Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)
1960-07-08 / 188. szám, péntek
Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája ******** A*A************** ******************************** ******** *** ** *** ** ** ******** A A ** * (Folytatás a 7. oldalról) kül, hogy maguk is részt vennének megoldásukban. Gyakran megelégednek azzal, hogy feladatukat kellő politikai megindokolás nélkül, részletesebb irányelvek, s anélkül, hogy még a munka megkezdése előtt elvszerűen és idejében irányítanák a megoldást, egyszerű adminisztratív módon adják át a feladatokat. Fel kell figyelnünk az olyan módszerre és rendszerre, amelyben sokan vannak olyanok, akik csak parancsok és utasítások közvetítői, de kevesebbek azok, akik végrehajták az utasításokat. Megérné, ha felülvizsgálnánk, milyen úton jönnek az utasítások és parancsok „felülről lefelé", hány kézen mennek át, míg végre megkapja az, aki valóban elintézi az ügyet. Meg kell követelnünk, hogy a több reszortra bízott feladatok teljesítése előtt a vezető dolgozók összejöjjenek és eldöntsék a megoldás elveit. Az osztály- és politikai megbízhatóság felülvizsgálásának eredményeképpen lényegesen megjavult a minisztériumok apparátusának káderösszetétele.. Ám arra kell törekednünk, hogy a dolgozók specializálása az új viszonyok közepette komplex, mély politikai-gazdasági ismeretekkel bővüljön, melyek munkájuk magasfokú politikai és szakmai színvonalának feltételei. Fontos továbbá, hogy a vezetőktől kezdve fokozzuk az államapparátus dolgozóinak pártos szellemét. A pártosság küzdelemet jelent a párt politikájáért, a pártpolitika mindennapi szorgalmazását jelenti. Ismeretet és gyakorlati tapasztalatokat követel, állandó felelősségérzetet a párt és a nép iránt, felelősségérzetet bizalmukért. A pártos szellemtől áthatott dolgozó védi az államfegyelmet, nem engedi meg a szűk, reszortszellemű munkaviszonyt, ellenkezőleg, küzd az ilyen jelenségek ellen, nem uralmi teret lát az üzemben vagy az intézményben, hanem olyan szakaszt, melyet azért bíztak rá, hogy a párt politikáját és határozatait vigye be és valósítsa itt meg. Azt hatja át a pártos szellem, aki a reá bízott szakaszon igyekszik a dolgok gyökerére tapintani, sohasem választja a könnyebb utat, kezdeményezően fog hozzá a problémák megoldásához és a párt irányvonala alapján önállóan, helyesen tájékozódik. A központi hivatalok munkastílusában mutatkozó fogyatékosságok komplikálják, akadályozzák, sőt egyenesen fékezik a kormány munkáját. Minduntalan felszínre tör az a törekvés, hogy a felsőbb szervekre bízzák azokat a kérdéseket, melyeknek megoldása az alsófokú szervek hatáskörébe tartozik. A kormány, a központi szervek, a kollégiumok a jövőben sokkal inkább rosszalják azoknak munkáját, akik a hatáskörükbe tartozó kérdések eldöntésében alibista politikát szeretnének folytatni. A határozatok teljesítése fölött gyakorolt ellenőrző tevékenységet is meg kell erősíteni és szigorú következtetéseket kell levonni az államfegyelem megszegéséből, az irányítás bármelyik fokán forduljon is elő. Számunkra nem újak ezek a problémák, melyekről beszélek. A fogyatékosságok egész sorát sikerült már kiküszöbölnünk. Számunkra azonban az a fontos, hogy következetesen megteremtsünk minden feltételt arra, hogy az irányltószervek megszervezése és munkamódszerei összhangban álljanak az irányított, fejlett szocialista társadalom feladataival és szükségleteivel. Az ügyek személyes megvitatása és a vezető dolgozók közötti kölcsönös igényesség mindjárt, mihelyt a huzavona jelei kezdenek megnyilvánulni a feladatok teljesítésében, a legcélravezetőbb út a közös feladatok egybehangolására, a rezortizmus és bürokratizmus megakadályozására. Könyörtelenül fel kell számolni a bürokratikus módszerekkel gyakorolt nyomást, melyet hivatalnoki rossz szokások, önkényesség, az ügy lényegétől függetlenül, főként formai részével való törődés, az élettől való elszakadás és az élet szükségleteinek figyelmen kívül hagyása jellemez. A bürokratizmus fékezi a dolgozók alkotó kezdeményezését, és ott