Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-27 / 238. szám, szombat

L ovicsek Béla A MAJORI GYEREK X«möi-kMöi U—u u u JT-tt y ^ u ^ u U^ l!=a U^ | Andrej Osztrovszkij : Nem vagy egyedül A szövetkezet klubjában sok gyerek nézte a televíziós adást. Előttem a dús, hófehér bajszáról ismert Katona bácsi ült két unokája között. A tarka műsor szünetében mesélte el nekem az alábbiakat. - Egy uradalmi birtok süppedt cselédházában jöttem a világra, harmadik gyerekként. Utánam még kétszer tartottak keresztelőt az apámék, úgyhogy összesen öt komaságot tartott nyilván a család. Gyerekkorom minden valamirevaló emléke a nagyistállókhoz, a mezőhöz, meg a közeli akácoshoz fűződik. A falu, amelyhez területileg tartoztunk, két kilométernyire feküdt a majortól. Számomra nagy, titokzatos házrengeteg volt, ahová évente legfeljebb egyszer, vagy kétszer sikerült eljutnom: húsvétkor a templomba és úgy augusztus dereka táján a búcsúra. A templomban, no meg a búpsún is volt sok érdekes bámulnivaló, de ezen túl se több, se kevesebb. Esetleg egy meggyszínű cukorsípra, ha tellett, ami kettőt se ért rá szólni. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy anyám e két alkalommal hófehér vászongatyába rázott és úgy bocsátott útra. Szívemre kötötte, hogy vigyázzak rá és lehetőleg ugyanolyan fehér legyen visszajövetkor is. Könnyű volt ezt megparancsolni, annál nehezebb betartani. Mert én úgy voltam az ünneplő gatyával, hogy minél fehérebben vakított, annál kényelmetlenebbül éreztem magam benne. Hanem könnyen segítettem én a bajon. Alig maradt valamicskét hátam mögött a major, alaposan meghempergődztem az út vastag porában és egyszeriben seszínű lett az én patyolatos ünneplöm. Aztán meglódultam, mint a karámból szabadult csikó, meg se álltam a faluig. Estélig bizony még sok apróbb-nagyobb folttal gyarapodott a kétágúm, úgyhogy hazaérve egyenesen a disznóólba mentem szállásra, mert a nagytermészetű anyám is csak odazárt volna. Amíg anyám mérge el nem párolgott meglehetősen szükibe voltam a kosztolásnak. Apróbb testvéreim kezéből próbáltam felezni a harapnivalót. Ha szépszóval nem ment, a pofoncsattogtatástól, meg földhözvágástól sem riadtam vissza. Meg ami igaz, az igaz: apám §zótlan jószívűsége is sokszor megkerülte anyám haragját. Egyszer nyár idején rettenetes hőség volt, nem úgy mint manapság: még az árnyékban is nehezen szedte az ember a levegőt. Mintha hatalmas parázson izzott volna az egész határ. A részesaratók szédelegtek, rohadt rajtuk az ing. A cséplőgép körül kavargó porfüstben valósággal fuldokoltak a munkások. Apám — mivelhogy kocsis volt — az Ördögoldalban tarlózott a két gömbölyűfarú muraközivel. Estefelé, amikor már a napocska kissé megfáradt, otthagytam a major alatti, iszapos fenekű kacsaúsztató büdös vizét. Kézenfogtam a kisöcsémet és elindultunk a tarlóra apához, hogy az ekevonta barázdában poroszkálva vadásszunk a kifordított mezei pockokra. — Vizet nem hoztatok? — fogadott haragosan összeszűkülő szemmel az apánk. — Nem ... nem mondta senki... — dadogtuk bűnbánó ijedelemmel. — Kell azt mondani ilyen veszett hőségben?! — dördült ránk a haragja, s a meggyfanyél végén kígyózó szíjostor veszedelmesen felsikoltott a kezében. — Takarodjatok innen! Lesütött szemmel oldalogtunk el a közeléből és pockozás helyett nagy, zöldeshátú szöcskéket fogdostunk a tarfón. Gyakran pislogtunk apánk felé. Reménykedtünk, hogy majd csak magához szólít a kezével, de bizony ö ránk se nézett. A napocska nagy messzeségben már majdnem a földön ült, vörösre pirult az orcája. A völgyből felhallatszott a cséplőgép mormogó zümmögése, s a távolban kasza