Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-20 / 231. szám, szombat

3 M tí '•D' O 3 i­A barátok mindig szót értenek i* i ct f f t c u š 4 e Téved az, aki azt hiszi, hogy a mai Bagdadban, amely oly közel fekszik a héberül Bábelnek nevezett Babilon romjaihoz, rábukkan a bibliai bábeli nyelvzavar nyo­maira. A tehetősebb rétegek, elsősorban a hivatalnokok, kereskedők, meg a katonatisztek többé-kevésbé beszél­nek angolul, az idegen itt-ott német nyelvtudásával is zöldágra vergődik, s a népnyúzó királyi rendszer volt kitagadottjai, a forradalom után haza­tért emigránsok egy része tud oroszul. „Jó. jó — mondhatná valaki, de az egyszerű iraki emberek zöme csak arabul, illetve tán egyha­toda kurd nyelven beszél." tgy igaz, csakhogy velük is szót érthet az, akiben barátot lát­nak. Egy ilyen ismerkedésnek és fejleményeinek rövid történetét szeretném most elmesélni. A délelőtti tikkasztó séta torkunkra száradt porát öblögettük le valahol a Tigris partján eav tagbaszakadt asszir utcai árus jégbehütött Pepsy-colájával, amikor már az első pillanat­ban rokonszenvesnek tűnő két fiatalember csat­lakozott hozzánk. Kézzel-lábbal folyt az ismer­kedés, mert idegen nyelvtudásuk össze-vissza nem tett ki többet tizenöt angol szónál. Kur­dok voltak mind a ketten, Feredzs Lefter gép­javító, meg Asa Dzsafar autóbuszsofőr. Említettem már, hogy az ilyen véletlen ta­lálkozások során szinte a varázsvessző erejével hatott a csehszlovákiait jelentő arab „csíki" szó. Hallatára most is mosolyra derül a két fiatal kurd arca, de igazán közvetlenekké nem ez tette őket. Egy másik, ma már a világ minden zugában és minden nyelvén ismert szó nyitotta meg teljesen a szívükhöz vezető utat. — Kom­munist? — kérdezték tőlünk, s amikor többször is rábólintottunk, magukra mutattak s újra elismételték a szót. Majd pergő nyelvvel né­hány mondatot váltottak, karonfogtak minket és kézmozdulatokkal jelezték, jöjjünk velük. Elin­dultunk. A folyó menti széles sétányról letér­tünk az egyik szűk sikátorba s alig tíz perc múlva már helyet foglaltunk az egyik földszintes ház irodaszerü helyiségében. Feredzs térült-for­dult s zöldszínú gyümölcslével telt üveget állí­tott elénk. Sinalco — hirdette felirata. Nyugatnémet gyártmány, s gyilkos harcban áll amerikai konkurrenséve|. a Coca-colával. Hirtelen vil­lanásszerűen eszembe "ötlik, mily sok nyugatnémet gyártmányú közszükségleti cikket láttam a bagdadi üzletekben. Hiába, változtak az idők. és úgy látszik, a módszerek is. Századunk elején a német imperializ­mus a bagdadi vasút építésével akarta a Közel- és Közép-Keleten elérni terjeszkedő politikájának céljait. Most ugyanilyen nyugatnémet célok szolgálatában a kereskedelem emberei töltik be az előőrs szerepét, és jó eszköz nemcsak a Krupp-cég kirendeltsége, hanem a kétségtelenül ártalmatlan, sőt üdítő ízű gyümölcslé, a Sinalco is. Gondolataim elkalandozásának véget vet az, hogy az ajtóban megjelenik Asa egy középkorú férfi társasá­gában. Angolul megindul a maqyarázkodás. Egy gépja­vító-műhely irodájában vagyunk, itt dolgozik különben Feredzs Lefter barátunk. Természetesen részletesen elmondjuk kik vagyunk, milyen szél hozott minket Irakba, s ekkor váratlanul elhangzik a kérdés, vajon akarunk-e olyanvalakivel meaismerkedni, aki járt a mi hazánkban. Természetesen igent mondunk. Rövid telefonbeszélaetés következik, majd felkerekedünk, hogy néhány utcával odébb betérjünk az egyik egyemeletes házba. Nagy