üti fel a fejét, ahol a munkában hanyatlik a pártos szellem, ernyed a következetes ellenőrzés. Valamennyi központi ' szervben fokoznunk kell ezért az ellenőrzést, azt az elvet követve, hogy aki irányít, az ellenőriz is, és hogy az ellenőrzés a segítség ' egyik fontos formája. Nem a feladatok és a határidők formális ellenőrzéséről, hanem elvszerű ellenőrzésről van szó, hogy miként érvényesítik a párt utasításait és határozatait az életben, hogyan áll összhangban az illető párt- és gazdasági szervek és egyes dolgozók tevékenysége a párt törekvésével. Sokkal jobban kellene fejlesztenünk és megszerveznünk „az alulról felfelé" gyakorolt ellenőrzést is, mint az egyik módját annak, hogy államapparátusunkból kiirtsuk a bürokratizmust és népivé tegyük, s el kell érnünk azt, hogy az irányító szervek gyorsan intézzék el a helyi javaslatokat. Ha megjavítjuk és rendszeres ellenőrzéssel kötjük össze az irányítás rendszerét, határozottan megjavul a munka minősége. A vezető dolgozók mentesülnek az apró-cseprő ügyek, előkészítetlen tanácskozások stb. felesleges terhétől és több időt .nyernek az apparátus mindennapi konkrét irányítására, az alapvető problémák megfontolására és tanulmányozására. Az irányítás rendszere és munkastílusa kérdéseinek értékelése és megoldása, bonyolult de rendkívül fontos probléma. E téren is igyekeznünk kell a lehető legjobb feltételeket teremteni a szocialista társadalom nagy feladatainak sikeres teljesítésére. Ogy vélem, ezekre a kérdésekre kell összpontosulni a pártszervek figyelmének, ki kell értékelniök eddigi tapasztalataikat, az új intézkedések eredményeit. Persze egyidejűleg látni kell, hogy a szervezeti felépítés és főként a munkamódszerek kérdései nemcsak a központi szervekre tartóénak, hanem az Irányítás valamennyi fokát és minden dolgozóját érinti. Ezért nem támaszkodhatunk arra, hogy e kérdéseket minden részletességükben majd a párt és az államapparátus központi szervei oldják meg, hanem a vállalatokban és a nemzeti bizottságokban is fel kell hívnunk a figyelmet ezekre a kérdésekre. A munkastílus kérdése az ügy kezelésének kérdése. Ez azonban nem biztosítható csak irányelvvel, előírással vagy utasítással. Az ügyeket akkor fogjuk helyesen kezelni, ha elsősorban a párt — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — mindenkor blrálóan fogja értékelni az illetékes fokú állami és gazdasági szervek munkáját s ha következetesen megköveteli tőlük a helyes munkastílust. Akkor azután a helyes bírálat és önbírálat szele minden szemetet, minden elavult bürokratikus csökevényt kisöpör életünkből és szabaddá teszi az utat, hogy kidomborodjanak szocialista demokratizmusunk vitathatatlan bebizonyított előnyei. Pártunk rendületlenül bízik a tőkés kizsákmányolás béklyóitól megszabadult néptömegek alkotó képességében. A jövőben is rendszeresen fejleszteni fogjuk gazdaságunkat, bővíteni fogjuk tartalmát, túlteljesítjük terveinket és további tartalékokat tárunk fel. Ugyanakkor tovább fejlesztjük dolgozóink kezdeményezését, szilárdítani fogjuk egységüket és a megkezdett út helyességébe vetett nagy bizalmunkat, Szocialista gazdaságunk az egységes állami terv alapján aránylagosan fejlődik. Ezért véletlenszerűségeknek, megfontolatlan kísérletezéseknek nincs helye gazdaságunkban. A terv harmonikus teljesítése és túlteljesítése a szocializmusban nem ismerhet tetszés szerinti ugrásokat. Ez csak rossz tervezésre, rossz irányításra vallana és határozottan nem segítené elő a legszélesebb tömegek politikai aktivitásának rendszeres fokozódását. Jó eredményekre támaszkodunk. Az a tény, hogy szocialista gazdaságunk sikeresen fejlődik, hogy következetesen emelkedik a dolgozók életszínvonala, nemcsak gazdasági téren, hanem társadalmunk politikai szervezete terén is nagy győzelmet jelent. Azon az úton haladtunk, s a jövőben is következetesen azt az utat fogjuk követni, melyet a Szovjetunió egyengetett előttünk, továbbra is azt az utat fogjuk követni, melyet a nagy Lenin eszméi világítanak be. Ez a biztos út vezetett el bennünket a szocializmus