Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-24 / 266. szám, szombat

Mije vi képek Ismerkedés Egy 26-tagű turistacsoporttal érkeztünk Kijevbe. A Leningrád nevű hotelban szálltunk meg. A fogadóban a kiszolgálás és a tisztaság kifoaástalan volt. Elhelyezkedés után az első órákat városnézéssel töltöttük. Kollégámmal mentünk, amerre láttunk. Az idegenekre jellemző tájékozatlansággal iártuk a várost. Fürkésző kíváncsisággal szemléltük Kijev utcáit, házait, embereit, a szovjet életet. Minden érdekelt. A szokottnál jóval tovább időztünk egy-egy kirakat, ház vagy utcarészlet előtt. Kijevben is, mint a Szovjetunióban talán mindenütt, szemléltetően kidomborodik a múlt és a jelen. A múlt: évtizedes öreg házak, a jelen: hatalmas, különös műgonddal készített épületek, széles utcák, parkírozott utcarészek. A város a háborúban néayszer cserélt gazdát. Házainak több mint fele elpusztult, a rombolásnak azonban ma már nyomai sem láthatók. A megsérült házakat lebontották, helyükre újakat építettek. Kijev ma a Szovjetunió egyik legszebb városa... Mi bizony az építészeti igénytelenséghez szokott ízlésünkkel hosszan csodáltuk a hatalmas épülettömböket, ahol az egyszerű lakóházakról sem hiányoznak a díszítések. Mérleg Általános szokás, hogy külföldön mindenki a saját hazája viszonyait veszi alapul, fokmérőül. Ezt tettük mi is. Mindent azzal mértünk, hogyan van nálunk, mibe kerül nálunk A mérleg hol az egyik, hol a másik oldalra billent. Nálunk olcsóbb például a citrom, a Szovjetunióban viszont jóval olcsóbb a kenyér, a zsír és a hús. A barna kenyér 90 kopek, a zsír 16, a vaj 27, a sonka 28 rubelbe kerül kilogrammonként. Más élelmiszerfajtáknál is találtunk lényeges eltérést. Egy kilogramm mazsola a Szovjetunióban például mindössze 16 rubel. A cipő és ruhanemű nálunk, más iparcikkek a Szovjetunióban olcsóbbak. Jóval olcsóbbak a Szovjetunióban a televíziós készülékek, a rádiók, a sajtótermékek és sok más kulturális és közszükségleti cikk. A szovjet dolgozók körülbelül anynyit keresnek rubelben, mint mi koronában. Az életszínvonal így általában véve azonos, azzal a különbséggel, hogy a szovjet dolgozók sokkal egyszerűbbek, szerényebbek és megelégedettebbek, mint sok esetben mi. Olvasók Sokan megírták, mi sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Szovjetunióban úton, útfélen olvasó emberekkel lehet találkozni. Már a vonatból megfigyeltük, hogy olvas az állomáson várakozó utas, a katona, a büfé elárusítója, a vonatkísérő, a katonatiszt és általában mindenki. Olvasó emberekkel találkoztunk a parkokban, a Dnyeper partján, a villamosokon és mindenütt. Az egyik este a szállodánk előtti parkban sétáltunk. A nappaii fényár^ss/sssssswss/ssssssssssssssswssssssss/sssrs*^ fc s | František Hrubín

