Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-21 / 263. szám, szerda

Kommunista sajtónk a proletár nemzetköziség zászlóhordozó ja MA, AMIKOR A SAJTÓ NAPJÁN a kommunista sajtó fennállásának 40 éves évfordulóját ünnepeljük, Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi lapja, a Rudé právo és Szlovákia Kommunista Pártja központi sajtószerve, a Pravda mellett meg kell emlékeznünk a párt magyar nyelvű központi sajtőszervéről is, a kassai Munkás-ról, azaz a későbbi Munkásról, amelynek utóda Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja, a mi lapunk, az Üj Szó. Meg kell emlékeznünk azért, mert 40 évvel ezelőtt, amikor a cseh és szlovák proletariátus forradalmi mozgalma életre hívta a Rudé právot és a Pravda chudobyt, a Kassai Munkás, mint a szociáldemokrata párt kelet-szlovákiai hivatalos magyar közlönye az állandóan erősödő forradalmi munkásmozgalom hatására a marxista baloldalhoz csatlakozott s éppúgy, mint a Rudé právo és Pravda chudoby, annak harcos szószólója lett. Szlovákiában akkor a Kassai Munkáson kívül még három magyar nyelvű munkáslap jelent meg: a bratislavai Népszava, a lučeneci Népakarat és a nitrai Testvériség. Ezt a négy lapot a szociáldemokrata párt adta ki, de ezek is csakhamar csatlakoztak a szociáldemokrata párt forradalmi szárnyához, a marxista baloldalhoz és még a kommunista párt megalakítása előtt a magyar munkások és a széles néptömegek izzó lelkű ébresztői lettek. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után egybeolvadtak a Kassai Munkással, amely a párt egyedüli magyar nyelvű hivatalos sajtóorgánuma lett. Ezért emiitjük ezt ma, mert hangsúlyozni szeretnénk azt a fontos tényt, hogy a marxista baloldalt már akkor, 40 évvel ezelőtt a forradalmi marxista eszme hatotta át s a proletár nemzetköziség szellemében helyesen értelmezte a nemzetiségi kérdést, azaz azt, hogy a munkásosztály nemzetiségre való tekintet nélkül csak egységes erővel képes sikeresen küzdeni a burzsoázia uralma ellen, a munkásosztály győzelméért. Vitathatatlan, hogy elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ösztönözte a cseh, szlovák, német, magyar és ukrán munkások egységes forradalmi kiállását. Azonban ebben nem kis érdeme van a forradalmi sajtónak is, mely még a kommunista párt megalakulása előtt helyes utat mutatott a szociáldemokrata párt tagjainak és a munkásságnak, megmutatta a burzsoázia elleni harc forradalmi útját. Megmagyarázta, hogy ha a munkásosztály valóban győzelemre akarja juttatni ügyét, úgy meg kell alakítania az új típusú igazi munkáspártot, a kommunista pártot. A magyar munkások körében ezt a feladatot a Kassai Munkás töltötte be, mely mindig a Rudé právo példája után haladt, elismerve ezzel a központi vezetés szükségességét. EZ TETTE LEHETŐVÉ, hogy mindenkor helyesen és idejében tájékoztatta a magyar munkásságot az egész ország és elsősorban a cseh dolgozók harcáról. A Kassai Munkás a Rudé právo után nyomban nyilvánosságra hozta a Kommunista Internacionálé 21 pontját, amelyeknek elfogadása volt a feltétele annak, hogy a marxista baloldal a kommunista család, a Kommunista Internacionálé tagja lehessen. A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság megdöntése után a magyar munkások — akik már saját tapasztalataikból ismerték a munkás- és paraszthatalom előnyeit — rendkívül nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a cseh munkásosztály harcos, forradalmi fellépésének minden hírét. A magyar forradalmi sajtónak nagy érdeme, hogy a Csehszlovákiában élő magyar dolgozók érdeklődését Prágára, tehát a cseh munkásosztály forradalmi harcának közponjára tudta irányítani, nagy gyűlöletet szított a magyarországi horthysta rendszer ellen s ezzel elmélyítette a magyar, a cseh és a szlovák dolgozók szolidaritását és harci összefogását. Az itteni magyar forradalmi sajtó jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1921 májusában, a CSKP megalakulása után köztársaságunk magyarlakta területén jóformán valamennyi szociáldemokrata pártszervezet a tagság döntő többségének határozatára a kommunista párthoz csatlakozott és így a szociáldemokrata párt szervezetei ott teljesen megszűntek létezni. A Ka'ssai Munkás - csakúgy mint a Rudé právo és a Pravda chudoby i— a CSKP megalakulása után a kommunista párt lapja lett és a CSKP KB vezetésével megalkuvást nem ismerve küzdött a marxizmus eszméinek győzelméért. Az osztályharc akkori fő feladata - amint azt a kommunista sajtó állandóan hangoztatta — a köztársaság valamennyi nemzetiségű dolgozóinak jobb életéért, a munkások testvéri egységének megírta: DÉNES FERENC szilárdításáért, a cseh, a szlovák, a német és a magyar burzsoázia, a kizsákmányolás és az elnyomás ellen , vívott harc volt. Ugyanakkor a munkásosztály arra is törekedett, hogy a proletariátus körében elmélyítse az első munkás-parasztállam iránti rokonszenvet, Szovjet-Oroszország védelmére mozgósítson az imperialista hatalmak cselszövéseivel szemben, amikben az akkori burzsoá Csehszlovák Köztársaság igen szennyes szerepet játszott. A KOMMUNISTA SAJTÖNAK a párt vezetésével sikerült mély rokonszenvet ébresztenie Szovjet-Oroszország iránt a proletáriátus soraiban és hatalmas szolidaritási akciókat szerveznie védelmére. A párt és sajtója megedződött ebben a harcban. A burzsoázia szovjetellenes ármánykodásai ellen, a fiatal szovjet állam elismeréséért és a diplomáciai kapcsolatok felvételéért vívott küzdelemben egyesültek a különböző nemzetiségű munkások. Igazi internacionalista öszszefogás volt ez. Ma sokan csodálkoznak, hogyan lehetett akkor jól, mondhatjuk mesterien szerkeszteni a kommunista lapokat. A válasz rá egyöntetű: minden kommunista újságíró egyben aktív pártfunkcionárius volt, tehát fejlett elvtárs, aki bárminő tisztséqben megállta a helyét. Mint újságírók rendszeresen látogatták a kommunista üzemi sejtek, a falusi pártszervezetek gyűléseit, gyújtó hatású, a burzsoá rendszer ellen lázító szónoklatokkal léptek fel a nyilvános gyűléseken. Tapasztalt pártfunkcionáriusok voltak, akik naponta kapcsolatban álltak a dolgozókkal. Ezzel magyarázható, hogy pártunk és sajtónk olyan szerkesztők és munkatársak nevével büszkélkedhetett és büszkélkedhet, mint Klement Gottwald, Jan Sverma, Julius Fučík, Edo Urx, Peter Jilemnický, Major István és mások, akiknek cikkei nemcsak a Rudé právo, a Pravda, hanem a magyar Munkás gyöngyszemei is voltak. A magyar sajtóban mindenkor a legnagyobb örömmel közöltük írásaikat s alkalomadtán ma is örömest közöljük nemcsak az ő műveiket, hanem rajtuk kívül a cseh és szlovák nemzet más haladó szellemű és forradalmár íróinak, költőinek alkotásait, pl. Neumann, Wolker, Olbracht, Fraňo