győzelméhez, s ezen az úton fogunk haladni a kommunizmus magaslatai felé. František Augustín elvtárs felszólalása A közép-szlovákiai kerület ipari termelésével hazánk élenjáró kerületei közé tartozik és egyben Szlovákia legnagyobb mértékben iparosított kerülete. E tényből kiindulva és társadalmunk szükségleteit figyelembe véve pártunk alakuló kerületi konferenciája az ipar szakaszán működő pártszervek és szervezetek figyelmének előterébe azt a kérdést Állította, mily módon növelhető a munkatermelékenység a műszaki fejlesztés alapján, mivel ez a harmadik ötéves tervben foglalt feladataink sikeres teljesítésének alapvető fontosságú feltétele. A kerületünk egyes ipari ágazataiban és üzemei jelentős részében jelenleg fennálló helyzet arról tanúskodik. hogy a műszaki fejlesztésben — ami a termékek és a gépi felszerelés színvonalát illeti — de a termelés technológiájában is lemaradoznak, ez pedig merő ellentétben áll lehetőségeinkkel s károkat okoz népgazdaságunknak. Nagy tartalékokkal rendelkezünk a beruházási politika terén is. Szocialista társadalmunk érdeke megköveteli, hogy következetesen juttassuk érvényre a gazdasági hatékonyság elvét. Ez azt jelenti, úgy kell építenünk az új termelőüzemeket, hogy világszínvonalú legyen termelésünk technológiája. Kerületünkben alumíniumot gyártó üzem működik. Ez az üzem teljesen új, de lemaradozik a termelés technológiájában. Ez a példa nem egyedülálló s a fogyatékosságot főleg az okozza, hogy nincs elegendő időelőnyünk a tervezésben, nem elegendő a legújabb technika és technológia ismerete a tervezőintézetek és az üzemi műszaki alakulatok dolgozói körében. Sok fogyatékosságot kell hejvrehoznunk azon a téren is, hogy üzemeinket a leghaladóbb irányzatú technika elveinek megfelelően lássuk el gépekkel. Számos üzemben alacsony a jelenlegi gépállomány színvonala, a gépek elavultak, de emellett a decentralizált beruházási eszközöket nem használják ki teljes mértékben a már rendelkezésre álló gépi berendezések korszerűsítésére. Kedvezőtlen a gépek s a beruházási építkezések öszszetétele is. Igen sok eszközt fordítunk beruházási építkezésekre, annak ellenére, hogy nem használjuk ki teljes mérékben az adott termelési kapacitásokat. A többműszakos üzemeltetést kerületünkben csak 1,2 szorzószámmal fejezhetjük ki. Jelentős pártfeladatnak kell tehát tekintenünk, hogy a középszlovákiai kerületben biztosítsuk az ipari termelés további növelését. Ogy véljük, hogy a Központi Bizottság által a műszaki fejlesztésről hozott határozat nem teljesítésének egyik oka az, hogy a minisztériumok s a felettes gazdasági szervek a tervteljesítés eredményeit nem a magas fejlettségű szocialista társadalom népgazdasága támasztotta követelményeknek megfelelően értékelik. Az értékelés folyamán csak azt veszik figyelembe, miként érte el az adott üzem gazdasági eredményeit, de nem követelik elegendő nyomatékossággal a termékek magas műszaki színvonalát is. Ezenkívül (közép-szlovákiai kerület) nem értékelik kellőképpen, milyen az új technika részaránya a munkatermelékenység növelésében. Csak ennek következtében fordulhat elő, hogy valamelyik üzemet a legkiválóbbnak értékelnek, de emellett lemaradozik a műszaki fejlesztés terén, így például a Kysucké Nové Mesto-i Finomgépipari Üzemnek kilenc esetben adományozták a kormány s az illetékes minisztérium zászlaját a szocialista munkaversenyben elért eredményekért, de az üzemben emellett elhanyagolták a műszaki fejlesztést és az eredményeket nem az új technika fejlesztése alapján érték el. Hasonló a helyzet a breznói Hídépítő-üzemben is, ahol nem teljesítették az 1959. évi műszaki fejlesztési tervet, de a minőségi mutatószámokat maradéktalanul betartották. Jogosan kérdezhetjük tehát, milyen szerepet játszik a műszaki fejlesztés ebben a vállalatban? Ügy véljük, szükségesnek mutatkozik a tervteljesítés eddigi értékelése módjának felülvizsgálása, továbbá az is, hogy a prémiumok kifizetésének s a szocialista munkaverseny értékelésének egyik feltétele az legyen, mily mértékben járul hozzá az új technika a munkatermelékenység növeléséhez. Ugyanakkor alapvető fontosságú mutatónak kellene tekinteni a termékek színvonalát is. Ez pedig azt jelenti! hogy ne fizessenek ki prémiumokat és ne értékeljék a szocialista munkaversenyt az olyan üzemekben, ahol elavult termékeket gyártanak. A Központi Bizottság említett határozata nem teljesítésének további okát közvetlenül az üzemekben kell keresni. A műszaki-fejlesztési tervet rendszerint az üzem és a vállalatok műszaki osztályain dolgozzák ki s összeállításában a dolgozók nem vesznek elegendő mértékben részt. Végül pedig meg kell mondanunk, hogy a műszaki fejlesztés azért sem tart lépést népgazdaságunk követelményeivel, mert nem elegendő az üzemi pártszervek és -szervezetek erre irányuló tevékenysége. Még mindig nem sikerült elérnünk, hogy pártunk taggyűlésein alapos tárgyi ismerettel foglalkozzanak a műszaki fejlesztés problémáinak megoldásával. Még mindig nem értékelik e probléma politikai és gazdasági horderejét. Az üzemi pártszervezetek bizottságai mindeddig nem jöttek rá azokra a megfelelő módszerekre, melyek segítségével biztosíthatnék egy-egy üzem műszaki fejlesztési tervének teljesítését és elmélyítését. A pártbizottságok csak ritkán foglalkoznak a műszaki fejlesztési terv megvitatásával. A gazdasági propaganda terén pedig fogyatékosságnak kell tekintenünk, hogy nem magyarázzák meg alaposan és sokoldalúan a dolgozóknak az új technika szerepének fontosságát s azt, mily nagy befolyást gyakorol a társadalmi munkatermelékenység növelésére. Az üzemi pártbizottságok a vállalat gazdasági vezetősége fölötti ellenőrzés jogát éppen a legérzékenyebb ponton, az új technika s a munkatermelékenység növelése kérdésében nem juttatják kellőképpen érvényre. Az e téren szükséges tevékenység terén még nagyobb fogyatékosságok mutatkoznak a szakszervezetek munkájában. Még mindig nem jutottunk el odáig, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban ténykedő kommunisták mindnyájan megértsék, mily döntő fontosságú az, hogyan oldjuk meg a munkatermelékenység kérdésének növelését. A párt kerületi és járási bizottságainak is az eddiginél hathatósabb segítséget kell nyújtaniok az üzemi pártszervezeteknek. A járási pártbizottságok nem szentelnek elegendő figyelmet a műszaki fejlesztés kérdésének. A kerületi pártbizottság éppen ezért tárgysorozatába foglalta azt a kérdést, milyen legyen a pártmunka a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében. Az a célunk, hogy a műszaki fejlesztés problémája kerületünkben az üzemi pártszervezetek egyik elsőrendű kérdése légyen s arra törekszünk, ho'gy'e téren kedvező fordulatot érjünk el a kerületi pártszervezet munkájában. (Taps). Antonín Kapek elvtárs felszólalása (Prága) Prága városi pártbizottságában az utóbbi évben több ízben megtárgyaltuk a harmadik ötéves terv reánk háruló feladatait, és úgy vélem, hogy az ipar terén jól felkészültünk. Ezt az bizonyítja, hogy vállalatainkban és üzemeinkben a jövő feladatok biztosítása konkrét módon jutott kifejezésre az új technika érvényesítésében. Ez csaknem valamennyi gépipari üzemünkre érvényes, ahol saját forrásokból ésszerűsítő részlegeket létesítenek, amelyek egycélú gépek tervező-irodáival, gépalkatrészek, készülékek, anyagok fejlesztő üzemrészlegével rendelkeznek, amelyek sok ezek újítási javaslat érvényesítésével együtt szavatolják, hogy a munkatermelékenységet túlnyomó részben biztosítja az új technika. Nálunk a prágai ČKD vállalatban az egyes üzemek a pártszervezetek vezetésével 1959-ben szintén hozzáfogtak a technikai fejlesztésre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítéséhez, amelyek lehetővé teszik az ez évi feladatok sikeres teljesítését, és a munkatermelékenység fokozásának főforrásai lesznek a harmadik ötéves terv folyamán. Ilyen például a gépsorok segítségével történő gyártás, a félvezetők, a turbókompresszorok lapátjai stb. gyártásának realizálása a Stalingrád Üzemben, a tengelysorok, a mozdonyok szerelő-gépsorainak gyártása a Sokolovo Üzemben stb. Ezen néhány üzem példáját hozom fel