Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

HRUSCSOV EL VT ARS AUSZTRIAI KÖRÚTJA (Folytatás a 13. oldalról) Klagenfurt (ČTK) - A karinthiai Villach városka szerdán délben szí­vélyesen búcsúzott Ny. Sz. Hruscsov­tól és kíséretétől, >A Park-hotelt, Ny. Sz. Hruscsov szálláshelyét a kora reggeli óráktól kezdve övezték a dolgozók tömegei, türelmesen várva 12 óráig, amikor Hruscsov elvtárs a szálló erkélyére lépve üdvözölte őket „Éljen Nyikita Hruscsov!", „Él­jen a béke, a barátság!" kiáltások hangzottak. Ny. Sz. Hruscsov elvtárs útjának további állomása Klagenfurt, Ka­rinthia fővárosa volt. A Villachból Klagenfurtba vezető utat polgárok övezték virágokkal és zászlócskákkal kezükben. Mosolyogva, szívélyesen üdvözölték a kedves vendéget. A szovjet nép képviselőjének fo­gadtatására a klagenfurti főtéren többezres tömeg gyűlt össze. A transzparenseken a következő orosz és német nyelvű feliratok vol­tak olvashatók: „Éljen a Szovjet­unió!", „Üdvözöljük a Szovjetunió képviselőjét!" Főképpen a szlovén A LINZI VÖEST VASMŰBEN HRUSCSOV ELVTÁRS SZÍVÉLYESEN KEZET SZORÍT A MUNKÁSOKKAL. (ČTK-TASZSZ felv.) kisebbség tagjai, amely kisebbség központja Klagenfurt, üdvözölték vi­haros lelkesedéssel Hruscsov elvtár­sat. Ny. Sz. Hruscsovot Klagenfurt la­kosságának nevében Fritz Pietzka, a klagenfurti ifjúsági és haladó szer­vezetek elnöke üdvözölte. Az ünnepélyes fogadtatás után Ny. Sz. Hruscsov kíséretével a szállodába ment, ahol Wenedig, Karinthia tarto­mányi főnöke ebédet adott tisztele­tére. Ny. Sz. Hruscsov beszéde az ebéden Tisztelt tartományfőnök úr, tisztelt polgármester úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetet mond­jak önöknek kedves meghívásukért Ka­rinthia, valamint ősrégi fővárosa, Klagen­furt meglátogatására. Főképpen Wenedig úrnak szeretnék köszönetet mondani, aki már a hegyek között üdvözölt minket és elkísért karinthiai utunkon. Útközben sok turistával találkoztunk, sok sátor­tábor és penzió mellett haladtunk el. Kellemes érzés látni, hogyan utaznak, üdülnek az emberek és hogyan élvezik a természet szépségeit. Ausztria az el­múlt években a tömegturisztika országa lett. E hasznos dologban sok sikert kí­vánunk Önöknek. Reméljük, hogy a természetjárók so­kaságához rövidesen Kelet-Európa és a Szovjetunió turistái is csatlakoznak, hogy felkeressék az Alpeseket és az önök városait. Örülni fogunk, ha osztrák turis­tákat üdvözölhetünk majd országunkban. Az oroszországi erdők, mezők, a nap­sugaras Krím, a gyönyörű Kaukázus nem marad el az Alpesek szépsége mögött. A Fekete-tenger partja ugyancsak nagy­Térképünk Ny. Sz. Hrusvcov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Ausztriában 1960. június 30-július 8-a közötti látogatásának útvonalát ábrázolja. --Terra szerű hely üdülésre és természetjárásra egyaránt. És vajon milyen is Szibéria? Csupán azok, akik sohasem voltak ott, rettenhetnek meg, ha valaki kimondja ezt a nevet. Azonban az, aki járt már Szibériában, sohasem tudja elfelejteni szépségét. A közelmúltban a Szovjetunió a szakszervezeteknek szanatóriumokat, gyógyintézeteket és üdülőtelepeket bocsá­tott rendelkezésre. Sok millió szovjet dolgozó tölti évente szabadságát az ország déli részében. Elég hely van azonban a külföldi turisták, az osztrák természet­járók számára is. Meghívom önöket lá­togatóba hozzánk. Nagyon örülnék, We­denig úr, hogyha önt országunkban üd­vözölhetnénk. Ausztriai utunk folyamán a különböző foglalkozású és meggyőződésű emberek­kel folytatott beszélgetéseink alapján ar­ra a véleményre jutottunk, hogy a dol­gos osztrák nép békében és barátságban akar élni a többi nemzettel. Arra a meg­Elégedettek vagyunk a látogatással Hruscsov elvtárs linzi beszéde Nyikita Szergejevics Hruscsov hétfőn a következő beszédet mondta a linzi Vöést Kohómű képviselőinek ülésén: Tisztelt kancellár úr, tisztelt al­kancellár úr, tisztelt uram, Felső­Ausztriának, annak az országrésznek kormányelnöke, melyet meglátogat­tunk es ahol nagyon szépen fogad­tak bennünket! Persze, nem feledkezhetünk meg Önről, tisztelt polgármester úr! Tisztelt vezérigazgató úr! Tisztelt főmérnök úr! De sehol sem látom. (Hruscsov elvtársnak mu­tatják, hol áll a főmérnök.) No lát­ják, hová el nem bújt! Nálunk az ilyen embereket az első sorba ül­tetik. Képletesen mondva, ő a vál­lalat agya. Persze nem akarok be­avatkozni az Önök belügyeibe. (De­rültség, taps.) Engedjék meg, hogy vállalatuk mérnökeit, technikusait, munkásait és alkalmazottait is köszöntsem és sok sikert kívánjak munkájukban. Mindenekelőtt szeretném megkö­szönni Pittermann úrnak rólunk mon­dott meleg szavait. Nagyon elégedett vagyok a látogatással s azt hiszem, elvtársaim is egyetértenek velem. Mind a szövetségi kormány, mind Felső-Ausztria kormánya, az egész osztrák nép — parasztok, munkások, értelmiségiek, szóval mindazok, akik­kel kapcsolatba jöttünk, nagyon szí­vélyesen fogadtak bennünket. Jobbat nem is kívánhatunk magunknak. Vétkeznénk, ha nem lennénk elége­dettek, mert nagyon jól érezzük ma­gunkat önöknél. (Viharos taps.) Üzemük jó benyomást gyakorolt rám és barátaimra. Tíz év alatt 200 ezer tonnáról 2 millió tonnára nö­velték az acélgyártást. Ez szép ered­mény. Ausztria tőkés ország, mi pedig szocialista ország képviselői vagyunk. Úgy véljük, hogy üzemük sikerei­nek 70 százaléka összefügg velünk, azaz szocialista országunkkal. (De­rült élénkség, taps.) Ez bizonyos mértékben annak szemléltető bizo­nyítéka, hogyan fejlődhet a gazda­ság akkor, ha nem is épül szocia­lista alapokra, de együttműködik egy szocialista állammal; annak szemlél­tető bizonyítéka, mit érhet el a nép, a munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság és az értelmiség. A békés együttélés alapján a tőkéseket is megnyerjük a különböző társadalmi rendszerű államok gazdasági együtt­működésének. (Derült élénkség, taps.) Beszéljünk nyíltan. Kinek érdeke az osztrák ipar fejlesztése? Az Ame­rikai Egyesült Államoknak? Nem! Nyugat-Németországnak? Nem! Ang­liának? Nem! Franciaországnak? Szintén nem érdeke! Miért nem ér­dekük? Azért, mert ha fejlődni fog iparuk, kohászatuk, gépiparuk, ve­gyi iparuk és többi ipari águk —, ez azt jelenti, hogy egyre erőseb­ben fognak konkurrálni az említett országokkal. A tőkés szempontjából előnytelen, hogy segítsék önöket, hogy méginkább versenyképesek le­gyenek a piacokért folyó küzdelem­ben. A tőkések ezt jól tudatosítják. Azonban a szocialistáknak is meg kellene érteniök ezt az igazságot. (Taps.) A Szovjetunió jó gazdasági együtt­működést folytat Ausztriával. Ezt a kölcsönösen előnyös együttműködést a jövőben is fejleszteni akarjuk. (Vi­haros taps.) Akarják, hogy megren­deléseket adjunk önöknek acélgyár­tó konvertorok saját módszerük szerinti gyártására? (Helyeslés, vi­haros taps.) (Pittermann papírlapot nyújt át Ny. Sz. Hruscsovnak, mintha az len­ne a megrendelőlap. Ny. Sz. Hruscsov el akarja venni a papírt, de Pitter­mann zsebre dugja.) Ny. Sz. Hruscsov Pittermannhoz: „Meg akart ijeszteni? Azt hitte, hogy megijedek és nem írom alá? De most kiderült, hogy ön ijedt meg és zsebre dugta a papírt. (Viharos derültség, taps.). Ha mi kommunisták valamit kimondunk, egy tapodtat sem tágítunk, de önök szocialisták, mint látják, meghátráltak." (Élénk derült­ség, taps.) Pittermann: Ezért fizetni kell. Ny. Sz. Hruscsov: Mi meg is fize­tünk. Dolgozó emberek vagyunk, iz­maink, idegeink, agyunk tevékeny­ségéből élünk. Ezért a dolgozó em­bernek — munkásnak, vagy paraszt­nak — eszébe sem jut, hagy ne dol­gozzék. Csak a munka élteti. A dol­gozó embereket országunkban nagy­ra becsüljük. (Taps.) Engedjék meg, hogy egy példát említsek: Nem az édesapám tőkéje miatt, vagy azért, hogy különféle iskolákat végeztem volna, neveztek ki a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöké­vé. Az egyetemet úgy végeztem el, mint Gorkij: az élet volt az egye­temem. Azva-fázva kellett dolgoz­nom a gazdáknál, majd bányában és üzemben dolgoztam. A forradalom megnyitotta a művelődés, a tudomány útját hazánk munkásai, egész dolgo­zó népe előtt. így hát én is egyik példája vagyok ennek a forradalmi haladásnak. (Taps.) Apám bányász volt, a nagyapám jobbágyparaszt, földbirtokosnál dolgozott, s az uno­kája egyszeriben a minisztertanács elnöke lett, méghozzá nem is akár­milyen államban, hanem a világ egyik legnagyobb országában — a mi nagy Szovjetuniónkban. A szocialista forradalom és a szo­cializmus nagy vívmányokat ered­ményezett népünknek, hazájának egyenjogú uraivá tette a szovjet embereket. Nálunk minden értéket a nép teremt elő, maga a nép igaz­gatja államát és ülteti fiait a leg­felelősségteljesebb tisztségbe. Ez a forradalom, ez a szocializmus. (Vi­haros taps.) Most pedig kölcsönös kapcsola­tainkról. Elégedettek vagyunk Raab szövetségi kancellár úrral ápolt kap­csolatainkkal. Nem tudom, hogy van ezzel ön, kancellár úr, de azt hiszem, hogy szintén elégedett, bár nem va­gyunk ugyanannak a pártnak tagjai. Nem mondom meg, melyik pártnak vagyok a tagja, de szocialista nem vagyok. (Derült élénksség.) Még egy titkot elárulok önöknek: néppárt­juknak sem vagyok a tagja. (Viha­ros derültség.) De nehogy azt mond­ják, hogy propagandát csinálok, nem mondom meg önöknek, melyik párt­hoz tartozom, ar;t azonban magabiz­tosan kijelenthetem, hogy ez a leg­jobb párt. (Élénk derültség, taps.) Pittermann: Nálunk Ausztriában azt mondják, hogy az jobb, ami ki­sebb. Ny. Sz. Hruscsov: A szocialista vi­lág eddig a világ lakosságának egy­harmadát képezi, ezzel szemben a kapitalista világ kétharmad részét. Az önök elmélete szerint tehát mi vagyunk a jobbak. (Kitörő nevetés, taps.) Most pedig engedjék meg, hogy há­lásan megköszönjem önöknek, kan­cellár úr, alkar.cellár úr és Felső­Ausztria kormányelnökének, az üzem munkásainak, mérnökeinek és alkal­mazottainak szép fogadtatásunkat. Gratulálok pompás termelési sike­reikhez, melyeket a tudomány fej­lődésének, mérnökeik és munkásaik tehetségének köszönhetnek. Különö­sen jelentős sikereket arattak az oxigén-fúvásos konvertorok szerkesz­tésében. Ez nagy hozzájárulás a kohászat fejlesztéséhez. Le a kalap­pal azok előtt, akik ilyesmire voltak képesek. (Viharos taps.) Tárgyalni akarunk önökkel, szerződést akarunk kötni és konvertorokat akarunk megrendelni önöknél kohászatunk számára. Ha nem akarják, magunk látunk hozzá. Persze valamit felta­lálni nehezebb, mint lemásolni, akár becslés szerint is, de lehetséges. A mérnökök az első pillantásra ki­ismerik magukat. Ám becsüljük az emberek munkáját és készek va­gyunk megfizetni a megrendelést, megjutalmazni az új módszer felta­lálását. Üzemük nagyon tetszett nekem. Jó a fekvése, mindjárt a Duna men­tén, remek a forgalmi összekötte­tése, szóval a lehető legjobb felté­telekkel rendelkezik. Nem foglalko­zom a munkások életkörülményeivel, nem beszélek bérükről, ezek szociá­lis kérdések, hogy úgy mondjam, az önök belső ügye. Még azt mondhat­nák, lássuk, itt van Hruscsov, s bár más párthoz tartozik, mint a kancel­lár és az alkancellár, elismeréssel nyilatkozik az üzemek munkásainak életkörülményeiről. A munkások így néznek helyzetükre, (saját életta­pasztalatomból tudom): minél többet keres a munkás, minél rövidebb a munkaideje, annál jobb a dolga. (Élénk derültség, taps.) S mit gon­dolnak a tőkések? Minél keveseb­bet fizetnek a munkásnak, minél hosszabb a munkás munkaideje, an­nál jobb a kapitalistáknak. Éppen ebben van az alapvető különbség. Én is munkás voltam és ezért mindig a munkások pártján vagyok. Nézzék csak meg, mit műveltünk mi a Szovjetunióban. A munkaidőt nyolc óráról hét órára, a bányászok és más nehéz foglalkozású munkások mun­kaidejét pedig 7 óráról hat órára csökkentettük. (Taps.) 1964-ben a hétórás munkaidőről áttérünk a hat­órás munkaidőre, a nehéz viszonyok közepette dolgozó munkások pedig a 6-órás munkaidőről áttérnek az ötórásra. Emellett még a bérük is emelkedik. Látják, ez a szocializmus, az igazi szocializmus s nem a déli­bábos szocializmus. Mégis egyesek írnak ugyan a szocializmusról, de maguk úgy félnek tőle, mint ördög a szentelt víztől. (Élénk derültség, taps.) Azzal szeretném végezni beszéde­met, hogy megkérem önöket, ne ha­ragudjanak rám, ha valakit is érin­tettem. Nem akartam eltérni a szo­kástól, de az ellenvetések bizonyos fesztelenségre provokáltak ki. Nagy­ra becsüljük az országaink között kialakult kapcsolatokat és senkinek sem szeretnénk ártani, annál kevés­bé valakit érinteni. Ha azonban még­is valaki találva érezte magát, haj­landó vagyok elnézését kérni, mert egyedüli célom az, hogy hozzájárul­jak országaink jóbaráti kapcsolatai­nak szilárdításához. (Viharos taps.) Ami a szövetségi kancellár és he­lyettese közötti nézeteltérést illeti, ez az önök belső ügye és intézzék el maguk. Országaink jó viszonyban vannak, az pedig, hogy ki milyen utat követ önök közül, nem a mi dol­gunk. Lehet, hogy az alkancellár úr kancellár akar lenni, és a szövetségi kancellár ezt természetesen nem akarja, ez nem a mi ügyünk. (Élénk derültség, taps.) Engedjék meg, hogy még egy kis­sé eltérjek az önöknél szokásos rendtől. Elsősorban a munkásosztály­ra, a dolgozó parasztságra és az ér­telmiségre szeretném üríteni poha­ram, mint a Szovjetunióban szokás, mert ők az anyagi és szellemi javak alkotói, az egész emberiség azoknak a dolgozó embereknek alkotásából él, akik jobbá teszik az életet, üze­meket, gyárakat, erőműveket, lakó­házakat építenek, különféle árucik­keket gyártanak, ápolják a tudományt és a kultúrát. Az ő egészségükre, az emberiség kincseit alkotó dolgozó emberek egészségére ürítem poha­ram, övéké minden tisztelet és be­csület. Ezután ihatunk a testvérünk egészségére is. Ebben az esetben indítványozom, hogy Raab szövetsé­gi kancellár úr egészségére, Pitter­mann alkancellár úr egészségére, a vezérigazgató úr egészségére ürít­hetjük poharunkat. Ön mérnök? — fordult Ny. Sz. Hruscsov az üzem igazgatójához. Hitzinger: Sajnos, igen. Ny. Sz. Hruscsov: Ne sajnálja! A jövő a munkásosztályé, a dolgozó embereké, köztük a mérnököké is. Elvégre a mérnökök szellemi mun­kások. Legyen rá büszke, hogy mér­nök és ne sajnálja! Hitzinger: Raab úr is mérnök. Ny. Sz. Hruscsov: A szövetségi kancellár úr mondja is, hogy mérnök, de azt is megjegyzi, hogy „ici-pici kapitalista" is. (Élénk derültség.) Kérem mindazokat, akik egyetér­tenek pohárköszöntőmmel, csatlakoz­zanak hozzám és ürítsék ki poharai­kat. (Viharos, hosszan tartó taps.) állapodásra jutottunk, hogy az osztrá­kok megelégedettek és országuk igazi semleges állammá vált. A beszélgetések során gyakran kiérez­hettUk a ki nem mondott kérdést: Hrus­csov a nemzetközi problémákról beszélt, ml azonban semleges ország vagyunk, miért kell tehát beavatkoznunk a magas politikába? Cgy vélem, ez az álláspont helytelen. A semlegesség nem képez semmiféle gá­tat, amely elszigetelhetne a többi világ­tól. A békeharc minden nemzet ügye. Ausztria, mint semleges állam sokat te­het az európai béke megszilárdtíásának érdekében. Nem árulok el katonai titkot, hogyha megmondom, hogy a Szovjetunió és szom­szédai ellen irányuló külföldi katonai tá­maszpontokat bizonyos idő óta az Önök tőszomszédságában helyezik el. Nem le­het szemet hunyni azon tény fölött, hogy az észak-olaszországi Idegen rakétatá­maszpontok létezése — amely támasz­pontokat a szocialista országok elleni harcra használnák — feltételezi Ausztria semlegességének megsértését. Ha a szom­széd tűzzel játszik, nem szabad tétlenül nézni, mert a mi házunk teteje is lángba­borulhat. Távol áll tőlünk, hogy megbontsuk az Ausztria és Olaszország közötti kapcso­latokat. Síkraszállunk e kapcsolatok ja­vításáért az önök déli szomszédjával, azonban Ausztria nem nézheti közömbö­sen, hogy a déli határán idegen támasz­pontokat építenek. A Szovjetunió állást foglal a katonai támaszpontok teljes felszámolása, az ide­gen egységek eltávolítása, az általános és teljes leszerelés és a nemzetek baráti együttműködése mellett. Engedjék meg, hogy városuk polgárai­nak és Karinthia egész lakosságának bol­dog jövőt és sok sikert kívánjak. Po­haramat országuk vezető személyiségeinek egészségére emelem. A kubai elnök dönthet az amerikai vagyon kisajátításáról Havanna (ČTK) — A kubai kormány július 5-én felhatalmazta a köztársaság elnökét és a miniszterelnököt, hogy uta­sítást adhassanak minden észak-amerikai társaság kubai vagyonának kisajátítására, mihelyt múlhatatlanul szükségesnek tart­ják. Kuba kormányának ez a határozata megfelelő válasz az USA kormányának Kubával szemben elfoglalt agresszív ál­láspontjára. A kübai kormány döntésének közvetlen oka azon diszkriminációs törvény jóvá­hagyása volt, amellyel az USA kong­resszusa felhatalmazta Eisenhower elnö­köt a Kubából az USÁ-ba behozott cukor kvótájának csökkentésére. Kuba bátor lé­pése nagy elismerést és rokonszenvet vál­tott ki a latin-amerikai országok lakos­ságának haladó rétegeiben. Ezek a körök egyre határozottabban elítélik az USA agresszív politikáját és hangsúlyozzák, hogy az észak-amerikai imperialistáknak nem sikerül megdönteni Kuba kormányát úgy, ahogyan azt 1954-ben Guatemalában tették. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa New Yorkban július 5-én megtárgyalta a Szomáli Köztársaság felvételének kérdé­sét az ENSZ tagjai sorába. A BiztonsíSii Tanács elhatározta, hogy Szomália ké­rését a közgyűlés elé terjeszti. Július 7-én további új afrikai állam — a Kongói Köztársaság — felvételi kéréséről dönt. (ČTK) A FRANCIA statisztikai hivatal jelen­tése szerint Nagy Párizsnak 1960. ja­nuár 1-én 5 652 000 lakosa volt, vagyis fél millióval több, mint 6 évvel ez­előtt. (ČTK) KEFLAVIKBAN, ez USA izlandi kato­nai támaszpontján több amerikai k- •••> letartóztattak, akik július 4-én meg­támadtak és megerőszakoltak egy izlandi leánvt. (ČTK) A VIETNAMI Demokratikus Köztársa­ság ez év első félében jelentős gazda­sági sikereket ért el. A termelőeszközök gyártása 37,1 %-al a közszükségleti cik­kek termelése 25,7 °/o-al volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. (ČTK) A GLOBO című olasz lap jelentése szerint Olaszországban 1960. május vé­gén 2,8-%-al voltak drágábbak a köz­szükségleti cikkek, mint 1959 máius végén. (ČTK) A FRANCIA Pen-klub Mechelet fran­cia igazságügyminiszterhez levelet inté­zett, amelyben követeli Henry Alleg, az Alger Republicain volt igazgatója bűn­perének revízióját. (ČTK) DE GAULI.E francia köztársasági el­nök július 6-án Párizsból Cherbourgba utazott. Ezzel megkezdte 5-napos nor­mandiai körútját, amelynek serán 20 be. szédet mond az algériai kérdésről. (ČTKf |3Sf SZÖ 14 * 1960. július 6.

Next

/
Thumbnails
Contents