Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-24 / 266. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 196Pi szeptember 24. szombat 50 fillér XI. évfolyam, 266. szám Csehszlovákia dolgozói egyértelműen támogoftók o szovjet békejavoslotokot Hazánk dolgozói nagy figye­lemmel kísérik az ENSZ közgyű­lésének ülését. Már a közgyűlés megkezdése előtt sok ezer hatá­rozatban adtak kifejezést feltétlen békeakaratuknak, valamint annak, hogy egyértelműen támogatják a Szovjetunió általános és teljes le­szerelésre tett javaslatait. E napokban a kelet-szlovákiai bystrai cementgyár dolgozói hatá­rozatukban felszólítják az ENSZ-t, fogadja el az általános és teljes le­szerelésre irányuló szovjet javasla­tokat. Ugyanakkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik öt­éves terv feladatait a cementgyártás terén 108 ezer tonnával növelik és a mezőgazdaság számára 12 ezer tonna őrölt trágyameszet termelnek. Az ENSZ közgyűlésének ülését nagy figyelemmel kísérik az észak­morvaországi kerület dolgozói is. Határozataikban kifejezik békevágyu­kat, de ugyanakkor elítélik az ameri­kai hatóságoknak a szocialista és haladó államok küldötteivel szem­ben tanúsított módszereit. A kar­vinai Csehszlovák Hadsereg Bányá­ban a dolgozók élénken megvitatják e nagy jelentőségű ülést. Viktor Ko­walski bányász a következőket mon­dotta: „Látható, hogy milyen sú­lyuk van a szovjet békejavaslatok­nak, hisz az amerikai uralkodó kö­rök arra törekednek, hogy nemzetük a lehető legkevesebbet tudjon meg e javaslatokról." A sninai Vihorlát dolgozó női ha­tározatukban elítélik a nyugatnémet militaristákat és követelik, hogy a vitás problémákat békés úton oldják meg. „így teljesülne az egész világ anyáinak az a vágya, hogy gyerme­keink ne ismerjék meg a háború borzalmait." A Szérumok és Oltó­anyagok Intézetének dolgozói hatá­rozatukban a következőket írták: „Meggyőződésünk, hogy valamennyi ország és világrész békeszerető em­berei maradéktalanul támogatják a Szovjetunió vezette szocialista or­szágok képviselőit abban, hogy egy­szer s mindenkorra győzzön a béke az egész világon." Előkészületek a csehszlovák-szovjet barátsági hónap ünnepségeire SZEPTEMBER 23-ÄN, PÉNTEKEN ÖSSZEÜLT PRÁGÁBAN A CSSZBSZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, HOGY MEGTÁRGYALJA A NAGY OKTÖBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 43. ÉV­FORDULÓJA ÉS A CSEHSZLOVÁK­SZOVJET BARÁTSÁGI HÖNAP ÜN­NEPSÉGEIRE VALÓ ELŐKÉSZÜLE­TEKET. A fő bészámolót Jozef Tokár, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának ve­zető titkára tartotta. Hangsúlyozta, hogy a szovjet hadsereg által tör­tént felszabadulásunk 15. évében im­már tizedszer tartjuk meg a cseh­• • • • • • • szlovák-szovjet barátsági hónapot, amely a Szovjetunióhoz fűződő meg­ingathatatlan barátságunk nagy manifesztációja lesz. Az imperialisták háborús előkészületeivel és az ENSZ folyamatban lévő ülésszakával kap­csolatban rámutatott a Szovjetunió békés igyekezetére, és arra, hogy Csehszlovákia dolgozói a szovjet nép­pel közös békefronton állnak. A cseh­szlovák-szovjet barátsági hónap ün­nepségei az idén „baráti egységben a szovjet néppel a békéért, a szocia­lista haza felvirágzásáért" központi jelszó jegyében zajlanak le. • ••••••••• A Keletszlovákiai Kohómű építői ezekben a napokban arra