Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-23 / 203. szám, szombat

\ Mária és Pavel Chrťan képei és szobrai A bratislavai Majernlk Galériában egy fiatal művészházaspár mutatta be 3—4 esztendei próbálkozásának, kísérletezésének eredményeit. A bácskai születésű délszláv Má- s\ ria festő, aki 1955- »* ben végezte tanul- ' mányait Mudroch : tanárnál. A ma va- ffe, lóságában gyökerező motívumai: jaz Ifjú bányász, a Termelőszövetkezeti leány kifejezetten mestere hatása alatt állnak. A felkelés tematikája természetesen erősen foglalkoztatja. A Tábortűz, Támadás előtt, a Menekülés fojtott árnyalatai drámát éreztetnek. Benka ihletésű a Hegyek meglátása, a táj 'és ember összehangoltsága. A múltba néz vissza nagy vásznában: a Kivándorlókban. A gomolygó viharos tájon két szín, a kék és a barna uralkodik, ezek ellentétére építi fel ODALATO Vítézslav Nezval költeményei Monoszlóy M. Dezső átültetésében A szavak csodálatos varázslója, Vrchlický és Wolker óta a modern cseh líra egyik legkiemelkedőbb alakja, merész ívelésű költői pályafutásával világirodalmi viszonylatban talán Majakovszkijhoz hasonlítható. A szürrealizmusból indult el, hogy aztán Párizs és Itália csapongóan ezerfelé ágazó költői élményei után Wolker hatása alatt és Wolkerrel együtt a „Kilencek" nevét viselő kommunista müveszek harcos csoportjához csatlakozzék és visszavonhatatlanul a cseh szocialista líra útjára lépjen. Költői munkássága első felét állandó és lázas kísérletezés jellemzi, de termő és pozitív kísérletezés, a lelkes és fáradhatatlan gyermekkori kutatás céltudatossá higgadt folytatása, amelyet egyik legszámottevőbb költeményében, az ember örök küzdelmét jelképező Edison című versében így szövegez meg: mMM P. Chrťan: Jánošík Chrfanová: Menekülés a kompozíciót, ami fokozza a felvázolt formák hatását. P. Chrťan, a szobrász, nyugat-szlovákiai szegény parasztszülők gyermeke, kinek a régi Csehszlovákiában nem volt módja tehetsége továbbképzésére, s tanító lett belőle. A népi demokratikus rendszer tette lehetővé, hogy a bratislavai Képzőművészeti Főiskolát Kostka tanár tanítványaként látogathassa. Művészi célkitűzése, hogy napjaink világűrt meghódító tudományos és technikai fejlődéséhez érzésben és gondolkozásban alkalmazkodjék, s hogy a változott körülmények közt formálódó új ember lelki és szellemi életéhez szóljon. Vezérszólama: Védelmezni minden fejlődés alapfeltételét, a békét. (Háborús akkord). Az atomkorszak dinamikája, merész aktivitása ösztönzik kereséseiben, ez indokolja alakjai feszült tartását (Ifjúság), az önérzetes, merészen hátravetett fejet (Jánošík), Chopin nagyméretű mellszobrában a szenvedély és művészi teremtőerőnek, Komenský átérzett domborművében (a prágai Kollégium falát díszíti) a humanizmusnak hódol. Mindketten keresik az új'tartalomnak szervesen megfelelő formai kifejezést. Az erjedő tettvágy, a nyugtalanság magyarázzák a műveikben jelentkező túlexponáltságot és kiegyensúlyozatlanságot. Becsületes igyekezetük ígéret arra, hogy a fejlődést törvényszerűen követő érdeklődéssel eljutnak majd a művészi fegyelmezettséghez is. Bárkány Jenőné Gyerekkori hős én is voltam egyszer, Darwin könyve volt nékem is a kegyszer, komolyabb játékot játszottam mint mások, barnakő és sósav engem is varázsolt, runkorj te erccsel nem tudtam betelni... Komolyabb játékot játszottam mint mások — ilyen szerényen és ilyen egyszerűen fogalmazza meg a szavak varázslója költői hivatásérzetének azt a vezér-motívumát, amely 1924-ben a fiatal Csehszlovák Kommunista Pártba vezérli, 1938-ban arra készteti, hogy bátor kritikát és önkritikát gyakoroljon a költészettel szemben, 1940ben pedig véglegesen eljegyezze magát népével, hazájával és az ellenállási mozgalommal, hogy a felszabadulás után neve végérvényesen egybe forrjon Majakovszkij, Wolker, Eluard, Aragon és József Attila nevével. Monoszlóy szép és igényes feladatra vállalkozott, amikor lefordította Nezval válogatott verseit; olyan hagyomány folytatója lett, amelyet Straka Anton a harmincas években, a cseh és szlovák költők antológiájának megjelentetése idején József Attilával, Illyés Gyulával, Szabó Lőrinccel és éppen a Nezval-fordító Komlós Aladárral indított meg. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Monoszlóy fordítása a kötet sok versében méltó a hagyományokhoz: kellő hozzáértéssel és átérzéssel oldotta meg feladatát, még ott is, ahol fordítás helyett kénytelen volt tolmácsolásra szorítkozni, ami, figyeművészetén kívül Monoszlóy művészetét is érzékeltetik, anélkül, hogy az eredeti képeket eltúloznák, vagy megmásítanák. Kétségen kívül meglátszik tehát, hogy Monoszlóy aprólékos műgonddal ötvözte magyar formába Nezval líráját, igyekezett megtalálni a költői mondat megfelelőjét, a tartalom és forma azonos értékűjét, gondosan ügyelt azokra a helyekre, amelyek nehéz technikai megoldások elé állították: de talán éppen ezért kerülték el a figyelmét néhány helyen a teljesen egyszerű vers-mondatok, s ennek következtében az eredeti hatása alatt néhol magyartalanságba zökkent, más helyen pedig szerencsétlenül megtörte az eredeti sor világos logikáját. Különösen kirívó ez A csodálatos varázsló néhány sorában, miután ez a költemény szabad vers és ez a forma rejti magában a fordító számára a legveszélyesebb buktatókat: nincsenek rímek, amelyek álcázhatnák a fogyatékosságokat. Indokolatlan például, miért fordítja Monoszlóy a „dal jsem se vésti lucernami (jež točily sa v prújezdech) rozevŕených na zpúsob zvíŕecí tlamy" - ilyen széttördelt és nyelvi szempontból kifogásolható formában: „a gázlámpák fénye hagytam, hogy vezessen, (mik az útkanyarhoz fordultak fejükkel). Ivük mint vadak széttárt szája nyílt, — vagy miért lembe véve Nezvalnak gyakran való- másítja meg szükségtelenül a követkulruRÄlis hÍRek Londonban megjelent Gordon Young könyve, amelynek címe: The Fali and Rise of Alfréd Krupp (Alfréd Krupp tündöklése és bukása.) A könyv nemcsak a világ második leggazdagabb iparmágnásának életét ismerteti, hanem betekintést nyújt azokba a politikai összefüggésekbe is, amelyek a nagy ágyúgyáros család vagyonának megszerzéséhez hozzájárultak. * Leningrádban megfilmesítik Csokovszkij: A balti égbolt című híres regényét. amely a város védőinek állít emléket. A film készítői közül többen részt vettek a leningrádi harcokban. O Szobrász volt, a barátja orvos. Ez előnyös barátság. A doktor szobrokkal díszítette a lakását, a szobrász a doktor rendelőjét látogatta, mert a szive rosszalkodott. i— A legrosszabb — panaszkodott a szobrász - hogy éjjel nincs nyugtom. Későn járok haza és a feleségem mindig jelenetekkel fogad. Borzasztóan felizgatom magam és már kezdődik is: szívdobogás, álmatlanság, szorongás. Az orvos