Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-08 / 188. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Ladislav Štoll elvtárs felszólalása Az SZKP XX. és XXI. kongresz­szusának korunkban a békés együtt­élésről és a háború elhárításának lehetőségeiről szóló határozatai a szocializmus és az imperializmus vi­lágérőinek helyzetében bekövetkezett nagy átalakulások tudományos elem­zéséből születtek meg. Ezért nem­csak a szigorú tudományos elemzés­nek, hanem világszerte százmilliók vágyának is megfelelnek. A legutóbbi események ékesszólóan kiemelik az SZKP XX. és XXI. kong­resszusának helyességét. A legtapasz­taltabb testvéri lenini párt határo­zatai, annak a pártnak határozatai, amely mindenkor önfeláldozóan ér­telmezte húségét a proletár nemzet­köziséghez, a helyes és egyedül le­hetséges utat mutatják győzelmünk felé. Ez a párt ugyanakkor valameny­nyi nemzet dolgozó tömegeit mozgó­sítja a béke győzelmére a háború fölött, a szocializmus győzelmére az imperializmus fölött. Ez a tudomá­nyos szocializmus nagy igaz eszméi­nek sajátossága. (Taps.) Konferenciánk történelmi jelentő­ségű határozathozatal előtt áll. Jó­váhagyja az új szocialista alkotmány szövegét. E téren nemcsak abból a tényből indulunk ki, hogy társadal­munk vezető ereje a forradalmi munkásosztály, hanem abból iá, hogy megváltozott társadalmunk, meg­változott az emberek kölcsönös vi­szonya, hogy gazdasági, szociális va­lóságunk szocialista valóság lett, hogy a szocializmus győzött hazánk­ban. További törekvésünk értelme abban van, hogy jobb munkaszer­vezéssel tovább fejlesszük, tökéle­tesebb termelési módszerekkel gaz­daságilag tökéletesítsük, ideológiai­lag, erkölcsileg és politikailag szi­lárdítsuk a szocialista viszonyokat. Mindezt azzal a programszerű tu­dattal tesszük, hogy a kommuniz­musba való áttérés hídjait építjük vele. Egyébként mi a fontos abban a folyamatban, melyet a szocializmus építésének befejezése, a fejlett szo­cialista társadalom építése folyama­tának nevezünk? Kell, hogy pontosan tudatosítsuk a különbséget aközött, amit objektíven létező szocialista termelési viszonyoknak nevezünk, melyekben bármelyik rétegből vagy osztályból származó polgártársaink élnek és a között, amit társadalmi tudatnak, osztályideológiának és pszichológiának nevezünk, ahogyan az emberek ezeket a viszonyokat tu­datosítják; különbséget kell látnunk a között, hogy például az egyénileg gazdálkodó paraszt belépett a szö­vetkezetbe és aközött, hogy bár új társadalmi viszonyok rendszerébe ke­rült, ezzel még nem alakult át tel­jesen a régi, magántulajdonhoz szo­kott, évszázadok óta begyökerezett lelkivilága a szocialista ember lelki­világává. Még akkor is, ha ez a lé­pés önmagában is egy megváltozott ideológia eredménye, ha ez a döntő lépés alapot teremtett további átala­kulására, az elmélyülő szocialista pszi­chológia értelmében. j A logutóbbi események, főként az idei választások, a szocialista alkot­I mánytervezetről lefolyt országos vi­tában való részvétel, a lelkes mani­fesztáciök, melyeknek a II. Országos Spartakiád napjaiban szemtanúi vol­tunk s, elsősorban népünk fokozódó alkotó aktivitása a szocialista .alkotó feladatok teljesítésében azt bizonyít­ja, hogy mélyreható változások tör­' téntek. Éhnek ellenére azonban látni kell, hogy az emberek nem vethetik le egyszerre régi mentalitásukat, ame­lyet a régi társadalmi viszonyok ne­veltek ki bennük, s amelyet a pol­gári ideológia és erkölcs szilárdított bennük. Ezért a régi társadalom em­berei gondolkodásmódjának megvál­toztatása; az, hogy szocialista embe­rekké