Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-25 / 267. szám, vasárnap

A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről (Folytatás a 4. oldalról) amely — általános felfogás szerint — csak törvényesített nemzetközi kémrendszer lenne. Ha például megegyeznénk abban, hogy az első szakaszban semmisítsék meg az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas összes eszközöket, számolják fel az idegen területen levő külföldi katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat, akkor megfelelő ellenőrző intézkedéseket is ki kell dolgozni e lépések végrehajtására. Ugyanez vonatkozik a leszerelés további szakaszaira is. Ez a Szovjetunió álláspontja a nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelésben, erre az álláspontra helyezkedett a szovjet kormány a tízes bizottság tárgyalásakor és ezt képviseli most is. Senki sem tagadhatja, hogy ez az egyetemes leszerelésről szóló mielőbbi egyezmény elérésének vágyára épülő konstruktív álláspont. A Szovjetunió ís a több! szocialista országnak ez az erőfeszítése, hogy a tízes bizottság a közgyűlés határozata alapján gyakorlatilag oldja meg az általános és teljes leszerelést, az USA és más nyugati hatalmak negatív álláspontja emelte kőfalba Ütközött. Tárgyalófeleink makacsul megtagadták az egyetemes leszerelésről szóló egyezmény kidolgozásának megkezdését, és mindenképpen kibújtak a szovjet egyetemes leszerelési program tárgyszerű megvitatása elöl. Látszatra igent mondanak a leszerelésre, de amikor sor került a kérdés konkrét megvitatására, mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a leszerelési egyezményt. Az Amerikai Egyesült Államok ezután olyan javaslatokat terjesztett elő, melyek sem az általános és teljes leszerelést, sem általában a leszerelést nem feltételezték, hanem csupán a fegyverkezés ellenőrzését célzó intézkedéseket tartalmazták, ami pedig leszerelés nélküli ellenőrzést jelent. Ez vonatkozik az 1960. március 16-án beterjesztett úgynevezett nyugati tervre és az úgynevezett űj amerikai javaslatokra is, amelyeket az USA csak akkor terjesztett elő, amikor megszűnt a tízes bizottság tevékenysége. Mit javasoltak valójában a nyugati hatalmak? Javasolták a rakéták, a mesterséges bolygók, az atomipar, a fegyveres erők elhelyezése ellenőrzésének, a pénzügyi ellenőrzésnek, a szárazföldi ellenőrzésnek, a légi fényképezés segítségével végzett ellenőrzésnek bevezetését, mindezt azzal a feltétellel, hogy meghagyják az államok fegyveres erőit és fegyvereit, köztük az atomfegyvereket és a célbajuttatásukra alkalmas eszközöket. Az ilyen értelmezés talán azoknak érdeke, akik háborús kalandokra készülnek és érdekük titkos adatok szerzése más államok fegyveres erőiről és fegyverzetéről. A leszereléshez viszont semmi köze. Látnunk kell, hogy a leszerelés nélküli ellenőrzés bevezetése nem szolgálná a béke megszilárdulását, sőt megkönnyítené az esetleges agresszor veszélyes terveinek megvalósítását. A nyugati hatalmak azonban semmi másról nem óhajtottak tárgyalni a leszerelési bizottságban, csak a leszerelés nélküli ellenőrzésről. Az első szakaszra vonatkozó, az ellenőrzés keretét túllépő egyetlen konkrét intézkedésként az USA és a Szovjetunió fegyveres erői létszámának két és félmillió főre csökkentését javasolták, bár ismeretes, hogy az USA fegyveres erőinek létszáma éppen ennyi, viszont a szovjet fegyveres erők létszáma az egyharmados egyoldalú létszámcsökkentés után 2 423 000 fő lesz, tehát kevesebb, mint amennyit a nyugati hatalmak javasoltak. Miért terjesztették akkor elő a két és félmillió főnyi hadsereg javaslatát? Nehezen tarthatjuk másnak álláspontjukat, mint annak, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók leszerelni. A nyugati liatalmak a tizes bizottságban nemcsak megtagadták a szovjet egyetemes leszerelési program tárgyszerű megvitatását, nemcsak nem terjesztettek elő saját javaslatokat, melyek megfeleltek volna a közgyűlés egyetemes leszerelési határozata követelményének, hanem még saját javaslataikat is feladták, mihelyt a Szovjetunió elfogadta őket. Meg kell állapítanunk, hogy például akkor, amikor Franciaország javasolta: Az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas eszközök felszámolásával kezdjük a leszerelést, mihelyt a Szovjetunió elfogadta a javaslatot, a francia küldött a tízes bizottságban lényegében elállt javaslatától és már nem az atomfegyverek .célbajuttatására alkalmas eszközök felszámolását, hanem ellenőrzését követelte. Nem kell szakembernek lenni annak megértéséhez, milyen alapvető különbség van a rakéták, hadirepülőgépek hadihajók és az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas más eszközök felszámolása, megsemmisítése és ellenőrzése bevezetése között. Az, hogy a francia kormány eltekintett az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas eszközök elsődleges felszámolására tett saját javaslatától, annál kevésbé érthető, mert mint tudjuk Franciaország a rakéták, tehát az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas legtökéletesebb eszközök terén koránt sincs az első helyen. Hisz már Nyugat-Németország is megelőzi Franciaországot, mert a Pentagon stratégiai rakétákat akar adni neki. Ha tehát megegyeznénk az atomfegyverek célba juttatására alkalmas eszközök felszámolásáról, Franciaország nemcsak nem vesztene vele, sőt még nyerne is, mert ugyanolyan szinten állna, mint azok a hatalmak, amelyek ma megelőzik őt az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas eszközök birtoklásában. Méltán felmerül a kérdés, nem fontosabbak-e Franciaország szempontjából kötelezettségei a NATOval szemben, mint a leszerelés megoldása? Világos, hogy a tizes bizottság az USA és szövetségesei negatív álláspontja miatt sz általános és teljes leszerelés kérdésében nem tudott hasznos tevékenységet kifejteni a közgyűlés határozatának teljesítésére, sőt teljesen ellentétes küldetést töltött be: a leszerelésről tSrgyaló szervből a további lázas fegyverkezést elkendőző eszközzé alakult át. Elegendő megjegyezni, hogy a tizes bizottság leszerelési tárgyalásainak idején az USA növelte katonai kiadásait, meggyorsította az Angliában, Olaszországban és sok más államban levő amerikai rakéta- és atomtámaszpontok építését, a japán nép akarata ellenére új katonai szerződést kényszeritett Japánra. Megkezdődtek az előkészületek a Poláris stratégiai nukleáris rakéták átadására a nyugatnémet revansistáknak és militaristáknak, lépéseket tettek a tömegpusztító vegyi és biológiai fegyverek gyártásának bővítésére. A NATO más nyugati tagállamaiban is újabb lökést adtak a lázas fegyverkezésnek. Mindez a tízes bizottság cégére alatt történt. A NATO tagállamai egyrészt szították a lázas fegyverkezést, újabb és újabb lázas katonai előkészületeket tettek, másrészt fennen hangoztatták a tizes bizottságban, hogy érdekük a leszerelés és a további tárgyalás. Egyre világosabbá vált, hogy az USA és NAK) szövetségesei továbbra is puszta szónoklatokkal akarják kudarcba fullasztani a leszerelést. A Szovjetunió és a többi szocialista állam ilyen körülmények között e kérdés előtt állott: van-e egyáltalán értelme a bizottság további tevékenységének? Amikor a szovjet kormány megvitatta az USA és hívei hibájából kialakult helyzetet, kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy ki kell lépnie a tízes bizottságból és követelnie kell, hogy a közgyűlés vitassa meg a leszerelést. A bizottság munkájában résztvett más szocialista államok Is erre a következtetésre jutottak. Nem könnyen döntött így a szovjet kormány, hisz ő terjesztette elő az egyetemes leszerelési programot és igyekezett maximális rugalmasságot tanúsítani e program megvalósításának tárgyalásakor, s kitartóan küzdött azért, hogy a tárgyalások hasznosak legyenek és haladást eredményezzenek. Mégis kénytelen volt megtenni ezt a lépést. Ha a szovjet kormány másképpen cselekedett volna, ezzel csak azokat segítette volna, akik nem óhajtják a leszerelést, akik továbbra is háború felé vezetik a világot. Most, miután az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei zsákutcába vezették a leszerelési tízes bizottság tárgyalásait, a közgyűlésnek komolyan meg kell vitatnia a helyzetet és meg kell tenni a szükséges lépéseket a leszerelés I megoldását gátló akadályok eltávolítá" sára. Ezért a világ valamennyi állama nevében egyenesen és nyíltan meg kell mondani azoknak, akik gátolják a sikeres leszerelési tárgyalást: ideje, hogy végre befejezzék üzelmeiket és huzavonáika*."'A leszerelés megoldása tovább nem Halasztható, rterti halasztható tovább áz általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozása. A szovjet kormány, hogy meggyorsítsa a leszerelés megoldását, megvitatásra az ENSZ közgyűlése elé terjeszti az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételeinek tervezetét, melyet a nyilatkozathoz csatol. A szovjet kormány úgy véli, hogy e javaslat jó alap lehet az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozására és megkötésére. A szovjet kormány e javaslatban még jobban közeledik a nyugati hatalmakhoz, tekintetbe veszi számos fontos kérdésben elfoglalt álláspontjukat, többek között azt a nézetüket, hogy célszerű már az első szakasztól kezdve egybekötni a nukleáris leszerelési intézkedéseket a fegyveres erők létszámcsökkentésére és a szokásos fegyverzet korlátozására tett intézkedésekkel. Ezért a szovjet kormány javasolja, hogy már az első szakaszban számítsanak a fegyveres erők lényeges létszámcsökkentésére és a hagyományos fegyverzet korlátozására. Mi a szovjet javaslat lényege? A szovjet kormány javasolja, hogy az államok négy éven belül, vagy más elfogadott időszakon belül három egymást követő szakaszban teljesen és végérvényesen számolják fel fegyveres erőiket és fegyverzetüket. Egyidejűleg szigorúan ellenőrizni kell a leszerelési intézkedéseket, hogy egy állam se bújhasson ki az általános és teljes leszerelésről szóló szerződésből eredő kötetelezettségeinek teljesítése alól, tehát hogy egyetlen állam se élhessen vissza más államok fegyveres erőinek és fegyverzetének felszámolásával agresszív célokra. Az 1—1 'k évig tartó szakaszban be kell szüntetni a nukleáris fegyverek célbajuttatására alkalmas eszközök gyártását és meg kell semmisíteni az eddig gyártott eszközöket. Ebben a szakaszban úgyszintén fel kell számolni az idegen területeken levő összes külföldi támaszpontokat és vissza kell rendelni e területekről a külföldi csapatokat. Lényegesen csökkenteni kell az államok fegyveres erőinek létszámát; a Szovjetunió és az USA fegyveres erői létszámának határa 1 700 000 fő. A hagyományos fegyverzetet is lényegesen korlátozni kell. Ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása azt jelentené, hogy a leszerelési szerződés érvénybelépésétől számított 1— 1 xh éven belül egyetlen állam sem rendelkeznék harci rakétákkal, sem atomés hidrogéngomba szállítására alkalmas hadirepülőgépekkel, e célra alkalmas hadihájókkal, sem atomlövedékek célbajuttatására alkalmas más eszközökkel. Az.államok területén egyetlen idegen rakéta, légi-, tengeri vagy más' katonai támaszpont sem maradna. Minden külföldi csapatot visszarendelnének az idegen területről, függetlenül attól, hogy megszálló csapatok voltak-e, vagy pedig valamilyen egyezmények alapján tartózkodtak idegen területen. Erősen korlátoznák az államok fegyveres erőit és hagyományos fegyverzetét. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az említett intézkedések végrehajtása után a világ megkönnyebbülten sóhajtana fel, mert megszűnnék a lázas fegyverkezés, egyik állam másik elleni váratlan atomtámadásának veszélye és lényegesen enyhülne általában a háborús viszály váratlan kitörésének veszélye. Természetesen mindez kedvezően befolyásolná az általános nemzetközi helyzetet. Äm a szovjet kormány által javasolt leszerelési intézkedések végrehajtása az első szakaszban még mindig nem hárítaná el teljesen a háborús veszélyt. Az államok továbbra is rendelkeznének atomfegyverrel és más tömegpusztító eszközökkel. De atomfegyverrel a célbajuttatására alkalmas eszközök nélkül nem lehet ártani más államoknak. Tehát meg kell semmisíteni a célbajuttatásra alkalmas eszközöket és be kell vezetni az ellenőrzést, hogy ne gyártsanak ilyen eszközöket. Az államok továbbra is Jelentős fegyveres erőkkel és a hagyományos fegyverzettel rendelkeznének. Más szóval az államok továbbra is megtartanák a háború kirobbantására alkalmas eszközöket. Miért javasolja a szovjet kormány, hogy mindjárt a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott első szakasz befejezése után, azután, hogy a nemzetközi ellenőrző szerv és a Biztonsági Tanács meggyőződik róla, hogy az államok e szakaszban teljesítették kötelezettségeiket, térjenek át a további nagyszabású leszerelési intézkedésekre a második szakaszban? A szovjet kormány javasolja, hogy a második szakaszban végrehajtandó Intézkedések közé vegyék be a nukleáris, vegyi, 'biológiai és más tömegpusztító fegyverfajták teljes betiltását, e fegyverek gyártásának beszüntetését és felhalmozott készleteinek felszámolását, továbbá az államok fegyveres erői létszámának további csökkentését, a fegyverzet és a haditechnika megtelelő korlátozását. E nagyszabású Intézkedések végrehajtása azt jelentené, hogy a világon már nem lennének tömegpusztító fegyverek, és lényegesen korlátoznák a fegyveres erőket és a hagyományos fegyverzetet. Érthető, hogy ez minimumra csökkentené a háborús viszályok kitörésének lehetőségét. Viszont még ez sem teljes végleges megoldása az emberiség előtt álló problémáknak. Ha az államok még a korlátozott fegyveres erőket is meghagyják, ez azt jelenti, hogy a háborús veszélyt még mindig nem zárták ki a társadalom életéből. Ha ez így van, nem lehetünk biztosak benne, hogy nem kezdődik-e újra a lázas fegyverkezés, s végül nem jut-e a világ újra a mai helyzetbe. A szovjet kormány úgy véli, hogy a harmadik szakaszban tovább kell folytatni a leszerelési intézkedéseket és be kell fejezni az államok fegyveres erőinek és fegyverzetének felszámolását, be kell szüntetni a haditermelést, fel kell számolni a hadügyminisztériumokat, a vezérkarokat, a különféle katonai és katonai célokat szolgáló intézményeket és szervezeteket, s be kell szüntetni m katonai célú eszközök kiutalását. Az általános és teljes leszerelés harmadik szakaszának befejezése után az államoknak sem katonáik sem fegyvereik nem lesznek, úgy hogy a háborús veszély örökre megszűnik. Akkor valóra válik a népek örök vágya: a fegyver- és háborúmentes világ. Ami az államok belbiztonságát Illeti, ezt a rendőrség vagy a milícia szigorúan megszabott létszámú alakulatai biztosítják. Szükség esetén az államok ezeket az alakulatokat a nemzetközi biztonság támogatása céljából az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendelkezésére bocsátják. Ezek az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételei szovjet tervezetének fő pontjai. A szovjet kormány elvárja, hogy az ENSZ tagjai komolyan és felelősségteljesen hozzálátnak az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételei tervezetének megvitatásához. A szovjet kormány reméli, hogy a javaslat megvitatása a közgyűlésben lehetővé teszi, hogy haladéktalanul megkezdjék a leszerelés gyakorlati megoldását, és konkrétan irányt ad majd e kérdés megoldásának az illetékes szervben. Ami e szerv összetételét illeti, fontosnak mutatkozik, hogv a fennálló katonai csoportosulásokhoz tartozó államokon kívül a semleges államok is részt vegyenek tevékenységében. A semleges államoknak több lehetőséaet kell adni a leszerelési kérdések' megvitatására. Kívánatos az is, hogy e leszerelési szervben a világ fő területei is képviselve legyenek. A »szovjet kormány úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozása a tárgyalás minden résztvevőjétől türelmet és rugalmasságot követel, megköveteli az egyes tárgyalófelek érdekének kölcsönös tiszteletben tartását. A szovjet kormány csak úgy mint előzőleg hajlandó tárgyalni e kérdésekről. Tudatosítja, hogy a leszerelés bármilyen megoldását hőn óhajtó népek türelmetlenül várják az általános és telies leszerelés gyakorlati intézkedéseinek mielőbbi végrehajtását. A leszerelési tárgyalás sikerét biztosító jelentős lépés lenne természetesen a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ jogainak helyreállítása. A nagy Kína ily módon bekapcsolódnék a leszerelési tárgyalásokba. Az egész világ népei határozottan kö'vetelik a leszerelés mielőbbi megoldását, Várják, hogy az ENSZ közgyűlése komolyan szót emel e létfontosságú kérdésben. A leszerelés megoldásához jóakarat és szilárd elszántság kell. A szovjet kormánv felszólítja az ENSZ tagjait, hogy ebből a szempontból lássanak hozzá korunk legégetőbb problémájának, a leszerelésnek megtárgyalásához. NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1960. szeptember 23. Antonín Novotný, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Fidél Castro, a Kubai Köztársaság miniszterelnöke szívélyesen köszöntik egymást (ČTK rádiófoto) Široký miniszterelnök üdvözölte a Mali Köztársaság miniszterelnökét V. Široký miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Módiba Keitonak, a Mali Köztársaság miniszterelnökének, a független és szuverén Mali Köztársaság kikiáltása alkalmából. Široký elvtárs hangoztatja, hogy Csehszlovákia népe meleg rokonszenvvel figyeli az afrikai nép hősi harcát, melyet a gyarmati járom lerázásáért, az- ország szabadságának és függetlenségének megszilárdításáért folytat Meggyőződését fejezi ki, hogy mi sem gátolhatja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Mali Köztársaság baráti kapcsolatainak sikeres kibontakozását a közeljövőben, ami a két ország népének javát és a [világbéke megőrzésének érdekét szolgálja. AZ ENSZ XV. KÖZGYŰLÉSE Mi történik o \mkim\ termen iívii ? • Nkrumah és Tito Eisenhowernél (ČTK) - Eisenhower, az USA elnöke fogadta Kwame Nkrumah ghanai elnököt. Az ENSZ közgyűlésén résztvevő politikusok közül Ghana elnöke az első, akit Eisenhower fogadott. Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, szeptember 22-én a délutáni órákban felkereste Eisenhower elnököt. • Az USA külügyminisztériuma megtagadta Lumumbától a beutazási engedélyt New York (ČTK) - A New York Times közlése szerint az USA külügyminisztériuma Lumumbától és további öt személytől, akiknek a kongói miniszterelnököt New Yorkba, az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakára kellett volna kísérniök, megtagadta a beutazási engedélyt. • Antonín Novotný köztársasági elnök Togo miniszterelnökének fogadásán New York (ČTK) - Antonín Novotný köztársasági elnök, az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán résztvevő csehszlovák küldöttség vezetője New Yorkban csütörtökön este részt vett a Sylvanus Olympio, Togo miniszterelnöke által rendezett fogadáson. Jelen voltak a közgyűlésen Szerencsétlenség a Nosek-Bányában Á péntek délelőtti órákban Ismeretlen okból tűz ütött ki a tuchlovicei Nosekbányában. A mentőcsapatok szorgalmas munkája ellenére a szerencsétlenség húsz bányászéletbe került. Oldrich Černík fűtőanyag- és energetikaipari miniszter és e CSKP KB küldöttei azonnal a szerencsétlenség színhelyére siettek. Folyik a tűzvész okának kivizsgálása. Rendkívüli intézkedéseket tesznek a hátramaradottak ellátására. Folyik a tűzvész és következményeinek felszámolása. résztvevő küldöttségek vezetői. A szocialista államok képviselői közül megjelent Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és mások. Köztársasági elnökünket Václav Dávid külügyminiszterünk kísérte. A fogadás iránt a sajtó nagy érdeklődést tanúsított, mert a közgyűlés megnyitása óta, ez volt az első fogadás, antelyen szocialista államférfiak is részt vettek. Hruscsov és Novotný elvtársak az újságírók számos kérdésére válaszoltak. • Husszein király vezeti a jordániai küldöttséget Amman (ČTK) — Ammanban tegnap hivatalosan közölték, hogy Jordánia küldöttségét az ENSZ XV. közgyűlésére Husszein király vezeti. Husszein király a miniszterelnök, a külügyminiszter és további magasrangú hivatalnokok és katonai tanácsadók kísérétében a jövő héten utazik New Yorkba. • A három nyugati külügyminiszter megbeszélése New York (ČTK) - A Reuter hírügynökség jelentése szerint Home lord angol külügyminiszter szeptember 23-án vacsorát adott Ch. Herter és Couve de Murville tiszteletére. Ez volt a három nyugati külügyminiszter első összejövetele az ENSZ-közgyűlésének kezdete óta. A tudósító hozzáfűzi, hogy stratégiai ülésről volt szó, amelyen Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az ENSZ-közgyülésén elhangzott beszédével foglalkoztak. • • • 1 Kuba dfp

1 nrrai ka csot tok i kötött a Kínai Nép*r<rťrsa;ág;?al Havanna (ČTK) - A kubai kormány szeptember 24-én közölte azon elhatározását, hogy diplomáciai kapcsolatokra lép a Kínai Népköztársasággal ÜJ SZÖ 589 * 1960. szépton-w 17

>