harangozott a fenőkő alatt. Apám az ekéből átfogott a durva, vaslőcsű béresszekérbe, felült az ülésdeszkára és elindult hazafelé. Fürge lábbal elibevágtunk és a poros dűlőút szegélyén, reménykedő szívvel várakoztunk rá. Mikor mellénk ért, megállás helyett a lovak közé suhintott. A haboshátú muraközik után meglódult a szekér, csergett az oldalhoz verődő, nagyszemű kerékkötőlánc, s a felvert porba vért csordított az áldozó napocska. Kisöcsém kezdte a sírást, én meg folytattam. Míg az ő ajkán hangoskodott a keserűséggel vegyes fájdalom, én dacosan összeszorítottam a fogam, hogy egy pisszenés se távozzon belőlem. De a szememnek nem tudtam parancsolni: öntötte a könynyet, mint zivatarkor a ház eresze a vizet. Vagy kétszáz méternyi porverő Ezerkilencszázharminckettőt írunk. [Marina Grecsanová egy őszi estén í elveszíti édesanyját. Apját, a forra• dalom katonáját, nem ismerte, még > 1918-ban pusztult el; az alig tizeh| négy esztendős leningrádi kislány • anyja halálával teljes árvaságra ju; tott. Osztrovszkij, a NEM VAGY EGYEzörgés után elcsendesedett a zaj: A lábamnál heverő fekete szőrmegállott a szekér. Bennünk is meg- csomó a neve hallatára felkapta a halt a búbánat és felharangozott a fejét és a küszöbön ülő anyámhoz remény. A lábunk parancsszó nélkül sompolygott. Addig-addig csóválta a is vígan szaporázta. Csakhamar utol- farkát és nézett anyám tengermély értük a szekeret. Apánk cigaretta- szemébe, amíg meg nem kapta a sodrással piszmogott. Éppen akkor neki kijáró cirógatást. lobbantotta végéhez a gyufát, ami- - Hát akkor kimenjek? - kérkor odaértünk. Felénksandított a zsí- deztem visszafogott lélegzettel, ros kalapkarima alól. Az arca nem — Eredj, de vigyázz, hogy meg ne H DÜL írója, levelekből állítja össze árult el semmit a gondolataiból, csak lássanak! — mondta anyám és kevés § Marina élettörténetét. E levelek jaa rövidrenyírt, szúrós, bajszában kristálycukrot csurgatott a markom- g vát maga Marina írja: az elsőt egyetbujkált a jólismert mosoly, amitől ba. felbátorodva egy szemvillanás alatt Este ismét nyúlpecsenyét vacsoa szekéren teremtünk. Kisöcsém az ráztunk. apám ölében talált puha fészekre, Azután már rendszeresen kijártam én meg a lőcsre akasztott gyeplőbe a határba nyúlászni. Hol sikerült, hol kapaszkodva leltem meg a boldog- nem, de legtöbbször mégis nyúllal ságomat. A fene se cserélt volna tértem haza. a királlyal! Eleinte morgott az apám, többször len élő rokonának, édesanyja testvérbátyjának, a többit lányismerősének és atyai pártfogójának. A történetet válaszlevelek, egy rövid napló — Marina későbbi férje az írója — és egy riport kerekíti ki. Nem új az elbeszélésnek ez a módja, sokan éltek már Osztrovszkij előtt eztiszt páratlan emberségén múlik, hogy Marinát nem viszik javítóintézetbe és annak bélyege nem kíséri további életútján. A kislány emberré érése nem megy további zökkenők nélkül. Már gyári munkás, a lányok közös szállásán él, amikor váratlanul felbukkan a tolvajbanda egyik tagja. Marinában sajnálatból fakadó szerelem ébred a rendes munkáséletben gyökeret verni nem tudó fiatalember iránt, teherbe is esik tőle, aztán csalódás éri; jönne a börtön is, ha Bikov önzetlen embersége nem rántaná ki újból a bajból. Ilyen súlyos zavarok és megpróbáltatások után kerül csak Marina az egyenes útra; jönnek a tanulás és a munka küzdelmes évei, a Komszomol befogadja és jön a háVolt egy feketeszőrű, értelmes, össze is veszett anyámmal, de vé- zel a formai megoldással, a könyvnek foorú vérvihara után a tiszta boldog alűnc7űmíí L'iitváril.' • Rnrlri npurp niíl tn t\ n V-* ó L» ó 1 í- óc VialciQrrtíft'ífll'f o Hn- Ti X»

