Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-29 / 240. szám, hétfő

í; A Szlovák Nemzeti Felkelés ;; 16. évfordulójának tiszteletére BANSKÁ BYSTRICÄN szombaton 18.45 órakor kegyeletes aktussal kezdődtek a Szlovák Nemzeti Felkelés 16. évfordulójának ünnepségei. A párt-, a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek és a Banská Bystrica-i üzemek képviselői megkoszorúzták az elesett szovjet hősök emlékművét, i hogy ezzel is kifejezzék háláju-; kat felszabadításunkért. A késő esti órákban a Szlovák Nemzeti Felkelés rádióleadója alatti Urpínon és Bánoson partizán-tábortüzek gyúltak ki, melyek egyben az ünnepi est kezdetét jelezték, amelyet a dicső; évforduló alkalmából a Tajovský, Színház termében a Nemzeti Házban rendeztek. . Az ünnepség alkalmából Sliačon, Zvolenban és Dúbravicán is ünnepi hangversenyeket rendeztek. A szlovákiai karének-ünnep-; ségek keretében hazánk valamennyi részéből több énekkar lépett fel. * * * A PREŠOVI JÁRÁS ifjúsága A! Szlovák Nemzeti Felkelés 16. évfordulójának tiszteletére éjjeli, cséplési CSISZ-müszakokat szervezett a szövetkezetek megsegítésére. E példamutató ifjúsági akcióba 35 üzemi és falusi CSISZ-; szervezet kapcsolódott be. Megígérték, hogy 35 teherkocsi ga-; bonát csépelnek ki. Az ifjúság a szombatra virradó éjjel 15 csép-; lőgép kezelését vállalta és 9,5 teherkocsi gabonát csépelt ki. Tegnapelőtt este 23 CSISZ-csoport - ; köztük a prešovi Görgőcsapágy-, gyár, az építőipari vállalat, a Ná-; lepka Kapitány Ruhagyár stb. if- i jai léptek harmadik műszakba.; A torysai, ražňanyi és uzovcei fah.?i ifjúság is vállalta a harmadik ' műszak ledolgozását. Üzemkívül vasárnap 300 CSISZ-tag segített négy EFSZ parasztjainak az elöntött" földekről betakarított kévék szárításában. • * * IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ. Ä II. Sztálin-brigád partizánharcainak jelképes színterén, Lubina közelében szombaton cseh és szlovák ifjúsági találkozót rendeztek a Szlovák Nemzeti Felkelés 16. évfordulója alkalmából. Mintegy 2000 fiatal jött össze a vsetíni, Uhercké Hradište-i és tren1 cini járásból azon a helyen, ahol J á náci rabság idején apáik gyűltek össze, hogy vállvetve küzdjenek a fasizmus ellen. A FELKELŐK A FORRADALMÁROK SZELLEMÉBEN (Folytatás az L oldalról.) hazánk népét az 1938-as események is, amikor a nyugati nagyhatalmak, Anglia és Franciaország az USA beleegyezésével feláldozták hazánkat a hitleri Németországnak) hogy hazánk területe hídfőként szolgáljon számára a Szovjetunió ellen tervezett rablóhadjárathoz. 1938 őszén egyedül a Szovjetunió védte hazánk függetlenségének, Szabadságának ügyét és készen állott fegyveres segítséget nyújtani a hitleri fasiszta agresszió elleni harcunkhoz. Kommunista pártunk erre a küzdelemre mozgósította az ország népét. Ez akkor nem következett be a hazai burzsoázia aljas árulása miatt. 1938 ősze is méltón dokumentálja, hogy a Szovjetunió mindig, minden esetben hazánk szabadságának, függetlenségének védelmezője volt s az ma is, amikor meghozva számunkra a szabadságot, kommunista pártunk vezetésével győzelmesen felépítettük hazánkban a szocializmust s immár szocialista országunk a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista tábor sziklaszilárd bástyáját képezi. Ma, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelésre emlékezünk s felmérjük azt az utat, amelyet a felkelési harcok kezdete óta, tizenhat év alatt megtettünk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy megalkuvás nélkül haladunk a forradalmárok, a felkelők útján. Kominunista pártunk vezetésével leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait, a Szlovák Nemzeti Felkelés örökéhez hűen Szlovákiát szocialista hazánk virágzó és szüntelenül fejlődő részévé fejlesztettük s most a CSKP-nek a közelmúltban megtartott országos konferenciáján kitűzött feladatok, a harmadik ötéves