, milyen fo- I gadtatásban részesítették itt a kubai küldöttséget — kezdte beszédét Castro. - Nagyon megértjük e bánásmód okait és ezért nem vagyunk elkeseredettek. A gazdaságilag elmaradt országok számára küldöttség kiküldése az ENSZ-be nagy kiadással jár. Bevételi forrásaink korlátozottak és ezért nem akarunk vei. E fejlődést nem gátolhatja meg semmilyen politikai erő, a gazdasági, politikai vagy katonai nyomás semmilyen politikája. Ha megvalósítjuk a szovjet kormánynak az ENSZ szervezete és tevékenysége megjavítására irányuló javaslatait, megszilárdítjuk e szervezetet, yemeljük tekintélyét és akcióképességét. Ez segítségére lesz az Egyesült Államok kormányának abban, hogy jobban megbecsülje, hogy az ENSZ-t vendégül látja országa földjén, és hogy eszerint viselkedjék az érkező küldöttségek iránt is. A csehszlovák kormánynak őszinte érdeke, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek alapítói közé tartozunk, mindenben hű maradjon fennkölt eszméihez és hatékonyan hozzájáruljon ezen eszmék valóra váltásához. Amikor felhívjuk a figyelmet e szervezet tevékenységének egyes komoly fogyatékosságaira és bizonyos intézkedéseket javasolunk, ezt azzal az őszinte óhajjal tesszük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete fontos szerepet játsszon az emberiség békés jövőjének biztosításában. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem nagy ország. De ennek az országnak ezeréves gazdag történelme van, ez az ország nevét jelentősen beírta Európa történetébe, fejlett kultúrával és szorgalmas békeszerető néppel rendelkező ország. Büszkék vagyunk hazánk gazdag haladó hagyományaira és igyekszünk tovább fejleszteni őket az új időszak eszményeinek szellemében, a szocializmus nagy humánus alapelveinek szellemében. Szabad életének tizenöt esztendeje alatt népünk saját szívós munkájával nem csekély eredményeket ért el. Ma sokkal jobban és gazdagabban élünk, mint bármikor azelőtt. Minden erőnkből hozzájárulunk a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításához. •Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk önálló szuverén állam, kormányunk népünkkel együtt dönt hazánk bel- és külpolitikájának kérdéseiben. Nem vagyunk semmiben sem alávetve annak, amit az amerikai képviselők itt szovjet imperializmusnak neveznek. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk nemzeti létünk lényegéből fakad. A Szovjetunió a legsúlyosabb időkben valóban történelmi segítséget nyújtott nekünk. A fasiszta hatalmak leverésével meghiúsította Hitlernek a cseh és szlovák nemzet felszámolására irányuló terveit s segítségünkre volt abban, hogy újból elnyerjük szabadságunkat és függetlenségünköztársaság küldöttsége ezért amellett van, hogy tárgyalják meg az USÁ-nak és az amerikai kormányköröknek a Szovjetunió elleni agresszív akcióit és ellenséges politikáját. Albánia is céltáblája az USA hasonló agresszív politikájának. A Dél-Koreában és a Törökországban lezajlott események megmutatták, hogy az USA diktátuma elviselhetetlenné vált ezen országok számára. Korszakunk egyik legfontosabb feladata a gyarmatosítás elleni harc. Az Albán Népköztársaság kész együttműködni minden új állammal, amely véglegesen meg akar szabadulni a gyarmati járomtól. Teljes mértékben egyetért a Szovjetunióval abban, hogy elérkezett az idő arra, hogy végre fel kell számolni a szégyenteljes gyarmati rendszert és úgy véli, hogy a Szovjetunió nyilatkozatának érvényesítése hozzájárulna a béke megszilárdításához. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az ENSZ-ben visszaéltek Kongó függetlenségével, szuverenitásával és nemzeti egységével, mert a főtitkár ahelyett, hogy a törvényes kongói kormányt támogattta volna, a gyarmatosítók oldalára állt. Mehmet Sehu állást foglalt azon javaslat mellett, hogy az ENSZ székhelyét az USÁ-ból elhelyezzék. Kiemelte a német békeszerződés megkötésének és az elavult nyugat-berlini rendszer felszámolásának szükségességét. Végül kijelentette, hogy az albán kormány állást foglal az általános és teljes leszerelés mellett. Utalt azokra az áldozatokra, amelyeket Albánia népe hozott a náci és olasz megszállók elleni harcban. Az albán nép jövőjét építi és gyűlöli a háborút. A nyugati hatalmak politikája következtében azonban a világ folytatja a lázas fegyverkezést és ezért a Szovjetuniónak a leszerelésre irányuló konkrét javaslatai az egyedül helyes megoldás a béke biztosítására. I pazarolni. Hogy a kiadásokat ideutazásunkra mégis rászánjuk, ezt azért tesszük, hogy lehetőségünk legyen az országok képviselőihez fordulni. A kubai küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy az előbbi szónokok a közgyűlés emelvényéről kifejezték az egész világot érdeklő problémák feletti gondjaikat. E problémák nekünk is gondokat okoznak és elsőket. Ezért sorsunk egyszer s mindenkorra összefügg a szocialista államok társadalmával, köztársaságunk önállóságát a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződések biztosítják. Csehszlovákia soha többé nem lesz spekuláció tárgya és játékszer a nyugati hatalmak kezében, mint még nemrég volt. Hogy népünk végleg elkülönült a kapitalista világ képviselőitől, azt e képviselők saját számlájukra írhatják. Ök voltak azok, akik 1938ban hűséges szövetségesüket, a Csehszlovák Köztársaságot Hitler martalékául dobták abban a hiedelemben, hogy ezzel kielégítik őt és ugyanakkor megnýitják Hitler előtt a Kelet felé vezető utat. Ezért 1948 februárjában sem volt szó nálunk államfordulatról. A népi demokratikus rendszer hazánkban már 1945től fennállott és sikeresen fejlődött. 1948 februárjában népünk meghiúsította a reakciós puccskísérletet és kiűzte mindazokat, akik a régi müncheni és kollaboráns politikát a kapitalisták érdekeinek megfelelő, de a nemzet érdekeivel homlokegyenest ellenkező politikát akarták folytatni. Az a néhány ezer ember, akik nem értenek egyet hazánk viszonyaival és akik közül néhányan külföldre menekültek s többek között itt vannak az Egyesült Államokban is, ezek az emberek már régen eljátszották szerepüket és népünk számára végleg megszűntek létezni. Amennyiben önök a Nyugaton ezekre az emberekre támaszkodnak, ezt az önök kissé furcsa szórakozásának tartjuk. Semmi kifogásunk sincs ellene, ha kedvük tartja, hogy továbbra is ezzel szórakozzanak. Ha önök minden évben sok millió dollárt fordítanak az országunk ellen irányuló felforgató és uszító tevékenységre, ezt kidobott pénznek tartjuk. Küldött urak, felszólalásom végén biztosítom önöket, hogy a mi Csehszlovák Köztársaságunk a jövőben is a haladás és a béke útján fog haladni. Támogatni fogunk minden kezdeményezést és minden intézkedést, amely elősegíti a békés együttélés politikájának kibontakozását és a tartós világbéke biztosítását. (Taps.) sorban a béke megőrzésének kérdése az, amelyben Kubának sokáig nemi volt része. Ezután F. Castro a kubai forradalom kérdéseivel foglalkozott. Kuba politikájában kénytelen volt az USA nagykövetségének utasításaira hallgatni. Ma büszkék vagyunk arra, hogy semmiféle nagykövetség nem ad nekünk utasítást — jelentette ki Castro a küldöttek tapsvihara között. Népünk egyedül igazgatja országát. Kuba népének fel kellett lázadnia és küzdenie, hogy kivívja teljes függetlenségét. Ezt a függetlenséget a véres zsarnokság 7 éve után vívta ki. A testvéri államoknak: a latin-amerikai köztársaságoknak nem kell magyaráznunk, milyen erők tartottak minket rabságban — mondotta Castro. Amikor a népi kormány jutott uralomra, elsősorban a belső gazdasági problémákat kezdte megoldani. Kevés idő maradt arra, hogy a külpolitikával foglalkozzunk. Megdöbbentettek minket az USA első ellenséges akciói. Az amerikai kormány szélesre tárta kapuját a gyilkosok és gazemberek bandái előtt, amelyek több százezer embert meggyilkoltak, a Batista-rendszer idején ítélkeztek és terrorizáltak. Ma tudatában vagyunk annak, hogy ezek az akciók az USA politikájának részét képezték. Batista zsarnoki uralmát csupán az USA segítségével tudta fenntartani. A miniszterelnök felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket Kuba forradalmi kormánya azért foganatosított, hogy megkönnyítse a lakosság helyzetét. A nép az utcákra tódult és lelkes szavakkal nyilvánította örömét. Ez azonban nem volt Ínyére az amerikai monopolistáknak — mondotta Castro — kommunistáknak kezdtek nevezni bennünket azért, mert szembehelyezkedtünk a monopóliumokkal. A többi között törvényt hoztunk a földreformról. Ez a reform a gazdaság fejlesztésének múlhatatlanul szükséges feltétele. 