: I ban úszó sétány padjain este is olvastak s talán még éjfélkor sem hagyták abba. Most sajnálom, miért nem kérdeztem meg, milyen könyv kötötte le Utcarészlet Kijevben ilyen későn a szabadban az érdeklődést. Az olvasók számával párhuzamos a könyveladás. Kijev utcáin a nap minden órájában hosszú sátrakban árulják a szellemi táplálékot, s a könyvek nem várnak sokáig az olvasókra. Automaták Amilyen kevés Kijevben az italbolt, olyan sok az automata. Az automaták azonban nem cigarettát, vagy rágógumit, hanem ízletes frissítőket mérnek. V. I. Lenin-emléktnü Vannak automata üzletek és sűrűn találkozni automatákkal az utcákon. Az ember blokkváltás és sorbanállás nélkül pillanatok alatt kiszolgálhatja magát, csupán aprópénzre van szüksége. Két 15 kopekos ellenében egy gombnyomásra 2 dl finom málnaszörpöt kaptunk. A pohármosás is automatikusan történik. A szép üvegpoharak ott sorakoznak az automaták pultjain, de senkinek sem jut eszébe, hogy egyet is eltulajdonítson. A Szovjetunióban a közvagyont senki sem „varázsolja" magántulajdonná. ililf s - " ' \ IDŐK PILLANGÓJA $ A napokban ünnepeltük Frantí- ^ šek Hrubín, a kitünö cseh költcii születésének 50. évfordulóját. Eb-$ böl az alkalomból közöljük Mo-^ noszlóy M. Dezső *—— «• alábbi versét: fordításában S | Jfitszl _ .„„„ „ ! i kit űztem, mintha szárnyam volna ? ^ Azóta más ember lett belőlem, fc ki nem vágy szállni cikk-cakkokban. S 5 S S Repülj csak pille, űzzön régi hév, 5 ^ velem ne számíts, rám várni kár. ^ Ä Dőre, ki ma még emléket idéz, i; s elveszett, ki a múltnál megáll. A színház impozáns épülete Példa Autóbuszunk sofőrjét Kosztya Kurtyukovnak hívták. A 30 éves pártonkívüli gépkocsivezető velünk járta Kijev nevezetességeit. Ha kísérőnk valamit nem tudott, Kurtyukov készségesen kisegítette. A szerény külsejű barátságos sofőr sok felvilágosítással szolgált csoportunk egyik kíváncsiskodó tagjának. A turista úgy próbálta Kurtyukov szívességét meghálálni, hogy városnézés után borravalót csúsztatott a zsebébe. Kurtyukov azonban nagyon meglepődött és turistánk unszolására sem fogadta el a neki szánt 5 rubelt. - Emléktárgyat, egy-egy jelvényt vagy képeslapot szívesen elfogadok, pénzt azonban nem — mondotta határozottan, megalkuvást nem tűrően. Csoportunk tagja kissé megszégyenülten vette vissza a borravalónak szánt pénzt, s az esetet még hazajövet is emlegette. Mi akkor is, meg most is arra gondoltunk, Kurtyukov egy a sok közül. Milyen jó lenne, ha példáját nálunk is többen követnék. Szórakozás Egyik nap elhatároztuk, nem fekszünk le a szokott időben, hanem elmegyünk megismerni Kijev éjszakai életét. A nappalról már tudtuk, hogy noha az emberek ugyanolyan koránkelők, mint nálunk, a városi élet tulajdonképpen csak 10-től kezdődik. Tízkor nyit a legtöbb üzlet s ekkor indul meg az igazi nagyvárosi forgalom. A mulatók éjfélkor zárnak, úgyhogy szórakozásra az éjfél előtti órákban kerül sor. A vendéglők és a szórakozóhelyek zsúfoltabbak mint nálunk. A legtöbb bejáratnál tábla jelzi, hogy minden hely foglalt. A vendégek nem adják egymásnak a kilincset helyet keresve, hanem illedelmesen megvárják, míg valaki távozik s csak azután mennek beljebb. Mi a Vörös Hadsereg Művelődési Házát látogattuk meg, ahol kulturális műsorral egybekötve táncmulatságot rendeztek. A teťem itt is zsúfolásia megtelt. Többnyire fiatalok szórakoztak, szépen, minden dicséretet megérdemlően. Táncaik ízlésesek, könnyű lejtésűek voltak. A város éjfél után elcsendesedett, a parkokban azonban még sok sétáló és pihenő embert láttunk. Utazás Kijevben sokkal gyorsabban járnak a villamosok és trolibuszok, mint nálunk. Ezen azonban egy cseppet sem lepődtünk meg. A városban a legtöbb utca sokszorta szélesebb, mint a mieink, a gyors és zavartalan közlekedésre így megvan minden lehetőség. Figyelmünket két dolog ragadta meg: a rend és a jegyváltás. A megállóknál - noha gyakran 50 —100-an várakoztak -, sorba álltak az emberek s a járműre mindenki az érkezés sorrendjében szállt fel. Az utasok se lábtaposás, se könyöklés révén nem igyekeztek megelőzni egymást. Aki nem válthatott jegyet felszálláskor, szomszédja által továbbíttatta a pénzt a kalauznak, aki hasonlóan küldte vissza a jegyet. A jegypénzt senki sem igyekezett „megtakarítani". • * * Mindössze néhány napot töltöttünk Ukrajna fővárosában, de e néhánv nap alatt sok minden megragadott. Mindent felsorolni is lehetetlen. Meg kell azonban jegyeznünk: a szovjet emberek rendkívül egyszerűek, kedvesek, előzékenyek. Mindanynyiukon látható az új rendszer nevelő hatása. Sok emberrel beszéltünk. de ezek közül csak néhányan voltak párttagok. A párttagságról mindannyian tisztelettel beszéltek s a legtöbben pártonkívüli bolsevikoknak nevezték magukat. Balázs Béla Az Unesco kiadásában megjelenő Jndex Translationum adatai szerint évről évre emelkedik a könyvfordítás 5 evrol evre emelkedik a konyvtorüitaSDore az ember — hát nincs hatalmas SQk szäma A f

