Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-15 / 195. szám, péntek

Rudolf Strechaj elvtársnak, az SZNT elnökének nyilatkozata .(Folytatás a 4. oldalról) jelentőségű lesz a szocialista tábor országaival, elsősorban a Szovjet­unióval folytatott gazdasági együtt­működés mind nagyobb terjedelme. Hazánk legkeletibb részén, a hazánk területét a testvéri Szovjetunióval egybekötő kelet-szlovákiai kerületen át áramlanak hozzánk a Szovjet­unióból a nyersanyagok, a különféle árucikkek és egyéb termékek. Ezek a szállítások a helyi forrásokkal együtt hozzák majd létre annak alap­ját, hogy fejleszthessük iparunk alapvető fontosságú ágazatait, a fel­dolgozó ipar, különösen a gépipar és a közszükségleti ipar ágazatait, mint ahogyan ez már a Keletszlová­kiai Kohómű építésénél is megmu­tatkozik. Egyik legfontosabb feladatunk lesz a közeljövőben, hogy teljes mérték­ben igénybevegyük a szlovákiai mun­kaerőforrásokat. Meg kell monda­nunk, hogy eddig nem merítettünk ki minden tartalékot. Mezőgazdasá­gunk további gépesítésével, ami men­tesíti az embereket a nehéz kétkezi munkától, további munkaerők szaba­dulnak fel mezőgazdaságunkból. Ezenkívül további lehetőségeink van­nak arra, hogy a háztartásbeli nők az eddiginél sokkal nagyobb mérték­ben bekapcsolódjanak a munkafolya­matba. A népesség nagyfokú szapo­rulatának következtében egyre na­gyobb lesz a munkabíró lakosság száma. A lakosság gyarapodására vo­natkozó távlati adatok szerint egyre nagyobb lesz Szlovákia részaránya az országos viszonylatú gyarapodásban. Ez pedig arra ösztönöz bennünket, hogy a munkaerőtorrások kimerítésé­nek problémáját távlatilag és kellő áttekintéssel úgy dolgozzuk fel, hogy az a legnagyobb összhangban legyen népgazdaságunk mind termelési, mind nem termelési ágazatainak fejlesz­tésével. Amint azt a CSKP országos kon­ferenciáján hozott határozatok hang­súlyozzák, hazánk s ezzel egyben Szlovákia további fejlesztésének fő céljaként az egész társadalom anya­gi és kulturális szükségleteinek egy­re jobb kielégítését kell tekintenünk. Emellett a szükségletek kielégítésé­nek módjában egyre kifejezőbben nyilvánulnak majd meg a szocialista ember, a magas fejlettségű szocialis­ta társadalom tagja új életstílusá­nak elemei. Pártunk és kormányunk határozataival összhangban igen fon­tos feladatunk lesz, hogy 1970-ig megoldjuk szocialista építőmunkánk egyik igen jelentős kérdését. 1970­ig egymillió kétszázezer új lakást, ebből Szlovákiában mintegy 420 ezer lakásegységet kell felépíteni. Emellett arról is kell gondoskodnunk, hogy minőségileg is egyre magasabb.legyen a lakások színvonala. Dolgozóink életszínvonalának eme­lésére nézve rendkívüli jelentőségű lesz a munkaidő fokozatos lerövidí­tése, ami azt jelenti, hogy városaink és falvaink dolgozóinak sokkal na­gyobb lehetőségei nyílnak a kulturá­lis, társadalmi és politikai életre. E jelentős feladat teljesítésére azonban meg kell teremtenünk a múlhatatlanul szükséges felételeket az anyagi termelés, a tervfeladatok teljesítése és a munkatermelékeny­ség növelése terén. E gyönyörű távlatok valóra váltá­sát a CSKP országos konferenciáján e napokban jóváhagyott, az 1961 — 1965-ös évekre szóló harmadik öt­éves tervünk éveiben kezdjük meg. E terv megvalósításával váltjuk való­ra a CSKP XI. kongresszusának azt a határozatát, hogy hazánk termelő­erőinek hatalmas arányú fejlesztése révén ki kell egyenlítenünk a Szlo­vákia és a cseh országrészek gaz­dasági színvonalában mutatkozó kü­lönbségeket. Szlovákia a harmadik ötéves terv éveiben további határo­zott lépést tesz gazdasági és kultu­rális színvonala emelése érdekében. Ezekben az években a gyors ütemű iparosítás, a mezőgazdasági munka