n ..nlnwii rm^ií Tint^íríPi . - -> i melegszemű kutyánk: Bodri névre gül megbékélt és beleegyezett a do hallgatott. Szerettük mindannyian, de logba. Neki is jól esett a nyúlhús, legjobban talán mégis én szerettem. A majoriak megneszelték a dolgot Hozzám volt a leghűségesebb, nekem és beléjük bújt a széles irigység, fogadott szót leginkább. Bárhová Egyszeriben a mi Bodrink lett a mentem, mindig a nyomomban járt. puszta hőse. Mindenki a fajtájából Ha a vízben pocskoltam, ő is azt akart szerezni. tette, ha a napra feküdtem, mellém- Hanem a major Istene, az intéző feküdt, ha az árnyékban hempergődz- úr is megtudta, tem, ő is azt csinálta. És úgy a Egy hatesztendős gyerekbe nagyon szemem közé tudott nézni, hogy ké- kevés óvatosság fér. Nem gondoltam pes voltam megcsókolni. én semmi másra, csak a nyűlpecseEgyszer az erdőbe indultam mada- nye fenséges Izére. Az csábított rászni. Bodri hozzámszegődött. A La- újra, meg újra a határba, poson lucerna zöldellt, mellette dűlő- Egyszer a Diós felé vettem hűút kanyargott az erdő alá. Ráérősen séges pajtásommal az irányt. Annyira ballagtunk. Már majdnem az erdő- vérembe szökött a vadászás láza, höz értünk, amikor egy mezei nyúl hogy anélkül már el sem tudtam a lucernásból kibaktatva a dűlőút képzelni az életemet, közepére ült és mellső lábával a Annak rendje és módja szerint bajuszát simogatta. felugrott előttünk a nyúl, a Bodri — Fogd meg, Bodrikám! - suttog- m

eg utána. A különös ízű izgalomtól, tam a kutyának és ujjammal a nyúl sebesen • kalapáló szívvel figyeltem a felé bökdöstem. két állat élet-halálharcát. A nyúl A füles veszélyt szimatolva körül- már nagyon cikkcakkozott, végéhez nézett. Mikor megpillantott minket: közeledett a fogócska, amikor a vesd el magad, a Bodri meg utána! Bodri vagy ötöt bukfencezve elnyúlt A két állat jóidéig kergetőzött a a földön. Csak akkor dobbant bele Laposon, az erdőbe is beszaladtak, a nagy csendességbe a puska hatalmajd ismét vissza. Én meg csak áll- rnas dörrenése. tam az út szélén dobogó szívvel iz- Hirtelenjében nem tudtam, mi gulva, mint a földbevert karó. történt. Lélekszakadva futottam a Jj Egyszer csak hallom, hogy jó tá- Bodrihoz. Az oldalán vér áztatta át ^ volast ijedten sikoltozik a nyuszi, a fekete szőrét, könyörgő, bánatos h mint bölcsőben a magára hagyott szemmel nézett rám: búcsúzott tő- ő kisgyerek. Futás az irányukba. Mire lem. Mégegyszer megnyalta a keze- g odaértem megszűnt a nyúl könyör- m

et, alig hallhatóan felnyüszített, 3 gése: békésen elnyúlva hallgatott aztán kimúlt. g Emberöltők, évszázadok óta a sze- megértem, milyen mondhatatlan Bodri lába alatt. Mikor egészen kö- Ráborultam és keservesen sirattam, ö relem mellett a háború foglalkoztat- szenvedéseket rejt a múltja és hajtzel értem az én kutyuskám a földre Akkor szívesen elpusztultam volna S ta mindig a legtöbbet a költők és ja szörnyű kínzásokkal és halálvelapult, a farkát csóválta és olyan- Vele együtt én is. H írók képzeletét. Érthető ez, hiszen szedelemmel fenyegető útjaira. Öl • " * ' ' J —