0r

dí

tá

Sok majdnem I ľogy yc" .l'T°í za

6po

ár

S

nhu.l .!.«., I háromnegyed része_ szépirodalmi mű. ^ beszórva pusztát s óceánt is? ! § Dőre az ember — hát nincs hatalma § fc sors-szárnyat tárni, mely ott feszül, i i hol megálmodott jövőnk alapja, ^ S s hol nem lesz már többé egyedül? i S S )ysfŕSSSSsrsrss/sr/Y/wsss//*s*'fssrmssffS4's>! Az 1958-as esztendő adatai szerint, csak úgy mint az előző években, a Szovjetunió van az első helyen a lefordított művek számát tekintve. 4458 müvei. Az USA 953 fordítással, Anglia 971 és Franciaország 1324 fordítással szerepelnek a kimutatásban. A legtöbb fordítást évek óta Lenin müvei érték el, második helyen ezúttal Shakespeare müvei szerepelnek. Henryk Sienkiewicz világszerte híres regénye, a Quo vadis megjelent japán nyelven Mikuszowska fordításában. Az ismert amerikai író, Albert Maltz, Krakkóban gyűjt anyagot készülő új regényéhez, A regény témája az auschwitzi haláltábor. \pDMÜMR(3L

:fS! Bábi Tibor: Vándormadár Bábi Tibor harmadik verseskötetének címe: Vándormadár. Ez a névadás ráhibázva vagy szándékosan találó, mert a költő életszemléletének nézőpontját, fókuszát jelzi. Repülés és menet közben érzékelt jelenségek költeményekbe foglalása ez a kötet. Nem a méla szemlélődés indítja útjára a verset, hanem a költői szemszög változásai, a mozgás. Ez erény, de egyben árnyék is. Erény annyiban, hogy a menetközben látottak költői rögzítése, légkör- és hangulatváltozásai tematikailag frissítik, Színesítik a kötet amúgy is komor alaptónusait. Árnyék és nehezék olyan értelemben, hogy meglazul a kötet összképe. A Vándormadárnak Bábi eddigi köteteivel ellentétben nincs egysége. A versek nagyrészét határozott célratörés, az egyes témák racionális kifejezésére való törekvés jellemzi ugyan, de laza az egyes ciklusokat egybemarkoló gondolati láncolat. A vándormadár keret-ciklussal kezdődik és zárul (Utak vándora te, Hogy testvérek legyünk). Az itt közölt versek egyéni érzésmotívumokat, valamint közösségi tárgyú gondolatokat hoznak. Voltaképpen ezekkel a költeményekkel kapcsolódik ez a kötet az előző (Hazám, hazám) témavilágához és légköréhez. Ez a két ciklus Bábi költészete folytonosságának bizonyítója. Sajnos az említett ciklusokban a költemények művészi színvonala nem haladja meg az előző korszak hasonló témájú verseinek értékét. Bábi harmadik kötetének magvát a Régen írtál, nem üzentél, Vándormadár, Heremag, Farkas jár közelben és Kell a szerelem című ciklusok teszik. E ciklusok tárgya túlnyomóan a falu, a falusi ember. Pontosabban: a parasztvilágban végbemenő korszakos változások, s az ebből adódó emberi problémák, helyzetek, jellemvonások költői ábrázolása. A forma, ahogy Bábi mindennek hangot ad, a költészet jelenlegi viszonyai között meglehetősen szokatlan: balladák, balladisztikus jellegű versek. Másszóval: a költő hagyományos epikai elemeket, tradicionális epikai formát használ mai életérzések kifejezésére. Sokakból éppen ez váltotta ki a legnagyobb megrökönyödést: hogy lehet a modern líra századában előhozakodni olyan ósdi műfajjal, mint a ballada.? S egyáltalán, az atomkorszak költészetében mit keres az epikai elem? Hol van már Arany János költészete balladáival és balladás korszakaival? Ez visszalépés, lemaradás, konzervativizmus. Hol él ez a Bábi? Mindezt oly jogosnak vélt felháborodással kérdezik és sorolják egymás után, mintha azt mondanák, hogy került a csizma az asztalra? Sajnos, az ilyen és ehhez hasonló érvelés