Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-25 / 267. szám, vasárnap

Függetlenségei o gyarmati és önkormányzattal nem rendelkező országoknak (Folytatás a 3. oldaról) a világ különböző részeiben, például Nyugat-Iriánban, Okinaván, Goében, Portoricon, stb., nem is beszélve Tajvanról, amely ellen az USA támadóan lépett fel és megszállta a Kínai Népköztársaság ezen területét. Miért van szükségük az iparilag fejlett hatalmaknak ehhez hasonló támaszpontokra és „tartományokra' idegen területen? Nem láthatjuk ebben a volt gyarmati uralom korszakának közvetlen maradványait? Mit mondanának az európaiak és az amerikaiak, ha ez vagy az az ázsiai, illetve afrikai állam támaszpontokat követelne a nyugat-európai országokban, avagy Észak-Amerikában? Ez a kérdés nem engedi meg a kétféle magyarázatot. Ezeket a támaszpontokat azért tartják fenn, hogy veszélyeztessék általuk a szomszédos területek népeinek nemzeti függetlenségét és biztonságát. A gyarmatosító rendszer hajnalán Afrikában, Ázsiában és Amerikában az elnyomás gyarmati rendszere elterjesztésének bázisait a kereskedelmi központok képezték. Ma, a gyarmatosítás felbomlásának időszakában az imperialisták a még rendelkezésükre álló támaszpontokat és gyarmatokat megkísérlik felhasználni arra, hogy bárdolatlan nyomást gyakoroljanak Ázsia, Afrika és Latin-Amerika független államaira. El kell hantolni a szégyenletes gyarmati rendszert Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen nyilatkozatot hirdető tagállamai úgy vélik, hogy minden kormánynak, amely nem szavakban, hanem tettekben híve a békének és a haladásnak, tiszteletben kell tartania kivétel nélkül minden nemzet törvényes jogait, az egyenjogúság, az igazságosság és a függetlenség követelményeit. Vagy minden állam elismeri ezeket a követelményeket, vagy az elnyomott nemzetek az egész világon számos barátjuk támogatásával kezükbe veszik sorsuk irányítását és kivívják szabadságukat, függetlenségüket. Elsöprik a gyarmatosítók által útjukba állított mesterséges akadályokat. Minden nemzet legfontosabb kötelessége segítő kezet nyújtani nekik a függetlenségért, a gyarmatosítók elnyomása ellen vívott szent küzdelemben. A gyarmatosítás szégyenletes rendszerével egyidőben elavult a gyarmatosító rendszer egyik formája, a gyámsági rendszer is. A jelenlegi gyámsági rendszernek, amely közvetlen maradványa a népszövetségi mandátum-rendszernek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya szerint ahhoz kellett volna hozzájárulnia, hogy a gyámsági területek elérjék az önkormányzatot, a függetlenséget. Az alapokmány elfogadása óta azonban 15 esztendő telt el és a függetlenséget 11 gyámsági terület közül csak négy nyerte el. Eddig nem állapítottak meg semmilyen szilárd, határidőt a gyámsági területek függetlenségének megadására, még a legnagyobb ilyen területek — Tanganyika, Ruanda, (Jrundi és Cj-Guinea függetlenségének megadására sem. „A gyámhatalmak" figyelmen kívül hagyják az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének érdekeit és a valóságban fenntartják a gyarmati rendszert, könyörtelenül kizsákmányolják a lakosságot, szétlopkodják a természeti forrásokat, megtorlásokat alkalmaznak azok ellen, akik kérelmező feliratot intéznek az EgyesUlt Nemzetek Szervezetéhez s fékezik a gyámsági területek gazdasági és politikai fejlődését. A gyámsági rendszer sehol sem vált be s azt el kell temetni a túlélt gyarmati rendszerrel együtt. A gyarmati elnyomás rendszere az emberiségre súlyos örökségként számos nehéz problémákat hagyott hátra. A kongói megrázó drámák éppúgy, mint a világ számos más részében lejátszódott tragédiák, ahol a nemzetek igazságos harcot vívnak jogaikért, megkövetelik a bennszülött lakosság