Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-25 / 267. szám, vasárnap

Függetlenséget o gyarmati és önkormányzattal nem rendelkező orszá A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA New York, szeptember 24, (TASZSZ) — Az Egyesült Nemzetek Szervezetét létrehozó államok az alapokmányban lefektették a nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezésének nagy és humánus eszméit. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely a második vliágháború győzelmes befejezésének időszakában jött létre, megtestesítette azt a reményt, hogy a fasizmus, valamint a militarizmus barbárságával és gonosztetteivel egyidőben megszűnik a nemzetek egyenjogúságának semmibe vétele és leigázása. A nemzetek minden reménye azonban nem teljesült. Mind ez ideig nem oldódott meg oly életbevágóan fontos időszerű kérdés, amilyen az emberiség teljes felszabadítása a múlt visszataszító örökét jelentő gyarmati uralom alól. Korunk a társadalom viharos megújhodásának, az élet haladóbb és igazságosabb formái megszilárdulásának, az ember természetfeletti soha nem ismert uralma fellendülésének korszaka. Ütött a gyarmati iga alatt szenvedő nemzetek teljes és végleges felszabadításának órája. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai ezért ünnepélyesen kifejezésre juttatják meggyőződésüket, elképzelésüket és követelményüket, hogy a gyarmati országoknak és nemzeteknek adjanak függetlenséget. A más nemzetet elnyomó nemzet nem lehet szabad. Minden szabad nemzetnek segítséget kell nyújtania az eddig elnyomott nemzeteknek szabadságuk és függetlenségük elnyerésében. A leigázott nemzetek nagy megújhodása Az országok és a nemzetek gyors megszabadulása a rabszolgaság béklyóiból — korunk jellemző vonása. A mai nemzedék még emlékszik arra, hogy a világ lakosságának kétharmada számos országban a gyarmati és a nemzeti elnyomás feltételei között tengődött. A nemzeti függetlenség földgolyónk fölött magasan lobogó zászlaja ma az összes világrészben százmilliók lobogója lett. Itt az ideje a nemrég még ismeretlen és elnyomott nemzetek, nemzetiségek és törzsek felszabadításának és megújhodásának. Több tíz új állam tagja lett a független országok családjának, megvalósulnak a nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezésének demokratikus eszméi. Semmivé foszlott az a mese, hogy a gyarmati nemzetek képtelenek kormányozni sorsukat, nem tudnak alkotni és építeni. Ma már senki sem állíthatja, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika nemzetei nem tudják irányítani sorsukat. Óriási erők szabadultak fel és láttak hozzá az új önálló élet építéséhez. A nemzetközi kérdések megoldása ma elképzelhetetlen a népi Kínának, India, Indonézia, Burma, Ceylon, az EgyesUlt Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más nagy s kicsi államok felszabadult nemzeteinek részvétele nélkül. Ma már senki sem állíthatja, hogy a gyarmati uralom alatt szenvedő nemzetek felszabadításának következménye az országok közötti konfliktusok és összetűzések övezetének kiterjedése lesz. Ellenkezőleg, a nemzeti felszabadulás hozzájárult a béke övezetének kiterjedéséhez, míg a gyarmati elnyomás és a gyarmatosító politika a háborúhoz vezetett és vezet. Ma már senki sem állíthatja, hogy a nemzetek felszabadulásának következménye a gazdaság, a kereskedelem, az ipar, avagy a mezőgazdaság csődje lesz. Ellenkezőleg, a tapasztalatok azt igazolják, hogy éppen a gyarmati nemzetek politikai felszabadulása és az új független államok létrejötte