Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-06 / 186. szám, szerda

A szocialista Csehszlovák Köztársaság további felvirágzásáért (Folytatás az 5. oldalról) való alkalmazásával elért sikereivel nagy példát mutat nekünk és minden testvérpártnak. A SZKP tevékenysége lelkesítő példa a szocialista országok testvérpártjainak, hatalmas támasz és serkentő erő a tőkés országok kom­munista és munkáspártjainak. Az SZKP XX. és XXI. kongresszusa és a határozataik végrehajtásában elért nagy eredmények a kommunizmus erői újabb fellendülésének időszaka­ként örökítődnek meg a nemzetközi, forradalmi munkásmozgalom történe­tében. Országos pártkonferenciánk tárgya­lása is azt bizonyítja, milyen gazdag eredményeket mutatott fel kommu­nista pártunk tevékenysége éppen ebben az időszakban, milyen óriási és jótékony hatással volt az SZKP XX. kongresszusa, amely leszámolt a személyi kultusz következményeivel és megkezdte az alkotó leninizmus győzelmes offenzíváját. Más szocia­lista országok testvérpártjai is ha­sonlóképp látnak hozzá a szocialista építés befejezése feladatának kidol­gozásához. A szocialista országok szilárd egysége az új építő feladatok sikeres megoldásának záloga, annak biztosítéka, hogy a szocialista orszá­gok már a belátható jövőben lénye­gében egyidejűleg fogják építeni a kommunizmust, amint ezt az SZKP XX. kongresszusa leszögezte. Ezzel kapcsolatban újra meg kell említenünk az 1956-os évet. Hol van­nak ma azok, akik „a világkommu­nizmus végéről" rikácsoltak, s milyen óriási lépést tettünk előre mi, az egész nemzetközi kommunista moz­galom! Mozgalmunk nemcsak visszaverte az imperialista reakció bősz támadá­sát, hanem a jelenkori revizionisták támadásaival is határozottan elbánt. A revizionisták ma lényegében el­szigetelődtek, de opportunista néze­teik ellen mindenkor következteesen harcolni fogunk. A kommunista és munkáspártok ma sokkal offenzívab­ban fejtik ki tevékenységüket, egyre hatásosabban küzdenek a dolgozók érdekeiért, szilárdítják és bővítik a munkásosztály szövetségét a paraszt­sággal, a középrétegekkel, a dolgozók és békeszerető emberek egyre szé­lesebb tömegeivel. A történelmi jelentőségű Nyilatko­zat és Békekiáltvány, melyet a kom­munista és munkáspártok 1957 no­vemberében moszkvai tanácskozásai­kon hagytak jóvá, tevékenységük közös alapja lett a jelenlegi alapvető problémák megoldásában, a dolgozók igazi érdekeinek következetes érvé­nyesítésében. Az élet teljes mérték­ben igazolta a nemzetközi kommu­nista mozgalom alapvető programok­mányainak helyességét. Értékesen hozzájárultak a marxi-lenini tanítás fejlesztéséhez a mai viszonyok köze­pette. A kommunista és munkáspártok Nyilatkozata és a Békekiáltvány ki­fejezi korunk kulcsfontosságú prob­lémáit és kitűzi megoldásuk módját úgy, ahogyan azt a kommunista és munkáspártok kollektív tapasztalata és a néptömegeknek a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért ví­vott küzdelme mutatja. Pártunk részt vett ezeknek az ok­mányoknak kidolgozásában és jóvá­hagyásában, s következetesen szem előtt tartja ezeket az okmányokat tevékenységében, s a jövőben is ezeket tartja fő irányelvének. A kommunisták azért írták alá a Nyilatkozatot és a Békekiáltványt, hogy még következetesebben harcol­janak a békéért, küzdjenek az impe­rialista háborús cselszövők ellen, hogy hatékonyan szorgalmazzák a békés együttélés politikáját, hogy vi­lágosan megfogalmazzák égető fel­adataikat a dolgozók létérdekeiért folytatott harcban. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom legutób­bi fejlődését értékelve, világosan látjuk, hogyan eredményezte éppen a kommunista és munkáspártok ko­runk alapvető kérdésében elfoglalt szilárd és érthető álláspontja a tömegekre gyakorolt befolyásuk nagyméretű megerősödését. Elvtársak! Az 1957. évi moszkvai tanácskozás után számos további találkozóra ke­rült sor a kommunista és munkás­pártok képviselői között. E találko­zók, amelyek véleménycserére szol­gáltak a nemzetközi helyzetről, a szocializmus építésének tapasztala­tairól és a dolgozók jogaiért vívott harcok tapasztalatairól, nagy jelen­tőségűek valamennyi testvérpárt, e pártok együttműködése és közös eljárása szempontjából. Rendkívül jelentős volt az egész világ kommunista és munkáspártjai képviselőinek nemrégen a Román Munkáspárt III. kongresszusa alkal­mából Bukarestben lezajlott találko­zója is. Mint a közzétett közelmény­ből tudják, a bukaresti tanácskozás mindenekelőtt újból szemléletesen megerősítette a Nyilatkozat és a Bé­kekiáltvány helyességét. így történt ez a szocialista országok kommunista és munkáspártjai küldöttségeinek ta­nácskozásán, valamint az összesen 50 testvérpártot képviselő küldöttségek talákozóján, amelyek egységesen megerősítették a közös közlemény helyességét. Milyen kérdésekről volt sző a bu­karesti tanácskozáson? Elsősorban a nemzetközi helyzet és a békeharc számos problémájáról. Az egyik alapvető kérdés, amely­re helyes választ kell adni, hogy helyes következtetéseket vonhassunk le a kommunista mozgalom straté­giáját és taktikáját illetőleg, az a kérdés, milyen jellegű a mi korsza­kunk. A moszkvai Nyilatkozatban a kommunista és munkáspártok a je­lenlegi korszakot következőképpen jellemezték: Korszakunk fő tartalmát a kapita­lizmusból a szocializmusba való át­menet képezi, mely az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal kezdődött meg ... Korunk­ban a világ fejlődését a két ellen­tétes társadalmi rendszer versenyé­nek lefolyása és eredményei hatá­rozzák meg. Ez az értékelés teljes mértékben megfelel a leninizmusnak, a lenini eszmék jelen feltételei között való továbbfejlesztésének. Ebben az ér­tékelésben benne van az, hogy ko­runk az imperializmus, a forradal­mak, a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet, a szocialista világrendszer kialakulásának és meg­szilárdulásának a korszaka. A legkisebb illúziókat sem táplál­juk az imperializmus agresszív lé­nyege felől. De a kérdés ma gyakor­latilag másként hangzik, mégpedig így: vajon az imperializmus megva­lósíthatja-e agresszív szándékait úgy, mint pl. húsz évvel ezelőtt vagy később? Természetes, hogy ezt nem teheti. Ez annak a következ­ménye, hogy az imperializmus meg­szűnt a világot uraló fő és erős té­nyező lenni s hogy ezzel szemben most napról napra növekszik és erő­södik a szocialista világrendszer, erősödik a nemzetek nagy felszaba­dító harca és egyre hatalmasodik a világ békemozgalma. Az erőviszo­nyok a világban gyökerestől meg­változtak. Emlékezzünk csak vissza, hogy végződött az Egyiptom elleni háború kísérlete, a Szíria és más országok elleni agresszió előkészíté­se. Mihelyt közbelépett a Szovjet­unió, az imperialista tervek össze­omlottak. Már az SZKP XX. kongresszusa megmutatta, hogy a háborúk nem sorsszerűen