meglepetésünkre tudtunkra adják, hogy ez az iraki egységes szakszervezetek központjának a székhelye. Néhány perc múlva rögtönzött sajtóértekez­let kezdődik a legnagyobb iraki szervezett népi erő vezetőségének több tagjával. Velünk szemközt az asztal másik oldalán társai között helyet foglal Taha Faigh, a szakszervezeti köz­pont ökonómiai vezetője, — ö járt különben hazánk­ban — ez az erős termetű, lassú beszédű megfontolt férfi, aki minden bizonnyal kitűnő szervező, és a szót szintén csak ritkán szaporító Sadig Iaffa -el Flahi, a központ egyik titkára. A beszélgetés több órás volt, véleményem szerint érdekes és ezért megkockáztatom, hogy az alábbiakban — a körülmények ecsetelését mel­lőzve — csupán a legfontosabb kérdések és feleletek • tolmácsolására szorítkozzam — Hány tagja van az iraki szakszervezetnek? — 300 000, mégpedig különféle munkahelyekről. Szá­mottevő főleg a könnyűipari üzemek, a kőolajipar, a gépjavító-műhelyek munkásságából toborzódó tagság, de sok kiskereskedő és kisiparos is tagja a szakszerve­zetnek. — Milyen a foglalkoztatottság? ? — Sajnos Irak ipari létesítményei nem nyújtanak a lakosságnak elegendő munkaalkalmat. Idénymunka különösen a datolyaszüret idején még csak akad, de különben nagy nehézségekkel kell megküzdeni. Az egyik rendkívül fontos megoldandó feladat a munka­nélküliség kiküszöbölése. Hiszen magában Bagdadban hozzávetőlegesen 400 ezer olyan ember él, akikről igen nehéz volna megállapítani, miből tengetik életüket, mert munkához csak nagyritkán jutnak. Az állam ugyanakkor a munkanélkülieknek nem tud többet nyúj­tani, mint napi 80 filset, ami egy szerény utcai vacsora árának fedezésére sem elegendő. — Milyen a munkások és a szakemberek keresete? — A segédmunkások napi 300—350 filset keresnek, a szakmunkás ennek kétszeresét is elérheti, a műszaki dolgozó a havi 30—45 dinárt. Önkéntelenül is gyors számadást csinálok magamban. Két és fél napi ott-tartózkodásunkra mi fejenként 28 dinárt kaptunk, és ezt a szállás, meg az étkezés fel is emésztette. Csak valamivel többet keres egésl havi i Feredzs Lefter és Asa Dzsafar a Zivot Svetoň elvtárssal beszélget szerkesztőjével, munkájával az iraki műszaki dolgozó, pedig a segéd­munkás bérének 4—6-szorosát kapja kézhez. — Az iraki nő jelenlegi mostoha sorsának megváltoz­tatásában, az egyenjogúság kivívásában nagy szerepet tölthet be a szakszervezet. Tapasztalható ebben a vo­natkozásban bíztató tünet? — Önmagában már az is jelentős eredménynek köny­velhető el, hogy tagságunknak mintegy tíz százaléka nő. Azt viszont még nem sikerült elérni, hogy a nok ugyanolyan munkáért ugyanazt a bért kapják. — Mennyit fizetnek a tagok a közös szakszervezeti pénztárba és milyen ellenértékre számíthatnak? — Bérük 2 százaléka a szakszervezeté. Ennek fe­jében szervezetünk a munkáltatókkal szemben védi jo­gos érdekeiket. A szakszervezet emellett — szerény, lehetőségeihez mérten — segíti a nehéz körülmények között tengődő kiskereskedőket és kisiparosokat is, fenntartja a csekély létszámú fizetett apparátust, anyagilag támogatja a kulturális és sporttevékenység kibontakozását, szórványosan pénz juttat a munkanél­küliek és a beteg dolgozók egy részének, végül pedig jénzeii a szakszervezeti sajtót. — Milyen szakszervezeti lapot jelentetnek meg? — Az Ittihad el Umal (Szakszervezeti Egység) he­tente kétszer 6 ezres példányszámban megjelenő újsá­got, amelynek ára 16 fils. Annak érdekében, hogy lapunkat többen