Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-03 / 183. szám, vasárnap

Raul Castro miniszter a szövetkezeti tagok körében (ČTK) - Raul Castro, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek minisztere és kíséretének tagjai július 2-án, szombaton a Litomérice melletti polepyi EFSZ-be látogatott. Vratislav Springer, a szövetkezet elnöke szívélyesen üdvözölte a kubai vendégeket, ismertette előttük Csehszlovákia szocialista mezőgazdaságának alapelveit és a szövetkezeti gazdálkodás eredményeit. A vendégek megtekintették a szövetkezet tehénistállóját és sertéshizlaldáját. Az EFSZ meglátogatása után a kubai vendégek a helyi nemzeti bizottságra mentek, ahol baráti körben hosszasan elbeszélgettek a szövetkezeti tagokkal és a község többi lakosával. Raul Castro miniszter és kíséretének tagjai ezután a žernoseki Borászati Állami Kísérleti Intézetbe és gyümölcstermelő szövetkezetbe látogattak. A kubai küldöttség elutazott Prágából (ČTK) — A kubai kormány gazdasági küldöttsége pénteken, július 1-én elutazott hazánkból. A becses vendégektől František Krajčír külkereskedelmi miniszter, Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, dr. Václav Kŕlstek, az iskolaés kulturális ügyek miniszterének első helyettese, Alois Hloch, a külkereskedelmi miniszter helyettese és dr. Josef Urban, a Külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke búcsúzott a ruzyni repülőtér fogadőtermében. Antonio Nunez Jimenez kapitány, a küldöttség vezetője hangsúlyozta, a küldöttség annak tudatában távozik Csehszlovákiából, hogy a hazánkban folytatott tárgyalások alapján rövidesen széleskörű együttműködés fejlődik ki a két ország között a gazdasági s a kulturális élet minden szakaszán. Magas szovjet kitüntetés (ČTK) - Mihail Vasziljevics Zimjanyin, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szombaton, július 2-án négy honfitársunknak magas kitüntetéseket adott át, melyeket a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége adományozott a fasiszta Németország fölött aratott győzelem 15. évfordulója alkalmából a hitleri megszállók elleni harcban szerzett érdemeikért. A Szovjetunió prágai nagykövetségén ez alkalomból rendezett ünnepségen Konsztantyin I. Alekszandrov és Valentyin F. Klocsko nagykövetségi tanácsosok, a nagykövetség további dolgozói, dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, dr. Jan Némec, a CSSZBSZ Központi Bizottságának titkára s közéletünk további képviselői is jelen voltak. Munkaérdemrend a Prűboj című lapnak (ČTK) — Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk, az Ostí nad Labemben megjelenő Prúboj című lapnak, a CSKP kerületi bizottsága sajtószervének megalapítása 40. évfordulója alkalmából a munkásosztályunk és szocialista építőmunkánk győzelemre juttatásában szerzett érdemei elismeréseként a Munkaérdemrendet adományozta. J. Hendrych elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a CSKP KB titkára 1960 július 2-án V. Koucký elvtárs, a CSKP KB titkára és V. Slavík elvtárs, a CSKP KB osztályvezetője jelenlétében* adta át a magas kitüntetést Vlček elvtársnak, a CSKP Osti nad Labem-i kerületi bizottsága vezető titkárának és J. Diblik elvtársnak, a Prüboj főszerkesztőjének. Tragikus baleset (ČTK) E héten Szlovákiában üdülő íáslavi iskolásgyermekek kirándulást tettek a Ďumbierra. A hegyen heves hóvihar lepte meg őket. A hegyi mentőszolgálat haladéktalanul keresésükre indult, de ennek ellenére a kirándulás tragikus következményekkel járt. A čáslavi iskola három tanulója és tanítójuk a hóviharban életét vesztette. A többi gyermekeket azonnal kezelésben részesítették és biztos helyre szállították. Az --ünnepségen M. V. Zimjanyin a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete dr. František Radačnak a Nagy Honvédő Háború I fokú érdemrendet, Václav Gloznak a „Prága felszabadításáért" érmet Martin Biehalnak a „Győzelemért' érmet és Josef Vichnek a „Varsó felszabadításáért" érmet adta át. Az ünnepség méltón fejezte ki azt a szilárd szövetséget, amelyet Csehszlovákia és a Szovjetunió népe kötött a közös ellenséggel s a nemzetek felszabadításáért vívott harcokban. Másfélmilliomodik látogató a „Csehszlovákia 1960" kiállításon (ČTK) - A „Csehszlovákia 1960' kiállításon szombaton, július 2-án a kora reggeli órákban üdvözölték a kiállítás másfélmilliomodik látogatóját, Vladimír Vašeket, néphadseregünk 20 éves katonáját, aki a II. Országos Spartakiádon részt vett a „Benneteket védünk" gyakorlat bemutatásában. A kiállítás vezetősége robogót és könyveket ajándékozott a másfélmilliomodik látogatónak. * * * (ČTK) - A „Csehszlovákia 1960" kiállítást szombaton, június 2-án a belföldi látogatók tízezrein kívül számos külföldi vendég is megtekintette. Rudolf Šmic, Csehszlovákia kijevi főkonzula kíséretében eljött L. F. Palamarcsuk, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztere és neje, akiket J. Kalaš a kiállítás főbiztosa fogadott szívélyes szavakkal. A kiállítás rendezősége szeretettel üdvözölte Janusz Zarzyckit, a varsói nemzeti tanács elnökségének elnökét, aki a kiállítás megtekintése után a poliekráu moziban az „Ifjúság" címú film előadásán is részt vett. •k Banská Bystricán szombaton, július 2-án ért véget a Szlovák Építőművészek Szövetsége Központi Bizottságának háromnapos üláse, melyen többek között Banská Bystrica területi és távlati tervéve] kapcsolatos kérdéseket is megvitatták és a nemzeti bizottságoknak az ú; lakótelepek építésében nyújtandó szakszerű segítség kérdéseiről tárgyaltak. Ny. Sz. Hruscsov beszéde az Osztrák Szakszervezeti Szövetség képviselőihez Országos tüntetések Japánban Tokió (ČTK) - Szombaton több mint 50 japán városban ismét tízezrek gyűltek össze, hogy a biztonsági szerződés ellen a nemzeti tanács felhívására egységesen küzdjenek a Kisi-kormány azonnali lemondásáért s a függetlenséget, szabadságot és demokráciát biztosító új választások kiírásáért. Tokió külvárosából 25 ezer főnyi tömeg indult el s közben 50 ezerre szaporodott. Az AP sajtóiroda szerint a kora délutáni órákban a parlament környéke vörös zászlók özönében úszott. „Le az új biztonsági szerződéssel!". „Követeljük a parlament azonnali feloszlatását!", „Le az USA-t kiszolgáló fasiszta liberális-demokrata párttal!", „Amerikaiak, takarodjatok haza!" - hirdették a jelszavas táblák. A Japán Szocialista Párt szombaton újra felhívást bocsátott ki és hangoztatta: „A Kisi-kormány lemondását követelő nép akarata csak általános választásokban érvényesülhet. Nem szabad, hogy a liberális demokraták döntsék el, ki legyen a miniszterelnök utóda. A kormány azonnal mondjon le, egy ideiglenes kormány kötelessége azonnal megejteni az általános választásokat." Megkötötték a ciprusi egyezményt Nikózia (ČTK) — Nikóziában, Ciprus fővárosában július 1-én brit-ciprusi közös nyilatkozatot tettek közzé, mely szerint a ciprusi kérdés rendezéséről több. mint egy éve folytatott tárgyalások egyezmény megkötésével értek véget. Az egyezmény legfontosabb pontjai a következők: 1. A Ciprusi Köztársaság