közben figyelmen kívül hagyják, hogy Arany János óta József Attila, Neruda és Wolker is írt balladát. Az epikai elem és az epikai forma a lírában nem lehet kordivat, vagy költői hóbort, hanem az életjelenségek kiváltotta költői szükséglet. Bábi szándéka ez: a mai falu parasztjának életérzését kifejezni egy klasszikus költői műfajjal, a balladával. Létező és szemünk előtt alakuló érzésvilág tradicionális köntösben: ez a Vándormadár műfaji alapvonása. S ebből adódik a viták, a kételyek, érvek és ellenérvek alapkérdése: lehetséges-e korszerű tartalomnak és múltbéli kifejezési formának ilynemű társítása? A tradíció, a tradicionális kifejezési forma nem lehet sem öncél, sem végcél. Felújításának csak úgy van értelme, ha a jelenkor költészete túlhaladja azt: csak kiindulási alapul, költői rajtvonalként fogadható el. A tradíció kötelez ugyan, de nem lehet a fejlődés kerékkötője. A balladai forma igénybevétele tehát nem elégedhet meg az utánzással, hanem költészetünk kibontakozását, továbbfejlődését kell termékenyítoen szolgálnia. Bábi esetében elsősorban az a kérdés, van-e objektív társadalmi oka a kisepikai költői forma, nevezetesen a ballada mai használatának? Szerintem igen. Nézzük az élettényeket: a szövetkezetesítés szociális tartalma: a falusi életmód forradalmi megváltozása. Ennek az átalakulásnak egyik jellemző vonása, hogy történelmileg aránylag rövid időn belül játszódik le. Köztudomású dolog, hogy a hagyományos paraszti életformának ilyen gyorsütemű, forradalmi átváltozása nem volt és nem lehetett zökkenőmentes. Sok tragikus alaptónusű helyzetet, érzést, hangulatot, gondolatot szült. Az ősi parasztvilág bomlása törvényszerűen magában hordja a tragikus elemet is. Viszont a falu szocializálása nem a parasztság megsemmisüléséhez, hanem felemelkedéséhez kell vezessen: a kollektivizálás tehát tartalmában és végcéljában optimista, humánus. Ebben a folyamatban alakuló, mozgásban levő érzésállapotokkal találja magát szemben az író. Ez pedig azt jelent;, hogy az „elveszik a vagyonom" fájlalása átmeneti érzésállapot. Általánosítva, a falusi átalakulás parasztemberének életérzése változó, alakuló érzések és gondolatok összessége. Itt egyszerűen nincs arra idő, hogy egy-egy érzés megkövüljön és az élet lényegévé váljon. A parasztember lelkivilágát ebben a folyamatban nem az egyetlen nagy érzés, hanem az érzések kavargása, láncolata, komplexuma uralja. Ebből következik, hogy a tragikum nem lehet minden mást kizáró életérzés, hanem csupán része, mozzanata lehet annak. A parasztembernek fáj az „enyém", de a falu nem hal meg. A hagyományos falusi életforma fájlalása megtörik a jelenen, szükségszerűen a mához hasonul. A régi világ egyénének helyzete vagy érzése csak addig hat tragikusnak, míg nem kerül túlsúlyba egy közösség életében a haladottabb,'magasabbrendü életforma. Amint ez megtörténik, a paraszti gondolkodás görcsös ragaszkodása a „volthoz" már komikusnak, nevetségesnek is tűnhet. Kissé talán furcsának hat, de a dél-szlovákiai falvakban ez a folyamat oly gyors, hogy a tragikus életmozzanatokkal együtt terem a nevetséges helyzetek egész sora. A szövetkezeti falvakban az olyan parasztfigura, aki egyetlen féltve őrzött lovának az árokpartról vagy a közösből lopkodja a takarmányt, elszomorítónak, de egyben nevetségesnek is tűnik: tragikomikus. Bábi ennek a helyzetnek elsősorban tragikus mozzanatát hangsúlyozza. Következésképp Bábi közösségi témájú balladái egyrészt a