olvashassák, szakszervezeti szövetsé­geink tanfolyamokat szerveztek az írni-olvasni nem tudók számára. Sajnos ez a törekvésünk nem talált a kormánynál támogatásra. — Milyenek a szakszervezet izmosodásának távlati kilátásai? — 1958-ban Irakban hozzáláttunk a hétéves terv feladatainak teljesítéséhez. Ha az iparosítás e tervét valóra tudjuk váltani, akkor a szakszervezeti tevékeny­ség feltételei is lényegesen megjavulnak. így folyt le ez a véletlennek köszönhető interjú az iraki szakszervezet bagdadi székházában, így tudtunk meg egyet s mást a burzsoázia reakciós szárnyának előretörése miatt igen nehéz, lényegében féllegális kö­rülmények között serénykedő legnagyobb munkásszer­vezet tevékenységéről. Babiloni nyelvzavar helyett itt is értettünk a szóból, amelyet az internacionalizmus gondolatától fűtött baráti érzés diktált. Azzal a meg­győződéssel távoztunk innen, hogy Irakban van olyan erősödő és szilárduló erő, amely a jövőben — a bibliai Noé sikertelenül kísérletező utódjaitól eltérően — fel tudja építeni a „bábeli tornyot". S ez az erő, az új, haladó társadalom ezen égig érő építményének alkotója itt is a szervezett munkásosztály lesz. V f i "i | M "71 0 1 Prága és Bagdad között hét és félezer kilométert tettünk meg összesen alig egy nap alatt. Néhány évr tizeddel ezelőtt még hetekkel és hónapokkal mérték ezt az utat. Hosszú évezredek óta földgömbünk szinte _ mitsem változott és mégis, századunk műszaki vív­mányai hihetetlenül összezsugorították a távolságokat. ­A Föld legtávolabbi pontjai is elérhetők egy-két nap alatt, lényegében szomszédunk lett minden ország, minden nép. Ez volt iraki utam személyesen átélt és átérzett legnagyobb felis­merése. S ennek a tapasz­talatnak természetes velejá­rója volt a felötlő gondolat: MENNYIVEL KÖZELEBB KERÜLÜNK a KÖLCSÖNÖS MEGISMERÉS ÚTJÁT JÁR­VA, AMIKOR A TECHNIKA AZ EGÉSZ VILÁGON A SA­JÁT JAVÁN SERÉNYKEDŐ EMBERISÉG KEZÉBEN LESZ! Gály Iván 2 l­Ilyen, a szakszervezeti lap, az Ittihad el Umal fejléce. Vége — 3 Jh 1 : Értelmiségi emberek az ellenforradalombon Molnár Géza : MÁRTA Ila egybevetjük a magyar ellenforradalomról eddig megjelent regénye­ket, már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy Molnár Géza járta be MÁRTA című regényével a legszélesebb utat, ő jutott a legtovábbra a viharos idők forgószelétől elkapott emberek érzelmi életének és gondolatvilágá­nak megvilágításában. Molnár szerencsésen mértéket tartott, nem mar­kolt túlsókat ebből a túlközeli és ezért forrón eleven életanyagból, ahogy ezt Berkesi András két tagadhatatlanul nagyon érdekes, de művészileg vitatható regényében (OKTÓBERI VIHAR és VIHAR UTÁN) tette. A Már­ta írója beérte az ellenforradalom által felvetett problémák egy részének megvitatásával, az értelmiségi ember zavarainak, tévelygésének és lassú feleszmélésének ábrázolásával, de azzal, hogy sokrétű, gazdag jellemzés­sel e tudatosan leszűkített világ mélyére hatolt, sikerUIt az egészre is rámutatnia és így az olvasóban többé-kevésbé a teljességnek, egy min­dent átfogó egésznek érzését kelti. LEVÉLKUTI MÁRTA, a regény fő- tó álcázott és nyílt ellenforradal­hőse, egy budapesti gyár vegyész- mároknak. mérnöke is ilyen az ellenforradalom A GAZDAGSODRÁSÚ, érdekes re­eszmei zurzavaraban útvesztőbe ke- génynek azonban vanna k talányosan rult ertelmisegi ember. A tortenet rajzoIt alakJai i s_ így ne m év­kezdeten Marta a munkakorevei ele- hetünk teljesen t Dénesi János gedett, hazassagaban