Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)
1960-08-27 / 238. szám, szombat
Wmumto Már a háború előtt azzal dicsekedhettünk, hogy nálunk sokkal jobban kedvelik a színművészetet, mint bárhol a világon. Az első köztársaságtól csak a nagyvárosokban örököltünk állandó színházakat. A falvak a vándor-színtársulatok előadásaival voltak kénytelenek beérni. Különösen nehéz volt a helyzet Szlovákiában, mivel a burzsoá köztársaság első húsz éve alatt csak Bratislavában volt állandó színház. A harmincas években Košicén létesült színház s 1937-ben még csak három színháza volt Szlovákiának. A tőkés köztársaság 27 éve alatt tehát csak három állandó színház létesült Szlovákiában. Számuk 1945-60-ig többszörösére növekedett, úgyhogy ma 15 állandó színháza és 23 színtársulata van Szlovákiának. Az eltelt 15 év folyamán faluszínházak alakultak hazánkban és kiépült a kerületi, városi és a területi színházak sűrű hálózata. Ezeket a színházakat úgy szereltük fel, hogy a színház székhelyén és a falusi lakosság körében is tarthatnak előadásokat. Színházak Színtársulatok 1957 52 1953 1959 58 98 76 102 A csehszlovákiai színházak hálózatának fejlődése és a színjátszó együttesek számának növekedése természetesen az előadások és a látogatók számának növekedését eredményezte. A színművészet megkedveltetésének további formáját, a nézőközönség színházba szállítását is bevezettük. (Az érdekesség kedvéért: a Magyar Területi Színház több községből szállítja be nézőit. Mníchovo Hradišté vidékén 1957-ben járási viszonylatban 205 színelőadáslátogatást rendeztek a Mladá Boleslav-i, libereci és prágai színházakba.) Különösen intenzív volt a színelőadások és a látogatók számának növekedése Szlovákiában. 1957-ben Szlovákiában összesen 600 előadást tartottak, melyet 300 ezer néző tekintett meg. A žilinai Jilemnický Színház 1958ban egymaga 405 előadást tartott, melynek 127 500 látogatója volt. A szlovákiai színelöadások száma 1945-1959 végéig több mint nyolcszorosára növekedett — 4 667 volt, a látogatók száma pedig 6,3-szer annyi, tehát 1 millió 905 ezer volt, ha 1959-et 1937-hez hasonlítjuk. 1937-ben a köztársaság minden második polgára látott egy színeőadást, 1959-ben már köztársaságunk valamennyi polgára évente egyszer színielőadáson vett részt hivatásos színházakban. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1959-ben még a műkedvelő színjátszó társulatok is 34112 előadást rendeztek, melyet 6 526 900-an tekintettek meg, arra a következtetésre jutunk, hogy 1959-ben minden polgártársunk évente 1,4 színielőadást látott. A szocialista színművészet műsorának kiépítésére irányuló törekvésünk minősége is több mutatószámmal fejezhető ki. Vegyük a bemutatók növekedését. 1953-ban 642 bemutató volt, hét év múlva már 716. Míg a betanult operettek száma 1959-ben 1953-hoz képest 14-el csökkent, a betanult operák száma ugyanakkor 7-el, a színművek száma pedig 70-eI növekedett. Előadások száma A látogatók száma 1937 1953 1959 14 000 23 626 26 866 5 000 000 10 252 200 12 289 000 de+i Bár a München előtti köztársaság idejéből hiányzanak a konkrét számok, mégis általában elmondhatjuk, hogy a belépődíj, melynek nagysága befolyásolja a látogatottságot, a legnagyobb városi mozikban a mainak háromszorosa volt és az átlagos napi kereset színvonalát is meghaladta, ezzel szemben 