töreked­nek, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta lemaradást behozzák s az év vé­géig terven felül még tízmillió korona értékű munkát végezzenek el. A köz­ponti mechanizációs-műhely építéséhez szükséges nehéz épületelemeket a helyszínen gyártják. Képünkön Jozef Paulišin munkacsoportja látható. (J. Kočiš - CTK - felv.) SZABADSAGOT ÉS FÜGGETLENSÉGET MINDEN GYARMATI NČPNEK! Oldjuk meg az általános leszerelés problémáját! Nyikita Szergejevics Hruscsov beszéde az ENS Z-közgyűlés általános vitájában | Az ENSZ közgyűlése pénteken folytatta az általános vitát. Az ülést Boland ír küldött időszámí tásunk szerint 15,40-kor nyitotta | meg. A pénteki ülésen zsúfolásig megtelt a terem, mert mindenki hallani akarta Hruscsov elvtárs bejelentett beszédét. Az ülés meg­t nyitása után Nkrumah ghanai köztársasági elnök szólalt fel elsőnek. Utána Hruscsov elvtárs mondotta el beszédét. ELNÖK ÜR! TISZTELT KÜLDÖTTEK! Ügy vélem, aki fellép e szónoki emelvényre és körültekint a terem­ben, tudja, milyen fontos és fele­lősségteljes gyülekezethez beszél. Nem gyűlhetnek össze az államok képviselői felelősségteljesebb talál­kozásra, mint éppen a mostani, me­lyet nem hiába neveznek az Egye­sült Nemzetek közgyűlésének. Nem szükséges, hogy magyarázgassam a szervezet elnevezésének értelmét. Ám két szót szeretnék kihangsúlyoz­ni: „Egyesült Nemzetek". E terem­ben sok nép van képviselve. Fontos, hogy ne csak e helyiség falai, ha­nem az emberiség fennkölt érdekei­nek közössége is egybefűzze őket. Ma már csaknem száz állam kép­viselői jöttek itt össze a legfonto­sabb nemzetközi kérdések megvita­tására. Csakhamar az ENSZ új tag­államainak küldöttei is helyet fog­lalnak köztünk. E terem falai úgy­szólván kitágulnak, hogy még több ország és földrész férhessen el. Fo­gadjuk örömmel ezt az eseményt, mert hisz azt akarjuk, hogy valóban minden állam képviselve legyen az ENSZ-ben. Természetes, hogy gondolataink ma arra összpontosulnak, ami leginkább izgatja és nyugtalanítja az embe­riséget. Lehet, hogy itt a maga sok­oldalúságában tűnik elénk a világ, természetesen minden ellentéte is megmutatkozik. Osztályrészünkül ju­tott, hogy az emberiség fejlődé­sének legviharosabb, de ugyanakkor legszebb korában éljünk. A jövő em­berei irigyelni fognak bennünket. Sok minden összeomlott, amit még nem is olyan régen egyesek rendít­hetetlennek és öröknek tartottak, egyszerűen azért, mert túlélte ko­rát. Az új, a haladóbb és igazságo­sabb megszilárdult. Korunk az em­beri társadalom létformái kitartó megújításának, a természet erői ura­lására, a társadalom haladóbb szel­lemű berendezésére irányuló óriási méretű szárnybontásnak a kora. Ám annak ellenére, hogy a XX. század­ban élünk, még mindig szembetűnők a letűnt századok maradványai, csö­kevényei, sőt a barbárság marad­ványai. E kornak egyik fő vonása és lényege a hajdan elmaradt, elfelej­tett és elnyomott népek felébresz­tése. Századunk a szabadságharc száza­da. A népek lerázzák vállukról az idegen rabigát. A népek emberhez méltó életet akarnak élni s ilyen életért küzdenek. Sok ország és sok földrész már győzött. De megelégedhetünk-e eny­nyivel, amikor tudjuk, hogy még tíz meg tízmillió ember sínylődik gyar­mati igában. Ez történik abban a korban, me­lyet a nagy és ígéretteljes tudomá­nyos felfedezések korának neveznek. Emberi