Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-18 / 229. szám, csütörtök

A nevelésről, a műveltségről és a szocialista munkabrigádokról Az ifjúság kommunista nevelésének a kérdése két alapveÍÖ, egymástól elválaszthatatlan és egymással összefonódó tényezőből tevődik össze. Az első a nevelés tartalmát illeti, a második pedig azt, amit műveltségnek mondunk. Az utóbbi két-három év során a párt számos intézkedést tett és széleskörű munkába kezdett a dolgozók és az ifjúság kommunista nevelésének minden szakaszán. A párt Központi Bizottságának néhány ülésén is foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, utoljára iskolaügyünk átszervezésével kapcsolatban. Tavaly olyan nagyarányú akciót hajtottunk végre, mint a szocialista kultúra kongreszszusa, amely természetesen sokkal szélesebb körben éreztette hatását, mint csupán az irodalom és a művészet területén, hisz a legszélesebb értelemben vett kultúra problémáit érintette. Pártunk egyébként is nagy figyelmet fordít a kommunista nevelés kérdéseire, országépítésünk további távlataival kapcsolatban. Meg kell azonban mondanunk, hogy társadalmunk szükségleteihez, társadalmunk jelenlegi állapotához mérve ez a munkánk és elért eredményeink nem elégíthetnek ki bennünket. Nem elégíthetnek ki, mert gyakorlatilag lezártuk társadalmunk fejlődésének egy bizonyos szakaszát és új szakaszba léptünk. Valamennyi intézkedés, amellyel a párt Központi Bizottságának utolsó plenáris ülésein és pártunk országos konferenciáján foglalkoztunk, ez az egész problémakör, amelyet fokozatosan megvitatunk, éppen azzal kapcsolatos, hogy véghez visszük társadalmunk fejlődésének egy bizonyos szakaszát, s itt jól számba kell vennünk mindent, hogy helyesen induljunk neki a további szakasznak. Miről is van szó? Lényegében befejeztük azt a fejlődési szakaszt, amelyben felépítettük a szocializmus alapjait. Ha számba vesszük, mi a helyzet országunkban a termelőerők fejlődését tekintve, hogyan változtak meg a termelési viszonyok, ha szemügyre vesszük a felépítmény, az Ideológia egész területét, népünk erkölcsi és politikai egységének, nemzeteink egységének további megszilárdulását, úgy joggal mondhatjuk, hogy országunkban a szocializmust lényegében felépítettnek tekinthetjük. Most arról van szó, hogy tovább vigyük munkánkat, hogy megteremtsük a kommunizmusba vivő átmenetet előkészítő' további fejlődési szakasz minden feltételét. A fejtett szocialista társadalom építésének időszakáról van szó, amelyben egyidejűleg erőt gyűjtünk a kommunizmusba való későbbi fokozatos átmenethez. Ebben az időszakban, amely néhány esztendeig tarthat, minden következményében véghezvisszük a termelési viszonyok átalakítását, hogy szocialista termelési viszonyokká fejlődjenek. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan eltűnnek a nálunk még meglevő individuális termelési viszonyok. Ez továbbá azt jelenti, hogy a termelőerőket oly mértékben fejlesztjük, ahogy az a kommunizmusba való átmenethez szükséges. Ez elsősorban a nálunk meglevő legfőbb ellentét, legfőbb aránytalanság, vagyis a rendkívül fejlett ipar és a viszonylag kevéssé fejlett mezőgazdaság között fennálló ellentét, valamint az ipari termelésben magában megnyilvánuló egyes aránytalanságok kiegyenlítésére vonatkozik. Végül tovább szilárdítjuk népünk erkölcsipolitikai egységét, hogy minden köírta: JIŔÍ HENDRYCH, a CSKP KB politikai irodájának tagja vetkezményében érvényre juttassuk társadalmunkban a határozott kommunista szemléletet. Éppen ezért oly nagy jelentőségű az a kérdés, hogy dolgozóinkat és fiatalságunkat a kommunista eszmék szellemében neveljük. Miben lássuk kommunista nevelésünk főbb tartalmát? Lényegében három problémakörre kell itt rámutatnunk. A kommunista neveléssel kapcsolatban a fő hangsúlyt a munkához való új, kommunista viszonyra helyezzük. Ez alapvető dolog, s természetesen nem csupán arról van szó, hogy elsajátítsuk az új technikát s később elérjük azt, hogy irányíthassuk az automatizált termelés, az önműködő gépek bonyolult folyamatait stb. Egyáltalában a munkához való viszonyról, s emellett a testi munkához való viszonyról van szó. Nagy jelentőségű kérdés