Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-23 / 203. szám, szombat

Prága mellett, Lochkovban épül legkorszerűbb cementgyárunk. A prágai Konštruktíva, a pardubicei Prúmstav, az út- és vasút-építö vállalatok dolgozóinak köszönhető, hogy az építkezési munkákat sikeresen, határidő előtt teljesítik. A gyárat 28 hónappal az építkezés megkezdése után üzembe helyezik. (B. Krejčí — ČTK — felv.) Hétköznapok hőse M ég csak közeledünk hazánk | elhallgat, újabb kérdéssel ostromoacél szívéhez", Ostravához, de lom. - Miért kapta a Munkaérdemrendet? Elmosolyodik, jót húz a sörből. - Mondhatnám azt is, hogy a jól szervezett munkáért, amit Boriszkin már látjuk a füstgomolyagot, mely a gyárkémények erdejéből, a kohóóriásokból felhőzik az ég felé. Hatalmas olvasztókemencék, roppant épülettömbök tárulnak szemünk elé; a látvány mindannyiunkat lenyűgöz, s ott tart a vonat ablakánál. Ostrava - a szén és a vas városa. Mennyi erő, mennyi«büszkeség árad a kohók, gyárak kormos falaiból. Ügy érzi az ember, hogy a munkáshatalom van itt vasba, betonba ágyazva. Bolyongok, nézelődöm a városban, közben azon gondolkozom, hogy merre is induljak. Vajon melyik üzemet, melyik bányát látogassam meg, hiszen csak bánya van vagy huszonöt. Nehéz választanom, de egy név, melyről sokat hallottam, mégis a Sverma Bánya felé irányítja lépéseimet. Ján Bohinc - mondogatom magamban. Vajon milyen ember lehet? Csak annyit tudok róla, hogy sok-sok éve dolgozik a föld alatt, hogy példamutató munkájáért többször kitüntették. Tavaly például megkapta a Munkaérdemrendet, ez idén a Köztársasági Rend jelvényét vette át Novotný elvtárstól. Most itt állok, itt nézdelödöm a föld mélyéből érkező bányászok sorában. Az első műszak végzett a munkával. Ján Bohincnek is közöttük kell lennie. így mondották, így hallottam. Ám nagyon nehéz a szénakazalban egy gombostűt megtalálni. A bányászok azonban segítenek rajtam, útbaigazítanak s néhány perc múlva kezet szoríthatok a szénporos, kemény tekintetű vájárral. - Rosszkor jött - mondja mosolyogva - ilyenkor az ember siet, hogy minél előbb megmosdjék, tiszta ruhába bújjon... De várjon néhány percet, rendbeszedem magam, aztán elbeszélgethetünk. Barátságosan int felém és elsiet a mosdó irányában. Alig negyedóra múlva már a kantin egyik asztalánál ülünk, előttünk plzeni sör aranylik a pohárban. A középkorú, jól öltözött férfi szeméből derű és bizalom árad. Ügy érzem, mintha már régen ismernénk egymást, pedig sohasem találkoztunk ezelőtt. Van valami megnyerő az arcában, valami kellemes melegség, valami vonzó egyszerűség. A

hogy a poharát emeli, kis mosoly jelenik meg a szája szögletében. - Beszélhetünk magyarul is — mondja váratlanul. - Hát magyarul is tud? - kérdem meglepetten. - Hogyne. Hiszen azelőtt Magyarországon, Tatabányán dolgoztam. Természetesen a bányában. Tudja, ez tradíció a családunkban. Apám, öregapám is bányász volt, ne is csodálkozzék hát, hogy én már 3S éve fejtem a szenet. Mint már említettem, Magyarországról kerültem át, már 12 éve dolgozom itt, Ostraván. Beszél a múltról s a megszépült jelenről, a bányászmesterségröl, a kemény áldozatos szép munkáról. Mikor ügyességét, aminek híre van egesz Ostravában. Ezért kapta a második nagy kitüntetést is, amit büszkén visel. - Még valamit - mondja, miközben szedelőzködni kezdünk. — Más kitüntetést is kaptam ám. Július utol szovjet bányász munkamódszerének i só hetében a Szovjetunióba indulok, köszönhetünk. Nagyszerű munkamód- | ott töltöm a szabadságomat. Nagy kíszer az, nálunk sajnos nem vált be | váncsisággal indulok