terv teljesítésével megteremtjük majd annak feltételeit, hogy áttérhessünk a kommunizmus építésére. Kommunista pártunknak a társadalmi életben, előrehaladásunkban betöltött vezető szerepe a legfőbb biztosítéka annak, hogy úgy mint a nemzeti felszabadító harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, majd a szocializmus felépítéséért folytatott szívós küzdelmünkben, most a kommunizmus felé vezető utunkon is győzelmet arasson hazánk dolgozó népe. Biztosak vagyunk győzelmünkben, mert velünk a nagy Szovjetunió, a testvéri szovjet nép, mert egy úton haladunk a hatalmas szocialista táborral. Mint Antonín Novotný elvtárs mondotta a CSKP országos konferenciáján — a Szovjetunióval való testvéri barátságban, szövetségben és szoros együttműködésben látjuk szabadságunk és állami függetlenségünk biztosítékát, kszocialista rendünk és kommunista jövőnk zálogát. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a fasiszták elleni harcokban, a partizánháborúban életüket áldozó hősök emléke arra kötelez bennünket, hogy a kommunizmus győzelméért, hazánk további felvirágoztatásáért folyó küzdelmünkben egy pillanatra se torpanjunk meg, hanem a forradalmárok, a felkelők szellemében folytassuk tovább diadalmas harcunkat. A Szlovák Nemzeti Felkelés szelleme arra kötelez bennünket, hogy az emberiség új történelmét író, a világformáló szocialista tábor országaival együtt a hatalmas Szovjetunió oldalán megalkuvás nélkül folytassuk a világbékéért, a népek békés egymás mellett éléséért folytatott harcunkat, s ne legyünk sohasem elnézők az imperialista agressziós erők cselszövései iránt. A nyugatnémet militaristák a revansizmus ördögétől űzve és ismét a nyugati nagyhatalmak beleegyezésével és ösztönzésével, melyek között most már az USA tölti be a főkolompos szerepét, ármányt szőnek a szomszédos szocialista országok ellen, köztünk hazánk ellen. Címükre csak azt mondhatjuk: nem írunk 1938at! Emlékezetükbe idézzük 1944. augusztus 29-ét, a Szlovák Nemzeti Felkelést, a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúját, amikor a más népek szabadságára törő hitleri fasiszta hordáknak és cinkosaiknak a szabadságukat, hazájukat szerető népek harcosai elől patkánymódra kellett . menekülniök. A Szlovák Nemzeti Felkelés szelleme örökké élni fog bennünk! Arra tanít bennünket, hogyan kell végső csapást mérni a szabadságszerető nép ellen törő agresszorokra. Képek a hősi napokról A szlovák nép szabadságharcának őrtüzei a győzelmes Vörös Hadsereg megérkeztéig lobogtak a hegyekben, s lángjuk világánál hőstettek születtek. A hősi korszak nagy tetteiből méltó részt vállaltak a szovjet partizánok is, akik a szlovák néppel vállvetve az SZNF-ben résztvevő többi nemzet fiaival együtt küzdöttek a barbarizmus ellen, a fasizmus embertelensége ellen. A testvéri segítség örökre megpecsételte hazánk népének és a nagy szovjet népnek barátságát és szövetségét. A képen: Jegorov őrnagy a partizánparancsnokokkal. „Tudom, miért megyek ki a frontra, és tudom, hol a helyem." Nálepka kapitány szavai ezrek és ezrek szívéhez találták meg az utat. A hősi ellenállás nemcsak Hitlernek, de kiszolgálóinak, a szlovák klerofasisztáknak is szólt. A képen: A Turč. Martinnál az első vonalban harcoló partizán. Magyar antifasiszták kapcsolata a Szlovák Nemzeti Felkeléssel A Szlovák Nemzeti Felkelés társadalomtörténeti, népközi sőt világtörténeti jelentőségének többek között az is mértékül szolgálhat, hogy küzdelmeiben 27 nép küzdeni kész fiai között magyar harcosok is részt vettek. 