falusi átalakulás realitását tükrözök, másrészt hiányra Is figyelmeztetők. Kétségtelen, hogy a falusi élet igazsága fogalmazódik meg ezekben a költeményekben, de csak részigazsága. Bábi balladisztikus hangulatú költeményeinek van egy ismétlődő szerkezete (Balogh Balázs, Vén Kovács Dömötör, Inkább igazítom). Komor és tragikusan ható érzéseket egy-egy életszerűbb, fénnyel telibb helyzettel próbál feloldani, mintegy rávilágítva a mai élet erősödő jelenlétére is. Más tartalmú versben talán nem, de balladában az ily módon felderített pillanatok számomra legalább is hozzáírtnak, odabiggyesztettnek hatnak. A balladai történés nem jut el belső logikájánál fogva a végkifejlésig, hanem egy külső helyzet jelölésével lezárul. Az embernek az a benyomása, mintha a balladák nem lennének végigmondva. Igy a közösségi témájú balladák mélységét egy-eg.v állapot jelzése, tényrögzítés, érzés- és helyzetregisztrálás helyettesíti. Nem tudom, nem hiszem, hogy a ballada hagyományos formájának ez lenne a mai, a modern megfelelője. Igaz, hogy a kötet epikus-drámai jellegű alkotásai az élet igazságát vajúdóan kereső költőre vallanak. Igaza van Bábinak abban, hogy a falusi életforma átváltásának tragikus elemei szinte törvényszerűen találkoznak a ballada műfaji vonásaival. Viszont nem lehet elfogadni a balladisztikus hangulatú költemények sajnálkozó nosztalgiáját. A költői magatartás helyenként, mintha fájlalná az ősi paraszti rend letűnését. Úgy érzem, hogy Bábinál a tragikus elemek ismétlődő visszatérése kimondatlan kétséget is leplez: Vajon az ősi parasztvilág alkonya nem jelenti-e majd a nemzeti tudat szétfoszlását is? Nem lehet ezt elhallgatni, mert minden tragikus alaptónusú életérzés illúziók „virrasztóját" jelzi. A Vándormadár című ciklus költeményeiben tovább hullámzik a balladai komorság, azzal a különbséggel, hogy a témakör már egyénibb, magánjellegűbb érzésállapotot tükröz. A költői szemlélet lényegesen szűkebb körre korlátozódik. Ebből következően az ábrázolás itt mélyebb, lélekbe hatolóbb, tömörebb. S az eredmény: műfajilag érettebb, igazibb balladák (Vándormadár, Ács Júlia, Bolond Kata). Szinte frissítően hatnak a „Heremag" ciklus költeményei, mert a balladák sötét alaptónusa kivilágosodik, megenyhül. ízes helyzet — és életképeivel Bábi itt kerül legközelebb a falusi élet reális alakjaihoz. (Mint a tapló. Fura elnök, Seres Ádám, Heremag). Témájánál fogva idetartozik még a Farkas jár közelben című ciklus néhány erkölcsi magatartást példázó jellemképe is (Vilmi bácsi, Már nem is átkoz? Csak idős asszony vagy.) Kedves kis csokorként díszeleg a Kell a szerelem ciklus, amelyben a költő a szerelem vágyásának és akarásának ad hangot. A Vándormadárban ábrázolt érzések, helyzetek költői adekvációiról lehet vitatkozni. Bábi kötetének puszta ténye a kérdések egész sorát hordja magában, többek között azt is, hogy kinek és hogyan írni? Ebben a kérdésben tulajdonképpen egész irodalmunk hatóerejének mikéntje és szüksége fogalmazódik meg. Ezzel nem akarom Bábit igazolni, mert az objektív szükséglet még korántsem jelent objektív művészi értéket. De igaz, hogy a kinek és hogyan írni kérdésre Bábi az élet igazságának szenvedélyes keresésével, a mindenki számára hozzáférhető költői formák kutatásával, illetve alkalmazásával válaszol. A Vándormadár tehát összegezve nem költői végszó, nem teljes és nem egyetlen igazság, hanem egy lehetőség bizonyítása. DOBOS LÁSZLÓ XJ

ŤJ SZÓ 6 * 1960. szeptember 14.