a szovjetek ormindenütt, csak az egymáshoz közel- j szágába, tudom, hogy sok szépet fofekvó munkahelyeken. Hogy jobban gok majd látni. Remélem, bányászokmegértse, elmondom a módszer mi- ; kai is találkozom majd. Szeretnék benlétét. A munkaelosztáson alapul az egész. Egy-egy csoport több munkahelyen dolgozik egy műszak alatt. Például az egyik munkacsoport, ha befejezte az előkészítő munkákat, munkahelyéről átmegy egy újabb munkahelyre s ott ugyanazt a munkát végzi, amit az előbb, az elhagyott munkahelyre pedig egy másik csoport jön, amely - mondjuk _ — robbantani fog; a robbantókat a sz'énrakók váltják fel és így tovább. Egyszóval minden csoport a maga megszokott munkáját végzi szalagrendszerűen. Ez természetesen jóval meggyorsítja a munkafolyamatot, de meg is könnyíti. Ezzel a munkamódszerrel három éveri át dolgoztunk sikeresen, aztán átváltottunk Golovinova munkamódszerére — mint mondottam — a távolesó munkahelyek miatt. — Golovinova munkamódszeréről én is hallottam. A munkaidő jó kihasználását segíti elő, ugye? Í

gen - bólintott Bohinc elvtárs és hozzáfűzi: Ez abban áll, hogy például hétfőn reggel hat órakor kezdjük a munkát és vasárnap reggel fejezzük be. Egyszóval több műszak váltja egymást egyazon munkahelyen. Elsőnek az előkészítő csapat lép munkába, utána a vájárok következnek és így tovább, éjjel-nappal. Tehát a legmesszebbmenően kihasználjuk az időt. Míg az első módszerrel több munkahelyen váltották egymást a csoportok, ennél az utóbbinál ugyanazon a munkahelyen váltakoznak. Nagyon jó, nagyon előnyös ez a módszer... Nem csoda hát, hogy elsők voltunk a Sverma-Bányában, akik megkaptuk a szocialista munkabrigád címet. De nemcsak a munkamódszertől, az embertől is sok függ, mondhatnám, hogy a legtöbb. A mi csoportunkban nagyon jó, öntudatos bányászok dolgoznak, s ha új ember kerül közénk, meggyőzzük, hogy maradjon bányász, tanítjuk, foglalkozunk vele. Mi már úgy összeszoktunk, mintha testvérek lénnénk. Mindenki egyért, egy mindenkiért — ez a jelszavunk. — Hány éves, Bohinc elvtárs? — Bizony, már régen születtem nevet a szeme. Ötven éves vagyok. Sokat dolgoztam, de még nem érzem az idő terhét, még sok a tennivalóm - és hogy bevalljam — szeretem a bányát, nehéz lenne elszakadni tőle. Igen. Ján Bohinc szereti a bányát, munkatársait, akikkel lélekben is öszszeforrott. Mondanom sem kell, hogy őt is szeretik és nagyra becsülik munkatársai. Szeretik közvetlenségét, jóakaratát, segítőkészségét, eszét, elbeszélgetni velük, összejönni egy kis tapasztalatcserére ...No, de talán eleget is beszélgettünk, - nyújtja a kezét Ján Bohinc. - Mennem kell, vár az asszony. Köszön, s még barátságosan visszaint az ajtóból. É

n szótlanul nézek utána s valami melegség járja át szívemet. Lám egy ember a sok közül, egy bányász, aki minden erejével, tudásával a holnapért küzd, egy ember, akinek meleg, érző szíve van s tudja, hogy két keze munkáján fordul meg az ország sorsa, mert az ö karja a békét építi, vigyázza odalenn a tárnák mélyén. - jak BRNO KÉSZÜL A NAGYVÁSARRA Bár az idén a brnói nemzetközi nagyvásár területén új kiállítási csarnok nem épül, mégis mozgásban van az egész 60 hektáros terület. A munkálatok — mondotta Karel Pavlík elvtárs, a kiállítás sajtófelelőse — igen jól haladnak. Mégsem mondhatjuk, hogy semmi új sem épül. Igen jő ötlet valamenynyi fő- és összekötő út portalanítása, valamint a szabadtéri — kaviccsal megszórt — kiállítási terep kibetonózása. Az idén — tavalyhoz képest — számos új szökőkútban gyönyörködhetnek majd a látogatók. Pt kiállítás esti, valamint a pavilonok dekorációs megvilágítása is jobb lesz. A kiállítási csarnokok sem maradnak kisebb-nagyobb átalakítások nélkül. Minden pavilonban — a kiállított tárgyak jobb áttekinthetősége végett OJ TECHNIKAI VAGY ÉPÍTÉSZETI ELGONDOLÁST valósítanak meg. E célból a „Z" körpavilon és a „C" pavilon egyenként 30 000 négyzetméternyi területét átalakítják. A „G" pavilon kilátótornyát tökéletesítik. Az NDK exponátjai száméra szolgáló „H" pavilon szélesebb bejáratot kap. Lengyelország „F" alakú csarnokában új galériát és irodahelyiségeket építenek. Július 7-én átadták rendeltetésének a nagyvásár új, 40 méter magas, 10 emeletes adminisztrációs épületét, melynek bejáratát Jirí Mark akadémiai festőművész plasztikája díszíti. Az utak mentén és a parkokban több mint 500 ezer virágot ültetnek. A pavilonokban a kiállított tárgyakat sok ezer cserép virággal teszik színesebbé. A brnói nemzetközi nagyvásár, bár az idén rendezzük másodszor, máris világérdeklődésnek örvend. Az eddigi jelentések alapján 560 külföldi vállalat mutatja be gyártmányait. A nagyvásár nemzetközi tekintélyét az amerikai üzleti körök is kénytelenek elismerni. Az idén Marokkó, Kolumbia, az USA és Lichtenstein először vesznek részt a nagyvásáron. Minden világ- vagy nemzetközi kiállításnak van bizonyos szenzációja. Nos, a brnói II. nemzetközi nagyvásárnak A NUKLEÁRIS TECHNIKÄT bemutató kiállítás lesz a szenzációja, melyen főleg hazai cégek vesznek részt, úgymint a prágai Chirana, mely izotópokat gyártó laboratóriumot, a prágai izotópokkal kísérletező Intézet betatront, a jabloneci Mikrotechna elektromágneses M OIA jelzésű számológépet és sok más e tudományággal kapcsolatos berendezést és gépet mutat be. Mindez egységesen és szemléltető módon fogja reprezentálni a nukleáris technika békés célokra való felhasználását. fit másik ilyen újdonság, hogy a kiállítási csarnokokban többnyire SZAKOSÍTOTT RENDSZERBEN állítják ki - tekintet nélkül a nagyvásáron résztvevő országokra - az egyes ipari gépeket és az általuk termelt iparcikkeket. így például az egész „B" csarnokban és az „A" pavilon szárnyaiban csakis megmunkáló-gépek kapnak elhelyezést. Így a vásár lehetővé teszi az érdeklődők számára az alaposabb áttekintést. Emellett könnyebb lesz összehasonlítást tenni egyes országok gyártmányai között, de ez az üzletkötés szempontjából is előnyösebb. A brnói nagyvásáron hazánkat többek között a következő külkereskedelmi vállalatok képviselik: Strojexport, Technoexport, Kovo, Motokovo, Omnipol, Ferromet, Metalimex, Chemopol, Keramika, Skloexport, Centroexport, Pragoexport és Unicoop. Lehetetlen volna felsorolni mindazokat a gépeket, berendezéseket, amelyekkel a nagyvásáron részt veszünk. Ezért csak a legfontosabbakat említjük meg. Kiállítunk: Lotos 4211 U és a Camélie 4210 jelzésű új típusú televíziós készülékeket, egészségügyi és laboratóriumi berendezések egész sorát, műszivet és még sok mást. Ezenkívül kiállítunk új fényképezőgépeket, nagyító műszereket, optikai, varró-, textil- és cipőgyártő-gépeket is. Az idei brnói nagyvásár azonban főképpen gépipari és kohászati termékek bemutatására szorítkozik. A szervezés, valamint a közellátás terén is lesznek újdonságok. Például minden kedden és szerdán délelőtt A NAGYVÄSÄR KAPUIT csakis technikusok, szakemberek, tudományos intézmények dolgozói és külföldi küldöttségek számára nyitják meg. A nagyvásár időtartama alatt szeptember 13—23-ig a kiállítás területén az újonnan felépített adminisztrációs épület előadótermében hazai és külföldi filmek vetítésével előadásokat rendeznek. A szervezők a járművek tulajdonosai számára is gondoskodtak újdonságról, amennyiben a Benzina nemzeti vál-' lalat szakemberei tanácsadósátrakat létesítenek, hol majd tanáccsal szolgálnak az érdeklődőknek, mikor és milyen üzem- vagy kenőanyagot használjanak és miképpen kell a járműveket karbantartani. A műszaki tanácsadó szakemberei' ezenkívül kívánatra szakszerű felvilágosítást adnak a nagyvásáron bemutatott minden gépről. Kezes József Egymillió tonna szenet fejtettek (ČTK) — A petfvaldi Július Fučík Bánya dolgozói az év elejétől már egymillió tonna szenet fejtettek s termelési tervüket 108.4 százalékra teljesítették. Terven felül 77 650 tonna szenet fejtettek. Különösen a kombájnnal fejtő kollektívák értek el szép eredményeket. Például Antonín Sendík elóvájár csoportja 108110 tonna szenet fejtett. Ludvík Komurka elővájár csoportja is kiváló eredményeket ért el. Terven felül 9000 tonna szenet termelt s így az országos nártkonferencia tiszteletére tett kötelezettségvállalását határ idő előtt teljesítte. A NAGYVÄSÄR LEGNAGYOBB PAVILONJA, A „Z" KÖRPAVILON. Dávid Cukernyik szovjet tudós, az Alma Ata-i Pedagógiai Intézet docense hosszú éveken keresztül tanulmányozta Amerika történetét, különösen a XV—XVI. századra való tekintettel. Hat nyugat-európai nyelv ismerete lehetővé tette számára, hogy több archívanyagot — közöttük spanyol, olasz és portugál krónikákat — tanulmányozzon át. A sokéves munka után Cukernyik azt állítja, hogy amikor Kolumbus a Kanári-szigetekre hajózott, az Újvilágról elég részletes ismerete volt s állítólag az Antila-szigetek térképével is rendelkezett. Cukernyik ezzel a kérdéssel az Izvesztyja hasábjain foglalkozik, s azt írja, hogy a normánok már időszámításunk első évezredében ismerték az Amerika felfedezője ismeretlen Újvilágot s jártak ott. A múlt századig azonban ezekről a tengerészekről mit sem tudtunk. Kolumbus. az Újvilágról azoktól az emberektől szerzett tudomást, akik a 15. század nyolcvanas éveiben ott jártak. Kolumbusnak az volt a feladata, hogy az Újvilágot meghódítsa, elfoglalja — s egyáltalán nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy Kolumbus Indiába szándékozott hajózni. Kolumbus első hajózásának részletes tanulmányozása — mondja Cukernyik — arra enged következetetni, hogy Kolumbus ismeretlenek nyomán haladt, fit hajózás útirányának a Kanári-szigetek szélességét vette s az északi szél és a tenger hullámainak kedvező befolyására támaszkodott. Később évszázadokon keresztül ebben az irányban úsztak a vitorlák. Dávid Cukernyik elmondja, hogy Ferdinand Kolumbus apja írásai között instrukciókat talált, melyeket apja adott útjain a hajók kapitányainak, amint elhagyták a Kanári-szigeteket. Az instrukció szerint, ha* a hajók a Kanáriszigetektől több mint 700 lig (4150 km) távolságra voltak s a hajókat a vihar nagyobb távolságra sodorta, - Kolumbus a kapitányoknak megtiltotta az éjjeli hajózást. Az említett távolság nem véletlen. Kolumbus fia, 'Ferdinánd úgy magyarázza ezt, hogy apja arra számított: a Kanári-szigetektől nyugatra csak 750 lig távolságban érint szárazföldet. S mert nem bízott a számításokban. Inkább 50 liggel csökkentette a távolságot. A 750 lig megfelel a Karib-tenger keleti szigetei és a Kanári-szigetcsoport közötti távolságnak. Dávid Cukernyik egész sor érvvel bizonyítja állítását. Ez év szeptemberében összeül a földrajztudósok nemzetközi kongresszusa. fit kongresszust , előkészítő bizottság főtitkára felkérte a szovjet tudóst, hogy a kongreszszuson terjessze elő érveit. (ks) ÜJ SZÔ 5 * 1860. július 23,