1— — * .. . - « - __ _. i ' i i l.^^v,., j-n^fntllr A A /I rx 1 n i 1/

o ton a i c 1/fíl óh mégis van valami újszerű varázsa amely alól az ízlésesen kiállított kis kötetnek bizonyára egyetlen olvasója sem vonhatja ki magát. „Az embereknek mindig segíteniük kell egymáson. Enélkül ma nem is volnának emberek", írja egyik levelében Zoja Bakejeva, Marina barátnője. Ebben az egyszerű megállapításban Osztrovszkij mondanivalója lényegét érinti: Marina kiesett volna az élet rendes kerékvágásából, a becsületes emberek világából, ha mindenki olyan határtalanul önző volna, mint Ilja Pavlovics Susmanov, Marina nagybátyja. A gyereklány nem akar a terhére lenni, levelében bejelenti, hogy dolgozni megy, a válaszlevél kenetteljes szavaktól csöpög és minden sora elárulja, hogy áldozatkészséget nem ismerő küldője csak a maga hasznát néző önző, törtető jellem. Az első segítséget Polina Nyikoforovna nyújtja az árvának, ám ez a szomszédasszonyi segítség nem pótolhatja az anyát és nem kell csodálkoznunk, hogy a tapasztalatlan, ság is, amelyhez minden embernek joga van, aki felismeri, hogy nem csupán önmagáért van a világon. Nem vagy egyedül. Marina, nem vagytok egyedül ti félárvák és árvák, mert mellettetek áll a kemény munkával épülő szovjet társadalom, amelynek egyik legszebb tanítása az, hogy legfőbb érték az ember. Ezt érezteti, erről beszél Osztrovszkij könyve, az önzetlenségről, a tiszta szándékú, becsületes és igaz kommunisták emberségéről, a környezet jellemformáló hatásáról és nevelő erejéről. Nem állítjuk, hogy -a szórakoztató, kellemes olvasmánynak nincsenek hibái. Ezeket a hibákat azonban részben kiegyensúlyozza a levelek sajátos egyéni hangja, Marina komolykodó gyerekes sorainak megvan az egyéni * bájuk éppúgy, mint Bikov apai gyöngédségét, szeretetet és nemességet sugárzó férfias sorainak. Sajnálatos, hogy sem a kisebb utószóban, sem a könyv borítólapján nem ismertet meg bennünket az írójólelkű Marina tolvajok és csalók val, akinek nevével először találkokönnyű prédája lesz. Önhibáján kívül sodródik lefelé a lejtőn, börtönbe is kerül és közel van a teljes elzülléshez. Pavel Jevgenevics Bikov, a vizsgálatot vezető rendőrzunk. A szokásnak ez az elmulasztása hiányérzést kelt az olvasóban, aki többet szeretne tudni Osztrovszkijról, mint amennyit rokonszenves könyve elárul. Vlagyimir Bogomolov : Titkos küldetés formán pislogott fel rám, mint aki Léptek dobaja hangzott a hátam fél, hogy rosszat tett, és most ki mögött, aztán ismét végtelen csend fog kapni. Hálálkodva motyogtam ne- lett. Oldalra pillantva két fényes ki valamit örömömben és a fejét csizmát láttam magam előtt: az intécirógattam. zó úr szálas alakja tornyosodott föAnyám megörült a nyúlnak. Ügyes lőttem. Aztán megsuhant kezében a kézzel rántotta le a bundáját és lovaglópálca: fájdalmasan csípte, haolyan jóízű vacsorát remekelt belőle, sogatta a bőrömet. Jajgattam, visíhogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk tottam, mint akit nyúznak és kíutána. A csontjaival meg a Bodri nomban beeresztettem a gatyába, kutya piszkálta ki a fogait. Sokáig rángatta testemet a rívás. Apámnak nem tetszett a dolog. Végül megcsendesedtem és hanyatt Szelíd szóval intett és figyelmezte- fordultam. A végtelenül magas kék tett, hogy többé meg ne csináljam, ég alatt könnyű, nyári felhők gubmert ha az intéző úr meglátja vagy basztottak. Arra gondoltam, hogjr de a véres emberpróba a legtöbb könny, ; a legnagyobb szenvedések szülője ; és a legmélyebb sebek ütője, a leg! kiáltóbb figyelmeztető is egyben: ember: ne tedd tovább! A szovjet irodalom, amely kiemeltöztetik, dédelgetik, katonaiskolába akarják küldeni, de a kisfiú minden jóakaratú kísérletnek ellenáll; majd a háború után elmegy tanulni, hajtogatja akaratosan, addig is túl a Dnyeperen, az ellenség közt van dolkedő nagy műveiben az emberiség 9