1959-ben az átlagos belépődíj 2,86 korona volt. Filmgyártásunk is nagy sikereket aratott. Több filmünk nemzetközi elismerésben részesült, főként a tudományos-, dokumentum-, kisfilmek, báb- és rajzolt filmek, melyeknek gyártása különösen 1945 után kezdődött fejlődni. Elkészült filmek száma Ebből egész estét betöltő filmek Kisfilmek Híradó-filmek gejiti ô* Meo ínó= m 915319 veriMnüié* A XX. századnak ez a két műszaki vívmánya a kultúra legnagyobb terjesztője lett és úgyszólván reggeltől éjfélig lekötik polgártársaink nagy részét. E két technikai vívmány közül a legrégibb és természetesen a legelterjedtebb a vezeték nélküli rádió. Már 1937-ben mindén 14-ik polgártársunknak volt engedélye rádióvevőkészülékre, 1959 végén pedig postahivatalaink minden ötödik embert rádiótulajdonosként tartanak nyilván. A valóságban minden csehszlovákiai családnak van rádióvevőkészüléke. 1937 1953 1959 266 505 773 50 24 31 160 223 522 56 258 216 1937 1954 1959 Csehszlovákia Szlovákia 1333 711 2 744 139 3 084 860 106 078 442 481 638 516 1954-ben a vezeték nélküli rádió újabb változatával, a vezetékes rádióval szaporodott a rádiósok családja. Sok előnye és jó tulajdonsága van és a hat év folyamán igen népszerű lett. A vezetékes rádió tulajdonosainak száma az 1954-59-es években 274-szeresére növekedett: Csehszlovákia Szlovákia 1954 1284 1959 352 606 74 778 Statisztikánkban a legnagyobb meglepetést a televízió keltette. A televíziókészülékek tulajdonosainak száma az 1955-59. években az egész köztársaság területén 16-szorosan, Szlovákiában pedig rekord-arányban, több mint 4 ezerszeresen növekedett. Csehszlovákia Szlovákia 1955 32119 11 1959 518 987 45 652 trt&H Ha kulturális intézményeinkről aszerint akarnánk kimutatást készíteni, hogyan hatnak az emberek gondolkodására és érzéseire, első helyre a filmművészetet állítanánk. " Azzal szemben, hogy 1937-ben 7860 lakosra esett egy mozi. 1948-ban már csak 4661-re, 1953ban pedig a népművelési berendezések állandó mozijaival bővültek, az állandó városi mozik, úgyhogy 1959-ben 1582 lakosra esett egy mozi. 1957 1948 1953 1959 Állami mozik - 2 647 3 463 3 529 A népművelési intézmények mozijai i— i— 1607 5 316 Összesen 1838 2 647 5 070 8 845 Csehszlovákiában a . mozik látogatottsága is rohamosan fokozódott, annak ellenére, hogy 1957 óta a televízió terjedése is befolyásolja. 1937-ben minden polgártásunk átlagban ötször, 1948-ban 12-szer, 1957-ben 18-szor, 1959-ben pedig 14-szer vett részt filmelőadáson. Tehát abszolút számokban: 1937 1948 1959 ü'ami mozik - 152 267 000 174 033100 A népművelési intézmények mozijai - - 19142 200 Összesen 84 450 000 154 267 000 193 175 300 A televízió nagyon hamar háztartási szükségétté válik éppúgy, mint ahogyan a rádió vált azzá. Igaz ugyan, hogy a televízió feltételeket teremt a társadalom bizonyos automatizálására, ami már vitára adott és ad még okot, ez azonban mit sem változtat azon, hogy míg 1955-ben minden 410-ik hazánkbelinek volt televíziós engedélye, 1959-ben már minden 27-ik polgártásunk, Szlovákiában pedig minden 87-ik polgártásunk televíziós készülék boldog tulajdonosának mondhatja magát. Ezt a rendkívül szokatlan növekedést elsősorban a televíziós adóállomások és erősítő állomások hálózatának gyors kiépítése, a televíziós műsorok vételének jobb lehetőségei, jobb és olcsóbbb televíziós vevőkészülékek befolyásolták. Ám nem lenne teljes a statisztikánk, ha nem beszélnénk a rádió- és a televíziós adás időtartamáról. 