boldog asszony, jeIlemzéséve l. Helyeseljük e mun­am az ellenforradalom vihara beletep kasvilágtól idegen gyá rig a2g ató bu­a boldognak tuno csaladi feszekbe es kásá helyeseljük az ellene kiadott az emberproba nehez napjaiban ki- elf at ô p aranc sot, mert valóban derül, hogy a meleg otthon túlsá­gosan ingatag talajra épült: István, Márta csillagász férje a válságos na­pokban búcsú nélkül elhagyja csa­ládját, egy könnyűnek Ígérkező tu­dóskarriér kedvéért Stockholmba disszidál. Márta a hirtelen rászakadó tragi­nincs helye az ellenforradalom vi­harától erősen megtépázott és las­san újjáéledő munkás társadalom­ban, értjük szektás értetlenségeit és frázisait, hamis magyarkodását, de az már erőltetettnek hat, hogy egy MUK-ista (Márciusban újra kezdjük) banda eszelős gyilkosai kus magányban rádöbben a férfi fel- társául szegődik. Az ilyen mellvere­lengős ürességére és lélekben-test­ben összeomlik. Elesettségét fokozza a bizalmatlanság légköre is, amely munkahelyén körülveszi, és csak nagy, emésztő benső harcok, vívó­dások után lesz úrrá felkavart szel­lemi világának roppant zűrzavarain gető, magyarkodó patkányjellemek ezrével oldottak kereket, külföldre szöktek, jól tudva, hogy ott szak­tudásuk állásba juttatja őket, s nem kell a disszidálok többségének ke­serű kenyerét enniük. Dénesi nem tipikus, nem valóságos, élő ellenfor­radalmi alak, inkább a képzelet szü­és talál vissza újra önmagához, az leménye, és ezért, ahol a regényben megjelenik, ott a hitelesség kárára felbillenti az egyensúlyt, kalandos, detektívszerű ízt kever a máskülön­ben reális lélektani regény vonalá­ba. Külön figyelmet érdemel a regény szerkezete, a szellemes formabon­tás, ahogy Molnár tudatosan belép a cselekménybe és intermezzóknak, közjátékoknak tűnő „miniatűrökkel", belső monológokkal teszi elevenné, kiegészíti, kikerekíti a mesét. Ez a formabontás sok helyen ötletes, ér­dekesen színezi a mondanivalót, al­kalmat ad belső vitákr.a, a jelle­ösztöne, assžzonyi tisztessége és nem meknek több oldalról való megvilá­eszmei következetesség 'tartja visz- gítására, - másutt azonban az öt­sza ettől a ballépéstől. A katarzis let külsőséges marad, nem vezet a tetőfokán, amikor a férj eltűnése lényeg kiemeléséhez és mélység he­után megszűnik a családi otthon me- lyett csak formai játékot ad. Ez leg, bensőséges légköre, a gyárhan különösen a regény utolsó felében, igaz emberséghez. Molnár igen érdekesen és elhihe­tően mutatja be Márta múltját: 1956 októbere előtt jó kommunista, aktív párttag, aki mindenképpen megérdemli Juhosnak, a gyári párt­szervezet titkárának rokonszenvét és bizalmát. Az ellenforradalmat köz­vetlenül megelőző hónapokban Márta a Petőfi kör vitáinak hatása alatt tévútra siklik, elvont kispolgári hu­manizmusa kezd felülkerekedni ben­ne, kritikátlanul elfogadja az akkor hirdetett népszerű elveket, már-már ott áll, hogy ő is disszidál és csak pedig az elbocsátás veszélye fenye geti, a szesz mámorához menekül és ellenállhatatlanul sodródik a lejtőn a teljes elzüllés felé. EBBŐL A MÉLYPONTBÓL, a kilá­tástalannak látszó esettségéből emel­kedik fel Márta. Eszmélése, emberré válása természetesen nem történik külső beavatkozás, emberi segítség nélkül. Juhos párttitkár az, aki fel­ismeri válságát, tisztán látja lelki zavarainak, letörtségének és passzivi­tásának rúgóit, őt nem téveszti meg, hogy Márta az ellenforradalmár Dé­nesivel tart barátságot és nézetei, ha nem is ellenségesek, de