Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-30 / 210. szám, szombat

SZIBÉRIAI TAVASZ 2. Hadművelet a tajga ellen A SZOVJETUNIÓ XERÜLEIÉNEK felét erdők borítják. Az erdőségek java része, csaknem 10 millió négy­zetkilométernyi, egy egész európányi terület. Szibériában és a Távól-Kelé­ten van. Ez a terület nagyobb, mint az Amerikai Egyesült Államok egész területe. Természetrajza, Időjárási vi­szonyai nagyjából megegyeznek az észak-amerikai, főként a kanadai ős­erdők viszonyaival. Ez Is Őserdő — tajga. Titokzatos, romantikus világ ez. A fák koronái valahol fent a magas­ban összeérnek, s alig engednek egy kevés világosságot a földre. A viha­rok az öreg fákat kidöntik. Mellettük életerős, fiatal törzsek törnek az ég felé. A ledült, korhadó fák belevesz­nek a sürü aljnövényzetbe, és való­sággal lehetetlenné teszik a járást. Aki a tajgában eltéved, menthetétlen. Óránként egy-másfél kilométernél többet a burját vadászok sem tudnak megtenni ebben az útvesztős, helyen­ként mocsaras rengetegben. Tűlevelű fák és karcsú nyírfák keverednek a tajgában. A medvétől a farkasig sok­féle erdei vad megtalálható itt, és különösen sok a mókus, a nyest, az értékes prémű apró ragadozó. Természetesen: a tajga kincseinek kiaknázása nem ma kezdődött, a szovjethatalom éveiben egy s más történt Itt is, mégis ha Összevetjük a jelennel, ez a kiaknázás nem lát­szik többnek, mint amikor valaki gombostűvel lát hozzá egy rízskása­heg.y elfogyasztásához. Inkább csak felderítés folyt, amelyét egybekap­csoltak a gyér helyi őslakosság kul­turális felemelésének óriási munká­jával. A tajga hatalmas kincsei 1955­ig tulajdonképpen érintetlenül várták, mint megannyi Csipkerózsika, a me­sebeli királyfi életrekeltő érzését. Csak egyetlen példát ennek a táj­nak a természeti gazdagságáról. Ami­kor tavaly a vasútépítők a Tájiét — Léna vonalon, a korsunovszkojei kör­zetig Jutottak, nagyon megkönnyítet­te a dolgukat, hogy egy kopár szaka­szon könnyen robbantható sziklákat találtak. Hosszú kilométerekén át eb­ből építették a töltést. Később meg­jelent egy geológiai expedíció, és a tudósok a hajukat tépték elkesere­désükben. - Emberek, mit csináltak? Vas­ércből van az egész töltésük... Az SZKP XX. kongresszusának Ide­jén mér végleg együtt voltak a fel­tételek Szibéria és benne a tajga „meghódításához". A „csapatok" már felvonultak, a felderítők már az „el­lenséges" területen, a felépítendő főbb ipari objektumok helyén tartóz­kodtak. A kongresszus megadta a je­let a tajga elleni döntő rohamra. A HADMŰVELET FOLYIK. A „ve­zérkarban" a Szovjetunió legkiválóbb tudósai is helyet foglalnak. A „harc­kocsizók" szerepét a vasútépítők töl­tik be, ők nyitnak kaput az „ellen­ség" védelmén. A „tüzérség" fegy­verzete: exkavátorok, bulldózerek, erdőirtó traktorok és dinamit, amely­lyel sziklákat és folyözátonyokat rob­bantanak. A „légierőt" főleg heli-. kopterekkel szerelték fel. A nagy hadmüvelet hőse pedig a „gyalogos", aki vagy légi vagy földi úton jut az „ellenség" hátába. Vadászpuskát és szekercét visz magával, sátorban la­kik és küzd, harcol emberül, mint az ü$y igazi katonája. Az „ellenség", a tajga - véde­kezik. Neki is megvannak a maga komoly fegyvernemei: az év 8 hó­napjában a hő és a kemény fagy, azután tavasszal, vagyis május végé­tő' július közepéig a sár és az iszap, majd pedig a két forró hónapban a moszkitok milliárdjai. De fő fegyver­neme mégis talán az úttalanság! Né­hol a vadállatok ls megnehezítik az ember életét. — Hogyan küzdik lé ezeket az akadályokat? Milyen a „stratégiája" és a „taktikája" ennek a harcnak? Jelenleg nagy területen szétszórt építkezéseket találunk a tajgában, melyeknek mintha semmi közük sem lenne egymáshoz. Például látszólag egymástól függetlenül épülnek vízi­erőművek, alufnínlumkombinátok, vas­útvonalak, magasfeszültségű vezeté­kek, erdőkémiai üzemek stb. Az uta­kat, a vasútvonalakat, az áramvéze­tékeket nemésak a két végén kézdik megépíteni hanem számos más pon­ton ls, a vonal egész hosszában. Ezért tehát, ha egy óriási légifériy­képet készítenénk a kelet-szibériai taj£áról, a képen apró pontok szá­zait látnánk, amelyek ma még java­részt összefüggéstelen települések éá építkezések, de amelyek között foko­zatosan megszületik a kapcsolat. Ez a „stratégiája" énnek a had­műveletnek. Ezen belül a „taktika" szinte min­den ponton ázonos: VEGYÜK A „TAKTIKA" példájának a Bratszk-Tulun magasfeszültségű vezeték építését. Ezt a vonalat 1Ô58 nyarán egyszerre 11 ponton kezdték el építeni. A 600 kilométeres vonalból 400 kilométeres szakasz ember nem járta őserdőben van. Egy csoport Bratszkból, egy másik pedig Tulun városkából kiindulva látott munká­hoz, hét expedíció pedig gyalogosan, illetve apró szibériai málháslovak kí­séretében indult el a tajgába. Két expedíciót helikopterek vittek be az őserdő közepébe. Augusztus 25-re mind a 11 csoport rendeltetési helvén volt, egymástól 40-60 kilométernyire, végig a leendő vezeték vonalán. Az ilyen expedíciókba válogatott emberek kerülnek és nagy megtisz­teltetés megfelelni a magas követel­ményeknek. Lányok nem mehetnek amíg nincsenek állandó épületek. Gondosan ügyelnek rá, hogy legyen az emberek kőzött néhány mester­lövő és főzéshez, tábori élethez értő férfi. A brigádvezető rendszerint mérrtök vagy legalábbis technikus, aki be tudja tartani a műszaki elő­írásokat. A bratszki járási pártbizottságon ismerkedtem meg Jurij Getmenov elvtárssal. A magasvezeték építéséről érkezett, és azért Jött be a pártbi­zottságra, mert késlekednek az ős­erdőben történt tagfelvételek jóvá­hagyásával, és hetekig várnak az új tagok tagkőnyvükre. Verte az asztalt, de úgy, hogy szinté beleremegett az egész fából ácsolt épület. Azután, amikor elintézte a dolgát, barátságo­san lekezelt mindenkivel és moso­lyogva. ráérősen távozott. Nagy da­rab, rokonszenves, erős fiatalember, az az ember, akire a legnagyobb go­rombaságért sem lehet komolyan ha­ragudni. - Ki volt ez a remek fiú? - kér­deztem LJamin elvtársat, a pártbi­zottság másodtitkárát, - Getmanov. Még nem hallott ró­la? A Munka Vörös Zászló Renddel tUntették ki a rnagasvezeték építé­sén. Most kiabál, ha két hetet várni kell valamire, de bezzeg tavaly nem volt kivel kiabálni, amikor nyakig a tajgában csücsült. Örült volna, ha fél év alatt egyetlen új arcot