ész és kéz alkotta a földet körülrepülő űrhajót, mely már boly­gónk határain túl messzire képes szállítani az embereket. Széthasítot­tuk az atomot és a fehérjesejt mé­lyére hatolunk. Csodálatos gyorsa­sággal mozgunk a földön és a föld fölött s ismeretünk határai úgy ki­tágultak, hogy magunk is csodál­juk. Ügy tűnhet, hogy a mi világunk­ban minden gyönyörű. De ki állít­hatja egyidejűleg azt, hogy a mi világunk már teljesen és jól beren­dezett, hogy nem ismer nyomort és Ínséget. Gondolkodjunk el ismét afelett, hogy az ENSZ adatai szerint különböző világrészeken százezrek éheznek vagy nem jutnak elegendő táplálékhoz. A mi világunk még nem szabadult meg a jövő rettegésétől, látja, milyen veszélyt jelent a világ katonai csoportosulásokra osztása és az egyre növekvő lázas atomfegy­verkezés. Az emberi lángelme nagy vívmányai egyaránt felhasználhatók az emberiség javára vagy kárára. Nehéz választás előtt állunk. Minden gondolkodó ember eltöp­reng azon, mit ad az embereknek a tudományos haladás, mit nyújt nekik a nagy huszadik század? Egyesek helyesen azt mondják, hogy a kor­látlan lehetőség újabb távlatait nyi­totta meg a világ előtt az anyagi javak bőségének megteremtésére és az emberi szükségletek általános kielégítésére. Mások épp olyan he­lyesen rámutatnak arra az óriási technika ismeretei nemcsak ezt a nemes célt szolgálhatják, hanem el­sősorban szörnyű romboló eszközök gyártására szolgálhatnak. Ma felhal­mozva hevernek e pusztító eszközök. Viszont azért gyártják őket, hogy egyszer működésbe hozzák. A derUlátók és a borúlátók viszá­lya — ez a mi mai valóságunk. E valóság fő jellegzetessége a köl­csönös nemzetközi kapcsolatok két egy része — a monopolisták és mi­litaristák maroknyi csoportja ki­vételével — nem háborút, hanem békét és csak békét akar. Éppen ezért, ha a népek aktívan küzdeni fognak a militarista, monopolista kö­rök kezének megkötéséért, biztosít­ható lesz a béke. Más lehetőség nincs is. Hisz az életet nem lehet egyszerű mértani képletekbe szorítani, az élet a béke­szerető népek reális erejere, az em­beriség túlnyomó többségének me­leg rokonszenvére és támogatására épül. • A béke és a nyugalom győzelmé­nek nevében, a béke és a népek biztonsága szolgálatában alakult meg NY. SZ. HRUSCSOV ÉS A. GRQMIKO AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS ÜLÉSTERMÉ­BEN. irányzatának, két irányvonalának harca. Természetesen most nem fog­lalkozom a társadalmi rendszerek különbségeivel, mivel a népek és államok lehetősége és kötelessége, hogy megoldják belső életük kérdé­seit. A kölcsönös nemzetközi kapcsola­tok vitás és bonyolult irányvonala nem ma és nem is tegnap alakult ki. A világeseményekkel kapcsolat­ban elfoglalt két álláspont már az első háború utáni években szembe­tűnően megmutatkozott. Az egyik irányzat a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a lázas fegyverkezés beszüntetéséhez, a nemzetközi együttműködés kibontakoztatásához s ahhoz vezetett, hogy a háborúkat kizárják a társadalom életéből. Mi­lyen nemes és nagyszerű irányzat. Hisz az ember az igazság győzel­méért él a világon. Van azonban egy másik irányzat is s nincs jogunk, hogy elhallgassuk. Ez a hidegháború szításának irány­zata, mely a fegyverek feltartóztat­hatatlan halmozására, a nemzetközi együttműködés pilléreinek aláásására