hatékonyságának és termelékenysé­gének növelése, s a társadalmi fo­gyasztás további növekedése lesz jellemző a népgazdaság fejlesztésé­re. Mily nagyvonalú gyönyörű táv­latokat nyitnak meg előttünk ezek a tények. Ipari termelésünk 1965-ben csaknem olyan terjedelmű lesz, ami­lyen 1948-ban az egész köztársaság ipari termelése volt. A termelés abszolút növekedése a harmadik öt­éves terv éveiben a második ötéves terv éveiben elért eredményekhez . viszonyítva megkétszereződik és Szlovákia részaránya több miht ,25 százalékos lesz az országos növeke­désben. Az ipar nagymérvű fejlesz­tését strukturális módosításával egy­idejűleg hajtjuk végre. A gazdaság országos fejlesztésével és irányzatá­val összhangban fokozódik elsősorban az ipar nyersanyagtermelő ágazatai­nak és a gépiparnak jelentősége, úgyhogy a harmadik ötéves terv utol­só évében még kifejezőbben válto­zik meg iparunk összetétele. Az ipar három döntő fontosságú ágazata — a kohászat, a vegyi ipar s a gépipar képezi majd az egész ipari termelés­nek több mint a felét. Azzal, hogy iparunk fejlesztése alapvető fontos­ságú ágazataira összpontosul — mint ahogyan ezt a CSKP országos konfe­renciáján hozott fontos határozatok is hangsúlyozzák, — Szlovákia hazánk nehéziparának jelentős területévé változik. A termelés terjedelméből 1965-ben Szlovákiára a kohóipar 17,6 százaléka, a vegyi ipar csaknem 29 százaléka esik stb. Ez a részarány a nyersanyagtermelő-ágazatok orszá­gos terjedelmében az 1960. évi 18 százalékról 1965-ben 24,4 százalékra emelkedik. Szlovákia a termelés nö­velésében mintegy 40 százalékkal ré­szesül. Kohóiparunk fejlesztésének alapja a fekete fémkohászat lesz. Szlová­kiában már 1965-ben több mint egy­millió tonna nyersvasat, 986 000 ton­na hengerelt anyagot és további ko­hóipari termékek nagy mennyiségét állítjuk elő. A Keletszlovákiai Ko­hómű — hazánk e legnagyobb beru­házási építkezése — befejezése után jelentős mértékben járul majd hoz­zá egész hazánk kohóipari terme­lése összetételének minőségi megja­vításához. A fekete fémkohászaton kívül gyors ütemben fejlesztjük majd a színes fémkohászatot és a kohóipari másodtermelést is. Lénye­gesen növeljük egyes színes fémek, különösen az alumínium termelését és meghonosítjuk a nikkel gyártását is. Az eddiginél hatásosabban hasz­náljuk ki kohőipari nyersanyagfor­rásainkat. Elsősorban mintegy 45 százalékkal növeljük a vasérc és a magnezit fejtését, továbbá a tűzálló anyagok termelését. Hazánk gazdasági szükségletei biztosítására messzemenő jelentősé­gű lesz vegyi iparunk fejlesztése is. Csaknem 2,6-szorosára kell növel­nünk ezen iparágazatunk termelésé­nek terjedelmét. A harmadik ötéves terv éveiben széles alapokra he­lyezzük ezt az ágazatot, melynek fejlesztése az 1965-ös évet követő időben még rohamosabb lesz. Ve­gyi iparunk fejlesztése főleg az üzemanyag, a műtrágya termelésé­re, a plasztikus anyagok gyártásá­nak széleskörű meghonosítására, ezen anyagok és a műrostok fel­dolgozására irányul. Szlovákiában néhány hatalmas vegyi ipari kombi­nát épül, elsősorban az ország dél­nyugati és keleti területén. Ezzel egyidejűleg megteremtjük a gépipari termelés hatalmas fejlesz­tésének feltételeit is. Kiegészítjük és kibővítjük számos eddigi gépipa­ri üzemünket, hogy a lehető legha­tékonyabban használhassák ki eddi­gi termelőképességüket és termelési területeiket. Gépipari üzemeink ke­retében megkezdjük új kohőipari részlegek építését is. Gépipari ter­melésünk a harmadik ötéves terv éveiben mintegy kétszeresére növek­szik és termelési terjedelmét tekint­ve a gépipar lesz Szlovákia legerő­sebb ágazata, mely emellett igen fontos szerepet tölt be az országos jellegű feladatok biztosításában. Nincs