nyitja meg a népgazdaság Igazi fejlődésének útját. Ma már senki sem meri azt állítani, hogy a nemzetek felszabadulása a gyarmati elnyomás alól a kultúra csődjét vonja maga után. Az élet azt bizonyítja, hogy azonnal a felszabadulás után a nemzeti kultúra megújhodása, fejlődése és felvirágzása, az iskolaügy fellendülése, az egészségügy tökéletesedése, a szakképzett nemzeti káderek nevelése kivetkezik be, s mindez gyarapítja a viiág kultúráját. Az azelőtt elnyomott nemzetek felszabadításával nemcsak a keleti, hanem a nyugati nemzetek is nyernek, mivel a nemzetek szabadságának, egyenjogú kapcsolatainak és a világbéke megőrzésének ügye szilárdabb alapra épUIhet. A gyarmati rendszer felszámolása azonban még nem fejeződött be. Az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének tagállamai nem nézhetik közömbösen, hogy az afrikai és az ázsiai országokban, az óceán sgizetein, a Karibi-tenger térségében és másutt mind ez ideig több mi^ százmillió ember él gyarmati uralt...1 alatt, Ezen országok nemzeteinek joguk van az önállóságra és a nemzeti függetlenségre, ennek ellenére még mindig nem élvezhetik jogaikat, még mindig béklyókba vertek. Ezekben az országokban még mindig az erőszak uralkodik, s a legfőbb törvény az, hogy az idegenek nyereségre tegyenek szert. Az idegenek érdekei mindent jelentenek, a nép elvitathatatlan jogai pedig semmit. Minden becsületes emberben mély felháborodást vált ki a helyi lakosságot megvető és megrabló idegen hivatalnokok sáfárkodása, az egyes törzsek Üldözése, a nemzeti szokások semmibevétele, a helyi lakosság alárendeltsége, életbevágó érdekeinek aljas becsmérlése, a nemzeti és emberi méltóság sárbatiprása. Még mindig csapkodnak ott a felügyelők korbácsai és a hóhérok bárdja alól fejek hullanak a porba. A gyarmati nemzetek nem akarnak rabszolgasorban, jobbágyi viszonyok között élni, küzdenek jogaikért és függetlenségükért, mindazért, amit más nemzetek élveznek. Ámde útjukat keresztezik a nyugati imperialista körök önző érdekei és ezek a körök gátolják a nemzetek jogos törekvéseinek megvalósulását. A gyarmati háborúk, a büntető expedíciók, a nemzetek nyílt kirablása a monopóliumok által, a katonai és a titkos bíróságok, a rezervációk, a bennszülöttek korlátozása, a börtönök és a koncentrációs táborok — ilyen és ehhez hasonló módszerekkel próbálják a legális és a burkolt gyarmatosítók elfojtani a gyarmati országokban mindazt, ami él, ami függetlenségre törekszik, ami nemzeti. Az afrikai nemzetek akkrai értekezletén mindezt mint gyarmati fasizmust joggal állították pellengérre. A gyarmati uralom régi rendszerének megőrzésére törekvők még mindig a kemény megtorló intézkedésekre támaszkodnak. Ezek az Intézkedések természetesen megnehezítik a felszabadulást. De vajon az élet nem keresi-e fejlődésének útját? Vajon az évtizedeken keresztül alkalmazott kemény megtorló intézkedések megakadályozták-e Indonézia felszabadulását? Vagy Indokínában tíz- és százezrek meggyilkolása megmentette-e a gyarmati uralmat? Avagy az afrikai nemzeteken jelenleg elkövetett gonosztettek feltartóztathatják-e az afrikai nép felszabadulásának folyamatát? Az <elnyomás és a parancsuralom nem védheti meg az zárnak, avagy az ománi nép szenvedését, amely ellen hódító háborút folytatnak. Ki figyelheti nyugodtan a nyasszai, angolai, mozambiki, rhodéziai, RuandaUrundi-i, délnyugat-afrikai, tanganyikai és ugandai lakosság ellen szüntelenül foganatosított megtorlásokat? Korunkban, a haladás és a tudomány legnagyobb felfedezéseinek századában, az ember természet feletti hatalma korlátlan elterjeNY. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ BESZÉDÉT MONDJA AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK XV. ÜLÉSSZAKÁN. elavult gyarmati rendszert. Nem haltak meg azok, akiket meggyilkoltak a szabadság felé vezető úton. Nem, ők tovább élnek a nemzetek tudatában, örökké élnek, mint a nemzeti felszabadító harc hősei. A gyarmatosítás agonizál. De még utolsó órájában is sok szenvedést okozhat, sok emberáldozatot követelhet meg a gyarmatokon és az anyaországokban. Sok nemzedék munkájának gazdag gyümölcsét pusztíthatja el. Az EgyesUlt Nemzetek Szervezete minden embert és minden kormányt felszólít, ne nézzék közömbösen a gyarmati nemzetek szenvedését. Vajon érzéketlenül figyelhetjük-e Kenya népének szenvedéseit, amelyet a gyarmati hivatalok már 8 esztendeje irtanak, rezervációkba, börtönökbe és koncentrációs táborokba désének századában megengedhetetlen az, hogy Franciaország gyarmati háborút folytat Algériában, légi erőket, tüzérséget, harckocsikat, napalm bombákat és más tömegírtó eszközöket használ fel a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért immár hat éve derekasan küzdő algériaiak ellen. Az algériaiak százezreit meggyilkolták, számos algériai várost és akarnak lemondani a gyarmati rendszerről? Miért nyomják el a leigázott nemzetek szabadságtörekvéseit? Egyesek azt mondják, hogy ezt a fejletlen országok civillzálása érdekében teszik, hogy Igy előkészítsék őket az önkormányzatra. Mindez azonban az Igazság mezébe bújtatott hazugság. Milyen civilizációt nyújtott Angola, Mozambik és Portugál-Guinea afrikai országoknak — amelyeknek területe nagyobb Nyugat-Európa felénél és lakosságuk száma 11 millió fő — az öt évszázadig tartó gyarmati Igazgatás parancsuralma? Az eredmény nyomor és jogtalanság, a nemzedékek verejtéke által öntözött Tőid elrablása s a földművelők száraz, éhségverte területekre való üzése volt. Nincs ott egyetlen egy főiskola sem és alig néhány középiskola. Az önkény, az éhség, a tudatlanság és a betegség uralkodik ott s lényegében megmaradt a rabszolgarendszer, a kényszermunka. Miért követhet el Portugália még ma is ilyen jogtalanságokat gyarmatain? Milyen alapon ? A belga gyarmati uralom fél évszázada alatt a kongói lakosság létszáma a büntető expedíciók, az éhség és a betegségek következtében több mint a felével csökkent. A Kongói Köztársaság függetlenségének kikiáltásakor csak kevesen tudtak írni és olvasni s az országban nem volt egyetlen egy kongói orvos, mérnök, ügyvéd és tiszt sem. Semmivel sem jobb a helyzet más afrikai gyarmatokon. Egyes gyarmati területeken természetesen utak, repülőterek, kikötök, ércbányák, tárnák és néhány iskola épült. Mindez azonban a hazai lakosság kizsákmányolását és a gyarmatok természeti kincseinek szétrablását szolgálja. Célzatos hazugság az az állítás is, hogy a gyarmati rendszer a törzsek és a gyarmati nemzetek közötti összetűzések, valamint testvérgyilkos háborúk elhárításához szükséges. A kongói események igazolják, a gyarmati uralom úgy tartja fenn magát, hogy kiaknázza a törzsek és a nemzetek közötti gyűlöletet s mesterségesen felfokozza az ellentéteket. A gyarmatosítók igyekeznek letompítani a közös felszabadító harcot. Jelszavuk továbbra is: Oszd meg és uralkodj! Mit olvashatunk a nemzeti szabadságért és függetlenségért küzdő ázsiai és afrikai nemzetek lobogóin? A béke és az egység bandungi, illetve akkrai jelszavait. A gyarmatosítók közömbösek