vezet, melyből veszélyes következ­mények származnak. A kölcsönös nemzetközi kapcsola­tok két irányzata már régóta küzd egymással. Míg azonban a mértanban két párhuzamos vonal sohasem talál­kozhat egymással, nemzetközi ügyek­ben ez a két irányvonal találkozhat s ha ez bekövetkezik, szörnyű pillanat lesz. Tíz vagy 15 évvel ezelőtt alig­ha láthatta volna előre valaki a nem­zetközi politika két irányzata harcá­nak eredményét. Ám 1960-ban, abban az évben, amelyben most élünk, csak a vakok nem látják, hogy egyre határozottab­ban és szembetűnőbben gyökeret ver a népek többségének gondolatá­ban a béke megőrzésének szükséges­ségét valló nézet. A világ népei, munkások és parasz­tok, az értelmiség és a burzsoázia (Képtávirón érkezett) az Egyesült Nemzetek Szervezete. Reméljük, hogy a közgyűlés jelenle­gi ülésszakán hozandó határozatok közelebb visznek bennünket az eaész emberiség céljához — a békéhez és az igazságossághoz. Nincsenek nemesebb feladatok azoknál, amelyek az ENSZ előtt áll­nak. Az ENSZ rendkívül fontos ha­tározatokat hozhat az új háború veszélyének elhárításáról, a népek törvényes jogainak és biztonságának védelméről, elősegítheti az eredmé­nyes nemzetközi együttműködés megteremtését. Az a tény, hogy számos államot az egyes országok vezető államférfiai képviselnek, azt bizonyítja, hogy igen komoly és kiéleződött problémákat terjesztettek megvitatásra az ülés­szak elé. Tisztelt küldöttek! Megkezdtük az összes népeket érintő problémák tárgyalását. Az ENSZ lehetőségei most kibővültek s ily módon e szervezetre háruló fele­lősség is kibővült. Már említettem, hogy fiatal, független afrikai államok nagy csoportjával gyarapodott az ENSZ. Örülök, hogy a szovjet nép nevében lelkesen, őszintén és szívé­lyesen üdvözölhetem az ENSZ taa­jává felvett államokat, tolmácsolha­tom jókívánságainkat s felvirágzást kívánhatok nekik. A szóban forgó államok képviselői­nek útja nem volt könnyű. Ezeknek az országoknak népei elnyomatásban, nyomorban és ínségben szenvedtek. Kitartó függetlenségi és szabadság­harc után jöttek közénk és annál szívélyesebben üdvözölhetjük ma őket. Azt mondjuk, hogy mint ENSZ­tagok elfoglalták törvényes és jogos helyüket. A gyarmaturalom igáját lerázó or­szágok óriási és tevékeny békeerőt képeznek. Mától kezdve a fiatal af­rikai és Földközi-tengeri államok is hozzájárulnak az ENSZ előtt álló komoly és bonyolult ügyek megoldá­sához. 1. El kell ítélni és be kell szüntetni a háború előkészítésének és a népek felségjogai megsértésének politikáját Már egy évvel ezelőtt alkalmam I tekezlet megtartásában. Bizonyos ha­volt beszélni e szónoki emelvényről. ' ladás történt az atom- és hidrogén­Abban az időben a nemzetközi helv- fegyverkísérletek beszüntetéséről zet enyhülésének nagyon igéretteljes távlatai rajzolódtak ki az emberiség előtt. Kibővültek az egyes országok felelős államférfiainak kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Meg­kezdte munkáját a leszerelési tizes Veszélyre, hogy a tudomány és a bizottság. Megegyeztünk a csúcsér folytatott tárgyalásban. Mindez nagy reményeket ébresztett az emberek szívében. Senki sem tagadhatja, hogy a Szov­jetunió erejét nem kímélve azon volt és azon van, hogy a nemzetközi kap­csolatok továbbra ls kedvező iránv­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents