Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-08 / 188. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája 1

1 • » • * * i i i t i ».« i i_i »_«_«_»_. « . i »_«_ » ... * t ......... . ... ^^ . Ak

A

Akk-kk-kkk-kkk

kkkA

Ak

k***

********** 15 u dol t* Barák elvtárs felszólalása Ä párt jelentős intézkedések egész sorát foganatosította és foganatosítja államunk gazdasági és kulturális építése helyes és hatékony irányítási rendszerének megteremtésére. Ezek az intézkedések a párt és a nép kollektív bölcsességére támaszkodnak. Pártunk politikai és szervező munkájának közös vonása a múltban, a jelenben és a jövőben is az a törekvés, hogy állandóan elmélyítse a szocialista demokráciát, megszilárdítsa a demokratikus centralizmust és minél jobban bevonja a dolgozókat a gazdaság irányításába és az államigazgatásba. Pártunk politikai irányvonala világos próbát állott. Ismerjük feladatainkat, csak az a fontos, hogy következetesen teljesítsük is őket. A párt törekvése ezért a politikailag fejlett jó szervezők helyes elhelyezésére, az egész irányítási rendszer további javítására, a párthatározatok és az újabb jelentős intézkedések hatékonyabb ellenőrzésére irányul. Mondjuk meg nyíltan, hogy nálunk egyesek még mindig tévesen úgy vélik, hogy a helyes irányelv kitűzésével minden elintéződött és megszűntek a fogyatékosságok. Abban bíznak, hogy a pártintézkedések majd önmaguktól is életbe lépnek. Arra támaszkodnak, hogy a párt tekintélye elég intézkedéseinek életbeléptetéséhez. Ártalmas nézetek ezek, mert tompítják a felelősségérzetet és sok esetben fékezik a jobb és gyorsabb eredmények elérését. A párt tevékenységével megteremti az egész népgazdaság további gyorsabb fejlesztésének népünk élet- és kulturális színvonala további emelésének szükséges feltételeit. E tény mögött a kormány, a minisztériumok, a nemzeti bizottságok, az egyes gazdasági és társadalmi intézmények élére állított kommunisták mindennapi aktív tevékenységét, a pártszervek és -szervezetek mindennapi tevékenységét kell látnunk. Fontos, hogy mindenütt rátermett, politikailag megedződött, széles látókörű szervezőket állítsunk élre, olyanokat, akik megfontoltan tudnak dolgozni és megfeleően felhasználják ismereteiket, a pártszervezetekre támaszkodnak s a gyakorlatban helyesen tudják érvényesíteni a párthatározatokat, helyesen tudják irányítani és nevelni munkatársaikat. A vezetőhelyekre elsősorban olyan szervezőket kell állítani, akik számára életszükséglet a forradalmi harc és az új megteremtésének vágya. Jelenleg ugyanis az a fontos, hogy tovább tökéletesítsük eddigi irányítási rendszerünket és gazdasági és közigazgatási szerveinket egyre következetesebben olyan munkaszervekké alakítsuk át, amelyek a legszorosabb és a legközvetlenebb kapcsolatban állanak a dolgozókkal. Ez nagyon komoly kérdés. Az új területi megszervezés feltételei közepette a most megválasztott nemzeti bizottságok első tapasztalatai aktuális veszélyt jeleznek. Megvan az a törekvés, hogy ismét a régi adminisztratív irányítási módszerekhez ragaszkodjanak. A központi hivatalokban például egyesek úgy vélik, hogy új statútumok, irányelvek, stb. kidolgozásával és kiadásával minden megoldódik. Pedig az a fontos, hogy a statútumok, az irányelvek és más közigazgatási előírások helyett a személyes irányítás és segítség alapelvei győzzenek. A kerületekkel, a járásokkal és a községekkel fenntartott élénk és rugalmas kapcsolat, politikailag és szakmailag fejlett elvtársak csoportjainak kiküldése komplex szervezői segítségre és a bonyolultabb kérdések megoldására segíti az állam- és gazdasági apparátus alsófokú szerveit az adott irányvonalak helyesebb megértésében és követésében, — s ez a legjobban megfogalmazott írásbeli kapcsolatnál is hatékonyabb. A munkastílus megváltozásának elsősorban a nemzeti bizottságok irányában kell megmutatkoznia. Éppen a nemzeti bizottságoknak van alapvető jelentőségük szocialista társadalmunk további fejlődése szempontjából, mert