ez, s ha valaki azt képzeli, hogy a testi és szellemi munka között levő különbség kiegyenlítése a testi munka megszűnését jelenti, úgy nagyon téved, A fejlődés kétségtelenül odairányul, hogy a munka sokkal nagyobb mértékben intellektualizálódjék, a gondolkodás, az értelem szerepe természetesen nagyobb lesz, mint a kezeké, de ez semmi esetre sem jelenti, hogy a testi és szellemi munka közötti lényeges különbség legyőzése egyben a testi munka teljes megszüntetését jelentené. Ezért a munkához és konkrétan a testi munkához való viszony kérdései nevezetesen az ifjúságnál rendkívül fontosak a nevelés szempontjából, és kommunista nevelésünk alappillérét alkotják. Természetesen az öntudatos, tudományos alapokon szervezett munkáról van szó. IJ yilván helytelen volna, ha ne" velőmunkánknak csak ezt a perspektíváját látnánk meg. A távlatok természetesen szárnyat adnak munkánknak, de a messze jövő kedvéért nem szabad szem elől tévesztenünk azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelyekkel manapság találkozunk. Ezért helyes, ha megbíráljuk mindazokat a hibákat, amelyekről itt szó esett, sőt még másokat is, hisz életünkben még igen sok van belőlük. A munkához való viszony kérdése egyben az önkéntes munkafegyelemre nevelés kérdése is. Nagyon fontos dolog ez, és Utópisták lennénk, ha azt képzelnénk, hogy egyszerre sikerül megoldanunk és megvalósítanunk. A munkafolyamat területén a nevelés egyik fontos része a kollektivizmusra, közösségi érzésre való nevelés. A kommunizmus felé irányuló fejlődés azt mutatja, hogy a kommunista társadalomban a termelés a közösség sokkal nagyobb igyekezetét igényli majd. A jövőtjen már nem az egyének döntenek, hanem a közösség, s ez azt jelenti, hogy az egyénnek jól fel kell készülnie arra, hogy e közösség tagja legyen. Másfelől elképzelhetetlen lesz, hogy egyetlen ember megoldhasson számos problémát. Vegyük például a tudományt. A legnagyobb tudományos felfedezések és találmányok a jövőben éppen az úgynevezett határterületeken várhatók, például az élettan és a vegytan határán, egy új tudományág, a biokémia szakaszán, amely csak az utolsó évtizedekben fejlődött ki; hasonló az eset az élettan és a fizika határán, ift is az utóbbi évtizedek alatt indult fejlődésnek egy új tudományág, a biofizika. Lehetetlen, hogy a megoldásra váró kérdésekkel egyetlenegy tudós foglalkozzék eredményesen, az egyéni megoldás lehetetlen ma már más bonyolult tudományos feladatok esetében is. Látnunk kell, hogy a kommunizmus felé vivő fejlődésünk során egyre nehezebb lesz a gyárakban a termelési folyamatok nem komplex és nem kollektív irányítása. Itt keresendő a válasz arra a kérdésre, miért alakultak nálunk szocialista munkabrigádok. A kommunista munkabrigádokat a Szovjetunióban vagy a szocialista munkabrigádokat nálunk nem találta ki senki. Létrejöttük objektív szük' ségszerűségből fakad, mivel a termelés és a társadalom szükségletei elérték már azt a fokot, hogy nem elégedhetünk meg a munkaverseny eddigi formáival. A szocialista munkabrigádok jelentik a munkaverseny új formáit, amelyek megfelelnek a társadalom mai szükségleteinek és fejlődési irányzatának. C zért oly nagy jelentőségűek a s termelésben például a komplex brigádok. Egy ember ma már nehezen találhatja meg egy bizonyos munkaprobléma helyes megoldását. Egészében kell látni a dolgot, mérnökök, technikusok és különféle szakmunkások együttműködésére van szükség, hogy megoldják az egyes problémákat. Éppen a megoldás kollektív jellegében rejlik a mi erőnk. Sohasem szabad azonban elfelednünk, hogy a közösségi tudatra való nevelésünknek mindig össze kell függnie a közös feladatokkal. Ha a kollektivizmusról csak prédikálni fogunk, nem jutunk el sehová. A másik alapvető dolog, amelyre a dolgozó fiatalság kommunista nevelésével kapcsolatban rá kell mutatnunk, a nemzetközi szolidaritásra, a szocialista hazafiságra, a szocialista államiságra való nevelés. Nem akarok terjengősen beszélni erről a kérdésről, de látnunk kell, hogy politikánk, a békés együttélés politikája, amely háború nélkül elvezethet bennünket a kommunizmus világméretű győzelméhez, megköveteli az eszmei szilárdságot. És éppen itt találkozunk az utóbbi időben, bár a jelenségeket nem kívánom általánosítani, bizonyos lanyhasággal a tőkés világ megnyilatkozásaival szemben elfoglalt elvi magatartást illetően. Egyes fiataljaink — és nemcsak a fiatalok, — a békéért folyó harc nagy sikereivel kapcsolatban helytelenül azt képzelik, hogy fölösleges felkészülnünk országunk megvédésére stb. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy a Szovjetunió és vele az egész szocialista tábor éppen azért éri el győzelmeit, mert óriási védelmi ereje van, amely megsemmisítő valósággal rákényszeríti a burzsoázia képviselőit, hogy engedményeket tegyenek és a tényeket számba véve járjanak el. Nem szabad sohasem szem elől tévesztenünk, hogy fölényben vagyunk a tőkés világgal szemben. A harmadik problémakört a tudományos világnézetre, a kommunista erkölcsre való nevelés kérdései alkotják. Ami a tudományos világnézetre való nevelést illeti, ebben az utóbbi időben jelentős , előrehaladást tapasztalhatunk. Ügy vélem, az utóbbi két év alatt sok minden történt ennek érdekében; sokkal több, mint az előző esztendőkben. Közvéleményünk nagy érdeklődéssel fogadja például az ateista irodalmat, azokat a könyveket, amelyek leleplezik a vallásos csökevényeket, a Vatikán politikáját stb. Bár az utóbbi időben sok ateista könyv jelenik meg nagy példányszámban, ezek a könyvek igen gyorsan elkelnek az olvasók között. Ez a dolog jó oldala. Az ateista propagandában nagy segítőtársaink a szovjet mesterséges bolygók. Érdekes, hogy népünk körében és főleg Nyugaton, ahogy azt a nyugati országokban járt elvtársaink igazolják, a mesterséges bolygók hozzájárultak ahhoz, hogy ezer és ezer ember gondolkodóba esett az úristen létezése felett, és megrendült vallásos világnézetük. A dolognak mindenképpen nagy a jelentősége és a jövőben nekünk is kellőképpen ki kell használnunk. Ami a szocialista erkölcs kérdéseit illeti, a legfontosabb itt az, hogy mindenki helyesen megértse (s ez természetesen nem érhető el prédikálással, hanem csakis gyakorlati munkával) a társadalmi és a személyes érdekek egybehangoltságát. Különösen ma, amikor a személyes érdekeket még nem elégíthetjük ki teljesen (még nem jutottunk el a kommunizmus időszakába), meg kell érteni, hogy az egész társadalom eminens érdekeit első helyre helyezzük. Ebből következik nézetem szerint szocialista etikánk valamennyi többi kérdése. Betartani a szocialista együttélés normáit, harcolni bizonyos önzés, vagyis ama jelenség ellen, amit akarva akaratlanul magával hoz a magasabb életszínvonal, bár ezt a dolgot nem szabad túlbecsülnünk. (Ügy hiszem, néha eltúlozták az úgynevezett automobil-mánia elleni harcot.) El kell gondolkoznunk a fiatal házaspárok együttélésével kapcsolatos kérdéseken is. Nem térhetünk napirendre a válások nagy száma fölött. Igaz, az okok részben anyagi természetűek, nagy szerepet játszik például a lakáskérdés. Hiába is tagadnánk, van számos más ok is, amelyek ellen eredményesen harcolhatunk főleg az ifjúsági szövetségben, C hibák ellen hiába harcolnánk, ™ ha egyszerre, hadat üzennénk a válásoknak és megfeledkeznénk a fő és alapvető dolgokról. Az erkölcs problematikáját általában összefüggéseiben kell meglátnunk, a munkával összefüggésben, társadalmunk alapvető és kglturális feltételeivel összefüggésben. Egyáltalán ügyelnünk kell arra, hogy őrizkedjünk a kommunista nevelés szűklátókörű értelmezésétől. Helyes, ha a fiatalság tulajdonságaiból és érdeklődési köréből indulunk ki, és kellő megérzéssel gazdagítjuk életét a kommunizmus eszniéivel. Emellett néni szabad megengednünk, hogy a fiatalokkal. folytatott munka eszmeileg elsekélyesedjék, vagyis nem szabad a munka formáit tartalma fölé helyeznünk. A fiatalságra nevelő hatással van minden, ami körülötte történik és mindenki, aki kapcsolatba kerül vele. Nézetem szerint azonban helytelen, ha nevelőmunkánk programjává olyasféle dolgokat teszünk, mint például az izlés kérdése vagy a giccs elleni harc kérdései. Bizonyára helyes, hogy ezekről a dolgokról beA Csehszlovákia 196üelnevezésu prágai kiállítás pavilonja éjjeli megvilágításban. (ČTK felv.) szélünk, hogy megvitatják őket, de nem szabad