alegnagyobb ügyét, a békét szolgálja, A kis könyv egyetlen lapján nem sűrűn nyúlt és nyúl ma is a Nagy esik olyan szó, amely a hősit, a naHonvédő Háború témái után. Megtet- gyot, az emberfelettit jelezné, a soték ezt a legnagyobbak: Solohov, rok közt mégip ott van, ott izzik a Fegyin, Gladkov, Fagyejev és Eren- koravén kisfiú elkínzott arcvonásain, burg, megtették a sorban utána jö- messzeülő szemében. Galcev paranvők: Szimonov, Pole voj, Grosszman, csot kap: felejtse el a gyereket, de ő ugyanúgy nem felejti el, ahogy a - —. hoqy csak néhány nevet említsek, ~

a

J a

j „-- —, — megtudja, nagy baj szakadhat a esa- jô v

oi

n

a felmászni valamelyik felhő- g é

s megteszik ezt a legfiatalabb nem- mi emlékezetünkbe is felejthetetleladra. nek a hátára és elszállni valahová 8 zedé

k i

eg

iz

mosabb tehetségei, mint nül belevésődik törékeny, sovány Pár napig nem is mozdultam ki a me

sszire, ahol nem olyan rosszak az k Jurii N i

b yiktor Nyekraszov vagy alakja, dacos és mégis gyöngéd szaoirt^KAl AllanHnan aníim inrn sza- % . J . ' , .. , Vlagyimir Bogomolov. vajarása. Bogomolov nevével múlt év őszén A történet végén Bogomolov krótalálkoztunk először a Nagyvilág ha- n'kás szárazsággal közli, hogy a hasábjain. A folyóirat jegyzeteiben ol- borúnak ezt a hősi kis önkéntesei vashattuk, hogy 1924-ben született a német Fegyveres Erok Legfelsőbb a moszkvai terület Kirillovka nevü Parancsnoksága 194.x december 25községében. Részt vett a Nagy Hon- én 6 óra 5o perckor agyonlövette, védő Háborúban, s katonaélményeiből Szíven üt a vég, a kis Ivan hosi eletmeríti új látásmódról tanúskodó, a útjának ez a kegyetlen megszakaháború színpadias beállítását elvető dása. Látjuk magunk előtt, hogy ott elbeszéléseinek témáit. IVÁN című áll véznán, sebektol bontott, osszei kisregénye, amely a Znamja folyó- vert testtel a kivégző osztag előtt ! irat oldalain jelent meg, egy csa- és egymástól távol, allo szemeben a pásra nemzedéke egyik legismertebb gyűlölet, a lázadás es megvetes hiprózaíróiává avatta. d

e9 lángja ég. Aztán eldördülnek a ..... ... . , fegyverek, a gyerekember szívét atEzt az Ivan cimu elbeszelest kap- a

j majorból. Állandóan apám intő sza va motozott a fülemben. Egyik délután anyám így szólt hozzám: — De jó vacsoránk volt a minap!... Mondhatom, igazán ügyes kutya ez a Bodri!.,. emberek. Fent a majorban, a béresgazda megverte az ekevasat: a harangozás délutáni munkára szólította a cselédeket. Apámnak másnap felmondott az intéző úr. ZALA JÓZSEF i Öregek a Dunaparton A Dunapartra forró nyár kacag, s a parti fák fényárban izzanak. Lombsátruk a Nappal vív csatát, árnnyal hinti fakult padok sorát, hol az öregek ülnek hallgatag, szempillájukra gyors álom tapad. A part ölén csevegnek a habok, s a Duna vizén színarany ragyog. Rebben a szem; ébren-álmodva lát, vagy csak sejti a sirályok hadát? Talán nem hallják, hogy hátuk mögött az élet rohan, a gép dübörög. Félig álomban, félig ébren, — és ha szólnak is, csupa emlékezés. „Valamikor" ... Szó pereg, száll a füst, és fejükön megcsillan az ezüst. Ha fellebben egy-egy szoknyaszegély, nem gyújt bennük máglyát a szenvedély. Hanem mikor egy gügyögő gyerek feléjük int és reájuk nevet, mosoly bújócskáz ráncaik között, s békés alkonyuk új hajnalt köszönt. juk most kézbe a közös könyvkiadá1 si egyezmény keretében megjelent í könyvek között - TITKOS KÜLDETÉS [címmel. Már amikor először olvasütik a golyók, teste élettelenül elzuhan és melegen ömlő vére pirosra festi a havat. Nem volt ez kivégzés, de förtel: tam, csaknem olyan megrázó hatást mes, arcpirító gyilkosság! ; tett rám, mint Solohov Emberi sorsa. Vajon mire gondolhatott ez az el; És most, hogy másodszor nézem át árvult, magára hagyott árva börtöne la százegynéhány oldalas elbeszélés- magányában, s élete utolsó órájá; remeket, még jobban megkap fojtón ban? Vajon vigasztalta-e a tudat, i drámai hangja, a történet elevenbe hogy az ő munkája és hősi halála is ivágó balladai ereje. Egy pillanatig siettette a véget, a fasizmus bukását? sem érzem képzeletszülte, költött Bogomolov könyve nemcsak művéig alaknak a könyv hősét, a Bondarjov szi tett, hanem intelem is egyben. • nevű tizenkét esztendős kisfiút, aki A megvertnek vélt, halálos sebet ; egy októberi esős napon ázottan és kapott fenevad feléled és újabb vé! fázósan a történetet.elmesélő Galcev rengzésre kész. Milliók pusztulása [főhadnagy fedezékébe kerül. Meglep mellett a kis Iván élete és hősi ha* az akaratossága, férfias keménysége lála is figyelmeztető! és minden szó és magyarázat nélkül Kär volt a helytállásnak ezt a remek krónikáját a kalandosízű TITKOS KÜLDETÉS címmel elsektíyesíteni. Ha Bogomolov, az írója beérte az egyszerű, de mindennél többet mondó, szinte jelképes Iván címmel, a könyv kelendősége kedvéért nem kellett volna rajta változtatni. Nikodémusz Elli fordítása jól érzékelteti az írás katonás visszafogottságát és a helyenként áttörő férfias líráját is. EGRI VIKTOR TOLSZTOJ HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA a Szovjetunióban 20 díszes kötetben jelentetik meg a világhírű orosz író összes müveit. E sorozatban adják ki majd a V. I. Lenin Tolsztojról című nagy érdeklődéssel várt gyűjteményt is, amelynek kiadását már előkészítették. Az irodalomtörténészek összegyűjtötték Tolsztoj kortársainak írásait is a nagy író •1 alkotásairól. Kötetben közlik majd TolszÖ toj és a kortárs írók levelezését. IJJ SZÖ 6 * 1860. augusztus 27.