és a más kontinensekről áttelepültek közötti kölcsönös kapcsolatok problémájának ésszerű megoldását. A nemzeteknek és nemzetiségeknek előjogokkal rendelkező nemzetekre és „alacsonyabbrendüekre" való felosztása, a faji megkülönböztetés, a bűnös fajelmélet igazolása újabb büntettek felhalmozását jelenti a régi bűnök nyomán, a kölcsönös gyűlölet szításának, az országok és nemzetek közötti meg nem szűnő véres öszszetűzéseknek útját jelenti. A nemzetek arcbőre különböző, de vérük egyforma színű. Egyik nemzet sem támaszthat igényt arra, hogy más nemzet felett uralkodjék. A gyarmati rendszer idején a nemzetek között kialakult érintkezést és kapcsolatokat az egyenjogúság, a barátság, az államok társadalmi és politikai rendszerére való tekintet nélkül a kölcsönös tisztelet elvein alapuló új kapcsolatoknak kell helyettesíteniük. E kapcsolatokra nem szabad kihatniok az egyes államok lakosai világnézeteinek és politikai nézeteinek, sem pedig arcbőrük színének. A gyarmati nemzeteknek tényleges, nem pedig fiktív függetlenséget kell nyerniök, mert ha csak fiktív volna függetlenségük, akkor tényleges, változás nélküli gyarmati rendszerben maradnának. E nemzetek ma már nemcsak nagy szabadságot követelnek a gyarmati rendszer kebelében, hanem erélyesen szorgalmazzák e rendszer megszüntetését, szabad utat akarnak előrehaladásukra, önrendelkezési jogot, gazdagságuk és munkájuk gyümölcse használatát akarják. A leigázás bármely formája, a „gyámság" vagy „jótékonyság" bármilyen megnyilvánulása mélyen sérti nemzeti méltóságukat. Az élet ma megköveteli, hogy válaszszanak az egy helyben topogás és a haladás között, a rabszolgaság vagy szabadság között, a nemzetek szétforgácsolása vagy azok egysége között, a háború vagy a béke között. Az EgyesUlt Nemzetek Szervezete kötelességének tartja erélyesen felszólítani a gyarmati területekkel rendelkező hatalmakat, kezdjenek egyenjogú tárgyalásokat a gyarmati nemzetek képviselőivel | s kössenek egyezményt a gyarmati országok szabadságának és függetlenségének megadásáról. A tárgyalásokra szilárd, közeli időpontot kell meghatározni s ki kell zárni a gyarmati hatalmak részéről mindennemű nyomást és agresszió lehetőségét. Ha ezek a hatalmak e felhívást nem veszik tudomásul, ha halogatni fogják a gyarmatok felszabadítását és elnyomják a gyarmati népek felszabadító mozgalmát, akkor a békeszerető nemzeteknek a függetlenségükért harcoló nemzetek számára sokoldalú erkölcsi és anyagi segítséget kell nyújtaniok. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai abból indulnak ki, hogy minden országnak és minden nemzetnek oszthatatlan és maradéktalan joga van az önálló létre. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati rendszer felszámolása nem jelenti majd az afrikai vagy európai országok kölcsönös elhidegülését, ellenkezőleg, még nagyobb mérvű kölcsönös együttműködésükre vezet. A nemzeteknek ez az egysége és együttműködése azonban kizárólag az önkéntességen és kölcsönösségen alapulhat. Minél következetesebben és közvetlenebbül valósulnak meg a nemzetközi együttműködés nagy elvei — az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök, a békés egyUttélés és a gazdasági együttműködés elvei — annál szilárdabb lesz a világ szabad és egyenjogú államainak kölcsönös megértése és megegyezése. A nyugati és keleti, az északi és déli országok egyedUl ezen az úton haladva aknázhatják ki korunk tudományának és kultúrájának nagy vívmányait s juthatnak előre a haladás, a nemzetek valóban békés, testvéries egysége felé. Csak így teljesülhetnek az EgyesUlt Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt, a nemzetek önrendelkezési jogát hirdető fennkölt alapelvek. Az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének tagállamai, amelyek aláírták ezt a deklarációt attól a forró vágytól vezettetve, hogy minél gyorsabban létrejöjjön az államok és nemzetek között a kölcsönös egyetértés és megértés, valamint az önkormányzattá] még nem rendelkező területek bennszUlött lakossága és azon telepesek között a kölcsönös megértés, akik ott akarnák továbbra is élni ezen országok valamennyi lakosával való egyenjogúság elve alapján, valamennyi emberhez fordulnak, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven beszélnek és milyen az arcszínUk, tekintet nélkül vallásos meggyőződésükre és politikai felfogásukra: szavunkat hallgassa meg Földünk valamennyi embere Mindnyájan egy planétán élünk. Itt születünk, dolgozunk, neveljük gyermekeinket és átadjuk nekik mindazt, amit az életben elértünk. Jóllehet a Földön különböző államok vannak, valamennyi ember egyenjopúnak születik. A történelmi fejlődés egész folyamata parancsolóan szükségessé teszi a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilatkozásának teljes és végleges felszámolását. Nem valamikor később, hanem azonnal és maradéktalanul! Az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének tagállamai ennek meqfelelően Ünnepélyesen kihirdetik a következő követelményeket: B

Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját maguk határozhassák meg sorsukat és államuk Igazgatásának formáit. f^jl SzUntessék meg a gyarmati rendk-i szer összes támaszpontjait, az L—I idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket. A kormányok az államközi kapcsolatokban szigorúan és hiányLľU talanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és terUleti sérthetetlensége tiszteletben tartására vonatkozó tételeit, ne tűrjék meg a kolonializmus semmilyen megnyilatkozását, egyik állam semmiféle kizárólagos jogát vagy előjogát más államok rovására. Az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének tagállamai ezen szervezet alapokmánya fennkölt elveitől vezérelve kell, hogy a gyarmati rendszer felszámolását a nemzetközi élet legfontosabb szakaszának tekintsék. Ez az akció már önmagában is egyik fontos alapköve valamennyi állam és valamennyi nemzet közötti valóban baráti kapcsolatok fejlődésének, tehát a nagy feladat — a tartós és szilárd világbéke megőrzésének Is. Minden állam és minden kormány szent kötelessége, hogy hozzájáruljon e deklaráció minél gyorsabb és maradéktalan teljesítéséhez. A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelésről New York (ČTK) - A Szovjetunió kormánya megvitatás végett az ENSZ közgyűlése elé terjesztette a leszerelés kérdését és a közgyűlés előző ülésszakának határozathozatala után kialakult helyzetet. A leszerelés korunk legfőbb problémája, melynek megoldásától függ jelentősen, ha nem alapvetően, a béke megőrzése. Ezt most minden állam beismeri. A szovjet kormányt ugyanakkor nagyon nyugtalanítja az, hogy még mindig nem sikerült haladást elérni a leszerelés megpldásában. Az államok már óriási mennyiségű atomfegyvert és a világ bármelyik pontjára célbajuttattásukra alkalmas eszközt halmoztak fel és halmoznak fel továbbra is. Már maga ez a tény komolyan veszélyezteti a békét, mert az atomfegyverrel rendelkező országok között olyanok is vannak, amelyek a háború peremén táncolást, más államok szuverenitásának durva megsértését állampolitikájukká tették és a háború idején alkalmazott módszereket sem átallják alkalmazni. Abban a helyzetben, amikor az államok óriási nukleáris fegyverkészletekkel rendelkeznek, a lázas fegyverkezés fokozására irányuló minden további lépés növeli a háború úgynevezett véletlen kitörésének veszélyét. A radar-rendszer működésének pontatlansága következtében helytelenül