programmá tennünk őket, mert a program súlypontja másban keresendő. I A fiatalság művelődésének kérdéseit társadalmunk fejlődésének további távlataival kapcsolatban kell értelmeznünk. Marx a munkaidőről szólva azt írta, hogy a munkaidő megtakarítása ugyanolyan fontos, mint a szabad idő meghosszabbítása, vagyis azé az időé, amely az egyén továbbfejlődését szolgálja, hisz az egyén maga, mint a legnagyobb termelőerő, visszahat a munka termelékenységére. Mit jelent ez? Azt, hogy jelenleg a munkaidő lerövidítését, illetve az általa nyert szabad időt igen fontos eszköznek tekintjük az ember további fejlődésében. Tudni kell a szabad időt arra felhasználni, hogy az ember minden tekintetben gazdagodjék, s hogy föltétlenül szükséges szórakozásainak során ne feledkezzék meg a sportról sem. A testnevelés egyenértékű része a fiatal ember munkára és műveltségre nevelésének. Ezt sem szabad szem elől tévesztenünk. Arról van szó, hogy minden tekintetben érett embereket neveljünk. Ha csökken majd a testi munka és egyre inkább túlsúlyba jut a szellemi munka, akkor a testnevelés rendkívül fontos szerepet fog játszani. Ami a jövő társadalom emberének oktatását illeti, a fő súlyt arra helyezzük, hogy elsajátítsa az új technikát, elsajátítsa a műszaki tudomá-» nyok valamennyi vívmányát. Helyes, ha az oktatási terveket egybehangolják az egyes gyárak műszaki fejlesztésének szükségleteivel. Ez azt jelenti, hogy a gyárak fejlődésének megfelelőn módosítják a távlati nevelési terveket. A továbbképzés, a felsőbbfokú oktatás terveinek kidolgozása során ez a szempont sokkal szélesebb körben is érvényesülhetne, számításba véve nem csak egyes gyárak, hanem egész iparágak fejlődését. IJ eg kell oldanunk például még 1 1 a dolgozók iskoláinak kérdését, amelyeknek lényegében az a feladatuk, hogy valamennyi gyárban dolgozó fiatal munkás számára biztosítsák a tizenkét éves iskola színvonalának megfelelő általános műveltséget és képzettséget. Nyilván helytelen lenne, ha ezt az iskolát rendes tizenkét évfolyamos iskolaként szerveznénk meg. Ennek az iskolának egyidejűleg az a feladata, hogy gyarapítsa a fiatal emberek szakmai ismereteit is. Ezt úgy kell megtennünk, hogy a dolgozók iskolája, vagyis a tizenkét éves iskola egy bizonyos gyárban, mondjuk a sokolovoi müvekben az üzemben meglévő szakmára támaszkodjék és a maga módján e szakmákon belül gyarapítsa a dolgozók képzettségét. Az utóbbi időben jelentősen nő az érdeklődés a tanulmányok, a tanulás iránt. Ez a szemünk láttára megvalósuló nagy tudományos felfedezésekből is adódik. Az emberiség, az emberi társadalom egész története során nem ért el oly nagy tudományos felfedezéseket, mint az utóbbi kb. húsz esztendő alatt. A tudomány arra készül, hogy további óriási lépéseket tegyen előre. Oj, nagy felfedezések várhatók, amelyek megváltoztatják a társadalmat és egész életünket. Ez nem is lehet másként, mivel miként a kapitalizmus bizonyos mértékben serkentőleg hatott a ' tudomány és a termelőerők fejlődésére, ugyanúgy a kommunizmus ezt a fejlődést sokkal nagyobb mértékben viszi előre. Társadalmunkban a tudomány mondhatnám népiesedésének folyamatát tapasztaljuk. Olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg a tudomány iránt, hogy a művelődés kérdései kommunista pártunk politikai programjának. és az ifjúsági szövetség programjának részét teszi. Ezzel kapcsolatban meg kell látnunk, mit hoz e téren a szocialista munkabrigádok mozgalma. A brigádok tágjai tanulni, művelődni akarnak, gyarapítani kívánják szakképzettségüket, — mindez szocialista társadalmunk objektív szükségszerűségeiből, az új technikából, a feladatok komplex megoldásának szükségéből következik. U ülönösen ügyelnünk kell azonban arra, hogy a brigádok ne szigetelődjenek el a többiektől, hanem hogy egészen szocialista munkaversenyünkből nőjenek ki és közvetlenül hassanak minden párton kívüli dolgozóra. A szocialista munkabrigádokban éppen az egyesül, amit akarunk: kommunista nevelés, amely egybeforr a további művelődés vágyával, azzal az akarással, hogy megoldjuk ama nagy munkás feladatokat, amelyeket társadalmunk a közeljövőben tűz maga elé. ÜJ SZÖ 7 * 1960. augusztus 16.