azonban szó csak mennyiségi gyarapodásról. A gépipar jelentős mértékben részesül Szlovákia gaz­dasági szívonalának további emelé­sében, a munkásosztály erősítésében és a dolgozók szakképzettségének tökéletesítésében. A gépipar sikeres fejlesztésére utal az a tény is, hogy 1965-ben mintegy 110 000 ember dol­gozik majd ebben az ágazatban és termelésének terjedelme nagyobb lesz, mint Szlovákia egész iparának 1953. évi termelése. Az életszínvonal emelésére vonat­kozólag a CSKP XI. kongresszusán kitűzött és a CSKP országos kon­ferenciáján hozott határozatokban konkretizált célokból kiindulva biz­tosítjuk a közszükségleti és az élel­miszeripar ágazatainak további gyors fejlesztését is. Ezen ágazatok ter­melését több mint 39 százalékkal növeljük. Harmadik ötéves tervünk teljesítése e szakaszon is új, nagy teljesítőképességű üzemek további építését jelenti. Megkezdjük számos üvegipari, textil- és faipari új üzem építését. Igen jelentős tényként kell értékelnünk különösen az üvegipar kiépítését, melynek keretében szá­mos új, haladó irányzatú termelési ágazatot, például a habüveg, az üvegrostok stb. gyártását honosítjuk meg. Pártunk igan nagy figyelmet szen­tel a népgazdaságunk szükségleteit biztosító energetika további fejlesz­tésének is. A villamos energia ter­melését az 1959. évi 3,9 milliárd kWÓ-ről 7,8 miliárd kWó-ra növel­jük, úgyhogy 1965-ben Szlovákiában elérjük azt a színvonalat, amilyen 1948-ban az egész Csehszlovák Köz­társaságban volt. Az energiatermelés súlypontja a Novákyban, Bratislavá­bai\ és a kelet-szlovákiai Vojanyban épülő, gőzerőre berendezett villa­mosművekben lesz. A! vojanyi villa­masmű üzemeltetése a Szovjetunió­ból behozott szénen alapszik majd. Emellett azonban nem feldekezünk meg folyóvizeink kihasználásáról sem. A harmadik ötéves terv évei­ben a Vág mentén befejezzük egyes vízierőművek építését Ružínban, Do­mašán és Liptovská Marán további vízduzzasztógátak építését kezdjük meg. Szlovákia termelőerőinek gyor,i ütemű fejlesztését részben azzal is kell biztosítani, hogy a köztársaság nyugati részeiből veszünk át villa­mos energiát. Szlovákiában felhasz­náljuk a Román Népköztársaságból kapott villamos energiát is. A szlovákiai ipar e nagymérvű fel­lendítése nagy kiterjedésű beruházá­si építkezéseket igényel, mely célra a CSKP országos konferenciája több mint 100 milliárd koronát hagyott jóvá. Emellett, ami egyes ágazatok, például a kohó- és vegyi ipari ágaza­tok kiépítését illeti, a fejlesztésükre országos méretekben előirányzott eszközökből több mint 40 százalék jut Szlovákiára. -Harmadik ötéves tervünk egyik jel­legzetessége, hogy az eddiginél sok­kal jelentősebb mértékben oldjuk meg az egyes kerületek és járások fejlesztésének problémáját. Ezt kü­lönösen számos új nagy kiterjedésű ipari üzem építése teszi lehetővé. Ezek az üzemek főleg azokon a te­rületeken épülnek, ahol a legszük­ségesebb a további fejlesztés esz­közlése. Gyökeresen megváltozik a burzsoá rendszerek által oly nagymértékben elhanyagolt kelet-szlovákiai kerület jellege. Hiszen feszabadításunk előtt e kerület iparában csak mintegy 17 ezer személy, ebből a volt prešovi kerületben csupán 2000 ember dol­gozott. 