1955 —1959-ig a rádióadás óraszáma 1,8-szerte, a televíziós adásé pedig 7,2szerte növekedett. A kulturális forradalomban jelentős része van a népmüvelődési munkának, amelyet a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, az egységes földmüvesszövetkezetek és népművelési intézményeik karöltve szerveznek és végeznek. Közvetlenül összefügg az élettel, a dolgozók problémáival, azonnal és konkréten kielégíthetik a lakosság kulturális igényeit és érdeklődését, mégpedig aktív és kezdeményező részvételükkel. Csehszlovákiában gazdag elágazású anyagi és szervezeti alapon bontakozódik ki a népművelési munka, mely 1953 őta a szovjet tapasztalatok és haladó hagyományaink alapján kikristályozódott. A népművelési hálózat fő részét a klubtípusú népművelési intézmények - népművelési otthonok, falusi szövetkezeti klubok, üzemi szakszervezeti klubok és elsősorban a városokban létesített kulturális és pihenő parkok képezik. Népművelési otthonok Kulturális és pihenő parkok 1953 8 253 8 1959 11 004 11 A klub-típusú népművelési intézmények három fő területen fejtik ki fő tevékenységüket. Elsősorban a dolgozók iskolán kívüli nevelésével és művelődésével törődnek, s a politikai és tudomártyos ismereteket terjesztő társasággal karöltve előadássorozatokat, önálló előadásokat és tanfolyamokat rendeznek. 1959-ben például 274 593 tudományos, népművelési propaganda-akciót és 15 926'tanfolyamot rendeztek, melyet 755 602 hallgató végzett el. A népművelési intézmények továbbá a dolgozók műkedvelő tevékenységének kibontakoztatásában. nyújtanak segítséget. Ennek magvát a népművészeti körök és együttesek végzik. 1959-ben 38 026 népművészeti együttes kör, ebből 11 830 színjátszó kör, 2493* bábjátszó együttes, 1348 esztrád-együttes, 1917 szavaló-együttes, 2213 fúvós zenekar. 3039 tánczenekar, 4368 énekkar stü. működött Csehszlovákiában. Tevékenységük harmadik iránya a lakosság népi szórakozásáról és társadalmi életéről való gondoskodás. A klub-típusú népművelési intézmények 1959-ben 413 399 saját társadalmi-kulturális műsort rendeztek és 22104 esetben rendezték meg hivatásos művészek és együttesek fellépését különféle esztrádokon és más műsoros esteken. Ezenkívül 5 cirkusz szórakoztatta munka után dolgozóinkat. 1959-ben 1231 előadást tartottak, melyet 1839 700 néző tekintett meg. úgyhogy minden nyolcadik polgártársunk részt vett cirkuszi előadáson. Ezenkívül 13 Luna-park és 683 egyéb népi szórakoztató üzem működött. Ha összeszámoljuk a népművelési intézmények 1959-ben rendezett akcióit és összehasonlítjuk a látogatók számával, megállapítjuk, hogy hazánk minden egyes polgára a népművelési intézmények mintegy hét rendezvényén vett részt 1959-ben. 1930 A rendezvények száma 92 532 A látogatók száma 1951 1959 576 661 687 992 59 826 900 91 440 400 A köztársaság járási székhelyein járási népművelési otthonok létesültek, mint az önkéntes és hivatásos népművelési dolgozók művelődési és tanácsadó otthonai. A népművelési intézmények további típusát a szakosított népművelési intézmények képezik, melyek egyidejűleg együttműködnek a tudományod intézetekkel és a jellegüknek megfelelő tudományos ág intézményeivel. Ide tartozik 30 népi csilagvizsgáló