a dolgozók legszélesebbkörü szervezetét képezik, mely a községben, a járásban és a kerületben az államhatalmat gyakorolja. Ezért a fő láncszemet képezik a szocialista demokrácia elmélyítésében és a hatáskörükbe tartozó gazdasági és kulturális építés bővítésében. A nemzeti bizottságok megnövekedett szerepe és munkajellege világosan kitűnik azokból a széleskörű gazdasági és kulturális feladatokból, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésében a nemzeti bizottságokra hárulnak. Hogy milyen nagy feladat és felelősség hárul a nemzeti bizottságokra, például az is bizonyítja, hogy a népgazdaság dolgozóinak mintegy a fele a nemzeti bizottságok irányított gazdasági, kulturális, iskolai, egészségügyi és szociális szervezetekben lesz alkalmazásban. További jellegzetes vooás: a nemzeti bizottságok rendszerében elsősorban a helyi, városi és járási nemzeti bizottságok jogköre bővül. Ezek a nemzeti bizottságok közvetlenül felelősek a mezőgazdasági termelésért, melyben az egész népgazdaság dolgozóinak mintegy 30 százaléka dolgozik. Nem kell külön magyaráznunk a mezőgazdaság jelentőségét az egész népgazdaság további sikeres fejlődése és az életszínvonal emelkedése szempontjából. Ma ez kulcsfontosságú kérdésünk. Ezért első helyen szerepelnek a nemzeti bizottságok mezőgazdasági feladatai. Az új kerületi nemzeti bizottságok a kerület egész gazdasági és kulturális fejlődésével összefüggő alapvető kérdésekben fognak dönteni, ugyanakkor végérvényesen elintéznek néhány olyan kérdést, amelyekről eddig a központi szervek döntöttek. Itt két probléma merülhet fel. Az első abból adódik, hogy az új kerületek és járások gazdasága — mivel nagyobbak és bővebb a jogkörük — lényegesen megnövekedett, s ami a terjedelmét illeti, kétszerese, sőt néhol négyszerese az előzőnek. Ez a tény egyenesen megköveteli, hogy megkülönböztetett módon irányítsák a járásokat, alaposan fontolják meg, milyen kérdéseket lehet általánosítani az egész kerületben és hol kell tekintetbe venni a helyi problémákat. Erre kell majd irányulnia a kerületi nemzeti bizottságok, tanácsaik, albizottságaik és szakosztályaik munkájának. Az egyes járások tagoltsága és sokrétűsége mélyebb ismereteket követel az egész népgazdaság fejlesztésével és az egyes vidékek gazdaságának fejlesztésével összefüggő alapvető kérdések megoldásának előkészítésében, valamint a konkrét feltételek megkülönböztetésében, érvényesítésében. A választott tagok és az apparátus munkáját úgy kell megosztani, hogy jelentős részét a járásokban, községekben, egységes földművesszövetkezetekben vagy üzemekben végezzék. !gy majd rendszeresen felülvizsgálhatják az intézkedések hatékonyságát és megtanácskozhatják a fogyatékosságok okait s feltárhatják a tartalékokat és lehetőségeket, melyek a helyszínen ismerhetők fel legjobban. Mindenfajta tevékenységet azonban egységesen kell irányítani úgy, hogy komplett segítséget nyújtsanak az alsóbbfokú nemzeti bizottságoknak, mindig helyesen osszák el és használják fel az erőket és eszközöket. A másik probléma, amelyre fel kell készülnünk: bizonyos nehézségek lesznek az eddig a minisztériumok által irányított népgazdasági ágak irányításában. A jogkör átruházása egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felsőbb szervek mentesültek a felelősségtől. Fontos, hogy még nagyobb felelősség háruljon rájuk az alapvető fő feladatok biztosításáért, kulcsfontosságú „a mindent megmozgató" kulcsfontosságú kérdések megoldásáért, amelyek kihatnak a többi feladatokra és megakadályozzák a szűk keresztmetszetek vagy aránytalanságok keletkezését. A központi apparátusnak ezért a jövőben is segítenie kell abban, hogy a kerületi nemzeti bizottságok helyesen és gyorsan reagáljanak a felmerülő helyzetre és felelősségteljesen segítsék az új bonyolult kérdések megoldását. Az új feltételek közepette sokkal nagyobb figyelmet követel majd a járási nemzeti bizottságok munkastílusa, főként a városi és helyi nemzeti bizottságok irányítási formái