az igazságosság hangjával szemben, s ezért arra törekednek, hogy megőrizzék az afrikai nemzeteket, törzseket és gazdasági területeket elválasztó, önkényesen megOO.' • - -- | ' — -••—3 falut felégettek és elpusztítottak, az or- vont határokat, megbontsák számos egymáshoz közel álló ország egységét és megnyirbálják területét. Csak a gyarmati rendszerben jöhetett létre egymás mellett három Szomália, két Kamerun, két Togo, három Guinea, csak ily rendszerben létezhettek ily szétforgácsoltán a nemzetek és a törzsek, mivel ez csak azok számára előnyös, akik Idegenül tekintenek az afrikai népek nemzeti törekvéseire és érdekeire. szág lakosságának egyötödét koncentrációs táborokba zárták. Az igazságtalan ügyért folytatott harcban Franciaország sok fia esik el. Tűrhető továbbra is az ilyen helyzet? Nem, ez lehetetlen, ha tiszteletben akarjuk tartani a béke nagy ügyének, a humanitásnak és a haladásnak az érdekeit Minek a nevében folytatnak véres háborút a nemzetek ellen azok, akik nem A gyarmati országok és nemzetek függetlensége — a kor parancsa Az Egyesült Nemzetek Szervezete felhívja a nemzeteket és a kormányokat tekintet nélkül arra, hogy országuk Keleten, avagy Nyugaton, Északon vagy Délen terűi el, hogy tegyék fel maguknak az élet-diktálta kérdést: összhangban áll-e a korhadt gyarmati rendszer a nemzeti eszmékkel és századunk lehetőségeivel? Elég, ha párhuzamot vonunk a múlt századbeli független európai, illetve északamerikai országok és az afrikai gyarmati országok fejlődése között. Mindjárt világosan látni fogjuk, hogy a gyarmatosítás reakciós út, az erőszakosan leigázott országok lassú elnéptelenítésének, elpusztításának és lefokozásának útja. Míg a gazdaságilag fejlett országokban az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra magas színvonalat ért el, atomenergiával hajtott hajókat bocsátottak vízre és mesterséges holdakat lőttek ki. a világűrbe, addig Afrika, a mesés gazdagság hona elmaradt s az éhség földrésze lett. Mezőgazdaságában éppúgy, mint ezer évvel ezelőtt, a fő munkaeszköz ma is a kapa, a faeke, ma is a kezdetleges gazdálkodás rendszere van túlysúlyban, aminek következménye a talaj kimerülése, eróziája. A fejlett iparral rendelkező független államok és a gyarmati országok között mély szakadék tátong, pedig Ázsia és Afrika valaha más nemzetek kultúráját és civilizációját gazdagító nagy kultúrák bölcsője volt. És valóban. A gyarmatosító rendszer fő célja, hogy a hatalmas idegen monopóliumok számára óriási nyereségeket biztosítson. Ezek a monopóliumok elfoglalják a gyarmatok legfontosabb gazdasági pozícióit. A fő cél a gazdagság és a javak kimerítése minden úton-módon. Ezért a gyarmatok gazdagsága a kizsákmányolásra épül. Ez a gazdagság elsősorban az egyes iparilag fejlett országok piaci szükségleteinek és szűkreszabott érdekeinek van alárendelve és ezért lassan s károsan egyoldalúan fejlődik. Csak Ghana felszabadulása után ismerték fel, hogy az ország jövője nemcsak a kakaó termesztésében, hanem a modern ipar építésében, a gazdag vízienergia-források és a rendkívül nagy bauxit-telepek széleskörű felhasználásában van. Felismerték azt, hogy világgazdasági szempontból elsősorban ez szabja meg értékét. A gyarmati rendszer idején nem használták ki az óriási vízienergiaforrásokat a Kongói Köztársaságban sem, pedig e források kapacitása megközelíti az összes nyugateurópai ország villanyáram-termelését. Csak a vízieaergia kihasználása tenné lehetővé teljes mértékben nemcsak a rendkívül gazdag ásványi kincsek kitermelésének kiterjesztését s a köztársaság mezőgazdasági színvonalának emélését, hanem jelentős arányokban megváltoztatná a középafrikai országok gazdasági arculatát is és lényegesen növelné lakosságuk életszínvonalát. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az afrikai földrész országai éppúgy, mint a többi földrész államai mind ez ideig fel nem tárt óriási különféle ásványi kincsekkel rendelkeznek. E kincseket ezen országok népének szolgálatába és ezzel az egész emberiség szolgálatába lehetne állítani. A gyarmati rendszer azonban célzatosan és mesterségesen élteti a gyarmatok gazdasági elmaradottságát, gátolja iparosításukat és a rendelkezésre álló források észszerű kiaknázását. Ezzel kapcsolatban hallatlan módon pazarolják a társadalmi javakat, a gyarmati országokban az anyaországok kizsákmányoló érdekeivel összhangban a monokultúra van túlsúlyban. Az ipari és műszaki fejlődés jelenlegi színvonala, a tudomány, a mezőgazdaság s a kultúra legújabb sikerei lehetővé teszik, hogy ezen rendkívül értékes természeti kincsek aránylag rövid időn belül a nemzeteket szolgálják. Kihasználásuk érdekében azonban biztosítanunk kell elsősorban a nemzetek függetlenségét, fel kell számolnunk a gyarmati rendszert és gazdasági segítséget kell nyújtanunk kiaknázásukra. Ez elősegíti a helyi lakosság életszínvonalának emelését, a belső piac bővítését, az írástudatlanság kiküszöbölését, a nemzeti káderek hiányának megszüntetését és a monokultúra felszámolását. A gyarmatosítás formái összeegyeztethetetlenek e feladatok megoldásával éppúgy, mint a jelenlegi civilizáció elválaszthatatlan részét képező nagy műszaki sikerekkel. A gyarmatok kizsákmányolásából eredő előnyök nem a nemzeteket, hanem elsősorban a nagy külföldi monopóliumok, a milliárdosok zsebét duzzasztják. A Kelet és Nyugat népeit kegyetlenül megsarcolják a gyarmatosítók. A kőolajat és kávét, a kaucsukot és a gyapotot, a rezet és a banánt, a különféle nyersanyagokat és élelmiszert — a gyarmatok termékeit - a felvásárlási ár tízszereséért adják el. A monopóliumok kétszer lopják meg az embereket: vásárlás közben Keleten és a gyarmati áruk, valamint a nyersanyag eladása közben Nyugaton. A gyarmati nemzeteket ettől eltekintve arra kényszerítik, hogy békeidőben idegen csapatokat és közigazgatást tartsanak fenn, ami annyit jelent, hogy béklyóikat meg is kell fizetniük. A monopóliumok egyben az anyaországok lakosságától mind nagyobb adót követelnek, amellyel a büntető expedíciókat, a gyarmati háborúk kiadásáit fedezik és így kényszerítik az anyaországok nemzeteit, hogy fizessék meg azon béklyók árát amelyekkel a monopolisták és a gyarmatosítók más nemzeteket gúzsba kötnek. Valójában eltemetik népük szabadságát is más nemzetek függetlenségével egyetemben. Önmagában ez a helyzet is súlyosan vádolja a gyarmatosító rendszert. Ha azonban az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének valamennyi tagállama s elsősorban természetesen azok, amelyek annak idején gyarmati béklyóba vertek számos más nemzetet, legalább minimális megértést tanúsítanának ezen nemzetek halaszthatatlan szükségleteivel szemben, kielégítésük lehetséges volna. Az egyik alapvető forrás a leszerelés kérdésének megoldása és az államok katonai kiadásának csökkentése. Ismeretes, hogy csupán a katonai és gyarmatosító Észak-atlanti Tömb tagállamai évente 62 milliárd dollárt adnak ki a lázas fegyverkezésre. Ha például az afrikai országok fejlesztésére és felvirágzására csak a felét fordítanák