megalakításáról szóló egyezmény szövege, 2. A Ciprusi brit haditámaszpontok határa, 3. E támaszpontok jövője, amikor már nem lesz rájuk szüksége NagyBritanniának, 4. Milyen legyen a közigazgatás a haditámaszpontok területén, 5. A brit kormány pénzügyi támogatása. (Folytatás az 1 .oldalról) ték pl. a nyolcórás munkaidőt, törvényesítették a termelési tanácsokat, melyek bizonyos jogokat nyertek a munkásság érdekeinek védelmére. Mig egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Számos politikai kérdésben fennálló elvi véleménykülönbség ellenére az osztrák munkásmozgalom kimagasló tényezői kapcsolatban állottak az élenjáró orosz forradalmárokkal és számos esetben megfelelő segítséget nyújtottak nekik. Pl. 1914. júliusában, amikor Vlagyimir Iljics Lenint az osztrák-magyar hatóságok Poroninban letartóztatták, felesége, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja segítséget kért Viktor Adler és Herrman Diamand osztrák parlamenti képviselőktől. E képviselők közbelépésére és a hatóságokra gyakorolt nyomás következtében Lenint hamarosan szabadon bocsátották a börtönből és Svájcba mehetett. A szovjet emberek mély rokonszenvvel kísérték az osztrák munkásosztály hős harcát jogaiért a reakció és fasizmus ellen. Népünknek mindörökre emlékezetébe vésődtek 1934 februári harcainak történelmi napjai Ausztriában, amikor a bécsi, linzi és grázi, valamint más városok proletariátusa fegyverrel kezében felkelt a demokrácia védelmére és a fasiszta rendszer felállításának meggátolására. Drága barátaim! Jól tudják, hogy a Szovjetunió mindig védelmezte az Osztrák Köztársaság függetlenségét és szuverenitását. Elég visszaemlékeznünk az önök hazájának tragikus napjaira 1938 márciusában, amikor Hitler megszállta Ausztriát. A Szovjetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely nem ismerte el Ausztria Anschlussját és erélyesen elítélte a német militaristák agreszszív hódító akcióit. A második világháború alatt a szovjet emberek saját életüket nem kímélve harcoltak az európai országok felszabadításáért a hitleri megszállók alól. 1945 tavaszán a szovjet katonák és tisztek tízezrei áldozták életüket osztrák városok felszabadításáért, az önök gyönyörű fővárosának, Bécsnek felszabadításáért a hitleri csapatok megszállása alól. Az osztrák nép tiszteli e hősök emlékezetét, erről meggyőződtünk és újból láttuk, amikor a szovjet katonák virággal borított sírjaihoz látogattunk. A nemzeteink közötti, az osztrák és a szovjet munkásság közötti kapcsolatok bővülése óriási jelentőségű: hisz valamennyi ország dolgozói előtt közös feladatok, közös érdekek és célok állanak. Minél jobban megismerjük egymást, annál gyorsabban érhetjük el valamennyi ország dolgozó népe sokmilliós hadseregének akcióegységét. Örömmel tölt el bennünket, hogy az utóbbi években kialakultak és sikeresen fejlődtek az országaink szakszervezetei közötti baráti kapcsolatok. Biztosíthatom önöket, elvtársak, arról, hogy a szovjet szakszervezetek üdvözlik azt, ha bővítjük a szakszervezeti küldöttségek kölcsönös cserelátogatásait, ha erősítjük kapcsolatainkat, ha gyakrabban összejövünk és megtárgyaljuk a bennünket érdeklő problémákat. Nyíltan és őszintén kijelentjük, egyáltalán nem akarjuk önökre rákényszeríteni a kommunista ideológiát, jóllehet úgy véljük, hogy a kommunizmus a legigazságosabb és legjobb társadalmi rendszer. Mélységesen meg vagyunk győződve a kommunizmus feltétlen győzelméről, valamint arról, hogy a kommunista rendszer a leghaladóbb és leghumánusabb társadalmi rendszer. Egyedül ez a rendszer biztosíthatja az emberek anyagi és szellemi igényeinek kielégítését. Egyébként nincs olyan becsületes ember, aki ha figyelemmel kíséri a Szovjetunió életét és országépítését, ne vonna le ebből bizonyos következtetéseket. Visszaemlékszem pl. Ottó Bauer. „Két világháború között" 1936-ban meflielent könyvére. Tudják, hogy Ottó Bauer sok mindenben nem értett velünk egyet. Ismeretes, hogy a reformizmus egyik vezére volt s ezért őt Lenin annak idején nemegyszer és igen jogosan bírálta. De Ottó Bauer élete alkonyán eléggé bátor és eléggé erős akaratú volt ahhoz, hogy szembenézzen a tényekkel és helyesen értékelje azokat. Bauer könyvében kijelentette, hogy a szovjet államot a nép széles rétegei támogatják és kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetunió „néhány rövid év alatt a világ valamennyi nemzete előtt a gyakorlatban bizonyítja be a szocialista társadalmi rendszer gazdasági, szociális és kulturális fölényét." A szocializmus győzelme a Szovjetunióban „hatalmas ösztönzést ad az egész világ munkásosztálya felszabadító harcának" — írta s valóban így is történt. Engedjék meg most, elvtársak, hogy röviden néhány szót mondjak önöknek a szovjet szakszervezetekről. A szovjet szakszervezetek kb. 55 millió dolgozót tömörítenek egybe, Ez óriási erő. Ä szovjet szakszervezetek államunk életében rendkívül fontos szerepet töltenek be. Szakszervezeteink az irányítás, a gazdálkodás, egyszóval a kommunizmus iskoláját jelentik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szovjet ország dolgozóinak egyre szélesebb tömegei kapcsolódnak be a termelés és az állam irányításába. Az üzemi és helyi szakszervezeti bizottságoknak nálunk nagy jogaik vannak. Maguk elé terjesztetik pl. az üzemvezetők jelentéseit, a termelési tervek, a kollektív szerződések teljesítéséről, az üzem igazgatóságától, megkövetelik a szakszervezet által megállapított fogyatékosságok kiküszöbölését. A szakszervezet beleegyezése nélkül a vállalat igazgatóságának nincs joga meghatározni a bérosztalyokat. és a teljesítménynormákat. A szovjet szakszervezetek ellenőrzik, hogy az üzem igazgatósága hogyan tartja be a munkatörvényeket, a munkabiztonsági előírásokat és szabályokat és a különleges műszaki szakszervezeti felügyelőknek joguk van követelni megfelelő intézkedéseket, sőt egy bizonyos szakasz, üzemrészleg vagy az egész üzem ideiglenes bezárását is, amennyiben megállapítják, hogy a munkafeltételek veszélyeztetik a munkások egészségét. Emellett meg kell mondanom, rosszul jár az igazgató, ha nem veszi figyelembe ezen felügyelők utasításait! A szakszervezeti bizottság beleegyezése nélkül nem szabad egy munkást vagy alkalmazottat sem elbocsátani. Ha az üzem vezető gazdasági tisztségébe neveznek ki valakit, akkor az üzem Igazgatósága tekintetbe veszi a szakszervezeti bizottság nézetét is. Szakszervezeteink nagy szerepet játszanak a szociális biztosítás terén. Elsősorban rá kell mutatnom, hogy a szociális biztosítás nálunk kivétel nélkül valamennyi munkásra és alkalmazottra kiterjed és azt teljesen az állam fedezi, a dolgozók béréből semmit sem vonnak le a szociális biztosításra. Emellett a férfiak 60 éven felül, a nők 55 éven felül aggsági járadékot kapnak és a nehez munkát végzőknél ez a korhatár lényegesen alacsonyabb. A szakszervezetek teljes mértékben rendelkeznek a szociális biztosításra fordított óriási öszszegekkel. Csak az idei évben hetvenmilliárd rubelt fordítunk a szociális biztosítás céljaira. Üzemeinkben különleges állandó termelési tanácsok létesültek, amelyeket az üzemek kollektívái választanak meg üzemi uleseiken. A tanácskozásokon megtárgyalják az üzem tevékenységének fontos problémáit - a munkaszervezés, a berek, a normázás, az új technika, a/ automatizálás, a gépesítés kérdéseit és számos más kérdést. Amint látják, a munkások hazánkban közvetlenül hatást gyakorolnak az üzem egész életére, befolyásuk van a legfontosabb termelési kérdések megoldására. Ebben szemléletesen megnyilvánul pártunk lenini irányvonala - az államnak egyre fontosabb funkciói fokozatosan áthárulnak a szakszervezetekre és más társadalmi szervezetekre. Meg kell mondanunk, hogy hazánkban a szakszervezetek igazgatása alá tartozik számos fürdőhely is, ahol a dolgozók üdülnek, A szakszervezetek gondoskodnak a gyermekek üdültetéséről, a testnevelés és sport valamint turisztika kérdéseiről. Amikor megszűnt az össz-szövetségi belügyminisztérium, a közrend védelmében számos jelentős funkciót a szakszervezetek vettek át. Nyugaton néha azt mondják: ez mind szép, de a szovjet szakszervezetek nem szerveznek sztrájkokat, tehát nem védelmezhetik híven a munkások érdekeit. Az ilyen kijelentesek azonban mindent feietetejére állítanak. A tőkés államokban a szakszervezetek éS 8 munká

s°K éles ellenté„T \ VÍS

Z°"

yai kfee

Pette tevékenykedf m"

nkäso

k «ak harccal, sztrájkokkal vívhatják ki jogaikat, például a munkaidő lerövidítését, béremelést biztosítást stb. Minél szervezettebb a szakszervezet, minél szervezettebbek és egysegesebbek a munkások, minél jobban felkészültek jogaik védelmére, annal többet érnek el. Egészen más a helyzet a szocialista társadalomban, amelvben nincsenek antagonisztikus osztályellentétek, ahol a dolgozók az urai országuknak ok igazgatják az államot. Elvéqre a munkasok nem fognak sztrájkolni ...aguk ellen. A paraszt, aki magának dolgozik, nem fog sztrájkba lépni. A munkások sem lepnek sztrájkba maguk ellen mert a gyárak, az üzemek, a föld' s minden rajta a dolgozó népet illeti] Kormányunk a dolgozó nép, a munkásosztály akaratát fejezi ki. Miért sztrájkolnának dolgozóink, ha a kommunista párt és a szovjet kormány teljes mértékben támogatja a szakszervezetek tevékenységét, következetesen vedelmezi érdekeiket és ha a szovjet szocialista demokrácia lényege a dolgozok részvétele az állam, az üzemek és gyárak, az egész népgazdaság irányításában. Engedjenek meg egy kérdést elvtársak. Szüksége van-e a dolgozó embernek sztrájkra, ha a kormány mindenkinek biztosít munkát, díjtalan középiskolai, főiskolai és egyetemi művelődéshez való jogot, még foglalkozásának megszakítása nélkül is. úgyhogy tanulmányait összeegyeztetheti munkájával. J 1 Ugyanakkor az üzemek és intézetek lgaz-i gatósága köteles külön szabadságot adnf a főiskolák levelező hallgatóinak, hogy letehessék vizsgájukat." ' Gondolhat-e sztrájkra a dolgozó em-( ber, ha joga van díjtalan gyógykezeltetésre, munkaképességének ideigleneí elvesztése esetén betegsegélyre, ha országszerte új lakások milliói épülnek a dolgozók számára? Elég annyi, hogy a hétéves terv idején városainkban 15 millió új lakás épül, s a dolgozó embert hazánkban nem terheli elviselhetetlen lakbér, mert az egy család költségvetésének mindössze 4—5 százalékát te-, szl ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsánafcí legutóbbi ülésszakán olyan törvényeket hoztunk, amelyekben a szovjet dolgozók új szociális vívmányaikat látják: ez a munkások és alkalmazottak adójának eltörlése, a szovjet dolgozók áttérése 1960. végéig a hétórás és hatórás munkaidőre, 1964 végéig pedig a 6 órás és 5 órás munkaidőre. Persze egyes nehézipari ágak dolgozóinak milliói már most napi hat órát dolgoznak. Ugyanakkor ki kell hangsúlyoznom, hogy a munkaidő lerövidítése és az adók eltörlése következtében nem csökkennek a bérek, sőt ellenkezőleg, számos esetben még emelkednek. A Legfelső Tanács említett ülésszakán elhatároztuk, hogy terven felül további 25—30 milliárd rubelt fordítunk a közszükségleti ipar fejlesztésére. Sztrájkolnának-e a munkások és a dolgozók akkor, ha léteznék, ha létezhetnék olyan tőkés állam, mely ennyit tenne a munkások, a dolgozók érdekében? Mint orosz munkás nem egyszer vettem részt sztrájkokban. Tudom milyen nehéz, hogyan nélkülöznek az emberek; akik hetekig, hónapokig kénytelenek éhezni, és nem kapják meg bérüket. Mi alapjában megoldottuk a sztrájkok kérdését. Kisajátítottuk a termelőeszközöket, amelyek most a nép tulajdonát képezik. Talán most már világosabban fogják látni önök, miért nem gondolnak sztrájkra és nem szerveznek sztrájkokat a szovjet dolgozók, bár a sztrájkjoguk megvan. ""I Tisztelt elvtársak! Ä hallgatóság között bizonyára akadnak olyanok, akik sok kérdésben nem értenek egyet velünk. Van azonban egy nagyon fontos kérdés, mely mindenkiť egyformán érint. A háború veszélyére, a béke biztosításáért és megszilárdításáért folytatott harc fontosságára gondolok. A Szovjetunió mindenképpen ä nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik, fáradhatatlanul folytatta és folytatja a béke és a népek közötti barátság politikáját. Ennek szemléltető bizonyságát látjuk országaink kapcsolataiban is, melyeknek alapja a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elve, a be nem avatkozás belügyeikbe és a partnerek egyenjogúságának az elve. Az osztrák államszerződés aláírása 1955 májusában kétségtelenül jelentősen hozzájárult az európai béke megszilárdításához és megteremtette a független osztrák állam békés fejlődésének szükséges alapját. A semlegesség politikája lehetővé teszi, hogy Ausztria a tömbökön kívül maradjon. Ügy véljük, hogy az államszerződésnek nagy jelentősége van az osztrák nép nemzeti öntudatának megszilárdulásában, mert kihúzta a talajt azoknak a politikusoknak a lába alól, akik tagadják Ausztria létének lehetőségét. Az osztrák államszerződés megkötése után a nyugati reakciós körök nehezebben mesterkedhettek azon, hogy bevonják Ausztriát az agresszív tömbökbe, különösen, hogy a nagy néptömegek támogatták a semlegesség politikáját. Ezért merültek fel olyan tervek, hogy bevonják Ausztriát a közös piacba, melynek hat NATO-ország a tagja, s amelyben Nyugat-Németországé a vezető szerep. Közismert tény, hogy a nyugat-németországi körök minden következményével a NATO függvényének tartják a közös piacot és egyáltalán nem leplezik e társulás politikai jellegét. Ezért úgy véljük, hogy az osztrák kormány és vezetői Raab kancellár és Pittermann alkancellár megértették Ausztria nemzeti érdekeit és helyesen tudatosították, hogy a közös piachoz való csatlakozás Ausztria gazdasági önállóságának korlátozását és az ország semlegességének reális veszélyeztetését jelentené. Befejezésül engedjék meg, elvtársak, hogy sok sikert kívánjak munkájukban. Szilárduljanak és fejlődjenek szakszervezeteink kapcsolatai. Engedjék meg, hogy munkásjelszavunkkal fejezzem be: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Éljen a világbéke! ÜJ SZŐ 2 * 1960. július 3.