tévesek. Juhos látja — és ez a lényeg — az értékes elemeket is, amelyek eldön­tik, hogy Koller, a kommunista gyár­amelyben az író elfáradásának és az elsietésnek jelei is mutatkoznak, érezhető leginkább. Egészében azonban elfogadjuk az érdekes formai kísérletezést, amely Molnár nagy irodalmi képzettségére és egyúttal bátor egyéni útkere­sésére is vall. A formabontás a re­gényt fordulatossá teszi, a belső mo­nológokat elmélyíti, és általában az egész műnek nagyobb színességet, érdekességet ad. KITŰNŐ A REGÉNYNEK Kosztolá­nyi legjobb műveire emlékeztető ki­fejező nyelvezete is, amelyben alig van modoross4g, henye vagy éppen eredetieskedő, görcsös mondat. Et­től a mértéktartó, intellektuális stí­lustól távol áll a fellengősség és ha igazgató türelmetlenségével, szektás olykor érzelmessé vagy patetikussá nézeteivel perbe szálljon és Márta válik, ott is tartózkodó, segítségére siessen. De segít maga Számtalan a teljesen lírai színe­az idő is, a külvilágban folyó tisz- zetü belső monológ, ami arra vall, tulás, az ellenforradalmi erők tel- hogy Molnár mélyen átéli alakjait, jes visszaszorítása, a józan erők és nagyon okosan, tartalmasan tud­összefogása, az újból meginduló ter­melés. A regény végén a súlyosan megpróbáltatott asszonyt az életfel­fogásnak magasabb színvonalán, egy tartalmasabb, igazabb és talán bol­dogabb élet küszöbén találjuk. Márta sokoldalúan megvilágított, kitűnően egyénített alakja mellett Juhos kerül erősen a történet elő­terébe és Molnár emberábrázoló művészetét dicséri, hogy Juhosban sikerült az utolsó évek magyar re­gényirodalmának egyik legrokonszen­vesebb hősét megalkotnia. Érdekes a múltja, szívós küzdelme, ahogy ja elmondani véleményét a világról, az emberekről, aki az élet nehéz örvénylésében keresi az eszmei tisztulást, az emberséget, a szocia­lista jövőhöz vezető utat. Regénye utolsó fejezetében, mon­danivalója végére érve az író töp­reng a megírtak felett és számve­tésében eljut a ' felismeréshez, hogy csak a legnagyobb művészek tudnak teremtő fantáziával, intuícióval, bra­vúros művészettel olyan harmóniát teremteni, amely kerekre zárt egé­3 kiverekedi magát a nyomorúságból, szet alkot ú9y. h°9y a megírt mö­1 — „ „1.'. .1.. rí Hŕŕ Ól"71 ŕt c tiirlŤn «-» r,, í- „ J. fl $ » P ďr nt u*% ^ irT *\ r cŕ ifi » rt Set ÄÄÄ rokonszenves a pártmunkája, de magánélete is, betegesen kövér, sze­retetre méltó felesége oldalán. Tisz­ta, egyenes jellemét, nagyon em­beri magatartását Molnárnak különö­sen a dogmatikus gyárigazgatóval folytatott párbeszédben sikerült le­bilincselően és izgalmasan megvilá­gítania. Róla elhisszük — amit Mol­nár általában a kommunistákról ál­lít —, hogy hitével, céljával és szer­vezettségével több, azzal több, hogy nagyobb részt vállal a munkából is, a társadalmi felelősségből is. Juhos szocialista humanizmusa, eszmei tisz­tánlátása és mély, igaz embersége ellenpólusa a Dénesi féle frázispuf­gött érzi és tudja a meg nem írtat is. MOLNÁR GÉZA erős tehetség és határozottan jó úton van: könyve nem egy fejezetében - hogy az ő szavaival éljünk - sikerül egy való­ságos belső világot megteremtenie, amely tökéletes párhuzamosa, meg­felelője a külsőnek. És a legfontosabb, ami e regényt a felszabadulás óta megjelent ma­gyar regények legjobbjai közé so­rolja: alakjai törvényszerűen a ma­guk útján mennek. Ezért igazak, ezért -hatnak, s ezért van életsza­guk. EGRI VIKTOR ]0J SZÖ 6 * 1960. augusztus 10.

Next

/
Thumbnails
Contents