Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-06 / 186. szám, szerda

A szocialista Csehszlovák Köztársaság további felvirágzásáért (Folytatás a 4. oldalról) további halálos csapásokat mér az imperializmus gyarmati rendszerére. Ezeket az alapvető változásokat a tőkés országokban a demokratikus és békemozgalom soha nem látott aktivitása kíséri, aminek az a következménye, hogy jelentősen korlátozódtak a nemzetközi reakció lehetőségei a hidegháború fokozására és támadó terveik megvalósítására. Az imperialisták étvágya továbbra is nagy, de egyre világosabb, hogy kezük ma már rövid ahhoz, hogy visszafelé forgassák a világ fejlődését, amelynek alapvető tartalma a fokozatos átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. Végleg elmúlt az az idő, amikor az imperialisták rákényszeríthették akaratukat a világra. Manapság a szocializmus állandóan és minden tekintetben érvényesíti döntő befolyását a világ eseményeire. Üjból tudatára ébredünk, hogy a szocializmus valamennyi előnyének kibontakozása elválaszthatatlanul összefügg a Szovjetunió óriási sikereivel, melynek népe eredményesen teljesíti és túlteljesíti a hétéves terv feladatait és győzelmesen előre viszi a szocializmus építését. A Szovjetunió, amely az egész szocialista tábor hatalmának alapja, mind újabb elsőbbségeket harcol ki a békés versengés területén a legfejlettebb tőkés országokkal szemben. Ez egyaránt vonatkozik a Szovjetunió ipari fejlődésének utólérhetetlen ütemére, a szovjet tudomány és technika korszakalkotó eredményeire és az egész szovjet népgazdaság fejlődésére. A Szovjetunió 10 éven belül teljesíti alapvető gazdasági feladatát: túlszárnyalja az Amerikai Egyesült (Államokat az egy lakosra jutó termelésben. A hétéves terv teljesítése fontos lépés lesz ennek az alapvető gazdasági feladatnak megoldására, mert utána a Szovjetunió egyes főbb termékfajtákban túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államok termelésének mai terjedelmét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának nemrégen hozott határozata a közvetlen adók eltörléséről s a világviszonylatban legrövidebb munkaidő bevezetése a legközelebbi években messzemenő forradalmi jelentőségű tett. Ez és a többi intézkedés azt jelenti, hogy belátható időn belül a Szovjetunióban lesz a legmagasabb életszínvonal. A szocializmus előnyei a kapitalizmus felett kifejezésre jutnak a többi szocialista állam fejlődésében is. Tervszerű felvirágzásuk és kölcsönös nemzetközi együttműködésük azt bizonyítja, hogy az ember felszabaAz országos pártkonferencia elnöksége dult munkája a gazdasági fellendülés kimeríthetetlen forrásait teremti meg. 1959-ben a szocialista tábor országainak összes ipari termelése 5,7-szeresen múlta felül a háború előtti színvonalat, ugyanakkor a tőkés országok a második világháború előtti színvonalnak mindössze kétszeresét érték el. Az utóbbi három év alatt a szocialista országok összes ipari termelése 33,7 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a tőkés országokban az emelkedés mindössze 5 százalék volt. Megcáfolhatatlan tény, hogy a szocialista világrendszer keletkezése és kialakulása egybe esik a gyarmati elnyomás alól felszabaduló népek győzelmes harcával, és hogy a szocialista világ fejlődése nagy hatással van a nemzeti felszabadító mozgalom imperialistaellenes irányzatára. Az a tény, hogy a szocialista tábor segítsége a legjelentősebb tényezővé válik a volt gyarmatosítók agresszív cselszövéseinek meghiúsításában, rendkívül nagy támogatást biztosított politikánknak, melynek iránya az elvszerű harc az imperialista elnyomás ellen, a tartós béke biztosításáért. A szocialista táborhoz tartozó egymilliárd emberen kívül valamennyi világrész százmilliói állnak a béke frontján. Sok olyan ország kormánya választotta és folytatja a békés együttélés politikáját, amelyek az utóbbi években vívták ki nemzeti szabadságukat és állami függetlenségüket. A békés együttélés kibontakoztatása a népek és kormányok aktív védelme az imperialista beavatkozás ellen. Ez a gyarmaturalom új módszerei ellen vívott harc alapvető formája. Manapság rohamosan terjed a nemzeti felszabadító mozgalom, és új független államok alakulnak Afrikában. Az új afrikai népek színre lépésének ereje és törekvésük nemzetközi támogatása ma olyan hatalmas, hogy az imperializmus sorozatosan elszenvedett vereségei után akarva, nem akarva kénytelen takarodót fújni. A második világháború előtt csak két önálló állam volt Afrikában. Ma, már 15-re növekedett a számuk, s körülbelül 150 millió lakosuk van, tehát az afrikai földrész lakosságának kétharmad része ide tartozik. Latin-Amerikában is tovább erősödnek az imperialistaellenes irányzatok és gyengülnek az USA pozíciói. Az egyesült államok politikája fokozódó ellenállásba ütközik. A latinamerikai népek nem akarnak továbbra is tétlenül belenyugodni gazdasági és kulturális elmaradottságukba, nem akarják az USA stratégiai érdekeinek hátországát képezni. A kubai nemzeti demokratikus forradalom nagy hatást és visszhangot keltett a latin-amerikai népek körében. Hisz a népi forradalom az Egyesült Államok küszöbén győzött és az amerikai cselszövéseknek nem sikerült megrendíteniük a kubai nép egységét a forradalmi program következetes végrehajtásában. Az imperialisták ma már nem avatkozhatnak be úgy mint hat évvel ezelőtt Guatemalában. Az amerikai reakció dühöng, de habozik katonai erőt alkalmazni a kubai nép ellen. Washingtonban attól tartanak, ha sor kerülne a közvetlen katonai beavatkozásra, az egész amerikai földrészen vége lenne az USA befolyásának. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az amerikai imperializmus nem tud és nem fog més kísérletekhez folyamodni, hogy letörje a kubai forradalmat. Őszintén rokonszenvezünk a hős, szabadságszerető kubai néppel és széleskörű baráti együttműködést akarunk vele folytatni. (Hosszan tartó taps.) Amikor elbíráljuk a szocializmus, a béke és a haladás erőinek javára történő változásokat, tekintetbe kell vennünk, hogy olyan feltételek közepette következnek be, amikor a szocialista tábor hatalmas atom- és rakétatechnikai védelmi eszközökkel rendelkezik, amelyek megszilárdították katonai fölényét az imperializmussal szemben. Ennek az a következménye, hogy az imperializmusnak lényegéből eredő agressziós irányzata egyre inkább megoldhatatlan ellentétbe kerül az imperialistáknak azzal a lehetőségével, hogy büntetlenül háborús viszályt robbanthatnak ki, mert csak saját megsemmisülésüket s azt várhatják, hogy a kapitalizmus eltűnik a föld színéről. A nemzetközi kapcsolatokban először történik, hogy az óriási katonai erő, annak következtében, hogy a szocializmus kezében összpontosul, béketényezővé válik. Egy pilanatig sem ringatjuk magunkat pacifista illúziókban, viszont az erők új világviszonyából kiindulva - mely állandóan a szocializmus javára változik — egyre jobban meggyőződünk az SZKP XX. és XXI. kongresszusa azon következtetéseinek teljes helyességéről, hogy a háborúk végzetszerűleg nem elkerülhetetlenek és hogy kizárhatók a társadalom életéből. Ez a törhetetlen meggyőződésünk, párosulva a Szovjetuniónak és a szocialista tábor többi országának a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására kifejtett fáradhatatlan kezdeményezésével, rendkívül fokozza a szocializmus vonzó erejét. Szemléltetően igazolja, hogy az egész világ dolgozóinak létérdekeit védelmezzük és lelkesítő békés távlatot tüzünk ki, mely megsokszorozza az egész forradalmi munkásmozgalom és a széleskörű világbékemozgalom harci erejét. A szocializmus és a béke szilárd kapcsolata, a szocializmus világigazsága sugárzik ki a legszélesebb tömegek számára is érthető politikájából s lehetővé teszi, hogy minél hatásosabban ismerjék fel a marxizmus-leninizmus nagy emberi gondolatait, elősegíti az imperializmus agresszív körének céltudatos elszigetelését. Ezt bizonyítja például Hruscsov elvtárs beszédeinek óriási világvisszhangja. Egyszerű emberek százmilliói lelkesen fogadják beszédeit s ez újra igazolja a Szovjetunió lenini békepolitikájának helyességét és vonzóerejét. A mi politikánk is ez, melyet Csehszlovákia népe lelkesen támogat. (Hosszan tartó taps.) A legutóbbi dél-koreai, törökorszá- | gi és japáni események azt bizonyítják, hogy a néptömegek fokozottabban küzdenek a békéért, a demokratikus jogokért, az életkörülmények megjavításáért. Kitört az említett országok népének már hosszú idő óta felgyülemlett elégedetlensége, a nép haragja egyenesen elsöpörte vagy kilátástalan elszigeteltségbe kergette azokat a kormányokat, amelyek az amerikai imperialisták politikáját folytatták országukban. A nemzetellenes parancsuralmi rendszerek a hidegháború szánalmas maradványaként összeomlanak. E fejlődést nem tekinthetjük egyes országok elszigetelt jelenségeinek, hanem a háborút előkészítő, leplezett gyarmaturalomra törő és a katonai egyezményekre támaszkodó népellenes rendszereket támogató amerikai imperialista politika általános válságának tünetét kell benne látnunk. A konkurrencia viszályai szétszabdalják a szövetségi kötelékeket e tömbökön belül, s e tömbök az imperializmus céljai és a nemzetek érdekei közötti leküzdhetetlen ellentétekből eredő, megoldhatatlan problémák előtt állnak. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor békepolitikája lehetővé teszi a népeknek, hogy leleplezzék az amerikai monopóliumok és saját országaik reakciós, uralkodó körei politikájának agresszív és nemzetellenes jellegét. Természetesen hiú ábrándokban ringatnánk magunkat, ha azt hinnénk, hogy az imperialisták majd belenyugodnak e fejlődésbe. Az amerikai kormánykörök gyalázatos eljárása a I párizsi értekezlettel, amelyet hitszegően megtorpedóztak azzal, hogy lealázó, nem egyenjogú helyzetbe akarták hozni a Szovjetuniót, szemléltetően bizonyltja ezt. Ez volt az U-2 kémrepülö provokációs cselekményének is — amely megszegte az alapvető nemzetközi jogelveket —, fő értelme. E politika szülőinek nyomatékosan tudomására kellett hozni, hogy szocialista állammal állnak szemben, amely megalkuvást nem ismerve kész mindenkor védelmezni sérthetetlen érdekeit és így a többi népek jogait is. (Hosszan tartó taps.) A Szovjetunió párizsi elvi állásfoglalásával nagy szolgálatot tett a béke ügyének. Megszilárdította a békés együttélés becsületes híveinek pozícióját és lerontotta az imperialista világ azon köreinek helyzetét, amelyek a tárgyalások leple alatt régi, agresszív politikájukat akarták folytatni. Nagyon jól megérezték ezt az amerikai imperialisták, kiknek politikáját a meghiúsult párizsi tárgyalások után egymás után éri a kudarc. Lemondták Eisenhower szovjetunióbeli látogatását. A japán-amerikai „biztonsági szerződés" ellen síkra szállt japán nép ellenállásának viharában szánalmasan meghiúsult az amerikai elnök tervbe vett japáni útja. Az USA tekintélyét annyi csapás érte a tőkés világban, amennyit a legutóbbi évtizedben nem könyvelt el az amerikai politika. E tények világosan bizonyítják, hogy az imperialisták — bár még egy ideig meghiúsíthatnak bizonyos tárgyalásokat — mégsem fordíthatják vissza az általános világfejlődést, amely feltartóztathatatlanul halad a béke, a szocializmus és a demokrácia erőinek újabb győzelmei felé. Rendkívül nagy jelentősége van a Szovjetunió béketörekvésének, amelyet az általános és teljes leszerelésre tett új javaslatai fejeznek ki. A szovjet kormány június 2-i javaslatai nagy lehetőségeket adtak a leszerelési intézkedések egyes szakaszainak végrehajtására vonatkozó konkrét egyezmény megkötésére. A nyugati hatalmak magatartása azonban arra vallott, hogy újra megismétlik ismert taktikájukat: saját javaslataikat is elvetik, mivel a Szovjetunió egyetért velük. Ezért a végtelenségig húzták a tárgyalásokat és meddő fecsegéssel próbálták zsákutcába juttatni a genfi tizesbizottság értekezletét. Ám a Szovjetunió és a bizottság munkájában résztvevő többi szocialista ország idejében meghiúsította a leszerelés ellenfeleinek szemfényvesztő üzelmét. Lemondták további részvételüket a genfi tárgyalásokon és elhatározták, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének plénuma elé terjesztik javaslataikat, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az általános és teljes leszerelésről egyöntetűen hozott ENSZ-határozat teljesítésére. Teljes mértékben támogatjuk ezt 8 döntést, mert megengedhetetlen, hogy a leszerelési megbeszélések színlelésével tovább áltassák a világ népeit. Meg kell nekik mondani a való igazságot a nyugati országok kormányainak eljárásáról, és minden lehetőséget meg kell adni a világ közvéleményének, hogy következetesen megkövetelje a kormányoktól: törekedjenek becsületesen a leszerelési tárgyalások konkrét eredményeinek elérésére. A Szovjetunió és a szocialista országok fellépése további aktív harcra mozgósítják a népeket a békéért, a legégetőbb mai problémák - az általános és teljes leszerelés - megoldásáért. Az élet igazolja a Nyilatkozat és a Békekiáltvány helyességét Az erők viszonyának általános alakulása a szocializmus és a béke javára, nagyon szorosan összefügg a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom harcával. A korunk leghaladóbb eszméit követő kommunista és munkáspártok százmilliók tevékenységét befolyásolják, egyre nagyobb tömegeket öntudatosítanak és szerveznek harcra létérdekeikért s a szocializmus, a demokrácia és a béke útján vezetik őket. A szocialista világrendszer országaiban a kommunisták népeik vezető erői szoros kapcsolatban a dolj gozőkkal sikeresen oldják meg a . szocialista és a kommunista építés 1 egyre nagyobb feladatait. A Szovjet| unió Kommunista Pártja a leniniz• mus következetes és alkotó módon 1 (Folytatás a 6. oldalon) |3Sf SZÖ 5 * 1960. július 6.