Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-04 / 184. szám, hétfő

Apró képek a spartakiádról EZ IS 0L1MPIÁSZ! A spartakiádra érkezett külföldiek között új arcokat fedeztem fel. így dr. Marcelo Garronit, a római olimpia titkárát. ő juttatta eszembe egy másik olasszal, Glacomo Buctorasszal való beszélgetésemet. A szimpatikus olasz riporter, ahogy nézte-nézte a strahovi stadion sárga homokszőnyegén pompázó daliás ifjúságunkat, egyszerre csak megszólalt: „Róma jut eszembe, az idei olimpiászunk. De ez az önök minden csodálatot megérdemlő spartakiádjuk is tulajdonképp olimpiász. Méghozzá mily csodálatos! És egyben felejthetetlen ünnepe a kollektív testnevelésnek. CSOKOLÁDÉBARNÁ SEREG! Mint egy zúgó áradat! Mint egy elszabadult vihar, úgy tör be a stadion 300X200 méteres sárga mezejére a 16 000 fehérnadrágos, kis katona szinte beláthatatlanul sokágú serege. Agyúdörrenés (az indítást jelzi), s nem múlik el száz másodperc, a katonák sokasága már felsorakozott. Itt állnak előttünk szobormereven, hogy utána felharsanjon az ajkakról mint ezer hang nagy orgonabúgása, a katonák esküje. A páholyodban külföldiek ülnek. Dehogy ülnek! Állnak, ugrálnak s egymást túlharsogva kiabálják: „Magnifique, l'ést magnifique!" S ezek a külföldiek diplomaták, turisták talán nem is tudják, hogy néphadseregünk katonáiról nyilatkoznak ily elismerőleg. Szocialista hazánk bátor, tettrekész fiatalságáról, mely magasba emelt kézZel mondja esküjét „Megvédlek hazám népe minden bajthozó ármánnyal szemben. Téged oltalmazó védfalunkat nem tudja megtörni sem pusztító vihar, sem dühöngő uragán!" FIATAL KERÉKPÁROSOK Minap fiatal lányok csacsogó körébe kerültem. Úgy csipogtak, mint a pletykázó verebek! Tudja — mondja egy kis barnaszemű — a fiúkat egész nap fényképezik, meg a televíziósok is voltak náluk, de meg is érdemlik, hisz bebizonyították, hogy igazi sportolók. Kerékpáron jöttek! Mindannyian! S most kint laknak a stromovkai sátortáborban. Egy másik szól közbe: „Maguk kiválóan főznek! Kosztjuk után mindenki megnyalhatja a tíz ujját" A 13 éves Kovács Laci komolyan állítja: „Olyan gulyáslevest, mint itt a fiúk főznek, még anyukától sem kaptam!" „ŰJ SZÖ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága". Szerkeszti ä szerkesztő bizottság. Felelősi Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., Telefon: 347-16, 351-17, 232-61, — főszerkesztő: 352-10, — főszerkesztő-helyettesi 262-77, titkárság: 326-39, — sportrovat: 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8., telefon; 337-28. Élőfizetési díj havonta Kis 8,—, Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. M-06*01 986 Szocialista testnevelésünk FELEJTHETETLEN ÜNNEPE Búcsúzik a száztornyú Prága (Alexy felvétele}). Befejeződött a II. Országos Spartakiád. A harmincezer nő színpompás, káprázatos fellépésével lezárult testnevelésünk nagyszerű seregszemléje. A televíziósok kikapcsolják felvevőgépeiket, a rádiósok leteszik a mikrofont, az újságíró pedig becsukja j.gyzetfUzetét. Kifogytunk a szóból, az ékes jelzőkből. S őszintén bevallhatjuk, hogy abból, amit az elmúlt napokban a strahovi stadionban láttunk, minden igyekezetünk ellenére is csak egy parányi töredéket tudtunk tolmácsolni olvasóinknak. Hiába, csengő nyelvünk gazdag szókincse Is túl szegénynek bizonyult ahhoz, hogy a látottakat élethűen tovább adhassuk. Prága pályaudvarai benépesednek B a különvonatok százai szállítják a gyakorlatozók és nézők százezreit hazánk minden tája felé. Az első gyakorlatozók már felszálltak vonatjukra. S ekkor megszólal a helyi hangszóró. „A száztornyú Prága búcsúzik önöktől és még egyszer köszönetet mond elragadóan szép fellépésükért, amellyel annyi örömteli percet szereztek a strahovi nézőknek. A hangszóró Haupová elvtársnö, a Praha-Téšnov-i pályaudvar kulturális központja vezetőjének kedves hangját közvetíti. Ő egy a sok ezer prágai közül, akik a spartakiád részvevőinek kellemes itt-tartózkodásáról gondoskodtak. Bekapcsolódott a kulturális központok versenyébe Is és az első helyek valamelyikére pályázik. Nem, nem az elismerésért tette. Egyszerűen azért, hogy a főváros méltóképpen fogadja látogatóit, hogy azok jól érezzék magukat és kelllemes élményekkel térhessenek vissza otthonaikba. A prágaiak kiváló gondoskodásából szinte leírhatatlan, nagyon jóleső, emberi melegség, az ember szeretete árad. S szeretetük, kedvességük, figyelmességük megnyilvánulásai megannyi színes fonalát képezik annak a nagyszerű valaminek, amiből a szocialista társadalom új emberének kölcsönös kapcsolatai szövődnek. Prága búcsúzik. A mozdony fütyül és pöfögve megindul. A hangszóróban újra felhangzik Haupová elvtársnö hangja. „Szerencsés utat, és viszontlátásra a III. Országos Spartakiádon!" Viszontlátásra! Zs. L. Színek és illatok A strahovi stadionban a virágok ezrei virítanak. A stadion egyegy része valóságos virágos kert. íme néhány szám: 1000 láda' cserépvirág, 700 aszparágusz, 800 díszvirág, 15 000 begónia, 2800 gladiola, 4000 pelargónia, 1000 tulipán, jácint, rózsa, liliom, muskátli és sok-sok más virág. A virágokról a kertészek tíztagú csoportja gondoskodik. A stadion díszítését már tavaly év elején kezdték Külföldiek a spartakiádról VLAGYIMIR SZTOJCSEV TÁBORNOK, a Bolgár Olimpiai Bizottság elnöke: „Örülök, hogy láthattam az I. és a II. spartakiádot. A II. Országos Spartakiád sokkal tömegesebb, mint az első volt. Már láttam a világon sok sportünnepséget, de a spartakiádnak nincs párja a kerek világon." HUYNH VAN HGHE ALEZREDES, a vietnami néphadsereg küldöttségének vezetője: „A spartakiád a testnevelés legszebb megnyilvánulása. A könnyed, ritmikus gyakorlatok meghatóak. Látható, hogy a fiatalok szeretettel gyakorlatoznak s a testnevelés életük elválaszthatatlan részévé vált." VASILIU ALEXANDRU TÁBORNOK, a román néphadsereg küldöttségén"^ vezetője: „A stadionban arrňl nyőződtünk meg, hogy hazájukbun nincsenek öreg emberek — tettében, szívében mindenki fiatai." i'Ars) A két szomszédvár A stadionban nemcsak a szem gyönyörködtetéséről gondoskodnak, de szorgos kezek jóvoltából terülj meg asztalkák egész sora kiválogatja a jobbnál jobb falatokat. A büfék sorát járva akadtam a két szomszéd várra. No, nem harcias értelemben véve ezt a meg'állapítást, csak úgy pajkosan! Az egyikben Milošä Hejdová Verával és Évával árulta a jóízű forró kakaót, s a meleg napokon a jégbe hűtött tejet, a friss vajas kenyeret. Napok óta figyelem őket. Amikor most jó munkájuk elismeréséül, átveszik a piros zászlót, úgy érzem, sok száz reggeliző köszönetét tolmácsolták nekik a figyelmes kiszolgálásért. De én két szartiszédvárró'. tettem említést. Veráékkal szemben a 151;26-os büfében a plzeňi RAJ dolgozói ízes sört mérnek. Ez a sör a sok mosolyt kiváltó háborúskodás oka. A plzeňiek ugyanis prágai sört mérnek. Franto bácsinak, a sátor csaposának szeme most is villámokat szór a lányok felé. Már megint ugratják. Huszonöt éve méri a plzeňi sört otthon. Most feljött Prágába a spartakiádra, hogy segítsen a kollégáknak s itt van — neki, a plzeňi csaposnak prágai Staroprament kell mérnie. A lányok meg egyre küldözgetik ismerőseiket Franta bácsihoz: „Kérjenek az öregtől plzeňit!" Naphosszat áll a csata, ömlik a pohárba a kakaó meg a habos sör. Franta bácsi már negyven hektónál is többet mért ki, de az ugratás nem marad abba. „Jó, hogy a sp-rtakiád véget ért már Megálljatok, lányok — mondja dohogva —, csak menjenek haza, ismét plzeňit fogok mérni." A fekete bárány Otakar Stembera, a neves cseh festőművész örökké mosolygó arca egy pillanatra elkomolyodik, mintha a riporterek kérdése váratlanul érné, aztán újból ott cikkázik szeme sarkában a huncut mosoly, és már buggyan szájából a szó, mint az áradás: — Képzeljék el, gúnynevet kaptam, méghozzá csúfosat. Otthon — fekete báránynak titulálnak. Hogy miért? Csak azért, mert nem tornázom itt a II. Országos Spartakiád nagy ünnepnapjain. Családom szemében ez nagy „bűn". Persze csak azért, mert ők mindanynyian részvevői e napoknak. Feleségem minden női számban ott buzgólkodik, a buzogánygyakorlatokat is csak azért mondta le, mert a próbák idején sokoldalú elfoglaltsága miatt könnyen bajba kerülhetett volna, márpedig ő közismert pontosságáról. Éva, kislányom és Jirka fiam is kitettek magukért. Én meg hiába igyekeztem bizonygatni: „Esküszöm nincs időm!" Kétkedve fogadták legemberibb magyarázkodásomat is. Felsoroltam sokoldalú elfoglaltságomat, feladataimat, tisztségeimet, stb. stb. Hiába! Egyhangúlag elítéltek s azóta rajtam ez a szerencsétlen jelszó: „Ni, a fekete bárány". Az utolsó napokban már jóformán nem is találkoztunk. Csak telefon útján értekeztünk egymással. Egyszerűen nem értek rá velem foglalkozni. A családot elfogta a spartakiádláz. Éjjel telefonberregésre ébredek, hol a gyerekek, hol az asszony rekedt hangon érdeklődik a család többi tagja felől. Ma éjjel rövidke üzenetet találtam az asztalomon: „Reggel ötkor kelek!!

1 Mindez ötször aláhúzva, s a felkiáltójelek egész sora. Mily kétségbeesett kiállás. Ha tudnák, mily álomszuszék a feleségem, mennyire nem szereti a hajnali felkeléseket. És most éjfél előtt jár haza, 2-kor 3-kor már újból talpon van, s indul a stadionba. De mi legyen velem? A fekete báránnyal ? Miképp rehabilitáljam magam családom előtt? Én is útnak indulok. Igen, hív a stadion! Előveszem rajzfüzetem és kezdődik napi munkám. Rögzítem a fiatalok mozdulatait, rajzolgatok és egymás után telnek a rajzlapok. Szorgalmas, aktív munkása lettem e nagy spartakiádnak. El kell hát, mondanom, ha végignézek a gyakorlatozó-táncoló emberseregen, elszorul a szivem. Irigylem őket, családtagjaimat, feleségemet, gyermekeimet. De talán a harmadik spartakiádon már irigyelni fognak engem is társaim! No nem? -njA kulisszák mögött A strahovi stadion alaposan felkészült a hazánk minden tájáról érkező látogatók fogadására. Nagyszerű a szervezés, nagyon szép a díszítés. Ám tudni kell, hogy mindez ezrek szorgos kitartó munkájának az eredménye. Erről Fene elvtárs, a technikai munkálatok ^vezetője így nyilatkozik: Elsősorban is ki kell dolgozni az építkezési és díszítési munkák pontos tervét, mert csak így lehet a kellő összhangot biztosítani. A tervek František Cubr államdíjas építész, továbbá Viktor Formanek, Jozef Kondi és Josef Hrubý építészek együttműködésével készültek. Az építkezési munkálatokban 27 vállalat vett részt. Tavaly szeptemberben kezdtük el a munkát. Naponta 650—1000 állandó munkás és 200 brigádos dolgozott. Bizony akadt probléma bőven. A nemzeti vállalatok sokszor megkésve szállították le a szerződésileg lekötött anyagokat, azután meg itt voltak a kemény, téli fagyok. És sok-sok más előre nem látott körülmény. A dolgozók a lemaradt munkák behozása érdekében szocialista munkafelajánlásokat tettek és ennek köszönhető, hogy június 22-re elkészültünk a munkákkal. A sok, néha nem is látható, de a spartakiád közönségének szolgálatában álló dolog — pl. vízvezeték, kanalizáció, tetőfedés és egyéb ipari munkák, hogy idejében elkészültek, az munkaközösségünk igazán önfeláldozó készségének az eredménye. Felejthetetlen est Álomszép volt a szombati barátság estje. A baráti országok tornászainak legjobbjai az itthoniakkal együtt olyan látványos műsort mutattak be, hogy a közönség jóformán egyhuzamban végigtapsolta az egész estét. Melyik szám volt a legszebb? Erre a kérdésre, azt hiszem, senki sem tud válaszolni. A Csehszlovák Testnevelési Főiskola hallgatóinak tökéletes pontossággal előadott ritmikus szabadgyakorlata, a magyarok ördöngös ügyességgel végzett ugróasztal-gyakorlat, a kínaiak kardszáma együttvéve és külön-külön tökéletes szimfóniája volt a zene, az akrobácia, a torna, a színek, a mozdulatok egymásba folyó harmonikus egyvelegének. A közel három órát tartó program minden száma művészi formában fejezte ki a népek közötti barátság, megértés eszméjét. Az a tény, hogy komoly előkészületeket igénylő, művészi tökéllyel előadott gyakorlatokat mutattak be külföldi barátaink, hazánk és a csehszlovák testnevelés iránti tiszteletüket, megbecsülésüket tanúsítja. A nagyszerű műsor sokáig emlékezetében marad a Csehszlovák Hadsereg Stadionját zsúfolásig megtöltött közönségnek. A fellépők a sport nemzetközi nyelvén adtak feledhetetlen tartalmat a — „Barátság estjének". —vart ji ARTAKIÄD-GYAKORLATOK MINDIG EMLÉKEZETÜNKBEN MARADNAK.