alakuljanak át, pártunk és államunk céltudatos programtörek­vésének ügye. Üj alkotmányunk 16. Cikkelye kimondottan leszögezi: „Az állam és a társadalmi szervezetek rendszeresen törődnek a kizsákmá­nyoló társadalom csökevényeinek ki­küszöbölésével az emberek tudatá­ból." Éppen ezzel kapcsolatban sze­retnék rámutátni egy rendkívül je­lentős tényezőre, amely többek kö­zött különösen hatékonyan segíti ezt a művünket. Mindenekelőtt a művé­szet, a művészettudomány és általá­ban a társadalomtudományok nagy jelentőségére gondolok. Mély meggyőződésem, hogy az új szocialista művészetnek különösen a mai történelmi pillanatban van nagy jelentősége. A szocialista művészet a leghatékonyabb és a legbonyolul­tabb eszköz, melyet a párt tudato­san alkalmaz milliók átnevelésére, — arra, Jlogy benső énünkben szo­cialista,- TCjazi humanista emberekké váljunk. Ellenségeink ma már nem tudják megakadályozni az új gazdasági és társadalmi viszonyok kialakulását, ezért e téren próbálják összponto­sítva meghiúsítani törekvéseinket. Különösen 1956 után láttuk, hogyan fokozták ellenségeink akcióikat, ho­gyan igyekeztek lázas tevékenységgel és revizionista elméletek terjeszté­sével megbénítani az emberek szo­cialista átnevelésére tett erőfeszíté­sünket. Elméleteik alapját olyan té­zisek képezték, amelyek' tagadták a 'i pártnak azt a jogát, hogy vezető be­folyása legyen a művészi „ alkotás terén,, mivel a művészetnek szerintük nincs semmilyen „utilitáris, társada­lom-szolgálati funkciója", hogy „tör­ténelem fölötti, spirituális és ki­mondottan esztetikai ügy". Ez a kampány az utóbbi két év folyamán még jobban erősödött és különösen az úgynevezett tárgytalan absztrak­tivista művészet fokozott propagá­lása kísérte, melynek elméleti vé­delmével elárasztanak bennünket a nyugati hírügynökségek. így például a bonni militaristák s velük együtt a katolikus lelkészek az amerikai életmódot követve ma a reménytelen szubjektivizmus produktumát, a tárgytalan absztrakt művészetet pro­pagálják, amely — amint azt V. Pro­kofjev a Szovjetszkaja Kulturában nemrég gyönyörűen jellemezte, meg­vonja az embertől a művészetet, mint a világ megismerésének formá­ját, mint esztétikai és etikai érté­kelésének formáját, megvonja az embertől azt a művészetet, hogy ké­pes legyen megmagyarázni az életet, választ adni azokra a kérdésekre, melyek arra késztetik, hogy hiába­valóan kérdezősködjék a látottak értelme iránt, természetesnek tart­sa az abszurdumot és az alacsonyabb­rendúség érzését s a világ megis­merhetetlenségének tévhitét keltse az egyszerű emberben. Ebben van ennek az úgynevezett „művészetnek" a társadalomban mélyen reakciós értelme. Ami az elmélet, a művészet és az irodalom terén 1956 után feltűnt, nyilvánvalóan revizionista nézeteket illeti, meg kell mondanunk, hogy a pártnak sikerült visszavernie e né­zeteket. Persze nagy hibát követnénk t el, ha úgy vélnénk, hogy az ezzel az j összefüggő kérdések már mind meg­oldódtak, hogy művészetünk szocia­lista útján már nincsenek akadá­lyok, hogy az ügyek spontánul fej­lődhetnek. Főként a művészet és iro­dalomelmélet terén még mindig sok a tisztázatlan és helytelen nézet és elmélet, amelyek - ha nem figye- j néze t j en ege, az ideológiai érettség lünk fel rájuk, ha müvészettuaoma- j fok a határozza meg és fogja meg­nyunk és filozófiánk nem osszponto- | határozni a jövőben is. A tudományos Antonín Novotný elvtárs a konferencia küldötteivel beszélget. befolyást gyakorolt nemzeti • kultú­ránkra. Abban a percben említem ezt, ami­sít ja erőit és elméleti szempont- , j^jj^ e téren