magyarázhatják az adatokat, s ennek következménye a hadműveletek megkezdése és óriási katasztrófa lehet. Azok a repülők, akik az amerikai kormány jelentése szerint atomfegyvert hordozó bombázókon szolgálati utakat végeznek, helytelenül értelmezhetik a parancsot, ami oda vezethet, hogy e bombák más állam területére hullnak, amiből további következmények származnak. A háborús viszály láncreakcióját a rakéta- és nukleáris harciberendezések elektróngépezeteinek műszaki hibája is elindíthatja. Ha tovább folytatódik a lázas atomfegyverkezés, egyre nehezebben háríthatók el az ilyen „véletlenek". A lázas fegyverkezés az egyik főtényező, mely növeli a bizalmatlanságot és a gyanúsitgatást az államok viszonyában és megmérgezi a nemzetközi légkört. A hidegháború, melyet az emberiség gyűlöl, a lázas fegyverkezés folytatása megakadályozza a fegyverkezés felszámolását és az államok és népek szempontjából egyre veszélyesebbé teszi a lázas fegyverkezést. A lázas fegyverkezés beszüntetése a béke megszilárdításának útja. A leszerelés megoldásának nagy gazdasági jelentősége is lenne. A leszerelés óriási anyagi és pénzügyi értékeket szabadítana fel, melyeket az emberiség javára fordíthatnának. Az ENSZ közgyűlésének az általános és teljes leszerelés eszméjét egyöntetűen jóváhagyó XIV. ülésszaka óta eltelt egy év alatt több mint 100 milliárd dollár enyészett el a háborús előkészületek óriási hevében. Egyszerű számítások igazolják, hogy ezekkel az eszközökkel műszaki és gazdasági téren alapjában átalakíthatnák az egész afrikai földrészt. E pénzen az éhezők százmillióinak egész évi kosztját biztosíthatnák. A háborús kiadások egész összegének egyetlen százalékával több mint száz egyetemet létesíthetnének és szerelhetnének fel a szükséges berendezéssel azokban az országokban, amelyekben igen kevés a képzett szakember. Több mint ötven, száz egységből álló lakóház, vagy tízezer családi ház épülhetne azokból az eszközökből, melyeket egyetlen amerikai atommeghajtású tengeralattjáró építése felemészt. Ettől fosztja meg az emberiséget a lázas fegyverkezés. Mivel a nyugati hatalmak az egyes leszerelési intézkedésekről éveken át folytatott tárgyalásokat, mindig zsákutcába igyekeztek juttatni, a Szovjetunió egy évvel ezelőtt az ENSZ közgyűlésének XIV. ülésszakán javasolta, hogy egészen újszerűen kezeljék a leszerelés megoldását, s kifejtette a nemzetközileg szigorúan és hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelés eszméjét. Az általános és teljes leszerelés kérdésének előterjesztését közvetlen az élet tette szükségessé, mert az atomfegyverek és a hatalmas rakéták századában a részleges és fél intézkedések nem háríthatják el teljesen a háború veszélyét. Csak az általános és teljes leszerelés biztosíthatja e nagy feladat megoldását. Csak az általános és teljes leszerelés biztosíthatja az emberiség szilárd békéjét és nyugalmát. A világ egyik legnagyobb katonai hatalmának általánosan elismert Szovjetunió előállott az általános és teljes leszerelés gondolatával és kezdeményezően javasolta, hogy örökre lemond a katonai erőről és teljesen felszámolja, ha más nagyhatalmak is követik. Ha az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más nyugati országok hajlandók elfogadni e javaslatot, akkor már csak meg kell egyezni lehető legjobb gyakorlati végrehajtásában. Ha pedig nem hajlandók, akkor ez azt jelenti, hogy nem hihetünk békenyilatkozataiknak és annak az állításnak, hogy csak az esetleges agresszió elleni védelemhez van szükségük fegyverre. Ez a lényege annak, hogy a Szovjetunió felvetette az általános és teljes leszerelést. A leszerelés megoldásának újszerű kezelése hazánk szocialista rendszerének lényegéből következik. Vlagyimir