lát. Amióta megvan az összeköttetés a városig, nagyon nagy legény lett. De amúgy jó fiú, kell az ilyen a tajgában, mint a kenyér! KÉSŐBB KÖZELEBBRŐL megismer­kedtem ezzel a „nagy legénnyel", és őszintén megszerettem. Most már igazán jó körülmények vannak a vo­nalon, de elmondta, hogyan kezdték, és megértettem, hogy jogosan veri az asztalt, amikor követeli a párttag­sági könyvet az elvtársaihak. A brigádot, amelyben Getmanov volt a pártszervező, 1958 nyarán he­likopterek szállították a tajga egy földi úton szinte megközelíthetetlen pontjára, ahol 200 kilométeres kör­zetben egyetlen lakott hely sincs. Élelmiszert, vadászfegyvereket és sátrakat vittek magukkal. Napokig tartott, amíg a helikopterek az egész felszerelést odaszállították: generá­tort, üzemolajat, elektromos fűrésze­ket. - Majdnem megvesztünk a mosz­kitóktől. Védőhálóban kellett dolgoz­nunk, de így is agyongyötörtek — mesélte. Tízéves o brotislQvoi Magyar Könyvesbolt Bratislava közkedvelt és gyakran látogatott üzlete: a Magyar Könyvesbolt a napokban ünnepli fennál­lásának 10. évfordulóját. A tíz év alatt sok-sok vásárló fordult meg az üzletben és sokan váltak a Magyar Könyvesbolt ré­vén egy-egy JÖ könyv boldog tulajdonosává. Van, aki naponta látogatja az üzletet, van, aki ritkábban. Bármikor is megyünk azonban a könyvek eme birodalmába, ritkán távo­zunk üres kézzel. Az üzletben az utóbbi hóna­pokban lényegesen megja­vult a könyvellátás, úgy­hogy ma már mindenki megtalálja keresett olvas­mányát. Nem kis része van ebben a könyvesbolt dolgozóinak, akik a kész­séges kiszolgáláson kívül arra is nagy gondot for­dítanak, hogy az érdek­lődők a keresett és be­szerezhető könyvet lehe­tőleg mielőbb megkapják. A Magyar Könyvesbolt így rendkívül hasznos és dicsérendő küldetést vé­gez. Igazi terjesztője és népszerűsítője a szel­lem termékének: a könyv­nek. A jubileum alkalmá­ból mi is szeretettel gon­dolunk a könyvesboltra és dolgozóira s az elkövet­kező évek munkájához sok sikert, sok jó köny­vet és még több olvasó­vásárlót kívánunk. <b) - A fiúkát jól válogatták össze. A térképen megjelölt vonalón két irányban kezdtük Irtani a tajgát. Dél­nyugat felé december 7-én, észak­kelet félé január 23-án jutottunk összeköttetésbe a szomszéd brigá­dokkal. A kivágott fából részben do­rongutat építettünk a mocsaras sza­kaszon, részben barakkokat eszká­báltunk. Az első fagyok persfce sá­torban értek bennünket, és az észak­keleti irányban dolgozó csoport csak januárban jutott fedél alá, amikor már gyakoriak voltak a 40 fokos „le­hűlések". - És hogyan élelmézték a brigá­dot? - Eleinte két-három hetenként jött helikopter. Ha a hő miatt nem tudott leszállni, ledobta a csomagját. Rend­szeresen kaptunk újságot, cigarettát, konzerveket, kenyeret, sőt, egyszer gyümölcsöt is. Friss vadhússal pedig elláttük magunkat... - Medvét láttak-e? - Láttunk-e ? Nekem magamnak volt szelídített Miskám. Az anyját, saj­nos le kellett lőnünk az első talál­kozáskor. mert éhségében rátört Zsenyka Krosunovra, aki először fej­szével orrba vágta, de túl gyengéden, s majdnem bajbakerült. Szerencsére az ügyeletes puskás ott volt és két méterrről