elkerülhetetlenek és az SZKP XXI. kongresszusa a szocializ­mus és kommunizmus erőinek továb­bi hatalmas fejlődése alapján meg­indokolta, miért és milyen feltételek között lehet elhárítani a háborút abban az időben is, amikor az impe­rializmus a világ egy részén még fennáll. Ezek a következtetések vi­lágszerte százmilliós tömegek, egész nemzetek harci programjává váltak. Teljes mértékben támogatjuk Hruscsov elvtárs ama szavait, hogy csupán két lehetőség van: az együtt­élés vagy a háború. Minden józan politikusnak fel kell tennie a kér­dést, mit hozna a jelenlegi háború, amikor tömegpusztító eszközök van­nak, olyan eszközök, amelyek egész nemzeteket semmisíthetnek meg. Minden erőnkből harcolunk az impe­rializmus végső vereségéért, de meg­győződésünk, erőnk — a világ összes békeerőivel együtt —, lehetővé teszi, hogy megakadályozzuk a háborút és így elérjük a béke a demokrácia és a szocializmus teljes győzelmét. A pusztulás, amelyet a jelenlegi háború hozna, győzelmünknek, túl­ságosan nagy ára volna, az emberi­séget évszázadokkal visszavetné fejlődésében és súlyos kárt okozna a proletárforradalom ügyének. Mi azért harcolunk, hogy az egész em­beriség megmeneküljön e pusztulás­tól. Harcolunk az élet győzelméért a halál felett és ezért a mi lobo­gónk a béke. A bukaresti tanácskozásokon a CSKP KB küldöttsége ismét teljes mértékben álást foglalt a kommu­nista és munkáspártok 1957-ben ki­adott Nyilatkozata és a Békekiált­vány mellett. (Hosszantartó, viharos taps. Rámutattunk, hogy a világ új erő­viszonyainak lenini elemzéséből ki­induló békés együttélés politikájá­nak, az SZKP XX. kongresszusa és a moszkvai Nyilatkozat következte­téseire támaszkodó politikájának mélységes helyességét teljesen meg­erősítette a mi pártunk egész gya­korlati munkája is. Hazánkban a békeharc győzelmes távlata és az új világháború elhárításának reális le­hetősége még szélesebb tömegeket mozgósított a szocializmus építésé­ben való tevékeny részvételre. Meg­szilárdította egységüket, a nemzet­közi szocialista szolidaritás tudatát, az ellenállást és éberséget az im­perialista provokációkkal szemben. Hazánk tapasztalata teljesen meg­erősíti, hogy a békés együttélés, a szocialista és kapitalista államok közötti békés tárgyalások valóban lenini felfogása semmilyen illúziót sem kelt az imperializmus jellegét illetőleg, semmiképp sem altatja el a tömegek éberségét. Ellenkezőleg, Csehszlovákia védelmi képessége az utóbbi években jelentősen növeke­dett. Bizonyos, hogy az imperialis­táknak nem maradunk semmivel sem adósak a legkisebb provokációért sem, melyet hazánk ellen elkövet­nek. A nyugatnémet militarizmus és revansizmus elleni politikai akcióink most még következetesebbek és ha­tékonyabbak. Az a tény, hogy éppen a békés együttélésnek ama felfogásához iga­zodtunk, amelyre az SZKP mutat példát, lehetővé tette számunkra, hogy az utóbbi években kapcsolato­kat vettünk fel vagy azokat lénye­gesen kibővítettük számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai országgal. A moszkvai Nyilatkozat szellemé­ben igyekszünk valamennyi szocia­lista országgal s a testvéri kommu­nista pártokkal teljes összhangban és egyetértésben mindig úgy eljárni, ahogy arra a Szovjetunió Kommu­nista Pártja mutat példát. A bukaresti tanácskozások útán újból megemlékezünk arról, hogy nemcsak az SZKP tevékenységére, hanem az egész nemzetközi kommu­nista mozgalom számára mily jelen­tőséggel bírt az SZKP XX. kongresz­szusának tárgyalása, valamint ä sze- I mélyi kultusz megszüntetése. A nem- j zetközi kommunista mozgalom ma széles úton halad. Nem tévelyeg el a revizionizmus opportunista pozí­cióira és nem hagyja magát elszige­telni semmilyen dogmatikus frázi­sokkal. Kitartóan harcolni fog az imperializmus ellen, küzdeni a béke, demokrácia és a szocializmus ügyé­ért, következetesen védelmezni fog­ja a dolgozók és nemzetek tényle­ges érdekeit. (Hosszantartó, viharos taps.) Kommunista Pártunk szilárdan és alkotó módon a marxizmus-leniniz­mus pozícióin marad, következete­sen harcol annak revizionista és dog­matikus eltorzítása ellen, megszilár­dítja eszmei egységünket az SZKP­val és valamennyi testvérpárttal, minden cselekedetében s mindig dolgozó népünk és az egész nem­zetközi forradalmi munkásmozgalom érdekeit tartja szem előtt. A szocialista országok béketörek­vésében jelentős szerep hárul kül­politikánkra. Alapvető feladatai vilá­gosak és a XI. kongresszus külpoli­tikánkkal kapcsolatos következteté­sén mit sem kell változtatni. Tapasz­talataink kellő tanulságul szolgálnak arra, hogy a szocialista Csehszlová­kia törhetetlen ereje és nemzetközi helyzetének szilárdsága éppen abban rejlik, hogy köztársaságunk aktívan részt vesz a világbéke és a nem­zetközi biztonság megszilárdításában. Külpolitikánk legfőbb céljának tart­ja, hogy minden eszközzel hozzájá­ruljon a szocialista tábor erejének és tömörségének szilárdításához, a szo­cializmus és a demokrácia ügyének szilárdításához világszerte. Külpolitikánk alapvető irányvonala tántoríthatatlan hűségünk a békés egymásmellettélés, és a versengés alapelveihez. Ezt védelmezzük és szorgalmazzuk a Szovjetunióval és többi szocialista országgal karöltve. E politika kialakulásában és sikeré­ben látjuk a szocializmus vonzóereje növelésének és annak leghatékonyabb eszközét, hogy bebizonyítsuk fölé­nyét a kapitalizmussal szemben. Békeakaratunk azonban nem azt jelenti, hogy elnézők leszünk az ag­resszív imperialista erők cselekmé­nyeivel, különösen a nyugatnémet revansisták cselekményeivel szemben, akik mint az USA agresszív köreinek leghívebb szövetségesei, rendszere­sen nyugtalanságot keltenek és fe­szültséget idéznek elő Európában. Valamennyi szocialista országgal karöltve a jövőben is összpontosított ellenállást tanúsítunk az ilyen irány­zatokkal szemben, hogy eltorlaszoljuk a német militarizmus fokozódó ka­landvágyának útját. Provokációira az­zal válaszolunk, hogy fokozzuk har­cunkat a német békeszerződés meg­kötésére és a nyugat-berlini kérdés megoldására tett szovjet javaslatok elfogadásáért. E javaslatok Németor­szág békés fejlődése biztosításának programját képezik, úgy hogy ez va­lamennyi európai nép biztonságának és békés életének javát szolgálja. Nyíltan megmondjuk, ha a nyugati hatalmak akadályozni fogják a béke­szerződés megkötését mindkét némeí állammal, a többi érdekelt országgal együtt aláírjuk a békeszerződést S Német Demokratikus Köztársasággal, melyet egész Németország jogos kép­viselőjének fogunk tekinteni. (Hosz­szantartó taps.) A békés együttélés politikájának hasznosságáról és messzemenő jelen­tőségéről Csehszlovákia és a gyar­mati igát lerázó országok gazdag és sokoldalú kapcsolatain győződhetünk meg. A jövőben is elmélyítjük a köl­csönös együttműködés és támogatás kapcsolatait, mert ezzel megerősítjük haladó fejlődésünket és tovább szi­lárdítjuk a szocialista Csehszlovákia nemzetközi világhelyzetét, Örülünk, hogy a szóbanforgó országok nagyra becsülik segítségünket, amely haté­konyan elősegíti fejlődésüket. A szocializmus további világgyőzel"* meinek érdekében fokozottabban ki­vesszük részünket azoknak a fel­adatoknak teljesítéséből, amelyeket a szocialista világrendszer a közeljö­vőre kitűzött. E nagy célkitűzések -« köztük a tőkés világ gazdasági utói" érése és megelőzése — fényében harmadik ötéves tervünk jelentősége is kitűnik.. Teljesítésével közvetlenül részt veszünk a szocializmus kapita­lizmussal szembeni tartós fölényének megteremtésében. E nagy célkitűzések fényében űj szocialista alkotmányunk jelentősége is kitűnik. Ez is bizonyítja, mennyire fontos országos pártkonferenciánk tárgyalása nemcsak a Csehszlovák Köztársaság továbbfejlődésének biz­tosítása, hanem a szocialista világ­rendszer országainak és az egész nemzetközi kommunista munkásmoz­galomnak közös erőfeszítéséhez és harcához való hozzájárulásunk szem­pontjából is. Éljen a szocialista Csehszlovák Köztársaság! Éljen pártunk, Csehszlovákia Kom­munista Pártja! Éljen a testvéri Szovjetunió és le­nini kommunista pártja, a nemzet­közi kommunista mozgalom élcsapa­ta! Éljen és tovább szilárduljon a szo­cialista tábor országainak, a kommu­nista és munkáspártoknak megbont­hatatlan egysége és tömörsége a bé^ kéért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért vívott küzdelemben! Éljen a marxizmus-leninizmus! Megkezdődött a CSKP országos konferenciája (Folytatás az 1 .oldalról) Novotný elvtárs beszéde zárórészében élteti a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, kom­munista pártunkat, a testvéri Szovjetuniót és lenini pártját, a szocialista tábor országainak, a kommunista és munkáspártoknak egységét a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért és a marxizmus-leninizmus győzelméért vívott harcban. A küldöttek felállnak helyükről s a te­remben hosszan tartó, viharos, lelkes taps köz­ben felhangzik az ütemes kiáltás: „Éljen a CSKP!", „Éljen a Szovjetunió!" Rövid szünet után Otakar Siműnek elvtárs­nak, a CSKP KB politikai irodája tagjának be­szédével folytatódik a konferencia. Simünek elvtárs beszédében a Csehszlovák Köztársaság 1961—196o évi népgazdaságfejlesztési harma­dik ötéves tervének tervezetével foglalkozik. O. Simünek elvtárs tartalmas beszámolóját a küldöttek hosszantartó tapssal fogadták. 18 óra után megkezdődött a vita, amelyben felszólalt Karel Kyzlink elvtárs, a délmorva­országi kerület és Josef Černý elvtárs, a nyu­gatcsehországi kerület küldötte. Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának első napja 19 óra után feje­ződött be. A konferencia tárgyalása szerdán az előadott beszámolókkal kapcsolatos vitával folytatódik. A hranicei cementkészítő és mészégető üzemben most folynak az utolsó simítások a IV. rotációs kemence építésén. Az üzemet terv szerint október elsején kellene átadni rendeltetésének. Ám az építő- és szerelő­munkások a CSKP országos konferenciája tiszteletére e hó közepéig a i összes munkákat befejezik. így két és tél hónappal lerövidítik az épjtr kezés idejét. A IV. rotációs kemence t«AÍé£, mely J#7 méter hosszú, r»i» videsen megkezdi a termeiéit, (W. " Švorc4k - ' ClK felvéteti! |3Sf SZÖ 6 * 1960. július 6.

Next

/
Thumbnails
Contents