bizonyítékképpen arra, hogy az új technikáért és haladó technológiáért folyó mozgalom, mint a munkatermelékenység fokozásának fő forrása valósággá vált, amit a normaórák, anyag és munkaerők több ezret kitévő megtakarításában, a megmunkálőgépek felszabadításában és ezzel termelési és raktározási helyek nyerésével lehet kifejezni. Az a sarkalatos kérdés, amely döntő befolyást gyakorol sikereinkre — a termelés szakosítása és a munkamegosztás. Természetesen valamenynyi kérdést nem lehet azonnal megoldani a feltételek tekintetbevétele nélkül. Bizonyos Időre van szükség a tapasztalatszerzéshez, hogy felelősen lehessen meghatározni, milyen úton fogunk haladni a jövőben és milyen változásokra kerül sor a gazdasági termelési egységekben. Ez különösen erőteljesen előtérbe került nálunk a ČKD-ban a harmadik ötéves terv munkáinál, amikor tudatosítottuk, hogy az eddigi munkaformákkal, a termelés, főképpen a technika irányításának eddigi szervezésével és színvonalával nem elégedhetünk meg és a gépipari munkában szükségesnek mutatkozik sokkal nyomatékosabban érvényesíteni a párt elveit. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a gazdasági termelési egységet nem szakosítottuk kellőképpen, hogy a termelési szakok terjedelme rendkívül szélaskörű. Ez főképpen a technikai fejlesztés terén nyilvánult meg. A részletesebb elemzés megmutatta, hogy egyes termelési szakoknak nincsenek azonos, vagy hasonló technológiai problémáik és hogy egymással sem függnek össze. Megmutatkozott továbbá, hogy a termelési programok beosztása, a technikai termelési alap osztályozása és vele kapcsolatban az egész szer vezési struktúra beosztása nem a legelőnyösebb. Erre mutat például a termelési programok jelentős felhalmozódása a Stalingrad és Sokolovo nagyüzemekben. Sor került arra, hogy a vállalat alakulatai nem tették magukévá az egyes szakok, üzemek Igazi problémáit és felmerült az adminisztrálás és bürokrácia veszedelme. Ezek a tapasztalatok arra vezettek, hogy már a legutóbbi időszak folyamán egyes részlegintézkedéseket és változtatásokat eszközöltünk. Ezen tapasztalatok alapján 1959 végén hozzáfogtunk a gazdasági termelési egység további fejlesztésére irányuló nézetünk összhangbahozásához és fokozatosan megteremtettük e nézet koncepcióját. Ezt a koncepciót közvetlen kapcsolatba hoztuk a harmadik ötéves terv javaslatának munkáival és a koncepciót teljesen azokra az alapokra fektettük, amelyeket a Központi Bizottság határozata szövegezett meg a gépiparról. E mérlegelésnél a fő irányelvek a következők voltak: A harmadik ötéves terv igényes feladatainak elfogadása, népgazdaságunk szükségleteinek maximális biztosítá* sa szaküzemrészlegeink gyártmányaival. Továbbá a gazdasági-termelési egység szakosítása a termelési programokban eszközölt megfelelő változásokkal. A szakosításhoz való hozzájárulás a gazdasági-termelési egység keretében és a technikai termelési alap legalkalmasabb rendezése ezen szakosítás alapján. Ennek megfelelően kell módosítani a beruházási politika koncepcióját. Az eképpen rendezett alapon át kell építeni a szervezési struktúrát, megalakítani a szakosított üzemeket, elvégezni a hatáskör és felelősség új megosztását az egyes szervezési fokokra a helyes minőségi és mennyiségi arányokban és megteremteni a szervezési fokok száma csökkentésének lehetőségeit. Az összpontosított termelés sokkal nagyobb arányában kell biztosítani szakosztályaink technikai fejlesztését, a műszakok fokozásával és a munka jobb megszervezésével kell növelni az alapok felhasználását. Fokozni kell továbbá a nők foglalkoztatását. Végül továbbra is javítani kell az egész vállalat dolgozói iránti gondoskodást. A szaküzemek megteremtésével fokozzuk a dolgozók részvételét az egész üzem közvetlen irányításával; csökkentjük az irányítószervek számát és a felszabadult dolgozókat átcsoportosítjuk az új technika és technológia kérdéseinek megoldására. Ezzel megteremtjük a harmadik ötéves terv sikeres teljesítésének szükség feltételeit. (Taps.) (Folytatás a 9. oldalonjj Jjj SZÖ 8 * 1860. július 8.