és módszerei. A régi módszert túlzott általánosság jellemezte, a feladatok teljesítését inkább globálisan, azaz járási méretben ítélték meg, pedig a járásoknak kevesebb községük volt. A helyes irányítás első feltétele minden község helyzetének tökéletes ismerete, minden egyes EFSZ tökéletes ismerete. A járási nemzeti bizottság most nem irányíthatja úgy a dolgokat, mint azelőtt. Most, amikor a járások nagyobbak lettek, igen fontos, hogy felülvizsgálják a feladatok figyelemmel követésének, ellenőrzésének eddigi módját és nem kell hagyni nagy és széles mezőnyt. Az egész alapja a járási nemzeti bizottságok albizottságainak mozgósítása, az aktívák mozgósítása. A múltban sok kötelessége volt a helyi és városi nemzeti bizottságoknak, de kevesebb volt a kérdés, melyről közvetlenül és végérvényesen döntöttek. Ez természetesen befolyásolta a funkcionáriusok és munkatársaik munkaformáit, s kihatott gondolkodásmódjukra és a felsőbb fokú nemzeti bizottságokhoz való viszonyukra is. Most új feladatokat vesznek át. Egyidejűleg látnunk kell, hogy e folyamat még nem fejeződött be. Néhol a járási nemzeti bizottságok saját kezükben összpontosították a vállalatok többségének irányítását s kevésbé bízták a városi esetleg a nagyobb helyi nemzeti bizottságokra. Több községben felül kell vizsgálni a felelősség megoszlását, s tökéletesíteni kell, végérvényesen meg kell szabni és rá kell ruházni a városi nemzeti bizottságokra s ahol célszerű lesz, a helyi nemzeti bizottságokra, megadni nekik azt, ami őket megilleti. Meg kell- mondanunk továbbá, hogy a problémák általános ismerete nem lesz elegendő. Az új valóság a helyi ismerét alapján konkrét és összpontosult politikai és szakmai segítséget fog igényelni. Valaki ellenvethetné, hogy már rátermett dolgozókat ültettünk a helyi nemzeti bizottságok titkári funkcióiba és szakembereket küldtünk az egyes földművesszövetkezetekbe. Ne gondoljuk, hogy ez elegendő. Ez csak az egyik feltétele annak, hogy megbirkózzunk az új feladatokkal; de azok is, akiket odaküldtünk segítségre és támogatásra fognak szorulni további szakismeretek, valamint a munkaszervezési és irányítási ismeretek szerzésében. A határozatlan emberekből, akik lépten-nyomon még a kisebb döntésekben is külön határozatot akarnak hozni, nincs sok haszna a községeknek. Az ilyen emberek könynyen válnak borúlátókká, nem kezdeményeznek és ahelyett, hogy szerveznének, védelmükbe veszik a fogyatékosságokat és érveket gyűjtenek a feladatok nem teljesítésének megokolására. Másrészt viszont nem akarjuk, hogy az új dolgozók csupán a felsőbb szervek szempontjait képviseljék a községekben. Helyes lesz, hogy jól megismerjék a községet, minden problémájával, s ugyanakkor minduntalan a rájuk ruházott felelősségre gondolnak és eszerint cselekednek is. Tudniuk kell, hogy minden, a helyi funkcionáriusok, szervek és szervezetek aktivitásától függ. Nekik kétszeresen fontos, hogy ne kendőzzék el a nehézségeket, ne hátráljanak meg előttük, hanem ellenkezőleg, a pártszervezetekre támaszkodva, küzdjenek ellenük. Kötelességük, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák ö község választott szerveit, a pártszervezetet és a helyi nemzeti bizottságot. Ebben a szellemben kell irányítani és vezetni őket. A járási nemzeti bizottság feladata, hogy rendszeresen oktassa, idejében tájékoztassa őket a fontos párt- és kormányhatározatokról és mindenképpen támogassa őket. Kéti ségtelen, hogy a helyi nemzeti bi~ zottságok új titkárai, az egységes földmüvesszövetkezetek szakemberei jelentős szerepet játszanak majd a mezőgazdasági termelés állandó növekedéséért folytatott küzdelemben, Az a tény, hogy az egyes nemzeti bizottságok bővebb jogköreinek kérdései lépnek előtérbe, természetesen helytelen, s az egész társadalom érdekeinek rovására menő helyi irányzatoknak is tápot adhat. S ehhez meg kell jegyeznünk, hogy a bővült jogkör nemcsak helyi viszonylatban, hanem, az egész társadalom érdekeivel kapcsolatban is fokozott felelősséget