leterítette a medvét. Akkor találtuk meg az én Mlskámat. Egész rendesen megszelídítettük. Nagyon aranyos tud ám lénnl egy Ilyen bocs. Képzelje, amikor február 7-én az ir­táson megérkezett az első lánctalpas karaván, amely élelmet és építőanya­got hozott, az én Miskám egy cseppet sem rémült meg. Sőt, beleszeretett a gépekbe, Egy évig volt mellettem, felült a bulldózerre, éppen hogy a volánt nem vetté a mancsába. Képes volt az erdőben a bulldózerek után szaladni, hogy vegyék fel... ...1939 FEBRUÁRJÁBAN alapjában változott meg az élet Getmanov bri­gádjánál. Amii}t megszületett a földi összeköttetés a vonalépítő expedíciók között, óriási élelmiszer- és építő­anyag szállítmányok érkeztek. Meg­kezdődött a technika előrevetése az őserdőben. A brigádoknál üzemanyagraktárakat hoztak létre, traktorokat, bulldózere­ket kaptak, végeláthatatlan lánctal­pas karavánok hordták szét a kő­keményre fagyott irtáson a cemen­tet. betonelemeket, kábelanyagot. 1959 márciusában az egész vonalon megkezdődött az oszlopok felállítása, a magasfeszültségű vezeték tényleges építése. A „sátoros hónapokban" - ahogy a fiúk nevezik - „kommunizmus" volt, vagyis mindenki ingyen és egy­formán részesült az ellátásból, A gépek megjelenésével ennek vége lett, és „visszatértek" a szocializ­musba. Üzletet és étkezdét ációltak, mindenki a fizetéséből élt, és any­nyit költött, amennyit jónak látott. A „taktika", melyet • vezetéképí­tés példáján vázoltam, vonatkozik a tajga meghódításának minden más mozzanatára. Ugyanígy építenek utat, vasutat, az őserdőben, s ugyanígy sátorral, fejszével, puskával felsze­relve kezdték meg a „fából faragott város" Bratszk, avagy Angarszk épí­tését is. A felszereléseket és élel­met általában télen kell széthordani, amíg a fagy ezt lehetővé teszi, mert ha beáll a tavaszi olvadás, az őser­dei települések megközelíthetetlenek­ké válnak, még a dorongút sem se­gít. Az építővállalatok maguk állí­tanak fel üzleteket és étkezdéket a munkások számára, a pénz tehát az erdőben is állandó körforgásban van. Persze a pénztáros egyben takarék­könyveket is ke?el, a munkások fize­tése sokkal nagyobb, mint amennyit elköltenek. Ezért a tavaszi hónapok­ban a helikopterek főleg postát és pénzt visznek a megközelíthetetlen helyekre. MERT AHOL AZ ÉPÍTŐK már meg­vetették a lábukat, ott bizony kell a pénz. Mozira, divatra, sót a család­alapítással járó költségekre... Hi­szen az expedíciós brigádokhoz, amint az állandó jellegű faházak megépülnek, megérkeznek a lányok, az asszonyok is. S a kis települések rendkívül gyorsan alakulnak át való­ságos városokká. ... Az élet „hadművelete" ez a természet erői ellen, az ember jövő­jéért. SZABÓ L. ISTVÁN A legutóbbi bel­földi kulturális jsemények fény­pontja a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál és a Dolgozók Filmfesz­tiválja volt, amely­ről rendszeresen tudósítottuk olva­sóinkat. Am nem feledkezhetünk meg arról, hogy a fesztiválok napjai­ban több érdekes filmet láttunk a szokásos bemuta­tók keretében. Az átlagos színvonalú alkotások közül megemlíthetjük a svéd Arne Mattson HEMSŐI EMBEREK . „ ........ , ... . . . ^, című filmjét melv Andrej es István keztogassal pecseteli meg baratsagat August Strlndberg a z Aranyvonat c. filmben regénye alapján a paraszti földéhség tragikus végű tör­ténetében egy régen feledésbe me­rült világot idézett fel a nézők em­lékezetében. Könnyed vigjatékstílus­ban ve2etett le egy nevelő hatású történetet Tatjána Lukasevics szov­jet rendező az ÚTKÖZBEN TALÁL­KOZTAK című filmben, melyben a rossz emberi tulajdonságokat osto­rozza. A sikeresebb alkotások közé tar­tozott a BOTRÁNY GAILLARDIA KÖ­RÜL című angol vígjátékfilm, amely­ben alkotói, Jeffrey Dell és Roy Boulting a letűnő gyarmatbirodalom görbe tükrét tárták a nézők elé, s gozott fel. A film sikerét cselekmé­nyeinek gördülékenysége meggyőző erejű lélektani hatásra épülő remek epizódjai, kiváló jellemábrázolások alapozzák meg. Gurinnak sikerült elkerülnie a pozitív és negatív hősök sablonos ábrázolását. A kiváló rendezésen, a jó forgató­könyvön és a művészi fényképezésen kívül dicsérnünk kell a nagyszerű szerepalakítókat, elsősorban Garri Lijepinys alakítását, magyar hadifo­goly tiszt, a bolsevik István alakjá­nak életre keltésében megközelítően visszaadta a legendás hírű Zalka Máté magyar temperamentumát, ki­flnôm iróniával rámutattak az anya- apadhatatlan életvidámságát, férfias ország mindenkori önző, zsákmányo­ló céljaira. Komoly filmsikert Jelen­tett a • belorusz Lev Golub rendező filmje EGY KISLÁNY KERESI AZ ÉDESAPJÁT, melyben két gyermek­hős történetében ábrázolja a náci barbárok ellen szabadságáért élet­halál harcot vívó szovjet nép hő­siességét. Nemegyszer megállapítottuk, hogy nyíltságát és bátor egyéniségét. A magyar munkásosztály hősies történetéből egy epizódot örökített meg a magyar filmgyártás Keleti Már­ton érdemes művész rendezésében. Keleti Mesterházi Lajos PÁR LÉPÉS A HATÁR című regényét filmesítette meg. A Tanácsköztársaság bukása után játszódik le a története, amikor a véres Horthy-diktatúra tömegével a polgárháború a szovjet alkotómű- börtönözte be a magyar proletariátus vészek ihletének kiapadhatatlan tor- történelmi megmozdulásának részve­rása. Ezt bizonyítja Ilja Gurin AZ vőít és tucatjával küldte akasztófára ARANYVONAT című filmje is. A szi- a. magyar kommunistákat. Keleti ka­bériai arany története, az orosz bank landfilmet készített a reg'ényből. aranykészletével keletre menekülő A lendületes meseszövést az utolsó Kolcsak-kormány szándékának meg- jelenetekig fokozódó feszültség hatja hiúsitása már régóta foglalkoztatja át. Nagyon sok jól sikerült epizód az írók és forgatókönyvírók képzele- tarkítja a történetet. Ilyen a váci tét. Érthető, hisz legendák fűződtek fegyházban folyó „lélekvadászat", a a vöröspartizánok bravúros rajtaüté- cseresznyéskerti jelenet, az öreg séhez. Gurov történelmi anyaggal Schőnfeld „műkedvelő fellépése', dolgozott, melyet a Tur fivérek for- amellyel két társa szökését fedezi, gatókönyve elevenen, színesen dol- a sztrájkoló bányamunkások szo­lidaritása stb. A detektívfilmsze­rüen pergő törté­netet remek lélek­rajz festi alá: a két főhős, Szabó Ferenc és Balogh Béla erkölcsi arc­éle, valamint Pokol Tamás rendőrszá­zados erkölcsi gá­takat nem ismerő