Kráľ, Majerová, és mások műveit. Mindig a magunkénak tartottuk és tartjuk őket s éppúgy, mint az első köztársaság idején, ma is érdekünk, hogy a magyar dolgozók a hazai magyar haladó szellemű íróinkon és költőinken kívül az előbb említetteket is megismerjék, mert bátran tekinthetjük őket pártunk színe-javának. NAGYON BÖLCS INTÉZKEDÉSE volt a pártnak, hogy 1925-ben a Pravda chudoby vrútkyi szerkesztőségét és a Munkás košicei szerkesztőségét Ostravában, majd később Bratislavában, a párt szlovákiai vezetőségének székhelyén összpontosította. Ezzel biztosította a szlovákiai kommunista sajtó egységes irányítását, a szlovák és a magyar kommunista sajtó legszorosabb együttműködését. Ez egyszersmind a gottwaldi bolsevik szárny megerősítését jelentette Jílek és Bolen likvidátoraival és opportunistáival szemben. A szlovákiai kommunista sajtó a párt bolsevizálódásakor egyöntetűen Klement Gottwaldnak a bolsevik irányt képviselő vezetősége mellé állt. A Kassai Munkás, majd a Munkás következetesen küzdött a magyar nacionalizmus, irredentizmus ellen, — mint ahogy a Pravda chudoby és a Pravda is kezdettől fogva elszántan harcolt a ludák nacionalizmus ellen — és a proletár nemzetköziség szellemében nevelte a munkásosztályt. A cseh, a szlovák, a magyar és a többi nemzetiségű proletariátus harci egységének szükségét hirdette és következetesen leleplezte a nemzetiségi uszítást, a burzsoázia alattomos politikáját. A Pravdával egyetemben nemcsak azzal küzdött, hogy helyesen magyarázta Szlovákia népe nehéz helyzetének okait, amelyek elsősorban a termelőeszközök magántulajdonának rendszerében rejlettek, hanem a nacionalista politika osztályjellegét is következetesen feltárta. A súlyos gazdasági válság Idején a magyar kommunista sajtó a Pravdával karöltve harcolt a szlovákiai ipar leépítése ellen, a munkásság jobb s emberibb megélhetéséért. Síkra szállt a földmunkások és a béresek védelmében s úgy a felsőgarammenti mint a csallóközi szegényparaszt utolsó vagyonának lefoglalása és végrehajtása ellen. A kommunista sajtó állandó elkeseredett küzdelmet folytatott a burzsoázia egyre fokozódó terrorja, a nyomor, az éhség és a munkanélküliség politikája ellen. Ezért lapjainkat állandóan üldözték és cenzúrázták, betiltották, szerkesztőiket hoszszabb-rövidebb büntetéssel sújtották, gyakran évekre börtönbe vetették. Napirenden voltak a szerkesztőségekben és a szerkesztők lakásán rendezett házkutatások. A köztársaság védelméről szóló akkori törvénv nemcsak a lapok cenzurálását és elkobzását, hanem azt is lehetővé tette, hogy a cikkírót bárminő cikkért — még ha azt el is kobozták — az államrend megváltoztatására való felhívás vétsége miatt azonnal bebörtönözhették. A burzsoázia azért tette ezt, mert a kommunista sajtó megalkuvást nem ismerve következetesen leleplezte a cseh, a szlovák, a német és a magyar burzsoázia terveit és szándékait s harcra buzdította a kenyérért és munkáért, a nyomor és a munkanélküliség ellen. A BURZSOÁ KÖZTÁRSASÁG ideién kétszeres elnyomás jutott ki a magyar dolgozóknak: a szociális elnyomáson kívül nemzeti elnyomatásban is részük volt. Ennek következtében egyre kegyetlenebbül és brutálisabban üldözték a magyar kommunista sajtót és szerkesztőit is. A burzsoá államapparátusának állanóan fokozódó terrorja a kommunista sajtó ellen, de különösen a szlovákiai kommunista sajtó ellen, súlyos pénzügyi helyzetbe sodorta lapjainkat, mind a Pravdát, mind a Munkást. Ehhez hozzájárult a dolgozók nyomasztó gazdasági helyzete és a munkanélküliség folytán a kereset hiánya is, aminek következtében nem tudtak a kommunista sajtóra előfizetni, sőt számonként sem tudták vásárolni lapjainkat. Betiltották nyilvános árusításukat is s volt eset, amikor a kommunista sajtótól megvonták a postai és vasúti szállítás jogát is. Ezért is kellett nyomdárólnyomdára vándorolni lapjainkkal. Nagyon ritka eset volt, amikor a szerkesztők és a sajtó dolgozói megkaphatták rendes havi fizetésüket. Csak az ún. előlegekből éltek. Ennek ellenére mindannyian lankadatlan lelkesedéssel, a legnagyobb fegyelemmel és lelkiismeretességgel s a párt iránti igaz hűség jegyében dolgoztak, mert valódi kommunisták voltak, igaz katonái a pártnak, akik tudták, milyen nagy és magasztos ügyet szolgálnak. Minden képességüket és erejüket a pártnak, a marxi-lenini eszmék győzelméért vívott harcnak szentelték. A nehézségek ellenére sem hanyagolták el elméleti továbbképzésüket. A kommunista szerkesztők és pártfunkcionáriusok — sokszor nagyon nehéz viszonyok közepette - tovább képezték magukat s még a börtönt is felhasználták. e célra, ha erre a legkisebb lehetőség is volt. AMIKOR NÉMETORSZÁGBAN uralomra jutott Hitler fasiszta diktatúrája, a kommunista sajtó egységesen síkra szállt a köztársaság védelmében. A magyar kommunista sajtó is antifasiszta harcra mozgósította a szlovákiai magyar dolgozókat. A magyar forradalmi sajtót abban az időben az Ostraván megjelenő Magyar Nap képviselte, mint a Munkás utóda, mert a Munkás a Pravda sorsára jutott: betiltották. A Magyar Nap, amely kifelé nem volt pártlap, ún. független • ••••••••• haladó szellemű lap volt, a többi kommunista lappal egyetemben egységes antifasiszta front létrehozását követelte a köztársaság védelmére a cseh, a szlovák, a német és a magyar fasisztákkal szemben és a végletekig küzdött. Ugyanúgy betiltották a fasizmus uralomra jutásakor, mint a többi kommunista és haladó szellemű lapot. Miután a Horthy-fasiszták elszakították és megszállták Szlovákia déli részét, a CSKP és a kommunista sajtó útján nevelt magyar kommunisták hívek maradtak a párthoz. Titokban szervezkedtek s alkalomadtán illegális lapokat és röplapokat adtak ki. A megszállás nehéz időszakában nem ültek tétlenül ölbetett kezekkel. Ahová eljutottak, ott végezték az illegális munkát. Sokan a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor átjöttek Szlovákiába, részt vettek a felkelésben s később csatlakoztak a partizánokhoz. Sokan közülük a szabadságunkért vívott harcban életüket is feláldozták. Mindezek a kommunisták a sajtó frontján is nagyon értékes munkát végeztek, mivel az illegalitás idején az egyik legjelentősebb pártmunka volt a kommunista sajtótermékek eljuttatása a dolgozó tömegek közé. És ezt a munkát mindannyian végezték. Felejthetetlen emlékük iránti adósságunkat akkor rójuk le, ha a megszállás nehéz megpróbáltatásának eseményeit, a nehéz harcok történetét az utókor számára megörökítjük, mert emlékük csak így fog örökké élni utódainkban. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁVAL és a népi demokratikus rendszer hatalomra jutásával régi vágyunk teljesült. A kommunista sajtó negyedszázados harcát a dolgozók győzelme koronázta. Üj életet kezdhettünk. A csehszlovákiai magyar dolgozók életében 1948 dicső februárjával köszöntött be a döntő fordulat. 1948 végén megjelent a München előtti kommunista, forradalmi sajtó nyomdokain haladó Üj Szó első száma. Az Üj Szót, az SZLKP Központi Bizottságának napilapját méltán tartjuk a dicső Munkás tényleges utódjának. A Munkás a burzsoá köztársasáa idején mindenkor híven küzdött a Rudé právo és a Pravda oldalán. Ma az Üj Szó küzd testvérlapjai oldalán a fejlett szocialista társadalom felépítéséért hazánkban. Hő óhajunk, hogy az új viszonyok közepette, a szocializmus építésében mi is olyan híven, önfeláldozóan és lelkiismeretesen teljesítsük küldetésünket, mint elődünk - a Munkás, melynek a hazai kommunista sajtón kívül a szovjet sajtó volt a példaképe. MI, MAGYAR KOMMUNISTA ÜJSÁGIRÖK mindent megteszünk, hogy sajtónk igazi segítőtársa legyen pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervező és nevelőmunkájában, hogy a szocialista nemzetköziség szelleméLen elmélyítsük a szocialista haza szeretetét a magyar dolgozókban, hogy amilyen szilárd egységben küzdöttünk a cseh és a szlovák dolgozóki kal a burzsoá köztársaság idején a • • • • • kizsákmányolás és az elnyomás ellen, '•olyan szilárd egységben építsük szocialista hazánkat. Ostravai emlékek Gottwald elvtárs Vrútkyn kapcsoló- [ [dott be a Pravda chudoby szerkesz-! ) tőségébe és Banská Bystricán szerzett J [ tapasztalataival jelentősen hozzájárult j a csehszlovák sajtó forradalmi hagyó- J mányainak megalapozásához. írásait a) f marxi-lenini tudomány alapos ismerete j i jellemezte. Megragadva a döntő lánc| szemet, — rögtön hozzálátott a mun- ] í kás- és parasztlevelezök hálózatának j I céltudatos kiépítéséhez. 1925. október | * elsején, amikor a szlovák kommunis- I | ták központi lapja Ostravában — ' j Pravda néven — már mint napilap J l jelent meg, 500 levelezővel rendelke- i \ zett. Ez pedig hatalmas erő. Gottwald elvtárs 1924. januárja óta J | működött Ostraván, mint a Pravda j chudoby, Pravda, Hlas ľudu és a Spar- < takus szerkesztője. Ez az idő arany - l betűkkel szerepel a Pravda króniká- ( jában, mert az ő érdeme, hogy a lap / már akkor bolsevik típusú újság lett. j Ostraván, a Danešová utca 5-ös számú egyemeletes ház szürke falán, ] ahol jelenleg a vasutas szakiskolát | helyezték el s ahol akkoriban a kom - ( 1 munista lapok szerkesztösege és Kellerék nyomdája volt, 1953-ban a kő- ' vetkező szövegű érctáblát helyezték j el: ! Itt működött az 1924—1926-os I években mint a Pravda szerkesztője Klement Gottwald elvtárs Az ostravai, pfívozi, slezskéi, lazyi J idős elvtársak szívesen emlékeznek J i Gottwald elvtárs kétesztendős ostra- , vai tartózkodására. František Hajda \ elvtárs, az öreg szedő, a későbbi met- < tőr, a felszabadulás után tíz éven át j az ostravai KNB alelnöke már nyűg- , i díjban élvezi a szocializmus gyümöl' csét. — Mint mettőr gyakran tördeltem a J párt cseh nyelvű lapjait, — emlékezik j 1 az öreg harcos, — de segítettem a l Pravda, a Munkás éš a német nyelvű ] | lapok összeállításánál is. Gottwald elv- ' társsal és a párt többi szerkesztőivel , mindennapos kapcsolatban voltunk. I Rendszeresen bejártak a nyomdába, ] különösen lapzárta előtt, amikor minden sürgős volt. Sokszor maguk szedték ki a cikkek címét. — Harmincöt -negyven év távlatából is i emlékszem, mennyire segítettünk egyi másnak. Rendszerint kevés volt a szlovák és a magyar szedő, titokban, meg\ jeszített figyelemmel szedtük a szlovák, vagy akár a magyar kéziratok ! szövegét. A proletár nemzetköziség i ' gyakorlati megnyilvánulása volt ez. i Ploschke gépmester lehetővé tette, hogy a lapok egy részét még a cenzor \ j jóváhagyása előtt expediáltuk. Így csak a maradványt kobozhatták el. \ Apróbb szerkesztőségi munkában is i segédkeztünk. — GottwOld elvtárs rendszeresen | i elbeszélgetett velünk. Szavaiból áradt | a biztonság. Hálás vagyok ezért ma i is. Sokat, rengeteget tanultunk tőle. i Mikor a felszabadulás után először 1 meglátott, hozzám jött és megölelt. ] Nagyon szerette az embereket... A pfívozi Helena Šnajdrová is nyugdíjas. Nyomorgó bányászfeleség volt, ] 8 is megharcolta már a harcát. Az acél és a szén városában mindenki a legnagyobb tisztelettel beszél róla. j 1921 óta tagja dicső pártunknak és j már a húszas években a kerületi iro- i 1 da tagja, a nőmozgalom vezetője volt..] ] Ömlik a szó ajkáról. Mondanivalója- < b ót emeljük ki azt, ami a pártsajtó- ] val függ össze. — Nagyon sokat tanultam a párt I \ lapjaiból. Kevés volt a marxista mű- ] i veltséggel rendelkező funkcionárius, , gyűléseket meg szinte naponta kellett J [ tartanunk. Rendszeresen kellett nekem i [ is előadásokat tartanom. Ilyenkor bei szaladtam a szerkesztőségbe és Gott- ] i wald, Urx, Dolejší, Spurný elvtársa * és mások pár szóval tájékoztattak a j , napi eseményekről, vagy ha még erre J , sem volt idő, egy-két még meg nem ) jelent cikk lenyomatát adták a ke* zembe és máris rohantam, hogy ter- I í jesszem a párt szavát, az igazságot, j — Gottwald elvtárs egyszer azt ] i mondta nekem: Beszéljetek az embe-1 [ rekkel. Ha a munkások, parasztok ( I azon nyomban nem is azonosítják mai gukat tanításunkkal, az nem baj. Ké- < )sőbb rájönnek, hogy az igazságot hiri dettiik. Hirdettük akkor és hirdetjük ma is. ] SZ1LÝ IMRE Egy régi kép margójára Nemrég egy fiatalember szólí kérdezte, emlékszem-e rá. 01 lehetne. Az ismeretséget nem mertem meg. Hiába mondta, ho néból való. Csak mikor a Jur lant fel emlékezetemben a kis lakásomra járt a Pravda Chu ské zvesti-ért. Édesapjának, 1 társunknak hordta az újságot neki. tott meg Bratislavában. Ají yan fiatal az illető, hogy fiam köthettük régen. De nem isgy falumbeli — Lednické Rovik nevet említette, akkor vílJožko képe, aki mindennap doby-ért és később a Slovenrni és olvasni nem tudó elv-, és minden este fel is olvastt Ilyenek, mint Jurík Jožko, t öbben voltak a faluban. 300 újság járt a címemre és mindnek lett gazdája. A fénykép, (baloldalt), melyet megőriztem, május elsején készült. Emlékszem, nagy keletje volt a Tvorbának is. A szlovák dolgozók szívesen olvasták a csehorszá gi kommunista lapokat. Fučík neve olyan ismert nálunk, mint Gottwald, Urx, Jilemnický és más szlovákiai szerkesztők ne ve. A lapterjesztés — különös en amikor nagyban végeztük -• szép bevételeket hozott. Fillér fillérhez gyűlt és koronák let. tek. Bár nehéz sorunk volt a burzsoá köztársaság idején, nem tartottuk meg magunknak a pénzt. Örültünk, hogy anyagilag Is támogathattuk a pártsajtót. Pavel i Fraňo, Bratislava A LEDNICKÉ ROVNE-I LAPTERJESZTŐK A TVORBÁI OLVASSÁK XJ

ŤJ SZÓ 4 * 1960. szeptember 14.