megjegyezte, hogy bizony jobb volna, ha korábban járna haza. Barátom, én művész vagyok. Láttál már szobrászt, aki éjszaka ne kószálna? Az agyagnak innia kell, érted, annak mindig nedvességre van szüksége. Az orvos gondolkozott a dolgon és magában igazat adott barátjának. Bizony, az élet útjai különbözők. S mivel a barátjáról volt szó, beréndelte magához feleségét. — Nem hallgatok el, kedves, semmit. A férjének beteg a szíve és ezért kerülnie kell minden izgalmat, különösen azokat az éjjeli szócsatákat Nem, nem, kérem ne mondjon semmit, nem vagyok bíró, én orvos vagyok. És jőbarát. Mivel jó asszony volt, megértette az orvost és elhatározta, hogy teljesen megváltozik. És ha az asszonyok valamit a fejükbe vesznek, azt nagyon jól be is tudják tartani. Jobban mint a férfiak. Valahányszor azután a szobrász éjfél után tért haza, az asszony úgy tett, mintha aludna és összeszorította a fogait. Persze, azért néha már nem bírta és kirobbant, de ilyenkor a szobrász a szívéhez nyúlt és az asszony máris lecsillapodott, azonnal becézni kezdte a férjét. Mégiscsak a férje volt és nem élt vele rosszul. A szobrász élte világát. Már nagyszerűen aludt, hiszen az éjjeli veszekedések megszűntek, A megszokott szorongás nélkül üldögélt cimboráival, nem félt már a botrányoktól. Otthon csend várta... És mivel tudta ezt, a baráti körben töltött éjszakák reggelig húzódtak. Utóvégre csak egyszer élünk. Sajnos! Egy nap aztán hirtelen meghalt szívszélhüdésben. Az újságok szokásuk szerint jelentették, hogy meghalt egy nagy művész. És amikor barátja, az orvos ott állt a temetőben és a sírok körül kanyargó kis ösvényeket nézte, eszébe jutott, mennyivel kanyargósabbak a halál útjai! „Ha nem tiltottam volna meg a feleségének az éjszakai jeleneteket, még talán itt lehetne köztünk és az asszony kordában tarthatná. És ha az egyik veszekedésük közben, néhány hónappal ezelőtt érte volna utói a halál? Milyen jó, hogy csak egy a halálunk és nem tudjuk, hol ér el bennünket," gondolta az orvos, és odalépett az özvegyhez, hogy részvétét kifejezve megszorítsa a kezét. A szerző készülő gyűjteményéből - fordította SOMLÓ M. ban a szavakkal bűvészkedő költői virtuozitását, sokszor elkerülhetetlen volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Monoszlóy a legtöbb esetben ezeket az akadályokat is sikeresen küzdötte le, amit a lejobban az bizonyít) hogy ahol a válogatás részleteket közöl (A csodálatos varázsló, Szülőföldem, valamint Róbert Dávid balladái és szonettjei), ott Monoszlóy nem félt a közölt részletbe a nem közölt egészből is beletoldani, beleszőni egyes sorokat, képeket, gondolatokat. Egészben véve tehát nem verssorokat fordított, hanem magát a költőt tolmácsolta — és ez a műfordító feladata. Monoszlóy, amint erről önálló kötete is tanúskodik, maga is dicséretesen kezeli a verset és a rímet: ez egyaránt kifejezésre jut az Edison c. költemény gazdag képeinek azonos értékű képekkel való visszavetítésében, Az idők jeladása gazdag rímjátékában, Az élet jogán fordításának vers-technikájában, vagy a Róbert Dávid szonettek és balladák költői megoldásában. A „láthatóvá csillantott egy képet a hold" (A csodálatos varázsló), „nyirkos volt a lég tavasztsejdítve már, csillag-ütegek tűzcsóvái," (Edison), „Száz évnyi halál életünk keretje, A hazárdőr félsze sajogva feléledt." (Az idők jeladása), vagy az olyan megoldások, mint a Sóhaj című költemény fordításának egy-egy szakasza Nezval 'fPetrik Józsefi Betonozok , A lámpa nagy sugártölosérrel (. önti a fényt az éjszakába. }! Alatta négy szempár motoszkál, és négy csikorgó lapát csillan. — Bolond idő van, vihar-fickók éles esővel lövöldöznek. ) Négy ember hátán megindulnak, i surranva folynak a vízerek; jlefolynak kapcás csizmáikba j úgy hűtik gőzölgő testüket. — '/S hideg lett arcuk, kézfejük is, )csak a szívük maradt meleg. kező képet: „A sotva jsem se mohi ohlédnouti (po mléčném rúženci obloukovek) tvoŕících v dáli síťový obraz mésta — a tetszetős, de mégis eltérő szövegre: „És alľg tudtam lopva széjjelnézni / az ívlámpéknak tejszín-olvasóján, / a messzeségbe futó város szitaképén egy félig szétrombolt stb." Döcög az utána következő gránátalma-hasonlat fordítása is, mert pontatlanul adja vissza a képet, még rosszabb azonban a túlzott pontosság az ilyen kifejezések viszszaadásában: „neprobuzené jeho pŕirozenosti" „fel nem ébresztett természetesség", vagy az Edisonból: „pane co jste zač — uram, ön miféle", ,,šli jsme ruku v ruce oba zachránení — mentünk kéz a kézben megmentetten együtt", vagy újra A csodálatos varázslóból: „klášter nijak", neproslulý — ismeretlen kolostor". A „Tavaszi dalocska" különben művészi könnyedségű fordításában félreértésre ad okot a „Lehet a háló falán is kis tavaszt találni" (V ložnici je na zdi malé jaro v kleci) sorban a háló (szoba) szó: ebben az esetben a pontatlanabb szoba többet árult volna el a költő által alkotott képből. De hiszen Monoszlóy tudja ezt: a Sóhaj c. költeményben maga oldotta meg mesterien az eredeti szavak megkerülésével is művészi pontossággal például a következő versszak fordítását: „Ty kraji plný lip / a bramborových polí / pročpak mé srdce bôlí / Kdýsi nám bylo líp: Ez a táj itt csupa hárs, és burgonyaföldek körül, mért, hogy a szívem nem örül? Hol vagy vígság, régi társ? Bizonyára a még nezvali hangszereléshez viszonyítva is kivételesen merész forma okozta, hogy a Bányász blues fordítása már ismét gyöngébben sikerült: nem lehet a forma kedvéért feláldozni a nyelvet (se nem sötét, / se nem fehér, / vagyok furcsa fél. — Vagy más helyen: Nincs már nyomor, / sztrájknak vége), a másik néger-tárgyú költeményben viszont bizonyára a nyomda tehet a súlyos helyesírási hibáért (Játszátok el a bluest), amely c költeményen belül háromszor is megismétlődik. Az Ütra hívó (Vyzvání na cestu) különben szépen sikerült fordításából kirí a rím kedvéért feláldozott hetedik versszak, amelynek világos mondanivalója (Tu pŕetvoruje hmotu / Z níž je i srdce tvé / Pomalé stádo skotu / Jde jako opilé) a fordításban nehézkesre és homályosra ferdül: Hol anyagot gyúr az ész, / melyből véred, szíved / s hol víg csorda legelész / és részegként liheg. Ugyancsak a csábító rím lett a keritője a Már félig szívem arra jár (Jsi v srdci napolo už tam) c. költemény egyetlen buktatójának a megint csak klasszikus egyszerűségű eredeti — Príroda človek ba i vzduch / Jsou zapojení s jeden kruh — ilyen fordításának: Természet, ember, levegő / egy kört alkotó eredő, ami a kör és eredő kapcsolatát illetően, meglehetősen bizarr ötlet. Körülbelül ennyi, esetleg még néhány hasonló észrevétel lenne az, ami ennek a kötetnek a kapcsán Monoszlőyt, a műfordítót elmarasztald hatná. (Magát a válogatást elmarasztalhatná még jónéhány érthetetlenül kihagyott költeménynek a hiánya: hol maradt a kötetből az Ismeretien katona sírja, a Sztálingrád éjjel, a Karddal, az Éjjeli látogató és még egy sereg olyan költemény, amelyek szorosan hozzá tartoznak Nezval szocialista költészetéhez, — ez azonban kétségkívül nem a fordító hibája, és hisszük, hogy ezt a hiányt további Nezval-válogatások küszöbölik majd ki.) Mégis, nem volt talán fölösleges ezekre a kis kisiklásokra sem rámutatni: Nezval lírájának magyar nyelvű tolmácsolása bizonyára folytatódni fog és bizonyára eljön az az idő is, mikor a fordítások egy teljes, gyűjteményes kiadást érhetnek el, s ehhez a teljesebb kiadáshoz némi ötvözéssel a kifogásolt fordítások is méltóan felhasználhatók lesznek. A felsorolt hiányokkal szemben azonban ismételten ki kell emelnünk a fordítás nagy erényeit: a gondosan visszaadott nezvali * ábrázolásmódot (Az élet jogán, Munkanélküli, Az a hivatalnok korszak, Kérés, Montmartre varázsa, Ég veled, lengj kendő, Tenger, Jó éjt. Bolhapiac), a szellemes és könnyed verstechnikai megoldásokat (Olasz vonatban, Rue de Richelieu, Villafranche, Akvárium, P-L-M, valamint a valóban művészi érzékkel visszaadott szonettek és balladák), s végül, mint a fordítás egyik legkimagaslóbb érdemét, Nezvalnak, a szocialista költőnek, a kommunista harcosnak az aránylag kevés ilyen tárgykörből fe!vett költeményén belül is hű tolmácsolását (Hálaadás a győzelemért, Anyácskám születésnapjára, Emlékkönyvbe írt versek, A béke dala, Szülőföldem, Éj, A vörös internacionálé indulója). A magyar olvasó kezében nagy értéket jelent Nezval költeményeinek ez az első válogatása, nemcsak a kötelező kultúrális hagyomány folyamatosságáért, nemcsak a Duna-medence közös kultúrájának e kötet által képviselt új láncszeméért, hanem azért is, mert Vítézslav Nezval, Jiŕí Wolker és József Attila fegyvertársa hozzá is szól, érte is szól, mikor az emberért kiállva így köszönti a békét: Az emberért, ki túllátott vérgőzös korok színterén, ki tudta, a béke visszatér, őt köszöntve, őt a bátort, zengem a békét. RÄCZ OLIVÉR Zikmund és Hanzelka hazalátogatott E napokban érkezett meg Prágába a Zikmund és Hanzelka vezette expedíció ' mind a négy résztvevője — ZiWmund, Hanzelka, Chalupa mérnökök és dr. Vít, akik 15 hónap után először térnek vissza otthonaikba. Ezzel a látogatással ér véget a Zikmund és Hanzelka vezette expedíció útjának első szakasza, amelyről a szerzők riportsorozatot készítenek elő. Az expedíció útját ecsetelő első könyv valószínűleg a jövő év második felében jelenik meg számos eredeti fényképpel. Tizenegy rövidfilmet már elkészítettek a televízió számára, amelyeket a Csehszlovák Televízió ez év szeptemberétől fokozatosan közvetít műsorai keretében. Az expedíció ezenkívül további dokumentum-filmeket is készített. Az expedíció az indiai Kasmír fővárosában, Szrinagarban szakította félbe útját, Szabadságukat, pihenéssel töltik csaláöiuk, gyermekeik körében, de egy részét további munkájuknak szentelik. Az expedíció jelenleg, különösen a filmek kidolgozásának befejezését, a televízió számára végzendő munkát, továbbá a következő útra vonatkozó fel* adatok pontosabb meghatározásának megbeszélését tekinti legközelebbi munkafeladatának. Az expedíció Indiában hagyta a gépkocsikat, amelyekhez egy hónap múlva, ismét repülőgépen tér vissza. IJJ SZÖ 3 SS 1960. július 7,