200 000 parasztnak nem volt földje, sőt még kertje sem. Ma már egyszer s mindenkorra végét vetettük a nyomornak. Azonban az amerikai monopóliumok kezében nemcsak a föld volt — folytatta Castro — övék voltak a bányák és országunk minden természeti kincse. Ezen források kiaknázásával a monopóliumok hallatlan nyereségre tettek szert. És mi maradt a kubaiaknak az amerikai monopóliumok garázdálkodása után? A kiaknázott föld, a kiszákmányolt ásványi kincsek. A kubai forradalmi kormány törvényt hozott, amely szerint az ásványi kincseinket kiaknázó külföldi társaságok nyereségük 25 százalékát Kuba kormányának kötelesek átadni. Ez az intézkedés érzékenyen érintette az USA érdekeit, az USA kormánya, pontosabban mondva az amerikai monopóliumok nem tudtak beletörődni. Megkezdődött a kubai nép elleni büntető intézkedések időszaka, amelyek célja a forradalom megdöntése volt. Ezután a kubai küldöttség vezetője leleplezte az USA ellenforradalmi tevékenységét. Amerikai repülőgépek gyújtóbombákat dobtak a cukornád-ültetvényekre, kalóz támadásokat intéztek Havanna ellen. Az amerikai kormány tagadta felelősségét ezen akciókért, de teljesen világos, hogy a repülőgépeket az USÁ-ból küldték. Bár senkivel sem vagyunk hadiállapotban, rendszeresen ki voltunk téve az amerikai repülőgépek támadásainak. Hogyan történhetett, hogy ugyanabban az időben, amikor az USA kormánya népét légelhárító rendszerének teljes megbízhatóságáról biztosította, ezek a repülőgépek az USÁ-ból felszállhattak és oda ismét visszatérhettek? Ennek kétféle magyarázata lehet — mondotta Castro sok küldött tetszésnyilvánítása mellett. Vagy hazudik az amerikai kormány népének, amikor azt állítja, hogy az USA légelhárító védelmének rendszere megbízható, vagy pedig a kormány támogatja e repüléseket. Az USA súlyos csapást mért ránk. Az amerikai kongresszus törvényt hozott, amellyel felhatalmazza az elnököt, hogy lényegesen leszállítsa a kubai cukor behozatalát. Ezt azért tette, hogy országunk tehetetlenné váljék. Önök jól tudják, hogy regionális egyezmények tiltják a gazdasági agressziót, azonban az USA New York (ČTK) — A közgyűlés plénuma kedden délelőtt általános vitával folytatta ülését. A vitában Románia, az EAK és Thaiföld küldöttei szólaltak fel. Boland, a közgyűlés elnöke időszámításunk szerint 15,50-kor nyitotta meg a délelőtti ülést. Elsőként Cheorghiu Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel. Hangoztatta a népi Kína ENSZ képviselete végleges elintézésének és a Mongol Népköztársaság felvételének fontosságát. Részletesen érintette az általános és teljes leszerelés problémáját. Nagyra becsülte a szovjet javaslatokat, melyeknek megvalósítása a lázas fegyverkezés azonnali lajsítását eredményezné, nem szólván a többi konkrét lépésről, melyek teljesen megszüntetnék a lázas fegyverkezést. A szovjet javaslatok igazolják, hogy a szocialista államok a leszerelés valamennyi szakaszában érvényesíteni akarják az alapos nemzetközi ellenőrzést. A román kormány örömmel fogadja a kormánya megszegte ezeket az egyezményeket. Kuba orvoslásért az ENSZ-hez fordult. Castro kijelentette, hogy a kubai nép az amerikai államok costaricai értekezletéről védelmet várt az USA gazdasági j agressziójával szemben. Ez a szervezet i azonban ehelyett vádakkal illette a Szovjetuniót. Talán a Szov-jetunió küldött repülőgépeket Kuba területe fölé, talán szovjet repülőgépek bombázták a kubai ültetvényeket? Costaricában azonban a Szovjetuniót ítélték el azért, mert megígérte Kuba népének, hogy megtámadtatása esetén segítségére lesz az agreszszor elleni harcban. Mióta nevezik agresszív cselekedetnek azt a kijelentést, hogy az agresszió áldozatának segítséget nyújtanak? Hogyan lehet elítélni a Szovjetuniót azért, hogy az amerikaiak bombázták Kubát? A Szovjetunió nem intézett támadást Kuba ellen. (Taps.) Castro ezután az. USA kubai támaszpontjának kérdésével foglalkozott és kijelentette: „Tragikus helyzetben vagyunk. Á guantanamoi támaszpont a kubai nép szívének irányul. Ezt a támaszpontot erőszakkal kényszerítették ránk és Kuba kormánya ma komolyan foglalkozik azzal, hogy a nemzetközi jog értelmében az USA haditengerészete elhagyja Guantanamot. (Hosszan tartó taps.) Ezután rátért a nemzetközi helyzet kérdéseire. A kubai kérdés csupán az azelőtt függő nemzetek szabadságharcának tipikus példája — mondotta Castro. — Kuba kérdése hasonlít Kongó, Algéria és Nyugat-Irian problémájához. Castro kijelentette, nem ért egyet Eisenhower einök és Hammarskjöld ENSZfőtitkár azon kijelentésével, hogy meg kell teremteni az ENSZ fegyveres erőit és megfigyelőket kell küldeni egyes országokba. Mindaddig, amíg valamennyi nemzet nem szerez bizonyosságot arra nézve, hogy az ENSZ erőit nem bocsátják a gyarmatosítók rendelkezésére, nem lehet hasonló javaslatokat elfogadni — mondotta Castro. A kubai küldöttség vezetője ezután rátért a leszerelés problémájára és melegen támogatta az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. „A szovjet javaslatok pontosak és konkrétak, — mondotta. — Gondosan áttanulmányoztuk Eisenhowernek a közgyűlésen elhangzott beszédét, azonban a leszerelés és a kolonializmus problémájáról semmi konkrétumot sem találtunk benne. Az amerikai polgároknak el kellene olvasniok Eisenhower és Hruscsov beszédét, összeegyeztetni őket és igyekezni megállapítani, hol az igazság. Ez szükséges, hogy lássuk, ki és miért nem akar leszerelni. A Szovjetunió teljesen világos és pontos javaslatokat terjesztett elő az általános és teljes leszerelésre. E javaslatokat nem lehet elutasítani anélkül, hogy ezzel ne vállaljunk nagy felelősséget az emberiség sorsáért, amelyre pusztulás vár az atomháborúban. A leszerelést azért kell elérnünk, hogy valóra váljanak a gazdaságilag elmaradt országok nemzeteinek vágyai, amely országok gazdasági felvirágoztatására és életszínvonaluk emelésére törekednek. A legfontosabb problémát — a leszerelés kérdését a közgyűlésen, nem pedig bizottságokban kell megtárgyalni, ahogyan azt egyes küldöttségek javasolták — mondotta Castro. Valljanak színt valamennyien és mutassák meg, ki száll síkra a leszerelés mellett és ki ellene. Kuba miniszterelnöke hangsúlyozta, hogy haladéktalanul meg kell oldani a Kínai Népköztársaság ENSZképviseletének kérdését. A jelenlevők nagy figyelemmel hallgatták meg a Kubai Köztársaság miniszterelnökének több mint 4 órás beszédét, zárószavait viharos tapssal fogadták. Sok küldött felállt a helyéről, a szónokhoz sietett és megszorította a kezét. Ezzel a szeptember 26-i délutáni ülés véget ért. gyarmaturalom valamennyi formájának azonnali megszüntetését követelő szovjet nyilatkozatot. Gheorghiu-Dej elvtárs a kongói eseményekkel kapcsolatban elítélte az ENSZ főtitkárának magatartását, mert netn a törvényes kormányt, hanem a belga gyarmatosítókat támogatta és ezzel nagyon ártott az ENSZ-nek. A román küldöttség vezetője hangoztatta, hogy egyedül a békés együttélés teszi lehetővé a viszályok tárgyalásos megoldását. Megemlítette, hogy a Román Népköztársaság már több javaslatot tett az atomfegyver- és rakétatámaszpontmentes övezet megteremtésére a Balkánfélszigeten. S rámutatott arra, hogy a román küldöttség napirendi pontul javasolta a világ ifjúsága közötti megértés és barátság eszmél terjesztésének támogatására teendő Intézkedések megvitatását. Gheorghiu-Dej elvtárs után Nasszer köztársasági elnök szólalt fel az Egyesült Arab Köztársaság nevében. Fidél Castro beszéde Äntonín Novotný elvtárs beszéde A közgyűlés kedd délelőtti ülése Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.