1965-ben már több mint 110 000 dolgozónak lesz munkahelye a kelet-szlovákiai kerület ipari üze­meiben. Kelet-Szlovákia így magas fejlettségű iparral rendelkező terü­letté változik, s minden túlzás nél­kül mondhatjuk, hogy a jövőben ez a terület lesz hazánk nehéziparának egyik legfontosabb központja. Nem gondolunk csak a Keletszlovákiai Ko­hómű építésére, amely ugyan egész Kelet-Szlovákia fejlesztésének alapját fogja képezni, mivel tudvalevő, hogy a harmadik ötéves terv éveiben to­vábbi üzemeket - mint a strážskéi nagy vegyi ipari kombinát - épí­tünk, számos gépipari üzem építését fejezzük be és megkezdjük építő­anyagot, például cementet, habbetont stb. gyártó üzemek építését is. Szlovákia délnyugati része szintén olyan terület, ahol - mint ahogyon ez pártunk országos konferenciájá­nak határozataiból is kiviláglik ­néhány fontos üzemet építünk. Ez­zel kapcsolatosan különösen a salai és štúrovói nagy vegyi-üzem, a sere­di nikkelkohó, a hlohoveci dróthuzal­gyár, a nitrai és Nové Zámky-i gép­ipari üzem stb. építését tartjuk szem előtt. Kelet- és Nyugat-Szlovákia fejlesztése a napnál is világosabban tanúsítja, mily következetesen biz­tosítja pártunk a termelőerők egyen­letes széthelyezését hazánk egész te­rületén s ezzel megszünteti az egyes területek gazdasági színvonalában mutatkozó különbségeket. Ezek a termelőerők szocialista széthelyezése terén foganatosított nagy horderejű intézkedések és a ,nagy kiterjedésű építkezések még jobban megváltoztatják Szlovákia gazdaságának jellegét* és kerületeink arculatát. Az ily nagyszabású gazdaságfej­lesztési tervek megvalósítása a jö­vőben igen nagy igényeket támaszt építészeinkkel szemben. Csak a központosított építkezések keretében több mint 200 fontos épít­ményt kell felépítenünk. Ehhez ter­mészetesen hozzá kell számítanunk az új lakások tízezreinek építését is. E feladatok nagysága még job­ban kidomborodik, ha összehasonlít­juk velük az eddigi ötéves tervek éveiben épült lakások és iskolák mennyiségét. Az első ötéves terv éveiben 74103 lakást és 652 tanter­met építettünk, a második ötéves terv éveiben 142 129 lakást és 3761 tanterem épül, a harmadik ötéves terv éveire pedig 192 ezer lakás és 9500 tanterem építését irányoztuk elő. A beruházási építkezésekkel kap­csolatos célkitűzések elérését egy­idejűleg úgy kell biztosítanunk, hogy elérjük a technika és a gazdálkodás világszínvonalát. Mi tehát múlhatat­lan teendőnk ebben az időszakban? Elsősorban minden törekvésünkkel azon kell lennünk, hogy a központo­sított építkezések, az iskolák és la­kások építése terén teljesítsük az 1960. évi beruházási építkezési ter­vet. Minden erőnkkel arra kell be­folyást gyakorolnunk és azt kell biztosítanunk, hogy megszüntessük - s ezt meg kell mondanunk — a központosított építkezések terén fennálló igen kedvezőtlen helyzetet s hogy behozzuk a lemaradást a bra­tislavai lakásépítések és a kelet­szlovákiai kerület lakás- és iskola­építése terén. A tervteljesítés reális volta 1961­ben és harmadik ötéves tervünk éveiben attól függ, miként teljesít­jük feladatainkat 1960-ban. Ezért igen gondosan kell ellenőriznünk az 1961. évi terv előkészítését, külö­nösen a következő szempontok fi­gyelembe vételével: a tervrajzok ki­dolgozásának biztosítása, az épülő­félben levő építmények számának csökkentése, az építőipari termelés központosítása, a többműszakos üzemmenet növelése, a munkahelyek kiválogatása téli idényre, az anyag­gal való helyes gazdálkodás és az alapvető fontosságú gépek kihaszná­lása. A Szlovák Nemzeti Tanács képvise­lőinek, bizottságainak és ügyosztá­lyainak rendkívüli gondot kell fordí­taniuk majd arra, hogyan teljesítsék kötelességeiket a tervezők, a beru­házók, a szállítók az 1960. évi terv előkészítésének biztosítása érdeké­ben. Ha a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai és ügyosztályai, a kerü­leti nemzeti bizottságok szakbizott­ságai és osztályai és az építőipari szervezetek főleg a központosított építkezésekre összpontosítják figyel­müket, úgy a további hónapok fo­lyamán sok mulasztást hozhatunk helyre és sikeresen fejezhetjük be második ötéves tervünk utolsó évét. El kell érnünk, hogy a terv telje­sítése s az anyaggal való