ennek az évente improduktív módon semmibe foszló és a békét veszélyeztető célokra fordított összegnek, akkor óriási műszaki terveket lehetne megvalósítani, beleértve az Inga, Zanzibár és Volta-tervét, hatalmas vízierőmüvek és öntöző rendszerek, ipari üzemek építését s a mezőgazdaság átalakítását. A felszabadult afrikai nemzetek mindenütt iskolákat, egyetemeket, kórházakat, utakat építhetnének és a mezőgazdaságot is magasabb, korszerű színvonalra emelő további intézkedéseket foganatosíthatnának. Ha az afrikai és más gyarmatok felszabadulnának a gyarmati uralom igája alól, ez egyben megkönnyítené természeti gazdagságuk kiaknázását, növelné az európai és az amerikai gépek, valamint más ipari termékek iránti keresletet, a nyersanyag és az anyag kivitelét az európai és az amerikai ipar számára, növekednék a lakosság alkalmaztatottsága, a termelési kapacitások kihasználása s emelkednék az iparilag fejlett országok nemzeteinek életszínvonala. Minden becsületes embernek, a nemzetek egyenjogúságát, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt nagy célkitűzések és elvek megvalósítását valóban kívánó minden kormánynak látnia kell, hogy a gyarmatosítás elavult és visszatetsző jelenség a jelenkori emberiség életében. A gyarmatosítás teljes és végleges felszámolása előhírnöke volna nemcsak a társadalmi haladásnak, hanem az ipar és a mezőgazdaság viharos műszaki fellendülésének is éppúgy, mint ahogyan a rabszolgakereskedelem felszámolása hatalmas ösztönzője volt a társadalom termelőerői fejlődésének. A gyarmatosítás felszámolása egyik legfontosabb lépés volna a nemzetközi feszültség enyhítésének útján. A háború utáni időszak fegyveres összetűzései és háborús kalandjai, mint pl. Indonéziában, Indokínában, Algériában, az Egyiptom elleni agresszió, a libanoni és a jordániai külföldi beavatkozás, a Szíria és az Irak elleni összeesküvés stb., éppen azzal a törekvéssel kapcsolatban robbantak ki, amelynek célja a fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok felszabadulásának és nemzeti fejlődésének megakadályozása volt. Az elmúlt évszázad háborúinak és fegyveres összecsapásainak többsége kapcsolatban állt a gyarmatosítással, a nagyhatalmak harcával a gyarmatok felosztásáért és újrafelosztásáért. A nemzetek nemegyszer a saját bőrükön tapasztalták, hogy a gyarmati háborúk magukban hordozzák az új világháború borzalmas veszélyét. A Kongói Köztársaság elleni jelenlegi beavatkozás kiélezte a nemzetközi helyzetet, veszélyezteti az afrikai és nemcsak az afrikai békét. Megfeledkezhetünk-e arról, hogy az adott feltételek közt, amikor nukleáris és rakétafegyverek léteznek, az egyik földrészen fellobbanó háborús tűzvész azonnal elharapózhat az egész világon? A jelenlegi nemzetközi feszültség számos rendkívül fontos tűzfészke a Közel- és Távol-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában úgyancsak jelentős mértékben a gyarmatosító politika következménye. A gyarmatokat és más, úgynevezett „önkormányzat nélküli területet" az idegen nagyhatalmak gyakran haditámaszpontként és atombomba-kísérleti területként használják. Vajon az ileyn helyzet megnyugtathatja-e az embereket, mentesítheti-e őket a háborútól való félelemtől, kiutat jelent-e a nyomorból, éhségből és a betegségekből, amelyek még mindig sújtják a gyarmati országok és a gyarmati területek nemzeteit? Egyes hatalmak a nagy gyarmatok és a gyámsági területek mellett támaszpontokat tartanak fenn (Folytatás a 4. oldalon) ÍJJ SZÖ 587 * 1

96

a szeptember 20.