Iljics • Lenin, a szovjet állam megalapítója azt mondotta, hogy a leszerelés a szocializmus eszménye. Valóban a szocialista államoknak az esetleges külső támadás elleni védelmen és a világbéke biztosításán kívül más célból nincs szükségük fegyverre. A szovjet fegyveres erőknek nincs, nem is lehet más feladatuk, mert a szocializmus külpolitikája békeszerető és humánus külpolitika és ha a nyugati hatalmak lemondanának a fegyveres erőkről és a fegyverzetről, ha felszámolnák a hadviselési eszközöket, a szocialista államoknak egyáltalán nem lenne szükségük fegyveres erőkre és fegyverzetre. Nem lenne okuk rakétaalakulatokat, hadsereget, haditengerészetet, légierőket és légvédelmi alakulatokat fenntartani. Ilyesmire nincs szükség a kommunizmus sikeres építéséhez a Szovjetuniótan és a többi szocialista országban. Nagy természeti kincseink vannak, embereink szeretnek dolgozni, a tudomány és a technika jól szolgálja ügyünket. Nem szükséges a háború a kommunizmus győzelméhez, mert nem az államok, hanem minden államon belül az osztályok küzdenek a kommunista eszmékért. Merő rágalom az, h^ azzal vádolják a szocialista államokat, hogy eszméiket háborúval akarják rákényszeríteni más népekre, más államokra. A szovjet kormány az ENSZ közgyűlésének XIV. ülésszakán nem csupán az általános és teljes leszerelésre szorítkozott. Már akkor konkrét leszerelési programot terjesztett elő megvitatás végett az ENSZ-ben. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, hogy megkönnyítse a leszerelés megoldását és megteremtse e kérdés megvitatásának lehető legkedvezőbb feltételeit, határozatot hozott a szovjet fegyveres erők létszámának 1 200 000 fővel, tehát egyharmaddal történő csökkentéséről. Most, hogy egy év telt el a szovjet általános és teljes leszerelési javaslat előterjesztése óta, határozottan állíthatjuk, hogy az általános és teljes leszerelés gondolata megnyerte a népek támogatását. A népek azt akarják, hogy ez az eszme mielőbb érvényesüljön. Ez érthető is, mert a világ népei, nemcsak a szocialista, hanem a tőkés országok népei is békét, fegyvernélküli és háborúmentes világot akarnak. Sem a szovjet, sem az amerikai, angol, francia, sem a kínai népnek, sem az afrikai, ázsiai, latin-amerikai népeknek, sem Ausztrália népeinek nincs szükségük háborúra. A népek békevágya a közgyűlés előző ülésszakának az általános és teljes leszerelésről hozott határozatában nyilvánult meg. Emlékezünk rá, hogy e határozatot egyöntetűen jóváhagyták. Egyetlen állam sem szólalt fel e határozat ellen, minden állam támogatta. Még azok az államok sem mertek nyíltan állást foglalni az egyetemes leszerelés ellen, amelyek a lázas fegyverkezést szították és szítják és amelyek — a tapasztalatokból látjuk — nem szándékoznak lemondani a háború peremén táncolás politikájának folytatásáról. A közgyűlés határozatában leszögezte, hogy az általános és teljes leszerelés a világ előtt álló legkomolyabb jelenlegi kérdés, és felszólította a kormányokat, hogy mindenképpen törekedjék e probléma konstruktív megoldására. Reményét fejezte ki, hogy a nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelésre teendő Intézkedéseket részletesen kidolgozzák és a legrövidebb időn belül jóváhagyják. Ez adta meg a leszerelési tárgyalás általános irányát. A közgyűlés úgy döntött, hogy tízes bizottság keretében folytatják a tárgyalást. A világ népei a legnagyobb reményeket fűzték e tárgyaláshoz. Hitték és remélték, hogy most valamennyi állam, elsősorban pedig a leghatásosabb fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak új módon fogják kezelni a leszerelést és végre megegyeznek gyakorlati megoldásában. Azóta egy év telt el. Sajnos meg kell állapítani, hogy a leszerelés