úri-banditaszelle­me. Minden elis­merést megérde­melt a két szöke­vényt alakító Szír. tes Adám és Szabó Gyula, valamint a Pokor Tamás alak­ját életre keltő Várkonyi Zoltán és Somló István a Pár lépés a határ Várkonyl Zoltán. egyik jelenetében L. L VINCENT VAN GOGH Vincent Van Goghnál tragikusabb sorsú művészt aligha ismerünk. Lázadozott a kegyetlenül ránehezedő élet ellen s for­radalmasította a művészetet. Tízesztendei alkotása maradandó értéke a kultúrának és korszaknyitó a festészet történetében 27 éves, mikor súlyos belső vívódás után eltökéli, hogy festő lesz. A művészet alapjait Hágában s Antwerpenben sajátí­totta el. Élményanyaga rendkívül gazdag, lelkében ott él a ködös, komor táj. a bá­nyászok, takácsok elgyötört figurája — a magvető, életigenlő alakja. A hétközna­pok egyszerű mozzanatait tudatos való­ságlátással s nem hétköznapi fantáziával foglalja képbe. Ideáljai a lélekbúvár Rembrandt, a színkeverö Delacroix, a munka megszólaltatója: Miilet, az élet va­lóságára és fonákságaira felfigyeltető Dau­mler. — Van Gogh a munka drámájának, az élet lebírhatatlan erejének hirdetőjé­vé válik. Első korszakának legkiemelke­dőbb alkotása a „Krumplievők", (1885) fakó és szomorú színek, eltorzult testek, csúnya arcok, kegyetlenül igaz realitás. — Ezután & színek és fények városában. Párizsban tölt két évet. A németalföldi realizmusban gyökerező művészété fel­szívja a már győztes impresszionizmus eredményéit. A kor új utakon járó mű­vészei azonban a látvány rögzítésénél többre törekszenek. Üj eszközökkel akar­ják a dolgok jelentőségét megragadni. Van Gogh tanul, rengeteget dolgozik és halad. Keresi egyéni kifejezésmódját. A világváros forgatagából a természet csendjére vágyik. Kimerült idegzetének nyugalomra van szüksége művészi prob­lémái megoldásához. — Észak fia a dél­francia Arlesban telepszik meg, ahol az izzó napfény káprázatos színekben oldja fel a tárgyakat. A hajdani szürke-barna tónusok után Van Gogh a spektrum ra­gyogó, töretlen színeire értékeli át a he­lyi színeket. A művészi kifejezés szenve­délyességével látattja meg Provence me­zőit, virágait, falvait és interiórjeit. Megmámorosodik a természettől, lázas slettséggei éli bele magát a táj lelkébe s a napsütés festője lesz. Képei forró ritmustól lüktetnek. Mast érti meg iga­zán a színek nagyszerű, gondolatot — érzést hordozó kifejezóerejét s a valóság mélyebb értelmét tolmácsolja velük. A színellentétek eddig ismeretlen határáig érkezik el. A megfeszített munka, sok-sok keserű­ség, mellőzés kikezdik gyenge idegeit s a zseniális festő kórházban, tébol.vdában tölt másfél esztendőt. A nyugodt idősza­kokban nagy akarással leküzdi betegségét Lánglobogású ciprusok és füvek, vihar­tépte tájak, feldúlt arcok jelzik látomá­sait. A halál gondolata kísérti, mikor aranyló búzatáblák felett fekete variak csoportját veti vászonra. — 37 éves ko­rában, 70 évvel ezelőtt, egy jűliiisvécrf napon, mikor az élet elviselhetetlenül fájt már, fobeltívi magát. Müvei és elméleti írásai azóta a modern művészet elidege­níthetetlen részét képezik. BÄRKÄNY JENŐNÉ / ÜJ SZÖ 7 * 1960. július 22.

Next

/
Thumbnails
Contents