Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás a 10. oldalról)

1 lének gyakorlati megtárgyalása és elveinek megvalósítása során két irányban haladunk: elsősorban a termelés intenzitásának maximális fokozása irányában a termékeny járásokban, másodszor pedig az alacsony intenzitású termeléssel rendelkező körzetekben a tartalékok mozgósítására törekszünk. A legnagyobb és leggyorsabban mozgósítható tartalékok a nyugatcsehországi kerületben a tachovi, Karlovy Vary-i és chebi járásokban vannak, mégpedig elsősorban az állami gazdaságokban. Ezekben a járásokban az állami gazdaságok 78 430 hektáron gazdálkodnak, vagyis a mezőgazdasági földek 42 százalékán. Száz hektár mezőgazdasági földre számítva azonban csaknem egészen 35 szarvasmarhát nevelnek, ebből kb. 15 tehenet. A belső járásokkal összehasonlítva ez annyit jelent, hogy három járás állami gazdaságaiban ma fele annyi a szarvasmarhahús, a tej s végeredményben az istállótrágya termelése is. Más szavakkal ez anynyit jelent, mintha 39 200 hektár mezőgazdasági földet parlagon hevertetnénk. Határvidékünkön a termelés intenzitását a szarvasmarhatenyésztés fejlődésének intenzitása alapján kell értékelnünk, mert enélkül nem számíthatunk a többi mezőgazdasági termelési ágazat fejlődésére sem ugyanakkor ez igen fontos a föld humusztartalmának növelése szempontjából is. A tachovi járás kezdeményezésére Ss a kerületi pártbizottság teljes támogatásával szakértő-csoportok létesültek, amelyek közvetlenül a gazdaságok farmjain dolgozták ki az intézkedéseket, hogy a tachovi járás gazdaságai négy év alatt teljesíthessék a harmadik ötéves tervet. Szükségesnek mutatkozott istállók építése 5800 fejőstehén számára az eredetileg tervezett 2980 helyett és 7490 egyéb szarvasmarha számára, míg az eredeti irányelvekben csak 3000 szerepel. Másodszor: kerületünk termékeny járásaitól át kell csoportosítani az üszőket, mert a fejőstehenek számának a saját csordából való növelése túlságosan hosszú ideig tartana s erre nem várhatunk. Emellett ezek a járások - főként a domažlicei járás — e feladat teljesítésére már több mint ezer üszőt előkészítettek. A dolgozók számának növelése céljából kb. 400 lakásegységet kell építeni az eredetileg tervezett 78 lakásegységgel szemben. A mezőgazdasági építkezés tehát a harmadik ötéves terv négy év alatt való teljesítése szempontjából igen fontos tényező, amely befolyásolhatja célkitűzéseinket. A kerületi pártbizottság ezért arra fordítja a járási építkezési vállalatok figyelmét, hogy a mezőgazdasági építkezés idei feladatait már november 7-ig teljesítsék, az ötévffs terv feladatait a mezőgazdaságban pedig 1964 végéig. De még ez sem elegendő a határvidéki gazdaságok szükségleteinek kielégítésére, Ezért a kerületi pártbizottság mellett külön albizottság alakult, amely a helyi források legnagyobb mérvű kiaknázásával, az építkezés olcsóbbá tételével és az új technológia következetes bevezetésével oldja meg a mezőgazdasági építkezésben az ipari módszerek bevezetését. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy maga az építkezés nem dönti el a kitűzött nagy célok teljesítését, hanem elsősorban erélyes intézkedésekre van szükség a föld termőképességének fokozására, mert az állatállomány és a hasznosság lényeges növelése érdekében elegendő jó minőségű takarmányról kell gondoskodni. Az első lépéseket már az idén megtették. A tachovi járásban pl. a szántóföld 9,3 százalékát kukoricával vetették be, ebből 5,4 százalékot silókukoricával s csaknem ezer hektáron négyzetes vetést alkalmaztak. Arra törekszünk, hogy helyesen