intézet, melyeket 1959-ben 214 600-an látogattak meg és 11 állatkert, melynek 2 337 800 látogatója volt a dolgozók, az ifjúság és a gyermekek soraiból. a FOUmr A nyomdaipar államosítása 1948-ban és a kiadókról szóló 1949-es törvény véget vetett a magánvállalkozásnak és feltételeket teremtett további intézkedésekre, melyek a ponyvaregények és az eszmeietlen irodalmi művek ellen irányultak. Az állami könyvkiadó vállalatok létesítése 1953-ban megszüntette a könyvkiadás szervezetlenségét, megszabta a kiadóvállalatok szakosítását, rendet és rendszert vezetett be a kiadóvállalatok munkájába, ami lehetővé tette a kiadott művek számának és példányszámainak növelését, egyidejűleg annak biztosítását, hogy értékes könyvek kerüljenek a könyvpiacra. 1934 1954 1959 A könyvek száma 6 490 4 937 6 279 Példányszám 32 000 000 55 354 000 47 360 300 Az évente egy polgártársunkra eső példányszám . 1959-ben kb. három és fél kötet volt és ily módon világviszonylatban első helyre kerültünk. Az időszaki kiadványok példányszáma szinte csillagászati számokat ér el. A napilapok, he-, tilapok, két hetenként megjelenő lapok, havilapok és más időszaki kiadványok példányszáma 1937-ben 920 millió, 1954-ben 905 704 000, 1959-ben pedig már 1350129 400 volt, úgyhogy 1959-ben időszaki kiadványokból 96,4 példányszám esett egy lakosra. 1959-ben Csehszlovákiában 12 napilap, 487 hetilap, 393 két hetenként megjelenő lap, 397 havi lap és 153 egyéb kiadvány jelent meg. A legnagyobb példányszámot természetesen a napilapok érték el — 856 milliót, utánuk a hetilapok következtek 384 millió példányszámmal. A példányszámokat tekintve a kulturális, népművelési és művészeti lapoké az elsőség: 1959-ben 113 jelent meg belőlük 122 674 500 példányszámban. Hazánk rendkívül gazdag képzőművészeti, történelmi és egyéb műemlékekben, amelyek mint az anyagi kultúra bizonyítékai jelentős szerepet játszanak hazánk és népe történelmi fejlődésének megértésében. A műemlékek egyrészt a múzeumokban és képtárakban, másrészt — különösen az ingatlan műemlékek — rajtuk kívül összpontosulnak. Államunkban régi hagyománya van a muzeolőgiának. Hajdanában az egyletek és társaságok tartották fenn a múzeumokat. Természetesen nem voitak olyan gazdasági lehetőségeik, hogy megszüntették volna a múzeumok minden problémáját. Csak 1945 után került sor folyamatosan a legfontosabb országos jelentőségű múzeumok államosítására és újak, mint pl. a nemzeti Irásmúvészeti Múzeum, a Smetana Múzeum, a Jirásek Múzeum, a Gottwald- és Lenin-múzeum létesítésére. 1952 után kezdtük kiépíteni a kerületi és járási honismereti múzeumok hálózatát is, amelyek a nemzeti bizottságok intézményeivé váltak. A múzeumoknak ma nagyobb gazdasági lehetőségeik vannak a fejlődésre és munkára, s ezért jelentőségük és küldetésük is változik. A múzeumi gyűjtemények többé nem valami érinthetetlen letétemények és úgy vannak rendezve, hogy a természet és a társadalom fejlődésének konkrét bizonyítékaival segítsék terjeszteni a tudományos világnézetet és ne csak a múltra, hanem a jelenre vonatkozóan is tanulságul szolgáljanak. A múzeumok is közeledtek a néphez. 1954-ben hazánk minden ötödik polgára; 1959-ben pedig minden polgártársunk járt múzeumban. A képzőművészet eredményes fejlődése és képzőművészetünk múltjának gazdag hagyománya megkövetelte olyan kulturális intézmények létesítését, amelyek összegyűjtenék, szakszerűen feldolgoznák és megőriznék képzőművészeti kincseink lényeges részét s az összegyűjtött anyagot a dolgozók esztétikai nevelésére és a művészet helyes értelmezésére használnák fel. A nemzeti képtárak, 1952-től pedig a kerületi képtárak ily módon jöttek létre. Nagy részükben a hazai és a világművészet értékes gyűjteményei összpontosulnak. Ehhez a képtár-hálózathoz csatlakoznak a fiók-galériák, a kastélyok képtárai, a járási múzeumok képtárai és a képtárak által rendezett vándor-kiállítások. A képtárak fő munkaformáját elsősorban a kiállítások és a kulturális nevelő jellegű rendezvények, mint pl. a képek megtekintésével egybekötött beszélgetések, művészek beszámolói művükről, stb. képezik. (E téren nagyon jó tapasztalatokat szerzett a brnói városi művészeti otthon.) Ily módon a kiállítások érdekesebbé, vonzóbbá és érthetőbbé válnak. Ezért nem csoda, hogy 1959-ben három és félszer annyi látogatója volt a képtáraknak, mint 1953-ban, amikor minden huszadik polgártársunk járt képtárban, míg 1959-ben már minden hatodik lakos volt képtárban. A múzeumokban és képtárakban összpontosított műemlékeken kívül 1959 végén 17 912 kulturális műemléket tartottunk nyilván Csehszlovákiában, ebből 9977 ingatlant. A legnagyobb népszerűségnek természetesen 119 vár és kastély s 27 további jelentős műemlék örvendett, amelyeknek tavaly 6 268 000 látogatója volt, úgyhogy a köztársaság minden második polgára járt valamilyen nevezetes várban és kasztélyban. Az elmúlt 15 év alatt a csehszlovák könyvtárak is rohamos minőségi és mennyiségi fejlődést értek el. Különféle típusú könyvtárak keletkeztek vagy bővültek (állami tudományos könyvtárak, iskolai diák- és tanári könyvtárak, népkönyvtárak, -főiskolai könyvtárak," múzeumi könyvtárak hálózata, egészségügyi és katonai könyvtárak hálózata) s ez a több, mint 60 ezer könyvtár mintegy 50 millió kötettel rendelkezik. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy átlagos könyv kb. 2 cm vastag, akkor ez a könyvmennyiség egy sorba állítva ezer kilométer hosszú sort alkot. A könyvtárakat egységes rendszerben egyesítettük, hogy még a kulturális központtól legtávolabb eső olvasó is bárminő könyvet megkaphasson. Az egységes könyvtárrendszer alapját a népkönyvtárak képezik, mivel az egész lakosságot szolgáló könyvtárak legelágazóbb ágazatát alkotják. 1960. január l-ig 15 029 népkönyvtára volt Csehszlovákiának - a fiókkönyvtárakat is beleszámítva, úgyhogy 1073 népkönyvtár esik 1 millió lakosra. A népkönyvtárak köteteinek száma hazánkban 1946-59-ig megháromszorozódott, az olvasók száma pedig ugyanakkor 2,4-szeresre növekedett. Háromszor annyi könyvet kölcsönöztek ki. 1937 1946 1954 1959 Kötet 6 793 032 7 286 566 13 760 295 20 743 000 Olvasók £76 088 718100 1510 000 1741100 — s ií || >,13 257 473 11 946 708 24 620 000 36 870 700 *lf Jellemző a szlovákiai helyzet. 1929 és 1937 között 9 év alatt a közkönyvtárak 3,4-szerte gyarapodott Szlovákia könyvalapja, az olvasók száma ugyanakkor 1,3-szerte, a kikölcsönzött könyvek száma pedig 2,4-szerte növekedett. Az 1946-1959-ig eltelt 14 év alatt pedig a népkönyvtárak köteteinek száma mintegy 11-szerte, az olvasók száma 7-szerte, a kikölcsönzött könyvek száma pedig mintegy 12-szerte növekedett. {JJ SZÖ 7 * 1960. augusztus 27.