1944 szeptemberében a Szovjetunióban élő magyar hadifoglyok lapja, az Igaz Szó, hőskölteménynek nevezte a Szlovákiában fellángoló antifasiszta felkelést. A német fasizmus népeket és egyéneket eltipró embertelenségével torkig voltak szlovák munkások, parasztok és értelmiségiek, s ők robbantották ki e szabadságharcot. Hazájuk megmentéséről volt szó, de nemcsak erről, hanem közös küzdelembe indulásról mindazokkal, akik nem bírták el a parancsuralom igáját. Ha tudjuk, hogy a dolgozók népközi szolidaritásához és együttműködéséhez hű CSKP volt e küzdelem vezető ereje, nem meglepő, hogy abban magyar kommunisták és antifasiszták is részt vettek, sőt ezeknek közreműködését, részvételét a felkelésben tevékenykedő parancsnokságok szívesen látták. A fölkelés hadparancsnoksága például 1944. október 17-én arra utasította az alárendelt egységek tisztjeit, minden alkalmat fel kell használni, hogy a magyarországi fasiszta uralom reménytelenségét felismerő magyar katonák közül a lehető legtöbben jöjjenek át a felkelőkhöz. Biztosítsátok őket - szól az utasítás semmi bántódásuk nem lesz, befogadjuk őket.*) *) Idézi Maďarské antifašisti v Slovenskom Národnom Povstaní című fejezetében J. Doležal - J. Hrozienčík a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jelentőségéről szóló könyve. Megjelent Bratislavában 1959-ben, Mint az elsők egyike, Peter Jilemnicky örökítette meg egy jelentékeny müvében szépirodalmi keretben a magyar antifasiszta egyszerű katona szereplését, amikor a Garammenti krónikájában elmondja, hogy egy magyar katona, mint átálló, csatlakozott szlovák partizánegységekhez, s noha egyetlen szót sem tudott szlovákul, mégis teljesen megértették őt, s ő megértette azokat, akikhez jött. A partizánok bíztak benne, nyomban beállították szolgálatba, kirendelték őrségre, s ő kötelességét hűen és pontosan, hibátlanul teljesítette. Magyar oldalról hasonló tanúságot tesz az egyik nagyobb magyar partizánegység parancsnoka, Nógrádi Sándor, aki Kijevből repülőgépen 1944. október 8-án érkezett a Szlovák Nemzeti Felkelés területére. Miközben Nógrádi partizáncsoportjával igyekezett bejutni a salgótarjáni szénmedencébe, hogy ott partizánfelkelést indítson, az erdőkben harcoló katonákkal találkozott, akik közül többen csatlakoztak hozzá, s bár nem bírták a magyar nyelvet, kitartottak mellette s követték a salgótarjáni szénmedencébe. 1944. november 10-én Nógrádiéknak sikerült szlovák emberek segítségével Lucsatin községnél átkelni a Garamon délfelé, s ekkor Lehôtka, Ponicka és Ponicky Huta lakói teljes odaadással támogatják Nógrádi csapatát. Nagy többségük magyar — írja Nógrádi emlékiratában — egy szót sem tud szlovákul, de mit számít ez. Tudják, hogy partizánok vagyunk, s a magyar Hitlerszolgák és a német hordák ellen harcolunk. Nem kellett e falvak lakóinak magyarázni, hogy a magyar partizánok ugyanazok ellen harcolnak, akik a szlovákok zsarnokai. A nemzeti felszabadulásért, az államiság felújításáért folyó harc mindkét oldalon összeszövődött a szociális felszabadulásért, a nagybirtok és a nagytőke uralmának megszüntetéséért folytatott küzdelemmel. Ebben a harcban a szlovák nemzet vezető ereje, éppúgy mint a magyaré, a munkásosztály lett s a munkásosztály politikai törekvéseinek és tapasztalatának érvényesítője a kommunista párt. Miloš Gosiorovský 1954-ben a magyar Történelmi Társulat folyóiratában, a Századokban tanulmányt kö-r zölt a Szlovák Nemzeti Fölkelésről, s megemlíti, hogy abban lengyel, bolgár, francia és magyar partizánok is részt vettek. Az utóbbiak részvételéről jelentékeny anyag van együtt bratislavai, prágai és budapesti párttörténeti intézetekben. A vonatkozó levéltári anyagot legújabban Pintér István közölte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága párttörténeti intézetének folyóiratában (Magyar antifasiszták részvétele a szlovákiai Partizánharcokban. V. évf. 1959. augusztus —november, 88-134. old.) Amint a partizánharc a maga lefolyásában számos apró részletre tagolt, úgy a rávonatkozó adatok is mozaikszerűek s összefoglalásuk, egységesítésük, a bennük mutatkozó vezérvonalak felmutatása a történetírás nem könnyű feladata. Felmerülnek a következő kérdések: 1. Honnan gyülekeztek, regrutálódtak a szlovákiai felkeléssel kapcsolatban álló magyar partizánok? 