szempontjából ez az év elveszett. Aggasztó következmény és nem hallgathatjuk el. Mi történt? Miért nem lehetett az eltelt egy év alatt legalább egy lépéssel közelebb kerülni a közgyűlés határozatának teljesítéséhez? Miért nem járt pozitív eredménnyel a tizes bizottság tárgyalása? A tényeket kell megnéznünk, hogy válaszolhassunk e kérdésekre. A tények azt bizonyítják, hogy a múlthoz hasonlóan a tízes bizottság tárgyalásában is két ellentétes irány, két álláspont mutatkozott meg világosan és határozottan. Az egyik megfelelt a népek követelésének, hogy mielőbb oldják meg a leszerelést. A másik szöges ellentétben állt a népek követeléseivel, s rosszul álcázott kísérlet volt a leszerelés megakadályozására. A Szovjetunió, Lengyelország. Csehszlovákia, Románia és Bulgária, tehát a szocialista államok az általános és teljes leszerelésért folytatott küzdelem irányvonalát szorgalmazták a tizes bizottságban. A leszerelés megoldásának ellentmondó irányvonalat az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, és Kanada, tehát a nyugati hatalmak, a NATO tömb tagjai képviselték. A tárgyaláson teljesen világos álláspontot képviseltünk: a szocialista államok mielőbbi tetteket javasoltak, a kérdés gyakorlati megoldásának megkezdését, az általános és teljes leszerelés programjának tárgyilagos megvitatását és az egyezmény kidolgozását indítványozták. A Szovjetunió és a többi szocialista ország az egész tárgyalás folyamán rugalmas álláspontra helyezkedett. Küldöttségeik hajlandók voltak figyelmesen meghallgatni és kellőképpen tiszteletben tartani a nyugati küldöttségeknek azokat a hozzászólásait, javaslatait és érvelt a tízes bizottságban, amelyek a szovjet egyetemes leszerelési programmal kapcsolatban hangzottak el és a fontos feladat mielőbbi megoldására irányultak. A szovjet kormány tettekkel bizonyította készségét, hajlandó volt minden más reális leszerelési programot megvitatni. Amikor elbeszélgettünk a francia köztársasági elnökkel, de Gaulle tábornokkal, megállapítottuk, hogy a francia kormány célszerűnek tartja, hogy az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas eszközök felszámolásával kezdjük a leszerelést, a szovjet kormány komolyan vette ezt a gondolatot, gondosan megfontolta és lényegesen módosítva terjesztette elő egyetemes leszerelési programját. Ez a módosított program feltételezte, hogy már az általános és teljes leszerelés első/ szakaszában fel kell számolni az atomfegyverek célbajuttatására alkalmas eszközöket. A szovjet kormány azért egyezett bele, mert a megegyezés meggyorsításának törekvése vezérelte, bár köztudomású, hogy a Szovjetunió fölényben van az atomfegyverek célbajuttatására akalmas legkorszerűbb és leghatékonyabb eszközöket illetően és pedig az interkontinentális, ballisztikus rakétákban. A szovjet kormány számos további kérdésben is közeledett a nyugati hatalmakhoz. Az USA és más nyugati államok egyetemes leszerelési programunk ellenőrzési rendszerének konkrétabb és részletesebb megvilágítását követelték a Szovjetuniótól, A szovjet kormány erre is tekintettel volt. A módosított szovjet javaslatok az ellenőrzési rendszer megteremtését és a leszerelési intézkedések szigorú nemzetközi ellenőrzésének részletesen kifejtett tervét tartalmazták. Ma már senki sem állíthatja, ha csak nem akarja tagadni a tényeket, hogy a Szovjetunió megkerüli az egyetemes leszerelési intézkedések szigorú nemzetközi ellenőrzésének meghatározását. Természetesen a Szovjetunió a leszerelés ellenőrzését követeli, de határozottan ellenez minden olyan kísérletet, mely a fegyverkezés ellenőrzését, tehát a leszerelés nélkUll ellenőrzést akarja kicsikarni, (Folytatás az 5. oldalon) ŰJ SZÖ 4 * 196

0- szeptember 25.