és idejében elvégezzék a kukorica ápolási munkáit. Nem feledkezünk meg a rétekről és legelőkről sem, melyek közül még ma is több mint kétezer hektár a mocsaras rét, ahonnan nem lehet betakarítani a termést. E terület újramegművelésére igen költséges lecsapolási munkákat terveznek, amelyeket nem mindig fontoltak meg kellőképpen. Például a tachovi járásban levő Hoštkában, ahol kerületi talajjavítási akciót hirdettek ki, lecsapolták a földeket. Ezek a területek az idei szárazság következtében úgy kiszáradtak, hogy inkább szántásra volna szükségük, mintsem alagcsövekre. Ezt megerősítik a tachovi járás többi tapasztalatai is • azokon a helyeken, ahol nedves réteket felszántottak és ma az ily módon újonnan nyert szántóföldeken rendesen gazdálkodnak. Ezért a kerületi pártbizottság alapelvként tűzte ki, hogy minden építkezést a gyakorlati dolgozókkal szoros együttműködésben kell megoldani, azokkal, akik e helyeket jól ismerik. A munkákat csak akkor lehet megkezdeni, ha a tervet közvetlenül a helyszínen felülvizsgálják. De mindenesetre minél nagyobb területű rétet kell felszántani és ki kell bővíteni a lucerna, a kukorica és a takarmánykáposzta vetésterületét. A többi rétet jobban kell gondoznunk és főleg trágyáznunk, hogy az ötéves terv végén legalább 48 mázsás termést érjünk el hektáronként. A tachovi járásban éppenúgy, mint Karlovy Varyban és Chebben a leggyengébb eredményeket éppen az állami gazdaságok érik el. E kérdés megoldására tervet dolgoztunk ki, amelynek fő részeire itt rámutattam. E terv megvalósítása több módosítást követel meg a harmadik ötéves terv eredeti elgondolásával szemben, főképp a kerület jogkörébe tartozó beruházási tevékenység terén. Ha tervünk megvalósul, akkor az állami gazdaságok a tachovi járásban feladataikat a hús- és tejtermelés terén négy év alatt teljesíthetik és az ötéves terv folyamán 16 millió liter tejet és 36 ezer mázsa húst adhatnak terven felül. Tudatában vagyunk, hogy az ötéves terv négy év alatti teljesítése nemcsak tervezési kérdés. Ez igen bonyolult, igényes és céltudatos politikai és szervezőmunkát követel meg. Az idei év folyamán a politikai aktivitás olyannnyira fokozódott, hogy jó politikai feltételeink vannak döntő fordulat elérésére a mezőgazdasági termelésben. Számos levél érkezik a szövetkezetekből és az állami gazdaságokból, amelyekben a pártszervezeteit és a dolgozók gyűlései a termelés fokozására és a határidők lerövidítésére vállalt kötelezettségeiket jelentik be. A kötelezettségvállalások többsége azonban még nem mutat rá a termelés növelésének- minden lehetőségére és nem mindenütt választják meg helyesen az erre vezető utakat. Számos kötelezettségvállalás arra irányul, hogy az ötéves terv teljesítését a mutatókban s nem pedig a termelés terjedelmében rövidítsék le. Nekünk, a járási pártbizottságok funkcionáriusainak nagy felelősséget kell éreznünk az egész párt és a munkásosztály előtt a mezőgazdasági termelés iriinél gyorsabb növeléséért. Pártszervezeteinket a szövetkezeti tagokat és az állami gazdaságok dolgozóit, az újonnan választott nemzeti bizottságokat, albizottságaikat és a szakembereket arra kell vezetnünk, hogy újból mérlegeljék a falvak lehetőségeit, hogy végre pontot tehessünk a mezőgazdasági termelés lassú és elégtelen fejlődése után. (Taps.) Marié Jirásková elvtársnő felszólalása Marié Jirásková elvtársnő az anyagi érdekeltség hosszútartamú normatívái helyes meghatározásának és alkalmazásának kérdéseiről beszélt. A kelet-csehországi kerület vállalatai és üzemei tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy céltudatosabban kell felhasználni az anyagi érdekeltség normatíváit annak érdekében, hogy a dolgozók fokozott mértékben vegyenek részt a népgazdaság irányításában. Továbbá rámutatott arra a tapasztalatra, „hogy a hosszútartamra szóló normatívák nem érvényesültek teljes mértékben a terv összeállításánál, hogy a vállalatok nagy része csupán átvette a feladatokat, anélkül, hogy többre vállalkoztak volna. Nagyobb hatást gyakoroltak a személyes érdekeltség hosszútartamra szóló normatívái mint a vállalati érdekeltségé. A két normatívának ez a különbözősége gyakran abból következik, hogy e normatívákat nem bontják fel helyesen, vagy pedig a vállalati érdekeltség normatíváinak az alacsonyabb alakulatra való szétírása ilyen gyakorlat mellett arra vezet, hogy a beruházási építkezéséket a források kialakulása arányában osztják el. Ebben az irányban meg kell keresni a módját annak, hogyan kell a dolgozók legszélesebb rétegei érdekeltségének normatíváit felbontani, de ugyanakkor fenntartani a központi forrásokat az összpontosított beruházási építkezésre s annak magasabbfokú hatékonysága elérésére. Ezen ismeretek, valamint a hosszútartamra szóló normatívák hatásának további tapasztalatai alapján szemináriumokat rendeztünk a gazdasági dolgozók számára, amelyeken foglalkoztunk a hosszútartamú normatívák hatékonysága fokozásának kérdésével. Ez vezette a kerületi párbizottságot arra is, hogy kerületi műszaki-gazdasági konferenciát rendezzen a hosszútartamú normatívák kérdéseiről. A konferenciát a munkatársak aktívájával együtt készítették elő. Hatvan vállalatban elemezték a helyzetet 240 politikai és gazdasági dolgozó részvételével, akik (Kelet-csehországi kerület) szükség szerint az egyes kérdéseket megtárgyalták a vállalat vagy az üzem szélesebb aktívájával is. A konferenciát, amelyen 700 ember vett részt, az egyes ágazatok szerint szekciókban rendezték meg, hogy minél több politikai és gazdasági dolgozó vehessen részt a vitában. A vita 140 résztvevője nyíltan és bírálóan rámutatott azokra az alapvető problémákra, amelyek fékezik a hosszútartamú normatívák magasabb fokú hatékonyságát. A hozzászólások és javaslatok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok, amelyeket magunk oldhatunk meg a kerületen belül és amelyek megvalósítására kerületi pártbizottságunk már megfelelő intézkedéseket tett. A másik csoportba tartoznak azok a kérdések, amelyeket országos szempontból kell megoldani. Kerületi párbizottságunk foglalkozik majd a helyes mutatók megválasztásának kérdésével, a hoszszútartamú normatívák felbontására a vállalaton belüli alakulatok számára úgy, hogy a felbontás minden dolgozó számára érthető legyen és hogy a legszélesebb mértékben valósuljon meg. Tudjuk, hogy ez nem rövid időre szóló feladat és nem egyforma valamennyi vállalat számára és hogy meg kell oldani egyes ágazatok, sőt egyes vállalatok és termelési fokozatok külön problémáit is az ágazaton belül. A hosszútartamú normatíváknak az alacsonyabb vállalati alakulatokra való felbontásával egyidejűleg valamennyi dolgozó oktatáson vesz részt a hosszútartamú normatívák funkciójáról és népgazdaságunkban betöltött szerepükről. A hosszútartamú normatívákról szóló oktatást már megvalósítottuk. Igaz, nem mindenütt járt jó eredménnyel mindaddig, míg a hosszútartamú normatívákat nem bontották fel az alacsonyabb vállalati szervezetekre. Ezért szükségesnek tartjuk ezen oktatás megismétlését, elmélyítését még pedig a legkülönbözőbb formákban, kezdve a munkahelyeken tartott termelési értekezletektől egészen az esti iskolákig. Egyes kérdéseket országos érvénynyel kell megoldani. A hosszútartamú normatívák felbontásánál az alárendelt szervezeteknek meg kell ismerkedniük azon gazdasági mérlegeléssel, amelynek alapján a normatívák felbontása történik. Nem ritkák az olyan esetek, amikor a feltételek megváltozása közepette a vállalatok a normatívák módosítását követelik. És azt a választ kapják, hogy ez már megnyilvánult a normatívák felbontásában. Felmerült tehát a . kérdés, miért kerül sor változtatásokra, ha a szükséglet módosulását már a felbontásnál ismerték. A minisztériumoknál csak minimális tartalékokat kellene létesíteni a gazdasági okokból s'zükséges változtatások fedezésére. Javasoljuk, hogy nagyobb megkülönböztetést eszközöljenek az alapvető részesedés és a fokozott részesedés között úgy, hogy a fokozott részesedés nagyobb vonzóerőt gyakoroljon a vállalatra a fokozott tervfeladatok elfogadására. Azt javasoljuk, hogy az ötéves terveket ne bontsák fel és állítsák össze oly részletesen mint az évi terveket. Javasoljuk, hogy a dolgozókkal mielőbb megtárgyalják az irányszámokat, azokat a vállalatok és a minisztériumok alaposan beszéljék meg egymással és tisztázzák a vállalat hosszútartamra szóló koncepcióját a vállalat további fejlesztése és a terv kívánatos túlteljesítése szempontjából. Javasoljuk, hogy újból alaposan vizsgálják meg, vajon a folyó évi terv kiinduló pontjául a múlt évi eredményt kell-e venni vagy pedig a múlt évi terveket. Mindkét esetben láthatjuk a pozitív és a negatív oldalakat. A múlt évi tapasztalatoknál túlsúlyban vannak a negatív oldalak, főként a személyes érdekeltség normatíváiban, valamint a munkatermelékenység és az átlagkeresetek növekedése normatíváit illetőleg. Javasoljuk továbbá, hogy növekedjék a vállalat érdekeltsége azáltal, hogy szükség szerint emelkedne a nyereség gyarapításban való részesedése vagy hogy csökkenjen a központi forrásokból való juttatás. Nem tartjuk elegendőnek a vállalat érdekeltségét akkor, ha forrásainak túlnyomó részét a központi forrásokból kapja, jóllehet e juttatás a nyereség teljesítésétől függ. Javaslatunk alapján leegyszerűsödne az adminisztrációs munka is, mert a vállalat közvetlenül meghagyná magának a szükséges forrásokat. A hosszútartamú normatívák funkciójának teljesítése terén külön probléma merült fel az élelmiszeriparnál, amely közvetlenül összefügg a mezőgazdasági termeléssel. A mutatók fejlődésére tehát kihat a vállalatok tevékenysége és a mezőgazdasági termelés is. Rámutatok egy példára. 1958-ban átlagon felüli' volt ä gyümölcstermés. A konzervgyárak válogathattak a gyümölcsben, osztályozhatták azt, javíthatták a minőséget, magasan túlteljesíthették a tervet, ami a mutatók jelentős javulására vezetett. Ellenkező volt a helyzet 1959-ben. Mérlegeljük, vajon ilyen esetekben nem kellene-e jobban felhasználnunk az értéktörvényt az árak megállapításánál. Átlagon felüli termés esetén alacsonyabb begyűjtési árat kellene megállapítani, de az élelmiszeriparral szemben állandó árakat kell alkalmazni. A különbséget alapba kellene befizetni akár az élelmiszeripari ágazatnál, akár a miniszterelnökség mellett létesített alapba. Ellenkező esetben ebből az alapból kell dotációkat adni. A javaslatot alaposan ki kellene dolgozni tekintettel a mezőgazdasági termeléssel fennálló kapcsolatra. Népgazdaságunk átszervezése során számos kutató és fejlesztési intézet bekapcsolódik a vállalatokba. Ezt az intézkedést helyesnek minősíthetjük. Megmutatkozott azonban az alkalmazottak összetételében, valamint az egyes termelési-gazdasági egységek költségeiben is és befolyással volt a gazdálkodás hatékonyságára. Célszerű volna a termelésben működő kutató- és fejlesztő intézetek költségeit és eredményeit összehasonlítani az állami költségvetésből fenntartott hasonló intézetek költségeivel és eredményeivel. Konferenciánk túlnyomó részt ä harmadik ötéves terv kérdéseivel foglalkozik. A hosszútartamú normatíváknak jelentős szerepet kell játszaniok népgazdaságunk feladatainak teljesítésében és túlszárnyalásában. Hogy e feladatokat teljesíthessék, minden téren támogatnunk kell hatékonyságukat és el kell kerülnünk minden olyan beavatkozást, amely csökkentené hatékonyságukat. Mi ä kerületben a vállalatok belső problémáit ily módon oldjuk meg és fogjuk megoldani." (Taps.) Az országos konferencia második napja (Folytatás az 1. oldalról)] teljesítését. Václav M i k a elvtárs, az észak-csehországi kérü-' let küldötte a munkaidő lerövidítésének előkészítésével foglalkozott az észak-csehországi barnaszénmedencé bányáiban. Lelkes tapssal fogadták a szónoki emelvényen megjelenő Zdenék Nejedlý elvtársat, aki a békeharc további kibontakoztatásának fontosságáról beszélt, VA délelőtti tárgyalás végén Václav Kópé c k y élvtáŕs, a CSKP KB politikai irodájának tagja szólalt fel. Üj alkotmányunk néhány kérdésével foglalkozott és behatóan beszélt a párt ideológiai munkájáról. A déli szünet után Pavel Hron elvtárs, ä dél-móŕväbŕšzágí kerület pártbizottságának vezető titkára vezette le a konferencia tanácskozását. A vitában felszólalt Bohumír L ó m s k ý nemzetvédelmi miniszter és hangoztatta, hogy néphadseregünk védelmi ereje nemcsak a fegyveres »erők erejére, hanem elsősorban a hatalmas szocialista tábor szilárd egységére és sokol-, dalú erejére, népünk szilárd, megbonthatatlan egységére támaszkodik. František Augustín elvtárs ezután elmondotta, milyen lehetőségei vannak a közép-szlovákiai kerület üzemeinek a munkatermelékenység növelésében. Rudolf B a r á k elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja az új nemzeti bizottságok és az államapparátus előtt álló feladatokkal foglalkozott s elemezte e szervek szervezőmunkájának módszereit. Antonín Kapek elvtárs f Prága J különleges üzemek létesítéséről beszélt a termelési-gazdasági egységek keretében. Jan M a x a, a dél-csehországi kerület küldötte a mezőgazdasági tudomány jobb gyakorlati felhasználásának fontos-^ ságáról beszélt. Rudolf Pacovský, a közép-csehországi kerület küldötte a szocialista munka brigádjainak tapasztalatairól számolt be. Viliam Široký elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja beszédében új alkotmányunk tervezetéről, a szocialista állam jellegéről szólt a szocialista demokrácia kibontakoztatásával és az államhatalmi szervek tevékenységével kapcsolatban. Michal Červeňák, a kelet-szlovákiai kerület küldötte a bardejovi járás példáján szemléltette, mennyire megváltozott a nép élete szocialista társadalmunkban. Božena Procházková elvtársnő, a dél-morvaországi kerület küldötte, iskolai problémákról, főként az iskola és az élet kapcsolatának problémájáról beszélt. A vitában felszólaló küldöttek nagyra értékelték szocialista köztársaságunk új alkotmányának és a harmadik ötéves tervnek tervezetét. Egyöntetűen helyeselték azt, ahogyan a párt Központi Bizottsága a nemzetköz- politikai helyzet alakulását értékeli és teljes mértékben helyeselték pártküldöttségünknek a kommunista és munkáspártok képviselői bukaresti találkozás ján elfoglalt álláspontját. A tárgyalás második napja 19 óra után fejeződött be. A konferencia csütörtökön folytatja munkáját. ÜJ SZÖ fí * 1960. július tt