2. Milyen számban voltak képviselve ott, ahol szlovák és szovjet partizánokkal együtt, az ő egységeikbe beosztva harcoltak, vagy — amire szintén példa van — csak magyar harcosokból álló csoportot alkottak? 3. A szlovákiai felkelés magyar partizánegvségei hadmozdulataikat, harcaikat hol és merre folytatták? Arra a három kérdésre, hogy a felkelésben résztvevő magyar partizánok honnan jöttek, mekkora volt létszámuk és milyen nagyságú egységekben harcoltak s végül hol mindenütt tűntek fel a Kárpát-Ív alatt, a rendelkezésre álló adatok alapján nagy vonásokban felelni lehet, Jöttek északról, a Szovjetunióból és délről, az akkori magyarországi határon túlról. Északról repülőgépen értek a fölkelés területére, esetenként ejtőernyővel bocsátkoztak le. Tudunk olyan partizánegységről, amelyben magyar ejtőernyősök is szolgálatot tettek. Ezek a kijevi partizániskolában kaptak kiképzést. A Kommunisták Magyarországi Pártjának külföldi bizottsága a felkelés területére irányított többeket, akiknek az volt a feladata, hogy öszszeköttetést teremtsenek a magyarországi kommunistákkal és ellenállókkal s próbáljanak ott fegyveres tömegmegmozdulást elindítani, aminek sikerülte a szlovák felkelés szempontjából nem szorul megokolásra, hiszen itt is, ott is a német fasiszták és az ő csatlósaik ellen folyt a harc. Elsősorban délről, a bécsi döntés értelmében átcsatolt területről jöttek munkások, akik a szlovák fasiszta bábállamba nem kívánkoztak, mert Magyarországon eléggé ismerték a parancsuralomnak nyomasztó légkörét s csöbörből vödörbe nem volt értelme kerülniük, de amikor a demokrácia tekintetében népibbé vált Csehszlovák Köztársaság feltámadt Banská Bystricával mint központtal, ez már vonzotta őket. Érkeztek azután délről katonák, akik kiszabadították magukat a fasiszta sodródásból. _A magyarországi rendőri és katonai hatóságok jelentései 1944 augusztusától kezdve arról tanúskodnak, hogy katonai szolgálatra behívónak százával lépték át a szlovák felkelés által megszállt terület határvonalát. A felkelés tekintélyére jellemző, hogy amikor Horthy nagynehezen és megkésve lépést próbál tenni a német fasiszta haderővel való szakításra, valósággal magánúton, kéz alatt összeköttetést teremtett egy szovjet alezredessel, aki mint tiszt harcolt a szlovák partizánokkal s így sikerült engedélyt kapnia, hogy a fegyverszünetet kérő magyar bizottság élén egy csendőr-vezérezredessel Haliénál (Gács) átlépjen a felkelés területére s partizán tiszt kísérte a tagokat Zvolenba, ahonnan Kijevbe repültek s innen tovább Moszkvába. Amint említettük, a mejgszállt terület lakosságában, — amely a demokrácia teljes hiányába nem tudott beletörődni — keltett erős visszhangot Csehszlovákia újjáébredése a Kárpát-vidék szívében. Fülek és Tornaija vidékén a Csehszlovák Kommunista Párt egykori tagjai nemcsak vonzódást éreztek, hanem kiállni is készek voltak olyan uralom mellé, amelyben a Kommunista Párt legálisan működhetett. A Szlovák Nemzeti Felkelés Magyarországon felrázó hatású volt mindazokra, akik a fronthelyzet reménytelensége előtt nem húnytak szemet, s érezték, hogy a puszta rokonszenvezésről és passzív magatartásról cselekvésre kell áttérni. A Lakatos-kormány hiába zárta el a határt, hogy védekezést biztosítson a hírek fertőző hatása ellen. Megtudták odaát, hogy a népi gyökerű zendüléssel szemben a szlovákiai polgári és a katonai hatóságok helyenként elnézőek, hiszen nem is voltak képesek annak gátat vetni. Erről tanúskodnak a bratislavai magyar követnek jelentései 1944 augusztusából és szeptemberéből. Ezekben borssosháti Kuhl Lajos követ arról számolt be, hogy nemcsak a szlovák nép, hanem a hatóságok is rokonszenveznek a partizánokkal. Ilyen körülmények között vajon mit ért német, szlovák és magyar JJJ SZŐ 2 * 1960. augusztus 31.