feltételez. A nemzeti bizottságoknak nagyobb a jogkörük. Ezzel megszűnnek bizonyos jelenségek, mint például a hírhedt közbenjárások, és egyéb huzavonák apróbb polgári ügyekben. Megemlítettem néhány problémát, melyek várhatóan felmerülhetnek a nemzeti bizottságok munkájában. Éreztetni akartam velük, hogy az új átszervezés, nem lesz csodaír minden fájdalomra és fogyatékosságra, melyek a nemzeti bizottságok eddigi munkájában előfordultak. Az a fontos. hogy növeljük és szilárdítsuk a nemzeti bizottságok tekintélyét. A nemzeti bizottságok irányításával kapcsolatban újra meg kell fontolni sok intézkedést — országos tanácskozások szervezését, „alulról felfelé" továbbított jelentések és tájékoztatások formáit, a központból lefelé, az alsóbbfokú szervekhez továbbított információk formáit. Fontos, egy olyan rendszer kiépítése,' hogy az alapvető párt- és kormányhatározatok a leggyorsabban és legközelebbi úton a közbevetett szerveknél való további megállás nélkül jussanak el a járásokba és községekbe. Meg kellene ritkítani a túlméretezett tanácskozásokat és számukat csupán az alapvető kérdések megoldására s azokra kellene korlátozni, amelyeket a probRudplf Barák elvtárs beszédét mondja az országos pártkonferencián. (Foto: J. Rublič — ČTK) léma tökéletes felülvizsgálata és ismerete előz meg. Azoknak, akik összehívják a tanácskozásokat, mindig felül kellene 'vizsgálniok gyakorlati hatásukat. Gyakran elszörnyülködve állapítanák meg, hogy sok dolgozó időveszteségnek tekinti a rosszul előkészített, elhúzódó tanácskozásokat. Az új munkastílus megköveteli, hogy a nemzeti bizottságok albizottságaira is kellő gondot fordítsunk. Már az új nemzeti bizottságok első ülésein megmutatkozott, hogy nem mindenütt értékelték kellőképpen az albizottságok jelentőségét és nem szabtak neki új munkatartalmat és nagyobb jogkört. Ezt nem nézhetjük tétlenül. Az a komoly veszély fenyeget, hogy számos nemzeti bizottság munkájában újra túlsúlyban van az apró-cseprő dolgok megtárgyalása az alapvető ügyekkel szemben, hogy az albizottság senyved, mint valami figyelmeztető, de semmiben sem döntő szerv. Ezt határozottan ki kell kerülni. Vissza kell térni az albizottságok feladataihoz, elő kell venni egymás után az albizottságokat és segíteni kell őket a munkatervek kitűzésében. Ha ezt nem tesszük meg, nem javul meg lényegesen a nemzeti bizottság munkája. Pártunk rendkívül nagy súlyt fektet az albizottságok tevékenységének kibontakoztatására, mért egyre jelentősebb szerepet fognak játszani a lakosság közvetlen bevonásában a döntések hozatala terén és a nemzeti bizottságok feladatainak alkotó módon való teljesítésében. A nemzeti bizottságok albizottságai azok a társadalmi szervek, amelyek átveszik az államapparátus eddigi funkcióit. Kétségtelen, hogy ez a folyamat a kommunista társadalom alapjainak építésével párhuzamosan tovább folytatódik. Minden eszközzel támogatnunk kell, meg kell találnunk a megfelelő munkamódszereket és formákat, semmi esetre sem szabad megengednünk, hogy az apparátus irányítsa és bürokratikus munkamódszerek maradványaival befolyásolja az albizottságokat. Az albizottságoknak az önkéntes dolgozók segítőaktívájával együtt be kell bizonyítaniuk, hogy a nép minden kérdésben kormányozni tud és meg tudja szervezni munkáját. Ezzel a nemzeti bizottságok társadalmi szervezetekkel folytatott szoros együttműködés is összefügg. A nemzeti bizottságok munkastílusa, a központi szervekkel fenntartott kölcsönös kapcsolata és viszonya kérdéseinek megoldásában különös figyelmet kell fordítanunk pártunk Központi Bizottsága áprilisi határozatának következetes betartására. E határozat feladatunkká tette, hogy döntő módon erősítsük a választott szerveknek és a dolgozók aktíváinak szerepét. Azaz, erősítsük meg az újonnan választott képviselők szerepét is, és hassunk oda, hogy választókerületeikben közvetlen kapcsolatban legyenek a lakossággal, a dolgozó tömegek igazi szervezői legyenek a szocialista építés feladatainak teljesítésében. A nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének fokozásával kapcsolatban a központi államhatalmi szervek néhány kérdésével is szeretnék foglakozni. A demokratikus centralizmus elveit követjük. Ezért helyesen felhasználhatjuk a helyi kezdeményezést és jó eredményeket érünk el. Egyes központi szervek azonban még nem teljesítik elég következetesen a feladatukat s ezzel ártanak az ügynek. Mivel ezek a szervek maguk sem teljesítik feladataikat, érthető, hogy az irányítás alsó fokán sem követelhetik meg hatékonyan a feladatok' teljesítését. Kereken kijelentjük, hogy a jó irányítás első feltétele az, hogy az irányító szervek, azaz a központi hivatalok, a kerületi nemzeti bizottságok, a járási nemzeti bizottságok maradéktalanul teljesítsék feladataikat. Ez feltétlenül vonatkozik olyan esetre is, anjikor az alsóbb szerv feladatainak teljesítése közvetlenül függ az irányító intézmény tevékenységétől. Az új irányítási módszer érvényesítésében észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére tett kormányintézkedéseket sajnos nem hajtják teljesen végre. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy nem teljesítenek egyes konkrét kormányhatározatokat, hanem mélyebbén gyökereznek ennek az állapotnak okai, és sok esetben kimondottan a központi szervek munkastílusában vannak, A központi szervek még mindig nagyrészt a termelési-gazdasági egységeket vagy a nemzeti bizottságokat megillető operatív kérdések megoldásával foglalkoznak. Azt állítják, hogy annyi az operatív ügy, hogy nem marad idejük a koncepciós és távlati kérdésekre. Munkájuk bizonyos értelemben véve bűvkörben mozog. A sok „operatíva" miatt nincs koncepció, a koncepció hiánya miatt felgyülemlik az operatív munka. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a minisztériumok hatáskörébe nem tartozik operatív tevékenység. Minden irányító tevékenység bizo-nyos terjedelmű operatív tevékenységgel is jár. Ennek azonban nem szabad korlátozni az alsóbb szervezetek jogkörét, nem szabad csökkentenie vezetőik felelősségét, hanem ellenkezőleg, a társadalom érdekeivel összhangban elő kell segítenie érvényesülésüket. A szűkkörü reszortizmus még mindig veszélyezteti a központi hivatalok munkáját. A minisztériumok munkatársai gyakran nem a népgazdaság fejlesztés egyes kérdései és a feladatok megvalósításának konkrét feltételei közötti összefüggés szempontjából látnak hozzá feU adataik megoldásához. Ennek következtében nem biztosítják komplex módon az alapvető párthatározatokat, gyakran elvész a kitűzött intézkedések lényege és szelleme, ez megnehezíti a több ügyosztályra tartozó alapvető kérdések megoldását. Ennek a munkastílusnak klasszikus példája a több minisztérium megoldására váró anyag megtárgyalásának begyökerezett módja, az úgynevezett hozzászólásos tárgyalás. A maga helytelen formájában hosszadalmas, és a múlt bürokratikus csökevényének nevezhetjük. Nekünk azonban olyan hozzászólásos tárgyalás kell, melyben meghallgatjuk az aktíva hangját, azoknak a hangját, akiket a tárgyalt intézkedés érinteni fog. S mi a fontos? Az, hogy a hozzászólásos tárgyalás kollektív megoldás formája legyen. Ma ez még az egyes szakaszok és reszortok harca, amelyben a „hozzászóló" n.em azzal a szándékkal tesz javaslatot, hogy biztosítsa a követett cél elérését, hanem csak abból a szempontból teszi meg javaslatát, hogy mit akar vagy nem akar megtenni az ügyért, vagy hogy az amit javasol megfelel-e vagy sem reszortjának. így azután különféle ártalmas kompromisszumok kerülnek be a javaslatba, s néha olyan sokáig tart az egész, hogy az ügy elveszti értelmét és elavulttá válik. Akkor pedig, miután ez a bürokratikus hozzászólásos tárgyalás véget ér, új jelentést, új irányelveket kell kidolgozni, s újra élőiről kezdődik az egész körforgás. A vezető dolgozók egyes esetekben ily módon számos probléma elintézését az előadókra bízzák, anél(Folytatás o 8. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1969. július 19.