takarékos­kodás nemcsak minden építőipari dolgozónak, hanem hazánk minden polgárának becsületbeli ügye legyen. Ezért helyes lesz, ha megnyerjük polgártársainkat arra, hogy segítse­nek a további tartalékok feltárásában, az anyagmegtakarítás ellenőrzésében, az építkezéseken szükséges rend fenntartásában, a költségek csökken­tésében, különösen a betonacél, ce­ment, mész és tégla megtakarításá­ban. Az építészet feladatainak tel­jesítése azonban egyre nagyobb szakképzettséget követel meg az épí­tészeti dolgozóktól és azt, hogy mi­nél hamarább szüntessük meg épít­kezéseinken a szakképzett munka­erők hiányát, mivel ez eddig jelen­tős nehézségeket okoz. Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy építőiparunknak lényegében meglegyen minden feltétele e fel­adatok teljesítésére. Hiszen az épí­tőanyagok termelését csaknem két­szeresére növeljük és emellett minő­ségi változásokra is sor kerül olyan értelemben, hogy gyorsabban fej­lesztjük azokat az ágazatokat, ame­lyek lehetővé teszik az építészet iparosítását. így például a cement­gyártást 72 százalékkal növeljük és csak a Túrna nad Bodvou-i cement­gyárban annyi cementet gyártanak, amennyit 1946-ban Szlovákia vala­mennyi cementgyárában gyártottak. A cementgyártás ily nagymérvű fej-­lesztése reális alapja és feltétele a könnyű építőanyagok, az előregyár­tott épületelemek stb. termelése szükséges növelésének. Szlovákia különböző területein éppen e célból építünk üzemeket az említett építő­anyagok gyártására, hogy az egyes területeken, de különösen ott, ahol központosított építkezéseket hajtanak végre, kellőképpen fedezhessék az építőanyagban mutatkozó szükségle­teket. Építészeti dolgozóiak a közeljövő­ben az eddiginpl sokkal nagyobb mértékben rendelkeznek majd az új technikával. Ez pedig megteremti a munkatermelékenység további növe­léséhez szükséges feltételeket. Az építőipar fejlesztésére előirányzott beruházási eszközök terjedelme pénzben kifejezve egymilliárd koro­nát tesz ki Szlovákiában csak az Építőipari Minisztérium Hatáskörébe tartozóffepítészeti-szerelési szerveze­tekben. Ezeket az eszközöket első­sorban az említett ágazat iparosítá­sára fordítjuk. A harmadik ötéves terv biztosítá­sával kapcsolatban a rendkívül fon­tos feladatok egész sora vár ránk. Ezek közé tartozik az új technika és technológia bevezetése a terme­lésbe, a villamosítás, a közlekedés, az úthálózat, a lakosságnak nyújtan­dó kereskedelmi, egészségügyi és kulturális szolgáltatások javítása stb. Ezen feladatok sikeres teljesítése megkívánja, hogy helyesen feldol­gozzuk őket és teljesítésükre meg­nyerjük a dolgozókat. Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk el­nöke Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusán és most a párt országos konferenciáján ismét hangsúlyozta a mezőgazdasági ter­melés elmaradása áthidalásának és a termelés fokozásának rendkívüli jelentőségét. Ezt az országos kér­dést teljes felelősségérzettel és kö­vetkezetességgel kell megoldanunk a harmadik ötéves terv folyamán. Az ötéves terv feltételezi, hogy a munkatermelékenység a mezőgazda­ságban 1965-ig 56%-al és a terme­lés terjedelme 27,6 %-al növekszik. A harmadik ötéves terv utolsó évé­ben Szlovákiában hektáronként 162 kg húst fogunk termelni, ami 75 "/fo­kai több, mint 1955-ben volt, 643 li­ter tejet fogunk termelni, ami 77%-os emelkedést mutat és 500 tojást fogunk termelni, ami kétsze­resét teszi az 1955 évi termelésnek. Arról van szó, hogy a szlovákiai mezőgazdasági termelés belterjessé­ge megközelítőleg azonos természetű feltételek között a csehországi ke­rületek színvonalát elérje, miáltal Szlovákia mezőgazdasági termelése egy sorba kerül a legfejlettebb me­zőgazdasági