továbbra is elsösor- , kor a szocialista, , még következete ból nem foglalkozik velük komolyan , ban az alkot ó egyéniség különböző - komolyan akadályozhatnak ben- j ségéne k lényegét fogja kutatni. Per­nür.ket. | sz e magától értetődő, hogy ezt a Példaként felemlítek olyan jelleg- i dolgot az a)kot ô egyéniség azon sa­zetes nézetet, melyet nemrégen a j j átosságaiv ai elválaszthatatlan egy­Literární noviny hasábjain Grygar , ségében kel! ]atni > amelyeket külön­e Ív társ hangoztatott egy vitaban. En- , f éi eképpen a veleszületett tehetség, nek a látszólag „új" tarsadalmi 1 az egyé nj képzelőerő, a vérmérsék­helyzetünkből kiinduló nézetnek a ! le t_ az eg. yé nj hajlamok stb. fogai­lényege abban van, hogy a követ- máva l jelzünk. Ezek viszont a ma­kező gondolatot fejezi ki és fejtegeti: j guk ré Széről lehetővé teszik a mú­A tőkés társadalom régi irodalmá- vészn ek, hogy többé-kevésbé mé­ban az írókat elválasztó alapvető mércét világnézeti és ideológiai ál lyebbre hatoljan a társadalmi jelen ségek lényegébe, kifejezze egyéni láspontjuk képezte, viszont ma mas , m t. giátását, megismételhetetlenségé­a helyzet. A jelenlegi íróink mostani | nek> egyé ni stílusának jellegét, te­alkotásai közötti különbséget állító- hát a megfelelő elméleti szakelemzés lag nem világnézeti különbözőséggel alá tarto zó jellegét adja meg az magyarázzuk. Ma, amikor kialakul az I alkotásnak. Aki azonban a műalkotás írók eszmei, egysége, állítólag az al- ideológiai, világnézeti vagy egyene­kotó egyéniség jelentősége lép kőz- ! ie n politikai részét művészi szakbí­vetlenül előtérbe. i r aiatunk szemszögében háttérbe Azoknak az embereknek, akik ilyen aka rj a szorítani, s ezt méghozzá az szempontot képviselnek, az egész do- s ei ér t erkölcsi-politikai egység ürü­log úgy tűnik, mintha a világnézet, gyével akarja tenni, ez végered­az ideológiai és a politika a kinyi- fényben azt jelenti, hogy gyengí­latkoztatás ügye lenne, melyet elég | teni ak a rja a forradalmi ideológia megállapítani és ezzel le is zárul az | veze tő befolyását a szocialista mű­ügy, mintha a világnézet, az ideoló- | vé szetben, ellentétbe akarja hozni gia és a politika nem fejeznék ki j pä rtunk kulturális, fronton vívott az alkotó egyéniség lényegét, mint- ; harcainak legszebb hagyományaival ha lényegében nem befolyásolnák az j Partunknak a háború előtt főként alkotóerok es az egesz alkotó egye- t az irodalom ei méle ti fronton egész mseg mozgását. Az írónak - mint qar nj túrája volt t kivaló marxista mmden mas polgártársunknak - | teoret ik Usokból, irodalom- és műkri­személyiseget és egyéniségét uj tár- I tikusokből 0lyan nevekre gondolok, o nnl i fi lro t AvI/AmCl mint például S. K. Neumann, Jirí sadalmunkban a politikai-erkölcsi egység körülményei közepette alap­jában a társadalmi tudat fejlődési foka, a konkrétan értelmezett világ­Wolker, Július Fučík, Eduard Urx, j Bedŕich Václavek, Kurt Konrád, Jan i Krejčí, Stanislav B-runcľík, Josef Ja­J keš és mások. Ugyanakkor látnunk I kell Zdenék Nejedlý elvtársnak e ! harcban szerzett óriási érdemeit, j Szépirodalmi és művészeti elméle­tünknek ez a pártos magva a két világháború között vezető kritikai A GSMP armages konferenciájának küldöttei sebben értelmezett humanista kul­túráért vívott harcok új szakaszába lépünk, mert e gyönyörű hagyomány pártos szempontját ki kell emelnünk az újkori szocialista kultúránk igazi arculatát gyakran torzító katedra­objektivizmus még felhasználatlan irányzataival szemben. Ne feledjük el, hogy újkori iro­dalmunk, humanizmusunk története a forradalmi proletármozgalom meg­alakulása óta szorosan összeforr pártunk történetével. Ha valaki új­kori irodalmunk történetét akarja magyarázni, nem írhatja le másként, mint a forradalmi munkásmozgalom történetének szerves részeként, pár­tunk történetének részeként. Ez el­végre irodalmunk és forradalmi mun­kásmozgalmunk gyönyörű sajátos vonása. Fontosnak tartom ezt megemlíte­ni ma, amikor új fejlődési szakasz­ba, a fejlett szocialista társadalom időszakába lépünk. Meggyőződésem, hogy az új szocialista kultúra alko­tásában az eddiginél sokkal ontu­datosabban kell majd pártunk kultu­rális-politikai harcainak hagyomá­nyára támaszkodnunk, hogy ennek a nézetnek szilárd alapján, összponto­sítjuk társadalomtudományaink erőit. Sok fiatal, lelkes marxista, elméle­tileg képzett ember dolgozik hazánk különféle munkahelyein, s összpon­tosítanunk kell őket a közös munka végzésére. Ez persze különösen a művészetelmélet, az esztetika, az irodalomtudomány terén ér­vényes, ahol sokkal intenzí­vebben, céltudatosabban kell tanul­mányozni a klasszikusokat, fel kell használni a szovjet" társadalomtudo­mányok, a szovjet művészet és esz­tétikai elméletek legújabb eredmé­nyeit, és ebben a szellemben kell nevelni a fiatal dolgozókat. (Taps.) Štefan Juxias elvtárs felszólalása (nyugat-szlovákiai kerület) X nyugat-szlovákiai kerület fon­tos mezőgazdasági körzet. Terüle­téből 1304 000 hektár a mezőgaz­dasági föld, ebből 859 ezer hek­tár a szántó. Mezőgazdasági ter­melése Szlovákia mezőgazdasági ter­melésének több mint felét, piaci termelésnek csaknem 60 százalékát teszi ki. A kerületben a szocia­lista szektor a mezőgazdasági föld­nek több mint 96 százalékán gaz­dálkodik. A mezőgazdasági terme­lés fejlődése azonban a jelenlegi időszakban nem felel meg a kerület lehetőségeinek és szükségleteinek. Ezért az alakuló kerületi pártkon­ferencia kitűzte a mezőgazdasági termelés belterjessége fokozásának és a munkatermelékenység növelé­sének fő irányait. A mezőgazdasági termelés a harmadik ötéves terv fo­lyamán kerületünkben 53 százalék­kal emelkedik az 1957-es évvel szemben. A kerületi pártbizottság a pártszervezetekkel együtt részle­tesen kidolgozza a CSKP Központi Bizottságának levele alapján a kitű­zött fő irányzatokat. Eddig 375 EFSZ vállalta, hogy a harmadik öt­éves terv feladatait egy évvel ha­marabb teljesíti, 6514 szövetkezeti t-Sfl vállalt eflyéini k^tjelezetUéget é« 1367 a kollektív kötelezettségválla­lások száma. Ugyanakkor teljesítik az alakuló kerületi konferenqia ál­tal kitűzött intézkedéseket mind a talajjavítás, mind pedig a komposzt­készítés terén. Az 1 200 000 köbmé­ter komposzt készítésének feladatát 200 000 köbméterrel emeltük. Eddig 1 362 000 köbméter komposztot ké­szítettünk. Ezúttal is igen tevékenyen és kez­deményezően járnak el CSISZ-tag­jaink, akik ama kötelezettségválla­lásukat, miszerir(t az országos kon­ferencia tiszteletére 300 ezer köb­méter komposztot készítenek, 30 ezer köbméterrel túlteljesítették. A topoľčanyi járásban szövetkeze­teseink kötelezettségvállalásai sze­rint a mezőgazdasági termelés ter­jedelmét 1960-ban az 1959-es évhez viszonyítva 14,6 százalékkal, ebből a növénytermesztést 14,9 százalék­kal, az állattenyésztési termelést pe­dig 13,9 százalékkal növeljük. A CSKP országos konferenciájá­nak előkészítése idején járásunk élenjáró szövetkezetei válaszoltak Novotný elvtársnak a prerovi szö­vetkezetesekkel folytatott beszélge­tése alkalmával elhangzott szavaira, (^Folytatás az 5. oldalon.) SZÖ 4 * 1960. július 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents