Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-06 / 186. szám, szerda

A szocialista Csehszlovák Köztársaság további felvirágzásáért Érjünk el alapvető fordulatot a közeljövőben a mezőgazdasági termelés fejlesztésében (Folytatás a 3. oldaról) Nem beszélhetünk a szocialista tár­sadalom további fejlődéséről anélkül, hogy meg ne oldanánk a mezőgaz­dasági termelés kérdését, le ne küz­denénk a mezőgazdaság és a nép­gazdaság többi ágazatának fejlődése között fennálló eddigi aránytalansá­got, a mezőgazdasági termelés gya­rapodásának eddigi irama és a né­pünk életszínvonalának területén ma­gunk elé tűzött cél közötti arányta­lanságot. Szőltam arról, hogy az iparban és népgazdaságunk más szakaszain tel­jesítettük a második ötéves terv feladatalt. Mezőgazdaságunkban azonban 1960 végéig nem érjük el a termelés oly mérvű gyarapodását, amilyet a terv és a párt irányelvei kitűztek. Emellett nem szabad elfelednünk, hogy olyan időszakról volt szó, amelyek kezdetén, 1956-ban a szo­cialista szektor a szántóföldnek alig 40 százalékán gazdálkodott és a leg­intenzívebben jelentkezett az átme­net az egyéni gazdálkodásról a szö­vetkezeti nagyüzemi termelésre, s a kis- és középparasztok zöme akkor lépett be a szövetkezetekbe. Ezt a tényt nem szabad szem elől téveszteni, hisz a legnehezebb feladatról van szó, amelyet az új társadalomnak a szocialista forra­dalom győzelme után meg kell ol­dania. E feladat nehézsége ellenére mezőgazdasági termelésünk a szö­vetkezetek szervezésének időszaká­ban emelkedett és elérte a há­ború előtti színvonalat. Példánk igazolta, hogy a szocialista szövet­kezeti nagyüzemi termelésre való át­térésnek nem múlhatatlan kísérő jelensége a mezőgazdasági terme­lés csökkenése, ahogy azt különféle burzsoá propagandisták állítják. Ugyanakkor a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérés lényegesen, majdnem kétszeresére emelte a me­zőgazdasági munka termelékenysé­gét. Ez azt jelenti, hogy mező­gazdasági termelésünkben a háború előtti színvonalat fele annyi dolgo­zóval értük el, mint 1937-ben. Most, miután a mezőgazdaságban győztek a szocialista termelési viszo­nyok, megvan minden előfeltételünk ahhoz, hogy legyőzzük a mezőgaz­dasági termelésben mutatkozó hi­bákat és hamarosan alapvető fordu­latot érjünk el fejlődésében. El kell érnünk, hogy mezőgazdaságunk az eddiginél sokkal többel járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez és társadalmunk javainak gyarapításá­hoz. Hogy a mezőgazdaság lehetőségein belül lépést tarthasson az iparral, ahhoz az ipartól sokkal több segít­séget kell kapnia. A technika és ve­le együtt a tökéletes munkaszerve­zés az alapvető követelmény, amely­Iyel mezőgazdaságunk fejlődését biz­tosítanunk kell. Fejlett gépiparunk van, amely bőven adhat gépeket. Vegyi iparunknak is minél több mű­trágyát és más, a mezőgazdaság számára szükséges gyártmányt kell szállítania, amelyeket idehaza állít­hatunk elő. Ezzel együtt rendkívül sürgős fel­adat — ismét hangsúlyozom, — hogy megoldjuk országunkban a vízgaz­dálkodás problémáját, amely egész népgazdaságunkat, társadalmunk egész életét érinti. Teljes széles­ségében kell foglalkoznunk e prob­lémával, mert ha nem biztosítanánk elegendő vizet, úgy 10 — 15 év múlva érezhető vízhiánnyal küszködnénk. A mezőgazdaságban az elegendő víz­mennyiség egyik alapvető feltétele annak, hogy lehetőleg megszabadul­junk a természet gyámkodásától, nagy terméshozamokat érjünk el és országunk sok vidékén két aratást is. Nem akarok részletekbe bocsát­kozni. Már nemegyszer beszéltünk mindarról, ami összefügg mezőgaz­daságunk fejlődésének ezen alapve­tő fordulatával. Csak hangsúlyozni kívánom, ma minden előfeltételünk megvan a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés gyors fejleszté­séhez, és képesek vagyunk arra, hogy teljesítsük a harmadik ötéves tervben magunk elé tűzött felada­tokat. Magától értetődik, számítunk arra, hogy a szövetkezeti tagok és a me­zőgazdasági dolgozók kezdeményezé­se újabb tartalékokat és lehetősé­geket tár fel. Ügy vélem, e biza­kodásunk nem lesz meddő. Falvaink­ban ma nagyméretű kezdeményezés indul, amelyet pártunk éppen azzal a céllal támogat, hogy a mezőgaz­daság harmadik ötéves tervét négy év alatt teljesítsük. A harmadik ötéves terv alapvető feladata, amelyben összpontosul min­den más feladat, a munkatermelé­kenység további lényeges növelése. A szocializmus a munka nagyobb termelékenységével győzedelmesked­het véglegesen a tőkés rend fölött. Bár a második ötéves terv során a munkatermelékenység növekedésének lényeges része volt eddigi eredmé­nyeinkben, a harmadik ötéves terv folyamán döntő jelentőségű lesz a munkatermelékenység fokozása az ipari termelés gyarapodásában. E nagy célkitűzéseket csakis úgy biz­tosíthatjuk, ha fejlesztjük a korsze­rű technikát és bevezetjük a nép­gazdaság minden ágazatában, ha egyenesen tudományos szinten szer­vezzük meg a munkát és biztosít­juk népünk magasfokú műveltségét. A harmadik ötéves terv javasla­tában sok új és igényes feladatot találunk a technika területén; gyárak és egész iparágak technikai rekonst­rukciójáról lesz szó, határozottan keresztül kell vinnünk a komplex gépesítést és meg kell teremtenünk az automatizálására való áttérés elő­feltételeit. E feladatok közül számos nem csupán a következő ötéves tervvel függ össze, hanem messze előre mutat, biztosltja azokat az elő­feltételeket, amelyeket már most meg kell teremtenünk, hogy a jö­vőben áttérjünk a kommunizmusra. A társadalmi munka termelékeny­ségének növekedése és a mező­gazdasági termelés lényeges gyara­podása a harmadik ötéves tervben magunk elé tűzött további feladat teljesítésének a kulcsa — azé a fel­adaté, hogy biztosítsuk a nép élet­színvonalának új, lényeges emelését. Az életszínvonal továbbra is az­által emelkedik, hogy emeljük a bé­rek és fizetések névértékét, leszál­lítjuk a kiskereskedelmi árakat és bővítjük a társadalmi fogyasztást. A társadalmi fogyasztás bővítésének útját főleg a gyermekek és a fia­talság esetében kívánjuk alkalmaz­ni, hogy ezzel könnyítsünk azoknak a családoknak a helyzetén, ahol több a gyermek és a család egy tagjára eső jövedelem kisebb. Nagy elégté­tellel fogadták azt a határozatunkat, hogy ingyen juttatunk minden gyer­meknek tankönyveket és tanszere­ket. Ezt az irányvonalat tovább foly­tatjuk, ahogy munkánk eredményei megengedik. Kétségtelenül helyes irányvonal ez, a szükséglet szerinti elosztás bizonyos kommunista ele­mei nyilakoznak meg benne. Ezek az intézkedések elősegítik a gyer­mekek nevelését a kommunista tár­sadalom számára, elősegítik az egyenjogúság érzetének kialakítását. Emellett természetesen szilárdan állunk a szocializmus alapelvén, amely a végzett munka szerinti dí­jazásról szól, s tovább kel! fokoz­nunk a dolgozók anyagi érdekeltsé­gét a termelés növelésében. Har­madik ötéves tervünk határozottan e szocialista elvekre támaszkodik. Nem szabad elfelednünk, hogy a szükségletek szerinti tényleges el­osztásra csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi áru termelése hatal­masan megnő, hisz ez alkotja az élet alapját, ez biztosítja a fejlő­dést. Az életszínvonal emelésével kap­csolatban a fő kérdés, — Ismét hangsúlyozom — a munka termelé­kenységének további emelkedése és a mezőgazdasági termelésben bekö­vetkezendő fordulat, főleg azért, hogy lényegesebben leszállíthassuk az élelmiszerek árát. A nép élet­színvonalának emelésében jelentős része lesz a munkaidő fokozatos le­rövidítésének, ami viszont egyene sen a társadalmi munka nagyobb termelékenységétől függ. Az emberről, az ember életszín­vonaláról és sokoldalú fejlődéséről való gondoskodásnak azonban van még egy másik oldala is. A terme­lés és az élet támasztotta nagy igé­nyek megkövetelik, hogy nagy fi­gyelmet fordítsunk e kérdésekre a munkaerők újra termelésének szem­pontjából is. Látnunk kell, hogy az élő munkaerő az alapvető termelő­erő s az is marad, ezért mindnyá­junk elsőrendű kötelessége, hogy törődjünk a dolgozó emberrel, bizto­sítsuk sokoldalú fejlődését, gyara­pítsuk szakképzettségét, tegyük le­hetővé további művelődését, gondos­kodjunk erőink állandó megújhodá­sáról, használjuk ki célszerűbben a munkaidőt, de a szabad időt is. Ez­zel kapcsolatban fel szeretném hív­ni az üzemvezetőségek és a szak­szervezeti tanácsok figyelmét azokra a jelentős veszteségekre, amelyek a balesetek következtében állnak be, s amelyeket még mindig nem sikerült lényegesen csökkentenünk. A balese­tek pótolhatatlan károkat okoznak elsősorban emberéletben és az em­berek egészségében, ugyanakkor ha­vonta százezernyi munkaóra kiesését jelentik. Határozottabb intézkedé­seket kell hozni, hogy e tekintetben változást érjünk el. Elvtársak, nagyjából ezek a har­madik ötéves terv javaslatának leg­fontosabb alapvető politikai feladatai és célkitűzései, amelyeket az elkö­vetkező öt év folyamán céltudatosan és következetesen meg kell olda­nunk. Mint már hangsúlyoztam, a következő, harmadik ötéves terv egyben fontos lépést jelent annak érdekében, hogy a jövőben eljus­sunk a kommunista társadalomba. Ezért e feladatok megoldását e szem­pontból is mérlegelnünk kell, s már ma számolnunk kell azzal, ami elé a jövendő állít majd bennünket. A dolgozók kezdeményezése és aktivitása — a harmadik ötéves terv teljesítésének záloga Ezek az alapvető politikai és gaz­dasági feladatok megkövetelik az egész társadalom felkészültségét, a társadalom egész szervezetének al­kalmazkodását. Olyan szervezettel kell rendelkeznünk, amely elősegíti, megkönnyíti és meggyorsítja e fel­adatok teljesítését. E célt tartotta szem előtt a párt, amikor a nép legszélesebbkörű rész­vételével végrehajtotta az állam új területi beosztását, új kerületi és já­rási közigazgatási egységeket hozott létre, s egyidejűleg területileg átépí­tette a társadalom egész szerveze­tét. A helyi feltételeknek megfele­lően egyidejűleg nagyobb községek kialakítására, egységes földműves­szövetkezeteknek nagyobb termelési egységekben való egyesítésére ke­rült és kétségtelenül kerül még sor, s újonnan felosztottuk a központi szervek és a nemzeti bizottságok ha­táskörét a népgazdaság irányításá­ban. Ez egy egész igen fontos folyamat egyik oldala, s e folyamat lényege a szocialista demokrácia elmélyíté­se és kiszélesítése. Mindeme szervezési változásokat azért hajtottuk végre, hogy orszá­gunkban az eddiginél még inkább és teljesebben a dolgozóké legyen a döntés. Ez, elvtársak e változások során a legfontosabb. Elsősorban arról van szó, hogy az új nemzeti bizottságokban - az ál­lamhatalom és a közigazgatás szer­veiben, — amelyeknek az egységes állami népgazdasági és kulturális fejlesztési terv szellemében kell irányítaniuk minden rájuk bízott munkaszakaszt és amelyek felelősek az egyes kerületek, járások, vá­rosok és falvak felvirágzásáért, tel­jes mértékben érvényesüljön a dol­gozók akarata, hogy e szervekben a nép választott képviselői döntse­nek. A szocialista demokráciának e létfontosságú és a szocialista társa­dalom számára legfontosabb alapvető elve a demokratikus centralizmus elvével együtt kell, hogy érvénye­süljön, nem szabad megkerülni eze­ket az elveket, ahogy az eddig nem­egyszer sok helyütt megtörtént. Á nemzeti bizottságokat nagy ha­táskörrel és felelősséggel ruháztuk fel népgazdaságunk kiterjedt részé­ben. Hisz ma a nemzeti bizottságok igazgatta gazdasági vállalatok az or­szágos költségvetésnek közel 32 százalékát jelentik, 33 százalékkal részesednek a harmadik ötéves terv összes beruházási építkezéseiben. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok igazgatta gazdasági vállalatokban a népgazdaságban foglalkoztatott dol­gozóknak közel fele fog dolgozni. A nemzeti bizottságoknak közvetlen befolyásuk van az egyik legfonto­sabb gazdasági ágazatra, a mezőgaz­daságra, amelyért elsősorban ők fe­lelősek. Ily nagy gazdasági terület helyes és sikeres irányítása csakis akkor lehetséges, ha állandóan növeljük a dolgozók legszélesebb rétegeinek al­kotó kezdeményezését, ha bevonjuk őket minden fontos kérdés megoldá­sába, ha a választott szervek és egyes tagjaik szoros kapcsolatot tartanak fenn a lakossággal és tel­jes mértékben fejlesztik a nemzeti bizottságok szakbizottságainak mun­káját. Szocialista társadalmunkban a nem­zeti bizottságoknak egyre fontosabb szerep jut; látnunk kell, hogy a jö­vőben e szerep döntő fontosságú lesz a társadalom egész szervezeté­ben. A nép legszélesebbkörű tevékeny részvétele az ország és a gazdaság irányításában és igazgatásában az utóbbi időben abban nyilvánul meg, hogy népünk kezdeményező kedvvel széleskörű mozgalmat indít a párt kitűzte célok mielőbbi elérésére. Ez a mozgalom szembetűnően megnyilvánult a második ötéves terv feladatainak túlteljesítésében, a har­madik ötéves terv javaslatának és a szocialista alkotmány tervezeté­nek megvitatásában, valamint a vá­lasztások során, s falvaink azt a célt tűzik ki, hogy a mezőgazdaságban a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesítsük. A dolgozók e kezdemé­nyezésére és aktivitására építjük jö­vendő terveinket, benne látjuk a harmadik ötéves terv teljesítésének biztos zálogát. Tudjuk, hogy ez a sokoldalú kezdeményezés gazdasá­gunk újabb lehetőségeit tárja fel, és hozzásegít az élet felvetette nehéz­ségek leküzdéséhez. Elvtársak, ennyit akartam monda­ni a harmadik ötéves tervről, rá akartam mutatni fő célkitűzéseire és problémáira. Hogy megértsük, mit jelent a harmadik ötéves terv, mint szocialista társadalmunk fejlesztésé­nek terve, ahhoz teljes nagyságában kell magunk előtt látnunk mindazt, amit tennünk kell, hogy befejezzük a szocializmus építését és fokoza­tosan áttérhessünk a kommunista társadalom építésére. Összefüggé­seikben állandóan magunk előtt kell látnunk elsősorban azokat a prob­lémákat, amelyek megoldása döntő fontosságú a társadalom fejlődésé­ben, szocialista köztársaságunk po­litikai és gazdasági erejének meg­szilárdításában és népünk életében. Elvtársak, bennünket kommunistákat boldog­sággal tölt el az a tény, hogy ma beszélhetünk jövendő fejlődésünk­nek erről az örömteli távlatairól. Ilyen érzést csak a jól végzett mun­ka adhat és az az óriási bizalom, amellyel hazánk dolgozói viseltetnek Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt. Minden szerénységünk, saját mun­kánk szigorú bírálata mellett — ezt nekünk, kommunistáknak meg kell őriznünk — megállapíthat­juk, hogy soha ily rövid idő alatt nem oldottunk meg annyi fontos problémát, mint az utóbbi időben. A Központi Bizottság egész sor kér­dést dolgozott fel a XI. pártkong­resszus határozatai alapján, és azo­kat valamennyi kommunistával, va­lamennyi aktivistával és valamennyi dolgozóval együtt életbe léptette. Kijelenthetjük, hogy a pártmunka az utóbbi időben a szó szoros értel­mében forrásban volt. Erről tanús­kodik, ha csak elszámláljuk, mi min­dent végeztünk el. Megoldottuk a népgazdaság irányításának, tervezé­sének és pénzügyi biztosításának kérdéseit, az ipar új szervezetének problémáját; végrehajtottuk a mun­kásbérek rendszerének átépítését, a mezőgazdaság Irányításának és ter­vezésének változásait, és befejeztük a felvásárlás és a felvásárlási árak új rendszerét. Újonnan határoztuk meg a gép- és traktonállomások feladatait és végrehajtottuk a gépek eladását a szövetkezeteknek. A fej­lett szocialista társadalomba való át­menetnek megfelelően az iskola és az élet illetve a termelés kapcsolata elvének alapján átépítjük egész is­kolarendszerünket úgy, hogy megfe­leljen a kommunista társadalom szükségleteinek. A Központi Bizottság tavalyi szep­temberi ülése óta, amelyen felvetet­tük jövendőnk néhány fontos prob­lémáját, e kérdéseket részletesebben feldolgoztuk és megvitattuk a Köz­ponti Bizottság további ülésein és a prágai járások és alapszervezetek ülésein is. Jó eredménnyel járt a harmadik ötéves terv javaslatának megvitatása. Végrehajtottuk az ál­lam új területi beosztását, miköz­ben a párt az új területi beosz­tás előkészítésével egyidejűleg első-< nek saját új területi szervezetéi építette fel. Pártunk területi szer­vezetének átépítését követte a töb­bi politikai párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség és a többi tö­megszervezet területi átépítése. Le­folytattuk a párt évzáró taggyűlé­seit, járási és kerületi konferen­ciáit, az egységes földművesszövet­kezetek évzáró taggyűléseit. Sor került községek és szövetkeze­tek egyesítésére. Káderekkel erősí­tettük meg a helyi nemzeti bizott­ságokat és az egységes földműves­szövetkezeteket. Ezzel egyidejűleg megünnepeltük Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt fel­szabadítása 15. évfordulóját. Két­millió ember készült a II. Országos Spartakiádra, amelynek szépségét az elmúlt napokban megcsodálhattuk. Népünk rendkívül aktív részvétele mellett mentek végbe a szocialista alkotmány tervezetének megvitatása, valamint a nemzetgyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizott­ságok választásai. Befejeztük a har­madik ötéves terv végleges javasla­tának kidolgozását. Mindezt — s csak a legfontosabb feladatokat említettem — rövid idő alatt végeztük el, nem is esztendő, hanem hónapok alatt, miközben stf­kerrel teljesítettük és túlteljesítet­tük a népgazdasági terv feladatait. Ügy látszik helyesen jártunk el, amikor lerövidítettük a párt és a nemzeti bizottságok új területi fel­építésének, valamint a népképvise­leti testületek választásának előké­születi időszakát. Hála annak, hogy e feladatokat ez év első felében elvégeztük, az év másik felét az új nemzeti bizottságok megszilárdításán nak, munkájuk teljes kibontakoztatá­sának, valamint a harmadik ötéves terv előkészítésének szentelhetjük. A Központi Bizottság nevében ma köszönetet szeretnék mondani a párt funkcionáriusainak és százezernyi tagjának, a nemzeti bizottságok, a tömegszervezetek tagjainak és funk­cionáriusainak, a Nemzeti Frontba tartozó többi politikai párt funkcio­náriusainak és tagjainak azért, hogy szilárd egységben, nagy felelősség­tudattal és áldozatkészséggel oldot­ták meg e fontos problémákat, és sikeresen teljesítették feladataikat. (Hosszan tartö taps.) Mindez az eleven és széleskörű politikai mozgalom a második öt­éves terv utolsó éve feladatainak jó teljesítésével, a júniusi választá­sok eredményeivel együtt kifejezésre juttatja népünk nagy erejét és szi­lárd akaratát, összefogását társadal­munk vezető ereje - Csehszlovákia Kommunista Pártja körül. Még egyszer hangsúlyozni akarom, hogy ez az egész időszak az élet nagy iskoláját, a politikai öntudato­sodás iskoláját, az elmélet és a gya­korlat nagy iskoláját jelenti szá-| munkra. Dolgozó népünk ismét vilá-t gosan felismert és megoldott számos új igényes politikai és gazdasági problémát. Megismerte a szo­cialista társadalom fejlesztésének, egész programját. Helyes volt, elv­társak, hogy a szocializmus építésé­nek befejező időszakába érkezett és a kommunizmusba való átmenethez erőt gyűjtő állam- és társadalom­szervezet valamennyi fontos kérdé­sét, gazdaságunk, államunk és kultu* ránk minden bonyolult kérdését a nép legszélesebbkörű részvételével oldottuk meg. E nagy iskola eredménye a dolgo­zók szocialista öntudatának további növekedése, ami záloga annak, hogy, a dolgozók még aktívabban teljesítik azokat a célokat, amelyekről együtt döntöttek. Üjból beigazolódott az a nagy bizalom, amellyel népünk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja iránt viseltetik. A nép hisz a pártban, mert újból és újból meggyőződik arról, hogy a párt tántoríthatatlanul halad a leninizmus eszméinek meg­valósítása útján, a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan barátság út­ján, a proletár nemzetköziség útján. (Hosszan tartó, viharos taps.) Lépés­ről lépésre, következetesen törek­szik ama célokra, amelyeket maga elé tűzött, s amelyek szocialista köztár­saságunk erejét és felvirágzását, a dolgozók elégedettségét, az ember magas életszínvonalát és sokoldalú kulturális fejlettségét jelentik. A szocializmus egyre jobban befolyásolja a világtörténést Elvtársak, most pedig szólni szeretnék a nemzetközi helyzet néhány problé­májáról, amelyek közepette arra ké­szülünk, hogy megoldjuk hazánk to­vábbi felvirágoztatásának nagy fel­adatait. A jelenlegi helyzetet elsősorban az jellemzi, hogy a világ erőviszonyai egyre határozottabban a szocializ­mus javára tolódnak el. E fejlődésről megcáfolhatatlanul tanúskodnak a szocialista világrendszernek a kapi­talizmussal folytatott versengésben elért nagy sikerei, valamint a békés együttélés politikájának egyre nö­vekvő vonzóereje, amely az egész világban a haladó és demokratikus erők mozgósító programjává válik. Az er$k feltartóztathatatlan elto­lódása a szocializmus javára a bázis, amelyből kiindulva a haladás ügye az egész világon minden tekintetben egyre tovább tör előre. A nemzet) felszabadító mozgalom fellendülése (Folytatás az 5. oldalon) |3Sf SZÖ 4 * 1960. július 6.

Next

/
Thumbnails
Contents