termeléssel rendelkező országok termelésével. A mezőgazdasági termelés hatal­mas fellendülése lehetővé teszi a nagyüzemi termelés szocialista for­máinak következetes érvényesítését, a földalap termékennyé tevését és az új technika valamennyi lehetőségéi­nek kihasználását. Ezen feladatok biztosítására a mezőgazdaságban mintegy 15 milliárd koronát fekte­tünk be, ami kétharmadával múlja felül a második ötéves terv beru­házását. Csupán a talajjavításra négyszer annyi eszközt fordítunk, mint az 1956 — 60 években. A széles­körű vízgazdálkodási munkák kere­tében olyan nagy akciókat valósítunk meg amilyen a kelet-szlovákiai síkság rendezése, ahol mintegy 120 ezer hektárnyi földet teszünk termékeny­nyé. Lényegesen növekszik a mező­gazdaság technikai felszerelése. Szántóföldeinken több mint 41 ezer új traktor, további 3700 gabonakom­bájn és más kiváló teljesítményű gép dolgozik majd, amelyek bővítik és javítják az eddigi gépparkot, hozzájárulnak a termelés belterjes­ségének fokozásához és a mezőgaz­dasági munka megkönnyítéséhez. 1965-ben„ egy traktorra már csak 32 hektárnyi szántóföld jut. A me­zőgazdaságnak további technikai eszközökkel való felszerelése folytán ez az ágazat olyan színvonalat ér el, hogy túlszárnyalja egyes legfejlet­tebb kapitalista országok jelenlegi színvonalát. Hogy ebben az irány­ban milyen feladatok állnak előt­tünk, azt a következő tények iga­zolják: 1937-ben Szlovákiában a hek­táronkénti nyerstermelés megköze­lítőleg- a cseh kerületekben elért termelés 60°/o-át, 1957-ben mint­egy 80 °/o-át tette. 1965-ig ezt a kü­lönbséget nyagyjából kiegyenlítjük. Egyidejűleg főképpen az állatte­nyésztésben széleskörűen bevezet­jük a mezőgazdasági termelés új technológiáját. Emellett természetesen a figye­lem előterében a törzsállomány rendszeres megjavításának, valamint a tuberkulózistól és a brucellózis­tól való megtisztításnak kell állnia. Következetesebben kell teljesíteni az eddig elfogadott intézkedéseket és a szükségnek megfelelően továb­biakat kell kidolgozni. Látjuk tehát, hogy a mezőgazda­ság a gazdasági élet legfontosabb szakaszainak egyike lesz, amelynek fejlesztésére a Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak, a tanács szerveinek, a nem­zeti bizottságoknak és a Nemzeti Front valamennyi szlovákiai alaku­latának rendszeres figyelmet kell szentelniök. Tudjuk, hogy a mezőgazdaságban eddig elért eredmények nem telje­sen kielégítőek. Az a komoly fel­adat vár ránk, hogy javítsuk és fo­kozzuk a nagy termelési egységek­ben a dolgozók szervezési színvona­lát és szaktudását. Az állam területi átszervezése során egységes földmű­vesszövetkezeteinket, állami gazda­ságainkat új, politikailag fejlett, szakképzett dolgozókkal erősítettük meg. Teljes mértékben kell segítsé­gükre lennünk feladataik sikeres teljesítésében, hogy EFSZ-eink iga­zi szocialista gazdasági egységekké váljanak. Elsőrendű figyelmet fordítunk a növénytermelésre, valamint a jó mi­nőségű takarmánynövények terme­lésére, mert ez a mezőgazdaság sar­kalatos ágazata és fejlesztésétől függ áz állattenyésztési termelés fokozása is. A növénytermelés fej­lesztésének fő útja a mi feltételeink között továbbra is a mezőgazdasági termények hektárhozamának növe­lése lesz. Az állattenyésztési terme­lésben teljes felelősségérzettel első­sorban a szarvasmarhatenyésztés — a mezőgazdaság alapvető ágazata fokozására, valamint a hasznosság lényeges emelésére kell fordítani fi­gyelmünket az állattenyésztési ter­melés minden szakaszán. Jelenleg figyelmünk a gabona és más termékek aratására, cséplésére és felvásárlására összpontosul. Ezen (Folytatás a 6. oldalon) IJJ SZÖ 3 SS 1960. július 11,

Next

/
Thumbnails
Contents