Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-15 / 195. szám, péntek

Rudolf Strechaj elvtársnak, az SZNT elnökének nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról.) Számos EFSZ-ünk és gazdaságunk van azonban, amelyek eredményeik­kel szemléltetően megmutatták, ho­gyan lehet és kell harcolni a mező­gazdaság fejlesztéséért, a hektárho­zamok és a hasznosság növeléséért; ilyenek az Ifjúsági Falu, a lukovi, silicai, Nitrianska Streda-i, božete­chovoi, necpaly-i, kolárovoi és más EFSZ-ek, a hlohoveci, želiezovcei, Kr. Chlmeci, palárikovói és más ál­lami gazdaságok. Köszöntjük a mező­gazdaság kiváló dolgozóit, Csehy, Mo­rong. Móry, Kondeľ, * '" - Bučák, Ďurík, Zaťko, Boros, Grajciar, Hajdú, Dudášová, Ojlaky elvtársakat és ezernyi más dolgozót, akik hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében jó ere. rié­nyeket érjünk el. Az ipar, a vízierőművek, utak, me­zőgazdasági létesítmények, iskolák, kórházak és lakások nagyarányú épí­tése az elmúlt 15 esztendőben nagy igényeket támasztott építőiparunk­kal szemben. Az építőipar fejlődése mind a munkák mennyiségét, mind minőségét tekintve, a gépesítés és a munkatermelékenység színvonalá­nak emelése fontos szerepet játszott a kitűzött célok elérésében. Az épl­tőmunkák összes mennyisége 1959­ben közel négyszerte volt több, mint 1948-ban. Nemcsak mennyiségi gya­rapodásról van szó, hanem az épí­tőipar általános műszaki és szakmai színvonalának emeléséről Is, hisz építészetünk műszakilag igényes fel­adatokat oldott meg, egyrészt völgy­elzárógátak, vízierőművek, hidak, alagutak, másrészt nagy ipari üze­mek építésében. Pártunk szüntelenül nagy gondot fordít építőiparunkra, emellett a munkaerők, főleg a szakmunkások mozgósítása, az építészet gépesítése és iparosítása, egyszóval az építő­iparnak és az egyes építkezéseknek jobb felszerelése, a lehaladóbb mun­kamódszerek bevezetése e téren is lehetővé tették, hogy lényegében si­kerrel teljesítsük az igényes felada­tokat Erről tanúskodik pl. az a tény, hogy 1939-ben az összes földmunkák 78 százalékát komplex gépesítéssel végezték el. Sikeresen fejlődött a folyamatos munkamódszerű lakás­építés. 1959-ben az építőipari szer­vezetek a lakásegységek 66 százalé­kát ezzel a módszerrel építették fel. Fejlődik a szerelt épületelemek fel­használása a lakásépítésben, 1959­ben elérte az összes lakásépítkezé­sek 9 százalékát. Az építészet gépe­sítésével és iparosításával ebben az iparágban a munka termelékenysége 1948-hoz képest három és félszere­sen nőtt. Lényegesen megjavult úthálóza­tunk minősége és kibővült a teher­és személyforgalom. A szovjet had­sereg győztes csapásai elől menekülő hitlerista hordák jelentősen meg­rongálták közlekedési hálózatunkat. Elpusztították a vasútvonalak 71,3 százalékát, valamint 1504 közúti hi­dat. A felszabadulás utáni első esz­tendőkben sürgősen helyre kellett állítanunk a közlekedést, hogy bizto­sítsuk népgazdaságunk szállítási, szükségleteit és a lakosság közellá­tását. Gazdasági együttműködésünk a Szovjetunióval és a népi demokra­tikus országokkal a vasúti forgalom erős növekedésében nyilvánult meg, és a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti forgalom lebonyolítására új áruátrakodó vasúti állomást kellett építeni Čierna na Tisoun és kétvá­gányúvá kellett kiépíteni a Barát­ság-vasútvonalát. Ugyanakkor új vasútvonal épült Rožňava és Turňa n/Bodvou között, amivel biztosítot­tuk közép- és Délkelet-Szlovákia összefüggő vasúti összeköttetését. A vasútvonalak és a vasútállomá­sok teljesítőképességének növelése mellett hozzáfogtunk a vasúti köz­lekedés fejlesztése alapkérdésének megoldásához: a villamosításhoz. Az első szakaszban energetikusaink a Szövetségi-vasútvonal legnehezebb helyi szakaszát villamosították Žili­na és Spišská Nová Ves között 166 km hosszúságban és folytatjuk az egész vasútvonal villamosítását. Az eddigi elavult gőzmozdonyokat egy­re nagyobb mértékben helyettesít­jük gazdaságosabb Diesel-motoros mozdonyokkal. Szlovákia aránylag ritka vasúti há­lózata jelentős helyet biztosít roha­mosan fejlődő gépkocsi-közlekedé­sünknek. Az állami vállalatok személyszállító forgalma 1949-ben 270 autóbuszvonalon bonyolódott le, összesen 8100 km hosszúságban 1959-ben már 1062 autóbuszvonalunk volt, összesen 28 289 km hosszúság­ban. Az autóbuszforgalom gyors fej­lődését a következő adatok bizonyít­ják: 1949-ben 50,5 millió utast szál­lítottak, 1959-ben már 303.4 millió személyt. Hasonlóan gyorsan fejlődik a teherszállító gépkocsiforgalom is. amelynek teljesítménye az 1959-es évi kereken egymillió tonnáról 1959­ben 39 millió tonnára emelkedett. ÜJ SZÖ 4 * 1960. július 15. Egyidejűleg megjavult az úthálózat minősége is. A szilárd burkolatú utak aránya a i 1Í49. évi 10,6 száza­lékról 1960-ban 33 százalékra emel­kedik. Szlovákia olyan fejlődést ért el az országépítés rövid 15 esztendeje alatt, hogy nem találjuk párját sem nemzetünk történetében, sem a szo­cializmuson kívüli világban. Hadd idézzek néhány számadatot A nép­gazdaság szocialista szektorában (a szövetkezeti szektort nem számítva) a foglalkoztatottság 1060 000 sze­mély, ebből csak az iparban közel 400 000 személy dolgozik. Hogy ez mekkora siker, abból látszik, hogy 1937-ben az Iparban kereken 102 000 személy dolgozott. Szlovákiában tizenöt évvel ez­előtt a fő kereseti forrás a mező­gazdaság volt, amely kereken az or­szág másfélmillió lakosát foglalkoz­tatta. Ma a mezőgazdaságban mint­egy 624 000 személy dolgozik. A me­zőgazdaság további felszerelése kor­szerű gépekkel és gépi berendezé­sekkel lehetővé teszi, hogy tovább növeljük a belterjességet és a mun­ka termelékenységét, s ezzel csök­kentsük a foglalkoztatott személyek számát. A Szlovákia gazdaságának szerke­zetében és fejlettségében beállt vál­tozásokról tanúskodik az a tény Is, hogy rohamosan nőtt az ipar része az összes anyagi termelésben. 1948-ban az ipari termelés egy lakosra át­számítva nem egészen 2000 koronát tett ki, 1960-ban meghaladja a 7500 koronát. A gazdaság hatalmas arányú fejlő­dése és szerkezeti változásai együtt­járnak a dolgozók szakképzettségé­nek gyarapodásával, a munka egyre jobb ellátottságával termelőeszkö­zökkel és energiával. Csak az utób­bi hat év alatt 53 200-ról közel 117 000-re emelkedett, vagyis több mint megkétszereződött a felsőbb és alsóbb fokú szakképzettséggel rendelkező dolgozók száma, a főis­kolai képzettségű szakemberek szá­ma pedig 14 700-ról több mint 33 000-re" nőtt. 1953-ban - az EFSZ­eket nem számítva — a népgazda­ságban foglalkoztatott ezer dolgozóra mindössze 78 fő- és középiskolai képzettségű szakember jutott, 1960­ban viszont már 157,5. Ez az arány a mezőgazdaságban is javul, 1953­ban ezer hektárra csak 1,95'fő- vagy szakiskolai képzettségű szakember jutott. 1959-ben számuk elérte a hatot. Hasonló fejlődés tapasztalha­tó népgazdaságunk valamennyi ágá­ban. Kialakulnak a reális feltételei annak, hogy a harmadik ötéves terv­ben politikailag öntudatos, szakkép­zett káderekkel biztosítsuk a nép­gazdaság további fejlesztésének igé­nyes feladatait. További fő- és szak­iskolák épftésével e tekintetben je­lenleg tovább javul a helyzet. Gyors ütemben folytatódott a gaz­daság felszerelése álló alapokkal. 1955-ben az iparban és építőiparban foglalkoztatott egy dolgozóra 60 000 korona értékű állóalap jutott, 1958­ban az egy dolgozóra átszámított állóalap értéke elérte a 69 000 koro­nát. Ugyanakkor az új állóalapok műszakilag magas színvonalukkal megfelelnek a mai műszaki lehető­ségeknek és jelentősen hozzájárul­nak a munkatermelékenység állan­dó növeléséhez. Sok iparágban, főleg a vegyi ipar­ban, a gépiparban, a faiparban és épltőanyagiparban a termelésben új, haladó technológiát vezettünk be. Az elért eredményekről néhány példa tanúskodik. A gépiparban pl. a for­gácsmentes szerszám-gépek aránya egyre nő, ugyanakkor egyre több egyrendeltetésű nagy teljesítőképes­ségű gépet gyártunk és felszereljük velük a hengercsapágyakat, fegyverze­teket, orvosi és mérőműszereket, va­lamint egyes közszükségleti gépipa­ri gyártmányokat előállító üzemein­ket. A vegyi iparban új gyártási ága­zatokat vezettünk be s ennek érde­kében el kellett sajátítani számos új technológiai és termelési folyama­tot, főleg a plasztikus műanyagok, műrostok, műtrágya gyártásában stb. Gazaságunk fejlett műszaki szín­vonalának egyik szemléltető példá­ja a fanyersanyag kihasználásának módja. 1948-ban az összes kitermelt fa 33,5 százalékát tüzelőként hasz­nálták fel, 57,4 százalékát gépileg, s csupán 9,1 százalékát dolgozták fel vegyileg. Ma a kitermelt fának csupán 15,2 százaléka kerül mint tüzelő felhasználásra, a vegyi ipari­lag feldolgozott famennyiség pedig 18,9 százalékra nőtt. Jelentős fordulat állt be az épí­tőanyagipar technológiájában is. A szlovákiai épltőanyagipar egész sor új gyártási folyamatot vezetett be a könnyűépltőanyagok és a nagv épületelemek előállításában. Bevezet­ték a likacsos beton gyártását ha­muanyagok felhasználásával, a ke­ramzitot pedig épületelemek gyártá­sánál használják fel. Növekszik az öntöttbeton felhasználása ls az épít­kezéseken. Az épltőanyagipar terme­lési módszereiben végrehajtott vál­tozások lehetővé tették, hogy meg­valósítsuk beruházási építkezéseink nagyarányú tervét és megteremtjük annak előfeltételeit, hogy magában építőiparunkban is új technológiát vezessünk be és termelését jellegé­ben minél közelebb hozzuk az ipari termeléshez. A szocialista gazdaság fejlődésé­vel karöltve - hála pártunk nagy szervező- és nevelőmunkájának — fejlődött a dolgozók szocialista ön­tudata is. Hangsúlyoznom kell, hogy e tényező — a dolgozók szocialista hazafisága és a szocialista ország­építés feladatainak teljesítésével ta­núsított lelkes áldozakészségük nél­kül nehezen vezethettük volna be a munkatervezésnek azokat a hala­dó módszerelt, amelyekkel ma már népgazdaságunk valamennyi ágában találkozunk. A tervfeladatok alkotó szellemben való teljesítése, a mun­kások lelkesedése és a forró szocia­lista hazafiság kifejezésre jutott az élmunkások mozgalmában, a szocia­lista munkaversenyben és legutóbb főleg a szocialista munkabrigádok szervezésében. Ez a nemes mozga­lom, amely a pártszervezetek veze­tésével, az ifjúsági és szakszerve­zetek támogatásával egyre inkább kibontakozik, ma már gyökeret vert a dolgozók széles tömegeiben, szá mos munkaközösség, üzem és válla lat legsajátabb ügye lett. Csodálatot és elismerést érdemel mindaz az új és szép dolog, amit dolgozóink kez­deményeznek. Mennyi alkotó kezde­ményezést mutat népünk, amely ha­zájának szabad gazdája lett! Nézzük csak a szocialista munkabrigádokat. Talán nem a dolgozók nagyfokú poli­tikai öntudatának jele, ha úgy hatá­roznak, hogy szocialista módon fog­nak dolgozni és élni? Nem a nagy­fokú szocialista öntudatot bizonyít­ja-e, ha egy ilyen munkaközösség tagja megszabadul régi szokásaitól, régi életmódjától, egyszóval szocia­lista módon kezd élni? Az ilyen emberek új, szocialista társadalmunk biztos és erős pillérei és megérdem­lik teljes tiszteletünket és elisme­résünket. Magukban hordozzák azok­nak az egyre tökéletesebb emberek­nek tulajdonságait, akik a kommu­nista társadalmat fogják alkotni. Ezért ehelyütt is hangsúlyoznom kell, hogy nagyra becsüljük a pártunk nevelte nagyszerű szocialista brigá­dok munkáját, amilyenek például a Boháčik elvtárs vezette szocialista munkabrigád Piesokban, a Kakalejčík elvtárs vezette szocialista munkabri­gád a košicei építőipari üzemben, a Fehérváry elvtárs vezette szocialis­ta munkabrigád a Nové Zámky-i Elektrosvit-gyárban, a Gajdoš elv­társ vezette szocialista munkabrigád a ružomberoki Északszlovákiai Pa­pírgyárban, és Igyekszünk megte­remteni annak feltételeit, hogy ne­mes erőfeszítéseik mindig teljes tá­mogatásra találjanak a Szlovák Nem­zeti Tanácsban és szerveiben. Dolgozóink nagyfokú szocialista öntudata megnyilvánul abban is, hogy széleskörűen vesznek részt a gazdasági és kulturális országépítés irányításában. Pártunk nemcsak nagyra becsüli a dolgozók e maga­tartását, hanem mint tudjuk, meg­teremt minden feltételt ahhoz, hogy kezdeményezésük teljes mértékben kibontakozzék. Nincs olyan fontosabb probléma, amelynek megoldásáról ne tanácskoznék a dolgozókkal. így volt ez a dolgozók életszínvonalának to­vábbi emelését szolgáló Intézkedé­sek előkészítésénél, a lakásprobléma megoldásánál, a beruházási építke­zések hatékonyságának felülvizsgá­lásánál és legutóbb államunk terü­leti és közigazgatási felosztásának átszervezésénél, valamint az új, szo­cialista alkotmány tervezetének or­szágos megvitatásánál. A dolgozók­kal legszorosabb együttműködésben általában sikeresen teljesíthettük azt a fontos politikai és gazdasági feladatot, amelyet a munkásbérek rendszerének átépítése jelentett és amely nagy fontosságú a végzett munka mennyisége és társadalmi fontossága szerinti díjazás szocia­lista elvének megszilárdításában. Szlovákia sikeres gazdasági fejlő­dése, amelyet a munkásosztály ha­talomra jutása után értünk el a CSKP politikájának következtes és áldozatkész megvalósításával, -forra­dalmi változásokat hozott a lakosság anyagi és kulturális életszínvonala terén. Mindazt, amit a társadalmi fo­gyasztás terén elértünk, össze sem hasonlíthatjuk a múlttal. Hiszen csak iskolaügyünk terén olyan intéz­kedéseket foganatosítottunk, hogy ma hazánk minden lakosának reális lehetősége van — képességeivel kel­lő összhangban — valamennyi ága­zatban a legmagasabb fokú képzett­ség ingyenes elérésére. A CSKP KB­nek az iskola és a termelés, az ok- j tatás és a termelési gyakorlat kö­zötti szoros kapcsolatról hozott ha­tározata értelmében jelenleg olyan intézkedéseket valósítunk meg, melynek alapján minden honfitár­sunk teljes mértékben felkészülhet az életre, amellett, hogy maradék­talanul teljesíti a magas fejlettségű szocialista társadalom felépítésének nagy és igényes feladatait. A kö­vetkező összehasonlítás jellemzi a legjobban, mily magasra emelkedik Szlovákia lakosságának műveltségi színvonala: 1937-ben több mint 400 család tagjai közül csak egy sze­mély tanult főiskolán. Ma mintegy 42 családra jut egy főiskolás. A fő­iskoláinkon és pedagógiai intéze­teinkben a távtanulókat is beszámít­va 23 754 ember tanul, úgyhogy ha­zánk minden 10 000 lakosára számít­va 60 a főiskolások szarna, míg az 1937-es évben, 10 000 lakos közül mindösszé csak 6 személy folytatott főiskolai tanulmányokat. Pártunk jelentős egészségügyi­politikai dokumentumainak életbe léptetésével igen nagy előrehaladást értünk el az egészségügyi gondos­kodás terén. A Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság a dolgozók egész-l ségéről való gondoskodásban a vi­lág legelső országai közé tartozik. Gyors ütemben növekszik az egész­ségügyi intézmények száma, ezek befogadó képessége és az orvosok száma is. Míg Szlovákia 1000 lako­sára 1948-ban valamennyi egészség­ügyi intézményben csak 6,5 ágy ju­tott, az ágyak száma ma már 9,6-ra emelkedett. Lényegesen sűrűbb lett a kórházak és az orvosi rendelők hálózata. Az egészségügyi gondosko­dás terén megtett fejlődésünk Igen kifejezően nyilvánul meg az orvo­sok s a szakképzett személyzet lét­számának növelésében. Ma hazánk­ban egy orvosnak 678 lakosról kell gondoskodnia, míg egy orvosra 1937-ben 1819 személy jutott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az említett időben hazánk sok területén még ennél ls sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet. A jobb egészségügyi gondoskodás, a lakosság nagyobb fo­kú kultúrája abban is megnyilvánul, hogy lényegesebben ritkább a fer­tőző betegségek és az élősdik okoz­ta betegségek előfordulása. Az e be­tegség okozta halandóság az 1937. évi 206 esetről, 1959-ben 48 esetre csökkent 1000 lakosként. Eddig sohasem tapasztalt és rela­tívan magas szinvonalat értünk el az egyéni fogyasztás terén is. E szakaszon különösen a fogyasztás összetételében került sor lényegbe­vágó változásokra. Ennek egyik jel­legzetessége, hogy a természetbe­niek fogyasztása a piaci fogyasztásra tolódott át, ami főleg a gazdaság és a foglalkoztatottság összetételé­ben végbement változásokkal függ össze. Az élelmiszerek fogyasztásá­ban oly magas színvonalat értünk el, amely teljes mértékben biztosltja a táplálkozás nagy kalória értékét Emellett egyre nagyobb gondot for­dítunk az 4rtékes állattenyésztési termékek, különösen a hús, vaj, tej, tojás stb. termelésére, s a vitamin­dús termékek, főleg a zöldség és a gyümölcs termesztésére. Dolgozóink háztartásaiban egyre több a háztartási munkák megköny­nyltését s a kulturális igények ki­elégítését szolgáló eszköz. így pél­dául rádió minden családban, tele­víziós vevőkészülék és hűtőszekrény minden tizedik családban, háztartási villamosmosőgép csaknem minden második családban van. Hasonló a helyzet a személyes igényeket kielé­gítő további cikkek terén is. Bárki saját szemével győződhet meg arról, hogy hazánk népe egyre kiadósabban táplálkozik, egyre szebb és jobb mi­nőségű az öltözködése, kulturáltabb az ^lete, egyre több korszerű kivi­telű lakást bocsátanak rendelkezésé­re, röviden mondva: egyre jobb, ör­vendetesebb népünk élete, ami úgy­szólván manifesztációsan nyilvánult meg a II. Országos Spartakiádunkon fellépő sok tízezer tornász szebbnél szebb gyakorlataiban. Tisztelt elvtársnők és elvtársak, drága barátaim! Ha elért sikereink­ről beszélünk, mindig arra gondo­lunk, hogy ez elsősorban pártunk és Központi Bizottsága bölcs, előrelátó s következetes lenini politikájának köszönhető. Pártunk és Központi Bi­zottsága városaink és falvaink dolgo­zó népével a legszorosabb kapcsolat­ban fokról fokra valósította meg a szocialista országépltés nagyszabá­sú programját és ennek alapján biz­tosította az egész társadalom s min­ijén egyén anyagi és kulturális szük­ségleteinek egyre jobb kielégítését. Szlovákiában a termelőerők fejlesz­tésében elért színvonal, a természet­adta gazdasági feltételek s a dol­gozó nép hatalmas, tömeges kezde­ményezése minden feltételt megad a gazdasági fejlődés újabb gyors előrelendltésére s a dolgozók élet­színvonalának továbbfokozására. Szlovákia e feltételeknek az eddigi­nél jobb kiaknázásával még nagyobb mértékben járul hozzá fő célunk eléréséhez, a szocialista építőmunka befejezéséhez és a magas fejlettsé­gű szocialista társadalom s az eljö­vendő kommunista társadalom anyagi alapja kiépítéséhez szükséges felté­telek megteremtéséhez. Szlovákia gazdaságfejlesztési táv­lati kérdésének megoldásában igen jelentős fordulópont volt pártunk or­szágos konferenciája, mely a legkö­zelebbi öt évre jóváhagyta gazdasá­gi és kulturális építömunkánk továb­bi nagyszabású programját. Ez a program szilárd alapokra helyezi a termelőerők újabb nagymérvű fej­lesztését, s a természetadta és gaz­dasági feltételek legnagyobb fokú kihasználását harmadik ötéves ter­vünk éveiben s az 1965-ös évet kö­vető időszakban is. Amikor azokat a feltételeket értékeljük, amelyekkel Szlovákia gazdasága rendelkezik to­vábbi gyors ütemű fejlődése érde­kében, azt állíthatjuk,, hogy ezek a feltételek általában igen kedvezőek. Nagy lehetőségek rejlenek elsősor­ban Szlovákia nyersanyagforrásai és természeti kincsei eddiginél hatható­sabb kiaknázásában, kedvező föld­rajzi fekvése további kedvező távla­tokat tár fel előtte a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködés, elsősorban a Szov­jetunióval folytatott együttműködés terén. Ilyen nagy lehetőségek van­nak Szlovákia egyes területeinek ked­vező vízgazdálkodási feltételeiben. Végül pedig a termelés fejleszté­sének igen fontos tényezője a mun­kaerők jelentős forrásai. Ezekkel az alapvető fontosságú forrásokkal. az eddiginél sokkal ésszerűbben és ha­tékonyabban kell gazdálkodnunk. Sokkal tökéletesebben kell megmű­velnünk a talajt, melynek területe, sajnos, igen korlátozott Szlovákiá­ban. Célszerűbben kell kihasználnunk folyóinkat és Vizeinket. Ez vízgaz­dálkodási rendszerünk valóban tudo­mányos kidolgozását igényli. Hiszen a mezőgazdasági termelés Szlovákia számos igen előnyös vízgazdálkodási és éghajlati feltételekkel rendelkező területén korántsem eredményez olyan hozamokat, amelyek elérhetők volnának a földalap minőségi meg­javításával, főleg a vízgazdálkodási viszonyok rendezésével és azzal, hogy elegendő nedvességet biztosítsunk a növényzetnek fejlődése idejére. Az erre vonatkozó számítások szerint 1975-ig 216 000 hektárnyi területen kell óvintézkedéseket foganatosíta­nunk az árvizek ellen, több mint 200 ezer hektáron kell szabályoznunk a belvizek lefolyását és 237 Ö00 hektá­ron megoldanunk az öntözéssel kap­csolatos problémákat. E munkálatok elvégzése után és egyben a talajjal való gaz'dálkodás színvonalának álta­lános emelésével Szlovákia egyes te­rületei, mint délnyugati része és a Keletszlovákiai Síkság lesznek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legbelterjesebb mezőgazdasági ter­melését megvalósító területek. Szlo­vákia mezőgazdasága így jelentős mértékben hozzájárul majd azon cé­lunk eléréséhez, hogy teljes egé­szében saját forrásainkból elégíthes­sük ki a lakosság szükségletét alap­vető fontosságú élelmiszerekben. Ez azonban nagy erőfeszítéseket követel meg mindnyájunktól, a nemzeti bi­zottságokban dolgozó valamennyi elvtárstól, a mezőgazdaság, a mező­gazdasági kutatómunka, a tervezés szakaszán és másutt tevékenykedő összes dolgozóktól. így kell ennek lennie fontos nyers­anyagunk — a fa felhasználása terén is. Erdőink gazdagságát, melyet a fasiszta sáfárkodás idején alaposan kiraboltak, állandóan ki kell egészí­teni és a fát mint nyersanyagot a legcélszerűbben kell felhasználni. Az ásványi nyersanyagok mai napig felülvizsgált készletei alapján féltéte­lezhetjük a vasérc, a réz, a mangán, a pirit, a barnaszén, a lignit és egyéb ásványok fejtésének további növelését is. Bár nem rendelkezünk különösen gazdag lelőhelyekkel, az eddiginél jobb kiaknázásukkal jelen­tős mértékben járulhatunk hozzá ha­zánk népgazdasága tüzelőanyag- és ércszükséglete kielégítéséhez. Az ás­ványi eredetű nyersanyagok egyes válfajai igen bőséges alapot adnak fontos termelési ága::atok fejlesztésé­re. Ilyen lehetőségeket nyűjt pél­dául a magnezit és egyes, az építő­anyagok előállításához és a vegyi ipar számára szükséges nyersanyagok is. Meg vagyunk róla győződve, hogy geológusaink még nem mondták ki az utolsó szót azon reális feltételek megállapításával kapcsolatosan, ame­lyek további terméss:eti kincsek, pél­dául a földgáz, a kőolaj, egyes ér­cek stb. feltárását tennék lehetővé. Szlovákia gazdaságának további fej­lesztésére a harmadik ötéves terv keretében melyet a CSKP országos konferenciája jóváhagyott, igen nagy (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents