Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-30 / 210. szám, szombat

ÜJ szn ceiben kiindulási helyüktől sok ezer kilométer távolságban találkozzanak, ami az egyik hajónak vészes pusztulást, a másiknak kétes dicsőséget hozott. Az Indianapolis a kapott parancs szerint rekord idő, négy nap alatt tette meg a San Franciscó. és Pearl Harbour, a Haváji szigetek hadikikötője közötti utat. Ennek a támaszpontnak a megtámadásával robbantották ki a japánok a második világháború Csendes-óceáni részét. Itt az Indianapolis újabb parancsot kapott: haladéktalanul folytassa útját a Marianna szigetcsoporthoz tartozó Tinian felé, ahol az amerikaiak a Japán elleni légitámadásaik legnagyobb támaszpontját építették ki. Nagy -óvatosan lerakták a két titokzatos ládát és a két utas is elhagyta a hajót, akikről útközben hamarosan kitűnt, hogy annyit értenek a tűzérmesterséghez, mint a hajdú a harangöntéshez. geztek véletlenül éppen ennek a napnak a reggelén. Történetesen ugyanazon a napon és ugyanabban az órában vagy 15 ezer kilométerrel odébb, a Csendes-óceán másik végén, az egyik japán hadikikötőből útnak indult a japán haditengerészet megmaradt leanagyobb és lagfcorszerUbD tengeralattjárója, az I 58, hogy valahol az óceán közepén veszélyeztesse az amerikaiak tengeri összekötő vonalait és pusztítson el minden hajót, amely torpedócsövei elé kerül. A hajó parancsnokát, Hashimoto kapitányt nagy ambíciók fűtötték, miután mindeddig nem sikerült egyetlen jelentősebb tengeri „győzelmet" sem aratnia. A KÉT HAJÓ TEHÁT ugyanabban az időben indult el a világ legnagyobb óceánjának két ellenkező vé géről és a sors úqv akarta. Iiog hét múlva, július 3ü-án3k első u i Az amerikai csatahajó ezután azt a parancsot kapta, hogy folytassa útját kelet felé, a japánoktól már megtisztított Fülöp-szigeteken levő Leyte hadikikötő felé, ahol partraszállásokat előkészítő tüzérségi lőgyakorlatokon vesz majd részt. A paťancsból az is kitűnt, hogy az Egyesült Államok legfőbb hadvezetősége ebben az időpontban, 1945. július végén, a japán szigetek inváziójával leghamarabb november elsején számított. Ekkor ugyanis a Szovjetunió még nem indította el csapatait az ázsiai szárazföldön állomásozó japán derékhad ellen, így az amerikai hadvezetőség csak az év vége felé remélte befejezni a Csendes-óceáni háborút. Az Indianapolis — bár a háború •"•q tartott és ellenséges támadással, 'sősorban búvárhajók akciójával Képünkön az „Enola Gay" nevű amerikai szuperlégierődöt ábrázolja, amely az első atombombát Tinian szigetéről Hirosima felé vitte. Az Enola Gay parancsnoka, Tibbets repülőezredes, akit egy teljes esztendeig képeztek ki „különleges bomba ledobá sára", állítólag nem tudta, hogy atombombát visz gépének fedélzetén. Tibbets a háború után belezavarodott abba a morális felelősségbe, hogy az emberiség történelmének egyik legnagyobb tömeggyilkosságában nyújtott segédkezet. p w Pontosan 15 esztendővel ezelőtt, 1945. július 30-án éjfél után t perccel a Csendes-óceán óriási vízsivatagjának kellős közepén gyors egymásutánban két torpedótalálat érte az Egyesült Álla1 aiuK üiiniik' haúíiiottájának zászlóshajóját, a több mint 55 ezer tonna vízkiszorítású Indianapolis csatahajót. A hajó 1200 főnyi legénységéből mindössze 300-at mentettek meg, még a világháborús viszonyok között is drámai körülmények között. Az amerikai hadvezetőség ezt a veszteségét annak idején eltitkolta és csak a háború befejezése után tudta meg a széleskörű nyilvánosság, hogyan is süllyedt el a legnagyobb amerikai csatahajó, amely néhány nappal pusztulása előtt az első atombombát szállította San Franciscób**! Tiniai

5 szigetére, ahonnan azután repülőgépen vitték átkos útjára, Hirosima fölé. • EGY RÉGI LATIN MONDÁS azt tartja, hogy a könyveknek is megvan a saját sorsuk. Még inkább el lehet ezt mondani a hajókról, amelyek közül nem egynek regényes a pályafutása és sokszor ihleti az írókat történetük elmondására. Nos, az Indianapolis amerikai csatahajó harminc éves története dicstelen pusztulásáig nem büszkélkedhetett különösen regényes eseményekkel. A nagy flottaparádékon játszott békében vezető szerepet, mint a főparancsnok zászlóshajója, majd a Csendes-óceáni háború kitörése után is inkább biztos kikötőkben, mint a tengeri csaták ágyúdörgésében teljesített „háborús" szolgálatot. 1945. JÜLIUS 16-ÄN AZONBAN amikor már a Csendes-óceán térségében is — legalábbis a tengeren és a levegőben — a háború a végét járta, az Indianapolis titkos küldetéssel kifutott a san-franciscói hadikikötőből. Előzőleg — még az éji homályban — két hatalmas, súlyos ládát helyeztek el különleges biztonsági és óvintézkedések közepette az egyik tiszti kabinban, sőt két titokzatos utas is elfoglalta a helyét, akik tüzértiszteknek adták ki magukat. Még az Indianapolis parancsnoka, McVay sem tudta, kik a titokzatos utasok és mi van a még titokzatosabb ládákban. Azt gondolta, hogy talán aranyat szállítanak valamelyik ázsiai ország uralkodó köreinek „megnyerése" céljából. ..Amikor az Indianapolis a reggeli órákban kifutott, a hajóról az amerikai kontinens partjai felett egy magas füstoszlopot észlelhetett a szemlélő. A hajó legénysége, dé a parti városok lakói sem sejtették, hogy a hatalmas füstoszlopot az első atombombakísérlet okozta, amelyet a nem messzi nevadai pusztákban véA japán 1 — 58 tengeralattjáró kapitánya, Hashimoto, szerencsés véletlen folytán a második világháború legnagyobb japán tengeri győzelmének főszereplője lett. Igaz, győzelméből nem volt sok öröme sem neki, sem feletteseire mert néhány nap múlva Japán a szovjet hadsereg pörölycsapásai alatt kapitulálni kényszerült. Hashimoto jelenleg volt ellenségeinek zsoldjában a Szovjetunió elleni akciókra képezi ki az új japán tengeralattjárók legénységét. még számolni kellett — a mai napig ki nem derített okokból felére lelassított sebességgél és nyílegyenes irányt tartva, elindult a Fülöp-szigetek felé. A tengerészeti főparancsnokság - az előírásoknak megfeleilően — nyolc magas parancsnoksági hellyel közölte az Indianapolis útirányát és az időpontokat, amikor az ellenőrzési pontokon áthalad. Ennek ellenére, amikor július 30-án éjfél után 2 perccel a hajót a véletlenül útjába kerülő és az Indianapolis-szal egyenlő sebességgel haladó I 58 japán tengeralattjáró torpedója éri és mindjárt az első torpedólövés megsemmisíti a csatahajó szikratávíróberendezését, amely így nem tud híft adni vesztéről, négy teljes napcw'át senki sem keresi, senkinek sem tűnik fel a legnagyobb amerikai csatahajó nyomtalan eltűnése. A büszke csatahajó ugyanis az első találattól számított 12 percen belül a hullámok martalékává válik. A hajó 1200 főnyi legénységéből vagy négyszázan a torpedórobbanások és a hajó belsejében kitörő tűz következtében azonnal életüket vesztik, de vagy nyolcszázán, túlnyomórészt ruhátlanul. éppen csak mentőövvel vagy mentőmellénnyel felszerelve besodródnak a tenger vizébe. A NYOLCSZÁZ ÉLETBEN MARADT kétségbeesett küzdelmet folytat a sós és olajos maró tengervízzel, nappal a merőlegesen tűző napsuga"rakkal, éjszaka a hideggel és éjjelnappal az egyre nagyobb számban feltűnő cájákkal. A lelket az tartja bennük, hogy meg vannak valamennyien győződve, miszerint a hajó szikratávirászainak sikerült az elsüllyedésig tartó 12 perc alatt vészjeleket kibocsátani a környező amerikai támaszpontok, hajók és repülőgépek felé. A segítség — azt hitték — nem lehet messze és órákon belül megérkezik. Az órákból azonban napok lettek, négy keserves nap s a nyolcszáz eredetileg vízbe került száma háromszáztizenhatra zsugorodott- össze; amikor egy szokásos őrjáraton levő amerikai felderítőgép véletlenül felA japán haditengerészet hírhedt „öngyilkos" torpedói, amelyekben egy tonna robbanóanyagon kívül csak annyi hajtóanyag volt, hogy az az ellenséges célt elérje. Ha az öngyilkosjelölt torpedó vezető nem tudta az ellenséges hajóra rávezetni a torpedót, úgy az elsüllyedt vezetőjével együtt a tengerben. 3000 méter mélységben nyugszik a Csendes-óceán fenekén. AUGUSZTUS 8-ÄN A SZOVJETUNIÓ CSAPATAI megindultak a csendesóceáni hadszintéren is és rövid néhány nap alatt megsemmisítik a japán militarizmus szárazföldi derékhadát a mandzsúriai csatatereken. Csak amikor augusztus 15-én Japán kapitulál és az egész második világháború befejezést nyer, tudja meg az arherikai közvélemény az Indianapolis pusztulását. Az Egyesült Államok hadvezetősége számára természetesen kínos volt az Indianapolisügy. A közvélemény nyomására mégis vizsgálat indult meg, ki adott parancsot a hadműveleti terület kellős közepén a gyorsjáratú csatahajónak lassú előrehaladásra, amikor a tengeralattjárók ellen a legjobb védelem éppen a nagyobb gyorsaság. Emellett a tengeralattjáróktól veszélyeztetett területeken a hajóknak zeg-zugos vonalban, folyton irányt változtatva kell haladniok, míg az Indianapolis nyílegyenes irányt tartott. Nem volt kísérőhajója sem és erők hamarosan felfedezik. Mint „ta- x nú" szerepel az Indianapolis elsülylyesztése miatt indított perekben, ami eléggé szokatlan dolog a háborús felelősségrevonások történetében. De még érdekesebb az, hogy Hashimoto kapitány nem sokáig élvezte a polgári élet számára kétes örömeit. A megszálló amerikai katonai hatóságok hamarosan újra beöltöztetik és megbízzák az új japán „gyakorló" tengeralattjárók parancsnoki állásával. A különbség csak az, hogy míg a második" világháború éveiben Hashimoto hajóját nyugat felé, az Egyesült Államok ellen vezette és az amerikaiak ellen harcolt, most mint amerikai bérenc hajóival a Szovjetunió elleni vizeken ólálkodik. A japán nép éberségén múlik, hogy a Hashimotok és új kenyéradó gazdáik már sohase gyakorolhassák áldatlan mesterségüket, amely a japán népet és az emberiséget Hirosima és Nagaszaki átkos emlékével ajándékozta meg. Sz. L. A HAJÓ, AMELY AZ ELSŐ ATOMBOMBÁT SZÁLLÍTOTTA Az Indianapolis csatacirkálót, az Amerikai Egyesült Államok 5. hadiflottájának zászlóshajóját 1945. június 30-án, két perccel éjfél után egy japán tengeralattjáró két torpedója elsüllyesztette. Ezzel az Egyesült Államok elszenvedték a második világháborúban legnagyobb tengeri veszteségüket, miután a hajó 1200 főnyi legénységéből négy nap múlva alig 300-at halásztak ki a mentőhajók a Csendes-óceán vizéből. Képünk az Indianapolist a honolului kikötő bejárata előtt mutatja három nappal pusztulása előtt. fedezi az óceán végtelenjében úszó hajótöröttek egyik csoportját. Eleinte azt hiszi, valamilyen elsüllyedt japán tengeralattjáró életbenmaradt legénységéről van szó, hiszen az Egyesült Államok hadiflottája nem nélkülözi egyetlen egységét sem. Amikor aztán kitűnik, hogy több százan úszkálnak szétszórtan a vízbe került ládákból rögtönzött tutajokon és mentőmellényük segítségével az óceán vizében, a meginduló mentőakció még mindig nem tudja, kikről is van szó. Csak amikor további 12 óra múlva megérkeznek az Indianapolis elsüllyedésének színhelyére az első gyorsjáratú tengeri hajók és a vízből kihúzzák az első kimerült hajótöröttet, tudják meg tőle, hogy az Egyesült Államok hadiflottájának büszkesége merült e helyen a hullámsírba. Egy. hét múlva ez után a dicstelen tragédia után Tinian szigetéről elindul Tibbets repülőezredes vezetésével az Enola Gay nevű amerikai légierőd, magával víve fedélzetén az első élő városra ledobandó atombombát, amelynek leglényegesebb részét, az urántöltetet éppen az Indianapolis szállította San Franciscóból a repülőgép rajtolási helyére. De mire a bomba 1945. augusztus 6-án reggel 8 órakor Hirosima városra lehull és tízezrek életét kioltja, a hajó, amely a bomba lényeges részét szállította, legénységének túlnyomó többségével ami a legtitokzatosabb" és Ipgjelíeg.zetesebb a legfőbb amerikai hadvezetésben uralkodó slendriánságra, négy napig senki sem kereste, hol van az amerikai flotta legnagyobb egysége. Kitudódik az is, hogy az I 58 japán tengeralattjáró három órával az elsüllyesztés utar. győzelme hírét diadalmasan közölte szikratávírón táját hadvezetőségével, a rejtjeles táviratot az amerikai szolgálat lehallgatta és megfejtette. De a tengerészeti főparancsnokság bölcsei egyszerű blöffnek minősítik és Háry Jánuskodásnak tartják a japán parancsnok jelentését. Először az Indianapolis parancsnokát, McVayt, aki szintén megmenekült, teszik meg bűnbaknak. De amikor McVay felsőbb parancsra hivatkozik, el kell ejteni ellene a vád=t. Erre négy szikratávirászt tesznek felelőssé a csatahajó pusztulásáért, akik — állítólag — a szigeteken levő támaszpontokon elmulasztották a kellő gondosságot az Indianapolis útjának ellenőrzésében. A felháborodott amerikai közvélemény nyomására azonban el kell ejteni ezt a nevetséges vádat is. De annyi ereje már nincs az amerikai közvéleménynek, hogy az igazi bűnösöket, az admiralitáson ülő tengernagyokat helyezzék vád alá. MÉG CSAK AZT KELL ELMONDANI, mi lett az I 58 japán tengeralattjáró parancsnokának további sorsa. Mire diadalittasan befut a hazai kikötőbe. Japán időközben már letette a fegyvert. A japán militarizmus többi „hőséhez" hasonlóan igyekszik észrevétlenül eltűnni a polgári életben, de az országot megszálló amerikai